24. bejegyzés

Nem igazán szeretek itt véleményt írni képsorozatokról, jobbnak vélem, ha a képek alatti hozzászólásokban fejti ki valaki a gondolatait, de ezek a képek mellett nem tudtam hosszabb véleményezés nélkül elmenni. Ami igazán megfogott az nem a képek minősége, beállításai, technikája, mivel azt feltehetőleg a résztvevők készítették magukról és nem pedig egy független külső fotós, hanem a képek hangulata és a megörökített helyzet maga. Az pedig, hogy a hozzászólások mennyire pozitívak és milyen a képek fogadtatása csak hab a tortán, és a szívemnek oly kedves és megnyugtató dolog.
Ezekben a képsorokban pontosan megmutatkozik az, amit én már nagyon régen hangoztatok, hogy a szexisség, az érzékiség nem attól függ, hogy valaki mennyire vékony, címlapra való alkat, mennyire kisportolt, szőrtelenített ideál, hanem attól, hogy valaki mennyire mer kinyílni, megmutatni magát, lecsupaszítani nemcsak a testét, hanem a lelkét is, hogy megmutassa vágyait érzelmeit és gyengédséggel és szeretettel legyen a másik iránt és a mozdulataiból, testtartásából kiolvasható legyen a vágy és a vonzalom. Ritka, amikor fotókon keresztül meg tud fogni egy hangulat, most ez megtörtént. Mindaz az érzés, vágy, amit abban a pillanatban érezhettek a résztvevők, nekem teljesen átüt a képeken keresztül és én is pontosan érzem és nagyon is hat rám. Szinte tenyerem érzem a bőr tapintását, a test forróságát, a vágyat, hogy egyszerre érezhessek nőt és férfit és gátlásokat félre téve csak magának a testi vonzalomnak szenteljem az elmém és az érzékeim.
Persze vannak, akik alapjában a biszexualitástól tartózkodnak, de mégis belemennek hasonló helyzetbe. Véleményem szerint ilyenkor férfitársaimban nem egyfajta látens homoszexualitás fogalmazódik meg, hanem valami egészen más. A hozzászólókkal sem feltétlen a biszexualitás mondatja ki a hozzászólásokban is olvasható megnyilatkozásokat, hanem talán létezik az ilyen fajta vonzalomnak egy más fajtája. Arra gondolok, mikor az teszi érdekessé és kielégítővé az együttlétet, hogy a nőt állítva középpontba, férfitársammal ketten, közösen, egyszerre adunk egy semmihez sem fogható kéjélményt, amire akkor is szüksége lehet valakinek, ha harmonikus kapcsolatban él és egyébként szerelmes együttlétekben, szeretkezésekben van része. Mondom ezt tapasztalatok nélkül, de annál nagyobb fantáziával és empátiával megáldva.
Az szintén feltűnt, hogy zömében a pozitív hozzászólások jellemzőek és az a néhány negatív, ami olvasható, az sem bántó, támadó vagy kötekedő jellegű. Ez számomra mindenképp azt mutatja, hogy kezdünk felnőni a „modern” szexualitáshoz. Valamelyest talán mégiscsak változik a szexualitáshoz való hozzáállásunk, toleranciánk, kultúránk. Ez még bátorítást is adhat azok számára, akik eljátszottak már a biszexualitás gondolatával, de valami még hiányzott ahhoz, hogy megtegyék az első lépést a vágyaik megvalósítása felé.

extrapár: Újra hármasban... 1 hozzászólás, utolsó: lord51 (2013. 04. 18. csütörtök 12:14)

