"Ha a tél beáll és az ajtódon a karácsony kopog
Nyisd ki lelkedet és a fényesség betölti otthonod.

A gyertya lángja égjen és senki se féljen
Egy kevés nyugalmat adj nekünk Istenünk.
A gyertya lángja égjen és senki se féljen
Egy kis boldogságot adj nekünk Istenünk.

Ha a bánatod mint egy óceán és nincsen egy sziget
Gondolj énreám minden éjszakán és ott leszek veled.

Azoknak is akik semmit se kapnak
azoknak is akik mindent befalnak.
Szóljon a dal, szóljon a dal mindenkinek. "

"El nem múlhat a nyár igazán, csak a hó fújja szét
A csengő szól és a szívünkbe száll az a dal mi gyermekként
Énekelve egy angyalra vár a világ majd fent az ég
Örzi a láng a csodát amig ég a fény mesél

Hideg az éj, és elbújtat mindent a csillogó fehér hó
De legbelül érzed hogy forró a vágy, boldog a szívünk, ma hazatalál
Gyönyörű szép a szeretet ünnepe, érzed ma csak a tiéd
Legyen egy nap amit félt a világ, áldott a fény aki köztünk jár

A fákon csillan a hó, mint egy angyali tánc mosolyra vár
Újra gyermek a szív akit száz csoda hív amit csak ő lát
Az ablakon pihenő sok ezer meseszép jégvirág
Ezüst színű a rét és a szívedben lát csodát."

"Szeretni azt jelenti, ha kell
Zokszó nélkül tűrni, mindent
Elviselni. Várni, várni s
Remélni. Bút, bánatot elfeledni.
Egymásért tűzbe menni.
Tudod Kedves,
Lelkem Érted repdes, de
Eleresztlek, ha úgy
Kevésbé szenvedsz.

Szenvedélyed mi éltet
Zokszó nem is érhet
Elfogadom a sorsot
Rossz oldalon hordott
Elemészt ez a tűz
Távolinak tűnsz.
Lelkem rabul ejtetted
Elvitted, elrejtetted
Kárhozatba belökted."

"Szeretnék vér lenni
Táplálni a tested,
Szívedbe férkőzni,
Egyé válni veled.

Lennék a lényed
Éltető eleme,
Nélkülem a léted,
Lehetetlen lenne.

Boldogan keringve
Lüktetnék ereidbe,
Mindenhol ott lennék,
Vérként életedbe.

Lelkem és a lelked
Vidám táncot járna,
Összeforrva veled,
Egy szívdobbanásba"

"Vágyaim tengerén elsodort az ár,
Mint egy falevelet, könnyen viszi már.
Száguldva suhan' míg hozzád odaér,
Nincs más közöttünk, csak a szenvedély.
Magasra emel egy hullám finoman,
Lassan alászállva, öröm ittasan...
Lustán ringatózik a két falevél,
Boldogérzésekkel, a víz tetején..."

"Mondd, miért nem jöttél mikor még nem ismertelek?
Mondd miért nem jöttél, hisz régóta kerestelek?
Mondd, hol kerested nélkülem azt a boldogságot,
Reményteljesen hevülő, izzó égi lángot?
Mondd, miért rejtőzködtél előlem oly sokáig,
Régtől fogva kutattalak körömszakadtáig.

Rólad kérdezgettem én a Napot és a Holdat,
Elfeledve eddig megélt boldogtalan múltat.
Bíztam és reméltem, hittem végül megtalállak,
A hídnál, ahol zúg a patak, ott majd megvárlak.
Kéz a kézben sétálunk a partján és tervezünk,
Hogy milyen szép és boldog lesz majd a mi életünk.

Mondd miért nem, jöttél mikor még nem, ismertelek?
Mondd miért nem, jöttél, hisz régóta kerestelek?
Végre Rád találtam, örökre itt vagyok Nálad,
Beteljesítem majd minden álmodat és vágyad.
Nem kell többé miértre válaszokat keresni,
Csak egymást kell ezután mindörökre Szeretni."

