2010. 09. 15. szerda 18:45
A kukkolás nem egyenlő azzal, hogy a következő percben rárontasz és megerőszakolod. Ha meg a kukkolás konkrétan a szeretkezésig fajul el, hát igen, az már súlyosabb. Bár attól függ, mit tekintünk e témában egyáltalán súlyosnak és súlyosabbnak...
A társadalom jelen állapotában teljes mértékben elítéli a testvérek közötti nemi kapcsolatot, sőt, még két lánytestvér közötti kapcsolat is vérfertőzésnek számít, még akkor is, ha nincs konkrét behatoló nemi szerv. A törvények kimondják a blabla részt, akit konkrétan érdekel, utánajárhat. Visszatérve a fejtegetéshez a törvény miért nem bünteti például a testi vagy értelmi fogyatékossággal élők szexuális kapcsolatát? Habár nem értek a genetikához, azért gondolom nagyobb az esélye annak, hogy a születendő gyermek valami elváltozással fog születni. Ha nem így van, ócsároljatok.
A kukkolást a törvény egyébként sem bünteti, legfeljebb kapsz egy taslit anyutól, aputól, tesótól, ha lebuksz. Nem hiszem, hogy sokan ki mernék teregetni a szennyesüket, hiszen abból hatalmas botrány lenne országos - és talán világ - szinten. Ezen fanatikus emberek azért reménykedhetnek, hiszen például Hollandiában a pedofiloknak is van saját pártjuk. A remény hal meg utoljára...
Talán csalódást is okoznék azzal sok-sok olvasóban, ha azt írnám le, hogy valójában nem is rendelkezem azzal a bizonyos testvérkével, akivel kapcsolatban írtam már, hogy az egész csak kitaláció és az agysejtjeim szüleménye, de nem teszek ilyet, így megnyugtatok mindenkit, hogy a testvérem továbbra is külföldön él barátjával teljes harmóniában, pont úgy, mint ahogyan én is a családommal... Bár ki tudja...
A lényeg: egy fiatalkori, ártatlan kíváncsiskodás szerintem abszolút belefér, hiába hangzik betegnek...
A társadalom jelen állapotában teljes mértékben elítéli a testvérek közötti nemi kapcsolatot, sőt, még két lánytestvér közötti kapcsolat is vérfertőzésnek számít, még akkor is, ha nincs konkrét behatoló nemi szerv. A törvények kimondják a blabla részt, akit konkrétan érdekel, utánajárhat. Visszatérve a fejtegetéshez a törvény miért nem bünteti például a testi vagy értelmi fogyatékossággal élők szexuális kapcsolatát? Habár nem értek a genetikához, azért gondolom nagyobb az esélye annak, hogy a születendő gyermek valami elváltozással fog születni. Ha nem így van, ócsároljatok.
A kukkolást a törvény egyébként sem bünteti, legfeljebb kapsz egy taslit anyutól, aputól, tesótól, ha lebuksz. Nem hiszem, hogy sokan ki mernék teregetni a szennyesüket, hiszen abból hatalmas botrány lenne országos - és talán világ - szinten. Ezen fanatikus emberek azért reménykedhetnek, hiszen például Hollandiában a pedofiloknak is van saját pártjuk. A remény hal meg utoljára...
Talán csalódást is okoznék azzal sok-sok olvasóban, ha azt írnám le, hogy valójában nem is rendelkezem azzal a bizonyos testvérkével, akivel kapcsolatban írtam már, hogy az egész csak kitaláció és az agysejtjeim szüleménye, de nem teszek ilyet, így megnyugtatok mindenkit, hogy a testvérem továbbra is külföldön él barátjával teljes harmóniában, pont úgy, mint ahogyan én is a családommal... Bár ki tudja...
A lényeg: egy fiatalkori, ártatlan kíváncsiskodás szerintem abszolút belefér, hiába hangzik betegnek...
2010. 08. 09. hétfő 17:10
OFF
Üdv mindenkinek! Sajnos az elmúlt hónapokban rengeteg meló volt, a munkahelyemen is és itthon is. Ami késik, nem múlik, és ígéretemhez hűen hamarosan folytatni fogom a történetet.
ON
Shokkwave, az internetezők "ritka többsége" nem normális.
Rosszul közelítitek meg a dolgokat. Tegye már fel az a lánytestvérrel rendelkező olvasó a kezét, aki még egyetlen testrészét - tehát bokáját, karját, nyakát, stb. - sem látta csupaszon, fedetlenül... A fiatalkori kíváncsiság úgy hiszem természetes velejárója a felcseperedésnek. Nem ritka, amikor felnőtt testvérek egymásnak bókolnak, ha jól néznek ki egymás szemében. Attól ők még nem biztos, hogy fenntartanak vérfertőző viszonyt, ám lehetséges, hogy ezt sokan gondolhatják róluk. No és azok a példák, amikor a húgi kéri meg a bátyust, hogy segítsen neki az esti buliba a megfelelő rucit kiválasztani? Akkor már ők is viszonyt létesíthettek korábban? Hülyeség. Meg merném kockáztatni, hogy akik a legnagyobb ellenzői e témának, azoknak csöpögne el leghamarabb a nyáluk hasonló esetek láttán.
Családos ember létemre természetesen eszembe sem jutna kikezdeni a húgommal, annak ellenére sem, hogy nagyon ritkán látom. Pedig rendkívül gyönyörű teremtés még most is, annyi év után, szépségéből egy árnyalatnyit sem vesztett, sőt, alakja egyre nőiesebb lett, Ő egy igazi gazellatestű szépség. Amikor itthon - tehát Magyarországon - van néhány hetet, az emberi együttélés velejárója, ha beszélek vele, akkor a szemébe nézek, ha éppen előttem megy be a teraszról, akkor ránézek a hátára, a fenekére, ha egymás mellett ülünk, néha bökdössük egymást, s a többi. Azt hiszem mind emberek vagyunk, ráadásul mi ketten egészen közeli családtagok, akik fiatal korukban kielégítették néhány aprósággal kíváncsiságukat... És semmi több! Aki ezt túlkombinálja, annak kéne orvoshoz fordulnia, és nem nekem/nekünk!
Várom reakcióitokat!
Üdv mindenkinek! Sajnos az elmúlt hónapokban rengeteg meló volt, a munkahelyemen is és itthon is. Ami késik, nem múlik, és ígéretemhez hűen hamarosan folytatni fogom a történetet.
ON
Shokkwave, az internetezők "ritka többsége" nem normális.
Rosszul közelítitek meg a dolgokat. Tegye már fel az a lánytestvérrel rendelkező olvasó a kezét, aki még egyetlen testrészét - tehát bokáját, karját, nyakát, stb. - sem látta csupaszon, fedetlenül... A fiatalkori kíváncsiság úgy hiszem természetes velejárója a felcseperedésnek. Nem ritka, amikor felnőtt testvérek egymásnak bókolnak, ha jól néznek ki egymás szemében. Attól ők még nem biztos, hogy fenntartanak vérfertőző viszonyt, ám lehetséges, hogy ezt sokan gondolhatják róluk. No és azok a példák, amikor a húgi kéri meg a bátyust, hogy segítsen neki az esti buliba a megfelelő rucit kiválasztani? Akkor már ők is viszonyt létesíthettek korábban? Hülyeség. Meg merném kockáztatni, hogy akik a legnagyobb ellenzői e témának, azoknak csöpögne el leghamarabb a nyáluk hasonló esetek láttán.
Családos ember létemre természetesen eszembe sem jutna kikezdeni a húgommal, annak ellenére sem, hogy nagyon ritkán látom. Pedig rendkívül gyönyörű teremtés még most is, annyi év után, szépségéből egy árnyalatnyit sem vesztett, sőt, alakja egyre nőiesebb lett, Ő egy igazi gazellatestű szépség. Amikor itthon - tehát Magyarországon - van néhány hetet, az emberi együttélés velejárója, ha beszélek vele, akkor a szemébe nézek, ha éppen előttem megy be a teraszról, akkor ránézek a hátára, a fenekére, ha egymás mellett ülünk, néha bökdössük egymást, s a többi. Azt hiszem mind emberek vagyunk, ráadásul mi ketten egészen közeli családtagok, akik fiatal korukban kielégítették néhány aprósággal kíváncsiságukat... És semmi több! Aki ezt túlkombinálja, annak kéne orvoshoz fordulnia, és nem nekem/nekünk!
Várom reakcióitokat!
2010. 01. 11. hétfő 23:15
Szia!
Ha egy szál tangában a saját húgod előtted "flangál", az még nem jelenti azt feltétlen, hogy fel akarja hívni a figyelmed magára. Amit az interneten lát az ember, hogy a közösségi portálokra szinte már azt rakják fel a lányok, ahogyan épp szeretkeznek a kanjukkal, eltörpül az, hogy a testvér előtt elsuhan egy vékony bugyiban. Sőt, majdhogynem szinte már "norma", ha egy tini exhibicionista. Ez van, változnak a korok, az én időmben egy apró pillanat, egy másodperc töredéke is sokat számított... Pozitív dolog részedről, hogy figyelmeztetted, fejezze be, mert egyértelműen zavaró lehet, embere válogatja, no meg persze, hogy ki milyen családi körülmények között nőtt fel. A lányoknál a flegma viselkedés és a "csak azért sem" magatartás velejárója a hétköznapjuknak.
Ha egy szál tangában a saját húgod előtted "flangál", az még nem jelenti azt feltétlen, hogy fel akarja hívni a figyelmed magára. Amit az interneten lát az ember, hogy a közösségi portálokra szinte már azt rakják fel a lányok, ahogyan épp szeretkeznek a kanjukkal, eltörpül az, hogy a testvér előtt elsuhan egy vékony bugyiban. Sőt, majdhogynem szinte már "norma", ha egy tini exhibicionista. Ez van, változnak a korok, az én időmben egy apró pillanat, egy másodperc töredéke is sokat számított... Pozitív dolog részedről, hogy figyelmeztetted, fejezze be, mert egyértelműen zavaró lehet, embere válogatja, no meg persze, hogy ki milyen családi körülmények között nőtt fel. A lányoknál a flegma viselkedés és a "csak azért sem" magatartás velejárója a hétköznapjuknak.
