2004. 10. 06. szerda 03:00
Magomlése egy lánynak sem lehet!!!!!
Ezt a fogalmat egy kicsit eltévesztettétek és összekevertétek a férfi magömmléssel ami tényleg magömlés......és ezt azt nevezik annak!
Na by
Ezt a fogalmat egy kicsit eltévesztettétek és összekevertétek a férfi magömmléssel ami tényleg magömlés......és ezt azt nevezik annak!
Na by
Vegyetek rolam páldát....én szép is vagyok, okos is.....ja meg szerény is!!!!
He he heeeeeeeeeeeeeeeee
[#elje n] 
He he heeeeeeeeeeeeeeeee
[#elje n]
2004. 10. 06. szerda 02:42
Az a baj hogy itt és az egész világon mindenki okos akar lenni.....okoskodunk örökkééééé....mint ahogy én is hisz én sem vagyok kivétel:)))...................és vita lesz a gyümölcse.....és megsértödés meg ilyenek.......
Néééééééé legyünk máááááá ennyire okosak!
Puszzzzzzzzzzzzz
Néééééééé legyünk máááááá ennyire okosak!
Puszzzzzzzzzzzzz
2004. 10. 06. szerda 02:39
Igor!
Háááát akkora átlag nem kééééne mint a fotodon!
Abba ééééén belehalnééééék!
Ááááááááááúúúúúúúúúúúúúúú
Mááááá ránézésre fááááj!
Puszzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzz
Háááát akkora átlag nem kééééne mint a fotodon!
Abba ééééén belehalnééééék!
Ááááááááááúúúúúúúúúúúúúúú
Mááááá ránézésre fááááj!
Puszzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzz
2004. 10. 06. szerda 02:32
Nyám nyám nyám.................
:))))))))))))))))))))))
Ma megyek hozzááááá
Nem feleségül!!!!!!!!!!!!!
Azt még nem!
Majd mesélek!
By
Nem feleségül!!!!!!!!!!!!!
Azt még nem!
Majd mesélek!
By
2004. 10. 06. szerda 02:17
Na ebben 100%-ig igazat adok neked Töhötöm!
Én sem tudom mit jelent az hogy VERTÁTEK........de azért azt gondolom hogy mi szeretett volna lenni az a szocska az a fogalom az az irás........de szerintem...áááááááááááááá....inkább nem mondok semmit.....meeeeeeeee én is szoktam bakizni hibázni!
By by by
Én sem tudom mit jelent az hogy VERTÁTEK........de azért azt gondolom hogy mi szeretett volna lenni az a szocska az a fogalom az az irás........de szerintem...áááááááááááááá....inkább nem mondok semmit.....meeeeeeeee én is szoktam bakizni hibázni!
By by by
2004. 10. 06. szerda 02:15
Én szeretkeztem már nyilvános helyen......pl: mikor az exemmel pecázni violtunk a Dunán.....és kedvet kaptunk hozzáááá.......nem érdekelt minket hogy a tesojáéék meg egy páran lehet megláthatnak minket!
Volt a réten vagy hogy mondjam :)))......fél méteres fűűűűű ...és az azért egy picit eltakart bennünket.......lebukni nem buktunk.......de szupi volt!
Puszzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzz
Volt a réten vagy hogy mondjam :)))......fél méteres fűűűűű ...és az azért egy picit eltakart bennünket.......lebukni nem buktunk.......de szupi volt!
Puszzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzz
2004. 10. 06. szerda 02:13
Édes hapsikáim!
Ne itt beszélgessünk....hanem a ti szobátokba!
Legalább fellendűl az is.......két napig nem leszek mert a drágámnaál leszek.....de ha nem birom kiálni azééé majd töle bekukkentok ide!
Pénteken talizunk a ti kis szobátokba!
Puszzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzz
Ne itt beszélgessünk....hanem a ti szobátokba!
Legalább fellendűl az is.......két napig nem leszek mert a drágámnaál leszek.....de ha nem birom kiálni azééé majd töle bekukkentok ide!
Pénteken talizunk a ti kis szobátokba!
Puszzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzz
Vagy az hogy könyékig berakjam neki a kezem.....vagy bedugjam a seggébe a lábamat!
Engem nem vonz ez a dolog......hogy a páromat egy mű f assz......al nyomkodjam!
De ez az én véleményem......gondoltam leirom!
Na by by by
De ez az én véleményem......gondoltam leirom!
Na by by by
2004. 10. 06. szerda 01:45
Sziasztok!
Most döntsétek már el......
Neteztek.......billentyüztök......vagy maszturbáltok!
Sz.tem a kettő egyszerre nem nagyon passzol!
Én pl: ha azt csinálom akkor csak arra és magamra figyelek......és nem pedig arra pl:mi van a goldengate/forum-on!
Ez az én véleményem!
Na by by by
Most döntsétek már el......
Neteztek.......billentyüztök......vagy maszturbáltok!
Sz.tem a kettő egyszerre nem nagyon passzol!
Én pl: ha azt csinálom akkor csak arra és magamra figyelek......és nem pedig arra pl:mi van a goldengate/forum-on!
Ez az én véleményem!
Na by by by
2004. 10. 06. szerda 01:37
Mindenhol mit látok......vita hegyeket......mostanában ez nagyon menő lett a forumon........unom már kurvára.......ti nem??????????????????????????,
na by by
na by by
Bánom a napot amikor megismertelek,
Átkozom azt a percet amikor megszerettelek!
Hogy miért szerettelek?
Nem emlékszem már... Lehet hogy csak álom voltál?
De, ha csak álom akkor fel akarok ébredni,
De, a valóságban nem akarlak ismerni!!
Nem, te nem lehetsz álom,
Mert fáj hogy nem vagy itt Velem,
Hogy nem fogod két kezem,
Hogy egyedül emlékezem mindenre ami szép volt,
Jó volt!
De, te akartad hogy így legyen, hogy kettőnk között semmi ne legyen!!
Átkozom azt a percet amikor megszerettelek!
Hogy miért szerettelek?
Nem emlékszem már... Lehet hogy csak álom voltál?
De, ha csak álom akkor fel akarok ébredni,
De, a valóságban nem akarlak ismerni!!
Nem, te nem lehetsz álom,
Mert fáj hogy nem vagy itt Velem,
Hogy nem fogod két kezem,
Hogy egyedül emlékezem mindenre ami szép volt,
Jó volt!
De, te akartad hogy így legyen, hogy kettőnk között semmi ne legyen!!
Ez a vers topic.....és nem a vita meg a fölösleges beszéd topicja.....