"Magadat add akkor, ha mosolyaid rám vetíted,
Magadat add akkor, ha ajkad csókra csücsöríted.
Magadat add akkor, ha rám fonódik a szép tested,
Magadat add akkor, ha nekem odanyújtod lelked.

Magadat add akkor, ha melleid gyönyörű halma,
Magadat add akkor, ha olyan kerek, mint az alma.
Magadat add akkor, ha kívánatos öled vágyik,
Magadat add akkor, ha szép szerszámom veled játszik.

Magadat add akkor, ha forró gyönyört akarsz tőlem,
Magadat add akkor, ha tűzforróan én is érzem.
Magadat add akkor, ha gyönyör barlangocskád várja,
Magadat add akkor, ha izzón testemet kívánja.

Magadat add akkor, ha végül beteljesül vágyunk,
Magadat add akkor, ha megvalósul minden álmunk.
Magadat add akkor, ha összesimulva maradunk,
Magadat add akkor, ha szép szerelmünkről dalolunk."

" Mikor leesik az első hó újra jégvirág nő az ablakon
Száncsengő, hangja szól,
És eljön a nap miről álmodunk, mikor szeretetet kapunk és adhatunk.
Szép ünnep, vigyázz rá...

Fehér Karácsony, úgy vártunk rég,
Ma gyertyát gyújtunk a szeretet ünnepén.
Fehér Karácsony, száz csillag ég,
Bárhol a földön e dallam elkísér, minket elkísér.

Úgy igazi az ünnep ha a lelkükben él,
Legalább egynapig az ember csakis jót remél
Valós, igaz szívből jövő mondatok
Mindenhol szeretetet rejtenek az ablakok.
A bársonytakaró nekünk a frissen hullót hó
Kívánjuk együtt békés legyen majd az évforduló,
De mamég fenyőillat tölti be az éjszakát
Holnap az ellenség is legyen igaz jó barát, igaz jó barát.

Fehér Karácsony, úgy vártunk rég.
Ma gyertyát gyújtunk a szeretet ünnepén.
Fehér Karácsony, száz csillag ég.
Bárhol a földön e dallam elkísér, minket elkísér."

"Eljött végre a karácsony
béke van most a világon,
és minden ház ablakában
gyertyafény világít lágyan.

Harang zúg messze hallkan,
felcsendül egy régi dallam,
és szívünk már újra várja,
Jézus jön el a nagy világra!

Karácsony ünnepén eltölt a hit, és remény.
A fenyőág illatával békesség vár majd ránk,
békesség vár majd ránk.

Eljött végre a karácsony,
angyal repül ezüst szárnon,
hirdeti, hogy Betlehemben
égi tűz ég, akár a mennyben.

A Szent családot körül állják,
mind a kis Jézust csodálják,
kit Mária tart ölében,
mosolyog rá, ringatja szépen.

Karácsony ünnepén
eltölt a fény, és a remény.
A fenyőág illatával békesség száll majd ránk,
békesség vár majd ránk."

"Vettem tegnap mobilt már régen akartam
De csodálkozva látom, hogy nem lett nagyobb a farkam
Mit csináljak doktor úr kinevet minden lány
Azt mondják hogy kicsi a farkam és ez nagyon fáj"

"Ami nem lehet a tiéd, mindig az kell
Neked ez a kereszted, a sorsod ami hajt
De ha megkaptad, már nem érdekel
Ott rohad a szemétdombon majd

Hogyha börtön ez a lét, az elitélt
A szabad akaratnak rabja, de mégis
Kell, hogy nyugalomra leljen a szív
Keresi, mindig akarja

Attól, aki fontos, attól ami jó
Nem akarok elszakadni
Teszem, amit tudok, kérem, aki dönt
nem akarok elszakadni... elszakadni... elszakadni... elszakadni... elszakadni...