2009. 12. 15. kedd 15:17
Mostanában megszaporodott a munka a melóhelyemen, szinte minden percem be van osztva. Amint lesz némi szabadidőm, máris írom a folytatást.
2009. 11. 27. péntek 18:35
Megnevettettél! 
Egyébként korábban már írtam a hasonszőrűek számára egy hasonló üzenetet, úgy látszik mégis csak visszatérnek egy általuk betegesnek hitt helyre - így ezek szerint ők is ugyanolyan "aberráltak", mint mi.
Egyébként korábban már írtam a hasonszőrűek számára egy hasonló üzenetet, úgy látszik mégis csak visszatérnek egy általuk betegesnek hitt helyre - így ezek szerint ők is ugyanolyan "aberráltak", mint mi.
2009. 11. 18. szerda 19:39
Remélem tetszett a 3. epizód is! Már írom a folytatást, és mindenkinek köszönöm a biztatást!
(Ha valaki nem ismeri az előzményeket és kíváncsi rá, kérem látogasson át a húgom kukkolom topikba, ott megtalálhatóak a korábbi történetek!)
(Ha valaki nem ismeri az előzményeket és kíváncsi rá, kérem látogasson át a húgom kukkolom topikba, ott megtalálhatóak a korábbi történetek!)
2009. 11. 16. hétfő 23:09
Köszönöm véleményed! Szerintem is a rendőrség egész nap a Goldengate-et bámulja!
2009. 11. 16. hétfő 15:18
Nem bírtam tovább, és míg húgocskám a lépcsőn szaladt lefelé, addig a fürdőszobát vettem célba, és alig néhány másodpercnyi „dolgozás” után beleélveztem a mosdókagylóba. Néhány pillanatig még szaporán vettem a levegőt, majd gyorsan magamat és a mosdókagylót megtisztogatva hagytam magam mögött a helyiséget.
…
Késő este, lefekvéskor csendben még átlopóztam testvérkémhez, és szájon csókoltuk egymást, jó éjt kívánva egymásnak.
…
Késő este, lefekvéskor csendben még átlopóztam testvérkémhez, és szájon csókoltuk egymást, jó éjt kívánva egymásnak.
2009. 11. 16. hétfő 15:18
Sőt! Miután a második, és harmadik puszit is odanyomtam, picit lazított lábai szorításán, habár még mindig szigorúan egymás mellett voltak párhuzamosan. Punciját pedig teljes egészében megcsodálhattam. A lámpa megvilágította a külső ajkakat, határozottan fogták közre a kisajkakat, amik hihetetlenül picik voltak. Egy csodálatos, finom puncit puszilgattam, kezemmel pedig a hasát, a köldöke környékét cirógattam. A szívem dübörgött, a szám belül teljesen száraz volt, a farkam kőkeményen állt, és bármelyik pillanatban elsülhettem volna, húgocskám pedig minden rezzenés nélkül tűrte kényeztetésem, punciját egyre hevesebben puszilgattam.
- Picit széttárod? – puhatoltam halkan.
A doromboló cica pedig egy halk nyögéssel jelezte, hogy e pillanatban bármit. Lábain jobban lazítva, egymástól picit távolabb helyezve egy szelíden tárulkozó, isteni látvány fogadott egy tündérpunci képében. Puncijának közepén egy aprócska, édesen csalogató lyuk kandikált, melyet körbeölelt a kisajkak keskeny, rózsaszínű pompája. Két ujjal simogattam a puha barackot, majd közel hajoltam hozzá, és lágy lehelettel jelet adtam, hogy meg fogom csókolni. Nyálammal nedvesített ajkam hozzáért a csodához, ami az érintés pillanatában összerezzent, majd a hirtelen feszültség azonnal oldódott combjában. Csókolgattam, puszilgattam az igéző tüneményt, amely csak az enyém volt, varázsában teljes extázisba kerültem. A csóközönt abbahagyva lábacskáit kissé összezártam, még egy utolsó puszit dobtam a vénuszdombocskájára, majd közel emeltem fejem vékonyka ajkához, és szájaink szétválaszthatatlanul összeragadtak. Faltam a száját, nyálunk összemosódott szánkon, ujjaim pedig apró cicijeit cirókálta. Mintha csak örökkévalóságig tartott volna csókunk, és soha nem akart befejeződni. E végtelen pillanatot egy félhangos autózörej szakította meg, anyuék voltak, hazaértek.
- Úristen, megjöttek! – sóhajtotta húgocskám a számhoz, majd kezeim közül kiröppenve, sietve dobálta fel magára a földön heverő néhány ruhadarabot.
- Ez valami fantasztikus volt, csöppségem – becézgettem, miközben én is a ruháimat kapkodtam magamra.
A merev fütyimet alig bírtam belegyömöszölni az alsónadrágba.
- Picit széttárod? – puhatoltam halkan.
A doromboló cica pedig egy halk nyögéssel jelezte, hogy e pillanatban bármit. Lábain jobban lazítva, egymástól picit távolabb helyezve egy szelíden tárulkozó, isteni látvány fogadott egy tündérpunci képében. Puncijának közepén egy aprócska, édesen csalogató lyuk kandikált, melyet körbeölelt a kisajkak keskeny, rózsaszínű pompája. Két ujjal simogattam a puha barackot, majd közel hajoltam hozzá, és lágy lehelettel jelet adtam, hogy meg fogom csókolni. Nyálammal nedvesített ajkam hozzáért a csodához, ami az érintés pillanatában összerezzent, majd a hirtelen feszültség azonnal oldódott combjában. Csókolgattam, puszilgattam az igéző tüneményt, amely csak az enyém volt, varázsában teljes extázisba kerültem. A csóközönt abbahagyva lábacskáit kissé összezártam, még egy utolsó puszit dobtam a vénuszdombocskájára, majd közel emeltem fejem vékonyka ajkához, és szájaink szétválaszthatatlanul összeragadtak. Faltam a száját, nyálunk összemosódott szánkon, ujjaim pedig apró cicijeit cirókálta. Mintha csak örökkévalóságig tartott volna csókunk, és soha nem akart befejeződni. E végtelen pillanatot egy félhangos autózörej szakította meg, anyuék voltak, hazaértek.
- Úristen, megjöttek! – sóhajtotta húgocskám a számhoz, majd kezeim közül kiröppenve, sietve dobálta fel magára a földön heverő néhány ruhadarabot.
- Ez valami fantasztikus volt, csöppségem – becézgettem, miközben én is a ruháimat kapkodtam magamra.
A merev fütyimet alig bírtam belegyömöszölni az alsónadrágba.
2009. 11. 16. hétfő 15:16
Megígérte, hogy utána ő is megszabadul a vékony bugyijától. Kicsit haboztam, de elvégre is, ha már napok alatt idáig eljutottunk, mi szégyellnivalóm lenne, és egy határozott lendülettel rántottam le magamról a gatyát, a szerszámom pedig kipattant, mint egy cövek rúd, és húgocskám irányába mutatott nyílegyenest előre. Húgocskám a szája elé tette a kezét, és halkan kuncogott miközben ott álltam előtte a meredező fütyimmel.
- Hú, micsoda fütyi, hú! Ilyet még sosem láttam így állva! – kuncogta folyamatosan.
- Uszodában sem mi? – spontán kérdeztem vissza tőle.
- Hát de, ott láttam, amikor még picik voltunk, a Tomiét is, de az olyan pici kukac volt, és nem ilyen hosszú és álló! – a kuncogástól szinte alig vettem ki szavaiból valamit.
- De akkor most te jössz! – próbáltam határozottra fogni a dolgot.
- Jó, de csak egy pillanatra… - és már húzta is le.
Néhányszor megpördült maga körül, így ismét láthattam meztelenül a szép, karcsú csípőjét, a kerek popóját, és azt a titokzatos kis rejtekhelyet a lába között. Nagyon felizgultam rá, ahogy pörgött előttem, mint egy karcsú őzike, és nagyon szerettem volna már végre megérinteni azt a bizonyos rejteket, azt a hamvas barackot, ami még sosem engedett mutatni magából.
- Mit szólnál, ha megpuszilnám? – kérdeztem teljesen kiszáradt szájjal hugit.
- Hát… Talán… Esetleg… - habozott egy picit a szóhalmozásával, majd lecsücsült az ágyamra, és hátradőlt.
Szépséges alakja belesimult az ágyneműrengetegbe, arcára néztem, és szemei le voltak hunyva. Az ágy mellé letérdeltem, a félig lógó lábszárához, és a térdétől el kezdtem csókolgatni felfelé, lábait szigorúan összetartotta, vénuszdombját pedig már az ajkam csókjaiban akartam végre érezni. Haladtam feljebb, egyre közelebb a kincshez, szépen körbecsókoltam puncija vonalának távolabbi környékét, majd aztán a külső szeméremajkaihoz közelítettem, melyek összezárták húgocskám rejtett zugait. Orrommal megsimogattam a két icipici, feszes dombocskát, és a köztük lévő puncivonalra leadtam egy csókot. A farkam ekkor már majd’ szétrobbant, egy apró érintés elég lett volna neki, hogy az ágyam szélére élvezzek. Úgy gondoltam, húgocskám ezek után felpattan, és odébbáll, ám nem így tett.
- Hú, micsoda fütyi, hú! Ilyet még sosem láttam így állva! – kuncogta folyamatosan.
- Uszodában sem mi? – spontán kérdeztem vissza tőle.
- Hát de, ott láttam, amikor még picik voltunk, a Tomiét is, de az olyan pici kukac volt, és nem ilyen hosszú és álló! – a kuncogástól szinte alig vettem ki szavaiból valamit.
- De akkor most te jössz! – próbáltam határozottra fogni a dolgot.
- Jó, de csak egy pillanatra… - és már húzta is le.
Néhányszor megpördült maga körül, így ismét láthattam meztelenül a szép, karcsú csípőjét, a kerek popóját, és azt a titokzatos kis rejtekhelyet a lába között. Nagyon felizgultam rá, ahogy pörgött előttem, mint egy karcsú őzike, és nagyon szerettem volna már végre megérinteni azt a bizonyos rejteket, azt a hamvas barackot, ami még sosem engedett mutatni magából.
