köszönöm szépen:):)
és katicikának is nagyon köszönöm:):)

akkor minden kedves felköszöntőmmel itt találkozunk este, és áthozatunk a sacherből sütit

sajna a képet újfent elbasztam:)

surdának szeretettel a lapért köszönetképpen...és tuuuudod, ha felhívsz belesusogom a telefonba:):):):):):):)

1.ref. :Mijú-miújság?
Itt a cicuskád!
Nem, még nem alszom!
Még ébren álmodozom!
Hogy-hogy miről?
Azt neked tudnod kell!
Hát persze, hogy vártam, hogy te hívj fel!
Azt hogy, itt vagy, újra velem, könnyebben képzelem így el!
Zöld szemed villog a sötétben,
A karmod visszahúzva egészen,
Amíg a bajszod csiklandoz kellemesen,
végig egy szót se szólsz, csak dorombolsz!
Simogat szerelmesen!

2.ref. :Mijú-miújság?
Hív a cicuskád!
Mondd, hogy hiányzom!
De ne így telefonon!
Hallod ugye szívem mily vadul ver!
Na látod! Hát mondd mikor ugorsz fel énhozzám?
Hogy, ha reám hallgatsz, akkor még ma éjjel!
Zöld szemed villog a sötétben,
A farkad kunkorodik merészen!
Amíg a bajszod csiklandoz kellemesen,
végig egy szót se szólsz, csak dorombolsz!
Simogat szerelmesen!

Mijú-miújság?
Itt a cicuskád!
Nem, még nem alszom!
Még ébren álmodozom!
Hogy-hogy miről?
Azt neked tudnod kell!
Hát persze, hogy vártam, hogy te hívj fel!
Azt hogy, itt vagy, újra velem, könnyebben képzelem így el!
Zöld szemed villog a sötétben,
A farkad kunkorodik merészen!
Amíg a bajszod csiklandoz kellemesen,
végig egy szót se szólsz, csak dorombolsz!
Zöld szemed villog a sötétben,
A farkad kunkorodik merészen!
Amíg a bajszod csiklandoz kellemesen,
végig egy szót se szólsz, csak dorombolsz!........

derelye? ettől a lotyótól? hát nem látod, hogy lebeg a föld felett? a derelyédre várhatsz barátom:):):)

kedves bébé! köszönöm, nagyon aranyos vagy, megkaptam a mailt is, és már kezdtem csodálkozni, de így már oké:):):):):):):):):):):):):)

ezer hála és forró csók meg minden más érte:):):):)

veszek a gyereknek egy futópadot..elmegyek sétálni vele és minden izgalomból kimaradok...

tomnak köszönöm a virágot, én nem látom csiklónak..szerintem egy oltári szexis farok a közepe

köszönöm, nagyon kedves vagy, majd keresek még valami köszönömfélét hozzá

köszönöm, gyönyörű:)

a magnum öt érzék reklám szerintem például hihetetlenül erotikus volt...nos beírtam a google-ba és ez jött ki:)


Playmate-ek, műsorvezetők, tévés sorozatokból és műsorokból ismert hírességek és néhány sportoló jutott be az online megrendezett Magnum 5 Érzék verseny döntőjébe. Jelenleg azt dönti el a közönség, hogy kik az érzékekre leginkább ható sztárok. A szavazás április végéig tart.
A versenyben egyszerű kérdések alapján kell a nagyközönségnek kiválasztania azokat a celebritásokat, akiket a legszexibbnek tart, akik leginkább hatnak öt darab érzékükre. "Kinek a pillantásától olvadunk el leginkább? Kinek a hangja borzongat meg? Kinek az ajkaiba kóstolnánk bele legszívesebben? Ki az, akit a legszívesebben megérintenénk? Kié a legszexisebb orr?" - teszik fel a szervezők a kérdést a szavazni vágyóknak.

