Mutasd már meg melyik az a kettő, mert egyet én is tudok crazy,de hol a másik?

A 6-os puncika naa végre megtaláltam hát az valami isteni finom lehet csak a piercing lehet furcsa érzés közben bár nemtudom nem próbáltam még ilyen nővel

Megkaptama képeslapot nagyon gyönyörü és viszek egy körre de csak ha az ölembe ülsz
ja nem volt ma semmi mert nem jött nem hivott,ugyhogy 1hetet várok és jövö7től belevetem magam az éccakába ha nem lesz változás nem tudok többet gyászolni elfogytak a könnyeim és nem depizem be totál..

Leszbikus leszek..utálom a férfiakat rájöttem

Nagy ráértemben majd megteszem ha elkap az ihlet cicusom,most viszont elmegyek készülni hát ha ma sex a béke lesz

Baszélgetne valószínű

Hát én is mert már süt a nap ez fél siker

A piercinges punci a befuto akkoris nagyon szép és nagyon dizájnos

Felhivtalak remélem jol esett ez a kis erotikus dumcsi

"A szerelembe modják
belehal aki él
de úgy kell a boldogság
mint egy falat kenyér"

"Veled van értelme a szónak,
Veled szép a holnap,
Veled születnek az álmok,
Veled megemra találok.
Ne csapj be, bár merre lépek,
Ölelj magadhoz, s szeress míg élek!"

"Kezemet nyújtom, kérlek fogadd el!
Értsd meg, amir mondok, kérlek fogadj el!
Ha nálad lesz egy kérdés, nálam biztos lesz egy válasz.
Ha választanod kell kérlek engem válassz!!"

"Köszönöm kedves, hogy megismertelek,
Köszönö az első baráti szót,
Köszönöm az ölelést, az első csókot,
El se mondhatom ,milyen jó volt.
Köszönöm az édes perceket,
Amikor először súgtad halkan: SZERETLEK"

"Szoríts magadhoz kérlek,
szeretném érezni szíved melegét,
ne hagyd, hogy szerelmünk véget érjen,
hisz szorosabb, mint bármely kötelék!"

"Néha - néha elkap a sírás, a félelem,
Hogy lesz majd olyan, hogy nem leszel velem,
Hogy már csak emléked késztet majd fájdalomra Édes,
Pedig már most tudom, hogy én vagyok a vétkes."

jóreggelt mindenkinek
Lótusvirág szép ez a vers nekem tetszik nagyon jöhet a folytatás nem lustálkodni

Ez vagyok én

Én megmondtam most viszont tényleg megyek sziasztok barátaim puszika nektek és vigyázzatok a verseimre nehogy elszökjenek ja és itt egy mosoly h valami jót is lássatok tőlem

Ez a kedvencem,ettőla hideg kiráz,lehet már írtam egyszer akkor elnézést de nem emlékszem rá hogy melyikeket másoltam át régi fórumról

Volt egyszer egy boldog és szép fiatal pár,
Szerelmük gyümölcseként egy kis fiuk is volt már.
Egy szép nyári délelőtt kirándulni mentek,
Az autójukkal sok-sok kilométert tettek.

A volánnál ült a vonzó, sármos apa,
Alig fért el az ülésen sportos alakja.
Büszkén és élvezettel vezette az autót,
Mely státusz szimbólumnak is jó volt.

Mellette ült szép, ifjú felesége,
A férj egyik kezét a nő vállára tette.
Mögöttük a hátsó ülésen,
Csecsemőjük aludt egy gyermek ülésben.

A sportos autó teteje le volt engedve,
Hangszórójából halkan szólt a zene.
A zene ütemét a volánon a férj dobolta,
Felesége pedig a dallamot dúdolta.

Mindketten gyönyörködtek a tovatűnő tájba,
Majd megálltak enni egy árnyas parkolóba.
A csomagtartóból kis kosár került elő,
A legtetején egy kockás terítő.

Ráterítették a szú ette asztalra
Került pohár, tányér, kés, kanál és villa.
Mikor a kosár tartalmát kirakták,
Az asztal köré ülve megkezdték a traktát.

Gondos női kezek állították össze a menüt,
Egészséges ételek látszottak mindenütt.
Volt grillezett pulyka és sok- sok saláta,
És többféle sajt is desszertként utána.