KÉRLEK BENNETEKET IDE NE FIRKÁLJATOK
EZ AZ OLDAL VAGYIS TOPIC A VERSNEK LETT NYITVA
KÖSZÖNÖM
KÉRLEK BENNETEKET IDE NE FIRKÁLJATOK
EZ AZ OLDAL VAGYIS TOPIC A VERSNEK LETT NYITVA
KÖSZÖNÖM
Hatásvadász szünetjelek
sárga arc - gyors fejszámolás
villódzó fény - üres futam
sziklavirág nyílik a talpakon
Ússz velem kedvesem
víztelen hullámokon
kártyavár összedől
túl hamar jött az értelem
Szállj velem szárnyakon
könyvedet ne vidd el
hogy olvassak ...szemedből
Árnyék ül itt pilléreken
hemofób az ájulás
nyomorék hópehely
orrunk alá dörgölt keltezés
Adj időt a virágnak
mert nem nyílik hétfőnként
fecniből új utat
építhetsz hasamon ma még
Érj utol könnyeken
arcodat ne fordítsd ki
hogy érintkezzek ...szemedből
sárga arc - gyors fejszámolás
villódzó fény - üres futam
sziklavirág nyílik a talpakon
Ússz velem kedvesem
víztelen hullámokon
kártyavár összedől
túl hamar jött az értelem
Szállj velem szárnyakon
könyvedet ne vidd el
hogy olvassak ...szemedből
Árnyék ül itt pilléreken
hemofób az ájulás
nyomorék hópehely
orrunk alá dörgölt keltezés
Adj időt a virágnak
mert nem nyílik hétfőnként
fecniből új utat
építhetsz hasamon ma még
Érj utol könnyeken
arcodat ne fordítsd ki
hogy érintkezzek ...szemedből
Forró lehelletem tűnik messze
Minden részem féli e hideget
Forró reményeim szállnak messze
Gyenge Nap simogat kegyetlenül
Nem melegít engem semmi belül.
Szemedbe nézek merengőn, lány
Szívem könnyebben dobban
Ruhád elrejt mint egy báb
Tétován lépek egyet lassan
S te merengőn rám nézel
Csak nézlek, kérlek nézd el.
Ne nevess ki, látom mosolyod
Te nem tudod mit jelentesz
De hát honnan is tudhatnád ?
Ezer év pusztítását felejtem
A szépség perceit mohón nyelem
Nézz szemembe s légy velem !
Mit adhatok e pár perc alatt ?
Semmit, de talán valamit
Lelkemet, érzéseimet, magamat
Szemem orcádon végigsimít
De te elfordulsz, s nevetsz
Felőlem aztán bármit hihetsz
Hidd csak hogy őrült vagyok
Hidd csak milyen vicces vagyok
Hidd csak milyen okos vagy
Hidd csak hogy szép vagy
De talán senki nem látja benned
Azt, amit én, hát így nevess...
Minden részem féli e hideget
Forró reményeim szállnak messze
Gyenge Nap simogat kegyetlenül
Nem melegít engem semmi belül.
Szemedbe nézek merengőn, lány
Szívem könnyebben dobban
Ruhád elrejt mint egy báb
Tétován lépek egyet lassan
S te merengőn rám nézel
Csak nézlek, kérlek nézd el.
Ne nevess ki, látom mosolyod
Te nem tudod mit jelentesz
De hát honnan is tudhatnád ?
Ezer év pusztítását felejtem
A szépség perceit mohón nyelem
Nézz szemembe s légy velem !
Mit adhatok e pár perc alatt ?
Semmit, de talán valamit
Lelkemet, érzéseimet, magamat
Szemem orcádon végigsimít
De te elfordulsz, s nevetsz
Felőlem aztán bármit hihetsz
Hidd csak hogy őrült vagyok
Hidd csak milyen vicces vagyok
Hidd csak milyen okos vagy
Hidd csak hogy szép vagy
De talán senki nem látja benned
Azt, amit én, hát így nevess...
Hol kicsiny csillámokat szór a szél
szemedbe, mégsem fáj
Hol lépted neszén száz lepke
rebben fel, mégsem vársz
Hol vágyakozó szemekkel
figyellek, mégsem látsz
Mikor a kiáltásnak visszhangja mar
lelkedbe, mégis fáj
Mikor kihult testeden az érintés
melege, mégis vársz
Mikor titkon, félve lopózom
szívedbe, mégis látsz
szemedbe, mégsem fáj
Hol lépted neszén száz lepke
rebben fel, mégsem vársz
Hol vágyakozó szemekkel
figyellek, mégsem látsz
Mikor a kiáltásnak visszhangja mar
lelkedbe, mégis fáj
Mikor kihult testeden az érintés
melege, mégis vársz
Mikor titkon, félve lopózom
szívedbe, mégis látsz
Csak ülsz a széken és hallgatod
a fák lombjából kizuhanó sötétséget,
nézlek és szeretném, ha jobban itt lennél,
tenyerem megint csak
a semmibe bámészkodik, tekintetem
boldogtalan hintáz körülötted, míg végül
megül szembogaradon,
itt vagyunk,
nyitott ablakunk előtt, még dereng az aranyalmafa,
földig hajoló ágain meg-megzörren,
végtelen szelektől imbolyog a sok gyönyörű fémdarab,
hűvös jön, hozza szürke batyuit
a táj pedig már nem fordul felénk, magába figyel
és a villanypóznák között kúszó idegek
csillogva sajogni kezdenek, tudom
most majd mosolyogni fogsz és hátrahajtod a fejed,
hagyni fogod, hadd kutassam testedet, hadd vegyem észre rajtad
a tapinthatatlan messzi pontokat, hát kinyújtom feléd a kezem, lehet, mégis megérintelek,
csak ülsz a széken, és én hallgatom, ahogy távoli ajtók mögött fésülködsz, nagyon messziről
a fésű neszezését, aztán egy olyan egyszerűt gondolok egyedüllétemről,
mint a fehér asztallapokon szaladgáló hangyák -
a fák lombjából kizuhanó sötétséget,
nézlek és szeretném, ha jobban itt lennél,
tenyerem megint csak
a semmibe bámészkodik, tekintetem
boldogtalan hintáz körülötted, míg végül
megül szembogaradon,
itt vagyunk,
nyitott ablakunk előtt, még dereng az aranyalmafa,
földig hajoló ágain meg-megzörren,
végtelen szelektől imbolyog a sok gyönyörű fémdarab,
hűvös jön, hozza szürke batyuit
a táj pedig már nem fordul felénk, magába figyel
és a villanypóznák között kúszó idegek
csillogva sajogni kezdenek, tudom
most majd mosolyogni fogsz és hátrahajtod a fejed,
hagyni fogod, hadd kutassam testedet, hadd vegyem észre rajtad
a tapinthatatlan messzi pontokat, hát kinyújtom feléd a kezem, lehet, mégis megérintelek,
csak ülsz a széken, és én hallgatom, ahogy távoli ajtók mögött fésülködsz, nagyon messziről
a fésű neszezését, aztán egy olyan egyszerűt gondolok egyedüllétemről,
mint a fehér asztallapokon szaladgáló hangyák -
Jó hinni,
ami hihetetlen,
hogy végtelen pályádon
kerengvén,
úgy, csak olyan egyszerűen,
magától értetődően
fogott be tekinteted,
s hagytál simulni magadhoz
oly közel, mintha
együtt is születtünk volna.