Az érzékeink határozzák meg, hogy milyen minőségben éljük meg a körülöttünk lévő világot, az élményeinket. Néha józan ésszel megmagyarázhatatlan reakciókra késztetnek bennünket. Például olyan embereket tartunk vonzónak, akiket tudatosan legszívesebben figyelmen kívül hagynánk. Erről a tudalattiból származó vonzódásról általában a feromon tehet, amely érzéki kapcsolatot teremthet két idegen ember között.

De ugyanígy megmagyarázhatatlanul befolyásolhatja vágyainkat egy-egy selymes hang, mély bariton vagy egy különleges szempár mélyreható tekintete is. Ez a verseny megpróbál az érzékek működésének mélyére hatolni, túlmutat a tudatos, józan gondolkodásunkon és valóban arra kérdez rá, hogy a sztárok mely érzékünket mozgatják meg inkább, kit találunk a legvonzóbbnak.

nekem nagyon bejön egy bársonyos férfihang suttogása a fülemben, miközben érzem az illatát, a forró leheletét, és ha még a nyakamat is megnyalja...huh...mmmm....

egyszer voltam egy valentin buliban, ahol volt csíppendééél (ami itt ugye kimaradt) és utána egy csajszi vetkőzött meztelenre és egy kis szaftos szexis műsort produkált egy férfi vendég örömére(?)...a csíp nekem nem jön be, nem tesz rám különösebb hatást...a nő műsora meg inkább volt közönséges, mint erotikus...erotika mindaz, ami az öt érzékre egyszerre hat, vagy legalábbis közel egyidőben

ma reggel kaptam mail-ben egy olyan fotóösszeállítást rólam történetbe tüzdelgetve, amitől könnyek szöktek a szemembe...mindenkinek kívánok olyan ajándékot, amelytől rájön, hogy baromira szeretik őt, és sírni fog...nekem vannak a legremekebb barátaim, és én meg nem értékelem őket eléggé

Az orális szex a tizenkilencedik század végén kezdte meg lassú haladását az elfogadottság felé. A középosztályt hatalmába kerítő pornográfia csaknem a megszállottságig az orális szex körül forgott. Sok házaspár kezdett kísérletezni, és a franciák továbbra is az élen jártak a merészségben. Az orális szexről szóló tanulmányában Legman fordításban közöl egy monográfiát, a Gyakorlati értekezés a fellációról: előnyei és hátrányai-t, amelyet szerinte egy azonosítatlan francia férfi írt az első világháború idején.
A traktátus kijelenti, hogy a legjobb fúvósmunkát sötétvörös bútorok között, kicsi szobákban vagy fürdőszobában kaphatjuk, ha közben portói, sherry vagy madeira bor és keksz (kivéve "az allegorikusan hengerszerű és hosszúkás formájúak") is van kéznél. Ezenkívül azt ajánlja a férfiaknak, hogy csak harmincöt év alatti nőtől fogadjanak el fellációt. A nőknek jártasnak kell lenniük a bemelegítő gyakorlatokban, megtalálni nyelvükkel a végtelen helyét és a nyelv hegyével beleszúrjanak anélkül, hogy szájukkal megérintenének bármilyen felületet az alig egy centiméter átmérőjű lyukon kívül. A szerző arra is bíztatja a nőket, hogy olyan haladó technikákat alkalmazzanak, mint például a pókkarmozás, a remegtetés, és még egy egész sor ügyes módját a férfi genitália manipulációjának: a gyűrődés izgatását (a scrotum középső vonalán) vagy a zsinórvonal (frenulum) kezelését. Az értekezés a felláció utáni társalgásra vonatkozó javaslatokkal zárul, amelyben az időjárás és az aktuális politikai orgyilkosságok viszik a prímet.1926-ban Theodoor Van de Velde Az ideális házasság: pszichológiája és technikái címmel kiadta Amerika első, igen népszerű szex-kézikönyvét. A könyvecske megjelenése már csak azért is jelentős momentum, mert komolyan foglalkozik a "genitális csókkal", mint a házasságon belül a szex előjátékának egy formájával. Van de Velde azonban nem fogadta el teljesen az orális szexet. Ha az orális szex csupán önmagáért való cselekedet, akkor, mint írja, könnyen megnyithatja "a szexuális perverzió uralmához vezető pokoli kaput", különösen ha egyenesen az orgazmushoz visz. Nézőpontját akkoriban a nagy többség osztotta is. A húszas években egy írónő például leírja, amint ő és társai végignéznek egy orális közösülést, "amely olyan perverz volt, hogy a prostituáltak felpénzt kértek volna érte".

