
Én is.

Én is szívesen beszélgetek, szeretem ezt a témát.

És ha több 60-nál?

És mit teszel érte?

Teljesem megértelek, vágysz valamire, aminek a beteljesülését kilátástalannak látod. Én kb. 10 évig biztattam a nejem, hogy próbáljon ki más férfit is. Biztos voltam benne, hogy néha félre lép, de nagyon ügyesen csinálta, ezért is próbálkoztam. Egyszer aztán váratlanul elém állt, hogy megteszi egy utcabeli nála fiatalabb fiúval, akit áthív, ha megígérem , hogy amíg Ők a másik szobában ügyködnek, nézem a Tv-t és nem nyitok rájuk, Természetesen örömmel megtettem és be is tartottam. Természetesen a hangokat hallottam, ami borzalmasan felizgatott. Mikor egyedül maradtunk, megkért, hallgassam végig, hogyan képzeli ezután az életünket. Elmondta ,nagyon sajnálja, hogy eddig várt vele, elmondta,többször megcsalt, de a bújkálás, titkolózás miatt nem igazán sikerültek. Hogy most nyugodtan elengedhette magát,nem kellett félni semmitől, csodálatosan érezte magát és ezen túl így kíván élni, és úgy gondolta, mivel Én kértem, nem lesz ellenvetésem. Én természetesen igent mondtam, azóta is minden megy a maga útján, semmi probléma nincs köztünk, bár néha azért kicsit félek.

Egyetértek veled. Szerintem a férfiak két részre oszthatók. Az egyik réteg féltékeny, ezáltal bizalmatlan is, sok esetben megkeseríti a párja életét. A másik réteg nem féltékeny , sőt nem is bánja, jelentős része kívánja is , hogy a szeretett párja félre lépjen, főleg úgy, hogy tudjon is róla. Ezt természetesen a nők nem kis része elfogadhatatlannak tartja, sok esetben főleg addig, míg az állandó rábeszélésre ki nem próbálja. Akkor viszont az esetek jelentős részében már nincs visszaút, a hölgytag rájön, hogy ez a forma nagyos is kellemes és a teremtés koronájának tetszik, nem tetszik el kell fogadnia ezt az állapotot, vagy vége a kapcsolatnak, amit a férjek, mivel erre vágytak, nem akarják és hagyják, hogy menjen minden a maga útján.