Mint a hű öleb suttogom neked
Hogy mennyire imádlak éjjeleken át
Szereted az ilyet, az én szívem a tied
De indulok, ha érzem a vér szagát

De ha a póráz hosszú, és a nyakörvön
A tüskék kifele állnak
A diadal után én visszatérek
Hogy megpihenjek nálad "

Hólapátolás közben be-be ugrom...

beugrottam... de vissza is ugrom az ágyikómba... brrrr... zima van kint...

Nos hapsikáim....ez a való igazság, a pontos labda Krisztánál!

telihold...

De rég láttalak "lyánykám"! Rem. minden ok Veled!

"hejzeten,tanittás,órálya" az hiszem értem a bukta okát...

Na már magam sem tudom melyik vagyok... kívánom kívánom de amíg nincs itt a Drága addig frigid vagyok..

Esik a hó a jégre, nádra
esik szememre, szempillámra,
esik bokorra, fűre, fára
esik a fázó vadmadárra,
esik, esik csizmám nyomára,
hogyha keresne sem találna
senki, pedig milyen jó lenne,
hogyha valaki megkeresne,
megfogná a kezemet szépen
s együtt mennének a hóesésben,
együtt mennénk a havon, a jégen,
amíg csak süt a nap az égen
és mikor a nap lemenne
a hó örökre betemetne..

Vasárnap délután, nézd, mindent elborít az a hó,
mit vártunk lent a sár helyett
Megjött a hóesés, és aki égre néz,
a szemét nem tudja nyitva tartani

Mert a hó vastagon kavarog
Végre az, az, amit akarok
Ez egyszer az, amit akarok
Eljött és vastagon kavarog

Vasárnap délután, és semmi lárma nincs,
csak neszek, és gázolsz kristályszőnyegen
S ahhoz hogy így legyen, várnom kellett nekem,
sár helyett nagyon kívánni hóesést

Hát megjött, gazdagon kavarog
Ez egyszer az, amit akarok
Végre az, az, amit akarok
Eljött és gazdagon kavarog

Húzz fel másik cipőt, gyorsan, úgy készülődj,
mint egy nagy út előtt, nagyon nagy út előtt
Mintha más, távoli várost hódítani indulnál,
gyere, vágjunk neki

Vasárnap délután várost hódítani gyere el,
mert végre itt a hóesés
Vártunk rá eleget, eljött a sár helyett,
a szemünk nem tudjuk nyitva tartani

Mert a hó vastagon kavarog
Végre az, az, amit akarok
Ez egyszer az, amit akarok
Eljött és gazdagon kavarog

Egy napon, mikor Micimackónak
Semmi dolga nem akadt,
Eszébe jutott, hogy tenni kéne
Valami nagyon fontosat.
Elment tehát Malackához,
Hogy meglesse, mit csinál.
De Malackánál éppen akkor
Senkit nem talált.

Így hát elindult hazafelé,
Miközben sűrűn hullt a fehér hó.
Arra gondolt, otthon talán
Akad egy kis ennivaló.
Hogy kimelegedjék ugrándozott
S jó nagyokat lépett
S a hidegre való tekintettel
Énekelni kezdett.

Minél inkább havazik,
Annál inkább hull a hó.

Minél inkább hull a hó,
Annál inkább havazik.
Hull a hó és hózik-zik-zik,
Micimackó fázik-zik-zik,
Hull a hó és hózik-zik-zik,
Micimackó fázik.

Ismert erdei körökben
Az az általános nézet,
Hogy Micimackó,
mint minden medve,
Szereti a mézet.
És ez nem csak afféle
Szerény vélemény,
Határozottan állítom, hogy
Tény, tény, tény.

Ezért, mikor hideg van
És sűrűn hull a fehér hó,
Kell, hogy legyen az almáriumban

Eltéve ennivaló.
Így aztán, ha délidőben
Micimackó megéhezik,
Megkóstol egy csupor mézet
Alaposan, fenékig.

Minél inkább havazik...

Micimackó a barátom,
És gyakran elbeszélgetünk
Azokról a dolgokról,
Mit mind a ketten ismerünk.
És tanultunk egy verset is,
És most már kívülről tudom.
Ha hideg van és hull a hó,
Én mindig ezt dúdolgatom:

Minél inkább havazik...