Charlie Chaplin volt az antifellációs mozgalom egyik leghírhedtebb áldozata. Csúnya válása során a színészt megvádolták, hogy "kérte, unszolta és kényszerítette a felperest, hogy az alperes kielégítésének céljából végrehajtson, elkövessen és alávesse magát olyan tetteknek és dolgoknak, amelyek abnormálisak, természetellenesek, perverzek és megrontják a szexuális vágyakat, minthogy undorítóak, trágárok és erkölcstelenek." Chaplin orális szexre kérte a feleségét. Az ügyet 1927-ben sikerült elintéznie, nevezetesen egy hatszázhuszonötezer dolláros csekkel, és az akkori viszonyok között valószínűleg még olcsón megúszta. A két évtizeddel később publikált, Szexuális viselke

Az olasz nok a régies szexet részesítik elonyben, tehát szívesebben szexelnek úgy, mint "nagyanyáik idejében". Ez magába foglalja a hálóinget vagy pizsamát, a sötétséget, illetve félhomályt, a felesleges szavak elhagyását és az aktus utáni kevés vagy semmilyen beszélgetést. Ez néhány azok között a dolgok közt, amiket a fent említett ország 18 és 25 év közötti fiatal hölgyei, állításuk szerint a szex terén elonyben részesítenek. Az eredményt, a "20 anni" címu olasz magazin közvélemény-kutatása mutatta ki. A felmérés, melyben 635 no vett részt, azt mutatja, hogy a 47%-uk sötétben szeret szeretkezni. Tíz hölgybol csak egy, tehát a 11%, állította, hogy jobban szereti, ha a pásztoróráik alatt ég a villany, míg a 31%-uk viszont a félhomályt részesíti elonyben.
Ezen kívül az 50%-uk úgy véli, hogy az intim pillanatokban sokkal jobb, ha nem vetik le a pizsamát vagy hálóinget. Az olasz fiatal pároknak csak a 16% tölti intim pillanatait teljesen meztelenül. Minden harmadik megkérdezett, tehát a 34%-uk szerint, teljesen meztelenül maradni egyáltalán nem romantikus. Nagy számuknak (26%) az a véleménye, hogy "ha teljesen meztelenül vagyunk elkerülhetetlen az elojáték". De a többségüknek az alap probléma a fizikai aspektussal függ össze. Ahogy a 18%-uk nyíltan be is vallotta: "soha nem mutatom meg a testem, mert csúnyának tartom magam", úgy ahogy 10%-uk azt, hogy nem szereti, ha meztelenségét nézik, mert "olyan mintha nagyító alá tennének".

hát én ezen meglepődtem...

jóreggelt te 18 éves és egy napos:):):):):)
milyen érzés legálisan pornóoldalakat nézegetni?
átolvastam figyelmesen...szerintem nagyon sok minden igaz rád belőle:):):):):):)üdvözöllek a szívemben:):):):):):):)(bár már régóta ott vagy)

cupp-cupp-cupp, ahova kívánod:):):):)

ez még parának..és minden 12-én született embernek (általában 12-én, nem feltétlenül novemberben)


Kiválóan tudják értékesíteni önmagukat és ötleteiket. Elbűvölőek, szórakoztatóak, és kitűnő beszélgetőpartnerek. Jól és pontosan fejezik ki magukat. Eleven szelleműek, érdeklődőek, és szívesen járnak emberek közé. Segítőkész, barátságos, nagyon társaságkedvelő természetűek.