23. bejegyzés

…tutira kaphattam valami bogyót valakitől, hihetetlen mennyire kiesnek a dolgok. Azt sem tudom, mikor ébredtem. Mi ez az egész? Látom már, szóval mégsem álom volt. Ugyanott vagyok, ahol pár órája. Mégsem lett tehát minden rendben, ahogy gondoltam. Azt sem tudom, hogy miért fekszik az ágyon mellettem Gábor teljesen meztelenül? Ott fekszik tök pucéran és nézi a délutáni műsort a tévében. Picit vicces a dolog… oké, hogy szokatlan az ősz elején ez a nagy meleg, de azért annyira sosem voltunk jó haverok, hogy ennyire lazán és fesztelenül legyünk egymással. Na, mindegy, ha neki így jó, akkor nekem is, elvégre én is csak egy alsóban fekszem itt és ez mégis csak az ő szobája.
Belemerülök én is a tévé műsorba, Gábor jókat nevet, nekem annyira nem mindig jut el a tudatomig, hogy miről is van benne szó, sebaj, lazulunk együtt egy kicsit. Azt hiszem, pihenek még egy kicsit, be is hunyom a szemem, lassan lélegzem. Valami borzongás fut végig rajtam, kiráz a hideg, de jó értelemben véve. Jólesik az újhegyemmel végigcirógatni a nyakam, a mellkasom, a hasam… végigcsúszik a kezem a combomon, míg végül az alsómra tévednek az ujjaim. Érzem, hogy elönt a forróság, a vágy, tudom, hogy itt nem lesz megállás, ha egyszer beindulok, akkor nem tudok leállni, hiába nem vagyok egyedül a szobában, nekem most maszturbálnom kell! Nem érdekel, hogy ki látja, hogy Gábor esetleg mit szól, csessze meg, elvégre ő van itt pucéran. Megmarkolom az éledező farkam, összeszorítom markomban a golyóim, szeretem az elején még érezni, hogy életre kel, és ahogy kidudorodik az alsónacimon keresztül. Levetem lassan a gatyót, ki sem nyitom a szemem, kizárok mindent, csak magamra koncentrálok. A kezem ismét a combjaimat simogatja, szeretem, ahogy cirógatva a szőröcskéket kicsit csiklandoz. Lassan és játékosan csiklandozom magam egyre feljebb haladva a combomon a csípőm felé, majd az ágyékomat célba véve a borotvált, sima tapintású zacsira téved a kezem. Szeretem a teljesen borotvált sima bőr tapintását, elmondhatatlanul érzéki számomra. A farkam még nem keményedett meg rendesen, most éppen a relaxáció és a kéjérzet között lebegek félúton. Innen még bármerre vezethet az út. De nem, mégsem! Valami bevillan hirtelen. Magam sem tudom, hogy milyen megfontolásból, de hirtelen odahajolok Gábor ágyéka fölé. Ö széttett lábakkal, félig felkönyökölve fekszik az ágyon, a hirtelen mozdulatomtól érzem, hogy picit megijedt. Az arcomtól néhány centire ott a pici kis férfiassága. Kissé mosolygok magamban, hogy lehet, hogy egy ilyen macsó, magabiztos pasinak, ilyen kis fütyköse legyen? Mint egy kisgyereknek, össze van szegényke úgy töpörödve. Mosolygok, most már nem csak magamban, de szerencsére Gábor ezt nem vette észre. Ránézek és látom, hogy megadta magát a helyzetnek. Szégyenérzet nélkül, nem törődve a fura helyzettel, lehunyta a szemét, a feje hátracsuklott, az ajkai kissé szétnyíltak, mély levegőket vesz, melyet lassú sóhajokban enged ki ajkain, nem látok a gondolataiba, de érzem, hogy beindultak nála a szexuális fantáziát megmozgató fogaskerekek. Nem érdekel, hogy kire vagy mire gondol, nőre vagy férfira, esetleg arról fantáziál-e, hogy mi is fog most perceken belül megtörténni, mindez most nem érdekel, mert engem is elönt a szexuális túlfűtöttség. Érzem, hogy az ágyékomban, a farkamban kitágulnak az erek, elindul a lüktető vérkeringés, életre kel és tüzel az egész testem. Lassan ráhajolok a farkára, szétnyitom az ajkaim, a nyelvem már érezni akarja, hogy milyen egy férfiasságot megízlelni. Kis fütyijét az ajkaim közé veszem, a nyelvemmel kicsit megnedvesítem, majd bekapom, mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb dolog, nem törődve az évszádok óta belénk nevelt szégyenérzettel és elutasítással, egyszerűen érezni akarom, ahogy életre kel, és kőkeménnyé merevedik a számban. Jólesik éreznem végre, hogy ami eddig csak a fantáziámban élt, most valóra válik. Fantasztikus kéjérzet vált ki belőlem, ahogy egyre csak keményebb és keményebb a farka… nem tudom, hogy hova duzzadhat még? Most már értem, hogy miért ennyire magabiztos Gábor, mert lehet, hogy a fütyköse kicsinek tűnik, de