Diósjenő 2025 – Találkozások testközelből .

Tizenhatodszorra gyűltünk össze, de valahogy most először éreztem úgy, hogy már nem is kell bemutatkozni, csak körbenézni. Az arcok ismerősek voltak, még ha eddig csak a képernyőn keresztül is. A fórum, a cset, a sok apró interakció... most húst kapott, szívet, mosolyt és néha egy kis huncutságot is.

Péntek délutánra szinte mindenki megérkezett. Valaki már rotyogtatta a csülökpörköltet, amit nemcsak az illata, hanem a hangulat is fűszerezett. A medence mellett egyre több nevetés hallatszott, a táskákból előkerültek az italok, és a kezdeti bátortalanság gyorsan feloldódott.

Este elindult a programok sorozata egy játékos tánckoreográfiával, amit egy pár résztvevő már hetek óta tervezett. Köré gyűltek fiúk és lányok, és ki-ki a maga ritmusában csatlakozott. Nem volt erőltetett, nem volt kötelező, mégis valahogy mindenkit megérintett.

A farsangi jelmezek idén is kreativitásról árulkodtak (egyeztetés során kérték a szervezők, hogy készüljünk és készültek is köztük én is). Volt, aki lazábbra vette a figurát, más inkább provokatívra. De ahogy az lenni szokott: amit valaki túl soknak érezne, másnak épp csak egy kis flört. És pont ez a szépsége ennek a közösségnek a szabadság, a kölcsönös tisztelet.

Szombaton, bár két párnak dolga akadt, jelezték, hogy a szobájukat senki se foglalja el, visszajönnek. És tényleg. Nem lehetett csak úgy kilépni ebből a hangulatból. Délután a versenyek vitték a prímet: volt bugyiárverés, vizes pólós vetélkedő, és néhány kreatív, enyhén pikáns ügyességi játék, ami nem a nyerésről, hanem a nevetésről szólt.

Bugyiárverés. A legdrágább megint a házigazda nedves kis csipkéje lett. Egy férfi csak ennyit mondott: „Megér mindent"

Vizes póló, vizes gatya verseny. Fehér anyag, víz, mellbimbók, vizes dudorodó alsónadrágok, pillantások. A medence mellett valaki elfelejtett levegőt venni.

WC-papír guriga és seprűnyél. A lányok combja közé szorították, a fiúk célba találtak... vagy csak remélték

A tombola ajándékai között is akadt pár, ami nem feltétlenül a nappaliba való, de annál jobban örültek neki a nyertesek. Estére újra a medence körül gyűlt össze a társaság, zene szólt, tánc volt, és ahogy lenni szokott: mindenki ott és úgy töltötte az éjszakát, ahogy neki jólesett. Felnőttek vagyunk és ezt mindenki tiszteletben tartotta.

Volt, aki csak kíváncsian jött és meghatottan távozott. Volt, aki magának sem merte bevallani, mennyire vágyik az őszinte beszélgetésekre, aztán hirtelen egy tábortűz mellett találta magát, mélyen egy idegen szemébe nézve, és azon kapta magát, hogy már nem is idegen.

Sajnálatos árnyalat is jutott: egy régi talis pár, akiknek itt született a kapcsolata, pénteken veszteséggel érkeztek és mégis bejöttek. Mert ez a közösség nemcsak vágyakat, hanem emberséget is ad.

A vasárnap már a pakolás és búcsú ideje volt. A szervező, bár kimerülten, még mindig mosolyogva terelgetett mindenkit de már nem hagyta, hogy a résztvevők vendégként viselkedjenek. „Nem kiszolgáló személyzet vagyunk, mindenki hagyjon maga után rendet" hangzott el, és ebben ott volt minden: felelősség, gondoskodás és határhúzás.

Ami ott történt, ott is marad. De az biztos, hogy aki ott volt, kicsit másképp tért haza.

Már foglalva van a jövő évi időpont. És ez mindent elmond.

Egy kíváncsi (és kissé pajzán) fórumos – kilétem maradjon titok

Diósjenő 2025 – Találkozások testközelből .