Jó hinni,
ami hihetetlen,
ami oly valószínűtlen,
mint tegnapi rajz a homokban,
amit a kószáló szél
jó messze hordhat,
s nem marad belőle semmi,
csak a rá való emlékezés.
ami hihetetlen,
hogy végtelen pályádon
kerengvén,
úgy, csak olyan egyszerűen,
magától értetődően
fogott be tekinteted,
s hagytál simulni magadhoz
oly közel, mintha
együtt is születtünk volna.
Jó hinni,
ami hihetetlen,
ami oly valószínűtlen,
mint tegnapi rajz a homokban,
amit a kószáló szél
jó messze hordhat,
s nem marad belőle semmi,
csak a rá való emlékezés.
Nem érdekelt minket mit gondol a világ.
Csak mentünk előre követve a Holdat,
Nem fordultunk vissza, nem láttuk a múltat.
A jövő felé néztünk élesen, erősen,
Belül azért mégis remegett a szívem.
Te megfogtad a kezem, gyengéden szorítottad,
S a szívemet ezzel meg is nyugtattad.
Éreztem, hogy mit érzel, mikor közeledtél felém
Félelemmel, s boldogsággal néztem az ismeretlen elé.
Nem tudtam mi vár rám, mire számíthatok,
De tudtam, hogy melletted biztonságban vagyok.
Láttam a szemedben a csillogó fényeket,
Láttam, hogy a tested értem remeg.
Ajkaid lassan közeledtek felém,
Majd hirtelen apró áram ütött belém.
Összefonódtunk szorosan, mint két faág,
Sokáig éreztük egymásban egymást.
Tudom, míg élek ez nem száll tova,
Szívembe véstem, s nem feledem soha.
Csak mentünk előre követve a Holdat,
Nem fordultunk vissza, nem láttuk a múltat.
A jövő felé néztünk élesen, erősen,
Belül azért mégis remegett a szívem.
Te megfogtad a kezem, gyengéden szorítottad,
S a szívemet ezzel meg is nyugtattad.
Éreztem, hogy mit érzel, mikor közeledtél felém
Félelemmel, s boldogsággal néztem az ismeretlen elé.
Nem tudtam mi vár rám, mire számíthatok,
De tudtam, hogy melletted biztonságban vagyok.
Láttam a szemedben a csillogó fényeket,
Láttam, hogy a tested értem remeg.
Ajkaid lassan közeledtek felém,
Majd hirtelen apró áram ütött belém.
Összefonódtunk szorosan, mint két faág,
Sokáig éreztük egymásban egymást.
Tudom, míg élek ez nem száll tova,
Szívembe véstem, s nem feledem soha.
Mit bánnám én, ha fejére
állna is a világ,
Vagy, ha örök kárhozatra
lennék is ítélve!
Azt a pár percet el senki
már nem veheti tőlem;
Abból minden harchoz
új erőt meríthetek.
Csak behunyom a szemem,
(ó, behunynom sem kell!)
S ajkamon ajkad kelyhe
ismét lángol, s nyílik
Itt állok, látok, érzek, hallok,
már az áldott kapu...
Csak hinni tudnám a hihetetlent!
hogy így ölelsz; már a
szenvedély agyad bilincsét
máglyára vetette.
Csak egy pillanat:
kinyitom a szemem.
Nem is csodálkozom,
hogy apró mécsesként
fénylenek a szemek,
Hisz' itt mindenki
részese volt annak,
Mit a lélek újjászületésének neveznek.
állna is a világ,
Vagy, ha örök kárhozatra
lennék is ítélve!
Azt a pár percet el senki
már nem veheti tőlem;
Abból minden harchoz
új erőt meríthetek.
Csak behunyom a szemem,
(ó, behunynom sem kell!)
S ajkamon ajkad kelyhe
ismét lángol, s nyílik
Itt állok, látok, érzek, hallok,
már az áldott kapu...
Csak hinni tudnám a hihetetlent!
hogy így ölelsz; már a
szenvedély agyad bilincsét
máglyára vetette.
Csak egy pillanat:
kinyitom a szemem.
Nem is csodálkozom,
hogy apró mécsesként
fénylenek a szemek,
Hisz' itt mindenki
részese volt annak,
Mit a lélek újjászületésének neveznek.
Ébredezem, a vihar elült,
Köd lebeg át a kerten át,
Mellettem a lepedő fehérje,
Illatoddal fűszerez tovább.
Nehéz éj volt, villámfénynél
Kezem bontotta le könnyű ruhád,
Ében hajad rengetegében jártam,
S mohón lélegeztem sóhajaid szavát.
Mint fátyol tested látomása,
Beborított, és elragadott a vágy,
Szíved, s lelked dobbanásától,
Térdre hulltam, oltárrá nőtt az ágy.
A szorításban hódítóm vagy,
S én örömmel szolgáltam édes szád,
Fuldokló, tüzes kínban égve
Követeltem csókjaid hadát.
Kedvesem, ki úgy bújtál hozzám,
Hogy megállítottad az órának mutatóját,
Gesztenyeszín szemed izzó fénye,
Leteperte a hajnal első sugarát.
Álmodtam aztán, soká, veled,
Gyermekként éltem ott tovább,
Anyaként öleltél magadhoz hosszan,
S öledben a mennyországot éltem át.
Most, hogy itt a reggel, kutatnám
Kedves, mi kebledben a sok titok, s talány,
De kihűlt a nászágy, hol vendég voltál,
Illatodtól fél már csak a magány...
Köd lebeg át a kerten át,
Mellettem a lepedő fehérje,
Illatoddal fűszerez tovább.
Nehéz éj volt, villámfénynél
Kezem bontotta le könnyű ruhád,
Ében hajad rengetegében jártam,
S mohón lélegeztem sóhajaid szavát.
Mint fátyol tested látomása,
Beborított, és elragadott a vágy,
Szíved, s lelked dobbanásától,
Térdre hulltam, oltárrá nőtt az ágy.