mikor beindul, mikor akcióba kell lépni, akkor hihetetlen hatalmasra és keménységűre áll fel neki. Élvezettel markolom meg vaskos farkát, végignyalom hosszú kéjrúdját, duzzadt makkját ismét az ajkaim közé szorítom, majd szépen lassan centiről-centire tűnik el férfiassága a számban. Amennyire csak tudom mélyre nyelem vaskos rúdját, persze ekkora farkat lehetetlenség tövig szopni. Fel-le csúszkálok a már nedvesre szopott hímtagon, élvezettel nyelem, a nyelvemmel lenyaldosom a makkon végigcsordogáló pici cseppecskéket. Nem vártam Gábortól érzelmeket, de most jól esik, hogy végigsimogatja a vállam, melyre válaszul én is végigsimogatom erős, izmos combját, hasát és simára borotvált farkát. Érzem, hogy itt most több is lesz, mint „csak” egy jó cumizás, itt most nincs mese, meg fognak dugni. Régóta játszom már ennek gondolatával, eddig azonban csak vibrátorral imitáltam az aktus, most viszont végre egy valódi farok lesz bennem. Felizgat nagyon a gondolat, a torkomban dobog a szívem, lüktet a fejem, a mellkasom a farkam… minden testrészemmel kívánok egy férfit, furcsa, de így van. Gábor is érzi vágyamat, az ágyon térden állva mögém kerül. Ahogy „lépeget” ide-oda, himbálózik a farka jobbra-balra, olyan aranyos! Mosoly jelenik meg a szája szélén, tudjuk mindketten, hogy mire gondol a másik. Végigfut a keze a derekamon, a csípőmön, a popsimon. Nem várt módon, hirtelen akar belém hatolni, de érzem, hogy ez nem túl okos gondolat. Azt hiszi, hogy én rendszeresen vagyok fiúkkal, vagy mi a szösz!? Az én hátsó kéjbarlangom még igencsak szűznek mondható, a vibrátoros játszadozások ellenére… azért egy méretes hús-vér faroknak nem olyan könnyű bejutni. Eszembe jutott, hogy nálam mindig található óvszer és zselé, hát lehajoltam az ágy mellé dobott cuccomhoz, hogy kivegyem belőle. Gábor kihasználta a helyzetet és a nyelvével érzékien nyaldosni és nedvesíteni kezdte a popsilyukam. Még soha nem nyaltak ki, nem gondoltam, hogy ez ennyire jó érzés. Egy kis síkosítót nyomok a tenyerembe, összedörzsölöm a kezem, nehogy a hideg gél kellemetlen legyen Gábornak… két tenyerem közé fogok farkát és lassan a tövéig bekenegetem. Most már szabad a pálya. Vette a lapot a srác, mert a második próbálkozásra már szépen lassan, fokozatosan dugta belém a farkát. Csodás érzés, ahogy kitölti a popsim teljesen. Pucsítok is neki, mint egy kis kurva, feszítem hátra a popóm, hogy minél jobban hozzám férjen. Mindketten lassú előre-hátra mozgásba kezdünk, teljesen az ágyékának feszítve popsimat, hogy a tövéig kiélvezzem kéjrúdját. Kezem a csípőjére pihentetem, másik kezemmel hátranyúlok… most nekem esik jól megsimogatni a nyakát, tarkóját, beletúrni a hajába. Kezével a derekamon egyre hevesebben húz magára...Érzem, hogy itt a síkosító így már nem fog sokáig tartani, ha ilyen vadul dug meg. Lehajolok, hogy elérjem a zselés dobozt, de hirtelen valamilyen hang üti meg a fülem. Egy ajtó csapódik, majd egy női hang kezd beszélni és egyre csak Gábort szólongatja. Gábor hirtelen felugrik az ágyból: „Basszus, hazajött anyám!” Én úgy megijedtem, hogy a kezemben lévő zselés flakont tökig összeszorítottam… a síkosító csak úgy spriccelt mindenfelé, a padlóra, a falra, az ablakra. Leugrottam az ágyról és kapkodni kezdtem a ruháimat. Az elsőre kezem ügyébe kerülő atlétatrikóval próbáltam eltüntetni a szétspriccelt nyomokat, de ez hiábavaló próbálkozásnak tűnt, inkább csak ösztönös cselekedet volt. Gábor alsónaci nélkül magára kapta farmerét… én még küszködtem, hogy beletaláljak az alsónacim szárába, fél lábon ugrálva, majdnem hanyatt is estem. A pánik teljes volt. Mire úgy, ahogy felöltöztem, Gábor már kint is volt a szobából… beszűrődött a szobába a hangja, hallottam, hogy próbált hangjára nyugalmat erőltetni, de a szavak csak elakadtak néha. Pánikszerűen menekültem ki a lakásból, magam sem tudom, hogy sikerült észrevétlen kijutnom.
Hihetetlen, hogy végre itt volt az alkalom, amire olyan hosszú ideje vártam. Még ha nem is volt tökéletes a befejezés és nem volt teljes a beteljesülés, legalább tudom, hogy a jövőben kinél is érdemes próbálkoznom! (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

