A semmit is lehet jól megcsinálni. Főleg ha már ketten csináljuk. 
2005. 03. 22. kedd 07:35
Valahogy így gondolom én is.
Ha tudok segíteni a döntéshozatalban, akkor szóljál. 
Üdv! Úgy látom a mai napot én, nyitom. Szééééép és jó keddi napot. Kedves Audrey soha nem késő.
Az igazság, az hogy semmi kedvem dolgozni. Na de azért fel a fejjel.
Az igazság, az hogy semmi kedvem dolgozni. Na de azért fel a fejjel.
Néha az ember gyerekesen-felnőtt vagy felnőtt-gyerekesen!? Játék közben elválik hogy, hogy is van ez. 
Üdv! Szép napot és jó munkát mindenkinek!
2005. 03. 20. vasárnap 12:50
Jó is játszani, játszadozni, főleg ha a játék erotikus jellegű! 
2005. 03. 19. szombat 21:03
1 percre itt vok
2005. 03. 19. szombat 20:59
#12
Nem is tudom mi jót, lehet kettesben csinálni!? Kártyázni, sakkozni, tv-t nézni, beszélgetni?
Nem is tudom mi jót, lehet kettesben csinálni!? Kártyázni, sakkozni, tv-t nézni, beszélgetni?
2005. 03. 17. csütörtök 18:49
1 perc
2005. 03. 17. csütörtök 15:15
Tudod-e, hogy együtt és egyszerre sok minden jó!?
József Attila: Március
A föld alól a gyors csirák
kidugják fejüket,
a fák, mint boltos áruját,
kirakják a rügyet,
kamaszok arcán pattanás,
férfiajkon a csók,
mind egy repeső kapkodás
a szoknyák lobogók,
s már itt és ott fölhangzanak,
elűzve kínt, fagyot,
a szívbe húzódott szavak,
eszmék és kardalok.
1935 vége
A föld alól a gyors csirák
kidugják fejüket,
a fák, mint boltos áruját,
kirakják a rügyet,
kamaszok arcán pattanás,
férfiajkon a csók,
mind egy repeső kapkodás
a szoknyák lobogók,
s már itt és ott fölhangzanak,
elűzve kínt, fagyot,
a szívbe húzódott szavak,
eszmék és kardalok.
1935 vége
Hello!
Már megint nem dolgozik senki, pedig ilyen rövidhetet el tudnák képzelni máskor is. Valahogy ez bejönne.
Már megint nem dolgozik senki, pedig ilyen rövidhetet el tudnák képzelni máskor is. Valahogy ez bejönne.
2005. 03. 16. szerda 20:40
ugrottam
2005. 03. 16. szerda 20:09
Hali!
Szerintem mi egyet beszéltünk csak te félre érthetted, amit mondani akartam. Annak semmi értelme, ha valakit erőszakkal kell tartani. Komolyan összejöttél a barátod barátnőjével, illetve feleségével ebből adódóan már nincs köztük semmi az már nem kapcsolat. Ott már nincs érzelem. De szerintem úgy korrekt az ember, ha igazi barátról lenne szó, ha elmondjuk neki, hogy idefigyelj mi összejöttünk, ez van.
Mondjuk én soha nem voltam ilyen helyzetben, meg szerintem nem is leszek, bár lehettem volna, de józanészre hallgatva kikerültem.
Szerintem mi egyet beszéltünk csak te félre érthetted, amit mondani akartam. Annak semmi értelme, ha valakit erőszakkal kell tartani. Komolyan összejöttél a barátod barátnőjével, illetve feleségével ebből adódóan már nincs köztük semmi az már nem kapcsolat. Ott már nincs érzelem. De szerintem úgy korrekt az ember, ha igazi barátról lenne szó, ha elmondjuk neki, hogy idefigyelj mi összejöttünk, ez van.
Mondjuk én soha nem voltam ilyen helyzetben, meg szerintem nem is leszek, bár lehettem volna, de józanészre hallgatva kikerültem.