Negatív oldaluk abban mutatkozik meg, hogy könnyen elkedvetlenednek, és olyankor elhúzódnak az emberektől. Fejleszteniük kell a tapintatukat és a diplomáciai érzéküket, mert hajlamosak a túlzott szókimondásra, és azzal csak ellenségeket szereznek maguknak. Olyankor távolabb kerülnek a sikertől.

Nagyon gyakorlatiasak, és szeretnek tevékenyek lenni. Burjánzó fantáziájukkal megszépítik a valóságot. Megvan bennük a képesség, hogy remek képzelőerejüket kreatív mederbe tereljék. Hajlanak a türelmetlenségre, és mindent azonnal akarnak.

Lényeges témakör számukra a kiegyensúlyozottság. Nagy hatással vannak másokra azzal, hogy kiegyensúlyozottak. Fokozottan igénylik, hogy nem csak hogy erkölcsi elveik legyenek, hanem azok szerint is éljenek. Ez sokszor nem sikerül nekik, mert minden oldal érveit megértik és bizonyos mértékig elfogadják, ezért sokszor nehezükre esik valamilyen határozott irányultságot választani és amellett a végsőkig kitartani. A kiegyensúlyozottságnak ez az árnyoldala. Élményvágyuk, kíváncsiságuk miatt legszívesebben állandóan utazgatnának.

A hozzájuk illő foglalkozások: született írók vagy feltalálók. További foglalkozások, amelyek nekik valók: szónok, szórakoztató művész, jogász, orvos, klinikaigazgató, cégalapító, gyógyárukereskedő, reklámszakember, szépségszalon vezetője.

A másik nemmel minduntalan problémáik akadnak. Oka: a szabadságvágy!

mi a szösz...a nappaliba már be sem tolod az édes kis pofikádat? feltöltötte valaki a bárpultot, asszem:):):)

nem baj, gondoltam, hogy neked nem lesz jó...bezzeg a hajóst nem tudod így dobni:(

csak nem roses rajongó vagy????

ma rászóltam a gyerekre, mert otthagyta a nagymuttinál az asztalon a szemetet...mondom neki: szívjál már magadba egy kis kultúrát gyerek!
erre ő odatartja a tenyerét elém és azt mondja: mondjál bele anya valami kultúrát...eszem megáll, annyira szemtelen...de azt mondták a nagyszülők, hogy pont olyan hülyék a gyerekeim, mint én:):):):):

látom baromira átsiklottatok slash-en:(:(:(:(

neeeem...ez úgy van, hogy először nem iszom, mert általában én vezetek...aztán nem is nagyon kell, mert anélkül is oldott és hülye vagyok...aztán a sok ugra-bugrától elfáradok, és akkor már extrán hülye vagyok:):):)

nagyon nagyon ritkán...én anélkül is oldódóm...meg a fáradtságtól még...buli vége felé:)

1etértek

épp gondoltam rád az előbb, nah..mondom magamban:ez a bébé meg tatabányán ragadt?

lotyókám! te raktál be képet?????

jesszus! pille fertőz a vírusával

királynő vagy!!!
megboldogult lánykoromban minden szombat éjjel rhcp-re táncikáltam ciklon nevű dance-partneremmel:):):):):):) a give it away-re...

én meg csak a szomszéd faluba, de tatabánya nem esik útba, nem fogunk koccanni:):):):):)

nah..mondjuk ezt most elbasztam és nem is fogom tudni kijavítani..bocs





válasz: nem baxtad el, erről a védett honlapról nem lehet beszúrni, mert csak a honlap címét írja ki (sok BV képem nekem is elúszott, amikor levédték kb. 1 éve)
megoldás: a kiválasztott képeket tedd fel egy képfeltöltőre, és onnan szúrd be!

a hangulat tegnapi...a vágy mai

akkor asszem én foglak ébreszteni a könyvvel meg a pen drive-val

elnézést mindenkitől a hosszú szövegért, de
1. hajtok a 10000. hsz felé, tom meglepije miatt
2. parának szülinapja van!!!!!!!!!

nem tudtál volna várni, amíg befejezem, teeeeeeeeeee?