Volt gyümölcs is, mit az asszony szemezgetett,
Miközben szerelmesen a férjére nézett.
Minden pillantásukból sütött a szerelem,
Arcukon látszott az őszinte érzelem.

Jóféle vörösbor is került a pohárba,
Mit sűrűn kortyolgatott az ifjú apuka.
A zöld fűre puha pokrócot fektettek,
S azon a kicsivel együtt hemperegtek.

Mindketten a kisgyermekük kedvét keresték,
Miközben egymást is simogatni kezdték.
Vidáman kacagva telt el a pár óra,
Aztán ismét egy üveg bor lett felbontva.

A melegbe jól esett a férjnek az ital,
Nem számolt akkor semmi tilalommal.
Nem gondolt arra, hogy is fog vezetni,
Sőt kezdett egyre magabiztosabbá válni.

Gondosan összepakolták a maradékokat,
Utánuk csak a lenyomott fű maradt.
Visszaszálltak a kényelmes autóba,
És elindultak haza, vissza otthonukba.

A CD lejátszón hangosabban szólt a zene,
Az autót a férj fél kézzel vezette.
Lábát a gázpedálra jobban rányomta,
Az autó a levegőt szinte hasította.

A férj sorra előzte le az autókat,
Gyorsan maga mögött hagyva az idilli tájat.
Nem voltak bekötve úgy száguldottak,
Lélekbe szinte már otthon is voltak.

Hátul a kicsinek nem tetszett az éles levegő,
Tiltakozásul a leghangosabb sírását vette elő.
Meglepetten fordultak a szülők hátra,
Egy pillantást vetettek a síró babára.

De ennyi is elég volt, hogy megtörténjen a baj,
Hatalmas csattanás egy másik kocsival.
Az ütés a kocsit messze repítette,
S az irányításra alkalmatlanná tette.

De nem is lett volna aki irányítsa,
Hisz a férj holtan borult a kormányra.
Az ütés ereje a kocsiba préselte,
A saját volánja lett a végzete.



folyt.köv

Az ütközéskor a nő szinte kirepült,
Majd sápadt virágként az úton elterült.
Keze s lába furcsa szögben feküdt az aszfalton,
Egy apró vércsepp jelent meg a gyönyörű ajkakon.

Szeme csodás kékje az eget fürkészi,
Míg egyik kezével gyermekét keresi.
Egyre távolabbról hallja a sírását,
Míg végül elveszti szeme ragyogását.

Utolsó gondolata tán a kicsihez szállt,
Ki még fel sem fogta azt hogy árvává vált.
A hatalmas robaj után most síri a csend,
Csak a kisgyermek sírása törti meg.

Lassító autókban, döbbent tekintettek,
A szörnyű tragédián sokan könnyeztek.
Két teljesen ismeretlen embert sirattak,
Kik értelmetlenül, szörnyű halált haltak.

Mindenfelől segítő emberek jönnek,
De, hiába itt már senki sem segíthet.
Szánakozva nézték a síró csöppséget,
Kit nem vígasztal többé anyai szeretet.

Soha nem hallhatja anyja nevetését,
Nem élvezheti annak gyöngédségét.
Soha nem focizhat együtt az apjával,
Nem állnak a tükör előtt az első borotvával.

A legnagyobb vesztes lassan elcsitul,
Könnyes szemeire csendes álom borul.
Álmában talán egy angyal simogatja,
Fülébe a kedvenc énekét dúdolja ...

Nem könyv ezek nekem flopyn,cd-n vagy gépen vannak elmentve,van köztük saját kútfő is van köztük összeválogatott is ismerősöktől és egyéb helyekről a többi titok

na jóvan akkor jóéjt látom senkinek nem tetszik semmi amúgy meg nem kötelező olvasni..

Sosem akartam tudni
milyen az élet nélküled,
Most mégis egyedül kell,
hogy tovább éljek.

Reggelente magányosan,
egyedül ébredem,
Nem ölelsz már magadhoz,
hogy melegítsd a testem.

Csak bámulok a semmibe,
s hiába kérdezem:hol vagy már?
Lassan rádöbbenek:
Árva szívem hiába vár!

