
Már bocsánat, de miért ne lehetne az MSN-nel visszaélni?
Pár éve dumáltam egy haverral MSN-en és egyszer csak megkérdi, hogy hogyan lehet MSN-es webkamera képét rögzíteni? Kérdezem, hogy miért? Erre küld egy screenshotot, amin valami csajnak a cicije látszik a kis ablakban. Éppen vetkőzött neki valaki. Mondom, hogy fogalmam sincs. Pár perc múlva írt, hogy talált valami programot, amivel lehet. Olyan mint a screenshot, csak ez videót és hangot rögzít.
Szóval ha valaki nagyon vissza akar élni, az vissza is tud.
Pár éve dumáltam egy haverral MSN-en és egyszer csak megkérdi, hogy hogyan lehet MSN-es webkamera képét rögzíteni? Kérdezem, hogy miért? Erre küld egy screenshotot, amin valami csajnak a cicije látszik a kis ablakban. Éppen vetkőzött neki valaki. Mondom, hogy fogalmam sincs. Pár perc múlva írt, hogy talált valami programot, amivel lehet. Olyan mint a screenshot, csak ez videót és hangot rögzít.
Szóval ha valaki nagyon vissza akar élni, az vissza is tud.

Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi.
Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő, és beleszeretett. Az ámulattól tátott szájjal figyelte a repülését, a szíve hevesebben vert, a szeme szerelmesen csillogott. Egyszer megkérte, hogy hadd repüljön vele, és átszelték az egész égboltot, teljes harmóniában. A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat.
De egy napon arra gondolt: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? És megijedt.
Félt, hogy más madárral nem fogja ugyanezt érezni. És irigykedett, irigyelte a madarat, amiért tud repülni.
És egyedül érezte magát.
És azt gondolta: „Csapdát állítok neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem."
A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába, és fogoly lett.
A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte. Most már mindig vele volt szenvedélyének tárgya, és mutogathatta a barátnőinek, akik azt mondták: „Neked aztán mindened megvan." De szép lassan különös átalakuláson ment át: most, hogy teljesen övé volt a madár, és nem kellett állandóan meghódítania, kezdte elveszíteni a lelkesedését. Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni létének értelmét, és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását, és megcsúnyult. A nőt már nem is érdekelte többé, s csak annyira törődött vele, hogy enni adjon neki, és tisztán tartsa a kalitkáját.
Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között.
Ha elgondolkodna, rájönne, hogy ami annak idején rabul ejtette a szívét, az éppen a madár szabadsága volt, szárnyainak dinamikus mozgása, és nem a külseje.
A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét, és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá. „Miért jöttél?" - kérdezte a halált.
„Hogy újra együtt repülhess a madaraddal" -felelte a halál. „Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele."
(Paulo Coelho: Tizenegy perc)
Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő, és beleszeretett. Az ámulattól tátott szájjal figyelte a repülését, a szíve hevesebben vert, a szeme szerelmesen csillogott. Egyszer megkérte, hogy hadd repüljön vele, és átszelték az egész égboltot, teljes harmóniában. A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat.
De egy napon arra gondolt: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? És megijedt.
Félt, hogy más madárral nem fogja ugyanezt érezni. És irigykedett, irigyelte a madarat, amiért tud repülni.
És egyedül érezte magát.
És azt gondolta: „Csapdát állítok neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem."
A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába, és fogoly lett.
A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte. Most már mindig vele volt szenvedélyének tárgya, és mutogathatta a barátnőinek, akik azt mondták: „Neked aztán mindened megvan." De szép lassan különös átalakuláson ment át: most, hogy teljesen övé volt a madár, és nem kellett állandóan meghódítania, kezdte elveszíteni a lelkesedését. Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni létének értelmét, és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását, és megcsúnyult. A nőt már nem is érdekelte többé, s csak annyira törődött vele, hogy enni adjon neki, és tisztán tartsa a kalitkáját.
Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között.
Ha elgondolkodna, rájönne, hogy ami annak idején rabul ejtette a szívét, az éppen a madár szabadsága volt, szárnyainak dinamikus mozgása, és nem a külseje.
A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét, és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá. „Miért jöttél?" - kérdezte a halált.
„Hogy újra együtt repülhess a madaraddal" -felelte a halál. „Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele."
(Paulo Coelho: Tizenegy perc)

Ne viccelj, ha ide fajulhattak a dolgok, akkor gondolod, hogy ennek gátat tudott volna szabni az, hogy engeded e vagy sem?

Hajrá!
Aztán halljunk róla...
Aztán halljunk róla...

Nekem az jött le, hogy ha közelítettem a szememmel a képernyőhöz, akkor volt egy pont vagy sebesség, vagy nem is tudom mi, amikor a szélein lévő felirat is kristály tisztának tűnt egy pillanatra, de közben mereven a FOCUS feliratra meredtem. De ehhez hintázni kell a székel előre-hátra.
Ez még mindig Nicole "Coco" Austin, azaz Mrs. Ice-T.
Természetesen Photoshopolták a bőrhibákat, viszont a segg íve az ilyen magától!
Aki nem hiszi; Gúglizzon utánna...
Természetesen Photoshopolták a bőrhibákat, viszont a segg íve az ilyen magától!
Aki nem hiszi; Gúglizzon utánna...
Ezzel most nagyon feltettétek a lécet, RESPECT!!!
Így tovább GG, végre egy "IGAZI" jó nő.
Jééé! Sástó és a rekultivált bányaterület...:)
Gratulálok! Nagyon jó képek, csak így tovább!!!
Gratulálok! Nagyon jó képek, csak így tovább!!!
Lehet hogy a csaj csak úgy vállalta, hogy ha nem kell élvezés közben is néznije a szakálmérgezést ;)