
baromság
ez jó!
hát azért a funeral for a friendet nemigazán tartanám tinizenekarnak O__o de ezakép nagyon ütős xDDD pattintott kőkorban is vágták már az eret xD
Ez az egész emozás baromira idegesítő, amikor meglátok egy ilyen homokos köcsögöt nagyon nehéz megállnom, hogy ne basszam szájba! Aki ezt az egészet elindította és divatot csinált belőle, na azt felnégyelném az biztos. Nem elég a buzi így is, most még a nem buzikból is buzikat akarnak csinálni? A sok kis takony tizenéves srácok festik magukat és mire észbekapnak már egy faszt fogdosnak vagy szopnak!
értelmét akkor se látom!
Ez nekem magas. Talán hülye vagyok.
nekem ez sehogy se jön be
Kellett fél perc, mire megértettem...
Érdekes.... :)
jujjj......
egyszerűen gagyi
Akkor íme, a Gugli ezeket találta:
"Az emo eredetileg zenei stílus volt a 80-as években. Az emotional, azaz az érzelmes hardcore Washingtonban alakult ki az egyre durvább New York-i hardcore ellenáramlataként. Az emocore zenekarok például a Rites of Spring, akiktől állítólag az emo kifejezés is származik a szakirodalom szerint dallamosabb zenét játszottak. Ebből azoknak, akik nincsenek mélyen beágyazva a szcénába, persze annyi jön le, hogy az emocore-osok pont ugyanúgy daráltak a gitárjaikon, mint kemény zenében utazó haverjaik Amerika-szerte. A hasonlóságot aztán a történelem is igazolta, amikor a 90-es évek elején az egész egyszerre tűnt el.
Az emo 5-6 évvel később feltámadt, aztán most pár éve harmadszor is, hogy popos fordulatok után olyan, szerelmi problémákról és világfájdalomról éneklő tinizenekarokba torkolljon, mint a Taking Back Sunday, a My Chemical Romance vagy a Funeral for a Friend.
Vannak emók, akik a fenti zenéket hallgatják, vannak, akik a divathullámot jó érzékkel meglovagoló német Tokio Hotelt, sőt vannak, akik skát. Vagy semmit, mert úgyis mindegy. Ez ugyanis a lényeg. Hogy az élet szar. Az embernek a mindennapi őrületben a mély érzések, a világ keserűségében való elmerülés, a melankólia, a versírás maradnak társául.
A kamaszkori nihilizmus önmagában nem lenne izgalmas. Ki emlékszik, például, a cure-osokra, depeche-esekre? Vagy az alterosok, gézsállal a nyakukban? Az emót ezekhez hasonló, ellenkulturális mozgalomnak hívnánk, már ha nem lenne akkora divat, mint maga a mainstream.
A zavarba ejtő helyzet az oka, hogy aki emo, az leginkább a többi emóra dühös, mert ők csak divatból csinálják. "16 éves leszek lassan és már 2 éve emo vok. 2 éve mikor végigmentem az utcán mindenki hülyének nézett és ujjal mutogattak rám mert máshogy néztem ki mint az átlag. Most meg minden 2. ember aki szembejön velem úgy néz ki mint én. Nem zavarna ha tudnám , hogy nem divatból megy az egész mert az h valaki emo most kezd divatos lenni" - mutat rá
"Az emo eredetileg zenei stílus volt a 80-as években. Az emotional, azaz az érzelmes hardcore Washingtonban alakult ki az egyre durvább New York-i hardcore ellenáramlataként. Az emocore zenekarok például a Rites of Spring, akiktől állítólag az emo kifejezés is származik a szakirodalom szerint dallamosabb zenét játszottak. Ebből azoknak, akik nincsenek mélyen beágyazva a szcénába, persze annyi jön le, hogy az emocore-osok pont ugyanúgy daráltak a gitárjaikon, mint kemény zenében utazó haverjaik Amerika-szerte. A hasonlóságot aztán a történelem is igazolta, amikor a 90-es évek elején az egész egyszerre tűnt el.
Az emo 5-6 évvel később feltámadt, aztán most pár éve harmadszor is, hogy popos fordulatok után olyan, szerelmi problémákról és világfájdalomról éneklő tinizenekarokba torkolljon, mint a Taking Back Sunday, a My Chemical Romance vagy a Funeral for a Friend.
Vannak emók, akik a fenti zenéket hallgatják, vannak, akik a divathullámot jó érzékkel meglovagoló német Tokio Hotelt, sőt vannak, akik skát. Vagy semmit, mert úgyis mindegy. Ez ugyanis a lényeg. Hogy az élet szar. Az embernek a mindennapi őrületben a mély érzések, a világ keserűségében való elmerülés, a melankólia, a versírás maradnak társául.
A kamaszkori nihilizmus önmagában nem lenne izgalmas. Ki emlékszik, például, a cure-osokra, depeche-esekre? Vagy az alterosok, gézsállal a nyakukban? Az emót ezekhez hasonló, ellenkulturális mozgalomnak hívnánk, már ha nem lenne akkora divat, mint maga a mainstream.
A zavarba ejtő helyzet az oka, hogy aki emo, az leginkább a többi emóra dühös, mert ők csak divatból csinálják. "16 éves leszek lassan és már 2 éve emo vok. 2 éve mikor végigmentem az utcán mindenki hülyének nézett és ujjal mutogattak rám mert máshogy néztem ki mint az átlag. Most meg minden 2. ember aki szembejön velem úgy néz ki mint én. Nem zavarna ha tudnám , hogy nem divatból megy az egész mert az h valaki emo most kezd divatos lenni" - mutat rá
ez az egész emózás egy genetikai zsákutcához vezethet...XD
Részemről egészen nyugodtan belehetne dobálni az összes ilyen kis gennygócot valami jó mély szakadéba.Ööööö...most gyűlöletbeszéltem?
Ja,akkor csak simán jó a kép :-DDD
Ja,akkor csak simán jó a kép :-DDD
meg lehetett volna cifrazni
király:D
Vegig olvastam az összes kommentet, hatha rajövök en is mi is az az EMO, de sajnos eddig senki sem magyarazta el.
Egyesek allitjak, hogy szar...OK!
Egyesek allitjak, hogy szar...OK!
gecijó
gyenge, de mondhatnám, hogy ló*asz