Na végre....... ez már tleg hóóóóóó

Tegnap este? Kicsit késve.... de felhívott a "Mikulás" h. Velem tölti az éjszakát...Mennyit utazott szegénykém.. és volt is a "zsákjában" minden jó piros alma hm.... mogyoró...

Bár még csak 30 múltam, a Kedvesem viszont 40... és hát hm... hogy is mondjam: MENNYEI!!

Hát épp ezt mondom... h. nem kell lenyelni ha undorodik... viszont ehhez is érzelmek kellenek...

Újra csak ezt a régi hsz-t tudom ismételni...
Elárulom Kedves nagy hímtagot kamuzó, vagy akaró fiúk, urak: még ha álszentnek is gondoljátok a hölgyeket, de akkor sem a méret számít.
Tleg nem centiztem soha, de egy a lényeg a férjemnek merev állapotban nagyobb volt (ránézésre úgy 5 cm-el) mint a jelenlegi Kedvesemnek és bár lehet h. már nem éreztünk egymás iránt úgy mint a házasságunk elején, vagy pedig a "barlangom" lehetett szűkös.. egy a lényeg h. a jelenlegi mérettel (ismétlem fogalmam sincs hány cm)élvezem a szex bármilyen formáját...
És mivel Kedvesem is "háborgott" az elején a mérete miatt (főleg mikor én butus elmondtam h. a férjemé nagyobb volt)azóta megértette h. Vele a cm-jével együtt érzem jól magam...

És mi van akkor ha mondjuk Te lépsz elsőként félre és az asszonyka mondjuk a haverral esik szerelembe?

A pasinak szabad? Az asszonyka dugja a fejét a homokba?

Akkor most Nekem csak a krampusz jut... se menst. se szex...

Vadludak

"Hangok sírnak át az égen,
Vadlúd árnyak hosszú V-ben.
Sarki tájról délre szállnak,
Búcsút mondva víznek fának.

Bár ha jég és hó lep mindent,
Valami mégis fáj a szívnek.
Ezért jajgat úgy a vadlúd,
Mikor ősszel húzni halljuk."

folytatás:...

Falu népe is szereti,
kedves szóval becézgeti
öreg nénét és azóta
így nevezik: őz-anyóka.

Piros pipacs, szegfő, zsálya
virít háza ablakába,
nagy köcsögben, kis csuporban,
szivárványszín száz csokor van.

Egyiket Gál Péter hozta,
másikat meg Kovács Julcsa,
harmadikat Horváth Erzsi,
úttörő lesz valamennyi.

Vadvirágnak dal a párja,
énekszótól zeng a háza,
oly vidám a gyereknóta,
nevet, sír is őz-anyóka.

Mátra alján, falu szélén,
lakik az én öreg néném,
melegszívő, dolgos, derék,
mese őrzi arany szívét.

Gidára vár sós kenyérke,
kalácscipó aprónépre,
egyszer te is légy vendége,
itt a vége, fuss el véle.

Öreg néne őzikéje:
"Mátra alján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszív, dolgos, derék,
tőle tudom ezt a mesét.

Őzgidácska, sete-suta,
rátévedt az országútra,
megbotlott egy kidőlt fába,
eltörött a gida lába.

Panaszosan sír szegényke,
arra ballag öreg néne.
Ölbeveszi, megsajnálja,
hazaviszi kis házába.

Ápolgatja, dédelgeti,
friss szénával megeteti,
forrásvízzel megitatja,
mintha volna édesanyja.

Cili cica, Bodri kutya
mellébúvik a zugolyba,
tanultak ők emberséget,
nem bántják a kis vendéget.

Gyorsan gyógyul gida lába,
elmehetne az őz-bálba.
Vidám táncot ellejthetne,
de nincs hozzávaló kedve.

Barna szeme bús szomorún
csüng a távol hegykoszorún.
Reggel bíbor napsugarak
játszanak a felhők alatt.