22. bejegyzés

Ritkán szokott az éjszakai álmaimban a szex bármilyen formában megjelenni. Az elmúlt éjjel hosszú idő után ez most újra megtörtént. Annyira életszerűen éreztem a testiséget, annyira élethűen láttam az arcokat, a személyeket, a helyzetet magát, hogy sajnos a végkifejlet előtt fel is „riadtam” az álmomból kőkemény erekcióval és vágytól úgy feltüzelve, hogy muszáj volt magamon könnyíteni. Szinte filmszerűen pergett le az esemény, mondanivalóval és kerek történettel, részben a múltamból ismert, részben pedig fiktív, de arccal rendelkező személyekkel. A filmszerűsége ellenére mégis totálisan hihető és élethű volt az egész szituáció.
A történet persze nem is szólhatott volna másról, mint arról, ami mostanában napi szinten foglalkoztat, azaz a biszexualitással. Vagyis ez így teljesen már nem is igaz, mivel ebben a szexuális helyzetben kizárólag srácok vettek részt. Az egyetlen női szereplő csak a történet közepén tűnt fel, és az a megjelenés sem volt épp a legkellemesebb. De lássuk a történetet magát.

A kis háromszobás lakás legnagyobb szobája Gáboré volt. A lakás a szüleié, de a szoba kizárólag az ő tulajdona, olyan tipikus férfilak… az ablakokon beszűrődik a kora őszhöz képest furcsa nyári meleget adó napfény. A szobában rendetlenség uralkodik, mindenhol szanaszét dobált cuccok, a fotelben a tegnapi levetett ruhák, a szekrény polcán könyvek, jegyzetek, talán épp egyetemista a srác vagy a munkája olyan, hogy állandó intellektuális felkészültséget és széles tudást követel meg tőle. Lehet, hogy a sok otthoni tanulás vagy kutató munka miatt sincs ideje rendet rakni a szobájában. Bár, ha jól emlékszem informatikusnak tanult azt hiszem, a gimis évek eltelte óta nem is beszéltünk, más felé vetődtünk az életben… én maradtam itt a kisvárosban, családot alapítottam, túl korán megnősültem, ő pedig a fővárosban próbált meg egzisztenciát teremteni. Néha-néha láttam messziről, mikor hazalátogatott, mindig egy dögös szőke csajjal az oldalán, mit sem változva, ugyanolyan jóképű volt, mint kamaszkorában, csak mégis, mintha pár kilót felszedett volna az utóbbi időben.
Ahogy körbenézek a szobájában, egyre csak egy valami villog az agyamban, mintha villanykörtét kapcsolgatnának.
-„Nem emlékszem, hogy kerültem ide… mit keresek én most az ő szobájában?” Olyan zavaros minden, a fejem is lüktet. Rémlik mintha valami buli lett volna az éjjel. De úgy látom, hogy a buli nem fejeződött be akár hol is voltunk, mert itt is poharak és üvegek sorakoznak az asztalon. Nem tudom, hogy mi is történt pontosan az éjjel, de fura, hogy egy idegen szobában vagyok egy szál alsónadrágban, nézek ki a fejemből és csodálkozom. Valószínűleg nagyon kiüthettem magam, ilyen még soha nem fordult elő velem. Soha életemben nem voltam annyira oda az alkoholért, hogy annyit igyak, hogy ne emlékezzek bizonyos dolgokra. Mindig röhögtem az ilyen szituációkon, hogy lehet valakinek ájulásig lerészegítenie magát!?
Forog velem minden, kattog az agyam… tényleg nem értem az egész helyzetet, lefekszem az összegyűrt lepedős ágyra… biztos csak álmodom, ha felébredek minden rendben lesz majd… mély álomba zuhanok…
...folyt.köv (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

21. bejegyzés

