Azért ritkább, mert nagyon kevés férfi van, akinek ez az opció elfogadható. Nem az a ritka, hogy egy megosztott feleség nem szeretné a férjét más nő karjaiban tudni, hanem az, hogy ennek tudatában a férj mégis hajlandó elengedni a feleségét mással. Ehhez nagyfokú önzetlenség kell, azért a legtöbb esetben az ember azért ad, mert "akkor majd az nekem is jár", nem pedig tisztán a másik öröméért. Általában az tapasztalható, hogy inkább meghúznak egy közösen elfogadható határt, például kizárólag közösen lesznek hajlandók találkozni másokkal (mindegy, mire hivatkozva), vagy akár teljesen be is zárhatnak, ha ez bizonytalanságot szül bárkiben a másikkal kapcsolatban.

Teljesen normális. Mindenkinél máshol vannak a határok, és az, hogy valaki elengedi-e mással a társát, nagyban függ az önbizalomtól és a saját helyzetértékelésétől a házasságban. Lehet, hogy téged izgat a gondolat, hogy ő mással van, ő viszont féltékeny lenne, vagy féltené a pozícióját, vagy simán csak fájdalmas lenne számára. Pont olyan ez, mint például az anális szex. Csak azért, mert mondjuk a feleséged engedi, akár élvezi is, ha beteszed neki, neked pasiként nem kell engedned, ha nem élvezed...

Jó a neved! Emlékeztet arra, hogy a szőke herceg mindig megküzd a sárkánnyal, mielőtt a nő színe elé járulhat. Nem kölcsönkéri a királylányt, hanem karddal a kezében utat vág hozzá Azt hiszem, általános problémaként olvasom itt, hogy rengetegen arra várnak, hogy majd a pár oda adja a nőt. Ilyen létezik a klubbokban, de oda is el kell menni, ugye. A házibarát viszont nem így érkezik a házasságba. A férfi elcsavarja a nő fejét, a nő a férfi fejét, és közben a háttérben vagy egy nyitott házasság áll, ami egy szerencsés csillagállás, vagy titokban történik, mint olyan sok házasságban. Akárhogy is, a legtöbb "kívülálló" számára mindkét megoldás ugyanoda vezet, a hőn áhított királylány szoknyája alá.

Nem mindenkinél megy ez gyorsan, nálunk több évig tartott, mire annyira fel tudott oldódni, hogy most már csak néha érzi magát feszélyezve, de akkor is képes átbillenni és belelazulni a szeretkezésekbe. Nálunk rengeteg türelem, rengeteg megerősítés és még több átbeszélt éjszaka kellett hozzá. Még a mai napig tart nálunk az események előtti és utáni érzelmi és mentális állapotaink monitorozása. És mindig van hová, én pl még sosem láttam őt úgy szeretkezni, mint tegnap a barátjával. Szóval megéri kivárni.

Nehéz összehozni a párcserét, általában a legegyszerűbb mindig a feleségeknek bepasizni.

Nálunk is így zajlott nagyon sokáig. Megvan ennek a varázsa, ahogy a közös, hármas élménynek is. Mi szeretjük mindkettőt.

Szerintem nem kell, hogy ez töltse ki az életet. Sőt.