Elvitted tőlem a Napot,
A Holdat, minden csillagot!
Többé szivárványt se látok,
Nem mámorítanak illatok!
Nélkülük még elvagyok,
De nélküled meghalok!

Úgy érzem ennyi volt
Nincs több esély rá,hogy együtt legyünk
Feladok mindent,nem mehet így tovább
Végleg tönkre tettél
Már akkor sem fogok tudni felállni,ha te nyújtod a kezed
Már sírni sem birok,nem tudok többet
Elfogytak a könnyeim,ennyi volt,nincs tovább
Odaveszett minden remény amit még valaha fűztem hozzád
Vajon Ő mit érez?
Habár nem,nem vagyok kiváncsi hisz vége,el kell hogy felejtsem...

Egyszer minden véget ér,
Örökké a szerelem sem él.
Szememből könnyek szökellnek,
Szerelmet sosem felednek.
Szívemben nincs másnak helye,
Vágyaimban csak te vagy nekem.
Hisz valaha szerettél engem,
Valaha bíztál még bennem.
S tudd, ez mit jelent nekem,
Szerelmed sosem feledem.

A vázát összetörheted,
A rózsát eltaposhatod.
Az illata megmarad neked,
Szeretetem fennmarad veled.

Szívem kitart melletted,
Inkább meghal, de nem enged.
S ha nem kell már neked,
Megszakad és nem dobban többet.
Kérlek, maradj még velem,
Nélküled, nem kell az életem,
Ha valaha fontos voltam neked,
Kérlek, mentsd meg az életem.
Ne hagyd, hogy megtegyem.
Ne hagyd, hogy elvegyem.

Hát igen, a holnap sorsdöntő lesz de addigis depi a köbön
majd eccer ha lesz erőm&energiám igérem megcsinálom neked..köszönöm

Mért gondolok rád oly nagyon?
Mért gyötrődöm én vakon?
Hisz nem látlak, már nem hallak,
S rólad semmit sem tudok.
Mért dobog a szív,
Mért fáj a gondolat?
Hisz nem vagyok neked,
Csak egy múló gondolat.
Hisz már nem írsz, már nem hívsz.
S tőled semmit sem kapok.
Mindaz mi volt, tán igaz se volt,
S nekem fáj e szó, szerelem se volt.

Mért gondolom oly vakon?
Hogy a szívem érted dobog.
Mért vágyom rád oly nagyon?
Mikor a lelkem eldobod.
Mért hallom még hangodat?
Mért látom mindig arcodat?

Mért hittem neked,
Hogy igaz is lehet,
Mit mondott szép szemed,
Hisz hazudtál nekem.
Mért hitetted el,
Téged más nem érdekel.
Mért nem mondtad el,
Szerelmem sem kell.
Elhitetted velem,
Szívedben nincsen senki sem.
Hittem, hogy szeretsz,
Ó, én naiv kisgyerek.

Mért gondolom oly vakon?
Hogy a szívem érted dobog.
Mért vágyom rád oly nagyon?
Mikor a lelkem eldobod.
Mért hallom még hangodat?
Mért látom mindig arcodat?

Nincsen hát mit tenni,
Csak őt elfejteni.
Ki innen hát szívemből,
Fájó emlékek kincsei.
Hajós leszek, emlékeimet,
A hideg tengerbe vetem.
S üres hajómon,
Mentem életem.

Nem értem,hogy lehet ez!?
Hogy kerekedhet ekkora szerelem!?
Mi élteti a még lángot bennem,
hisz Ő már régen nincs velem!
Akármilyen reménytelen ez a szerelem,
szívem nem adja fel,bár egyre gyengül!
Nem tudom már azt sem mondani,
hogy az emléked tart életben,
mert csókod ízét,tested melegét,már alig-alig érzem!
Arcodat is kezdem feledni,hisz nem láthatlak Téged,
mindig csak távolból lophatok pár percet,
hogy láthassam gyönyörű léted!
Miért csak ennyi? Mi volt a hibám?
Nem tudom a választ semmire,
csak szívem teszem egyre jobban tönkre!
minden vágyam,hogy ujra velem legyél,
hogy érezd,szived még most is szívemben él!
Szeretsz még?Gondolsz rám?Hiányzom egyáltalán?
Tudom,hogy nem szeretsz...hogy soha nem szerettél;
de nem,ez nem lehet!
Belehalok ha ez volt a való!
Annyira kellesz,nem tudom elmondani!
nem is lehet...érezni kell,
de más még érezni sem tudja!
nem szabadna úgy szeretni,ahogy én szeretlek Téged!
Annyiszor aláztad emg szivem,
s törted szinlánkokra minden reményem!
De mégis kellesz nekem!
Szeretlek és Szeretni foglak mindörökre,
ha azt mondod hagyjalak,
akkoris várni foglak!

