Kedves tom1019!

Látod? Ismét sikerült örömet okoznod valaki(k)nek! És nem is kellett hozzá sok, csak, hogy megosztottad saját gondolataidat Köszönöm, köszönjük! Magam részéről annyit biztosan ígérhetek, hogy továbbra is igyekszem haladni a korral és bölcsülni, amennyire csak lehetséges. Azért, hogy azok a bizonyos falak (közízlés, önértékelési problémák, etc.) egyre csak omolhassanak... és észrevehessük egymást mindazok, akinek hasonló a gondolatvilága, ízlése. Vagy, hogy legalább megértések szülessenek, ne pedig előítéletek.
Hajrá!
És mégegyszer nagyon köszönöm

Szia fatgirlsfriend!
Én sem lelkisgélyt kértem, hanem épp ellenkezőleg! Felismerve ennek a topiknak a lényegét szerettem volna megosztani veletek, hogy lámlám, erre is hatással van. Merthogy mi nők azért mégiscsak lélektől fogva' kezeljük a dolgot elsősorban
Láttam, hogy kéritek az érintettek véleményét is, ezért írtam csak le
Ha túl lelkisre sikeredett volna, ezért bocsi, nem akarok mellékmedret ásni az eredeti folyamnak!
Ami a ti megítéléseteket illeti, azzal kapcsolatban töredelmesen bevallom (tán én is áldozatául esve a közizlésnek), eleinte nem értettem, mi van ezen szeretnivaló. Balga módon főként ízlésficamra gyanakodtam azoknál, akik a hozzám hasonlókat kedvelik, de ez is gyökerestől megváltozott. Mondom, részben a topiknak köszönhetően is, de (remélem) főként saját, bölcs felismerés okán is
A gyakorlattal nincs gondom köszi (szenvedélyesnek tartom magam), inkább a megfelelő társ megtalálása jelent nehézségeket. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Addig pedig nem marad más hátra, mint a kitartó keresgélés
Amúgy igaz, mi nők hajlamosabbak vagyunk a hiúságra és másokkal való összehasonlítgatásunkra, de én már annak is örülök, ha sikerül felülemelkednem ezen. Konkrét sikerélményként könyvelem el pl. hogy mára már csak az újonnan kialakuló kapcsolataim során okoz fennakadást a külsőm (önmagam számára elsősorban), a mindennapi életben azonban eszembe sem jut ez alapján megítélni másokat és önmagam.
A cél pedig valóban egy, mindenkinek megtalálni a hozzáillőt! SOk sikert ehhez mindenkinek, aki még előtte áll a feladatnak!
A bíztatást pedig köszi!

Sziasztok!
Örömmel fedeztem föl ezt a topikot, vettem is a fáradságot és vagy 2000 hozzászólást el is olvastam belőle… Azért "ragadtam tollat", mert őszintén jólesik, hogy végre valaki(k) egészséges szemmel vizsgálják ezt a kérdést.
Sajnos ugyan az én problémám ennél összetettebb (nem csak hájas, de izmos is vagyok egyszerre, ami a 174 centis tastmagasságommal egyetemben sajnos az itt leírtaknál jóval nagyobb túlsúlyt eredményez...) :( Problémaként csakis egészségi okokból, valamint önértékelési szempontból említem persze.
Már-már beletörődtem, hogy sosem voltam és leszek a "pasik álma" alkat, van azonban most egy kis remény arra, hogy átértékeljem a dolgokat.
Mit is jelent a "pasik álma"? Teljességgel ralítv... Mindig is tudtam (saját tapasztalatból is), hogy vannak, akik az efféle "ősanya alaktú" nőket kedvelik az ágyban, de azt hiszem a gondot saját magam számára okoztam. Belső falakat emeltem. Egyrészt, mert nem tudtam igazán oldottá válni az ágyban (noha a mindennapi életben teljesen természetes vagyok, öniróniával, humorral megspékelt, barátságos természetemből adódóan); másrészt eltökéltem anno, hogy csakis kétféle képpen lehet engem szeretni (elfogadni?). Vagy mint barát, haver (elég sok férfi barátom van), vagy pedig szimpla sexre (mint mondtam, tapasztalom, hogy sokaknak "ez kell"). A kettő viszont egyetlen személyben sosem jutott ajándékomul. Mármár föladtam, azt hittem, külön isteni szerencse kell ahhoz, hogy normális társat találjak magamnak, DE..:
Részben nektek és a topiknak köszönhetően is valami megmozdult bennem. (Nem lüktető érzésre gondolok itt...)
Az jutott eszembe, hogy ha a testességemet úgy kezelném, mint bármely más attribútumot (pl, szőke, barna, vörös, magas, alacsony, vidám, folizófikus, stb, hiszen ezer félék vagyunk), tán magamnak is több esélyt adnék... Furcsa, de végre úgy is érzem, hogy talán én is válogathatok (nem megijedni, eddig sem dőltem be mindenkinek, aki "rámszánta magát"), és nem kell "selejtesként" megközelítenem még a párkeresés kérdéskörét sem.
Kicsit kuszának tűnhetek, ezért bocsi (csak ilyenkor szoktak igazán megérni bennem a gondolatok, mikor kimondhatom azokat)…
Még annyit, hogy 35 éves, egyedül élő nő vagyok, aki végeredményben nem tartja magát "csökkent képességűnek", csak talán a soksok év tapasztalata döbbentette rá, hogy rengetegen vagyunk, akiknek meg kell küzdenünk önmagunkkal. Kinek ezért, kinek azért.
Kompenzálásul persze kifejlesztettem néhány hasznos képességet (kedvesség, barátságosság, figyelmesség, stb.), de sajátos poénként mindig azt szoktam mondani, "ha még jó nőci is lennék mindehhez, hát irtani kéne körülöttem a férfiakat...!”
Meglátásaitok és hozzáállásotok azonban önbizalmat adtak. Nem azt az "elcsépelt" típusút, azt a "keep smile"-sat, hanem afféle mélyről jövőt..., ami ahhoz kell, hogy szerethessem magamat, hiszen eddig csak az elfogadásig jutottam.
Köszi akik egyenlő félként kezeltek minket!
Egyedülálló, normális, korrekt pasik pedig, hajrá, várunk rátok! Sokan!

Sziasztok Érdekes a téma, vettem a fáradságot és végigolvastalak titeket Sőt, promt' gyakorlásba fogtam. Jelentem, vibrátorral sikerült csurognom egy jót. Spriccelés nem volt, de ennek is nagyon örültem
Tényleg hasznos a fórum, tanultam belőle, köszi