Jorge Luis Borges
PARACELSUS RÓZSÁJA

Kétszobányi pinceműhelyében fohásszal fordult egyszer Paracelsus Istenhez - az ô megfoghatatlan istenéhez, bármelyik istenhez -, hogy küldjön néki egy tanítványt. Alkonyodott. A kandallóban pislákoló tűz kósza árnyakat vetett. Paracelsusnak nehezére esett volna felállni és meggyújtani a vaslámpát. Olyannyira erőt vett rajta a kimerültség, hogy meg is feledkezett az iménti kéréséről. Már eltűnt az éjszaka homályában az olvasztókemence, a sok porlepte lombik, amikor egyszerre csak kopogás hallatszott. Paracelsus félálomban feltápászkodott, felment az apró csigalépcsőn, és kinyitotta az ajtó egyik szárnyát. Ismeretlen férfi lépett be. Ugyancsak elcsigázott volt. Paracelsus hellyel kínálta; az idegen leült egy padra, és várt. Egy ideig egyetlen szót sem váltottak.
A mester törte meg a csendet.
- Emlékszem nyugati arcokra, emlékszem keleti arcokra - mondta némi ünnepélyességgel. - De a tied más. Ki vagy hát, s mit akarsz tőlem?
- Nem fontos a nevem - válaszolta a másik. - Három nap és három éjjel gyalogoltam, hogy a házadba léphessek. Tanítványod szeretnék lenni. Íme, elhoztam minden vagyonomat.
Elővett egy pénzes zacskót, s kifordította az asztal fölött. Temérdek arany hullott ki belőle. Mindezt a jobbjával végezte el. Paracelsus eközben háttal állt neki, mert épp lámpát gyújtott. Mikor aztán visszafordult, egy rózsát pillantott meg a férfi bal kezében. Nyugtalanságot keltett benne az a rózsa.

Leheveredett, összezárta az ujjait, s megszólalt:
- Te most azt hiszed, hogy én tudom annak a kőnek a titkát, amely minden elemet arannyá alakít, ezért hoztad el az aranyaidat. Csakhogy én nem aranyat keresek; sosem lehetsz a tanítványom, ha téged az arany érdekel.
- Nem érdekel az arany - válaszolta a másik. - Ez a pénz csupán azt jelzi, hogy elszántam magam a munkára. Azt akarom, hogy taníts meg a Tudományra. Melletted akarok végigmenni a Kőhöz vezető úton.
Paracelsus megrágott minden szót:
- Az út maga a Kő. A kiindulópont is a Kő. Ha ezt nem érted, még el sem indultál a megértés útján. Minden lépésed maga a cél.
A férfi gyanakodva tekintett rá. Megváltozott a hangja, amikor megszólalt:
- Hát mégis van cél? Paracelsus felnevetett.
- Rágalmazóim szerint, kiknek számánál csak az ostobaságuk nagyobb, nincsen cél, ezért csalónak neveznek. Nincs igazuk, ám nem lehetetlen, hogy álmodozó vagyok. Tudom, hogy "van" Út.
Csend lett, aztán megszólalt a férfi.
- Kész vagyok végigmenni veled azon az úton, még ha hosszú évekig kell is gyalogolnunk. Hadd keljek át a sivatagon. Hadd lássam meg legalább távolról az ígéret földjét, ha már a csillagok nem engedik meg, hogy rálépjek. Ám mielőtt útnak indulnánk, bizonyítékot kérek.
- Mikor óhajtod? - kérdezte izgatottan Paracelsus.
- Máris - vágta rá hirtelen elhatározással a tanítvány. Mindeddig latinul beszéltek; ekkor németre váltottak.
- Az a hír járja rólad - mondotta -, hogy ha elégetsz egy rózsát, a tudományoddal életre tudod kelteni a hamuból a virágot. Hadd legyek tanúja e csodának. Ha teljesíted kérésemet, egész életemet neked szánom.
- Nagyon hiszékeny vagy - mondta a mester. - Nekem nem hiszékenység kell; én hitet akarok. Hajthatatlan volt a másik.
- Épp azért akarok szemtanúja lenni a rózsa megsemmisülésének és feltámadásának, mert nem vagyok hiszékeny.

