A teste sem rossz, de a szeme... el lehet veszni benne.
TÖRTÉNET: Ez még az első barátnőmmel történt: a nagyszüleim egyik szobájában egymás mellett fekve oldalról élveztük a nap örömeit, és nem sokkal a beteljesedés előtt tartottunk, amikor is benyitott nagyapám. Annyi időm még volt, hogy feljebb rántsam az akció közben már lecsúszott takarót, de minden egyéb maradt ott ahol volt. Nagyapám - az áldott jó lélek - csak annyit akart megtudni, hogy vajon mint óhajtunk ebédelni. Majd utána nekiállt mesélni, hogy milyen filmet látott tegnap a tévében. Közben a beszélgetés hangjai odacsalták nagymamámat is, aki szintén lelkesedett a tegnapi műsorért, így kb 15 percbe tellett mire udvariasan megszabadultunk tőlük. Mindezalatt dermedten feküdtünk a takaró alatt, és igyekeztünk mind a ketten értelmesen részt venni a beszélgetésben, és távozásra bírni őket. Elég fura érzés volt a nagyszülőkkel úgy tárgyalni, hogy közben még benne voltam a barátnőmbe. (Persze egy idő után már nem voltam benne, mégis mozogni nem nagyon tudtunk anélkül, hogy le ne bukjunk.) Ja, amúgy happy-end a vége:)), mármint befejeztük amibe belefogtunk.