Mostanában megszaporodott a munka a melóhelyemen, szinte minden percem be van osztva. Amint lesz némi szabadidőm, máris írom a folytatást.

Remélem tetszett a 3. epizód is! Már írom a folytatást, és mindenkinek köszönöm a biztatást!

(Ha valaki nem ismeri az előzményeket és kíváncsi rá, kérem látogasson át a húgom kukkolom topikba, ott megtalálhatóak a korábbi történetek!)

Köszönöm véleményed! Szerintem is a rendőrség egész nap a Goldengate-et bámulja!

Nem bírtam tovább, és míg húgocskám a lépcsőn szaladt lefelé, addig a fürdőszobát vettem célba, és alig néhány másodpercnyi „dolgozás” után beleélveztem a mosdókagylóba. Néhány pillanatig még szaporán vettem a levegőt, majd gyorsan magamat és a mosdókagylót megtisztogatva hagytam magam mögött a helyiséget.
…
Késő este, lefekvéskor csendben még átlopóztam testvérkémhez, és szájon csókoltuk egymást, jó éjt kívánva egymásnak.

Sőt! Miután a második, és harmadik puszit is odanyomtam, picit lazított lábai szorításán, habár még mindig szigorúan egymás mellett voltak párhuzamosan. Punciját pedig teljes egészében megcsodálhattam. A lámpa megvilágította a külső ajkakat, határozottan fogták közre a kisajkakat, amik hihetetlenül picik voltak. Egy csodálatos, finom puncit puszilgattam, kezemmel pedig a hasát, a köldöke környékét cirógattam. A szívem dübörgött, a szám belül teljesen száraz volt, a farkam kőkeményen állt, és bármelyik pillanatban elsülhettem volna, húgocskám pedig minden rezzenés nélkül tűrte kényeztetésem, punciját egyre hevesebben puszilgattam.

- Picit széttárod? – puhatoltam halkan.

A doromboló cica pedig egy halk nyögéssel jelezte, hogy e pillanatban bármit. Lábain jobban lazítva, egymástól picit távolabb helyezve egy szelíden tárulkozó, isteni látvány fogadott egy tündérpunci képében. Puncijának közepén egy aprócska, édesen csalogató lyuk kandikált, melyet körbeölelt a kisajkak keskeny, rózsaszínű pompája. Két ujjal simogattam a puha barackot, majd közel hajoltam hozzá, és lágy lehelettel jelet adtam, hogy meg fogom csókolni. Nyálammal nedvesített ajkam hozzáért a csodához, ami az érintés pillanatában összerezzent, majd a hirtelen feszültség azonnal oldódott combjában. Csókolgattam, puszilgattam az igéző tüneményt, amely csak az enyém volt, varázsában teljes extázisba kerültem. A csóközönt abbahagyva lábacskáit kissé összezártam, még egy utolsó puszit dobtam a vénuszdombocskájára, majd közel emeltem fejem vékonyka ajkához, és szájaink szétválaszthatatlanul összeragadtak. Faltam a száját, nyálunk összemosódott szánkon, ujjaim pedig apró cicijeit cirókálta. Mintha csak örökkévalóságig tartott volna csókunk, és soha nem akart befejeződni. E végtelen pillanatot egy félhangos autózörej szakította meg, anyuék voltak, hazaértek.

- Úristen, megjöttek! – sóhajtotta húgocskám a számhoz, majd kezeim közül kiröppenve, sietve dobálta fel magára a földön heverő néhány ruhadarabot.
- Ez valami fantasztikus volt, csöppségem – becézgettem, miközben én is a ruháimat kapkodtam magamra.

A merev fütyimet alig bírtam belegyömöszölni az alsónadrágba.

Megígérte, hogy utána ő is megszabadul a vékony bugyijától. Kicsit haboztam, de elvégre is, ha már napok alatt idáig eljutottunk, mi szégyellnivalóm lenne, és egy határozott lendülettel rántottam le magamról a gatyát, a szerszámom pedig kipattant, mint egy cövek rúd, és húgocskám irányába mutatott nyílegyenest előre. Húgocskám a szája elé tette a kezét, és halkan kuncogott miközben ott álltam előtte a meredező fütyimmel.

- Hú, micsoda fütyi, hú! Ilyet még sosem láttam így állva! – kuncogta folyamatosan.
- Uszodában sem mi? – spontán kérdeztem vissza tőle.
- Hát de, ott láttam, amikor még picik voltunk, a Tomiét is, de az olyan pici kukac volt, és nem ilyen hosszú és álló! – a kuncogástól szinte alig vettem ki szavaiból valamit.
- De akkor most te jössz! – próbáltam határozottra fogni a dolgot.
- Jó, de csak egy pillanatra… - és már húzta is le.