- Mit szólnál, ha megpuszilnám? – kérdeztem teljesen kiszáradt szájjal hugit.
- Hát… Talán… Esetleg… - habozott egy picit a szóhalmozásával, majd lecsücsült az ágyamra, és hátradőlt.
Szépséges alakja belesimult az ágyneműrengetegbe, arcára néztem, és szemei le voltak hunyva. Az ágy mellé letérdeltem, a félig lógó lábszárához, és a térdétől el kezdtem csókolgatni felfelé, lábait szigorúan összetartotta, vénuszdombját pedig már az ajkam csókjaiban akartam végre érezni. Haladtam feljebb, egyre közelebb a kincshez, szépen körbecsókoltam puncija vonalának távolabbi környékét, majd aztán a külső szeméremajkaihoz közelítettem, melyek összezárták húgocskám rejtett zugait. Orrommal megsimogattam a két icipici, feszes dombocskát, és a köztük lévő puncivonalra leadtam egy csókot. A farkam ekkor már majd’ szétrobbant, egy apró érintés elég lett volna neki, hogy az ágyam szélére élvezzek. Úgy gondoltam, húgocskám ezek után felpattan, és odébbáll, ám nem így tett.
2009. 11. 16. hétfő 15:15
A görcsöt okozó kő leesett végre a szívemről, rövidke nevetésem után hatalmas levegőt vettem, és szinte teljesen lenyugodtam, miközben húgocskám azon tanakodott, vajon melyik ruhadarabjától szabaduljon meg, majd rövidke idő után szépen kihámozta magát a fehér pólóból. A két aprócska mell láttán rögvest megkeményedtem, és próbáltam magam takargatni, sikertelenül, ugyanis húgocskám észrevette.
- Hát ott meg mi domborodik? – kérdezte érdeklődve.
- Biztos hülyén áll rajtam a gatya – válaszoltam zavartan.
- Persze, biztosan – öltögette rám nyelvét.
Ott térdeltünk mindketten majdnem pucéran, a bugyikája annyira izgatott, vágytam rá, hogy végre megláthassam hamvas punciját és a szépséges fenekét.
- Akkor kezdődjön a mindent eldöntő utolsó kör – harsogtam fel, miközben húgocskám már a 4. szintet építgette.
- Mit kiabálsz, inkább építs, te lökött! – miközben 5-6 emeletnyi magassággal már előttem járt.
A két torony most kissé közel épült egymáshoz képest, és meg is lett az eredménye, hogy nem figyeltünk erre. A húgocskám tornya ugyanis egyszer csak megingott, és szépen célba vette az enyémet, ami már jó úton kezdte behozni a lemaradást. Óriási csattanás, mindkét építmény megsemmisült.
- Franc bele már! – vágtam egyet öklömmel a parkettára.
- Na, ilyenkor most mi van? – kerekedett el a szeme huginak.
- Hát, gőzöm sincs, a te hibád, mert a te tornyod amúgy is eldőlt volna! – vágtam rá.
- De a tied is eldőlt, ne legyél rosszmájú. Eldőlt az is! – próbálta magát mentegetni.
- Az enyém nem borult volna, ha te nem bénázod el! – kulcsoltam össze a kezem.
- Hát akkor vége a játéknak! – vágta rá húgocskám, miközben már tápászkodott is fel.
- Egy fenét, mi volt a megállapodás? Az, hogy akié eldől, az vetkőzik! Tehát mindketten most le kell húznunk, ami rajtunk maradt még, mert mindkét toronynak annyi lett! – világosítottam fel.
Húgocskám csendben maradt, majd szóvá tette, hogy abban az esetben megy bele, ha előbb én húzom le, mivel én már amúgy is láthattam őt.
- Hát ott meg mi domborodik? – kérdezte érdeklődve.
- Biztos hülyén áll rajtam a gatya – válaszoltam zavartan.
- Persze, biztosan – öltögette rám nyelvét.
Ott térdeltünk mindketten majdnem pucéran, a bugyikája annyira izgatott, vágytam rá, hogy végre megláthassam hamvas punciját és a szépséges fenekét.
- Akkor kezdődjön a mindent eldöntő utolsó kör – harsogtam fel, miközben húgocskám már a 4. szintet építgette.
- Mit kiabálsz, inkább építs, te lökött! – miközben 5-6 emeletnyi magassággal már előttem járt.
A két torony most kissé közel épült egymáshoz képest, és meg is lett az eredménye, hogy nem figyeltünk erre. A húgocskám tornya ugyanis egyszer csak megingott, és szépen célba vette az enyémet, ami már jó úton kezdte behozni a lemaradást. Óriási csattanás, mindkét építmény megsemmisült.
- Franc bele már! – vágtam egyet öklömmel a parkettára.
- Na, ilyenkor most mi van? – kerekedett el a szeme huginak.
- Hát, gőzöm sincs, a te hibád, mert a te tornyod amúgy is eldőlt volna! – vágtam rá.
- De a tied is eldőlt, ne legyél rosszmájú. Eldőlt az is! – próbálta magát mentegetni.
- Az enyém nem borult volna, ha te nem bénázod el! – kulcsoltam össze a kezem.
- Hát akkor vége a játéknak! – vágta rá húgocskám, miközben már tápászkodott is fel.
- Egy fenét, mi volt a megállapodás? Az, hogy akié eldől, az vetkőzik! Tehát mindketten most le kell húznunk, ami rajtunk maradt még, mert mindkét toronynak annyi lett! – világosítottam fel.
Húgocskám csendben maradt, majd szóvá tette, hogy abban az esetben megy bele, ha előbb én húzom le, mivel én már amúgy is láthattam őt.
2009. 11. 16. hétfő 15:14
Hahotázásomat követően törökülésbe lecsücsült, és neki is látott az építésnek, miközben arra gondoltam, hogy két ruhadarabbal a testén nincs esélye, mert a rajtam lévő nadrág-alsógatya-pulcsi-atléta négyest elég nehéz lesz lekörözni egy nadrág-póló duóval. Aztán az első körben ebbe szépen bele is trafáltam, mert a már magasodó dominótorony a parkettán hirtelen egyszer csak összeomlott. Húgocskám hangos nevetésbe csapott át, én pedig valami csúnya szó kiejtésével kaptam is le magamról a pulóvert. A második körben precízebben építettem fel a toronyépítményt, ám ezt a kört is elbuktam, mert a legalsó dominók közül az egyik kifordult, így megint borult a létesítményem – és persze a tervem. Kezdtem pipa lenni, ha fordítva történik, akkor a húgocskám már mezítelenül állhatna előttem. Hugi nagyon jól érezte magát, engem meg felkészületlenül fogadott a tény, hogy habár annyira nem építette tökéletesen a tornyait, mégis biztosabb alapokon állt, mint az enyéim.
- Na, akkor most én jövök hugicám!
- Persze-persze! – kuncogott az orra alatt.
Immáron felülről nem volt rajtam sem pulcsi, sem atléta, és kissé bosszantott, hogy két lehetőséget is elszalasztottam. Az építmény alapzatát rendkívül biztosra építettem, ám a dominó úgy egy jó méter alatt elfogyott. Húgocskám pedig kegyelemdöfésként az övére feltette azt a dominót, amivel az enyémnél éppen csak meg tudott előzni. Kezdtem magam nem túl jól érezni, miután a nadrágomtól is megszabadultam. Nem akartam elhinni, hogy a harmadik fordulót is bukom. Ha tudom, hogy ennyire jó építkezésben, talán felkészülök rá, de abszolút nem számoltam rá, hogy 3 összecsapás után 3-0-ra fog vezetni. Vékony, hurkapálcika ujjacskáival pedig már kezdte is építeni az előzőleg lerombolt torony dominóiból a következő építményt, miközben elégedett mosollyal nyugtázta a már igencsak szikrázó feszültséget a képemen. Idegességemben már a kezem is remegett kissé, mert nem így terveztem ezt az estét, hogy pucéran láthasson engem a húgom. Nekiveselkedtem a 4. körnek is, és már a remegés ellen is küzdöttem, nem csak a testvérem ellen. A kitartásomnak hála végül egy eléggé labilis építménnyel, de megnyertem ezt a kört, mert huginak óriási robajjal zuhant össze a tákolmánya.
- Na, akkor most én jövök hugicám!
- Persze-persze! – kuncogott az orra alatt.
Immáron felülről nem volt rajtam sem pulcsi, sem atléta, és kissé bosszantott, hogy két lehetőséget is elszalasztottam. Az építmény alapzatát rendkívül biztosra építettem, ám a dominó úgy egy jó méter alatt elfogyott. Húgocskám pedig kegyelemdöfésként az övére feltette azt a dominót, amivel az enyémnél éppen csak meg tudott előzni. Kezdtem magam nem túl jól érezni, miután a nadrágomtól is megszabadultam. Nem akartam elhinni, hogy a harmadik fordulót is bukom. Ha tudom, hogy ennyire jó építkezésben, talán felkészülök rá, de abszolút nem számoltam rá, hogy 3 összecsapás után 3-0-ra fog vezetni. Vékony, hurkapálcika ujjacskáival pedig már kezdte is építeni az előzőleg lerombolt torony dominóiból a következő építményt, miközben elégedett mosollyal nyugtázta a már igencsak szikrázó feszültséget a képemen. Idegességemben már a kezem is remegett kissé, mert nem így terveztem ezt az estét, hogy pucéran láthasson engem a húgom. Nekiveselkedtem a 4. körnek is, és már a remegés ellen is küzdöttem, nem csak a testvérem ellen. A kitartásomnak hála végül egy eléggé labilis építménnyel, de megnyertem ezt a kört, mert huginak óriási robajjal zuhant össze a tákolmánya.
2009. 11. 16. hétfő 15:13
A "húgom kukkolom" topik történetének folytatását ide fogom írni a jövőben!