Esti szellő ködöt kerget,
dombok, lankák üzengetnek:
"Vár a sarjú, gyenge hajtás,
gyere haza gida pajtás!"

Könnybelábad az őz szeme,
hej, nagyon is visszamenne,
csak az anyja úgy ne várná,
csak a nénét ne sajnálná!

Éjjel-nappal visszavágyik,
hol selyem fő, puha pázsit,
tarka mező száz virága
őz testvérkét haza várja.

Ahol mókus ugrabugrál,
kopácsol a tarka harkály,
vígan szól a kakukk hangja,
bábot cipel szorgos hangya.

Várja patak, várja szellő,
kék ég alján futó felhő.
Harmatgyöngyös harangvirág,
vadárvácskák, kékek, lilák.

Öreg néne megsiratja,
vissza - dehogy - mégse tartja,
ki-ki lakjék hazájában,
őz erdőben, ember házban.

Kapuig is elkíséri,
visszatipeg öreg néni
és integet, amíg látja:
"Élj boldogul, őzgidácska!"

Lassan lépdel, csendben ballag,
kattan ajtó, zörren ablak,
onnan lesi öreg néne,
kis gidája visszanéz-e?

Haszontalan állatkája,
egyre jobban szaporázza,
s olyan gyorsan, mint a villám
fennterem a mohos sziklán.

De a tetőn, hegygerincen,
megfordul, hogy búcsút intsen:
"Ég áldjon rét, kicsi csalit!"
S mint a szél, eliramodik.

Nyár elröppen, levél sárgul.
Lepereg a vén bükkfárul,
hó borul már házra, rétre,
egyedül él öreg néne.

Újra kihajt fő, fa, virág,
nem felejti a kis gidát,
fordul a föld egyszer-kétszer,
zörgetnek a kerítésen.

Kitekint az ablakrésen
ki kopogtat vajon éjjel?
Hold ragyogja be a falut,
kitárja a kicsi kaput.

Ölelésre lendül karja,
kis gidácska, meg az anyja
álldogál ott, beereszti,
szíve dobban, megismeri:

Őz-mama lett a kis gida,
az meg ott a gida fia.
Eltörött a mellső lába,
elhozta hát a kórházba,

hogy szemével kérve-kérje:
gyógyítsa meg öreg néne,
puha gyolcsba bugyolálja,
ne szepegjen fiacskája.

S köd előtte, köd utána,
eltőnik az éjszakába.
Gida lábát két kezébe
veszi lágyan oreg néne.

Meg is gyógyul egy-kettőre,
felbiceg a domb-tetőre
s mire a tölgyről lehull a makk
a kicsi bak hazaballag.

Mátraalji faluszéle,
kapuban ül öreg néne.
Nincs egyedül, mért is volna?
Ha fúj, ha fagy, sok a dolga.

Körülötte gidák, őzek,
látogatni el-eljőnek,
télen-nyáron, évről évre,
fejük hajtják az ölébe.

Már esik... csak jobb lenne ha inkább a hó...

"Esik eső,
Szakad, szakad
Szeretnélek,
De nem szabad.

Te is tudod,
Tudom én is
Nézzük egymást
Mégis, mégis.

Törvény, szokás,
Szabott szabály,
Ajtó, asztal,
Ház a határ.

Te is tudod,
Tudom én is
Várjuk egymást
Mégis, mégis.

Beborul, és
Kinyíl az ég,
Minden éjjel
Megyek eléd

Te is tudod,
Tudom én is
Messze vagyunk
Mégis, mégis. "

"Suttogó szelektől üzenem Tenéked ,
Hogy mindennél jobban szeretlek Téged!!
Súgja meg dalom hogy mi van szívemben,
Hogy két szép szemed imádója lettem
Súgja meg, hogy nem kell rajtad kívül senki,
Hiszen úgysem tudnék mással boldogan élni.