2005. 03. 16. szerda 11:48
A legkorrektebb dolognak azt tartanám ilyen helyzetben, ha már megesett vagy előfordult, hogy leülni és beszélni hármasban a folytatást nem pedig hazudozva a háta mögött kellemetlen helyzetbe, hozni. Ha egy barát már ennyit sem érdemel, meg akkor már nem tudom, hogy milyen világ van.
Bocs! Szerdai napot, csak el vagyok tájolódva.
Üdv! Szép hétfői napot és jó munkát minden dolgozónak.
De jó itt a tavasz!
De jó itt a tavasz!
Reményik Sándor: Jóakarat
,,Én jót akartam, - s minden rosszra vált...''
Van-e szörnyűbb szó, szörnyűbb tőrdöfés;
Mellyel a szív magának ád halált,
S önnön hajába markol szaggatón
A kétségbeesés?!
,,Én jót akartam.
Zephirt vetettem, - és vihart arattam. -
Szóltam a földnek: gyorsabban forogj! -
S megindult alattam,
Mint a horkanó paripa, vadul.
Egy tégla nem tetszett a templomfalban,
Megmozgattam, - s a templom összedőlt.
Én jót akartam.''
Mikor eljő az ítéletnek napja,
A végső nap,
S a maga jussát minden szív kikapja,
Mikor a Bíró rátekint merőn:
Egyensúlyozni bűnök tonnasúlyát,
Egy hópehely a másik serpenyőn,
Lángtengerek közt keskeny tejfolyó.
Kárhozat-földjén üdvösség-barázda:
Jóakarat - elég lesz ez a szó?...
,,Én jót akartam, - s minden rosszra vált...''
Van-e szörnyűbb szó, szörnyűbb tőrdöfés;
Mellyel a szív magának ád halált,
S önnön hajába markol szaggatón
A kétségbeesés?!
,,Én jót akartam.
Zephirt vetettem, - és vihart arattam. -
Szóltam a földnek: gyorsabban forogj! -
S megindult alattam,
Mint a horkanó paripa, vadul.
Egy tégla nem tetszett a templomfalban,
Megmozgattam, - s a templom összedőlt.
Én jót akartam.''
Mikor eljő az ítéletnek napja,
A végső nap,
S a maga jussát minden szív kikapja,
Mikor a Bíró rátekint merőn:
Egyensúlyozni bűnök tonnasúlyát,
Egy hópehely a másik serpenyőn,
Lángtengerek közt keskeny tejfolyó.
Kárhozat-földjén üdvösség-barázda:
Jóakarat - elég lesz ez a szó?...
2005. 03. 14. hétfő 13:43
Számomra tabu. Egy komoly barátságot emiatt nem szabad tönkre tenni. A bajban csak a barátokra számíthat az ember.
2005. 03. 14. hétfő 13:39
2004 szeptember, de a GG kb. 3 éve nyomon követem
Szeretkezésünk
Szemhéjad mögött csillagok táncolnak,
Mikor fájó mosollyal gyönyört kiáltasz.
Megadod és átadod befogadó magad,
Az életet hordozó örök támadásnak.
Beléd vetem magam, vulkán kráterébe,
Számmal becézve combod bársonyát,
Illatod, ízed nyelvemen érzem,
Kábultan élvezem őrület mámorát.
Gyönyört rejtő kinyílt kagylód,
Végtelen mélységbe csábítva hív.
Gyöngyhalászként egyre csak merülök,
Egyszerre érezve vágyat és kínt.
Szemhéjad mögött csillagok táncolnak,
Mikor fájó mosollyal gyönyört kiáltasz.
Megadod és átadod befogadó magad,
Az életet hordozó örök támadásnak.
Beléd vetem magam, vulkán kráterébe,
Számmal becézve combod bársonyát,
Illatod, ízed nyelvemen érzem,
Kábultan élvezem őrület mámorát.
Gyönyört rejtő kinyílt kagylód,
Végtelen mélységbe csábítva hív.
Gyöngyhalászként egyre csak merülök,
Egyszerre érezve vágyat és kínt.
2005. 03. 13. vasárnap 17:46
Röviden: 
ez igen 5****!