Hideg napok következtek. Az addigi enyhe, kellemes napokat felváltotta a zord, szeles időjárás, az eső csak úgy csípte az ember kézfejét, és hangosan kopogtatta az esőkabátot. Előkerültek a meleg, vastag göncök, pulóverek, béléses kabátok és sapkák. Sosem szerettem az ennyire hideg időjárást, legfőképpen, ha még hó sem párosult mellébe, hanem eső és viharos szél. Testvérkém sem volt így másképp, amikor hidegre váltott az idő, volt, hogy csak étkezéseknél láttam, mert mindketten elbújtunk a mi saját birodalmunkba. Gondolom, amikor már megunta a játékbabáit, néha-néha átjött, és építőkockáztunk egyet, vagy éppen dominóztunk, rengeteg dominónk volt. Óriási erődítményeket építettem, amelyek szinte épp, hogy nem dőltek össze az instabilan összetákolt darabkákkal, és amelyeket a gonosz robotoktól meg kellett védeni. Húgocskám mindig egy-egy passzos, vékony anyagú, otthoni mászkálásra szánt nadrágban szállásozott a szobámban. Mindig kifigyeltem, hogy visel-e a nadrág alatt valamit, és több alkalommal is láttam, hogy bizony a nadrág alá nem húzott bugyit, mert az alsójának sehol sem leltem a széleit, körvonalait. Izgatott a dolog, és az erődítmények építésének közepette, alkalomadtán is véletlenül – akarva – hozzáértem a feszes fenekéhez. A selymes anyagon végig simultak ujjaim, és mintha csak örökkévalóságig tartottak volna ezek a pillanatok. Amikor testvérkém éppen útban volt a fiókoknál, akkor pedig spontán egy kétkezes fenékfogással vontam odébb. A fehér pólója simaságát pedig két apró dombocska bökte. Nagyon kellemesen teltek a délutánok, míg magunkra maradtunk, ám az építőjátékozás az idő múlásával átfordult egy másfajta játékba. Két hatalmas tornyot kellett megépíteni 5 perc alatt, és akié hamarább összedől, annak le kell vennie magáról egy ruhadarabot. Testvérkém bizonytalankodott kissé, majd erőt vett magán, és csípőre tett kézzel kijelentette:
- Márpedig én fogok nyerni, és én foglak ma pucéran látni.
- Te most viccelsz? Soha sem fogsz megverni toronyépítésben – kacagtam hangosan.
Hideg napok következtek. Az addigi enyhe, kellemes napokat felváltotta a zord, szeles időjárás, az eső csak úgy csípte az ember kézfejét, és hangosan kopogtatta az esőkabátot. Előkerültek a meleg, vastag göncök, pulóverek, béléses kabátok és sapkák. Sosem szerettem az ennyire hideg időjárást, legfőképpen, ha még hó sem párosult mellébe, hanem eső és viharos szél. Testvérkém sem volt így másképp, amikor hidegre váltott az idő, volt, hogy csak étkezéseknél láttam, mert mindketten elbújtunk a mi saját birodalmunkba. Gondolom, amikor már megunta a játékbabáit, néha-néha átjött, és építőkockáztunk egyet, vagy éppen dominóztunk, rengeteg dominónk volt. Óriási erődítményeket építettem, amelyek szinte épp, hogy nem dőltek össze az instabilan összetákolt darabkákkal, és amelyeket a gonosz robotoktól meg kellett védeni. Húgocskám mindig egy-egy passzos, vékony anyagú, otthoni mászkálásra szánt nadrágban szállásozott a szobámban. Mindig kifigyeltem, hogy visel-e a nadrág alatt valamit, és több alkalommal is láttam, hogy bizony a nadrág alá nem húzott bugyit, mert az alsójának sehol sem leltem a széleit, körvonalait. Izgatott a dolog, és az erődítmények építésének közepette, alkalomadtán is véletlenül – akarva – hozzáértem a feszes fenekéhez. A selymes anyagon végig simultak ujjaim, és mintha csak örökkévalóságig tartottak volna ezek a pillanatok. Amikor testvérkém éppen útban volt a fiókoknál, akkor pedig spontán egy kétkezes fenékfogással vontam odébb. A fehér pólója simaságát pedig két apró dombocska bökte. Nagyon kellemesen teltek a délutánok, míg magunkra maradtunk, ám az építőjátékozás az idő múlásával átfordult egy másfajta játékba. Két hatalmas tornyot kellett megépíteni 5 perc alatt, és akié hamarább összedől, annak le kell vennie magáról egy ruhadarabot. Testvérkém bizonytalankodott kissé, majd erőt vett magán, és csípőre tett kézzel kijelentette:
- Márpedig én fogok nyerni, és én foglak ma pucéran látni.
- Te most viccelsz? Soha sem fogsz megverni toronyépítésben – kacagtam hangosan.
2009. 11. 16. hétfő 15:09
Az Erotikus történetek topikban megtalálhatjátok több hozzászóláson át megírt, következő történetünket. Jó szórakozást! (A véleményeket, észrevételeket, kérdéseket szeretném, ha ebbe a topikba írnátok! Köszönöm!)
2009. 11. 07. szombat 16:57
Amint lesz időm írni a folytatást, az Erotikus történetek topikba fogom rakni. Addig is türelem!
2009. 11. 05. csütörtök 19:25
Érzésem szerint rejtetten már az is elég "vad" volt, hogy ezt a topikot létrehoztad! Tudod, rossz az, aki rosszra gondol...
2009. 11. 05. csütörtök 19:19
Köszönöm a támogatást és a megértést. Szexuális aktus sosem volt közöttünk, mivel az orális kielégítés fogalma a petting kategóriába tartozik. Habár megfordult a fejemben, hogy mi lenne ha... Ám a félelmem erősebb volt, hiszen ha valami rosszul sült volna el, akkor nagyot szívtunk volna, így viszont semmi komoly probléma nem adódott, és úgy vettem észre az azóta eltelt évek során, hogy a húgom sem mutatott semmilyen megbánást, annak ellenére sem, hogy kalandjaink után sosem beszéltünk róla.
2009. 11. 05. csütörtök 19:11
Tizenévesen nem tartottam/tartottuk betegnek. Ha később folytatódott volna, akkor már biztosan az lett volna, viszont nem folytatódott.
2009. 11. 03. kedd 19:47
Rendben, köszönöm a témafelhozatalt!
Ha van külön kérdésetek a témával kapcsolatban, akkor azt kérlek, ide írjátok, szívesen válaszolok!
Ha van külön kérdésetek a témával kapcsolatban, akkor azt kérlek, ide írjátok, szívesen válaszolok!
2009. 11. 03. kedd 15:27
"(NE felejtsd el, hogy a topic eredeti célja egészen más, NEM szextörténetekre hozták létre!)"
Értem, megpróbálom magam a jövőben rövidebbre fogni, amennyire csak tudom.
Értem, megpróbálom magam a jövőben rövidebbre fogni, amennyire csak tudom.
2009. 11. 02. hétfő 21:34
Ellépett tőlem, a combjáig lehúzott nadrágot visszarántotta szépséges fenekére, majd az ajtón kívül, a sötétben hirtelen eltűnt. Az ágyból kipattanva magamra csuktam az ajtót. A gatyámból kirántottam a fütyim, ujjaimmal a fitymámat húzgáltam, és egy zsebkendőbe hatalmasat élveztem. Szívem és lélegzetem nagyon gyors volt, szinte kapkodtam a levegőt, leborultam az ágyamra, majd egyre lenyugodva hunytam le szemem.
(NE felejtsd el, hogy a topic eredeti célja egészen más, NEM szextörténetekre hozták létre!)
(NE felejtsd el, hogy a topic eredeti célja egészen más, NEM szextörténetekre hozták létre!)
2009. 11. 02. hétfő 21:33
- Hát mondd, mit is akarsz, hugi? - kérdeztem tőle halkan.
- Meg akarom mutatni a fenekem és a...
Ezekkel a halk szavakkal megfordult, fogta a nadrágot, és szép lassan letolta a popsijának ívén. Ismét láttam a gyönyörű fenekét, azt a selymes bőrű popsit, amit korábban is. Illegett előttem, kis vékonyka alakjával, én pedig a takaró alatt (vajon ösztönből?) megfogtam a kőkeménnyé duzzadt fütyimet. Nem mertem önkielégítést végezni, féltem, hogy ha rajtakapna, akkor a csodálatos pillanatok befejeződnének, és otthagyna engem. Húgocskám ezután a látványt nemhogy elrejtette volna előlem azzal, hogy visszahúzza a nacit, hanem hirtelen megfordult. Alig másfél méterre tőlem egy csodás, szőrtelen, szűz babapunci villant meg előttem, szemeimmel folyamatosan a punciját bámultam, közben hatalmasat nyeltem, és a szívverésem is egyre erősebb, szaporább lett. A gyönyörű kék szempár folyamatosan az arcomat nézte, majd kecsesen elindult irányomban, én pedig a lépteivel egyre közeledő hamvas barackot a lábai között.
- Tegnap a fenekemet véleményezted. Ma a puncimat fogod leosztályozni! - lépett oda hozzám, és súgta az arcomba.
Alig bírtam magam türtőztetni, hogy ne kapjam el, és csókoljam meg finom punciját. Nagyon izgultam, elsősorban azért, hogy nehogy úgy mozduljak, hogy azzal testvérkémet elriasszam. Csak feküdtem, szinte mozdulatlanul, teljesen betakarózva. Lábait nem tárta ugyan szét az ágyam mellett, de az összezárt lábai között is óriási élményt nyújtott az a titokzatos gyümölcs, amibe belecsókoltam volna.
- Kérem az ötösömet! - hajolt a fejemhez ismét, és édes ajkával a számra suttogta.
Megcsókoltam ajkait, közben két kezemmel a hátát simogattam, olykor az oldalára tévedve.
- Ez a punci, ez bizony szintén csillagos ötös - súgtam neki, majd kezeim végigsimították gömbölyű popsiját.
- Köszönöm - és ajkainkat ismét összeérintettük, miközben ujjaim folyamatosan a feneke ívén kalandoztak.
- Édes, menj a szobádba, mert lebukunk - kuncogtam neki.
- Holnap folytatjuk bátyóm - kuncogott vissza.
