2004. 10. 14. csütörtök 13:37
Szeretővel negyed6kor talizom majd hívlak fülkéből mert most megyek el itthonról 
2004. 10. 14. csütörtök 13:37
A mai angyalkánk:)
Érted! Érted?
Kiáltom neved, s várom, hogy végre meghalld hangom,
Itt állok teljesen összetörve, túl lépet rajtam az életem,
S csak rád vágyik minden remegő porcikám,
Minden éjjel a várfalon ülök s várom, hogy te is mellém ülj,
Hogy elmeséld életed, s tudjam éppen merre jársz.
Elveszettelek teljesen, pedig te az életed adtad kezembe,
De most én is minden feladtam, érted,
Az eddigi életem magam mögött hagytam,
Azért mert megtanultam igazán szeretni.
A távolság mégnagyobbra nőtt, de én itt várok,
Féléven át s ha kell egy egész életen át,
A várban a lehulló falevelek közt,
A hófehér tájban, s a virágzó tavaszi szélben várok rád,
S akkor talán visszatérsz hozzám, s mellém ülsz.
Hiányzol! Egyre nehezebbek a napok, de én harcolok,
Minden megélt perc távolabb tol tőled,
Ahogy lelkemben is halkul már hangod,
S az álmaimban már halványan látom arcod,
Hol van az a gyönyörű mosoly?
Egy kép amiben látom, de egyre gyengébb a varázsa,
Már nem azt látom benne amire most a legjobban vágyom,
De a remény bennem él, s tudom vissza térsz,
S mi leszünk végre az álom pár úgy mint a fórumon,
Az utcán sétálunk majd, s mindenki utánunk fordul majd,
S mosollyal az arcán megjegyzi; -de szépek, ők igazán összeillenek.
S tudod mosolyodra mosolyom válaszol,
S boldogságodra az én örömöm ami kifejező,
Két külön test, két külön élet, mégis egyek vagyunk,
Belül egy érzés hajt minket, hogy elérjük egymást,
Mint már annyi álomban s versben, végre egyé váljunk.
Egy új nap mikor minden más lesz melletted ébredjek fel,
S az arcod ahogy édesen alszol valósággá válik egy pillanat alatt.
Szükségem van rád most jobban mint eddig bármikor,
Hogy tudjam mellettem vagy, s ezekben a nehéz percekben erőt adsz,
Mert nem könnyű búcsút venni az eddigi életemtől,
S úgy újat kezdeni, hogy te nem vagy sehol,
Bizonytalan minden léptem, de feléd tartok hidd el,
Mert bízok benned, s hiszek minden egyes szavadnak.
Ahogy itt hagytál nem volt szép,
Egy utolsó üzenet s már el is mentél,
Fájt, de tudom jobb ez így, könnyebb neked s nekem,
Csak nem értem miért menekülsz tőlem?
De én itt várlak vissza bármennyi ideig is leszel távol,
S a nyár első meleg napsugaraiba zárva érkezel,
S örök nyár lesz utána szívemben s szívedben!
Kiáltom neved, s várom, hogy végre meghalld hangom,
Itt állok teljesen összetörve, túl lépet rajtam az életem,
S csak rád vágyik minden remegő porcikám,
Minden éjjel a várfalon ülök s várom, hogy te is mellém ülj,
Hogy elmeséld életed, s tudjam éppen merre jársz.
Elveszettelek teljesen, pedig te az életed adtad kezembe,
De most én is minden feladtam, érted,
Az eddigi életem magam mögött hagytam,
Azért mert megtanultam igazán szeretni.
A távolság mégnagyobbra nőtt, de én itt várok,
Féléven át s ha kell egy egész életen át,
A várban a lehulló falevelek közt,
A hófehér tájban, s a virágzó tavaszi szélben várok rád,
S akkor talán visszatérsz hozzám, s mellém ülsz.
Hiányzol! Egyre nehezebbek a napok, de én harcolok,
Minden megélt perc távolabb tol tőled,
Ahogy lelkemben is halkul már hangod,
S az álmaimban már halványan látom arcod,
Hol van az a gyönyörű mosoly?
Egy kép amiben látom, de egyre gyengébb a varázsa,
Már nem azt látom benne amire most a legjobban vágyom,
De a remény bennem él, s tudom vissza térsz,
S mi leszünk végre az álom pár úgy mint a fórumon,
Az utcán sétálunk majd, s mindenki utánunk fordul majd,
S mosollyal az arcán megjegyzi; -de szépek, ők igazán összeillenek.
S tudod mosolyodra mosolyom válaszol,
S boldogságodra az én örömöm ami kifejező,
Két külön test, két külön élet, mégis egyek vagyunk,
Belül egy érzés hajt minket, hogy elérjük egymást,
Mint már annyi álomban s versben, végre egyé váljunk.
Egy új nap mikor minden más lesz melletted ébredjek fel,
S az arcod ahogy édesen alszol valósággá válik egy pillanat alatt.
