Nem tudom, de magam részéről 10 ből 11-et adnék a kedvesednek. Magam részéről pont ilyen lányok a gyengéim, de ha ezt elfelejtem akkor is hibátlan és csodálatos a kinézete.

Nem nagy sztori, de amikor ovodás voltam akkor a ovonéni 18-20 év közötti, szerintem gyakorló ovonéni volt. Nem, nem ott kezdődött, hanem kb 10 év mulva, többször együttvoltunk akkor én 15-16 éves koromban nagyon izgatott és értett is ahoz amit Ő szeretett volna én meg kaptam az alkalmon. Mai napig nem felejtem el ahogy bekapta a farkamat és szopott, utána csak be kelett raknom a farkamat mert olyan nedves volt, hogy csak úgy becsuzsant és élvezte a szekszet. Sajnos kb 1 év után már nem volt rá lehetőségem hogy vele legyek.

Velem ez többször is megtörtént. A legemlékezetesebb amikor életemben először buktam meg a barátnőmmel a feleségem meglátott minket a Tesco elött. Majd rá két hónapra a feleségemmel és a barátnőmmel töltöttünk el egy hétvégét hármasban és ha jól emlékszem a hétvége alatt én kilenc alkalommal élveztem el, a lányok ketten ennek a dupláján túl mentek. Természetesen ez csak egy eset volt a sok közül, de ez megmaradt

Ilyen lankadt faszom lenne, nem mutogatnám

Ez terhes vazzeg ?

Ki vagy te magyartanár? Menj az iskolába okoskodni.

Én pedig voltam japánba és elég érdekes a kultura ))

Amikor

Amikor az erős várak össze fognak roskadni,

Mert áltatással nem lehet már tartani,

Amikor nem lehet majd érvelni, köntörfalazni,

Mert az áltatás nem tud mit adni,

Amikor majd elfogynak az utak,

Mert vakvágányok voltak,

Amikor az utak vége is összeomlik,

És ott csak szakadék ásítozik,

Akkor majd a homályfelhő eloszlik,

És a valóság megmutatkozik!



Akkor majd nyeljük a könnyeinket,

Hogy mért hajlítottuk gerincünket,

Akkor a dőre elme önmagát ostorozza,

Hogy a nyilvánvalót mért nem látta,

Akkor nem tudunk semmi mögé bújni,

És riadalom fog uralkodni!

Olyan lesz az, mint a villám futása az égen

Ami egyszer lesújt mindenképpen,

Ott állunk majd döbbenten,

Lábunk alatt a föld is beleretten!



Mint a ronggyá szaggatott felhő az égen,

Mit a vihar karmai tépnek széjjel,

Minden, minden hullik széjjel,

Minden fertőzve métellyel,

Ami leöntött mindent méreggel,

A világ pengeélen táncol,

Alatta a mélység lángol,

Dermedten néz körül,

És az ereiben a vér meghűl,

Mert bármerre tekint széjjel,

Nem tudja, merre menjen?









A világ, akkor az utolsó órájába érkezik,

És kockán forog majd, hogy mit cselekszik!

Akkor még egyszer, utoljára,

A vészharangnak lesz egy hatalmas kondulása!

Akkor gyorsan kell majd cselekedni,

Útvesztőket hátra hagyni,

Átlépni az áltató mindeneken,

Mert a vész ott lesz mindenekben!

Nem lehet majd, tétovázni,

Azonnal kell a jó utat találni

Csak egyet!

És azon kell majd menni,

Mert azon kívül nem marad majd semmi!

Nem marad majd semmi, de semmi,

Csak az igazságra törekedve lehet,

Tovább menni!



Ha a világ azt az egy utat nem találja,

Felírhatja nevét a pokol kapujára!

Ha a világ, akkor nem az igazságra törekszik,

A pokolra kaput nyit!

Utána Istenhez már nem könyöröghet,

Mert az utolsó esély oda lett,

Utána elkésik a meakulpával,

Mert kezet fog a pokolban a sátánnal!