Nem tudom,hogy mi ez és,hogy miért kell!?
Nem tudom,hogy miért fáj,hogy miért éget el!?
Annyi kérdésem lenne,de senki nem felel,
nem tudja senki,hogy Engem ez még érdekel!
Nem tudom,hogy miért nem érzi azt ,amit Én is,
nem tudom,hogy miért kell neki más,
mikor itt vagyok Én is!?
Hiába teszek meg mindent ,hiába küzdök szüntelen,
Te elmentél és ez megörit engem!
Nem tudom elviselni,hogy nem vagy velem,
hogy nem szeretsz engem!
nem tudom,hogy miért teszed ezt velem,
hogy miért gyötörsz enegm?!
nem tudom,hogy szerettél-e valaha,
és,hogy most mit is érzel?!
Kell mindened,mert csak Veled szép az életem!
Tudnom kell,hogy mit miért teszel és,hogy
mi miért mulott el?!
Vége lett egy perc alatt,s most már semmi nem maradt!
Egyszer minden elmúlik,tudom...de szívemben az emléked az a fájó pont ,ami örökké kínozni fog!

....Valaki könnyen eléri , kit szeret
Van aki sír, szenved, míg övé nem lehet.
Van aki könnyen, hamar tud feledni,
Van aki meghal, mert nagyon tud szeretni.

Na jó ez felfogás kérdése is meg még sokmindené és ez velem csak2napja történt a többi vers nem azért szomoru hanem csak..

Dobj el mindent, életet, halált, örömöt
Ne legyen soha semmi többé min kell gyötrődnöd
Fuss el messzire, hogy ne tudjanak bántani
Halál az egyetlen ami az életed megtudja váltani

Ne nézz rám így, ne is kérdezz
Már talán nem is akarom, hogy szívedben értem vérezz
Az álmomat eldobtad és tönkre tettél mindent
Pedig szeretlek, de így már kívánok mást csak a végem

Tépnék szét álmot, vágyat, de túl erősek nekem
Már csak arra vágytam, hogy kimond a nevem
De a hangodat tőlem elfújta messze a szél
Ez az ember életében először borzalmasan fél

Fél attól, hogy egyedül marad még is sokan veszik körül
Már nincs is semmi aminek igazán örül
Szívét adná kezedbe de te a földre dobod és elfutsz nevetve
Pedig a sajgó szívet sírva fognád a kezedbe

De miért tetted ezt, te halálnak gyönyörű angyala?
Miért lenne nekem az jó ha az életem így is megmaradna?
A félelmemet előhívtad örökre
S úgy érzem már csak a halál ami velem törődne!...

Miért nem tudlak soha elfeledni téged?
Miért vésted be szívembe ilyen mélyen a képed?
Miért látom még álmaimban két szemed ragyogását?
Miért érzem még mindíg két kezed simogatását?
Miért fáj még mindíg ha mással látlak téged?
Miért fáj még mindíg,hogy már nem enyém a szíved?
Tudom, az én hibám, mert én rontottam el
Enyém volt a szíved és én engedtem el
Ezerszer-és ezerszer megbántam azóta már
Mert a szíved volt a mindenem s az életem talán
Próbáltam más szívében boldogságot lelni
De ahogy a Te szíved szeretett, úgy nem szerethet senki
Kérlek engedd,hogy újra szeressem szívedet
S én ígérem,többé nem okozok fájdalmat neked

Nem voltál,
kellettél!
Megvoltál,
hát mehettél!

Szerettelek,
Te nem szerettél!
Megszerettél,
már nem kellettél!

Kívántalak,
Te rám se néztél!
Most Te kívánsz,
de már elkéstél!