Jó képek! 5*
így tovább! 5*
jó sorozat! 5*
Simon András: Bűn - szeretet
A bűn becserkész,
a szeretet befogad.
a bűn bekebelez,
a szeretet magába foglal.
A bűn megköt,
a szeretet megtart.
A bűn száz annyit ígér,
A szeretet száz annyit ad.
A bűn elveszi az önismeretet,
felmagasztal és magasba emel:
csakhogy letaszíthasson.
A szeretet helyes önismeretre tanít,
Kiábrándít hamis ,,önmagadból'' és összetör:
Csakhogy felemelhessen.
A bűn hájjal keneget,
hogy megrontson.
A szeretet kíméletlenül pöröl,
hogy megtisztítson.
A bűn fröcsköl,
a szeretet szétárad.
A bűn éget és perzsel,
A szeretet sugároz.
A szeretet egyszerű,
A bűn körmönfont.
A szeretet ,,egy-ügyű'',
A bűn agyafúrt.
A szeretet nyíltan beszél,
A bűn körülír.
Míg a szeretet a mélység titkairól dadog,
A bűn a felszín közhelyeiről fecserész.
Míg a bűn hazudik, hogy ne kelljen
megmondania az igazat,
A szeretet kitérő választ ad,
hogy ne kelljen hazudnia.
A bűn kényszerít,
A szeretet késztet.
A bűn csábít,
a szeretet vonz.
A bűn érzéki,
A szeretet érzékelő.
A bűn forral,
a szeretet hevít.
A bűn űz és hajt,
A szeretet lelkesít.
A szeretet megkeresi a tisztátalant,
hogy felemelje,
A bűn ,,felhajtja'' magának a tisztátalant,
Hogy kihasználja és a sárba tapossa.
A szeretet az embert látja a cédában is,
de a bűn csak riherongy kurvának tartja.
A szeretet megjelöl,
A bűn megpecsétel.
A szeretet társakra lel,
De a bűn csak hordákba ver.
A szeretet kiteljesít,
A bűn kiüresít.
A szeretet mentséget keres,
A bűn kifogást talál.
A bűn bekerít és magadba zár,
A szeretet kapukat nyit és
másokhoz vezet.
A bűn elfecsérli és pazarolja a másét,
De a szeretet önmagát osztja szét.
A bűn becserkész,
a szeretet befogad.
a bűn bekebelez,
a szeretet magába foglal.
A bűn megköt,
a szeretet megtart.
A bűn száz annyit ígér,
A szeretet száz annyit ad.
A bűn elveszi az önismeretet,
felmagasztal és magasba emel:
csakhogy letaszíthasson.
A szeretet helyes önismeretre tanít,
Kiábrándít hamis ,,önmagadból'' és összetör:
Csakhogy felemelhessen.
A bűn hájjal keneget,
hogy megrontson.
A szeretet kíméletlenül pöröl,
hogy megtisztítson.
A bűn fröcsköl,
a szeretet szétárad.
A bűn éget és perzsel,
A szeretet sugároz.
A szeretet egyszerű,
A bűn körmönfont.
A szeretet ,,egy-ügyű'',
A bűn agyafúrt.
A szeretet nyíltan beszél,
A bűn körülír.
Míg a szeretet a mélység titkairól dadog,
A bűn a felszín közhelyeiről fecserész.
Míg a bűn hazudik, hogy ne kelljen
megmondania az igazat,
A szeretet kitérő választ ad,
hogy ne kelljen hazudnia.
A bűn kényszerít,
A szeretet késztet.
A bűn csábít,
a szeretet vonz.
A bűn érzéki,
A szeretet érzékelő.
A bűn forral,
a szeretet hevít.
A bűn űz és hajt,
A szeretet lelkesít.
A szeretet megkeresi a tisztátalant,
hogy felemelje,
A bűn ,,felhajtja'' magának a tisztátalant,
Hogy kihasználja és a sárba tapossa.
A szeretet az embert látja a cédában is,
de a bűn csak riherongy kurvának tartja.