- Meg akarom mutatni a fenekem és a...
Ezekkel a halk szavakkal megfordult, fogta a nadrágot, és szép lassan letolta a popsijának ívén. Ismét láttam a gyönyörű fenekét, azt a selymes bőrű popsit, amit korábban is. Illegett előttem, kis vékonyka alakjával, én pedig a takaró alatt (vajon ösztönből?) megfogtam a kőkeménnyé duzzadt fütyimet. Nem mertem önkielégítést végezni, féltem, hogy ha rajtakapna, akkor a csodálatos pillanatok befejeződnének, és otthagyna engem. Húgocskám ezután a látványt nemhogy elrejtette volna előlem azzal, hogy visszahúzza a nacit, hanem hirtelen megfordult. Alig másfél méterre tőlem egy csodás, szőrtelen, szűz babapunci villant meg előttem, szemeimmel folyamatosan a punciját bámultam, közben hatalmasat nyeltem, és a szívverésem is egyre erősebb, szaporább lett. A gyönyörű kék szempár folyamatosan az arcomat nézte, majd kecsesen elindult irányomban, én pedig a lépteivel egyre közeledő hamvas barackot a lábai között.
- Tegnap a fenekemet véleményezted. Ma a puncimat fogod leosztályozni! - lépett oda hozzám, és súgta az arcomba.
Alig bírtam magam türtőztetni, hogy ne kapjam el, és csókoljam meg finom punciját. Nagyon izgultam, elsősorban azért, hogy nehogy úgy mozduljak, hogy azzal testvérkémet elriasszam. Csak feküdtem, szinte mozdulatlanul, teljesen betakarózva. Lábait nem tárta ugyan szét az ágyam mellett, de az összezárt lábai között is óriási élményt nyújtott az a titokzatos gyümölcs, amibe belecsókoltam volna.
- Kérem az ötösömet! - hajolt a fejemhez ismét, és édes ajkával a számra suttogta.
Megcsókoltam ajkait, közben két kezemmel a hátát simogattam, olykor az oldalára tévedve.
- Ez a punci, ez bizony szintén csillagos ötös - súgtam neki, majd kezeim végigsimították gömbölyű popsiját.
- Köszönöm - és ajkainkat ismét összeérintettük, miközben ujjaim folyamatosan a feneke ívén kalandoztak.
- Édes, menj a szobádba, mert lebukunk - kuncogtam neki.
- Holnap folytatjuk bátyóm - kuncogott vissza.
2009. 11. 02. hétfő 21:33
- Úristen, ha jól látom, lehet nincs is rajta bugyi - csak ennyi futott át a fejemen, és máris kezdett a farmeromban ágaskodni a szerszámom.
Húgocskám pedig csak tett-vett, ide-oda mozgott, feneke formája pedig minden irányból látni engedte magát, így megbizonyosodtam, hogy előbbi feltételezésem mennyire igaz, tényleg nem vett fel bugyit. Végeztem a feladattal, így felszaladtam a szobámba. Vetkőzés közben az alsónadrágom levétele közben villámgyorsan pattant elő a farkam, legszívesebben kivertem volna ott helyben, de gyorsan neki akartam ugrani a házi feladatnak, és utóbbi mellett döntöttem. Az este folyamán talán, ha egyszer futottam össze a testvéremmel, természetesen csókkal üdvözöltük egymást a sötét folyosón, ám ez a csók már nem olyan volt, mint néhány napja, a csók bizony egymás ajkainkon landolt, mindketten nevettünk a félresikerült telitalálaton.
Késő este volt már, talán 11 óra körül, amikor ágynak estem. Húgomra gondoltam és a mai napra, nagyon kellemes volt a délután vele. Szüleink is már ágyban voltak, ilyen idő tájban már csak anyu szokta kapcsolgatni a tévét. Kishúgom fenekét sem bírtam kiverni a fejemből, folyamatosan a popsija járt az eszemben. Ám ekkor hirtelen megült a vér bennem, mert testvérkém libbent be hangtalanul az ajtómon.
- Itt vagyok - szólalt meg suttogva.
- Ó, mit akarsz itt ilyenkor? - kérdeztem suttogva meglepetten.
- Csak szeretnék neked mutatni valamit - suttogott tovább.
- Mire gondolsz? - kérdeztem.
Ekkor odalépett az íróasztalomhoz, és felgyújtotta a lámpácskát. Húgocskámon még mindig ugyanaz a nadrág volt rajta, ami - és tartalma - miatt alig pár órája meredezett a cerkám. Egy vékony alvós trikó volt rajta, amiben az apró mellecskéit megvilágította a halovány lámpafény, mellbimbói pedig két csúcsot képzett az anyagon. Pörgött kétszer-háromszor az ágyam előtt, közben pedig szélesen mosolygott rám, és a tekintetemet leste. Őzike teste a gyenge fényben nagyon vonzó volt.
Húgocskám pedig csak tett-vett, ide-oda mozgott, feneke formája pedig minden irányból látni engedte magát, így megbizonyosodtam, hogy előbbi feltételezésem mennyire igaz, tényleg nem vett fel bugyit. Végeztem a feladattal, így felszaladtam a szobámba. Vetkőzés közben az alsónadrágom levétele közben villámgyorsan pattant elő a farkam, legszívesebben kivertem volna ott helyben, de gyorsan neki akartam ugrani a házi feladatnak, és utóbbi mellett döntöttem. Az este folyamán talán, ha egyszer futottam össze a testvéremmel, természetesen csókkal üdvözöltük egymást a sötét folyosón, ám ez a csók már nem olyan volt, mint néhány napja, a csók bizony egymás ajkainkon landolt, mindketten nevettünk a félresikerült telitalálaton.
Késő este volt már, talán 11 óra körül, amikor ágynak estem. Húgomra gondoltam és a mai napra, nagyon kellemes volt a délután vele. Szüleink is már ágyban voltak, ilyen idő tájban már csak anyu szokta kapcsolgatni a tévét. Kishúgom fenekét sem bírtam kiverni a fejemből, folyamatosan a popsija járt az eszemben. Ám ekkor hirtelen megült a vér bennem, mert testvérkém libbent be hangtalanul az ajtómon.
- Itt vagyok - szólalt meg suttogva.
- Ó, mit akarsz itt ilyenkor? - kérdeztem suttogva meglepetten.
- Csak szeretnék neked mutatni valamit - suttogott tovább.
- Mire gondolsz? - kérdeztem.
Ekkor odalépett az íróasztalomhoz, és felgyújtotta a lámpácskát. Húgocskámon még mindig ugyanaz a nadrág volt rajta, ami - és tartalma - miatt alig pár órája meredezett a cerkám. Egy vékony alvós trikó volt rajta, amiben az apró mellecskéit megvilágította a halovány lámpafény, mellbimbói pedig két csúcsot képzett az anyagon. Pörgött kétszer-háromszor az ágyam előtt, közben pedig szélesen mosolygott rám, és a tekintetemet leste. Őzike teste a gyenge fényben nagyon vonzó volt.
2009. 11. 02. hétfő 21:32
- Mi lesz ma? - kérdeztem kivirulva, mélyen húgom szemébe nézve.
- Hát, majd meglátjuk! - hangzott a válasz a vékony, mosolygós ajkakból.
- Gyere, ülj le velem az asztalhoz! - invitáltam a meseszép teremtményt.
Törékeny kis csuklóját finoman fogva odalépkedtünk az asztalhoz, leültünk és eszegetésem közben végig beszélgettük, mindenről. Iskoláról, táncórákról, házi feladatokról, a tanáraimról, akik most őt okítják. Másfél órán keresztül csak ömlött belőlünk a szöveg, megállás, szünet nélkül, sokszor hahotázva, nevetgélve, olykor szurkálódva, tréfálkozva, persze csak bolondozásból. Életem első igazán komoly jellegű másfél óráját töltöttem együtt húgocskámmal, mély benyomást tett rám ez a beszélgetés. Testvérkém engedte magát megismertetni velem, és én is magamat vele. Este 7 óra előtt jártunk már időben, valamilyen hatalmas poénon harsogtunk fel mindketten, percekig csak kacarásztunk, majd ez a hangos nevetés hirtelen ijesztő csendbe csapott át, és bámultuk egymást. Bámultam Őt, ahogyan a kiadós nevetés után az alsó ajkait harapdálja. Ő bámult engem, ahogyan le nem veszem tekintetéről a szemem. Ekkor hirtelen megült bennünk a vér, mert megszólalt a bejárati ajtó csöngője, ami véletlenül sem a halkabbik fajtából volt való. Ismét nevetésbe törtünk át, egymáson nevettünk, ahogyan a visító hangú csengő hallatára elfehéredtünk. Felugrottam a székről, ajtót nyitottam, testvérkém pedig gyorsan a mosogatóhoz rohant, hogy megtisztítsa minél előbb a mosatlanokat. Szüleink értek haza munkából, és bevásárolva. Üdvözöltük egymást, majd segítettem a hűtőszekrénybe pakolni a zöldségeket, közben olykor a húgocskámra vetettem pillantásom, aki puszit adva a szülőknek lépkedett vissza a mosogatóhoz, egy fehér, vékony, passzos nadrágban. Ó, az a nadrág. Csak úgy feszült a kerek popsiján. Ráadásul miután levettem szemeim a hátsójáról, ismét vissza kellett rá néznem, mert csak ekkor vettem észre, hogy hiányzik róla - pontosabban a nadrág alatt - valami, ugyanis a gyors, néhány másodperces végigpásztázás közben sehol sem leltem az alsóneműjének a korcát, hogy az vonalat rajzolna a feszülő nadrágján.
- Hát, majd meglátjuk! - hangzott a válasz a vékony, mosolygós ajkakból.
- Gyere, ülj le velem az asztalhoz! - invitáltam a meseszép teremtményt.