Szükségem van rád most jobban mint eddig bármikor,
Hogy tudjam mellettem vagy, s ezekben a nehéz percekben erőt adsz,
Mert nem könnyű búcsút venni az eddigi életemtől,
S úgy újat kezdeni, hogy te nem vagy sehol,
Bizonytalan minden léptem, de feléd tartok hidd el,
Mert bízok benned, s hiszek minden egyes szavadnak.
Ahogy itt hagytál nem volt szép,
Egy utolsó üzenet s már el is mentél,
Fájt, de tudom jobb ez így, könnyebb neked s nekem,
Csak nem értem miért menekülsz tőlem?
De én itt várlak vissza bármennyi ideig is leszel távol,
S a nyár első meleg napsugaraiba zárva érkezel,
S örök nyár lesz utána szívemben s szívedben!
Álmodom, hogy velem vagy,
Hogy fülembe súgsz édes szavakat.
Kezedet érzem arcomom,
S csókjaidat ajkamon.
Mikor elmentél tőlem a szívem fájt,
A boldogság helyébe lépett a magány.
Tudom, hogy boldog volt minden pillanat,
De mind ez, egyszerre elillant...
Neked más kell, Ő az egyetlen,
Őt keresed mindenkiben.
Ha megkérdezné valaki mit jelentesz nekem,
Tán büszkeségből azt felelném,
Semmit, csak egy elmúlt szerelmet!
De mást lát a szem, ott messze túl a könnyeken,
MÉG MINDIG TE VAGY A MINDENEM!!!
Hogy fülembe súgsz édes szavakat.
Kezedet érzem arcomom,
S csókjaidat ajkamon.
Mikor elmentél tőlem a szívem fájt,
A boldogság helyébe lépett a magány.
Tudom, hogy boldog volt minden pillanat,
De mind ez, egyszerre elillant...
Neked más kell, Ő az egyetlen,
Őt keresed mindenkiben.
Ha megkérdezné valaki mit jelentesz nekem,
Tán büszkeségből azt felelném,
Semmit, csak egy elmúlt szerelmet!
De mást lát a szem, ott messze túl a könnyeken,
MÉG MINDIG TE VAGY A MINDENEM!!!
Sokat gondolok rád mostanában
Ha kinn ülök a szobám ablakában
Dalok születnek fejemben, szépnél szebbek
De sehogy sem tudok formát adni ennek.
Az ürességtől döng az agyam
Nem és nem értem meg magam...
Szenvedek, fáj, kínnal ég a szív
Rohannék hozzád de senki sem hív
S ha még is ha látlak végre
Szám mozdulna ha nyelvem még élne...
Nem tudom másként elmondani mit érzek
Leírom hát hogy szeretlek téged
Serceg a ceruza, lobban a gyertya lángja
Szemeim zöldek ez a vérem átka
Majd ha kihül vérem barna lesz újra
De nem viszlek magammal arra az útra,
Nem vihetlek,ilyet nem teszek
Ha oda elindulok,csak mérget vagy jó pengét viszek
Mielött utolsót dobban a szívem
Akarom hogy tud kicsikincsem
Sokminden köt hozzád,tudod
Álmaimban mindig a kezem fogod,
Lehet hogy elment az eszem,
De nem miattad,érted teszem....
Ha kinn ülök a szobám ablakában
Dalok születnek fejemben, szépnél szebbek
De sehogy sem tudok formát adni ennek.
Az ürességtől döng az agyam
Nem és nem értem meg magam...
Szenvedek, fáj, kínnal ég a szív
Rohannék hozzád de senki sem hív
S ha még is ha látlak végre
Szám mozdulna ha nyelvem még élne...
Nem tudom másként elmondani mit érzek
Leírom hát hogy szeretlek téged
Serceg a ceruza, lobban a gyertya lángja
Szemeim zöldek ez a vérem átka
Majd ha kihül vérem barna lesz újra
De nem viszlek magammal arra az útra,
Nem vihetlek,ilyet nem teszek
Ha oda elindulok,csak mérget vagy jó pengét viszek
Mielött utolsót dobban a szívem
Akarom hogy tud kicsikincsem
Sokminden köt hozzád,tudod
Álmaimban mindig a kezem fogod,
Lehet hogy elment az eszem,
De nem miattad,érted teszem....
