
Mindig nyaggatnak, hogy írjam le és nincs kedvem annyiszor. Szóval az első:
Sokan írják, hogy kolis szobatárs, osztálytárs, ilyesmik. Nekem nem. Középiskolában nem voltam kolis, fősulin meg nem jött be a szobatársam. Meg nem is beszéltünk ilyesmikről sosem. Meg volt pasim...
Nyolcadik után lovas táborban mentem, 27-en voltunk, amiből csak két fiú volt, azok is azért, mert ott volt a lánytestvárük. Ott ismerkedtem megy egy lánnyal, akivel barátnők lettünk. Ő akkor már középiskolában elsős volt, de nem ott, ahova én készültem. barátnők lettünk, összejártunk, meg ilyesmik. Ahogy lenni szokott felpróbálgattuk egymás ruháit és egymás előtt öltöztünk ilyenkor. Egyszer azt mondta mennyivel másabb az én mellem, mint az övé és hogy szeretné kíváncsiságból megfogni. Nem tudtam mit csináljak, így hát hagytam. Ő is rátette az én kezemet a sajátjára. Ezek után úgy gondolta, hogy állandó engedélyt adtam neki és egyre gyakrabban fogta meg mindenféle helyzetekben, de közben mindig nevetett, így nem tudtam rá haragudni. Közben nekem volt 2 pasival is "valami", de egyik sem sült el valami jól. Bénák voltunk, ez a lényeg.
Nálunk voltunk a szobámban suli után, anyám még dolgozott. A pasikról beszélgettünk. Azt mondta fél attól, hogy megcsókoljon egy pasit, mert biztos béna lenne, gyakorolni kellene előtte valakivel, akinél mindegy, mert nem számít. Felsorolt vagy három "barátpt", akikkel lehetne. Mit mondjak, egyik bénább volt, mint a másik. Aztán azt mondta, hogy egymáson kellene gyakoroljunk, nekem már úgy is van egy kis tapasztalatom, megtaníthatnám. Megint jött ez a "nem tudok nemet mondani" állapot, amit igennek vett. Mivel feküdtünk, egyszerűen fölém hajolt és megcsókolt és mivel nem volt részemről különösebb ellenállás, ezért azzal a lendülettel megfogta a mellemet is, majd pedig egyszerűen belenyúlt a bugyimba. Ellenkezni kezdtem, hogy nem akarom, meg hogy nem kéne, ilyenek. Ő meg kérlelt, hogy tényleg csak ki akarja próbálni, meg egyébként is annyira szeret engem és szeretne nekem valami nagy örömet okozni. Ezen vitatkoztunk egy darabig, aztán mondtam neki, hogy ok, csinálja, de én nem hiszem hogy fogom viszonozni neki. Hagytam, megtörtént, de totál passzív voltam. Utána feküdtünk vagy 10 percet, simogatni akart, de mondtam, hogy tanulnom kellene, meg ilyesmik, szóval elküldtem. Ma is emlékszem mennyire szarul éreztem magam lelkileg utána. Anyám következetesen "buzi"-nak nevezte a leszbikus nőket, pl: Martina Navratilovát. Na ez az érzés volt bennem végig, hogy "buzi vagyok". Utána nem beszéltem a lánnyal egyáltalán 1 hétig, és még vagy 2 hétig csak telón tőszavakban. Többször kérdezte, hogy haragszom-e. Kb. 3 hét múlva írtam rá, hogy nem haragszom és találkozzunk. Igazából valóban szerettem, mert nagyon jó barátnő volt és hiányzott. Próbáltuk helyre tenni a történteket. Megbeszéltük, hogy ez olyan volt, mintha egy női masszőrhöz mentem volna, aki jót tett a testemmel.
Sokan írják, hogy kolis szobatárs, osztálytárs, ilyesmik. Nekem nem. Középiskolában nem voltam kolis, fősulin meg nem jött be a szobatársam. Meg nem is beszéltünk ilyesmikről sosem. Meg volt pasim...
Nyolcadik után lovas táborban mentem, 27-en voltunk, amiből csak két fiú volt, azok is azért, mert ott volt a lánytestvárük. Ott ismerkedtem megy egy lánnyal, akivel barátnők lettünk. Ő akkor már középiskolában elsős volt, de nem ott, ahova én készültem. barátnők lettünk, összejártunk, meg ilyesmik. Ahogy lenni szokott felpróbálgattuk egymás ruháit és egymás előtt öltöztünk ilyenkor. Egyszer azt mondta mennyivel másabb az én mellem, mint az övé és hogy szeretné kíváncsiságból megfogni. Nem tudtam mit csináljak, így hát hagytam. Ő is rátette az én kezemet a sajátjára. Ezek után úgy gondolta, hogy állandó engedélyt adtam neki és egyre gyakrabban fogta meg mindenféle helyzetekben, de közben mindig nevetett, így nem tudtam rá haragudni. Közben nekem volt 2 pasival is "valami", de egyik sem sült el valami jól. Bénák voltunk, ez a lényeg.