Törékeny kis csuklóját finoman fogva odalépkedtünk az asztalhoz, leültünk és eszegetésem közben végig beszélgettük, mindenről. Iskoláról, táncórákról, házi feladatokról, a tanáraimról, akik most őt okítják. Másfél órán keresztül csak ömlött belőlünk a szöveg, megállás, szünet nélkül, sokszor hahotázva, nevetgélve, olykor szurkálódva, tréfálkozva, persze csak bolondozásból. Életem első igazán komoly jellegű másfél óráját töltöttem együtt húgocskámmal, mély benyomást tett rám ez a beszélgetés. Testvérkém engedte magát megismertetni velem, és én is magamat vele. Este 7 óra előtt jártunk már időben, valamilyen hatalmas poénon harsogtunk fel mindketten, percekig csak kacarásztunk, majd ez a hangos nevetés hirtelen ijesztő csendbe csapott át, és bámultuk egymást. Bámultam Őt, ahogyan a kiadós nevetés után az alsó ajkait harapdálja. Ő bámult engem, ahogyan le nem veszem tekintetéről a szemem. Ekkor hirtelen megült bennünk a vér, mert megszólalt a bejárati ajtó csöngője, ami véletlenül sem a halkabbik fajtából volt való. Ismét nevetésbe törtünk át, egymáson nevettünk, ahogyan a visító hangú csengő hallatára elfehéredtünk. Felugrottam a székről, ajtót nyitottam, testvérkém pedig gyorsan a mosogatóhoz rohant, hogy megtisztítsa minél előbb a mosatlanokat. Szüleink értek haza munkából, és bevásárolva. Üdvözöltük egymást, majd segítettem a hűtőszekrénybe pakolni a zöldségeket, közben olykor a húgocskámra vetettem pillantásom, aki puszit adva a szülőknek lépkedett vissza a mosogatóhoz, egy fehér, vékony, passzos nadrágban. Ó, az a nadrág. Csak úgy feszült a kerek popsiján. Ráadásul miután levettem szemeim a hátsójáról, ismét vissza kellett rá néznem, mert csak ekkor vettem észre, hogy hiányzik róla - pontosabban a nadrág alatt - valami, ugyanis a gyors, néhány másodperces végigpásztázás közben sehol sem leltem az alsóneműjének a korcát, hogy az vonalat rajzolna a feszülő nadrágján.
2009. 11. 02. hétfő 21:31
Akkor folytatnám, ha ennyire nagy az érdeklődés.
A következő napokban sajnos nem volt lehetőségünk a délutáni "játszadozásra", mert a húgomnak táncórái voltak, amikor pedig épp otthon volt, akkor meg nekem kellett mennem kézilabdaedzésre. Amikor tudtam, hogy testvérkém otthon volt délután, csak nagy nehezen tudtam magam rávenni, hogy ott maradjak az iskolában, legszívesebben szaladtam volna haza, hogy a kis kedvesemet minél előbb láthassam és megcsókolhassam. Az elkövetkezendő napok - a reggeli 8 órás becsöngetéstől - borzalmasan lassan teltek, ennek viszont volt egy nagy előnye, napközben nagyon sokszor eszembe jutott a kishúgom maroknyi, kerek popsija, és fenséges babapuncija, az a punci, ami napokkal ezelőtt csak derengően engedett magából látszani. E gondolatok pörgése alatt a fütyim is működésbe szeretett volna lépni, de megpróbáltam elhessegetni gyorsan magamtól a tökéletes popsi és a tökéletes punci látványát azzal, hogy a tanárra és a táblára figyeltem, ám idővel mindig visszazuhantam a "lila ködbe". Kishúgom huncut mosolyáról is elmélkedtem, magamban bizonygatva azt, hogy mosolyával jelezte, ő is aktív részese kívánt lenni a játéknak, engedve, hogy megcsodáljam kecses fenekét. Nem voltam biztos magamban, mi lesz, ha a legközelebbi próbálkozásom kudarcba fullad? Amint vége lett a délutáni edzésnek, ruháimat őrületes sebességgel magamra kapkodtam, és a csapattársaktól elköszönve, szinte szaladva útnak vettem otthonunkat. Már délután 5 óra is elmúlott, úristen, anyuék nem sokára hazaérnek. Beszaladtam a kapunkon, és a bejárati ajtóban a felöltözött nagyapa fogadott, aki már indulóban volt. Szokásosan most is elmondta, hogy miután kilép az ajtón, zárkózzunk be, az ebédem az asztalon vár, utána mosogassak el, a koszos gönceimet rakjam a szennyesbe, és sipirc tanulni, színjeles unokát szeretne látni. Nagyapa kilépett, elbúcsúztunk, az ajtót kulcsra zártam. Kinéztem az ablakon, és láttam, ahogyan a jó öreg a kaput is maga mögött hagyva elindult az utcájuk irányába. Megfordultam, és kishúgom már a konyhaajtóban támasztotta az ajtófélfát csillogó szemekkel és fülig érő szájjal. Odaléptem hozzá, két kezemmel megszorítottam a fenekét, és szájon csókoltuk egymást.
A következő napokban sajnos nem volt lehetőségünk a délutáni "játszadozásra", mert a húgomnak táncórái voltak, amikor pedig épp otthon volt, akkor meg nekem kellett mennem kézilabdaedzésre. Amikor tudtam, hogy testvérkém otthon volt délután, csak nagy nehezen tudtam magam rávenni, hogy ott maradjak az iskolában, legszívesebben szaladtam volna haza, hogy a kis kedvesemet minél előbb láthassam és megcsókolhassam. Az elkövetkezendő napok - a reggeli 8 órás becsöngetéstől - borzalmasan lassan teltek, ennek viszont volt egy nagy előnye, napközben nagyon sokszor eszembe jutott a kishúgom maroknyi, kerek popsija, és fenséges babapuncija, az a punci, ami napokkal ezelőtt csak derengően engedett magából látszani. E gondolatok pörgése alatt a fütyim is működésbe szeretett volna lépni, de megpróbáltam elhessegetni gyorsan magamtól a tökéletes popsi és a tökéletes punci látványát azzal, hogy a tanárra és a táblára figyeltem, ám idővel mindig visszazuhantam a "lila ködbe". Kishúgom huncut mosolyáról is elmélkedtem, magamban bizonygatva azt, hogy mosolyával jelezte, ő is aktív részese kívánt lenni a játéknak, engedve, hogy megcsodáljam kecses fenekét. Nem voltam biztos magamban, mi lesz, ha a legközelebbi próbálkozásom kudarcba fullad? Amint vége lett a délutáni edzésnek, ruháimat őrületes sebességgel magamra kapkodtam, és a csapattársaktól elköszönve, szinte szaladva útnak vettem otthonunkat. Már délután 5 óra is elmúlott, úristen, anyuék nem sokára hazaérnek. Beszaladtam a kapunkon, és a bejárati ajtóban a felöltözött nagyapa fogadott, aki már indulóban volt. Szokásosan most is elmondta, hogy miután kilép az ajtón, zárkózzunk be, az ebédem az asztalon vár, utána mosogassak el, a koszos gönceimet rakjam a szennyesbe, és sipirc tanulni, színjeles unokát szeretne látni. Nagyapa kilépett, elbúcsúztunk, az ajtót kulcsra zártam. Kinéztem az ablakon, és láttam, ahogyan a jó öreg a kaput is maga mögött hagyva elindult az utcájuk irányába. Megfordultam, és kishúgom már a konyhaajtóban támasztotta az ajtófélfát csillogó szemekkel és fülig érő szájjal. Odaléptem hozzá, két kezemmel megszorítottam a fenekét, és szájon csókoltuk egymást.
2009. 11. 01. vasárnap 15:19
Örülök, hogy tetszett. Remélhetőleg nem sokára jövök a folytatással is.
2009. 10. 31. szombat 01:46
Húgocskám feltérdelt, a póló leesett a testén, szemem előtt végleg betakarva törzsét, a bugyiját pedig már húzta fel, és már nem mertem az ölébe pillantani, csak az arcát bámultam. Teljesen elnyugodott az arca, vékony ajkai pedig még mindig mosolygásra íveltek. Ekkor odaléptem hozzá, és egy csókot nyomtam közvetlenül a szája mellé. Hátranézés nélkül hagytam ott a szobában, útba vettem a toalettet, magamra zártam az ajtót, és alig néhány érintést követően hatalmasat élveztem a mosdókagylóba. Amikor szüleink hazaértek, minden a szokásos kerékvágásban ment tovább, mint eddig bármikor, azzal a különbséggel, hogy e nap estéjén különösen sugárzott a nevetéstől, és amikor a szüleink nem láttak minket, egymás derekát lágyan átölelve, jó néhányszor megcsókoltuk egymás arcát.
2009. 10. 31. szombat 01:45
„Hé, ez nem így megy! Rajtad bugyi is van, bugyi nélkül akarlak látni!” – vágtam rá gyorsan.
„Nem-nem-nem-nem!” – hangzott a visszautasító válasz, ám még mindig nevetgélve.
„Dehogyisnem, fordulj meg!” – léptem oda a húgomhoz és mindenestül lerántottam róla a nadrágot, bugyival, mindennel együtt.
Gyönyörű szép feszes, kemény popsija volt, két teljesen szabályos gömb alakú fenék-fél nézett rám. A húgom először keményen ellenkezett a mutatványomnak, ám finoman elkezdtem simogatni, cirógatni feszes popsiját. Innentől erősen éreztem már a lüktetést a farkamban is. Közben húgocskám vergődése szép lassan alábbhagyott, és néhány pillanat múlva már hallottam is, ahogy halkan dorombol, mint egy elégedett pelyhes kiscica.
„Cirókáld a hátamat is!” – szólalt meg, majd rázuhant az ágyára, a térdéig lerántott nadrággal, bugyival, és hason fekve felhúzta a hónaljáig a vékony pólóját is.
Mellétérdeltem, és gyengéden, szinte alig hozzáérve cirókáltam a hátát és a fenekét. Láttam, ahogy libabőrözik a csodás feneke, olykor megemelve, törzsét az ágyba süllyesztve. Hatalmasakat nyeltem, a szívem pedig irgalmasan kalapált. Húgocskám csak dorombolt, dorombolt, én meg közben majd eldurrantam. Mikor ujjaim a háta közepénél járt, az éppen felemelkedő popsi vágatába próbáltam bekukkantani, és ott, a rejtett zugban, ahová a fény is szinte alig jutott be, egy álomszép, hamvas, szőrtelen punci játszott velem bújócskát.