A szorításban hódítóm vagy,
S én örömmel szolgáltam édes szád,
Fuldokló, tüzes kínban égve
Követeltem csókjaid hadát.
Kedvesem, ki úgy bújtál hozzám,
Hogy megállítottad az órának mutatóját,
Gesztenyeszín szemed izzó fénye,
Leteperte a hajnal első sugarát.
Álmodtam aztán, soká, veled,
Gyermekként éltem ott tovább,
Anyaként öleltél magadhoz hosszan,
S öledben a mennyországot éltem át.
Most, hogy itt a reggel, kutatnám
Kedves, mi kebledben a sok titok, s talány,
De kihűlt a nászágy, hol vendég voltál,
Illatodtól fél már csak a magány...
Fürdetném szemem szemedben
törölnéd arcod hajamba
innám szavad
ennéd közös sors éveinket
lennék Te
volnál én
egymásban mégis sajátunk maradnánk.
törölnéd arcod hajamba
innám szavad
ennéd közös sors éveinket
lennék Te
volnál én
egymásban mégis sajátunk maradnánk.
Ha szemeid beszélnének
Sok titokról mesélnének,
Titkok lángjai összefonva
Szenvedést is hátrahagyva.
Szemeim szemedbe néznek
Rejtélyes viharokat idéznek,
Simogatásod féltve érint
Amely álomból valóra térit.
Ha szemeid beszélnének
Bátran regéket mesélnének,
Jót, s rosszat betakarva
Karjaimban egybefonva.
Tekinteted messzeségbe téved
Félve csillog, mint az óceán,
De már dereng az égbolt
S a szomorú érzés tovaszáll.
Rejtély, vagy egy álom vagy?
Amiből ébredni nem akarsz?
Ébredj hát, mert ez szerelem
Nem egy csalfa álom!
Félve gondolsz az igazságra
Az mindég nagyon fáj,
Ezért szeretném, ha helyetted
A szemeid beszélnének!
Sok titokról mesélnének,
Titkok lángjai összefonva
Szenvedést is hátrahagyva.
Szemeim szemedbe néznek
Rejtélyes viharokat idéznek,
Simogatásod féltve érint
Amely álomból valóra térit.
Ha szemeid beszélnének
Bátran regéket mesélnének,
Jót, s rosszat betakarva
Karjaimban egybefonva.
Tekinteted messzeségbe téved
Félve csillog, mint az óceán,
De már dereng az égbolt
S a szomorú érzés tovaszáll.
Rejtély, vagy egy álom vagy?
Amiből ébredni nem akarsz?
Ébredj hát, mert ez szerelem
Nem egy csalfa álom!
Félve gondolsz az igazságra
Az mindég nagyon fáj,
Ezért szeretném, ha helyetted
A szemeid beszélnének!
Ha rád nézek, úgy hiszem
azt szeretnéd, hogy szeresselek.
Nem dicsekvés ez, talán kiváncsiság,
milyen lehet szerelemben veled
azon gondolkodni hová sétáljunk az este.
És végül cél nélkül indulni el;
de elindulni. Vajon milyen lehet?
Tényleg ezt akarod-e? Hogy valaki
kincse, és ne ékszere legyél csupán,
amit szeret másnak megmutatni.
Egy kincs amit az ember szeret,
félt, ápol, és nem dicsekszik vele.
De talán félreértem nap mint nap
szende, kedves pillantásod,
s csak én szeretném azt hinni, mit hiszek.
Nem tudom. De szeretem azt a pillantást.
Azt a kicsit bizsergető, zavaros érzést,
amit kelt bennem. Csodás.
S talán ha egyszer lesz merszem,
meg is kérdezem: szügséged van-e rám?
Hogy szeresselek? Hogy legyek neked?
De addig marad pillantásod,
mosolygásod, és kiváncsiságom
érzéseid fele.
azt szeretnéd, hogy szeresselek.
Nem dicsekvés ez, talán kiváncsiság,
milyen lehet szerelemben veled
azon gondolkodni hová sétáljunk az este.
És végül cél nélkül indulni el;
de elindulni. Vajon milyen lehet?
Tényleg ezt akarod-e? Hogy valaki
kincse, és ne ékszere legyél csupán,
amit szeret másnak megmutatni.
Egy kincs amit az ember szeret,
félt, ápol, és nem dicsekszik vele.
De talán félreértem nap mint nap
szende, kedves pillantásod,
s csak én szeretném azt hinni, mit hiszek.
Nem tudom. De szeretem azt a pillantást.
Azt a kicsit bizsergető, zavaros érzést,
amit kelt bennem. Csodás.
S talán ha egyszer lesz merszem,
meg is kérdezem: szügséged van-e rám?
Hogy szeresselek? Hogy legyek neked?
De addig marad pillantásod,
mosolygásod, és kiváncsiságom
érzéseid fele.
Mint a belégzés,
olyan puha
selymes a lépés,
amivel magadhoz
engedsz.
Szinte látom,
intesz,
hogy várj még!
Legyen ajándék
minden perc!
Csak azt nem értem,
mi az ajándék:
ha távol tartasz,
vagy ha átölelsz?
olyan puha
selymes a lépés,
amivel magadhoz
engedsz.
Szinte látom,
intesz,
hogy várj még!
Legyen ajándék
minden perc!
Csak azt nem értem,
mi az ajándék:
ha távol tartasz,
vagy ha átölelsz?
Lágy volt, lágy s mégis égető
Váratlan jött, s én remegő
Vággyal néztem szemedbe.
Puha arcod kezembe vettem
Égő szemem szemedre vetettem
A hangod neked is elakadt
Hajad egyre cirógatta kezem
Valamit akartál mondani nekem
De csak némán néztél reám.
Csillag ragyogott szemedből felém
Örvénylő mélyében elvesztem én
Magával sodort tajtékzó vihara.
"Kék szemek" - mondtad, "Ártatlanok" - nevettem
Menekvő-tomboló vágyaktól remegtem
S megcsókoltalak.
Ezernyi csoda égő-vágy ajkadban
Hűs patak tűz-táncát megkaptam
E csókban.
Aztán a zavar csendesen ránk köszönt
Tűnődő mosolyt mosollyal ötvözött
S csak ültünk mozdulatlan.
Nem mertem maradni, el kellett mennem
Féltem attól, mit meg sem tettem
Amit tenni annyira szerettem volna.
Szerettem volna, ha ajtódat zárod
S ölelő karod felém kitárod
S Te megtetted volna.
De elmentem messze,
Bár könny ült szemembe
Elmentem.
Szerettem volna, ha csókodat
Követi ezernyi másik
S mosolyod mosollyal,
Kezed kezemmel játszik.