Nálunk voltunk a szobámban suli után, anyám még dolgozott. A pasikról beszélgettünk. Azt mondta fél attól, hogy megcsókoljon egy pasit, mert biztos béna lenne, gyakorolni kellene előtte valakivel, akinél mindegy, mert nem számít. Felsorolt vagy három "barátpt", akikkel lehetne. Mit mondjak, egyik bénább volt, mint a másik. Aztán azt mondta, hogy egymáson kellene gyakoroljunk, nekem már úgy is van egy kis tapasztalatom, megtaníthatnám. Megint jött ez a "nem tudok nemet mondani" állapot, amit igennek vett. Mivel feküdtünk, egyszerűen fölém hajolt és megcsókolt és mivel nem volt részemről különösebb ellenállás, ezért azzal a lendülettel megfogta a mellemet is, majd pedig egyszerűen belenyúlt a bugyimba. Ellenkezni kezdtem, hogy nem akarom, meg hogy nem kéne, ilyenek. Ő meg kérlelt, hogy tényleg csak ki akarja próbálni, meg egyébként is annyira szeret engem és szeretne nekem valami nagy örömet okozni. Ezen vitatkoztunk egy darabig, aztán mondtam neki, hogy ok, csinálja, de én nem hiszem hogy fogom viszonozni neki. Hagytam, megtörtént, de totál passzív voltam. Utána feküdtünk vagy 10 percet, simogatni akart, de mondtam, hogy tanulnom kellene, meg ilyesmik, szóval elküldtem. Ma is emlékszem mennyire szarul éreztem magam lelkileg utána. Anyám következetesen "buzi"-nak nevezte a leszbikus nőket, pl: Martina Navratilovát. Na ez az érzés volt bennem végig, hogy "buzi vagyok". Utána nem beszéltem a lánnyal egyáltalán 1 hétig, és még vagy 2 hétig csak telón tőszavakban. Többször kérdezte, hogy haragszom-e. Kb. 3 hét múlva írtam rá, hogy nem haragszom és találkozzunk. Igazából valóban szerettem, mert nagyon jó barátnő volt és hiányzott. Próbáltuk helyre tenni a történteket. Megbeszéltük, hogy ez olyan volt, mintha egy női masszőrhöz mentem volna, aki jót tett a testemmel.

Nem az első de "közkívánatra" leírom. Utána majd az elsőt is. Szóval a férjemmel nem voltunk épp jóban azokban a hetekben. Talán nem is volt konkrét oka, egyszerűen csak feszültség volt. Időpontom volt a fodrászhoz, de nem volt kedvem elmenni. Aztán elmentem, gondoltam addig sem vagyok otthon. Kedveltem a fodrászt, mert nem volt dumagép, nem hitte, hogy szórakoztatnia is kell engem a munkája közben. Észrevette, ha nem akartam, beszélgetni, ahogy aznap sem. Mindig jó volt frizurája, szép a sminkje, jó volt ránézni. De ez minden. Az tény, hogy gyakran simogatta meg a hajamat és néha a vállamat is, de hát fodrász, nem gondoltam semmire. Aznap mikor kész lett az mondta:
- Na, most már tetszeni fogsz a férjednek.
- Hát neki pont nem akarok most.
- Akkor a pasiknak
- Azoknak sem.
- Akkor akinek akarsz. -és nevetett.
- Nekem most bőven elég, ha neked tetszem.
De én ezt úgy értettem, hogy ő a fodrász, ő látja-hogy jó-e szerinte. Odahúzott egy széket, leült velem szemben, megfogta a karomat és azt mondta:
- Hát .... nekem tetszel.
Csak néztük egymást. Nem húztam el a kezem, erre ő kisimította a hajamat az arcomból, pedig nem is lógott a szemembe. De hát fodrász ...
Akkor már tudtam, hogy mi fog történni, mert nem az első volt. Közelebb hajolt, de tényleg csak 2 millimétert. Mivel erre sem mozdultam meg, így megcsókolt. Utána annyit kérdezett, hogy el fogok-e futni, amíg bezárja az ajtót. Intettem, hogy nem. A többi pedig már ment magától .
Hazafelé "orgazmus után" nagyon rosszul éreztem magam és még kb. 2 hétig. Azóta sem tudom hova tenni a történteket.
- Na, most már tetszeni fogsz a férjednek.
- Hát neki pont nem akarok most.
- Akkor a pasiknak
- Azoknak sem.
- Akkor akinek akarsz. -és nevetett.
- Nekem most bőven elég, ha neked tetszem.
De én ezt úgy értettem, hogy ő a fodrász, ő látja-hogy jó-e szerinte. Odahúzott egy széket, leült velem szemben, megfogta a karomat és azt mondta:
- Hát .... nekem tetszel.
Csak néztük egymást. Nem húztam el a kezem, erre ő kisimította a hajamat az arcomból, pedig nem is lógott a szemembe. De hát fodrász ...
Akkor már tudtam, hogy mi fog történni, mert nem az első volt. Közelebb hajolt, de tényleg csak 2 millimétert. Mivel erre sem mozdultam meg, így megcsókolt. Utána annyit kérdezett, hogy el fogok-e futni, amíg bezárja az ajtót. Intettem, hogy nem. A többi pedig már ment magától .
Hazafelé "orgazmus után" nagyon rosszul éreztem magam és még kb. 2 hétig. Azóta sem tudom hova tenni a történteket.
szép...