Amerikai TV Series kedvelő révén mindig érzelmi hatás alá kerülök, ha olyan sorozatra akadok, mint amilyenre most is. A széria nem éppen új, mert az idei év elején játszották a tengeren túlon. Talán csak a honosított zenei csatorna nézőinek lehet újdonság, de már megszokhattuk, hogy ennyi késéssel jutnak el hozzánk a már máshol közkedvelté vált sorozatok. Az igazsághoz hozzá tartozik az is, hogy az eredeti angol verzióból most kezdik forgatni a 6. szériát, viszont az amerikai verzió úgy néz ki az első széria után ki is pukkant, nem lesz folytatás.
Amiért ide kívánkozik ez a bejegyzés, az az, hogy a filmben elég szabadszájú és szexista megnyilvánulásokkal találkozhatunk, pontosan annyira, amennyire ez a mai tinikre, fiatalokra jellemző, vagyis erőteljesen meghatározzák a hangulatot. Pontos képet kaphatunk, hogy mi foglalkoztatja a most felnövő generációt. Találunk benne idegileg labilist, szuicid hajlamút, leszbikusággával és párkapcsolatra alkalmatlan személyiségévél küszködőt, szűzességétől szabadulni akarót, idegenföldről bevándorlót, önmagát sebezhetetlennek és nagymenőnek gondolót és párkapcsolatában boldogtalant egyaránt. Elég nagy a szórás tehát személyiséget illetően, egy azonban úgy tűnik közös mindegyikben, mégpedig, hogy a családi háttér nem éppen a legideálisabbnak mondható. Ezzel azt hiszem ki is jelenthető, hogy hiába a születésünkori csillagállás, hiába a bennünk rejlő gének, a legjobban csak az határoz meg minket, hogy kik vesznek körül, milyenek a kapcsolataink és hogyan szocializálódunk.
Ami ijesztő, hogy a földgolyó két másik végén teljesen ugyanazokkal a helyzetekkel, érzésekkel kapcsolati problémákkal, személyiségfejlődési gondokkal kell megküzdeni, függetlenül attól, amit pont az előbb írtam, hogy a környezetünk határoz meg bennünket. Ez éppen elletmondás is lehetne, de én úgy gondolom, hogy igazából mégsem az. Úgy tűnik, hogy bárhol élünk is ezen a földön, mindenhol megvannak az emberi sablonkarakterek, viselkedésminták. Úgy látszik a lehetőségek tárháza mégsem annyira végtelen amennyire gondoljuk vagy csak a mai ember személyisége szűkül be erre a néhány típusra. Hogy ez régen is így volt-e és ez azóta létezik, mióta az emberiség vagy pedig a komunikációs lehetőségek kiszélesedése miatt ismerjük meg a tőlünk távol élő embereket és azok viselkedési szokásait, viszonyukat egymáshoz és esetleg azt tudat alatt is alkalmazzuk magunkon, nos ezt nehéz lenne megítélni. Igazából ez nem is annyira fontos. A lényeg, amit tudnunk kell, és legfőképp minden fiatalnak tudatosítania kell magában, hogy egyáltalán nem egyedi a problémája, nincs egyedül a gondjaival a világban. Nehéz ezt persze valakinek érzelmileg befogadni és tudatosítani, mikor az ember testközeli megnyílvánulásra vágyik. És egyébként is, mit érdekli az éppen depresszióval, drogproblémábal, vagy a szexuális identitásával küzdőt, hogy távol tőle valaki éppen ugyanilyen helyzetet él meg, ugyanúgy szenved és kitaszítva érzi magát, mikor számára itt és most kell a segítség a szerető ölelés és a támogatás! Azért bízom abban, hogy mégis valamilyen megnyugvást, pozitív érzést váltanak ki az ilyen életközeli sorozatok minden problémával küzdő ember számára (mint ahogy én is küzdök a biszexualitásommal, biszexualitásomért). (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