Szerettelek volna csókolni
Csodád előtt vágyakkal hódolni
Kérő verssel érted bókolni
Vágy-tenger vízén veled feloldódni.
Nem mertem maradni, éreztem: félek
S ha maradok, akkor megkérlek Téged
Hogy kincsed add nekem
Tomboljon érzelem
Vad vihara.
Elmentem, de ígérem: eljövök újra
Hisz vágyam hív e gyönyör-kútra
Tiltott gyümölcs - kárhozat-édes
Lennék érte bármire képes
Vigyázz reám.
Váratlan jött, s én remegő
Vággyal néztem szemedbe.
Puha arcod kezembe vettem
Égő szemem szemedre vetettem
A hangod neked is elakadt
Hajad egyre cirógatta kezem
Valamit akartál mondani nekem
De csak némán néztél reám.
Csillag ragyogott szemedből felém
Örvénylő mélyében elvesztem én
Magával sodort tajtékzó vihara.
"Kék szemek" - mondtad, "Ártatlanok" - nevettem
Menekvő-tomboló vágyaktól remegtem
S megcsókoltalak.
Ezernyi csoda égő-vágy ajkadban
Hűs patak tűz-táncát megkaptam
E csókban.
Aztán a zavar csendesen ránk köszönt
Tűnődő mosolyt mosollyal ötvözött
S csak ültünk mozdulatlan.
Nem mertem maradni, el kellett mennem
Féltem attól, mit meg sem tettem
Amit tenni annyira szerettem volna.
Szerettem volna, ha ajtódat zárod
S ölelő karod felém kitárod
S Te megtetted volna.
De elmentem messze,
Bár könny ült szemembe
Elmentem.
Szerettem volna, ha csókodat
Követi ezernyi másik
S mosolyod mosollyal,
Kezed kezemmel játszik.
Szerettelek volna csókolni
Csodád előtt vágyakkal hódolni
Kérő verssel érted bókolni
Vágy-tenger vízén veled feloldódni.
Nem mertem maradni, éreztem: félek
S ha maradok, akkor megkérlek Téged
Hogy kincsed add nekem
Tomboljon érzelem
Vad vihara.
Elmentem, de ígérem: eljövök újra
Hisz vágyam hív e gyönyör-kútra
Tiltott gyümölcs - kárhozat-édes
Lennék érte bármire képes
Vigyázz reám.
Minden más lenne,
Ha Te itt lennél velem.
Mert nincs senki aki úgy tudná
Megfogni jéghideg kezem...
Vágyom rá, bár tudom:
A múltat visszahozni nem lehet.
Többé nem öleled a holdvilágnál
Érted remegő testemet.
Az egész csupán egy álom volt
Pillnatnyi hangulat
S bár az idő múlik egyre
A varázslat megmaradt.
Erősnek kell lennem, tudom:
Nem ejthetek könnyeket.
Szívemből tövestöl tépném ki
Irántad érzett szerelmemet.
De akárhányszor az égre nézek,
A végtelen csillag-tengerbe
Elhagy minden erőm, s érzem:
Reggelre visszalopódzol szívembe...
Ha Te itt lennél velem.
Mert nincs senki aki úgy tudná
Megfogni jéghideg kezem...
Vágyom rá, bár tudom:
A múltat visszahozni nem lehet.
Többé nem öleled a holdvilágnál
Érted remegő testemet.
Az egész csupán egy álom volt
Pillnatnyi hangulat
S bár az idő múlik egyre
A varázslat megmaradt.
Erősnek kell lennem, tudom:
Nem ejthetek könnyeket.
Szívemből tövestöl tépném ki
Irántad érzett szerelmemet.
De akárhányszor az égre nézek,
A végtelen csillag-tengerbe
Elhagy minden erőm, s érzem:
Reggelre visszalopódzol szívembe...
Az ágyamra zuhanok fáradtan,
a hosszú naptól nyúzottan.
Az örvény magával ragadott,
semmi időt nem hagyott.
Nem volt időm Rád gondolni,
egy pillanatra ellazulni.
De most végre vége a napnak,
szabad az út a gondolatnak.
Egy hete már, hogy nem láttalak,
nem öleltelek, nem csókoltalak.
Szemem lehunyom álmosan,
már Nálad vagyok a távolban.
Vágyom a karjaid közti menedékre,
hol gondjaim elmerülnek a feledésbe.
Az álom és valóság között
édes léteddel okozol örömöt.
Lebeg minden, Te itt vagy velem,
szüntelen ajkad ízlelem.
Fejem ráhajtom a karodra,
Veled zuhanok az álomba.
Érzem a mosolyt az arcomon,
ez azért van, mert tudom,
Te nem álom vagy, hanem élő alak,
és holnap újra láthatlak!
Addig is csak álmodom Rólad,
boldogan, hisz' mindjárt itt a holnap!
a hosszú naptól nyúzottan.
Az örvény magával ragadott,
semmi időt nem hagyott.
Nem volt időm Rád gondolni,
egy pillanatra ellazulni.
De most végre vége a napnak,
szabad az út a gondolatnak.
Egy hete már, hogy nem láttalak,
nem öleltelek, nem csókoltalak.
Szemem lehunyom álmosan,
már Nálad vagyok a távolban.
Vágyom a karjaid közti menedékre,
hol gondjaim elmerülnek a feledésbe.
Az álom és valóság között
édes léteddel okozol örömöt.
Lebeg minden, Te itt vagy velem,
szüntelen ajkad ízlelem.
Fejem ráhajtom a karodra,
Veled zuhanok az álomba.
Érzem a mosolyt az arcomon,
ez azért van, mert tudom,
Te nem álom vagy, hanem élő alak,
és holnap újra láthatlak!
Addig is csak álmodom Rólad,
boldogan, hisz' mindjárt itt a holnap!
Habosan elterülő felhőkből
szétágazó aranysugâr szelid
békességet áraszt.
Kezed kezemben fognám
szemed pillantásommal simogatnám
lelkeddel csendesen beszélgetnék
apró kagylók csengőn recsegő zajában
együtt lebbennénk a selymes hullámok ölén.
Gyüjtenénk kicsiny porcelán-örömöket
naív kacajunkkal komponálnánk szerelem-muzsikát
megmarkolnánk a boldogság tengerét.
Álmosan-pihegve hallgatnánk
a szellő elhaló hamvas üzenetét.
szétágazó aranysugâr szelid
békességet áraszt.
Kezed kezemben fognám
szemed pillantásommal simogatnám
lelkeddel csendesen beszélgetnék
apró kagylók csengőn recsegő zajában
együtt lebbennénk a selymes hullámok ölén.