(1.rész)

Tizenhatodszorra gyűltünk össze, de valahogy most először éreztem úgy, hogy már nem is kell bemutatkozni, csak körbenézni. Az arcok ismerősek voltak, még ha eddig csak a képernyőn keresztül is. A fórum, a cset, a sok apró interakció... most húst kapott, szívet, mosolyt és néha egy kis huncutságot is.

Péntek délutánra szinte mindenki megérkezett. Valaki már rotyogtatta a csülökpörköltet, amit nemcsak az illata, hanem a hangulat is fűszerezett. A medence mellett egyre több nevetés hallatszott, a táskákból előkerültek az italok, és a kezdeti bátortalanság gyorsan feloldódott.

Este elindult a programok sorozata egy játékos tánckoreográfiával, amit egy pár résztvevő már hetek óta tervezett. Köré gyűltek fiúk és lányok, és ki-ki a maga ritmusában csatlakozott. Nem volt erőltetett, nem volt kötelező, mégis valahogy mindenkit megérintett.

A farsangi jelmezek idén is kreativitásról árulkodtak (egyeztetés során kérték a szervezők, hogy készüljünk és készültek is köztük én is). Volt, aki lazábbra vette a figurát, más inkább provokatívra. De ahogy az lenni szokott: amit valaki túl soknak érezne, másnak épp csak egy kis flört. És pont ez a szépsége ennek a közösségnek a szabadság, a kölcsönös tisztelet.

Szombaton, bár két párnak dolga akadt, jelezték, hogy a szobájukat senki se foglalja el, visszajönnek. És tényleg. Nem lehetett csak úgy kilépni ebből a hangulatból. Délután a versenyek vitték a prímet: volt bugyiárverés, vizes pólós vetélkedő, és néhány kreatív, enyhén pikáns ügyességi játék, ami nem a nyerésről, hanem a nevetésről szólt.

Bugyiárverés. A legdrágább megint a házigazda nedves kis csipkéje lett. Egy férfi csak ennyit mondott: „Megér mindent"

Vizes póló, vizes gatya verseny. Fehér anyag, víz, mellbimbók, vizes dudorodó alsónadrágok, pillantások. A medence mellett valaki elfelejtett levegőt venni.

WC-papír guriga és seprűnyél. A lányok combja közé szorították, a fiúk célba találtak... vagy csak remélték

Diósjenő 2025 – Találkozások testközelből .

(2.rész)

A tombola ajándékai között is akadt pár, ami nem feltétlenül a nappaliba való, de annál jobban örültek neki a nyertesek. Estére újra a medence körül gyűlt össze a társaság, zene szólt, tánc volt, és ahogy lenni szokott: mindenki ott és úgy töltötte az éjszakát, ahogy neki jólesett. Felnőttek vagyunk és ezt mindenki tiszteletben tartotta.

Volt, aki csak kíváncsian jött és meghatottan távozott. Volt, aki magának sem merte bevallani, mennyire vágyik az őszinte beszélgetésekre, aztán hirtelen egy tábortűz mellett találta magát, mélyen egy idegen szemébe nézve, és azon kapta magát, hogy már nem is idegen.

Sajnálatos árnyalat is jutott: egy régi talis pár, akiknek itt született a kapcsolata, pénteken veszteséggel érkeztek és mégis bejöttek. Mert ez a közösség nemcsak vágyakat, hanem emberséget is ad.

A vasárnap már a pakolás és búcsú ideje volt. A szervező, bár kimerülten, még mindig mosolyogva terelgetett mindenkit de már nem hagyta, hogy a résztvevők vendégként viselkedjenek. „Nem kiszolgáló személyzet vagyunk, mindenki hagyjon maga után rendet" hangzott el, és ebben ott volt minden: felelősség, gondoskodás és határhúzás.

Ami ott történt, ott is marad. De az biztos, hogy aki ott volt, kicsit másképp tért haza.

Már foglalva van a jövő évi időpont. És ez mindent elmond.

Egy kíváncsi (és kissé pajzán) fórumos – kilétem maradjon titok