A szeretet megjelöl,
A bűn megpecsétel.
A szeretet társakra lel,
De a bűn csak hordákba ver.
A szeretet kiteljesít,
A bűn kiüresít.
A szeretet mentséget keres,
A bűn kifogást talál.
A bűn bekerít és magadba zár,
A szeretet kapukat nyit és
másokhoz vezet.
A bűn elfecsérli és pazarolja a másét,
De a szeretet önmagát osztja szét.
2005. 03. 10. csütörtök 15:37
itt süt a nap, de sajnos fúj a szél. Audrey drága, így tovább. Ez a "nem tudom mit is szeretnék" mással is előszokott fordulni.
Üdv mindenkinek! Ennyire megcsappant a dolgozók létszáma? Mindenki nyert a lottón?
A CSÓKOK ÁTKA
Valami szent, nagy éjszakán
Vad nászban megfogant az élet
S azóta tart a nász örökké,
Minden kis mozgás csókba téved.
Csókok világa a világunk,
Csókban fogan a gondolat,
Kicsi kis agyvelő-csomócskák
Cserélnek tüzes csókokat
S a legforróbb csókból szület meg
A legszebb, legnagyobb ige,
Mely hódítóan csap belé
A végtelenbe, semmibe.
S a leglanyhább csókból fakadt ki
A szürkeség, a régi mása:
Nincs vad párzás, nincs tüzes csók ma
S nincs a világnak messiása.
Úgy van talán: szép a világ s jó,
Mi vagyunk satnyák, betegek,
Jégfagyos csókokban fogantunk
S a fagy a lelkünk vette meg.
Szent kéj a csók és szent az élet,
A párzás végtelen sora
S átok a csók, átok az élet,
Ha nincs a csóknak mámora.
Az eltűrt csókok tunya nászán,
A langyos csókok éjjelén
Az átok egyre nő fölöttünk
S így lesz az élet lomha, vén
S így leszünk mi, párzó királyok,
Kopottak, búsak, betegek,
Kiknek csókolni szomjas tűzzel
Már nem szabad és nem lehet.
Ha szomjas ajkak szomjas csókot
Csak szomjas ajkra hintenek,
Ma ez a föld üdvök Olimpja
S nem laknak itt: csak istenek.
Valami szent, nagy éjszakán
Vad nászban megfogant az élet
S azóta tart a nász örökké,
Minden kis mozgás csókba téved.
Csókok világa a világunk,
Csókban fogan a gondolat,
Kicsi kis agyvelő-csomócskák
Cserélnek tüzes csókokat
S a legforróbb csókból szület meg
A legszebb, legnagyobb ige,
Mely hódítóan csap belé
A végtelenbe, semmibe.
S a leglanyhább csókból fakadt ki
A szürkeség, a régi mása:
Nincs vad párzás, nincs tüzes csók ma
S nincs a világnak messiása.
Úgy van talán: szép a világ s jó,
Mi vagyunk satnyák, betegek,
Jégfagyos csókokban fogantunk
S a fagy a lelkünk vette meg.
Szent kéj a csók és szent az élet,
A párzás végtelen sora
S átok a csók, átok az élet,
Ha nincs a csóknak mámora.
Az eltűrt csókok tunya nászán,
A langyos csókok éjjelén
Az átok egyre nő fölöttünk
S így lesz az élet lomha, vén
S így leszünk mi, párzó királyok,
Kopottak, búsak, betegek,
Kiknek csókolni szomjas tűzzel
Már nem szabad és nem lehet.
Ha szomjas ajkak szomjas csókot
Csak szomjas ajkra hintenek,
Ma ez a föld üdvök Olimpja
S nem laknak itt: csak istenek.
PAUL VERLAINE ÁLMA
Álmodom egy nőről, akit nem ismerek,
Forró és különös, áldott, nagy Látomás,
Aki sohasem egy s aki sohase más,
Aki engem megért, aki engem szeret.
Mert ő megért. Neki, óh, jaj, csupán neki,
Bús, áttetsző szivem többé már nem talány,
Sápadt homlokomnak verejték-patakán
Frissítve omolnak az ő szent könnyei.