Szenvedtem,
s Te nevettél rajtam!
Most Te szenvedsz,
de már nem foglalkoztat!

Vége volt mindennek,
mikor még el sem kezdődött!
Most már nem sírok,
mert a szánalmam irántad legyőzött!

Eltudod mondani mi az, hogy szerelem?
Mikor érzed azt, hogy szereted, de veled nem lehet
Néznéd azt, hogy alszik és nem szólnál egy szót sem mert annyira szépnek tartod
S csak a suhogó fákat és a szelet hallod

Érdekelt téged valaha is, hogy mi van éppen velem?
Hogy mit érzek, s most éppen ki fogja a kezem
Mikor tudod, hogy a miénk éppen jól összepasszolt
S te csak erre gondolsz, s ezért nem alszol

Ébredtél már úgy, hogy úgy érezted nem is aludtál?
Csak az ő szeme, az ő hangja amire vágyódtál
Egy apró finom érintésre mi túl sokat is jelent neked
S összetörnél itt helyben ha suttogná a neved

Vágytál már annyira a csókjára, hogy az már szinte fájt?
Hogy elsötétül körülötted minden, s nem láttál mást
Ha álmaidban azt látod, hogy még is szeret és téged akar
S ez az érzés akkor legalább óvóan betakar

Tétlen szavak ezek sajnos, nem sokat érnek
Hogy bárcsak egy apró hang megmentene téged
Nem kellene sok, nem kellene, hogy szép legyen
Talán csak annyi: szeretlek édesem!

Sajnos most senki nemtud de majd elmúlik legalábbis azt mondják...és köszönöm

Eljön a reggel

Kilépek a lakásból, és a tömegbe kerülök,
Állok majd a villamoson, ülök majd a metron,
De bennem lesz majd a fájdalom, a kétej és a magány.

Néznek majd az emebrek de nem értenek semmit se,
Hideg tekintetek szgezödnek majd fejemnek,
De én csak lehajott fejel nézek majd a föld irányába.

Beülök majd az iskola padba ott még rosszabb lesz,
Sok ismert ismeretlen tekintet, kérdéssel nekem esve,
- MI van ma velem. Váalsz nem érkezik csak fájo tekintet amit kap.

Tovább írni nincs erőm, éget a gondolat,
Mik azok a dolgok amik érnek majd ha kilépek innen,
Pedig itt jó egyedül a sötétben!

Ne haragudjatok ha a verseimmel a ti hangulatotokat is "lehúzom" de nekem sajnos ilyen a hangulatom és asszem ez egy darabig így is marad

Volt egy nagyon gyönyörű pár,egy barna fiú és egy barna lány.Boldogok voltak hosszú éveken át,bár csak ilyen lenne az egész világ !Igen,....de örökké semmi sem tarthat,a fiú útja másfelé haladt,szerelmük mostmár csak egy emlék maradt.Egy álomszép álom foszlott szerte, a lány zsebkendője könnyeit nyelte,körülötte megváltozott minden,sajnos ő nem felejt könnyen.Aki most ránéz az utcán,azt kérdi magától;"Miért?"-Hisz nemrég még majdnem repült a boldogságtól,most pedig épp,hogy nem hal a szomorúságtól.
Már elteltek hosszú-hosszú hónapok,s a lány azóta is egy srác miatt zokog.Egy srác miatt ki most másra mosolyog,s másnak küldözget óriási virágcsokrot.Szerették egymást hosszú éveken át,nem mondták,hogy elhervadt a virág.Fájdalom s könny ragyogot a szemében,hát nem jutottam eszedbe 1-szer sem?
Már mások ülnek kis piros padunkon,olyanok akik szerelmesek és boldogok nagyon.Kár,hogy már engem nem tudsz szeretni,és sikerült ily hamar elfelejteni.Nekem ez nem megy ily könnyen,még most is emiatt folyik könnyem.Mire e levél hozzád elérkezik a síró kislány már nem létezik!Nem láttál hulló csillagot?Én voltam az ki eltávozott!A temetőben egy harang fájdalmában kondul,a sok kisírt szem,a kis sír felé fordul,a sírban egy lány nyugodt,ki már hónapok ota nem mosolygott.Erdő mélyén egy kis híd alatt találtak rá,de sajnos késő volt már!A srác éppen kihívoan mosolygott egy szöke lány szemébe,mikor a postás levelet adott kezébe.A levél hangulata boldogtalan volt egy lány szerelméről és haláláról szólt!A fiú könnyes szemmel meredt a papírra,őrülten futott a temetőbe,sírva.Zokogva rogyott a kis sír előtt térdre,ráborult bocsánatot kérve.Rájött nem kellett más szerelme,csak azt az egy lányt szerette.Sírva átkozta magát,miért nem jött elöbb erre rá.Szél fújt át az éji temetőn,és a fiú bánatosan,fejét a kis sírról felemelte.Fájdalmas hangon valaki megszólalt:"SZERETLEK."
A fiú ráismert a hangra,majd újra ráborult a kis sírra."Bocsáss meg nekem."