2004. 10. 14. csütörtök 13:32
öö most olvastam akkor majd hívlak 
2004. 10. 14. csütörtök 13:31
Én meg egész idáig takaritottam wáwáwá,joreggelt csók nektek,crazy cicc irok emailt 
2004. 10. 13. szerda 16:33
macs menek randira nemtudlak hivni de holnap muszáj lesz mert ez nem email téma..
pusz
pusz
2004. 10. 13. szerda 16:28
semmibajom lassu vagy
2004. 10. 13. szerda 09:47
ja és most jöttem a kozmetikából és meg szadomazóztak 
és nyűgös vagyok mert megfog jönni grr
és nyűgös vagyok mert megfog jönni grr
2004. 10. 13. szerda 09:46
puszika és köszönöm a képeslapot levettél a lábamról 
2004. 10. 13. szerda 09:45
Nem durcizom csak mint mondtam keveset vagyok gép előtt mert vannak fontosabb dolgai is az embernek mint a gg forum..
pl h a barátnőm megprobál kikezdeni a pasimmal a hátam mögött jesszusom undorito kurva
Cb-m ma beszélnünk kell telon:( szólj h mikor hivhatlak
csókok
pl h a barátnőm megprobál kikezdeni a pasimmal a hátam mögött jesszusom undorito kurva
Cb-m ma beszélnünk kell telon:( szólj h mikor hivhatlak
csókok
igen alig v.ok mostanság gép előtt nem tetszik még mindig a társaság jó része 
veled ugyis fogok találkozni és ez megnyugtat de most minden időm a buliknak és a pasinak szentelem
veled ugyis fogok találkozni és ez megnyugtat de most minden időm a buliknak és a pasinak szentelem
sziasztok fiuk,csókok
macsek téged nyaldoslak
macsek téged nyaldoslak
Én most jöttem haza a barátomtól
ja és imádom a gt turbo puntot a gsi corsát és a vr6os golfot ennyi elég?
Macsom puszika menek barátok köztöt nézni
ja és imádom a gt turbo puntot a gsi corsát és a vr6os golfot ennyi elég?
Macsom puszika menek barátok köztöt nézni
2004. 10. 10. vasárnap 10:20
huu de ütős kis estém volt,vissza is fexem aludni
puszika macs,majd írok emailt
puszika macs,majd írok emailt
2004. 10. 09. szombat 18:52
Letört egy körmöm basszameg 
mindjárt leverem kalapáccsal a többit is,pont buli előtt kell ennek is történnie na de sebaj..beszív,kifuj ..lazít nócika
amúgyis jókedvem van vtam vásárolni mammutba bebebee
mindjárt leverem kalapáccsal a többit is,pont buli előtt kell ennek is történnie na de sebaj..beszív,kifuj ..lazít nócika
amúgyis jókedvem van vtam vásárolni mammutba bebebee
2004. 10. 09. szombat 12:33
Inkább élvezném,hogy elverd de majd beszámolok róla
Örülök,hogy tetszika pasi ha nem tetszene szóba sme állnék vele
Örülök,hogy tetszika pasi ha nem tetszene szóba sme állnék vele
2004. 10. 09. szombat 11:42
Elküldtem,kellemes olvasást,este megyek bulizni:)és bnőmmel fotozok,lehet lesznek uj képeim
Szállj le éj,az óra üssön Száll a perc,de én nem űzöm Fogynak a napok,
hetek elsuhanva Nincs mi időt,s szerelmet visszaadna
Hol feledésnek éje vár De lásd tudom még szó szerint Azt a dalt,mi oly messze már
Tiéd e dal,s enyém,szívem.
Nincs még két szív oly egybehangzó Mint szíved, és az én szívem Csendben válnak el,
egy szót se szólva, Kiket az élet űz tovább És az ár,
a tengerár lemossa, A tűnt szeretők lábnyomát.
hetek elsuhanva Nincs mi időt,s szerelmet visszaadna
Hol feledésnek éje vár De lásd tudom még szó szerint Azt a dalt,mi oly messze már
Tiéd e dal,s enyém,szívem.
Nincs még két szív oly egybehangzó Mint szíved, és az én szívem Csendben válnak el,
egy szót se szólva, Kiket az élet űz tovább És az ár,
a tengerár lemossa, A tűnt szeretők lábnyomát.
"Sziklámon ülök a megszokott parton és ujjaim közt a képedet tartom, s hagyom, hogy a sós víz csak fröccsenjen rám.
Gyerünk nem kell már, engedd el vigye a víz, hiszen néma és fakó és nincs benne íz,
de a kép oly görcsösen tartja kezem.
Nem, nem enged el. Nem ,el nem eresztem.
Próbáltalak 100X is elfeledni, levegőnek nézni de nem megy, nem tudok levegő nélkül élni. Próbáltam úgy tenni, ahogy mások, talán jobb ha továbbállok, de nem tudok mert közös a szívünk és közös az álmunk. Azt hittem elillant a lelke mélyéről illata, nyála a szám széléről, de nem, csak bódít szelíden tovább. Besétáltunk könnyen a szerelem ajtaján, de kijutni nem tudunk, együtt égünk talán. Talán el lesz a legszebb halál, igen ez a legszebb halál...
Próbáltalak 100X is elfeldni, levegőnek nézni de nem megy, nem tudok levegő nélkül élni. Próbáltam úgy tenni, ahogy mások, talán jobb ha továbbállok, de nem tudok mert közös a szívünk és közös az álmunk. Próbáltalak 100X is elfeledni, levegőnek nézni, de nem megy, nem tudok levegő nélkül élni. Olvastam szájról és már értem, ahogy nyelvemmel nyelvedhez értem. Megértem... csókodba haltam és csókodból éltem..."