Barna, szőke, vörös? Óh, nem tudom én, nem.
A neve? Emlékszem: lágyan zendül, mélyen,
Mint kedveseinké ott lenn, a sírba, lenn.
Nézése hallgatag szobrokénak mása,
Szava messziről jön, komoly, bús, fénytelen:
Mint elnémult drága szavak suhanása.
Álmodom egy nőről, akit nem ismerek,
Forró és különös, áldott, nagy Látomás,
Aki sohasem egy s aki sohase más,
Aki engem megért, aki engem szeret.
Mert ő megért. Neki, óh, jaj, csupán neki,
Bús, áttetsző szivem többé már nem talány,
Sápadt homlokomnak verejték-patakán
Frissítve omolnak az ő szent könnyei.
Barna, szőke, vörös? Óh, nem tudom én, nem.
A neve? Emlékszem: lágyan zendül, mélyen,
Mint kedveseinké ott lenn, a sírba, lenn.
Nézése hallgatag szobrokénak mása,
Szava messziről jön, komoly, bús, fénytelen:
Mint elnémult drága szavak suhanása.
Pusssssz és a mellékelt kép a Nőnapra!
2005. 03. 08. kedd 07:48
Üdv! Szép napot, jó munkát mindenkinek!
Tom egy pezsgő az egészségedre.
Tom egy pezsgő az egészségedre.
Petőfi Sándor: Örök ölelkezés
A téren kettős sírhalom van,
Fölöttök egy-egy zöld bokor;
Egymásra hajlanak, miként ha
Két szerető szív összeforr.
Igen, két szerető szív szálla
Pihenni e két domb alá,
Midőn a háborgó életnek
Kemény harcát kiharcolá.
Egymás mellé temetették a
Hű szeretők itt magokat,
Hogy egyesülve legyenek, mint
A földön, úgy a föld alatt.
És egyesülve maradának.
Mely a sírhalmokon növe,
A két ölelkező bokorfa
A két szerelmes szelleme.
A téren kettős sírhalom van,
Fölöttök egy-egy zöld bokor;
Egymásra hajlanak, miként ha
Két szerető szív összeforr.
Igen, két szerető szív szálla
Pihenni e két domb alá,
Midőn a háborgó életnek
Kemény harcát kiharcolá.
Egymás mellé temetették a
Hű szeretők itt magokat,
Hogy egyesülve legyenek, mint
A földön, úgy a föld alatt.
És egyesülve maradának.
Mely a sírhalmokon növe,
A két ölelkező bokorfa
A két szerelmes szelleme.
2005. 03. 06. vasárnap 09:49
Mindig a partner véleménye a döntő. Lehet, bár mekkora kicsi vagy bár mekkora nagy, ha a partnernek nem felel meg. Általában a dicsekvő embereknek a háta mögött van a legtöbb negatív kritika, persze amiről nem tud.
Szia Audrey drága!
Nem, dolgozol egyedül! Csak most kevés az idő, sok a meló, állandó jövés-menés van. De azért fellesek, néha amikor van egy kis idő!
Pussssz!
Nem, dolgozol egyedül! Csak most kevés az idő, sok a meló, állandó jövés-menés van. De azért fellesek, néha amikor van egy kis idő!
Pussssz!
Nerina: Puha ujjak
Éji szelek fújnak,
puha ujjak nyúlnak
felém.
A mozdulat lágy,
mögötte a vágy
remél.
Megremeg a testem,
öledbe kapsz engem -
merész.
Szavakat súgsz fülembe,
pulzusomat növelve
mesélsz.
Csókolod a nyakam,
azt suttogom halkan:
ne még!
Gombolnád az ingem,
szavaidban nincsen
remény.
Megpróbálom újra,
kiáltani fúlva:
elég! -
De tüzesedik ajkam,
s karjaidban lassan
elég
minden gondolat -
és minden mozdulat
kevés -
ha puha ujjak nyúlnak
és éji szelek fújnak
felém.