Gyüjtenénk kicsiny porcelán-örömöket
naív kacajunkkal komponálnánk szerelem-muzsikát
megmarkolnánk a boldogság tengerét.
Álmosan-pihegve hallgatnánk
a szellő elhaló hamvas üzenetét.
Ne szólj,
szól helyetted a csend.
Ne nézz,
hunyt pillád mögött vagyok.
Ne hívj,
hívnak az álmaink.
Ne keress,
hisz úgyis ott vagyok.
Szólj,
fújja hangod felém a szél!
Nézz,
szemed tükrében ragyogok.
Hívj,
érezzem, hogy lobogva vársz.
Keress,
szeress, lásd melletted vagyok.
szól helyetted a csend.
Ne nézz,
hunyt pillád mögött vagyok.
Ne hívj,
hívnak az álmaink.
Ne keress,
hisz úgyis ott vagyok.
Szólj,
fújja hangod felém a szél!
Nézz,
szemed tükrében ragyogok.
Hívj,
érezzem, hogy lobogva vársz.
Keress,
szeress, lásd melletted vagyok.
Álldogálok szólóban
zebracsíkos pólóban.
Tornacipôm mállóban,
a szívem meg hálóban.
Másfél órája várok,
deszkazongorán járok.
Negyvenkilenc deszkalap,
ötvenedik vaskalap.
Meddig várjak szólóban,
zebracsíkos pólóban?
Várok még egy félórát,
járok még egy fél nótát.
Fáradt lábam sántikál,
mólódeszka muzsikál.
Cipôm talpát leverem,
ilyen ez a szerelem!
zebracsíkos pólóban.
Tornacipôm mállóban,
a szívem meg hálóban.
Másfél órája várok,
deszkazongorán járok.
Negyvenkilenc deszkalap,
ötvenedik vaskalap.
Meddig várjak szólóban,
zebracsíkos pólóban?
Várok még egy félórát,
járok még egy fél nótát.
Fáradt lábam sántikál,
mólódeszka muzsikál.
Cipôm talpát leverem,
ilyen ez a szerelem!
Nem én irtam a verseket.....csak nem akarom hogy mehaljon ez a szép topic melyet Nócikám versei tettek széppé.......
Puszzzzzzzzzzzzzzzzzzzz
Crazy
Puszzzzzzzzzzzzzzzzzzzz
Crazy
Lennék én a vágy és Te az óra,
Az az idő mely most válik valóra.
Lennék én a szerelem és éreznél Te,
Egymásba fonódva járnánk a világot örökre.
Lennék én a boldogság és Te ki erre vágysz,
Gondolatban megszületnék és csodát láss.
Lennék én a szenvedés, és Te az ára,
Nem léteznénk soha vagy csak külön utat járva.
Lennék én a mindenség mely magába zár,
Ajkam lenne a lakat és testem a zár.
Lennék én a reményt adó napsugár,
S elkísérlek, utad vigyen bárhová.
Az az idő mely most válik valóra.
Lennék én a szerelem és éreznél Te,
Egymásba fonódva járnánk a világot örökre.
Lennék én a boldogság és Te ki erre vágysz,
Gondolatban megszületnék és csodát láss.
Lennék én a szenvedés, és Te az ára,
Nem léteznénk soha vagy csak külön utat járva.
Lennék én a mindenség mely magába zár,
Ajkam lenne a lakat és testem a zár.
Lennék én a reményt adó napsugár,
S elkísérlek, utad vigyen bárhová.
Olykor izzó szerelmünk
még szunnyadozik
képzeletem peremén
csatakos hajnalokon
halálsikollyal tovatűnik
s vágyaim terhekké válnak
a felduzzadt nappali reményben.
még szunnyadozik
képzeletem peremén
csatakos hajnalokon
halálsikollyal tovatűnik
s vágyaim terhekké válnak
a felduzzadt nappali reményben.
Szeretőm sikolt, rúg, üt rajtam
Jéggel, hóval tele az ajkam
Amikor mondanám: nem ezt akartam -
Szemembe a sós könny belefagy
Ha epedve súgja ajakad:
De jó, Te jó! Te kedves nőfaló!
Tán veled a rossz is jó marad...
Mert nincs rá szó, és nincs jó szó:
Ha szerelmes vagy, védd magad!
Jéggel, hóval tele az ajkam
Amikor mondanám: nem ezt akartam -
Szemembe a sós könny belefagy
Ha epedve súgja ajakad:
De jó, Te jó! Te kedves nőfaló!
Tán veled a rossz is jó marad...
Mert nincs rá szó, és nincs jó szó:
Ha szerelmes vagy, védd magad!
Zúg a taps, kacag a nép,
Röhejtől reng a sátor,
Ki a késdobáló elé áll,
Az vagy részeg, vagy bátor.
Megfakult a festés,
Mivel többre nem futotta,
Mindenki a bohócon nevet,
Hogy a majom seggbe- rúgta.
Még jó, hogy festve a vigyor,
Meg az a pár könnycsepp,
Ha nem szerepét játssza,
Attól nem lesz könnyebb.
Pedig a szíve aranyból van,
Mint a lelke, az árva,
Szomorúan áll a porondon,
Egy kedves táncosnőre várva.
Édes kettőség borul a tájra,
Festett mosoly alatt szomorú,
Az imádott nem érti meg őt,
És mindent beborít a bú.
Egyszer addig írta verseit,
Míg körmére égett a kanóc,
Rácsodálkozott a hajnal hangjára,
A fáradt, szerelmes bohóc.
Pedig lemosta a festéket,
Szegény megértette mit jelent,
Hogy a táncosnő az idomárral,
Mulatni, a kaszinóba ment.
Drága bohóc játssz tovább,
Írjál még bús verseket,
Ha nem is szerelmeset,
De legalább szépeket.
Ne félj, lesz még úgy,
A díva nem mer tükörbe nézni,
És megtanul egy kemény kéztől,
Éjjel - nappal félni.
Úgy bolondozta át egyedül,
A cirkuszban keserű éveit,
Ahogy a fűrészpor issza fel,
A szerelmes bohóc könnyeit.
Röhejtől reng a sátor,
Ki a késdobáló elé áll,
Az vagy részeg, vagy bátor.
Megfakult a festés,
Mivel többre nem futotta,
Mindenki a bohócon nevet,
Hogy a majom seggbe- rúgta.
Még jó, hogy festve a vigyor,
Meg az a pár könnycsepp,
Ha nem szerepét játssza,
Attól nem lesz könnyebb.
Pedig a szíve aranyból van,
Mint a lelke, az árva,
Szomorúan áll a porondon,
Egy kedves táncosnőre várva.
Édes kettőség borul a tájra,
Festett mosoly alatt szomorú,
Az imádott nem érti meg őt,
És mindent beborít a bú.