„A húgimnak milyen kívánatos, tündéri puncija van!” – gondoltam, ki is szerettem volna mondani, de…
„Isteni a popsija hölgyem, csillagos ötöst kap” – fakadt ki lágyan a torkomból.
„Tudom, köszi!” – és egy csókot kaptam az arcomra.
„Nem-nem-nem-nem!” – hangzott a visszautasító válasz, ám még mindig nevetgélve.
„Dehogyisnem, fordulj meg!” – léptem oda a húgomhoz és mindenestül lerántottam róla a nadrágot, bugyival, mindennel együtt.
Gyönyörű szép feszes, kemény popsija volt, két teljesen szabályos gömb alakú fenék-fél nézett rám. A húgom először keményen ellenkezett a mutatványomnak, ám finoman elkezdtem simogatni, cirógatni feszes popsiját. Innentől erősen éreztem már a lüktetést a farkamban is. Közben húgocskám vergődése szép lassan alábbhagyott, és néhány pillanat múlva már hallottam is, ahogy halkan dorombol, mint egy elégedett pelyhes kiscica.
„Cirókáld a hátamat is!” – szólalt meg, majd rázuhant az ágyára, a térdéig lerántott nadrággal, bugyival, és hason fekve felhúzta a hónaljáig a vékony pólóját is.
Mellétérdeltem, és gyengéden, szinte alig hozzáérve cirókáltam a hátát és a fenekét. Láttam, ahogy libabőrözik a csodás feneke, olykor megemelve, törzsét az ágyba süllyesztve. Hatalmasakat nyeltem, a szívem pedig irgalmasan kalapált. Húgocskám csak dorombolt, dorombolt, én meg közben majd eldurrantam. Mikor ujjaim a háta közepénél járt, az éppen felemelkedő popsi vágatába próbáltam bekukkantani, és ott, a rejtett zugban, ahová a fény is szinte alig jutott be, egy álomszép, hamvas, szőrtelen punci játszott velem bújócskát.
„A húgimnak milyen kívánatos, tündéri puncija van!” – gondoltam, ki is szerettem volna mondani, de…
„Isteni a popsija hölgyem, csillagos ötöst kap” – fakadt ki lágyan a torkomból.
„Tudom, köszi!” – és egy csókot kaptam az arcomra.
2009. 10. 31. szombat 01:44
„Na most rád hozom a frászt” – gondoltam, és ezzel a lendülettel betörtem egy hatalmas "húúú" felkiáltással.
„Te hülye, tiszta gyogyós vagy” – húgom szegény összecsinálta magát.
Bent minden játéka szanaszét volt.
„Akár rendet is pakolhatnál, szörnyű a szobád” – kacagva hadartam, mire ő még mindig az előbbi ijesztésemmel kapcsolatban mormogott az orra alatt.
„Ne morogj, jöttem, hogy leródd a tartozásod” – csaptam bele a közepébe.
„Miféle tartozásom?” – húgom meglepődve kérdezett vissza.
„Hát tudod te. Olyat láttál pár órája, amit most én is szeretnék látni.” – válaszoltam kis hatásszünettel, kissé bátortalanul.
„Mi a francot láttam én?” – testvérem nem tudta miről zagyválok.
„Amikor átjöttél… Tudod…” – próbáltam rávezetni.
Nézett bambán, majd egyszer csak rám emelte tekintetét és elkezdett röhögni.
„Ezt komolyan mondtam ám, úgyhogy jó lesz komolyan is venni” – játékos hanglejtéssel figyelmeztettem, ekkor már a szám is komolyan kezdett száradni, picit tartottam a reakciójától.
Húgom pedig huncutul nevetgélt tovább.
„Én is véleményezni akarom a feneked, mutasd meg” – folytattam szépen gátlástalanul.
Szinte már a szívdobbanásomat is hallani lehetett, ráadásul a gatyámban is működőképessé vált a ceruzám. Ő pedig szakadatlanul kuncogott. Éreztem, hogy ez nem mehet a végtelenségig. Odaléptem hozzá megfogtam a kis vékony csuklóját, a kétajtós szekrénye elé állítottam, hátraléptem párat, majd összefontam a kezem.
„Tessék mutatni!” – intettem a kezemmel.
Úgy éreztem, kívülről a legmagabiztosabb srácnak tűnök a világon, ám belül óriási kételyek gyötörtek. A húgomat csak nem kényszeríthetem ilyesmire. Kishúgom eközben játékosan nézett hol lefelé, hol oldalra, közben pedig végig mosolygott. Én csak vártam-vártam, a talpam egyre gyorsabban verte a padlót. Húgom a szemembe nézett, nem szólt semmit, megemelte a fejét, majd hirtelen megfordult, lerántotta a nadrágját és azzal a lendülettel húzta is vissza és gyorsan arccal visszafordult felém.
„Te hülye, tiszta gyogyós vagy” – húgom szegény összecsinálta magát.
Bent minden játéka szanaszét volt.
„Akár rendet is pakolhatnál, szörnyű a szobád” – kacagva hadartam, mire ő még mindig az előbbi ijesztésemmel kapcsolatban mormogott az orra alatt.
„Ne morogj, jöttem, hogy leródd a tartozásod” – csaptam bele a közepébe.
„Miféle tartozásom?” – húgom meglepődve kérdezett vissza.
„Hát tudod te. Olyat láttál pár órája, amit most én is szeretnék látni.” – válaszoltam kis hatásszünettel, kissé bátortalanul.
„Mi a francot láttam én?” – testvérem nem tudta miről zagyválok.
„Amikor átjöttél… Tudod…” – próbáltam rávezetni.
Nézett bambán, majd egyszer csak rám emelte tekintetét és elkezdett röhögni.
„Ezt komolyan mondtam ám, úgyhogy jó lesz komolyan is venni” – játékos hanglejtéssel figyelmeztettem, ekkor már a szám is komolyan kezdett száradni, picit tartottam a reakciójától.
Húgom pedig huncutul nevetgélt tovább.
„Én is véleményezni akarom a feneked, mutasd meg” – folytattam szépen gátlástalanul.
Szinte már a szívdobbanásomat is hallani lehetett, ráadásul a gatyámban is működőképessé vált a ceruzám. Ő pedig szakadatlanul kuncogott. Éreztem, hogy ez nem mehet a végtelenségig. Odaléptem hozzá megfogtam a kis vékony csuklóját, a kétajtós szekrénye elé állítottam, hátraléptem párat, majd összefontam a kezem.
„Tessék mutatni!” – intettem a kezemmel.
Úgy éreztem, kívülről a legmagabiztosabb srácnak tűnök a világon, ám belül óriási kételyek gyötörtek. A húgomat csak nem kényszeríthetem ilyesmire. Kishúgom eközben játékosan nézett hol lefelé, hol oldalra, közben pedig végig mosolygott. Én csak vártam-vártam, a talpam egyre gyorsabban verte a padlót. Húgom a szemembe nézett, nem szólt semmit, megemelte a fejét, majd hirtelen megfordult, lerántotta a nadrágját és azzal a lendülettel húzta is vissza és gyorsan arccal visszafordult felém.
2009. 10. 31. szombat 01:42
Remélem nem jár ban a floodolásért!
Első évemet kezdtem az egyik fővárosi gimnáziumban. Ekkoriban édesanyámék keveset tartózkodtak otthon, rengeteget maszekoltak, így 1-2 óra körül amint hazaértem, mindig a nagypapánk fogadott minket. Két évvel fiatalabb húgom már 8. osztályba járt, mert én évvesztes voltam, ő már otthon volt, a játék karperecei, műanyag gyűrűi, gyöngynyakláncai már szanaszét hevertek a szobájában óriási felfordulást mutatva. Behajítottam a szobámba a táskát, és lehuppantam az ágyamra, hanyatt vágódtam, kezeimet hátradobtam. Nagypapa az ebédet készítette elő nekünk, amit anyukánk előző nap este megfőzött, és felszólt az emeletre, hogy mehetünk ebédelni. Kis hatásszünet után felpattantam és átöltözéshez készültem az otthoni gúnyákra. Amikor kiléptem az alsónadrágból, egyszer csak a húgom betoppant a szobámba, hogy menjek már. Hirtelen megfordultam és láttam az arcát, amint elkerekedik a szeme, és annyit mond: "Hm, jó segg!" Ezzel el is szaladt. Lehet attól félt, hogyha ott marad tátani tovább a száját, akkor beköpöm anyuéknak - de miért is tettem volna ilyet, sohasem spicliskedtünk egymás ellen. El is mosolyodtam rajta - a húgom szerint jó fenekem van. Amikor már átöltözve leindultam, mintha az előbbi eset meg sem történt volna, nekiláttunk ebédelni. Ebéd után kis pihi, majd leckegyártás ezerrel - szokásos délutáni tevékenységek. Nagypapa délután 4 óra körül indult el tőlünk, szüleink olyan 6-7 óra felé értek haza. Ez alatt a 2-3 óra alatt a leckét félredobva általában háborúsat játszottunk, az egész házunk tőlünk volt hangos. Többször átjött a húgom osztálytársa, és hármasban partizánkodtunk, nagyon jól imitáltuk a sérült katonát, a diadalittas tábornokot, az ellenséget, stb., élveztük. E napon azonban nem jött senki, nagyapa elment, mi pedig kettőnkre maradtunk. Már untam a halmazok rajzolgatását, csak néztem magam elé, mondom csinálni kéne már valami mást. Eljátszottam a gondolattal, hogy a húgom adósom is lehetne valamivel, amit ő látott, azt miért ne láthatnám rajta én is. Átosontam a szobája ajtaja elé, a szobájában be volt sötétítve és a lámpa fénye szűrődött csak ki a résnyire nyitott ajtón.