Éji szelek fújnak,
puha ujjak nyúlnak
felém.
A mozdulat lágy,
mögötte a vágy
remél.
Megremeg a testem,
öledbe kapsz engem -
merész.
Szavakat súgsz fülembe,
pulzusomat növelve
mesélsz.
Csókolod a nyakam,
azt suttogom halkan:
ne még!
Gombolnád az ingem,
szavaidban nincsen
remény.
Megpróbálom újra,
kiáltani fúlva:
elég! -
De tüzesedik ajkam,
s karjaidban lassan
elég
minden gondolat -
és minden mozdulat
kevés -
ha puha ujjak nyúlnak
és éji szelek fújnak
felém.
Izzó hamuban
... csak feléd... te vagy én... ez az őrült tűzkeresztség...
Vérszínű mezők táncolnak párban lángoló tűzzel
riadva futnak az állatok, minket el nem űzhet.
Szememből ragyogással, aranyfolyam-öleléssel
pillantásom felforral, minden részed egészen.
Gyere, élvezd a fény-láncunk, a forrósággal vágyjuk
most a mező felizzó zsarátnokát, a nászágyunk!
Gyere, szeress vadul, karmod tépje fel meleg húsom,
egyél meg, hadd legyek veled-benned, mindenhol-kulcsod!
Meztelenséggel nyitva alul-felül beléd jutok,
nincsen zárad előttem, így már nincs hova bújnod.
... csak belém... te meg én... ez az őrült szeretkezés...
... csak feléd... te vagy én... ez az őrült tűzkeresztség...
Vérszínű mezők táncolnak párban lángoló tűzzel
riadva futnak az állatok, minket el nem űzhet.
Szememből ragyogással, aranyfolyam-öleléssel
pillantásom felforral, minden részed egészen.
Gyere, élvezd a fény-láncunk, a forrósággal vágyjuk
most a mező felizzó zsarátnokát, a nászágyunk!
Gyere, szeress vadul, karmod tépje fel meleg húsom,
egyél meg, hadd legyek veled-benned, mindenhol-kulcsod!
Meztelenséggel nyitva alul-felül beléd jutok,
nincsen zárad előttem, így már nincs hova bújnod.
... csak belém... te meg én... ez az őrült szeretkezés...
Moncy azokat a pezsgőket, amit a fürdőkádba kell beönteni, azt azért ne tedd be a hűtőbe! A múltkori ötöst akkor Te nyerted meg, most már tudom.
Petőfi Sándor: Szerelemnek rózsákkal...
Szerelemnek rózsákkal
Hintett nyoszolyája!
Megint lefektettem a
Lelkemet reája.
Szerelem rózsáiból
Tövis-e vagy illat,
Mely szívemig, életem
Gyökeréig elhat?
Akár tövis jut nekem,
Akár az illata,
Mindegy! feküdj rá lelkem,
S álmodozzál rajta;
Álmodd meg azt a nagy szót,
Amely nincsen még meg,
Amely kifejezze majd:
Milyen forrón érzek!
Szerelemnek rózsákkal
Hintett nyoszolyája!
Megint lefektettem a
Lelkemet reája.
Szerelem rózsáiból
Tövis-e vagy illat,
Mely szívemig, életem
Gyökeréig elhat?
Akár tövis jut nekem,
Akár az illata,
Mindegy! feküdj rá lelkem,
S álmodozzál rajta;
Álmodd meg azt a nagy szót,
Amely nincsen még meg,
Amely kifejezze majd:
Milyen forrón érzek!
Jóóóóóóóóó reggelt, szép napot mindenkinek! Ennyire megcsappant a dolgozók száma? Mindenki nyert a lottón! De akkor hol a pezsgő?
Szeress,
mert a szeretet békesség,
Szívedben mindig ékesség!
mert a szeretet békesség,
Szívedben mindig ékesség!
Kezeim közé tévedt kezed.
Szemeimbe mélyedt szemed.
Értem lettél,
értem neked.
Szemeimbe mélyedt szemed.
Értem lettél,
értem neked.
