Az egészet. A szexnek, szexuális "életnek" nevezett, személyre szabott poklot.

Lenne néhány...
- jó lenne egy jót szexelni/úgy szexelni, mint mások
- jó lenne ("nomrális" orgazmust okozni egy nőnek
- jó lenne felejteni

(Nem, nem keresek senkit.)

sassari: "Minden jobb, mint a szexmentesség." Örülök, hogy tökéletes az életed, de azért annyi együttérzés lehetett volna benned, hogy ezt így, ide, nem írod le! A feltételezésed pedig abból az illúzióból indult, hogy a szex jó. Persze az, a gond, hogy nem mindnekinek. Épp ez a dilemmám: szexmentesség vagy kudarcok? Plusz a bónuszok: az érzés, hogy mindenki jobb nálam. A suttyó, ostoba parasztoktól kezdve a nőket erőszakoló rémekig. Jobban, gyorsabban, tovább csinálják - mert ők megérdemlik, mert ők megkapták ezt az élettől.
Épp emiatt nem vagyok biztos az "igazadban" - szex nélkül vagy szexuális kudarcokkal és feszültséggel tovább élni, nyomorékként?

És akkor most személyre szólóan!
mezcsorgato: Úgy látom, az olvasás-értelmezés még mindig nem az erősséged. Írtam, hogy orvosokhoz jártam, gyakorlatokat végeztem, gyógyszereket szedtem Abban nem vagyok biztos, hogy ezt is említettem-e, de akkor most, biztos, ami biztos: 10 éve keresem a megoldást. Ami nyilván nem létezik. Épp ezért hülyeség, amit írsz (segítek: "Vannak emberek akik a megoldasokat keresik a "ha az elet citrommal kinal csinalj belole limonadet" fajta, azok talalnak is."
Légy kedves, írd le, miért vagyok különleges? Persze, az vagyok, a gond csak az, hogy a lehető legnegatívabb értelemben. Ja, és ha már itt tartunk: még mit találtam ki a gondom mellé? Olyn megnyugtató, hogy valaki így "ismeri" életemet!

BpSrác36: Ne játszd a pszichológust, nagyon rosszul áll! Értelemszerűen a komentem első része neked (is) íródott leginkább!
És az "irányod" rossz. Azért nem vagyok sikeres, mert egy ilyen, elemi természetű, nonszensz, alap frusztrációval lettem gazdagabb.

Vulvofil, dehogy kíméllek meg a választól! És ne haragudj, de ezzel a kommenteddel elnyerted a nap hülyéje címet!
Te azt gondolod, hogy a lelki fejlődés megoldja a gondokat? Úgy hiszed, hogy az optimizmus betegségeket pusztít el?
Nonszensz. Egyáltalán, milyen fejlődésről is beszélünk? Tudod, nem voltam én mindig ilyen! Aztán megkaptam ezt az ajándékot és - nem tagadom- szépen elindultam a lejtőn. Nyilván, amikor bezárultak előttem ajtók, amelyek a gyógyulás apró reményével kecsegtettek, "felgyorsultam". Viszont azt nem tagadom, hogy a személyiségem negatív irányba történő "visszafejlődése" valóban megtörtént - számodra a gond az csupán az, hogy a hipotéziseddel ellentétben a folyamat ellenkező irányú volt!
"a topic indító úgy képzeli, hogy...amit ő nem tud az nincs, amit nem tud elképzelni az lehetetlen. " Nem látod az öngólt? Te felvázoltad a gyógyulással kapcsolatos lehetőségedet (amit én próbáltam és nem ment), de ennek ellenére ösztönösen és görcsösen ragaszkodsz a butaságodhoz? Érzed a paradoxont?
De én nem haragszok az ostobaságodon, hiszen akinek nincs problémája, nyilván nem tud segíteni és természetes, hogy ilyeneket ír!

darita: Honann gondolod, hogy jól érzem magam? Problémamentes életedben értelemszeűren nem ismered az empátia fogalmat - épp ezért evidens, hogy a tehetetlenségemből adódó megkeseredettséget illúziónak látod. Hiszen, ahogy írtam, gondod nincs.
Barátnőt pedig (már) nem akarok. Ilyen élményekkel, emlékekkel nem is lehetne (prostituáltakohoz járok és igen, fontos lenne/lett volna számomra náluk is telejsíteni).