Gyerünk nem kell már, engedd el vigye a víz, hiszen néma és fakó és nincs benne íz,
de a kép oly görcsösen tartja kezem.
Nem, nem enged el. Nem ,el nem eresztem.
Próbáltalak 100X is elfeledni, levegőnek nézni de nem megy, nem tudok levegő nélkül élni. Próbáltam úgy tenni, ahogy mások, talán jobb ha továbbállok, de nem tudok mert közös a szívünk és közös az álmunk. Azt hittem elillant a lelke mélyéről illata, nyála a szám széléről, de nem, csak bódít szelíden tovább. Besétáltunk könnyen a szerelem ajtaján, de kijutni nem tudunk, együtt égünk talán. Talán el lesz a legszebb halál, igen ez a legszebb halál...
Próbáltalak 100X is elfeldni, levegőnek nézni de nem megy, nem tudok levegő nélkül élni. Próbáltam úgy tenni, ahogy mások, talán jobb ha továbbállok, de nem tudok mert közös a szívünk és közös az álmunk. Próbáltalak 100X is elfeledni, levegőnek nézni, de nem megy, nem tudok levegő nélkül élni. Olvastam szájról és már értem, ahogy nyelvemmel nyelvedhez értem. Megértem... csókodba haltam és csókodból éltem..."
2004. 10. 09. szombat 11:16
Hát nekem is jólesett hallani a cirmos hangod
mindjárt írok emailt,van mesélni valóm és a talit bepótoljuk de ezért jössz 1el
mindjárt írok emailt,van mesélni valóm és a talit bepótoljuk de ezért jössz 1el
Kezemben már csak a képeid vannak,s az emlékek Rólad sorra megmaradtak.
Nem valószínű,hogy ezekhez újak jönnek,
mert kezemet,mit feléd tartottam,immáron ellökted.
Ezekkel kell beérnem,amíg csak élek,
mert nem hiszem,hogy látlak még,de én még REMÉLek!
Nem valószínű,hogy ezekhez újak jönnek,
mert kezemet,mit feléd tartottam,immáron ellökted.
Ezekkel kell beérnem,amíg csak élek,
mert nem hiszem,hogy látlak még,de én még REMÉLek!
Mikor először megláttalak,ragyogott minden ,sütött a nap.Megismertelek,beléd is szerettem,talán te is szerettél,talán nem.Szerelmünk nem sokáig lángolt,
mert te eldobtál-de milyen kár volt,
majd belátod mikor keresed,azt a szerelmet,
ki már (el)feledett.
Visszasírod egyszer még magad hozzám,de akkor majd én utasítalak el némán!
mert te eldobtál-de milyen kár volt,
majd belátod mikor keresed,azt a szerelmet,
ki már (el)feledett.
Visszasírod egyszer még magad hozzám,de akkor majd én utasítalak el némán!
Amíg nem szerettél senkit a világon,boldog voltál,mint madár az ágon.De ha meglátod őt,ki szemét rádveti,ha még nem szerettél,megtanulsz szeretni.Ezután kínos nyugtalanság éjjeled,nappalod,felé száll,majd minden sóhajod.Bárhogy is szereted,nem fog neked hinni,s ha igazán szereted,megtanulsz sírni.Amikor már azt hiszed a legjobban szeret,szíved érte lángol,lelked érte remeg,akkor látod őt mással csókolózni,s ha igazán szereted,megtanulsz csalódni.Szíved akkor marják vad érzések,olyan a lelked,mint egy feldúlt fészek.Bár szeretnéd,de nem tudod feledni,S HA IGAZÁN SZERETED,MEGTANULSZ:SZENVEDNI!
2004. 10. 09. szombat 11:05
És nem akart beszállni?
Könnyek hullanak az idő szelével,
Csak az emlék ami megmarad,
Gyakran amikor behunyom a szemem, mintha megérintene kezével
S mintha a szél a fülembe súgná újra azokat az édes szavakat.
Leírni azt ami ésszel felfoghatatlan nemlehet, és nem is akarom,
Ami most a kezemet vezette, az az üresség, és a fájdalom,
Ez az üzenet talán az utolsó,amelyet neki küldök,címzek,
Szerelmem Zodd-sama, ezzel csak aztüzenem Nagyon Szeretlek Téged!
Csak az emlék ami megmarad,
Gyakran amikor behunyom a szemem, mintha megérintene kezével
S mintha a szél a fülembe súgná újra azokat az édes szavakat.
Leírni azt ami ésszel felfoghatatlan nemlehet, és nem is akarom,
Ami most a kezemet vezette, az az üresség, és a fájdalom,
Ez az üzenet talán az utolsó,amelyet neki küldök,címzek,
Szerelmem Zodd-sama, ezzel csak aztüzenem Nagyon Szeretlek Téged!