Száguldás

Csikorog a gumi, bömböl a motor;
Megcsúszik a kerék, a kavicsba kotor.
Eszem mondja: fékezz! De nem lassíthatok.
Hiszen tőled még oly messze vagyok.

Kint tombol a vihar, esik, síkos az út,
Nem is sejtem még, hogy egy apró, meglazult
Csavaron múlik, hogy élek, vagy halok.
Újabb kanyar, kicsit még közelebb vagyok.

Víz csillog az úton: szemed ragyogása;
Ingadoznak a fák: derekad hajlása;
Gyönyörű arcod szemem elé úszik.
A hátsó kerék megint kipörög, megcsúszik.

Minden kis szépségben téged látlak újra,
S nem tudom már visszarántani az útra
Megpördülő autóm; ez a halál, érzem.
Mondj el egy utolsó imát kérlek értem.

Mikor elhagynak...

Szerettél, lángoltál; mindhiába.
Visszahulltál a magány kínjába,
Elárultak; mégis hűvösnek kell lenned,
Mert mikor elhagynak, senki sem tudhatja,
Mi megy végbe benned.

Szeretnél tombolni, ordítani,
Semmire nem vágysz, csak pusztítani,
De kifelé mégis nyugodtnak kell lenned,
Mert mikor elhagynak, senki sem tudhatja,
Mi megy végbe benned.

Ezernyi kis emlék szanaszéjjel,
Nem hagynak aludni egész éjjel,
Reggelente mégis pihentnek kell lenned,
Hisz mikor elhagynak, senki sem tudhatja,
Mi megy végbe benned.

Próbálsz felejteni; nagy nehezen
Részben sikerül is, nem teljesen,
Eltitkolt fájdalmad tépi még a lelked,
De mikor elhagytak, senki sem tudta meg,
Mi ment végbe benned.

Milyen jó lenne ha újra velem lennél és karjaimba esnél
S akkor nem választhatna el senki minket, ezt megigérem neked
Nem fognak érdekelni a rossz szándékú pletykák
mert nem akarok újra búcsút inteni
Megpróbálnék újra bízni benned, ha már az elsőt el is vesztetted
de annyira szeretlek, hogy még ezt is megbocsátom neked Kedvesem
Tudom naív vagyok, s reményekben élek,álmok ringatnak,de csak íly módón tudom jobban érezni magam.
Lehet jobb lenne ha elfelednélek örökre
de nem megy mert még mindig többet érzek mint amit kellene
S most büszkeségemet félretéve úgy odafutnék hozzád s elmondanám hogy legbelül mi zajlik le bennem s, hogy valójában mit is érzek
Nem tudom mit tegyek, hogy velem legyél újra?
Bízhatok még a sorsba?
Hát nem tudom csak várok s irok és várom hogy az élet újra összehozzon vele.
S lehet, hogy ezekkel csak megalázom magam s rájövök milyen gyenge is vagyok valójában, ha nincs velem az akit szeretek
Szomorúan telnek el a napjaim, mert mindig csak emlékezek s eszembe jut ezer kérdés
Mért pont velem?mért akarta a sors, hogy szevedjek?s még jönne a sok kérdés de néha felesleges feltenni...
Még nagyon fiatal vagyok s remélem lesz majd más de most senki nem tudja velem elfelejtetni azt a csodát
A csodát, hogy megtaláltuk egymást s megtudtam milyen az igazi szerelem
Milyen is?
Tudod mi az átsírni számtalan éjszakát?
Várni a válaszát de tudod nem jön rá felelet?
Felébredni úgy, hogy nincs már veled?
Próbálod elhinni, hogy ez nem történhetett meg veled!
Csupán egy álom bárcsak az lenne....de nem!
Most úgy fáj a szívem, de reménykedem, hogy talán újrakezdhetjük még egyszer...