Én abban hiszek, hogy vannak emberek, akiket az élet gyűlöl. Akiket mindenben, mindenho gátol. Sajnos én is ilyen áldozat vagyok - mégis, mi más magyarázná, hogy én ezt kaptam, úhy, hogy nem bántottam senkkit? A feleségüket megcsalók, erőszakolól, jellem- és gerinctelen alakok pedig vidáman élik életüket és kefélnek orrba-szájba?
Az élet úgy döntött, vesztes leszek.

Többen felhoztátak az álazatot, a gőgöt. Kérdem én: miért legyek alázatos olyanokkal, akik nem törődnek velem (itt: figyelmen kívül hagyják a kérdést)? Ti is csalódottak lennétek, ha megkérdeznétek a húsleves receptjét, erre mindenki a gulyásét írná le. Abban nyilván sáros vagyok, hogy nem a legfinomabban válaszoltam. De miért tegyem? Ha nem a kérdésre válaszooltok, plusz milliószor hallott klisékről van szó olyan emberek szájából, akik nem ismerik a problémát mégis megakarják oldani? A véleményem és reakcióim tapasztalatból születtek. Ez nem gőg, pusztán az irreleváns ostobaságotok miatt született ingerült válasz.

mezcsorgato: "lehetetlen nincs pedig csak tehetetlen". Ezt tipikusan azok mondják, akiknek nincsenek problémáik.

Vulvofil: Olvasás-értelmezés? HA elolvasnád a topic leírást (=a történetemet), talán felfognád, hogy az elmúlt években küzdöttem. Kipróbáltam mindent. Semmi eredmény. Mit gondolsz, miért vagyok pesszimista? Miért vagyok kiábrándult? Miért NEM vagyok már elszánt a problémám megoldására?
Nem lehet kijönni belőle. Nekem nem. Lásd a történetem. Te nyilván nem tudsz ebbe belegondolni, mert valódi problémád nincs. Valamint azt írod, hogy "létezhet olyan aki többet és/vagy mást tud". Nem gondolod, hogy ez fordítva is igaz? Létezhet olyan valaki, aki a te nevetséges optimizmusod helyett a valóságot látja, ahol nincs happy end?

darita: Ismétlem: olvasás-értelmezés. A topicban nem írtam, hogy "oldjuk meg a problémám!". A topicban azt írtam, illetve kérdeztem, hogyan tovább?

BpSrác36: Olvasás-értelmezés. Voltam szakembernél, nem is egynél, éveken keresztül. És hiszed vagy sem, ez okozta a "hozzáállásomat".

Gabriel_Grey: Hm, nem is tudom, írtam-e, hogy voltam több szakembernél?
Ha annyi pénzem lene, ahányszor hallottam a "lelki eredetű" bullshit-et, már milliomos lennék. És teljesen nyilvánvaló, hogy így lehet, sőt kifejezetten könnyű párt találni! Továbbá az is evidens, hogy a nőknek teljesen elég ha megujjazzák, kinyalják őket, a csúnya, gonosz, vaginális izgatást meg undorítónak és szükségtelennek tartják ugye?
Nonszensz.

