Írta: FF, átírta: NNM.

5. rész

Ráborultam, csókoltam mindenhol: a nyakát, a haját, a szemeit, a száját. Ránéztem, érezetem magamban a kimondhatatlam szeretetet, valahogy büszke is voltam rá, icipicit féltékeny, olyannak látva őt, mint még sosem volt, mintha egy ismeretlen nő lett volna, egy jól ismert ismeretlen nő, a saját kikapós feleségem, a szerető szerelmem, az én tévelygő kedvesem, az én Annám.
Tenyerembe fogtam az arcát, és azt mondtam neki:
-Szeretlek.

…És ettől kezdve tudtuk, hogy csak idő kérdése, és sor kerül a nagy pillanatra, mikor egy szerencsés jelentkezőt együtt fogadunk be az ágyunkba és a szexuális életünkbe. És most itt van, eljött a pillanat, a jelölt ott van a szobában, hallom ahogy koccint Annával. Nevetnek. Lefő a kávé, tácára teszem, beviszem. Ők a kanapén ülnek. Anna egyik kezében borospohár, másik keze a pasi combján. Simogatja. Félszeg mosollyal néz rám. Szemeivel kérdez. Én csak bólintok, nem mosolygok. Nem félek, akarom, hogy csinálják.
Készen állok.

Írta: FF, átírta: NNM.

4. rész

Hiszen beszéltünk már erről, hogy ki kellene próbálni bevonni egy harmadikat is, de ez más volt. A tudtom nélkül, engedélyem hiányában, saját fejétől vezetve megtette. Elcsábult, feladta magát, elárult engem, engedte magát meghágni… ekkor éreztem azt, hogy nem bírom a tétlenséget, a bennem felgyülemlett feszültség kitört, amint megragadtam a vállait, és megráztam.
-Láttalak benneteket, láttalak benneteket - csak ezt ismételgettem, és két kezembe fogtam az arcát. Nem volt időm gondolkodni sem, olyan gyorsan történt megint minden. Kezeim erőszakosan törtek utat maguknak, a blúzt olyan erővel téptem, szaggattam le róla, hogy azt hittem, csak cafatai maradnak. Szinte faltam a melleit, úgy csókoltam, szívtam, nyaltam őket. Aztán visszafogtam a tempót, és kínos lassúsággal hajtottam fel a szoknyáját. Előbb csak egyetlen ujjammal érintettem szeméremajkait, majd lassan becsúsztattam a hüvelyébe. Lucskos volt, és forró, és mint az imént a másik kéz, én is marokra fogtam és amint fogást kerestem rajta, megéreztem, ahogy reagál az érintésemre, éreztem, ahogy a kezembe helyezi magát, rásimul a tenyeremre, miközben egyik lábát enyhén megemelte, hogy jobban hozzáférjek.
Lenéztem, láttam a karomat, ahogy eltűnik Anna szoknyája alatt, láttam a felemelt lábát, ölének mozgását a markomban. Szinte riadtan néztem fel ismét az arcára, és ahogy ő is rám nézett, könyörgő szemekkel, ajkait beharapva, lélegzetét visszatartva rángatózni kezdett a dereka, a nyakán az erek kifeszültek, és egy kirobbanó sóhajtás hagyta el a száját, ahogy nyüszítve elélvezett.
Nem álltam le, egyre több ujjal hatoltam belé, és úgy dugtam a kezemmel, állva, ahogy az előbb az a másik férfi. Mellei fehéren rángatóztak a holdfényben, és meg-megcsillant rajtuk a nyálam. Éreztem, hogy ismét készül elélvezni, és ujjaim helyett kőkemény farkam nyomtam hüvelyébe, és pumpáltam, ahogy csak bírtam. Valahogy kicsúszott mögülünk a fa, s mi a földön fekve találtuk magunkat, de közben is csak dugtam, lélegzetvételnyi szünetet sem engedélyezve. Nem tartott tovább pár percnél, ami nagyon szokatlan és furcsa volt, mert máskor mindig hosszú ideig nyújtottuk a szenvedélyt. Anna másodszor is elélvezett, sőt, mára harmadszor, ha a pasi faszán való élvezést is beleszámoljuk. Egyre keményebben mozogtam, éreztem, ahogy a makkom szinte felrobban. Bevillant a kép, akogy a másik keféli Annám lucskos ölét, bevillant, ahogy a meztelen, fehér és forró és izzadt állatlábak szorítják maguk közé az idegen derekát. Veszettül dugtam a feleségemet, és arra gondoltam, hogy megtette. Arra gondoltam, hogy elvesztette a fejét, és megdugatta magát. Arra gondoltam, hogy megbaszták a kicsi feleségemet. Ennyit bírtam és belerobbantam.

Írta: FF, átírta: NNM.