Paracelsus kivette a kezéből a virágot, s beszéd közben játszadozott vele.
- Hiszékeny vagy - mondta. - Gondolod, hogy el tudom pusztítani ezt a virágot?
- Bárki elpusztíthatja - válaszolta a tanítvány.
- Tévedsz. Csak nem hiszed, hogy bármit is visszaküldhetünk a semmi birodalmába? Csak nem hiszed, hogy Ádám, az első ember akár egy virágot vagy fűszálat is elpusztíthatott volna a Paradicsomban?
- Most nem a Paradicsomban vagyunk - válaszolt makacsul a fiú -; itt, a hold alatt, minden halandó. Paracelsus talpra állt.
- Hát akkor hol vagyunk? Talán azt hiszed, hogy az istenség tud egyáltalán olyan helyet teremteni, amelyik nem a Paradicsom volna? Mi más a bűnbeesés, ha nem annak a tagadása, hogy a Paradicsomban vagyunk?
- Akkor is el lehet égetni a rózsát - mondta kihívóan a tanítvány.
- Éppenséggel van még parázs a kandallóban - mondta Paracelsus. - Ha most tűzre vetjük ezt a rózsát, még azt hiszed, hogy vége a virágnak, s valóságos hamu lett belőle. Holott én azt állítom, hogy a rózsa örökkévaló, csupán a megjelenési formája változik. Egyetlen szóval a szemed elé varázsolhatnám.
- Egyetlen szóval? - furcsállotta a tanítvány. - Hiszen kialudt már a tűz az olvasztókemencédben, s belepte a por a lombikjaidat. Ugyan mivel keltenéd életre a rózsát?
Paracelsus bánatosan nézett tanítványára.
- Kialudt már a tűz az olvasztókemencémben - ismételte -, s belepte a por a lombikjaimat. Csakhogy hosszú utamnak ezen a szakaszán más eszközöket használok.
- Meg sem merem kérdezni, melyek azok - mondta a másik álnokul avagy alázattal.
- Arról az eszközről beszélek, amellyel Isten megteremtette az eget és a földet és azt a láthatatlan Paradicsomot, amelyben élünk, s amelyet az eredendő bűn eltakar a szemünk elől. Arról a Szóról beszélek, amelyre a Kabala tudománya tanít bennünket.
A tanítvány ridegen válaszolt:
- Mutasd meg, kérlek, hogy tűnik el s hogyan kel életre a rózsa. Nem érdekel, hogy a lombikjaidat használod-e hozzá vagy az Igét.
Eltűnődött Paracelsus. Majd így szólt:
- Ha most teljesíteném a kérésedet, azt mondanád, hogy szemfényvesztő káprázatról van szó. E csoda láttán még nem nyernéd el az áhított hitet. Hagyd hát a rózsát.
Az ifjú még mindig bizalmatlanul nézett rá. A mester ekkor emelt hangon szólt hozzá:
- Egyébként is, ki vagy te, hogy csak így betolakszol egy mester házába, s csodát követelsz tőle? Vajon mivel érdemeltél ki ekkora kegyet?
Remegve felelt a másik férfi:
- Jól tudom, hogy nincs semmiféle érdemem. Így hát azokra a hosszú esztendőkre kérlek, amelyeket melletted fogok tanulással eltölteni, hogy mutasd meg nekem a hamut s aztán a rózsát. Többé semmit sem kérek. Hinni fogok a szememnek.