Greyjoy:A rossz hír számodra az, hogy nem vagyok meleg.
A jó hír viszont az, hogy neked sikerült az első értelmes választ összehoznod, gratula! Végre valaki, aki felfogta a kérdést és képes volt arra válaszolni.
Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy nálad is rezgett a léc. Pl.: persze, vannak más problémáim, egyszerűen azért, mert ez az átok teljesen tönkretette azt a minimális önbecsülésemet is - teljesen evidens, hogy "mindenhez szarul állok hozzá". Erre te reflexből írhatod, hogy másnak is van problémája, de el kell, hogy keserítselek: az nem számít igazi gondnak, hogy teszem azt, te szereted a kutyapózt, míg a partnered nem, ezért sajnos nem csináljátok eleget. Majd ha "helyet cserélünk" és néhány hónap után öngyilkos akarsz majd lenni (vagy leszel), megtapasztalod az igazi (szexuális) problémákat az életben!

A "mindentudásom" egyszerű tapasztalat.
És te továbbra is azt képviseled, hogy optimizmussal minden megoldható. A könyökömön jön ki ez az alaptalan világnézet, ami azokra jellemző, akik soha nem szembesültek szenvedéssel, akik mindent készen kaptak, akiknek fogalmuk sincs arról, milyenek a megoldhatatlan problémák.
Tovább, ami alátámasztja modanómat: akik itt kommenteltek, klasszikus értelemben vett megoldásról nem kommenteltek. Hiszen nics, ezért is van igazam.
Az életem pedig már akkor véget ért, amikor először megjelent ez a problémám
A szex így működik: ha nem vagy gép, akire (amire) midnig számítani lehet, eláshatod magad.
Most egyébként szembe jutott valami, amivel magam ellen beszélek, de a tények kedvéért: egy dolgot nem próbáltam ki, az alkoholt. Bár elég körülményes lenne, az "impotenciámról" nem is beszélve...

Vulvofil: Nem dicsekszem. Ezek tények. Nem tapasztaltad meg, fogalmad sincs a helyzetemről, erről az egészről. Tudom, hogy megoldhatatlan. A szexet nem mindenki érdemli meg. Felesleges tanácsokat osztani. Másoknál, akiktől nem vette el ezt az élet, lehet, hogy használhat. De nálam soha, semmi sem fog.

BpSrác36 és mezcsorgato:A megérzésetek rossz. Attól, hogy nektek nincsenek olyan problémáiitok, amiket nem lehet megoldani, mások életében még létezhetnek.
Azért "utasítok" el mindent, mert 10 év alatt rengetegszer hallottam ezeket a "hasznos tanácsokat". Meg is fogadtam őket. Tudom, milyen hatással, eredménnyel bírnak.
Ti csak azért vagytok ennyire optimisták, mert élitek a tökéletes, probléma nélküli életetek és el sem tudjátok képzelni, hogy ami szinte mindnekinek alap és természetes, az egyeseknek kínszenvedés és lehetetlen. ezért érzitek úgy, hogy ez az egész csak illúzió. Mert azt gondoljátok, megoldható.

Sziasztok! Megpróbálok mindenre válaszolni, sorjában.

doors67: Tablettákat, illetve késleltetőket próbáltam. Eredménytelen.

mezcsorgato: Hogy ne lennék rosszabb másoknál? Másodpercekről van, miközben másoknál órákról. Nonszensz hazugság nem törődni ezzel, illetve figyelmen kívül hagyni. És az is nevetséges, hogy van nyelvem, ujjam... persze, használhatom, de nem elég. Hiába szeretek nyalni, a nőknek úgy is kell a "klasszikus" szex.

Bpsrác36: Anno működött nálam is a második menet. Aztán hirtelen az is rossz (=rövid) lett. Nem is merek próbálkozni azóta, plusz az első kudarc után a kedvem is elmegy mindentől.

Vulvofil: Egy nagyon kis százaléknak nincsenek szexuális gondjai. Ők pont arról híresek, hogy GÉPEK, nem tudnak hibázni, és bárkit, bármikor megkaphatnak, ergo: mindneki velük akar szexelni. Ebbe felesleges is kapaszkodni.
Ahogy írtam, voltam nem egy szakembernél. Senkinél sem történt áttörés.
A nőknek pedig a legfontosabb a teljesítmény. Mert a teljesítmny egyet jelent az örömszerzéssel. Ők is jól járnak, és ez a legfontosabb.
A "csajozást" pedig te sem gondolhattad komolyan! "Szia, Józsi vagyok, dugni nem tudok, de... megiszunk egy kávét?" Manapság a kapcsolatokban a legfontosabb a szex. Ezért csalják meg a partnerüket az emberek, és emiatt kezdenek el kapcsolaatot valakivel. Ha nem működik/nincs, felesleges folytatni, illetve elkezdeni az egészet.
Csodák pedig nincsenek.