Első évemet kezdtem az egyik fővárosi gimnáziumban. Ekkoriban édesanyámék keveset tartózkodtak otthon, rengeteget maszekoltak, így 1-2 óra körül amint hazaértem, mindig a nagypapánk fogadott minket. Két évvel fiatalabb húgom már 8. osztályba járt, mert én évvesztes voltam, ő már otthon volt, a játék karperecei, műanyag gyűrűi, gyöngynyakláncai már szanaszét hevertek a szobájában óriási felfordulást mutatva. Behajítottam a szobámba a táskát, és lehuppantam az ágyamra, hanyatt vágódtam, kezeimet hátradobtam. Nagypapa az ebédet készítette elő nekünk, amit anyukánk előző nap este megfőzött, és felszólt az emeletre, hogy mehetünk ebédelni. Kis hatásszünet után felpattantam és átöltözéshez készültem az otthoni gúnyákra. Amikor kiléptem az alsónadrágból, egyszer csak a húgom betoppant a szobámba, hogy menjek már. Hirtelen megfordultam és láttam az arcát, amint elkerekedik a szeme, és annyit mond: "Hm, jó segg!" Ezzel el is szaladt. Lehet attól félt, hogyha ott marad tátani tovább a száját, akkor beköpöm anyuéknak - de miért is tettem volna ilyet, sohasem spicliskedtünk egymás ellen. El is mosolyodtam rajta - a húgom szerint jó fenekem van. Amikor már átöltözve leindultam, mintha az előbbi eset meg sem történt volna, nekiláttunk ebédelni. Ebéd után kis pihi, majd leckegyártás ezerrel - szokásos délutáni tevékenységek. Nagypapa délután 4 óra körül indult el tőlünk, szüleink olyan 6-7 óra felé értek haza. Ez alatt a 2-3 óra alatt a leckét félredobva általában háborúsat játszottunk, az egész házunk tőlünk volt hangos. Többször átjött a húgom osztálytársa, és hármasban partizánkodtunk, nagyon jól imitáltuk a sérült katonát, a diadalittas tábornokot, az ellenséget, stb., élveztük. E napon azonban nem jött senki, nagyapa elment, mi pedig kettőnkre maradtunk. Már untam a halmazok rajzolgatását, csak néztem magam elé, mondom csinálni kéne már valami mást. Eljátszottam a gondolattal, hogy a húgom adósom is lehetne valamivel, amit ő látott, azt miért ne láthatnám rajta én is. Átosontam a szobája ajtaja elé, a szobájában be volt sötétítve és a lámpa fénye szűrődött csak ki a résnyire nyitott ajtón.
2009. 10. 29. csütörtök 21:15
Kicsit hosszúra sikerült a bevezetés, 3000 karakterenként bemásoljam ide? Esetleg tudtok valami jobb megoldást? Megszakítás nélkül kéne elolvasni! 
2009. 10. 27. kedd 16:30
Velünk megesett nem egyszer, nem kétszer, amely esetekben túlnyomórészt (90-95%-ban) én játszottam a kielégítő szerepet. Így utólag ezt a "részét" természetesen jómagam is elítélem, hiszen ez már egy kissé túllő a "szokványos" kíváncsiságon. (Megjegyezném, hogy azóta természetesen mindketten felnőttünk, házastársi kapcsolatban élek gyönyörű feleségemmel, akibe nagyon szerelmes vagyok, két kis lurkót nevelgetünk, jól fizető állással rendelkezem, testvérem pedig már 9 éve együtt él barátjával Norvégiában, és félévente hazajárnak 1-2 hétre.)
...És hogy miért is kérdeztem rá az orális szexre? Amikor tizenévesen úgymond ily' módon felfedeztük egymást, mint fentebb is írtam, én elégítettem ki a húgomat, viszont amikor (2-3 év alatt maximum 10-12 alkalommal) ő játszott a fütyimmel, sosem akartam rá ejakulálni, és alkalmakkor alig csak 1-2 percig vette a szájába, utána pedig kimentem a mellékhelyiségbe, és elrendeztem magamnak az orgazmusom. Tehát tulajdonképpen egyik részről egy félig sem befejezett orális együttlétet éltünk át.
Így visszagondolva, hogy ha újrakezdhetném az életem, vajon inkább nemet parancsolnék-e magamnak... Jó kérdés, néha azt gondolom, hogy bár ne történt volna meg ez az egész, máskor pedig úgy fogom fel, hogy ez nekem az első tapasztalatszerzésem volt, és később, amikor már az iskolában a lányokra is kezdtem odafigyelni, sokkal nyíltabb voltam velük, sokkal nyitottabbnak éreztem magam velük szemben, és ha a testvéremmel ezek az "elítélendő" dolgok nem történtek volna meg, talán még most sem lenne barátnőm sem, mert talán gyámoltalan lennék, vagy a franc tudja.
Később, amikor ezek a dolgaink egyre ritkábban történtek, és végül befejeződtek, szerettem volna erről beszélni a húgommal, hogy mi neki erről az egészről a véleménye, még ennyi év távlatában is néha eszembe jut, hogy egyszer leülni vele, beszélgetni erről négyszemközt, amikor senki sem látna minket, mert biztos, hogy ő is emlékszik a mi pár éves kalandunkra. Mindig nagyon jóban voltunk, sohasem ellenségeskedtünk, gyűlölködtünk egymással, egy teljesen hétköznapi hugi-bratyó kapcsolat volt közöttünk - mind az "események" előtt, mind az "események" után is, azóta is.
A részletekről írhatok még, hiszen voltak sztorijaink bőségesen ez alatt az idő alatt.
...És hogy miért is kérdeztem rá az orális szexre? Amikor tizenévesen úgymond ily' módon felfedeztük egymást, mint fentebb is írtam, én elégítettem ki a húgomat, viszont amikor (2-3 év alatt maximum 10-12 alkalommal) ő játszott a fütyimmel, sosem akartam rá ejakulálni, és alkalmakkor alig csak 1-2 percig vette a szájába, utána pedig kimentem a mellékhelyiségbe, és elrendeztem magamnak az orgazmusom. Tehát tulajdonképpen egyik részről egy félig sem befejezett orális együttlétet éltünk át.
Így visszagondolva, hogy ha újrakezdhetném az életem, vajon inkább nemet parancsolnék-e magamnak... Jó kérdés, néha azt gondolom, hogy bár ne történt volna meg ez az egész, máskor pedig úgy fogom fel, hogy ez nekem az első tapasztalatszerzésem volt, és később, amikor már az iskolában a lányokra is kezdtem odafigyelni, sokkal nyíltabb voltam velük, sokkal nyitottabbnak éreztem magam velük szemben, és ha a testvéremmel ezek az "elítélendő" dolgok nem történtek volna meg, talán még most sem lenne barátnőm sem, mert talán gyámoltalan lennék, vagy a franc tudja.
Később, amikor ezek a dolgaink egyre ritkábban történtek, és végül befejeződtek, szerettem volna erről beszélni a húgommal, hogy mi neki erről az egészről a véleménye, még ennyi év távlatában is néha eszembe jut, hogy egyszer leülni vele, beszélgetni erről négyszemközt, amikor senki sem látna minket, mert biztos, hogy ő is emlékszik a mi pár éves kalandunkra. Mindig nagyon jóban voltunk, sohasem ellenségeskedtünk, gyűlölködtünk egymással, egy teljesen hétköznapi hugi-bratyó kapcsolat volt közöttünk - mind az "események" előtt, mind az "események" után is, azóta is.
A részletekről írhatok még, hiszen voltak sztorijaink bőségesen ez alatt az idő alatt.
2009. 10. 26. hétfő 22:06
Szerintem nincs abban semmi szégyen, ha egy fiatal srác megkukkolja a húgát. Én úgy gondolom, hogy ha nem is teljesen természetes, mégis az egészséges kíváncsiság számlájára írható.
Tizennégy-tizenhat éves korom környékén én is kíváncsiskodtam a két évvel fiatalabb kishúgom után. Nagy rizikó volt benne, amikor rászántam magam, mert a fürdőszoba ajtaja szinte egy köpésre volt a szüleink szobájától. A szívem már szinte a nyelvem tövénél dobogott, annyira izgultam, nehogy lebukjak. Amikor megpillantottam a kishúgom vékony, meztelen testét, a már amúgy is peckesen álló rudam keménysége pár értékkel ismételten megnőtt. Gyönyörű, vékony, szűzies alakja ide-oda tett-vett a fürdőszobában, én pedig megláthattam a fiatal, feszes popsiját, aprócska cicijeit, és pihédző vénuszdombját... Fantasztikus látvány volt, hiszen valós körülmények között még sosem láttam meztelenül lányt, és nekem ezt az élményt a húgom adta meg.
(Ha van rá igény, szívesen megosztom veletek további "tapasztalataimat", "élményeimet".)
Lenne viszont egy úgymond véleménykérésem tőletek. Persze kimondottan csak normális hangnemben íródott üzenetekre fogok válaszolni. Szóval mi a véleményetek a testvérek között történő orális szexről?
Tizennégy-tizenhat éves korom környékén én is kíváncsiskodtam a két évvel fiatalabb kishúgom után. Nagy rizikó volt benne, amikor rászántam magam, mert a fürdőszoba ajtaja szinte egy köpésre volt a szüleink szobájától. A szívem már szinte a nyelvem tövénél dobogott, annyira izgultam, nehogy lebukjak. Amikor megpillantottam a kishúgom vékony, meztelen testét, a már amúgy is peckesen álló rudam keménysége pár értékkel ismételten megnőtt. Gyönyörű, vékony, szűzies alakja ide-oda tett-vett a fürdőszobában, én pedig megláthattam a fiatal, feszes popsiját, aprócska cicijeit, és pihédző vénuszdombját... Fantasztikus látvány volt, hiszen valós körülmények között még sosem láttam meztelenül lányt, és nekem ezt az élményt a húgom adta meg.
(Ha van rá igény, szívesen megosztom veletek további "tapasztalataimat", "élményeimet".)
Lenne viszont egy úgymond véleménykérésem tőletek. Persze kimondottan csak normális hangnemben íródott üzenetekre fogok válaszolni. Szóval mi a véleményetek a testvérek között történő orális szexről?
Magyarország
motanu_1990
Sex Clowns 2
Ass to mouth 9
Lesbian College Coeds 13
A pesti spriccparty klub 14 - A doktornő is bedobja magát
Sex Village Idiot