20. bejegyzés

Nem tudok rájönni azoknak a képsorozatoknak a lélektanára, amikor egy pasi a farka mellett egy dezodoros flakonnal pózol. A férfiassága nagyságát próbálja ezzel szimbolizálni? De mire gondolhat vajon? Azt hiszi, hogy mindenki képben van, hogy éppen a Denimes, az Adidasos meg a sok-sok féle márka közül éppen melyik deo-s cucc pontosan hány centi? Ettől akkor már egy fokkal jobb, mikor a szabócentivel vagy mérőszalaggal próbál meg valaki operálni, csak akkor meg az enyhe kisebbségi érzés leküzdése végett a nulla kiindulópontot nem győzi eléggé az alhasába feltukmálni a hímtársam vagy egyéb röhejes, átlátszó módszerrel elcsalni a centiket, hogy látszatra elérje azt a szerencsétlen lélektani határnak számító 18cm-t. Istenem, hát ne legyen már ennyire fontos egyeseknek az, hogy mindenáron megmutassák, hogy ők már nem az "átlagos" kategóriába tartoznak! Komolyan mondom, hogy az ilyen típus szánalmas.
Egyébként is, miért hirdetünk büszkeségi hadjáratot a hatalmas farkaknak, miért nem hirdetünk büszkeségi hadjárat a pici, szűk punciknak? Éljenek a kis pinájú csajok!!! Mostantól a plasztikai sebészek ne farok nagyobbító, hanem punci kicsinyítő műtéteket végezzenek! A röhejes vígjátékokban pedig a srácok ne súlyokat a farkukra aggatva próbáljanak nagyobb méretet elérni, hanem próbáljanak a csajok elérni kisebb punci méretet. Mit bánom én, hogy összevarrják vagy összeragasztják, röhögjük most már ilyen jeleneteken.
Nekem mindenesetre bejön a kisebbnek vagy átlagosnak számító 15-16cm-es farok. Sőt, anális játékokhoz még talán ideálisabb is. Ha valaki pedig arra gerjed, hogy mélytorkosan leszopják, akkor csak szívesebben látja, hogy a csajszi könnyedén bólogat a farka tövéig, mint, hogy öklendezve, kigúvadt szemekkel, szinte fuldokolva sem bír lejjebb jutni, bár bizonyára olyan is van, akit az ilyesmi izgat, ha látja a hölgy partner szenvedését , kínjait, de ezt a fajta perverzitást inkább most nem részletezném, én személy szerint rosszul vagyok tőle.
Számomra a lényeg, hogy legyünk ápoltan vonzóak, mert mit ér egy igénytelen 20cm-es egy gusztusos, ápolt, formás kisméretűvel szemben? -nekem vajmi keveset. 1 hozzászólás, utolsó: Nővérke és Párja (2013. 07. 30. kedd 15:03)