Édes reményem tekints fel az égre
S válassz egy csillagot a magad részére
Én már választottam , s ez a csillag Te vagy
Mely csillaghoz a szívem örökké hű marad
Tudom , egy élet is kevés hogy elfeledjelek
Mert én már örökre szívembe véstelek.

A Te szemeid reménysugrak, melyek életet adnak
A Te szemeid csillogóak, melyek megvakítanak
A szemeidben találom meg a boldogságot
Ne vedd hát el a fényt imádott csillagom
Ha zuhog az eső az eszemben vagy
És felmelegíti a szívem hogy a világon vagy.

Lennék az égen üstökös , csakhogy elsuhanhassak melletted
Lennék Hold ,csakhogy melletted lehessek
Lennék tenger, melyen megcsillansz mint napsugár
Lennék esőcsepp, mely csillog , mint szemedben a szivárvány
Lennék könnycsepp, csak hogy veled lehessek, de nem folynék le arcodon, nehogy elveszítselek
Lennék szó mely megszületik szádon, ami bár elhagyja ajkad , szívedben örökké égni fog.

Suhog a szellő hozza az üzenetet
Érzem messziről , hogy elveszítettelek
Én nem kellek Neked Te nem szeretsz engem
Én viszont örökké szeretlek mely fáj és éget
Ez az amitől féltem hogy elveszítelek
A rettegés valósággá vált, elvitted a fényt mely éltetett.

A szememben könny ragyog vártam egy mondatot:
Emlékeimben örökké élni fogsz
Ígéret elhangzott de azt tett nem követte
Én csupán egy emlék vagyok mely száll a szélben
De a fontos hogy boldog vagy, ez mindennél többet ér
Én csak egy árny vagyok mely szenved , de életed végéig elkísér... "

Hahó ifjak mi van Veletek?? Még a topic is eltűnt...

Már külön vagyunk a férjemmel... de a Kedvesemnek mindent megteszek mert imádjuk egymást

Háááát a férjemnek Én sem tudtam +tenni... mármint h. le is nyeljem a drága nedűt...
Talán ez függ attól is hogy érzel a társad iránt....

Csak egy halk sóhaj száll,
Szívem bársonyos partján,
Te maradsz, s te voltál
Érted szívem úgy kalapál.
Súgj egy titkor még:
Mitől féltékeny az ég?
Míg tart az örökké, én csak veled lennék!

Én neked adom mindenem, hogy ha kéred
A világgal is harcolok, csakis érted.
De tudod jól, hogy örület, amit érzek.
Ő fogva tart, s ezt akarom.

Csak a vágy dala száll,
A képzelettel táncot jár.
Mikor ő érintett,
Lábam mindig úgy remegett.
Súgj egy titkor még:
Mitől féltékeny az ég?
Míg tart az örökké, én csak veled lennék!

Én neked adom mindenem, hogy ha kéred
A világgal is harcolok, csakis érted.
De tudod jól, hogy örület, amit érzek.
Ő fogva tart, s ezt akarom.

Zeno tökéletesen +fogalmazta h. mi a szerelem... míly véletlen épp a 69-es hozzászólásában...

Ajajjjjj..... akkor Én szerelmes vagyok... akkor nem is szólok e témába

Érdekes, azóta h.úgy döntöttünk a férjemmel itt az ideje h. visszaköltözzön a szülői fészekbe, megtanultam tökéletesen főzni... a Kedvesem imádja a főztömet, nincs az a kaja amit ne készítenék el Neki! A rántott húst igaz nem sok módon lehet elkészíteni, de a tálalás, a körítés is nagyban befolyásolja az étkezést. Úgyhogy lányok, asszonyok, fel a kis köténykét és irány a konyha...
(Néha meglátogat a még férjem és csak ájuldozik h. amikor beugrik a konyhában sertepertélek... hát igen.. van akinek örömmel süt, főz az ember lánya...)

Azt hiszem nagyon prűd vagyok...ha egy kapcsolat tökéletesen működik még a gondolatnak sem szabadna megfordulni a fejben h. egy másik pasit v. csajt pluszba... csak mert most ez a trendi?