3. rész

Mintha időn és téren kívül kerültem volna, megszűntem érzékelni a körülöttem levő világot, csak a párt láttam, nekidőlve a fának. Láttam, ahogy a feleségem a szeretője nagrágját igyekezett lenyomni, az pedig próbálta szabaddá tenni ágyékát, miközben a keze mozgott a szoknya alatt, mintha a kéz és Annám marokra vett pinája a nem is hozzájuk tartozna. A kezek, a hangok, nyomulások és nyögések közepette, összezavarva egymást, de valahogy sikerült lejjebb tolni a nadrágot, megjelent a meztelen lábak között egy félig meztelen férfifenék, de rúgva, körmölve, kínlódva s kapaszkodva teljesen megszabadították, és láttam, és ténylegesen hallottam, amint a meredező farkával a pasi a meztelen lábak közé tolul, és lök, lök, és lök, és vinnyogó feleségem úgy szívja magába, mint egy örvény. Igen, hallottam tocsogó hangjaik, mindent betöltött, már semmi más nem volt, csak a vonagló fenék, a lökések, a hang, vérem dübörgése a fejemben.
Ott a parton, a fák alatt állva, a bugyiját félrerántva dugta meg úgy, hogy levegőt sem kapott. Nem volt szükség előjátékra, nem volt benne semmi romantikus játszadozás, állati ösztön volt, nem szeretkezés, csak tisztán baszás a javából. Markolta a fenekét, harapta a nyakát, az én Annám meg szinte sírva élvezett el a farkán. Pár pillanat múlva a kedvesem levegőért kapkodó száját csókolva, szájába belenyögve, hörögve elélvezett a férfi is, telibe nyomva a feleségemet.
Majd eltelt pár perc. Az idegen összekapta magát, megcsókolta, és szó nélkül elindult, beleolvadt a tóparti fák árnyékába. A feleségem a ruháját próbálta összekapni magán, a szoknyáját lefele, a bugyiját a helyére, a haját igazgatta. Gyűrötten, kócosan, kipirosodva, összemarkolászva állt a parton, és rémülten igyekezte megtalálni az egyik, lábából kiesett cipőjét.
Csendben felálltam. Egy darabig a bokor takarásából néztem őt, még mindig nem vette észre, hogy ott vagyok pár méterre tőle. Magam sem tudva, mit teszek, megindultam feléje. Lépteim neszére összerezzent, és ijedten hátralépett, neki a mögötte levő fának. Akkor ismert meg. Végtelen hosszúságúnak tűnt az idő, amíg elfogyott a közöttünk levő távolság. Közel voltunk egymáshoz, a holdfényben már a vonásait is ki tudtam venni. A gyomrom még mindig remegett, átjárt a tehetetlen düh, az iránta érzett szeretet és a mellőzöttség érzésének furcsa keveréke.
A szemembe nézett, de képtelen volt állni a tekintetemet, lesütötte a szemét. Sírni kezdett, de pár másodperc múlva visszafojtotta, és elhallgatott. Állt előttem, lehajtott fejjel, a szája széle remegett, meg akart szólalni, de nem tudott. Könnyes volt az arca, amikor ismét felnézett rám, félszegen megpróbált rám mosolyogni. Még mindig kapkodva szedtem a levegőt, kezeim ökölbe szorultak. Nem tudtam, mit akarok: megölelni és vigasztalni, vagy megrángatni, összetépni a ruháit, és elkergetni, be a sötét fák közé.

Írta: FF, átírta: NNM.

2. rész

És nem, mégsem. Hála istennek, nincs násztánc, nincs örvény, csak hallucinálok az izgalomtól: a rutinos választottunk nem udvarol Annának. Nem szédíti, nem incselkedik vele, messzemenően figyelembe veszi azt, hogy mi még kezdők vagyunk, és minden bizonnyal érzékenyek minden vélt vagy valós „betámadásra”. Udvarias, figyelmes, hozzám is épp annyit beszél, mint a feleségemhez. Érezteti, hogy tetszik a neki felajánlott nő, de nem tolakodó, igyekszik természetesen viselkedni, mint egy régi közös ismerős.
Évek óta álmodoztam a mai napról, és most itt vagyunk. Ezerszer átrágtuk magunkat rajta. Számításba vettünk mindent, amit számításba vehettünk, és mindig oda jutottunk, hogy ki kéne próbálni, de sosem alakult úgy, hogy meg is tegyük. És most itt vagyunk, igen, itt vagyunk. Megtörténik. Kimegyek a konyhába, odateszek főni egy kávét. Hallom, a feleségem felnevet, hallom, ahogy összekoccan két pohár, vajon mit mondott neki a másik. Sosem gondoltam volna, hogy idáig eljutunk…