2004. 10. 09. szombat 10:38
Haverral még nem vertem,de havernak már igen
2004. 10. 09. szombat 10:25
Tom,figyi barátok közt vagyunk,megbeszélhetjük Van kedvenced esetleg,feketét?Ereset? 
Van kedvenced esetleg,feketét?Ereset?
2004. 10. 09. szombat 10:24
Így fogok kinézni a mai buli után
2004. 10. 09. szombat 10:23
mai adagunk macs
2004. 10. 09. szombat 10:22
Jóreggelt,pusza ciccem kicsit durcizom rád de amugy semmi bajom csak nem vtam gépközelben rengeteg dolgom volt ma is bulik,talik egymás hegyén hátán,de legalább nem unatkozom
2004. 10. 09. szombat 10:21
Majd a 30 adikai bulin bepótolod,eléggé nyilvános hely lesz szerintem
Pedig, minden olyan szép lehetett volna.
De te becsaptál és ledobtál a borba...
Egyedül maradtam, nem vigasztalt senki,
elakartam az érzéseim elől menekülni.
De becsaptam magam, és másokat.
Elakartam felejteni mindent.Téged.a hazugságaidat.
Az együtt töltött boldog perceket,
a szomorú könnycseppeimet,
az átsírt, utcán bolyongós éjszakákat.
Mindent, ami Rólad szól.A vágyaimat.
Te még nem tudod.
Egysze talán, majd elmondom.
Elmondok neked mindent.
Mindent, ami miattad történt velem.
Egyszer talán megmutatom a verseket,
amiket hozzád írtam, még régen.
Azóta, minden megváltozott körülöttem.
Nagyon sok dolgon keresztülmentem,
azóta más ember lettem,
de titokban még mindig Téged SZERETLEK!
De te becsaptál és ledobtál a borba...
Egyedül maradtam, nem vigasztalt senki,
elakartam az érzéseim elől menekülni.
De becsaptam magam, és másokat.
Elakartam felejteni mindent.Téged.a hazugságaidat.
Az együtt töltött boldog perceket,
a szomorú könnycseppeimet,
az átsírt, utcán bolyongós éjszakákat.
Mindent, ami Rólad szól.A vágyaimat.
Te még nem tudod.
Egysze talán, majd elmondom.
Elmondok neked mindent.
Mindent, ami miattad történt velem.
Egyszer talán megmutatom a verseket,
amiket hozzád írtam, még régen.
Azóta, minden megváltozott körülöttem.
Nagyon sok dolgon keresztülmentem,
azóta más ember lettem,
de titokban még mindig Téged SZERETLEK!
Te voltál az, kiben megbíztam,
kinek minden bánatomat elmondtam.
Te voltál az, kihez tanácsért fordultam,
aki segített ha bajban voltam.
Te voltál az, ki megértett
aki meghallgatta ha sokat beszéltem,
Te voltál az, ki a legjobb barátom lett
s akit végül a legjoban szerettem.
kinek minden bánatomat elmondtam.
Te voltál az, kihez tanácsért fordultam,
aki segített ha bajban voltam.
Te voltál az, ki megértett
aki meghallgatta ha sokat beszéltem,
Te voltál az, ki a legjobb barátom lett
s akit végül a legjoban szerettem.
Dühös vagy rám, megértem.
Amiért dühös az ember, ha társa elárulja keményen.
Megértem.
De ne fájjon a fejed soká, amíg még megvan tenéked,
gondolkodtam helyetted is és ez téged megéget.
Emlékszel még, mikor egyszer jóban voltunk, te meg én,
ketten voltunk, jóban rosszban, s most egyikünknek menni kél.
Választhatsz, hogy hogyan halsz meg, emléked örökké fennmarad,
ó te szerencsétlen balfék, elárultad tenmagad.
Én jól tudtam, hogy mindíg hittél jóban, rosszban és gonoszban,
Kénytelen vagy tisztán élni, tovább hinni, nem beszélni,
megrohadni mocsokban.
És én ott leszek majd a tömegben, figyelni foglak tégedet.
Te, te és csakis te! Én sose szerepelhetek.
Némán nézlek majd, amint fejed a porba hull,
Némán vigyorgok ott, tenéked, míg te üvöltesz vadúl.
Végül a hóhér, (ki én vagyok) megöli fáradt testedet,
Megkönyebbülten nyel egyet, mert tudja: félelemmel reszketett,
de nincs már benned gyűlölet.
Amiért dühös az ember, ha társa elárulja keményen.
Megértem.
De ne fájjon a fejed soká, amíg még megvan tenéked,
gondolkodtam helyetted is és ez téged megéget.
Emlékszel még, mikor egyszer jóban voltunk, te meg én,
ketten voltunk, jóban rosszban, s most egyikünknek menni kél.
Választhatsz, hogy hogyan halsz meg, emléked örökké fennmarad,
ó te szerencsétlen balfék, elárultad tenmagad.