Lehet megköveztek...

Könyörgöm akkor hol az igaz szerelem? A másik érzése? Hát ha a Kedvesem azzal állítana haza h. Drágám holnap még egy nő jöjjön az ágyunkba.. azt hiszem szedhetné a sátorfáját...

Egy nőnek a pasit el kell bűvölni, elkápráztatni h. még a gondolat se érlelődjön meg a központi agyában (ami ugye = a nemi szervével) BOCS FIÚK!!

Vagy ahogy egyik fórumozó társunk írta vmelyik hasonló topicban: "annak a házasságnak reszeltek"... (És a jövendő exférjem ezt nem tudja felfogni...)

DE SÉRTŐDÉS NE ESSÉK aki hármasban, négyesben huszonötösben kívánja tegye ahogy jól esik...Mindenki azt a levest fogyasztja amit főzőtt..... Tehát jó évágyat mindenkinek!

Amúgy ahogy a "Barátod asszonya" topic-ban is anno megírtam: a szerelemben nincs haverság...
Ez olyan "akimásnakvermetásmagaesikbele"...

"Szeretnélek egyszer karjaimba zárni,
Szeretnélek egyszer végre megtalálni.
Szerelmetes csókkal lágyan csókolnálak,
Szerelmetes csókkal édesen simogatnálak.

Szemeid csillogása, csillagként csillognak,
Szemeid ragyogása, gyémántként ragyognak.
Melyek, ha rám néznek, bizsergetnek lágyan,
Melyek Mennybe visznek, gyönyörök mámorában.

Édes érintés, melyre mindketten vágyunk,
Édes érintés, melyre mindketten várunk.
Lesz-e folytatás? – eldönti sorsunk.
Lesz-e érintés? – melyről mindketten álmodunk.

Édes és tiszta érzelmek szárnyalása,
Édes és tiszta vágyak vágyódása.
Barátsággá válik, vagy végtelen szerelem?
Eldönti az idő, mi lesz, ó Istenem.

Tiszta érzések, tiszta édes vágyak,
Tiszta érzelmek, kiutat találnak.
Eldönti a Sorsunk, ahogyan meg van írva,
Eldönti a Teremtő, nagy betűkkel írva.

*Ember Küzdj, és Bízva Bízzál,
*Mindig csak Remélj, és ne lankadjál.
*Kitartó vágyad eléri célját, csak
*Mindig Küzdj, és Bízva Bízzál!

Szeretnélek egyszer karjaimba zárni,
Szeretnélek egyszer végre megtalálni.
Szerelmetes csókkal lágyan csókolnálak,
Szerelmetes csókkal édesen simogatnálak."

"Gyűrött lepedő az ágyon
Szanaszét heverő párnák
Nem uralkodok a vágyon
Hisz te sem azt várnád

Oly ritka az alkalom
Ne hagyjuk elveszni
Újra átölel a karom
Ne zavarjon semmi.

Kedves szavak,
Puha érintések,
Nedves ajkak,
Vad szeretkezések.

Karon fogva a kéjjel
Hárman bulizunk ma éjjel
Messze van még a reggel.
Csókolj szenvedéllyel."

"Érzed-e még azt a vágyat,
Ami testemben szétárad?
Csókolni a forró szádat,
Szétdobálni a ruhákat.

Újraélni szenvedéllyel,
Ismét feltöltődni kéjjel,
Feltörjenek rejtett vágyak
Ma nem hagyjuk el az ágyat.

Túl a csúcson megnyugodva,
Visszatérünk a hétköznapba,
Vágy megmarad, az idő halad,
Megint eljön majd ez a nap."

A kiskakas bemegy az RTL Klubba:
- Csókolom, az apukámat keresem. Itt dolgozik?
- Szerinted?

"Ne gondolkozz!
Ha gondolkoztál ne mondd el!
Ha elmondtad, ne írd le!
Ha leírtad, ne írd alá!
Ha aláírtad, ne lepődj meg"