Azt látom, hogy:
-sokan azt a programot vagy döntést hurcolják magukkal, hogy önmagadként nem vagy jó, ezért nem derülhet ki, ki és milyen vagy valójában
-az őszinteséget sebezhetőségnek azonositják, pedig a legnagyobb erő, ha ki mered tenni magad a világnak úgy ahogy vagy
-szégyellik magukat, hogy vágyaik vannak, szégyellik a vágyaikat, mert ki mit gondol majd
-félnek a konfrontációtól, pedig tudni kell nemet kapni és nemet mondani
-ugyanúgy tudni kell igent kapni és igent mondani is, nagyjából ugyanúgy nem tudják kezelni az emberek ezt, mint a nemet
-nagyon sokan a negatívat keresik, ha nincs, belemagyarázzák, csak azért, hogy enyhítsék a saját bizonytalanságukat
-a túlagyalás mindent tönkretesz, emiatt az emberek elmennek a lehetőségek mellett, sosem a lehetőség megy el mellettünk
-önbizalomhiány miatt mindent tudni akarnak előre, pontosan mi fog történni, hol, hogyan, mikor, nincs bennük az, hogy képes vagyok kezelni a helyzeteket, belemegyek és meglátjuk, hogy alakul
-sosem benned kételkedik a másik, hanem saját magában
Személy szerint ezeket figyeltem meg tapasztalatból, itt olvasott sztorikból. Sosem találkoztam még olyannal, aki megevett vna. A minimum a nagyon jót beszélgettünk, már eleve abból kifolyólag, hogy feloldódott, illetve a félelmei ellenére megjelent, sokat adott az önbizalmának. Mindenkivel így volt. Senki nem harap. Maximum kiderül, hogy nem egymást keresitek, na és?!
Mivan ha kiderül, hogy igen? Az még rosszabb tudom. De tudni kell felnőtt módon kezelni a dolgokat. Illetve még az egy fontos dolog, hogy csak azért, mert gyerekkorban azt tanultuk, hogy ne álljunk szóba idegenekkel, az már nem valid, mind felnőttünk, mostmár szabad.
Ha van még észrevételetek, írjátok ide nyugodtan. Hátha segít ez az önreflexióban azoknak, akiknek szükséges.
-sokan azt a programot vagy döntést hurcolják magukkal, hogy önmagadként nem vagy jó, ezért nem derülhet ki, ki és milyen vagy valójában
-az őszinteséget sebezhetőségnek azonositják, pedig a legnagyobb erő, ha ki mered tenni magad a világnak úgy ahogy vagy
-szégyellik magukat, hogy vágyaik vannak, szégyellik a vágyaikat, mert ki mit gondol majd
-félnek a konfrontációtól, pedig tudni kell nemet kapni és nemet mondani
-ugyanúgy tudni kell igent kapni és igent mondani is, nagyjából ugyanúgy nem tudják kezelni az emberek ezt, mint a nemet
-nagyon sokan a negatívat keresik, ha nincs, belemagyarázzák, csak azért, hogy enyhítsék a saját bizonytalanságukat
-a túlagyalás mindent tönkretesz, emiatt az emberek elmennek a lehetőségek mellett, sosem a lehetőség megy el mellettünk
-önbizalomhiány miatt mindent tudni akarnak előre, pontosan mi fog történni, hol, hogyan, mikor, nincs bennük az, hogy képes vagyok kezelni a helyzeteket, belemegyek és meglátjuk, hogy alakul
-sosem benned kételkedik a másik, hanem saját magában
Személy szerint ezeket figyeltem meg tapasztalatból, itt olvasott sztorikból. Sosem találkoztam még olyannal, aki megevett vna. A minimum a nagyon jót beszélgettünk, már eleve abból kifolyólag, hogy feloldódott, illetve a félelmei ellenére megjelent, sokat adott az önbizalmának. Mindenkivel így volt. Senki nem harap. Maximum kiderül, hogy nem egymást keresitek, na és?!
Mivan ha kiderül, hogy igen? Az még rosszabb tudom. De tudni kell felnőtt módon kezelni a dolgokat. Illetve még az egy fontos dolog, hogy csak azért, mert gyerekkorban azt tanultuk, hogy ne álljunk szóba idegenekkel, az már nem valid, mind felnőttünk, mostmár szabad.
Ha van még észrevételetek, írjátok ide nyugodtan. Hátha segít ez az önreflexióban azoknak, akiknek szükséges.

Az erkélyemen izgalmas nagyon. Szomszéd pár elég aktív, kb minden este hallgatom őket. A nőnek villantottam már párszor, mikor kijött cigizni, igazán érdeklődő volt minden alkalommal, élveztem is el úgy, hogy néz. Szex közben nem buktunk le előttük, az exem annyira már nem volt bevállalós, viszont igazán érdekes élmény lenne ha megtörténne mással. Addig is szórakoztatom én. Viszont ő még nem villantott, csak nézni mer. Ki akarom hozni belőle a merészebb énjét.

Azok a helyek a legjobbak, ahol elhangzik, hogy itt nem kéne