Én jól tudtam, hogy mindíg hittél jóban, rosszban és gonoszban,
Kénytelen vagy tisztán élni, tovább hinni, nem beszélni,
megrohadni mocsokban.
És én ott leszek majd a tömegben, figyelni foglak tégedet.
Te, te és csakis te! Én sose szerepelhetek.
Némán nézlek majd, amint fejed a porba hull,
Némán vigyorgok ott, tenéked, míg te üvöltesz vadúl.
Végül a hóhér, (ki én vagyok) megöli fáradt testedet,
Megkönyebbülten nyel egyet, mert tudja: félelemmel reszketett,
de nincs már benned gyűlölet.
Most elhalványul a fény
És minden gyermek aludni tér
Kérlek, vigyázz rájuk még
Amíg nem lesznek örökre a tiéd
Most elhalványul a fény
És minden ember aludni tér
Kérlek, vezesd őket még
Amíg szívük egészen nem a tiéd
Most elhalványul a fény
És minden lélek aludni tér
Kérlek, szeresd őket még
Hagy legyen az én lelkem is a tiéd
Ha majd elhalványul a fény...
És minden gyermek aludni tér
Kérlek, vigyázz rájuk még
Amíg nem lesznek örökre a tiéd
Most elhalványul a fény
És minden ember aludni tér
Kérlek, vezesd őket még
Amíg szívük egészen nem a tiéd
Most elhalványul a fény
És minden lélek aludni tér
Kérlek, szeresd őket még
Hagy legyen az én lelkem is a tiéd
Ha majd elhalványul a fény...
Nem tudok már semmit mondani,
hagyd a csendet hallgatni.
Az emlék mindig itt lesz velem,
én örökre emlékezem.
Nem maradt már semmi nekem,
a csend beszél helyettem.
hagyd a csendet hallgatni.
Az emlék mindig itt lesz velem,
én örökre emlékezem.
Nem maradt már semmi nekem,
a csend beszél helyettem.
Ha a szív összetört,
megragasztani nem lehet.
Ha az érzelmek tovább élnek,
kitörölni őket nem lehet.
Bár szeretnék elfeledni mindent,
mindennek búcsút intek.
Te Csodálatos Idegen,Neked nem tudok,
Ha ez így megy tovább, belepusztulok.
megragasztani nem lehet.
Ha az érzelmek tovább élnek,
kitörölni őket nem lehet.
Bár szeretnék elfeledni mindent,
mindennek búcsút intek.
Te Csodálatos Idegen,Neked nem tudok,
Ha ez így megy tovább, belepusztulok.
Sétálok az utcán,
hallok egy nótát,
megállok, és hallgatom
szívembe hasít a fájdalom,
a felismerés agyamba villan,
a sok végig sírt, magányos óra,
nem akarok emlékezni azokra,
4 fal közé zárva,
csak a halálra várva,
kezembe kés szorult,
a fájdalom erősebbnek bizonyult,
úgy éreztem, nem kellek senkinek
azt hittem nem tévedek,
hogy nincs más kiút,
jobb lesz, ha életem már csak múlt...
hallok egy nótát,
megállok, és hallgatom
szívembe hasít a fájdalom,
a felismerés agyamba villan,
a sok végig sírt, magányos óra,
nem akarok emlékezni azokra,
4 fal közé zárva,
csak a halálra várva,
kezembe kés szorult,
a fájdalom erősebbnek bizonyult,
úgy éreztem, nem kellek senkinek
azt hittem nem tévedek,
hogy nincs más kiút,
jobb lesz, ha életem már csak múlt...
Csalódás
Eldobtál magadtól csúnyán csak el,
Nem nézted azt, hogy a szívem törik el.
Kitéptél belőlem valami nagy dolgot,
Ez a dolog a szív, ami már nem boldog.
Boldog volt, de csak röpke időre,
De már mindegy neki, hisz kitépték örökre.
Eldobtál magadtól csúnyán csak el,
Nem nézted azt, hogy a szívem törik el.
Kitéptél belőlem valami nagy dolgot,
Ez a dolog a szív, ami már nem boldog.
Boldog volt, de csak röpke időre,
De már mindegy neki, hisz kitépték örökre.
Nem tudom hogy ki vagy,
nem ismerlek,
de egy valamit tudok,
nagyon szeretlek.
Mióta megláttalak,
fontos vagy nekem,
ha nem láthatlak,
üres az életem.
Szeretnélek ölelni,
érezni téged,
elhinni azt,
hogy az enyém vagy végleg.
Vakon bíznék benned,
szívből szeretnélek,
de ha el akarnál menni,
elengednélek.
Különös mit érzek,
hisz nem is ismerlek,
de van benned valami,
mi miatt nem tudlak feledni.
Talán tévedek,
s csalódni fogok,
mégis szüntelen
csak rád gondolok.
nem ismerlek,
de egy valamit tudok,
nagyon szeretlek.