Egyszer addig írta verseit,
Míg körmére égett a kanóc,
Rácsodálkozott a hajnal hangjára,
A fáradt, szerelmes bohóc.
Pedig lemosta a festéket,
Szegény megértette mit jelent,
Hogy a táncosnő az idomárral,
Mulatni, a kaszinóba ment.
Drága bohóc játssz tovább,
Írjál még bús verseket,
Ha nem is szerelmeset,
De legalább szépeket.
Ne félj, lesz még úgy,
A díva nem mer tükörbe nézni,
És megtanul egy kemény kéztől,
Éjjel - nappal félni.
Úgy bolondozta át egyedül,
A cirkuszban keserű éveit,
Ahogy a fűrészpor issza fel,
A szerelmes bohóc könnyeit.
Egy rózsa fekszik az asztalon.
Árnyéka remegve táncol a falon
A csonkig-égett gyertyafényben;
Az óra éjfélt üt a szekrény közelében.
Holdsugár kúszik az ágy felé,
Mellette ruhák hevernek szerte-szét,
Függöny lélegzik a nyári szellőben,
S a vágy vibrál a levegőben.
Izzik, forr és éget
Csillagokig száll a lélek,
Míg a Földön, égi csöndben,
Gyertya ég a sötétségben.
Holdfényben ragyog testünk,
Végtelen messzeségek égnek velünk.
Lángol a mindenség,
Elmosódik a kezdet, a vég,
A való értelmét veszti:
Álmodókká kell most lenni!
S bennünk ég a réges-régi tűz,
Mely minket egy lélekké összefűz.
Szívemhez láncollak örökre,
Az idők végéig magamhoz ölellek.
Álmodunk egy édes álmot,
Megtaláltuk már a boldogságot.
Még fekete testét hordja az éj,
De te, szerelmem semmitől se félj!
Látod, még őrzi csillag-nyáját a Hold,
Ne várd még, kérlek, a holnapot!
Szeretsz még... látom a szemedben,
S ez tart csak életben engem.
Hozzám simul forró tested,
Idő és tér már rég elvesztek,
Te vagy csak s én,
Egy test, egy lélek a világ közepén.
Ölelj még, érezni akarlak magam mellett,
Hisz nélküled nem vagyok, csak apró gyermek.
Lassan elhalt a gyertyaláng,
Sötétbe borult szobánk.
Már nem táncol semmi a falon,
Mindenütt csend és nyugalom,
Csak a rózsa fekszik még az asztalon...
S szemed lassan lecsukódik. Hagyom.
Aludj szépen, én vigyázok rád,
Te csak álmodd az igazak álmát,
S én közben csendesen hálát adok,
Hogy veled élek, veled halok.
Te aludj csak, álmodj szépet!
Jó éjszakát, szeretlek téged!
Árnyéka remegve táncol a falon
A csonkig-égett gyertyafényben;
Az óra éjfélt üt a szekrény közelében.
Holdsugár kúszik az ágy felé,
Mellette ruhák hevernek szerte-szét,
Függöny lélegzik a nyári szellőben,
S a vágy vibrál a levegőben.
Izzik, forr és éget
Csillagokig száll a lélek,
Míg a Földön, égi csöndben,
Gyertya ég a sötétségben.
Holdfényben ragyog testünk,
Végtelen messzeségek égnek velünk.
Lángol a mindenség,
Elmosódik a kezdet, a vég,
A való értelmét veszti:
Álmodókká kell most lenni!
S bennünk ég a réges-régi tűz,
Mely minket egy lélekké összefűz.
Szívemhez láncollak örökre,
Az idők végéig magamhoz ölellek.
Álmodunk egy édes álmot,
Megtaláltuk már a boldogságot.
Még fekete testét hordja az éj,
De te, szerelmem semmitől se félj!
Látod, még őrzi csillag-nyáját a Hold,
Ne várd még, kérlek, a holnapot!
Szeretsz még... látom a szemedben,
S ez tart csak életben engem.
Hozzám simul forró tested,
Idő és tér már rég elvesztek,
Te vagy csak s én,
Egy test, egy lélek a világ közepén.
Ölelj még, érezni akarlak magam mellett,
Hisz nélküled nem vagyok, csak apró gyermek.
Lassan elhalt a gyertyaláng,
Sötétbe borult szobánk.
Már nem táncol semmi a falon,
Mindenütt csend és nyugalom,
Csak a rózsa fekszik még az asztalon...
S szemed lassan lecsukódik. Hagyom.
Aludj szépen, én vigyázok rád,
Te csak álmodd az igazak álmát,
S én közben csendesen hálát adok,
Hogy veled élek, veled halok.
Te aludj csak, álmodj szépet!
Jó éjszakát, szeretlek téged!
Mára ennyi.....még lehet de nem biztos hogy délután folytatom....jo olvasást emberkék!
Puszzzzzzzzzzzzzzzzzz
Puszzzzzzzzzzzzzzzzzz
Csak a test beszél, s a szemed,
Csak a lelked érint, s a kezed.
Ölel a karod, a Tiéd vagyok,
A csókod perzseli testemet,
átölel az álom, elvarázsol,
Test a testben szendereg.
Vágyamtól kábultan,
Részegen bámultam
Szemedben édes szerelmed,
Boldog pillanat,
Az érintés fogvatart,
Elvarázsoltad az életem.
Csak a lelked érint, s a kezed.
Ölel a karod, a Tiéd vagyok,
A csókod perzseli testemet,
átölel az álom, elvarázsol,
Test a testben szendereg.
Vágyamtól kábultan,
Részegen bámultam
Szemedben édes szerelmed,
Boldog pillanat,
Az érintés fogvatart,
Elvarázsoltad az életem.
Libbenő éles fény,
Óceáni holtreményt ígér.
Távozó hitem, mely fakó
Téged éltet - álmaidat.
Hozzád beszélek.
Miattad élek.
Múlik az idő, s a pillanat jelene fáj,
Egy hangos kiáltással tovaszáll.
Neked énekelek,
Rólad álmodom.
Míg élek, utánnad vágyakozom.
Óceáni holtreményt ígér.
Távozó hitem, mely fakó
Téged éltet - álmaidat.
Hozzád beszélek.
Miattad élek.
Múlik az idő, s a pillanat jelene fáj,
Egy hangos kiáltással tovaszáll.
Neked énekelek,
Rólad álmodom.
Míg élek, utánnad vágyakozom.
Békés nyári este, lassan elfeledlek -
Még arcomon játszik szelíd lombok népe,
De kriptaként zárul szememre az álom
S csend fészkeli magát a lombok ölébe
Hallgatag templomok bújnak a ködbe,
S aranyló utcáink hullt levéllel telnek,
Sápadt fényű lámpák hajolnak az égre
S a kinyíló ablakok már békét lehelnek.