Üdv! Szép napot mindenkinek! Egy nagy pohár pezsgő a szülinaposok egészségére.
2005. 02. 19. szombat 09:03
Kopp - kopp!
Nem érintettél
rekedt suttogássá húzódott össze
és síró örvénybe csavarodott testem
kezedet akartam, kezedet csak, semmi mást
és ajkadat, nyelvedet érezni persze
bőrödet ujjammal simogatni este
hajadba marni s tépni ki agyadból a mát
hogy szűnjön a pillanat és vesszen a fájdalom
hogy ne érezz külön dolgokat csak a világot: engem
meghalld s értsd őrült vágy-dalom
hogy végy körbe, szoríts erősen
akaratod forrjon össze az enyémmel
fogaim koccantak majd megszűnt a pillanat
s valóban szorít és megfojt a perc szülte MOST
s nem találtam hirtelen a lényeget
légbe oldódott fényeket markoltam
idegen arcok előtt hajoltam porba
s térdelve a merev ég alatt
szemem beforrt örökre
könnyeim nem hullnak fáradt
kezembe temettem magamat
s rekedt suttogássá görbült gerincem
itt ebbe a földbe rejtettem kincsem
s azt hiszem nincsen
oly éltető varázs erő
mely kikelti már a magvakat.
rekedt suttogássá húzódott össze
és síró örvénybe csavarodott testem
kezedet akartam, kezedet csak, semmi mást
és ajkadat, nyelvedet érezni persze
bőrödet ujjammal simogatni este
hajadba marni s tépni ki agyadból a mát
hogy szűnjön a pillanat és vesszen a fájdalom
hogy ne érezz külön dolgokat csak a világot: engem
meghalld s értsd őrült vágy-dalom
hogy végy körbe, szoríts erősen
akaratod forrjon össze az enyémmel
fogaim koccantak majd megszűnt a pillanat
s valóban szorít és megfojt a perc szülte MOST
s nem találtam hirtelen a lényeget
légbe oldódott fényeket markoltam
idegen arcok előtt hajoltam porba
s térdelve a merev ég alatt
szemem beforrt örökre
könnyeim nem hullnak fáradt
kezembe temettem magamat
s rekedt suttogássá görbült gerincem
itt ebbe a földbe rejtettem kincsem
s azt hiszem nincsen
oly éltető varázs erő
mely kikelti már a magvakat.
Üdv! Szép napot és jó munkát mindenkinek!
Lányok pusssz! Fiúk paccccs!
Lányok pusssz! Fiúk paccccs!
Mylo: Mámor
Gyengéden kezem melleidre teszem,
és lágyan melléd fekszem.
Egy csókot adok puhán homlokodra
s elkezdődik az éj mámora.
Fülembe súgod, szeretlek édes,
lüktető moraja a tompa kéjnek.
Ajkam testeden lázasan halad,
mellbimbóidon gyöngykoszorú marad
Édes tested selymesen ragyog
kívánlak, tudod és hagyod.
Hagyod bujálkodni vágyam
éjszakai tánc ez, az ágyban.
Az éjszaka egy ütemre lüktet
édes ritmus, uralja testünket
boldogság járja át lelkünket,
beteljesülés ez a létünknek.
Gyengéden kezem melleidre teszem,
és lágyan melléd fekszem.
Egy csókot adok puhán homlokodra
s elkezdődik az éj mámora.
Fülembe súgod, szeretlek édes,
lüktető moraja a tompa kéjnek.
Ajkam testeden lázasan halad,
mellbimbóidon gyöngykoszorú marad
Édes tested selymesen ragyog
kívánlak, tudod és hagyod.
Hagyod bujálkodni vágyam
éjszakai tánc ez, az ágyban.
Az éjszaka egy ütemre lüktet
édes ritmus, uralja testünket
boldogság járja át lelkünket,
beteljesülés ez a létünknek.
Magyarország
Nicol
Sex Clowns 2
Ass to mouth 9
Lesbian College Coeds 13
A pesti spriccparty klub 14 - A doktornő is bedobja magát
Sex Village Idiot