Mióta megláttalak,
fontos vagy nekem,
ha nem láthatlak,
üres az életem.
Szeretnélek ölelni,
érezni téged,
elhinni azt,
hogy az enyém vagy végleg.
Vakon bíznék benned,
szívből szeretnélek,
de ha el akarnál menni,
elengednélek.
Különös mit érzek,
hisz nem is ismerlek,
de van benned valami,
mi miatt nem tudlak feledni.
Talán tévedek,
s csalódni fogok,
mégis szüntelen
csak rád gondolok.
Soha nem volt jogom ébredni melletted,
nem láthattam reggel a szemedet,
nem fordulhattam feléd lágy mosollyal,
hogy megtudjam, milyen lesz a nappal.
Álomból, álomba ringatott a gondolat,
együtt ébredni, egy puha takaró alatt,
kettesben meginni a kávét Veled,
mindennap átélni, érezni a szerelmedet.
Nehéz volt lemondani erről az álomról,
a szívemben fájdalom, keserűség tombol,
nem kettőnkre, az életre haragszom,
nem érdemeltük meg, hogy minket ostorozzon.
Nem bújhatok el, fájdalmam eltakarva,
nem sírhatok szabadon a válladra borulva,
ha találkozunk, a mosolyom szereted látni,
keményen tanuljuk, mit jelent a szó: várni.
Várni a véletlent, a gyengéd pillanatot,
várni a percet, mi gyönyört adhatott,
várni egy édesen puha csókra, ölelésre,
de az álomból ébredni kell, feledésre.
Miért nem álmodunk napot, holdat, csillagot,
a végtelent, a messzit, a máról átfutó holnapot,
egy tündérvilágot, benne egy boldog párral,
ahol nincs bánat és könny, csak vidám madárdal.
Felejteni nem akarok és nem tudok,
fájdalmat okozni másnak nem fogok,
ha a szemedbe nézek, ott magamat látom,
Te is szeretsz, ez a szerelem nemcsak álom,
Talán, egyszer majd megérdemeljük,
hogy a reggelt közösen ébredjük,
de az már egy másik élet,
újra kell születni ahhoz ,
hogy szerethesselek
Téged.
nem láthattam reggel a szemedet,
nem fordulhattam feléd lágy mosollyal,
hogy megtudjam, milyen lesz a nappal.
Álomból, álomba ringatott a gondolat,
együtt ébredni, egy puha takaró alatt,
kettesben meginni a kávét Veled,
mindennap átélni, érezni a szerelmedet.
Nehéz volt lemondani erről az álomról,
a szívemben fájdalom, keserűség tombol,
nem kettőnkre, az életre haragszom,
nem érdemeltük meg, hogy minket ostorozzon.
Nem bújhatok el, fájdalmam eltakarva,
nem sírhatok szabadon a válladra borulva,
ha találkozunk, a mosolyom szereted látni,
keményen tanuljuk, mit jelent a szó: várni.
Várni a véletlent, a gyengéd pillanatot,
várni a percet, mi gyönyört adhatott,
várni egy édesen puha csókra, ölelésre,
de az álomból ébredni kell, feledésre.
Miért nem álmodunk napot, holdat, csillagot,
a végtelent, a messzit, a máról átfutó holnapot,
egy tündérvilágot, benne egy boldog párral,
ahol nincs bánat és könny, csak vidám madárdal.
Felejteni nem akarok és nem tudok,
fájdalmat okozni másnak nem fogok,
ha a szemedbe nézek, ott magamat látom,
Te is szeretsz, ez a szerelem nemcsak álom,
Talán, egyszer majd megérdemeljük,
hogy a reggelt közösen ébredjük,
de az már egy másik élet,
újra kell születni ahhoz ,
hogy szerethesselek
Téged.
Bárcsak angyal lehetnék!
Repülnék Hozzád, Feléd.
Hátamon nagy, fehér szárnyak,
Erre felfigyelnének az árnyak.
Persze nem látna engem senki,
Ordítanék és nem történne semmi.
Nem hallanák a hangomat,
Nem látnák lábnyomomat.
Átsuhannék minden zárt ajtón,
Keresztül mennék minden falon.
Beosonnék Hozzád, a szobádba.
Miközben alszol, leülnék az ágyadra.
Egész éjjel fognám a kezed.
Egész éjjel símogatnám fejed.
Hajnalban pedig, mikor mennem kell,
Homlokodra csókot adnék, hogy sose felejtsd el,
Hogy azt álmodtad akkor éjjel,
Repülnék Hozzád, Feléd.
Hátamon nagy, fehér szárnyak,
Erre felfigyelnének az árnyak.
Persze nem látna engem senki,
Ordítanék és nem történne semmi.
Nem hallanák a hangomat,
Nem látnák lábnyomomat.
Átsuhannék minden zárt ajtón,
Keresztül mennék minden falon.
Beosonnék Hozzád, a szobádba.