Nézem a tájat, hogy látlak-e téged, de
Az ablakok tánca - mint verdeső szárnyak -
Felveri békém, s nincsen erőm már, csak az
Éj alatt futnak a hallgatag tárgyak.
Szelíd nyári béke, lassan elfeledlek,
A távolon dombokat ringat az este,
Végigfut az éjnek reszkető árnya -,
elomló teste is az Istent kereste.
Még arcomon játszik szelíd lombok népe,
De kriptaként zárul szememre az álom
S csend fészkeli magát a lombok ölébe
Hallgatag templomok bújnak a ködbe,
S aranyló utcáink hullt levéllel telnek,
Sápadt fényű lámpák hajolnak az égre
S a kinyíló ablakok már békét lehelnek.
Nézem a tájat, hogy látlak-e téged, de
Az ablakok tánca - mint verdeső szárnyak -
Felveri békém, s nincsen erőm már, csak az
Éj alatt futnak a hallgatag tárgyak.
Szelíd nyári béke, lassan elfeledlek,
A távolon dombokat ringat az este,
Végigfut az éjnek reszkető árnya -,
elomló teste is az Istent kereste.
Menekültünk röpke táncba
Behavazott délutánba
Hegyoldalba, nagykabátba.
Test a testhez, arc az archoz
Tétova csók a nyakamhoz
Gyöngéd kéz a derekamhoz.
Fakó fák közt felhevülten
Emlékekhez kövesülten
Holnapunktól mentesülten.
A sosemvolt dalnak vége
Mással megyünk fel az égbe
Hegyoldalba, súrló fénybe...
Behavazott délutánba
Hegyoldalba, nagykabátba.
Test a testhez, arc az archoz
Tétova csók a nyakamhoz
Gyöngéd kéz a derekamhoz.
Fakó fák közt felhevülten
Emlékekhez kövesülten
Holnapunktól mentesülten.
A sosemvolt dalnak vége
Mással megyünk fel az égbe
Hegyoldalba, súrló fénybe...
Moss össze bánatot, bort, könnyű szerelmet,
Kutyám is érzi, tócsák alá most illatok hevernek.
Beléjük neonok képei fénymézet peregnek.
Szukák, és szűk szoknyák nyoma vagy száz esélyt kecsegtet.
Rezeg tető, galamb alatta szárazon repülhet,
Csobogó csatornák cseppjei színes ernyőkre feszülnek.
Csilla lények alant százfelé szaladnak,
Szavamra, szavadra szájam szájaddal tapadnak.
Rohanó kerekek, s kiscipők gyöngyfalat fröcskölnek,
Becsukva szám szemem, meztelen vágyakkal pörögjek,
Évekkel pöröljek, kirakatüvegnek versemet üvöltsem.
Valódi szavaknál hajómat átázott hajammal kikössem
Kutyám is érzi, tócsák alá most illatok hevernek.
Beléjük neonok képei fénymézet peregnek.
Szukák, és szűk szoknyák nyoma vagy száz esélyt kecsegtet.
Rezeg tető, galamb alatta szárazon repülhet,
Csobogó csatornák cseppjei színes ernyőkre feszülnek.
Csilla lények alant százfelé szaladnak,
Szavamra, szavadra szájam szájaddal tapadnak.
Rohanó kerekek, s kiscipők gyöngyfalat fröcskölnek,
Becsukva szám szemem, meztelen vágyakkal pörögjek,
Évekkel pöröljek, kirakatüvegnek versemet üvöltsem.
Valódi szavaknál hajómat átázott hajammal kikössem
Ősz-barna most a táj,
Pedig közeleg a Tavasz -
Az én Szívem
Mégis mást vár.
Azt szereti,
Ha a fojtó ködben
A szél süvít
S elfojtja a könnyem.
(A sötétben jó,
A félhomályban -
Akkor beszélhet csak bátran.)
Ha Nyár van
S a Nap ragyog,
Az én Szívem
Nem várja a holnapot.
Azt szereti,
Ha ősz-barna minden
És senki nincsen
Az utcákon.
Ha az ég felhős
És millió csillagként
Szórja az esőt -
Ilyenkor mindenki fél,
Csak az én Szívem remél...
Azt kívánja:
Legyen örökké
Ősz-barna a táj,
S ne jöjjön többé
Se a Tavasz,
Se a Nyár...
Pedig közeleg a Tavasz -
Az én Szívem
Mégis mást vár.
Azt szereti,
Ha a fojtó ködben
A szél süvít
S elfojtja a könnyem.
(A sötétben jó,
A félhomályban -
Akkor beszélhet csak bátran.)
Ha Nyár van
S a Nap ragyog,
Az én Szívem
Nem várja a holnapot.
Azt szereti,
Ha ősz-barna minden
És senki nincsen
Az utcákon.
Ha az ég felhős
És millió csillagként
Szórja az esőt -
Ilyenkor mindenki fél,
Csak az én Szívem remél...
Azt kívánja:
Legyen örökké
Ősz-barna a táj,
S ne jöjjön többé
Se a Tavasz,
Se a Nyár...
Bőrödre zöld fényt lop a félhomály
s két szemgolyód egészen elsötétül.
Lehelleted s vállgödrömbe szédül,
nyakamra száll a pilleszárnyu száj.
A szíved lüktetése szíven üt,
feszes indák fonódnak derekamra,
te vagy köröttem fönn, lenn jobbra, balra,
élő koporsó, átfogsz mindenütt.
Oldalam bordás temgerpartja mellett
hogyan hullámzik a hasad , a melled!
Fekszük, lelketlen, mint az állatok.
Megindulnak félelmes áramok,
mint fellegárnyas föld felé a villám.
Aztán burkot von a könny a pupillán
s két szemgolyód egészen elsötétül.
Lehelleted s vállgödrömbe szédül,
nyakamra száll a pilleszárnyu száj.
A szíved lüktetése szíven üt,
feszes indák fonódnak derekamra,
te vagy köröttem fönn, lenn jobbra, balra,
élő koporsó, átfogsz mindenütt.
Oldalam bordás temgerpartja mellett
hogyan hullámzik a hasad , a melled!
Fekszük, lelketlen, mint az állatok.
Megindulnak félelmes áramok,
mint fellegárnyas föld felé a villám.
Aztán burkot von a könny a pupillán
Szétbasz31
Sex Clowns 2
Ass to mouth 9
Lesbian College Coeds 13
A pesti spriccparty klub 14 - A doktornő is bedobja magát
Sex Village Idiot