Most sajnos el kell mennem de vmikor muszáj lenne beszélnünk majd kereslek:(

Széttúrt álmaid közé lépve
Hallod saját sóhajod,
Fájó tettek tűzre dobva,
Nem égnek el... otthagyod.

Nézed őket: régi dolgok
Mégis félelem fog el,
Ha megtörténnek újra, mi lesz?
Senki sem felel...

Menekülni kéne innen,
Futni messze, jól tudod.
Új életet kezdve máshol,
De a szíved konok...

Hát nem egy nap termése az biztos
Ígérem állom a szemorvosi csekket csak olvasd őket tovább

Nah szépjóreggelt ma már itt vagyok vagy legalábbis kicsit bekukk tegnap azért nem voltam mert kisebb háboru volt felénk ami még ma is tart csak ma már jobb paszban v.ok szal beleadok apait anyait.

Puszikák drága crazy.azért nem írtam emailt mert ezt nem lehet leirni inkább chaten mesélném el sőt tegnap fel is szerettelek vna hivni mert muszáj lett vna h egy nő meghallgasson csak nem vtál chaten igy nemtudtam elkérni a számod szal 2ffivel beszéltem meg a problémám hagy ne mondjam élmény volt mármint nem úgy beszéltem meg velük szal izéé érted

Búcsúzik a szívem tőled,
Örökre összetörted,
mi értelme van így élni,
Szomorúvá tetted életem,
Szerettelek szívem teljes melegével.
Hát itt a vége?!
Nem hittem,hogy valaha ez megtörténik velünk.
Nem nyilt ki szíved felém?
Bezártad előttem?
Csak kíváncsiságod ami felém hajtott,
Vagy szíved mely szeret?
Fontos vagyok neked?
Nem féltesz, hogy elveszítesz?
Kell,hogy tudjam mert nem tudok így élni,
Tudnom kell ,hogy szíved mit érez!
Szólj már hozzám, mondjad mit érzel,
Mikor veszel már végre észre??

Ha már rengeteget szenvedtél,
s minden gondot megelégeltél.
végy egy mély lélegzetet,
s kezd előlről az életet,
keress egy más egy jobb utat,
egy olyat melyet már nem ő mutat.
Ezen az úton indulj el,
s a boldogságot ne kerüld.
Mosolyogjon sebzett szived,
próbáld meg feledni azt amit talán már nem lehet..
Soha ne térj le a neked szánt útról,
még akkor sem ha vonz a múlt újból és újból.
Ne gondolj arra ami rossz volt és fájt.
ne légy leszakítható eldobott virág.
ne legyél olyan mint a nyárfa, mit elfújhat a szél
hisz van aki szeret s csak érted él.
legyél olyan mint a fenyő, bölcs és határozott,
rájössz majd, hogy ez az út neked csak jót hozott.
Ne gondolj vissza haraggal arra aki megtört,
biztos nem akarta mégis ezt okozta.
ő csak egyszerűen kihagyott életéből,
egy darabot sem akart letörni szerető szívedből.
abból a szívből ami akkor sok darabra hullott.
de ma már erős szív ként új erővel dobog.

Mikor megismertelek tudtam, hogy te vagy kire vártam rég,
de a csalódás hamar élért.
Hisz csak játék voltam a szemedben,
egyetlen csókot adtál nekem, ami akkor a mindent jelentette,
s én azt hittem, ez az igazi SZERELEM.
De tévedtem, mert a barátnőd várt már téged,
S én a mennyországból a pokolba értem.
Fáj, hogy nem vagy már velem,
de túlélem, mert nem te vagy az egyetlen.
Szeretlek még egy darabig,
míg egy új arc, egy új gondolat, egy új érzés ragad el,
s te csask a múlté leszel.
Nem fog fájne, ha az emlékedre gondolok,
csupán egy tapasztalattal lettem gazdagabb,
s egy érzéssel, ami neked hamar elmúlt.
DE NEM BAJ, HISZ EMLÉKED ÖRÖKRE MEGMARAD.