Mondok egy példát: hagyod a fenébe az erőltetést, és élitek az életetek, nyitott szemmel, de nem sürgetve semmit. Aztán 5 év múlva az egyik koncerten, színházi előadáson, parkban, kávézóban, moziban, túrán, strandon, játszótéren, piacon, munkahelyen, meghívott bulin (hogy ne folytassam, helyettesítsd be, egészítsd ki bármivel) mellétek sodródik tök ártatlanul egy pár vagy egy helyes, vagy sármos pasi, elkezdtek beszélgetni, és észreveszed, hogy a feleséged szeme csillog, furcsán viselkedik, és hirtelen ott találod magad egy öntudatlan flirtilés kellős közepén. Tudod mi történt? Máris előrébb jutottatok, mint bárki, aki itt ugyancsak az elkövetkező 5 évben a csalódástól csalódásba fulló, sikertelen szervezett randiktól megcsömörölve, alapvetően kedvtelenül és bizalmatlanul, de továbbra is csak ábrándozik, vagy rosszabb esetbe leadva a saját személyes igényeiken, alámennek a nívójuknak, és utána rájönnek, hogy egyáltalán nem érte meg, nem azt kapták, megundorodnak az egésztől, akár maguktól vagy egymástól is. Ti viszont lehet, hogy a rá következő pár évben ezzel az egy, minőségi és véletlen találkozással behozzátok az összes vélt lemaradásotokat ilyen tekintetben. A sors iróniája, hogy erre lehet, hogy tényleg 5 évet kell várni, de lehet, hogy jövőhéten megtörténik.

Mennyivel egyszerűbb, ha csak dugópartner kell, akkor a klubbok tökéletesek, épp eléggé benne van a bizonytalanság izgalma. Ha pedig egy pár biztosra akar menni, nulla érzelmi kötődéssel, akkor arra a profik a legmegfelelőbbek, és semmi sem lesz zsákbamacska.

Én is kezdhetem nyers borral az írást Részben egyetértek veled, tényleg nagyon fontos, hogy a hölgy számára vonzó legyen a partner, és igen, a fiatalság alapvetően vonzó, ráadásul rengeteg egyéb gondolati és érzelmi képzettársítással jár, úgy mint energetikusság, egyfajta ártatlanság, sőt, idősebbként úgy érezni, hogy még mindig megvan bennünk az a tűz, ami miatt egy fiatalabb generáció szépnek és vonzónak tarthat, hogy még nem múlt el a varázs, stb stb.

Viszont létezik olyan, hogy a "két korosztály összegyúrva". Mégpontosabban, amit kerestek, szerintem nem korosztályfüggő. Ahogy mondják a használtautónál is, ne óraállást, hanem állapotot vegyél. Tapasztalatból mondjuk, hogy lehet egy 50-hez közeli férfi is sportos, fiatalos, energetikus, szőrtelen, még csak ősznek sem kell lennie, ahogy lehet egy huszonéves is igénytelen, tunya, szőrős, sőt, akár kopasz vagy ősz is. A viselkedési minták, szeretői attitűd és érzelmi érettség is sokkal inkább személyi beállítottságtól, élettapasztalatból és neveltetéstől függenek, a kor nem jelent semmilyen garanciát. Az, hogy ki milyen csomaggal a puttonyában közeledik, arról csak a szem és a metakommunikáció tud árulkodni.

Persze a személytelen (online, egyéb app) keresésnél valahogy muszáj paraméterezni, de ez is csak arra mutat rá, hogy a minőséget megtalálni mennyivel nehezebb így, mint a való életben. Azt hiszem, hogy egy szexuális viszony az az emberek közötti szociális kapcsolódás kiteljesedése és elmélyülése, tehát szerintem az aktív szexuális kapcsolódások megélésekhez elkerülhetetlen az aktív szociálisan életet kialakítása, ahol nem kérdés többé a korosztály, mert a másik szemébe lehet nézni.

Nem biztos, hogy a kereséssel segítené a bevonzást, sőt, a tapasztalatok szerint még talán hátráltatja is. A feleségem is nagyon hasonlóképpen van ezzel, nagyon kevés partnerrel jutott el odáig, de amikor sikerül valakinek felhívnia magára a figyelmét, és kialakul az átlagnál magasabb szimpátia, akkor nagyon minőségi találkozások bontakoznak ki belőle.

Szia, olyan már volt, hogy sztornóztam, mert valamilyen féltékenységszerűséget éreztem, de sosem az aktus közben, hanem valamelyik újratalálkozás előtt. Aztán amikor megint helyére kerül az egyensúly, lehet oldani és szervezni az estét.