…mígnem egyszer csak megtört a jég, mégha nem is úgy, ahogyan azt elgondoltuk. Egy forró nyári éjszakán, mikor egy haveri társasággal voltunk az egyik lány szüleinek nyaralójában, kicsit elegem lett a cigifüstből és kimentem a szabadba. Gondoltam lazulok egy kicsit a közeli vízparton, szeretem a holdvilágos éjszakákat. Magányra vágytam.
A tó vize sötét volt, a hold fénye mozdulatlanul feküdt rajta. A tó körül fák, csend, megmagyarázhatatlan lassúság a levegőben. Leheveredtem a fövenyre a partmenti bokrok mellé, és elaludtam.
Arra eszméltem, hogy hangokat hallok. Egy nő suttogott pár méterre tőlem. Egy fának dőlt, kezeit az őt ölelő férfi nyaka köré fonta. A férfi a nő nyakát csókolgatta, harapdálta, az meg félig-meddig tiltakozva, félig-meddig incselkedve próbálta eltolni magától. Nem sikerült, nem is akarta, hogy sikerüljön, minden próbálkozással közelebb engedte magához, csípőjük már összeért, megbabonázva néztem, világított a sötétben egy meztelen láb, ahogy fogást keres a fa törzsén, mindhiába, egyre meg-megcsusszanva, de újra felemelkedve, kaparva a fa kérgét, mint egy meztelen, fehér, forró és remegő állat.
-Hányadik vagyok a sorban?
-Nemmondommeg.
-De tényleg –suttogta a nő, mert addigra elakadt a hangja. -Hányan dőlünk be ennek az ősi trükknek???
A férfi nem felelt, csak újra megcsókolta a nyakát, egyik kezével határozott mozdulattal benyúlt a nő szoknyája alá. Az felszisszent, és a mozgásuk valahogy olyanná vált, mintha táncolnának, arra a ritmusra, amit a szoknya alatt mozgó kéz irányított.
…és hirtelen rám tört a felismerés. A hangja. A formája. A mozgása. A fojtott kuncogása. A torkomban dübörgő szívem. A görcs a gyomromban. A hirtelen hőhullám, ami elöntötte a testemet. A remegés, ahogy elindul az ujjaimból, és végig halad a kezemen, egészen a tüdőmbe, hogy zihálok és alig kapok levegőt, amint igyekszem csendben maradni: Ő volt. A nő az én feleségem volt.

Írta: FF, átírta: NNM.

1. rész

Ülök a nappaliban, ahogy évek óta mindig. Ugyanazok a bútorok, ugyanaz a kilátás a Várhegyre, ugyanazok a poharak az asztalon, és mégis, minden más. Minden idegen, szinte ellenséges, közönyös. Az óra ketyegését csak a poharakban csilingelő jégkockák zaja töri meg. Csend van, kicsit kínos, kicsit feszült, kicsit izgatott. Valamit mondani kéne, mindhárman ezt érezzük, de valahogy elfogytak a szavak. Az elején még könnyen ment minden. A vendégváró rutin átsegített a kezdeti sutaságokon. Kézfogás, puszi az asszonynak, bemutatkozás, foglalj helyet, mit iszol? - ez megy. De ami ez után jön, az nekünk új. Nekem már az is furcsa, hogy megpuszilja a feleségemet. Nem mintha tíz év házasság alatt nem lett volna rá példa, hogy más férfi üdvözlésképpen megpuszilja. De ez, most meg akarja dugni a nejemet, s még puszilgatja is, mit képzel magáról? Mi a frásznak puszilgatja, nem fél, hogy hasba rúgom? Persze Anna visszapuszilja, mosolyog, el is pirul s miközben összeér az arcuk, jobb kezét a pasas vállára teszi. Hirtelen nem is tűnik olyan jó ötletnek ez az egész. Más dolog, ha spontán módon kialakul valami, és más, amikor megtervezzük, hogy mint egy idióta ülök az ágy szélén, míg ez a másik Annával… hú de hülyén érzem magam.
Szerencsére a pasinak nem új ez az egész. Mert neki már rutin. Talán ezért is tartok az egésztől valamennyire. Az én kicsi feleségem egy az ő listáján, nekünk viszont ő Az Első. Basszus, nagy felelősség van rajta, és ő ezt túlzottan is könnyedén veszi. Bár, gondolom, talán így a jobb, hogy nem veszi komolyan. Csak lazán, semmi stressz, ez nem az érettségi, itt sima kuffantás van kibontakozóban, én vagyok az ünnepelt, én vagyok a bíró. Mindenki azt teszi, amit én megengedek, mindenki azt lesi, hogy én mit engedek meg. Én vagyok a néző, a saját feleségem a szeretőm, kedvesem, pornósztárom és szexrabszolgám. Értem fog élvezni, s magáért is biztosan, de a helyes megfogalmazás azt hiszem, az értünk. Igen, értünk, ebbe kapaszkodom, én akartam, nincs visszaút, nincs visszaút, menni kell.
-No és, meséljetek magatokról! szól, és Anna mellé telepszik. Gyomrom görcsbe rándul. Hiába, na, az ezeréves rutin: új kakas a szemétdombon. De most más a helyzet, nagyon más. A kakas, a feleségem másik kakasa, szemmel láthatóan bevetésre kész, cseppnyi kétely nincs a szívében. Ez meg fogja dugni, ezek dugni fognak, tudatosul bennem, és nem tudom, melyik az erősebb érzelem, a félelem, vagy a vágy, hogy megtegyék.
Nézem Anna arcát, szemeit, figyelem a száját, ahogy formálja a szavakat, figyelem a gesztusait, a kacéran csintalan hajtincseit. Hatalmába kerít újra és újra a felismerés, hogy egy órán belül megtörténik, s már nem vagyok ura a helyzetnek, csak sodródom kettejük násztáncának örvényében.