1.Nem azért szeretlek aki Te vagy hanem azért aki én vagyok melletted.
2.Senki sem érdemli meg könnyeidet aki pedig megérdemli az nem fog sírásra késztetni.
3.Csak mert valaki nem ugy szeret Téged ahogy Te szeretnéd az még nem jelenti azt hogy nem szeret Téged szíve minden szeretetével.
4.Az igazi barát a kezedet fogja és a szívedet símítja.
5.Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya mikor melletted ül és tudod hogy sohasem lehet a tiéd.
6.Sose felejts el mosolyogni még akkor sem ha szomoru vagy.Lehet hogy valaki beleszeret a mosolyodba.
7.Lehet hogy csak egy ember vagy a világon de valakinek te jelented az egész világot.
8.Ne vesztegesd arra az idődet aki nem tart érdemesnek arra hogy veled töltse az idejét.
9.A sors talán azt akarja hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz mielőtt megismered az igazit hogy mikor ez megtörténik igazán hálás legyél érte.
10.Ne sírj mert vége lett!Mosolyogj mert megtörtént!
11.Mindig lesznek emberek akik nem fognak bántanide nem szabad feladnod a hitet!csak legyél óvatos!
12.Légy jobb ember és tudd hogy ki vagy mielőtt valaki újal találkozol akitől azt reméled hogy ismer Téged!
13.Ne küzdj túl erősen!A legjobb dolgok váratlanul törénnek!

Búcsúlevél:
Most hogy köztünk minden végetért
Te akartad igy hát bucsuzom én
Gondolom sajnálod amit értem tettél
Nem akratm hinni hogy most hűtlen lettél
Csalodott szerelmem neked köszönhettem
Gondold el kedvesem hogy esett ez nekem
Lesz majd iső és gondolsz majd rám és
Ott fogsz sirni ahol senki sem lát
Elfoglak feledni bárhogy is téged
Utolso levelem küldöm most neked
Választ még küldhetsz ha valaha szerettél
Kölcsönös levél emlékként sokat ér
S ez emlékeztetni fog az elmult időkre
ezek után most felejts el mindörökre
Egyedül maradni szomoru gondolta
ha neked most jobb légy boldogabb
De eszedbe jut ha bánat tépi szivedet
Hogy azt csaltad meg ki téged igazán szeretett
De bármi is fog történni az életben
ezt a levelet el ne dobd szét ne tépd
a levél nem hibás
csupán a sors semmi más!

Eljött értem a halál!
Jött és majdnem együtt mentünk tovább,
Nem tudtam, hogy mit tegyek sírjak vagy nevessek,
Ott ültem és remeget midenem,
Forgott velem a korterem, meg a szék amin ültem,
Szemeim körbe-körbe forogtak kerestek egy kiútat,
hangokat hallottam, kérdések repültek felém,
De egyikre sem tudtam értelmeset kinyögni,
Lassan csukodtak le a szemim,
Gyorsan körülnéztem, hogy utoljára látok e valamit,
Nem láttam semmit, csak egy nagy sárga falat,
Ott volt elöttem majdnem a képembe zuhant,
Akkor észre vettem egy kicsiny rajzott a falon,
Bizots kisgyerek rajzolta,
Mert kicsit maszatos volt nagyon,
Rávolt írva ,,Boldog Karácsonyt Anyu",
Ott ültem és magam elött láttam egy fehér rengeteget,
Lassan elindultam már felé, hátulról egy mély hang közbeszólt,
,,Jólvagy?" Kérdezte a hang, nem láttam semmit csak fehér foltokat,
Felfogtam és probáltam volna válaszolni gyorsan,
De nem tudtam kimondani amit gondoltam, Halkan kisugtam
,,Furcsán érzem magam",
Megragadott az a fehér alak és szépen lerakott egy ágyra,
Kiabáló hangokat hallottam, ,,Vízet, vérnyomásmérőt gyorsan",
Én csak feküdtem szívem csak úgy kalapált,
Nem tudtam másra gondolni csak arra:
Ennyi volt, Nincs tovább!!