Miközben alszol, leülnék az ágyadra.
Egész éjjel fognám a kezed.
Egész éjjel símogatnám fejed.
Hajnalban pedig, mikor mennem kell,
Homlokodra csókot adnék, hogy sose felejtsd el,
Hogy azt álmodtad akkor éjjel,
Valaki áttáncolt az életemen,
pedig semmit nem kértem tőle,
még ott van pár könnycsepp az én szememben,
Mégis azt mondom,hogy : MEGÉRTE!
pedig semmit nem kértem tőle,
még ott van pár könnycsepp az én szememben,
Mégis azt mondom,hogy : MEGÉRTE!
Szeretem az érintésed,
szeretem a szép nézésed.
Szeretem a szemed tükrét,
szeretem a tested ívét.
Szeretem, hogy szeretlek,
csupán az fáj, hogy nem feledlek...
szeretem a szép nézésed.
Szeretem a szemed tükrét,
szeretem a tested ívét.
Szeretem, hogy szeretlek,
csupán az fáj, hogy nem feledlek...
Szél rángatja vállam,
vihar a ruhám.
Életem orkán.
Pihenjetek elemek,
csillapodjatok
Egy kicsit most fáradt vagyok
vihar a ruhám.
Életem orkán.
Pihenjetek elemek,
csillapodjatok
Egy kicsit most fáradt vagyok
Már elmentem s vissza nem jövök, nézem az ablakon, hogy a szél min sürög, s pörög.
Nem érdekel már más csak egy lélegzetnyi szabadság ez az minek az élet, fizeti a legnagyobb, árt.
Elmentem s többet nem jövök emberek fejéből s szívéből is el, tűnök
Nem lesz ki emlékszik majd rám s nevemre
csak egy, leszek a sok közül kit az élet teremtett le.
Nem kérek már semmit, hisz tudom, meg nem kapom, így ennyit mondok barátok
köszönöm, hogy eddig vártatok s kívánom nektek, legyen a legjobb sorsotok.
Elmentem s visszanézni se tudok visszajönni nem is, tudok, elhagyok mindent s mindenkit ez az élet rendje ez a sors keze Isten véletek...
Nem érdekel már más csak egy lélegzetnyi szabadság ez az minek az élet, fizeti a legnagyobb, árt.
Elmentem s többet nem jövök emberek fejéből s szívéből is el, tűnök
Nem lesz ki emlékszik majd rám s nevemre
csak egy, leszek a sok közül kit az élet teremtett le.
Nem kérek már semmit, hisz tudom, meg nem kapom, így ennyit mondok barátok
köszönöm, hogy eddig vártatok s kívánom nektek, legyen a legjobb sorsotok.
Elmentem s visszanézni se tudok visszajönni nem is, tudok, elhagyok mindent s mindenkit ez az élet rendje ez a sors keze Isten véletek...
Kopik az emlék az évek alatt
Nem maradt más csak egy pillanat
Néhány perc ami véget ért
Nem kapod vissza az Istenért
Egy rossz fénykép ami megmaradt
Nézed és közben szétszakad
Így múlik az egész lassan
Minden amit akkor adtam
Szívbol jött és szívhez ért
Eladtam a lelkem a testedért
Ennyi volt csak és vége már
Senki sincs aki rám talál
Nem maradt más csak egy pillanat
Néhány perc ami véget ért
Nem kapod vissza az Istenért
Egy rossz fénykép ami megmaradt
Nézed és közben szétszakad
Így múlik az egész lassan
Minden amit akkor adtam
Szívbol jött és szívhez ért
Eladtam a lelkem a testedért
Ennyi volt csak és vége már
Senki sincs aki rám talál
Milyen lehet a halál?
Vágyálmomban barát,
Eltemettek végre,
Talán sosem éltem.
Itt vagyok, de mióta?
Kedves hideg koporsómba,
Homlokomra földet szórtak,
S rég elfeledkeztek rólam.
Milyen lehet az élet?
Álmodozom a mélyben,
Régi kedves gondolsz-e rám?
Tudod-e hogy merre találsz?
Álmodozom halálomban,
Mély és hideg otthonomban,
Testem hideg, szívem lángol,
Ha nem szerettél, már nem bánom.
Vágyálmomban barát,
Eltemettek végre,
Talán sosem éltem.
Itt vagyok, de mióta?
Kedves hideg koporsómba,
Homlokomra földet szórtak,
S rég elfeledkeztek rólam.
Milyen lehet az élet?
Álmodozom a mélyben,
Régi kedves gondolsz-e rám?
Tudod-e hogy merre találsz?
Álmodozom halálomban,
Mély és hideg otthonomban,
Testem hideg, szívem lángol,
Ha nem szerettél, már nem bánom.
faresz26
Sandy Joy
Sex Clowns 2
Ass to mouth 9
Lesbian College Coeds 13
A pesti spriccparty klub 14 - A doktornő is bedobja magát
Sex Village Idiot