Az ifjú hirtelen felkapta a vérvörös rózsát, amelyet Paracelsus a padon felejtett, s a lángok közé vetette. Eltűnt a színe, s csak egy kis hamu maradt a virágból. Örökkévalóságnak tűnt a pillanat, míg várta a mester szavát s a csodát.
Paracelsus nem jött zavarba. Titokzatos egyszerűséggel csak ennyit mondott:
- Baselban minden doktor, minden patikus csalónak tart. Talán igazuk is van. Íme, a hamuvá lett rózsa, mely sosem kel többé életre.
Elszégyellte magát az ifjú. Sarlatán vagy csupán látnok ez a Paracelsus, ô meg csak úgy betolakodott a házába, s most még azt is beismertette vele, hogy üres beszéd ama híres, bűvös tudománya.
Letérdelt a mester elé, és így szólt:
- Megbocsáthatatlan, amit tettem. Épp az a hit hiányzott belőlem, amit az Úr is megkövetelt a hívőktől. Hadd lássam csak a hamut! Majd ha megerősödött a hitem, visszatérek, tanítványod leszek, s az Út végére érvén meglátom a rózsát.
Őszinte szenvedéllyel beszélt, csakhogy szenvedélyessége mögött az idős mester iránti irgalom húzódott meg, a köztiszteletnek örvendő, sokat támadott, felettébb jeles, következésképpen felettébb üres mester iránti könyörület. Hisz ki ő, Johannes Grisebach, hogy szentségtörő kézzel csak úgy felfedi, hogy senki sincs amaz álarc mögött?
Az aranyaiból csak alamizsnára futotta volna. Inkább magával vitte őket. Paracelsus kikísérte a lépcső aljáig, s azzal búcsúzott, hogy mindig szívesen látja a házában. Mindketten tudták, hogy soha többé nem találkoznak.
Paracelsus egyedül maradt. Mielőtt eloltotta a lámpát, s leült a kopott karosszékbe, begörbített tenyerébe öntötte az alig maroknyi hamut, s elsuttogott egy szót. A rózsa szárba szökkent.

Ravel: Bolero

"Modern tánctétel, végig teljesen azonos dallammal, harmóniával és ritmussal, amelyet a dob szüntelenül jelez. A változás egyetlen eleme a zenekari crescendo alkalmazása" - írja a Boleróról komponistája.

Maurice Ravel (1875-1937) kétségkívül legismertebb műve az 1928-ban Ida Rubinstein táncosnőnek írt Bolero. A koreográfia még 1928 novemberében színre is került a párizsi Operában, a zenemű diadalútja azonban csak egy évvel később, a Toscanini vezette New York-i Filharmonikusok előadása után kezdődött. Az említett karmester egyébként, egy anekdota szerint, szinte dupla tempóban vezényelte a darabot. Amikor a szerző ezt szóvá tette, így válaszolt: "csak így lehet megmenteni".

Ravel Bolerója, amelyet néhányan változatlanul csak briliáns hangszerelési etűdnek tartanak, mindenesetre napjainkban is a legjátszottabb szimfonikus darabok közé tartozik. A kisdobon zakatoló lassú, 3/4-es, jellegzetes ritmus fölött egyre több hangszeren szólal meg és egyre bonyolultabb szövetet alkot a fülbemászó dallam. Az alaplüktetésbe is mind többen kapcsolódnak be. Így válik végül ez a majdnem negyedórás, stilizált spanyol népi tánc egyetlen monumentális fokozássá, amely a végén, amikor már nem tud tovább dagadni, egy hatalmas fortéban robban fel.

parának pezsgő

azért a két barátnőddel tehettél volna kivételt:(:(:(:(:(:(:(:(:(:(:(:(

bocs kislány...nem fogadhat senkit:(:(:( menj haza

a vendéglátás elmarad?