Chessterfield: Van segédeszközöm. Használok síkosítót, de nem igazán eredményes. Ebben benne van az is, hogy valamennyire impotenssé váltam a tömérdek csalódás és kudarc után, ha "rákészülök", hogy művaginávat használok, nehezen lesz merevedésem, ha egyáltalán lesz.

robertosanni: Ezt te sem gondlhatod komolyan. nagyjából azt tudom elmondani, amit Vulvofil-nak. Nyilván fogalmad sincs a problámáról, ezért írsz ilyeneket. Ezzel a tulajdonsággal értéktelen vagyok, ami nem "rossz gondolkozás", hanem realitás.

sacika0125: A lényeg a VOLT szón van. Annyira nem volt fontos, hogy megtartsd. Szóval volt gond, nem is kicsi. És őszintén, mi esne (esett volna) jobban: ha nyelvvel kielégít és utána még fél percet szexeltek, vagy ha nyelvvel kkielégít és utána még szexeltek minimum fél órát? Semmi köze a kommunikációhoz, azt leszámítva, hogy a fair dolog az, ha valaki még az ismerkedés elején bejelenti, hogy tehetségtelen.

Sziasztok!
Leírom a történetemet. Egyrészt, mert a maga módján tanulságos, másrészt legalább kibeszélem magamból. Ez utóbbira pedig más mód nem igazán lehetséges. 31 éves férfi vagyok ("férfi" . Pokoli szexuális élettel és élményekkel. Egyszerűen képtelen vagyok jól szexelni. Az eddigi alkalmak kb 90%-ban nagyon hamar, néhány lökés után elmentem. Tudom, nevetséges. De ez van, változtatni nem tudok, nem lehet rajta. Gondolom ez az utolsó mondat sokaknál (azoknál, akik nem tapasztalták a problémát) nagy megdöbbenést okoz, de sajnos tényleg ez a helyzet. Kipróbáltam mindent: gyógyszereket, jártam szakemberekhez, végeztem gyakorlatokat, képes vagyok 1,5-2 óráig maszturbálni, de hiába: ugyanúgy elmegyek másodperceken belül. A "visszatartás" számomra megfoghatatlan. Gondolom egyszerűen nem érdemlem meg a szexet. Még ezt sem.
A témát azért hoztam létre, hogy megtudjam: mi a jobb megoldás? Küzdeni tovább, hátha egyszer lesz egy jó élményem, vagy inkább beletörődni a vereségbe és a fogyatékosságomba? Normális életet ezek után már nem fogok tudni élni. Túl sok rossz élmény történt velem. A "legjobb" az egészben, hogy szexhez kapcsolódnak a legszörnyűbb emlékeim - pedig az élet más területein is kaptam egy-két pofont (de ez nyilván más téma).
Jó lett volna olyan életet élni, mint mások. Olyannak lenni, mint a hétköznapi emberek. Szerettem volna élvezni az életet. Ehelyett mindneki jobb nálam. Jóformán nem merek kimenni az utcára, mert csak arra gondolok, mennyivel kevesebb vagyok másoknál. Nőket nem merek megnézni. Pornót nem bírok végignézni, csak szomorú leszek miatta. Sohasem hallottam egy lány nyögését, sóhajait. Az elmúlt 11 évem maga volt a pokol. Hiszen rájöttem: mindenki jobb nálam.
Tehát szerintetek mi legyen: rossz szexuális élményekkel tovább "élni" vagy inkább lemondani erről a pokoljárásról?