"Álom
Álmot szőtt körém az élet,
Álmot, miben megtaláltalak Téged,
Álmot, melyben kéz a kézben,
Forró csók s gyengéd érintésben,
Szívünk egy ritmusra jár.

Álmot, melyben az idő megáll, s nem halad.
Álmot, amiben a szerelem örök, s nem csak egy pillanat.
Álmot, ahol a gond s baj elkerül örökre,
S vágyakkal teli élet vár együtt, mindkettőnkre.

Álmot, mely örökké tart, s nem ébredek fel soha,
Álmot, melyet Veled álmodni így, az maga a csoda.
Álmot, mely sajnos véget ért, s felébredtem mára,
S rájöttem, hogy várnom kell még erre a csodára.

Mert álmod, nem egyezik az enyémmel,
De lehet nem is fog már talán soha,
Ám álmodom tovább álmaimat még egyedül,
S várom, hogy egyszer majd Veled beteljesül. "

----------------------------------------------------------------

Neved - fekete dörrenés -
fájva visszhangzik bennem, és
felveri minden pillanat
emlékedet és nyugalmamat.

Neved, mint elitélt felett
ha a halálos dob pereg
szakadatlan és süketen
dobol elkinzott idegeimen.

Nem akarlak és rád gondolok,
gyötrődve és gyűlölve, hogy
egyszer megizlelt húsod után
kiált minden kis porcikám.

Nem akarlak és rád gondolok,
menekülnék és nem tudok,
nyugalom kellene, béke, csend,
de itt visszhangzol, idebent,

agyamban és véremben és
sohse szűnik e hangos bűntetés
és csak fuldoklom - ó fekete láz!
mint pap, kit az Isten lelke ráz.

"Hadd legyek én!
Fájó szívvel várok. Csak egy szó kell, semmi más,
egy szó, mely leírva hangtalan, de kimondva mégis oly csodás.
Szeress, vagy gyűlölj, de érezz valamit oly forrón, mint én!
had legyek kérlek fényfolt, sötét lelked mélyén!

Könnycseppjeim éledjenek! Lágyítsák szíved gyökerét!
Had halljam a szót: "Szeretlek!" - amit már annyira szeretnék!
Szeress! Az akarok lenni neked,
akinek a kimondhatatlan szót kimondani mered.

Az szeretnék lenni, aki még senki sem lehetett neked.
aki nem csak félénken mosolyog, hanem ha örül, nevet,
zokog ha fáj, hisz minden érzése igazabb.
Szerelme is olykor imádatba csap...

Nem fáj a hiányod, hanem pokolian éget,
Én vagyok a lány, aki a világtól óvni szeretne téged.
Csupán csak az akarok lenni neked,
aki téged a világnál is jobban szeret.
had legyek kérlek neked én,
aki sötét lelkednek megmutatja mi a fény!

Több akarok lenni neked, mint csupán egy lány!
több akarok lenni az életednél is talán!
olyan fontos akarok lenni, mint te vagy nekem!
meg szeretném mutatni, milyen az önzetlen szerelem.

Nem látok, hiszen fényed megvakít.
lényed szívemnek mély érzelmeket tanít.
Nevess velem, hisz élni szép!
...De hidd el velem szebb is lehet még...

Az akarok lenni, amit leírni nem lehet,
kezemben akarom fogni a szívedet!
Szeress kedves! Bár komolyodni nem tudok,
látod neked mégis komoly verset írok...

S ha úgy érzed, hozzád túl komolytalan vagyok,
nevess velem, s akkor megtanulhatod,
így is lehet szép a világ,
ha nem csak komoly dolgok várnak mi ránk...

De hidd el, nem csak nevetni tudok!
olyannak láthatsz olykor, amilyennek akarod.
érted változni is képes vagyok.
Szeress! Csak ennyi, amit akarok!

Az akarok lenni neked,
aki mindig veled együtt nevet.
s aki ha zokog olykor, hisz megbántottad őt...
A komolytalanul is komoly "nőt"..."