Néhányszor megpördült maga körül, így ismét láthattam meztelenül a szép, karcsú csípőjét, a kerek popóját, és azt a titokzatos kis rejtekhelyet a lába között. Nagyon felizgultam rá, ahogy pörgött előttem, mint egy karcsú őzike, és nagyon szerettem volna már végre megérinteni azt a bizonyos rejteket, azt a hamvas barackot, ami még sosem engedett mutatni magából.

- Mit szólnál, ha megpuszilnám? – kérdeztem teljesen kiszáradt szájjal hugit.
- Hát… Talán… Esetleg… - habozott egy picit a szóhalmozásával, majd lecsücsült az ágyamra, és hátradőlt.

Szépséges alakja belesimult az ágyneműrengetegbe, arcára néztem, és szemei le voltak hunyva. Az ágy mellé letérdeltem, a félig lógó lábszárához, és a térdétől el kezdtem csókolgatni felfelé, lábait szigorúan összetartotta, vénuszdombját pedig már az ajkam csókjaiban akartam végre érezni. Haladtam feljebb, egyre közelebb a kincshez, szépen körbecsókoltam puncija vonalának távolabbi környékét, majd aztán a külső szeméremajkaihoz közelítettem, melyek összezárták húgocskám rejtett zugait. Orrommal megsimogattam a két icipici, feszes dombocskát, és a köztük lévő puncivonalra leadtam egy csókot. A farkam ekkor már majd’ szétrobbant, egy apró érintés elég lett volna neki, hogy az ágyam szélére élvezzek. Úgy gondoltam, húgocskám ezek után felpattan, és odébbáll, ám nem így tett.

A görcsöt okozó kő leesett végre a szívemről, rövidke nevetésem után hatalmas levegőt vettem, és szinte teljesen lenyugodtam, miközben húgocskám azon tanakodott, vajon melyik ruhadarabjától szabaduljon meg, majd rövidke idő után szépen kihámozta magát a fehér pólóból. A két aprócska mell láttán rögvest megkeményedtem, és próbáltam magam takargatni, sikertelenül, ugyanis húgocskám észrevette.

- Hát ott meg mi domborodik? – kérdezte érdeklődve.
- Biztos hülyén áll rajtam a gatya – válaszoltam zavartan.
- Persze, biztosan – öltögette rám nyelvét.

Ott térdeltünk mindketten majdnem pucéran, a bugyikája annyira izgatott, vágytam rá, hogy végre megláthassam hamvas punciját és a szépséges fenekét.

- Akkor kezdődjön a mindent eldöntő utolsó kör – harsogtam fel, miközben húgocskám már a 4. szintet építgette.
- Mit kiabálsz, inkább építs, te lökött! – miközben 5-6 emeletnyi magassággal már előttem járt.

A két torony most kissé közel épült egymáshoz képest, és meg is lett az eredménye, hogy nem figyeltünk erre. A húgocskám tornya ugyanis egyszer csak megingott, és szépen célba vette az enyémet, ami már jó úton kezdte behozni a lemaradást. Óriási csattanás, mindkét építmény megsemmisült.

- Franc bele már! – vágtam egyet öklömmel a parkettára.
- Na, ilyenkor most mi van? – kerekedett el a szeme huginak.
- Hát, gőzöm sincs, a te hibád, mert a te tornyod amúgy is eldőlt volna! – vágtam rá.
- De a tied is eldőlt, ne legyél rosszmájú. Eldőlt az is! – próbálta magát mentegetni.
- Az enyém nem borult volna, ha te nem bénázod el! – kulcsoltam össze a kezem.
- Hát akkor vége a játéknak! – vágta rá húgocskám, miközben már tápászkodott is fel.
- Egy fenét, mi volt a megállapodás? Az, hogy akié eldől, az vetkőzik! Tehát mindketten most le kell húznunk, ami rajtunk maradt még, mert mindkét toronynak annyi lett! – világosítottam fel.

Húgocskám csendben maradt, majd szóvá tette, hogy abban az esetben megy bele, ha előbb én húzom le, mivel én már amúgy is láthattam őt.

Hahotázásomat követően törökülésbe lecsücsült, és neki is látott az építésnek, miközben arra gondoltam, hogy két ruhadarabbal a testén nincs esélye, mert a rajtam lévő nadrág-alsógatya-pulcsi-atléta négyest elég nehéz lesz lekörözni egy nadrág-póló duóval. Aztán az első körben ebbe szépen bele is trafáltam, mert a már magasodó dominótorony a parkettán hirtelen egyszer csak összeomlott. Húgocskám hangos nevetésbe csapott át, én pedig valami csúnya szó kiejtésével kaptam is le magamról a pulóvert. A második körben precízebben építettem fel a toronyépítményt, ám ezt a kört is elbuktam, mert a legalsó dominók közül az egyik kifordult, így megint borult a létesítményem – és persze a tervem. Kezdtem pipa lenni, ha fordítva történik, akkor a húgocskám már mezítelenül állhatna előttem. Hugi nagyon jól érezte magát, engem meg felkészületlenül fogadott a tény, hogy habár annyira nem építette tökéletesen a tornyait, mégis biztosabb alapokon állt, mint az enyéim.

- Na, akkor most én jövök hugicám!
- Persze-persze! – kuncogott az orra alatt.

Immáron felülről nem volt rajtam sem pulcsi, sem atléta, és kissé bosszantott, hogy két lehetőséget is elszalasztottam. Az építmény alapzatát rendkívül biztosra építettem, ám a dominó úgy egy jó méter alatt elfogyott. Húgocskám pedig kegyelemdöfésként az övére feltette azt a dominót, amivel az enyémnél éppen csak meg tudott előzni. Kezdtem magam nem túl jól érezni, miután a nadrágomtól is megszabadultam. Nem akartam elhinni, hogy a harmadik fordulót is bukom. Ha tudom, hogy ennyire jó építkezésben, talán felkészülök rá, de abszolút nem számoltam rá, hogy 3 összecsapás után 3-0-ra fog vezetni. Vékony, hurkapálcika ujjacskáival pedig már kezdte is építeni az előzőleg lerombolt torony dominóiból a következő építményt, miközben elégedett mosollyal nyugtázta a már igencsak szikrázó feszültséget a képemen. Idegességemben már a kezem is remegett kissé, mert nem így terveztem ezt az estét, hogy pucéran láthasson engem a húgom. Nekiveselkedtem a 4. körnek is, és már a remegés ellen is küzdöttem, nem csak a testvérem ellen. A kitartásomnak hála végül egy eléggé labilis építménnyel, de megnyertem ezt a kört, mert huginak óriási robajjal zuhant össze a tákolmánya.

A "húgom kukkolom" topik történetének folytatását ide fogom írni a jövőben!

Hideg napok következtek. Az addigi enyhe, kellemes napokat felváltotta a zord, szeles időjárás, az eső csak úgy csípte az ember kézfejét, és hangosan kopogtatta az esőkabátot. Előkerültek a meleg, vastag göncök, pulóverek, béléses kabátok és sapkák. Sosem szerettem az ennyire hideg időjárást, legfőképpen, ha még hó sem párosult mellébe, hanem eső és viharos szél. Testvérkém sem volt így másképp, amikor hidegre váltott az idő, volt, hogy csak étkezéseknél láttam, mert mindketten elbújtunk a mi saját birodalmunkba. Gondolom, amikor már megunta a játékbabáit, néha-néha átjött, és építőkockáztunk egyet, vagy éppen dominóztunk, rengeteg dominónk volt. Óriási erődítményeket építettem, amelyek szinte épp, hogy nem dőltek össze az instabilan összetákolt darabkákkal, és amelyeket a gonosz robotoktól meg kellett védeni. Húgocskám mindig egy-egy passzos, vékony anyagú, otthoni mászkálásra szánt nadrágban szállásozott a szobámban. Mindig kifigyeltem, hogy visel-e a nadrág alatt valamit, és több alkalommal is láttam, hogy bizony a nadrág alá nem húzott bugyit, mert az alsójának sehol sem leltem a széleit, körvonalait. Izgatott a dolog, és az erődítmények építésének közepette, alkalomadtán is véletlenül – akarva – hozzáértem a feszes fenekéhez. A selymes anyagon végig simultak ujjaim, és mintha csak örökkévalóságig tartottak volna ezek a pillanatok. Amikor testvérkém éppen útban volt a fiókoknál, akkor pedig spontán egy kétkezes fenékfogással vontam odébb. A fehér pólója simaságát pedig két apró dombocska bökte. Nagyon kellemesen teltek a délutánok, míg magunkra maradtunk, ám az építőjátékozás az idő múlásával átfordult egy másfajta játékba. Két hatalmas tornyot kellett megépíteni 5 perc alatt, és akié hamarább összedől, annak le kell vennie magáról egy ruhadarabot. Testvérkém bizonytalankodott kissé, majd erőt vett magán, és csípőre tett kézzel kijelentette:

- Márpedig én fogok nyerni, és én foglak ma pucéran látni.
- Te most viccelsz? Soha sem fogsz megverni toronyépítésben – kacagtam hangosan.