Ezt itt Big28

Így kiöltözve, ugyan hova megy.... vagy jön
A képet az engedélyével tettem fel.

A szerencse banknál a 2010-es számú számládra átutaltam 365 nap szerencsét, egészséget, és jókedvet.
Minden jót az elköltéséhez!

Minden barátnak és ismerősnek B.U:É:K.

Lencsy boldog szülinapot

Szuer és Big28

A fütyi kérelme:


Alulírott Hímvessző, jelen levelemmel fizetésemelésért folyamodom.

Indokaim a következők:
-Nagy mélységekben dolgozom,
-Bármely helyzetben először a fejem dugom be,

-Sem hétvégi, sem szabadságolási időszakom nincs,


-Nedves környezetben kell dolgoznom,
-Magas hőmérsékleten dolgozom,
-Fertőző betegségeknek vagyok kitéve.


Tisztelettel: Hímvessző





Tisztelt Hímvessző!


Miután kérelmét átolvastuk, az abban lévő érveket elemeztük .
Sajnálattal közöljük, hogy kérelmét a következő okok miatt elutasítottuk:


-Nem dolgozik napi 8 órát folyamatosan,
-Kis erőkifejtés után elszenderedik,
-Nem követi mindig a felső vezetés utasításait,

-Nem marad meg kijelölt helyén, gyakran elkódorog máshová,
-Nincs kezdeményezőkészsége, állandóan nógatni, motiválni kell, hogy munkába álljon,
-Munka lejártával munkahelyét mocskosan hagyja el,
-Nem követi a biztonsági előírásokat, mint pl. a védőruha viselete,

-Képtelen két egymás utáni műszakban dolgozni,
-Néha elhagyja a munkahelyét, még mielőtt a napi munkát elvégezte volna.


Ha mindez még nem lenne elég érv Önnek, megjegyezzük, hogy állandóan két gyanús zsákkal járkál.

Bérosztály

De még bővíthető a lista Moncy, Heppybabymsn, Mosoly, Crazy Baby, Niggerbácsi, PallMall

Kukk Szuer vagyok

Lencsike, nagyon sok boldog születésnapot! BIG28 és Szuer

BIG28
Jó éjt

Bolog szülinapot kicsifiam

Mollynak és Manónak nagyon boldog névnapot!

kat rá

Versike

Modern kislány vagyok, nagy hibákkal teli,
a foglalkozásom: nem háztartásbeli.
Főzni én nem tudok, mosáshoz nem értek,
a házimunkához csöpp kedvet sem érzek.
Viszont egyet büszkén be merek vallani,
sok mindent nem tudok, de van ám valami:
Amihez én olyan pompásan értek,
mint kevés asszony ezen a vidéken.
Mert tudom azt bármiféle pózban,
közepes, gyors és lassú tempóban.
Tudom oldalt, fekve, bedőlve vagy háton,
mindig úgy csinálom, ahogy jónak látom.
Tudásom e téren több mint tökéletes,
s hogy hason is tudom, az csak természetes.
Jó korán elkezdtem gyakorolni ezt én,
mivel tanítóm volt egy fiatal legény.
Fiatal volt mégis jól megtanított ő,
igaz, én sem voltam olyan tudatlan nő.
Bevallom nekem is borsódzott a hátam,
mikor a fiúval elöször próbáltam.
Eleinte azt hittem leszakad az ég is,
lihegtem, szuszogtam, de csináltam mégis.
Idővel rájöttem mi ennek a titka,
s feltárult előttem mindennek a nyitja.
Később már oly rutint szerezhettem,
hogy tudásommal pénzt is kereshettem.
Csináltam én reggel, jó korán felkelve,
ilyenkor van ám az embernek rá kedve.
És nagyon boldogan vidáman műveltem,
még estefelé is, míg el nem szédültem.
Lehullt rólam a ruha, mint fazékról a zománc,
a testem olyan volt, mint a fénylő topáz.
Akad, aki gumisapkát húz fejére,
viszont ez a gyönyört csökkenti felére.
Ez az én gyengém, ezt el kéne hallgatnom,
én a nedvességet érezni akarom.
De hát mit nevettek, nem kell ezt megszólni,
és nem is kell mindjárt a rosszra gondolni.
Nincsen abba semmi, amit elmeséltem,
ha hiszitek, ha nem: az úszásról beszéltem.



Ui.:

Nem kell tehát mindig csak a rosszra gondolni,

Hogy legyen utánna mit, szégyenkezve meggyónni!

Drága Ditta, szülinapod alkalmából nagyon sok boldogságot kíván Szuer és Big28

(komment itt nincs senki hsz-hez! kimoderálva a véleményed!: tom)

Manókának egy baráttól

Big Neked kit mindennél jobban szeretek

"Tavalyi szerelem

Emléke visszacsillog
s olykor arcomra tűz,
arcomra, mely fakó
s elmúlt évekbe néz.
Fényes volt, mint a csillag,
forró volt, mint a tűz,
fehér volt, mint a hó
s édes volt, mint a méz.

Még néha visszacsillog,
de már nem bánt, nem űz,
enyhén simogató,
mint hűs, testvéri kéz:
Lehullott, mint a csillag,
elhamvadt, mint a tűz,
elolvadt, mint a hó
s megromlott, mint a méz."

( Dsida Jenő )
-----------------------------------------------
"Felejtés...

Nem tudlak elfelejteni sajnos nem megy
S ez már egy éve így megy
Mond mit tegyek?
Szívemből kitépni téged nem lehet!
Te már mással vagy, mást ölelsz,
De Engem soha sem feledsz!
Mégsem teszel semmit,
Hogy újra csak Engem ölelj
Hiszen ezt már Te is tudod
Szívünk egymásért dobog
S ég a testünk a vágytól
Hogy újra egymásé váljon
S égjen a tűzben mi örökkön örökké él Szívünkben!"

"Este, nélküled

Ki tudja, hol vagy. Hiányzol.
Ez a kegyetlen érzés megláncol.
Sírok, ágyamon ülve sírok,
A rázkódástól írni alig bírok.
Aludni nem tudok, szívem csak fáj,
Percekig, órákig, napokig Rád vár.
Hiányod megőrjít! Testem szédeleg,
Érintéseid, csókjaid kellenek!
Utálom a világot, utálom az életet,
Utálom magamat, ha nem Veled lehetek.
Hiányzik kacajod, mosolyod, hangod,
Érintéseid, szemed, kezeid, arcod.
Miért nem vagy velem? Hisz kellesz nekem!
Oly sötét és szomorú ez a verem.
Nélküled senki vagyok, egy nyomorult senki,
Nem élek, nem lélegzek, el kell most temetni.
Minden perc kínzás, ha nem vagy itt velem,
Szögek a szívemben. Ez jut most nekem.
Veled lenni. Ez minden álmom.
De csak sírok, és sírok, és nem jön az álom..."

Gyurcsó István: Hiányoddal
Könnyű annak, kinek te vagy az élet,

kinek reggelihez te vagy a cukor.

Te fűszerezed csókkal az ebédet:

kinek vacsora után te vagy a bor.

Jó a társnak, kinek te vagy a társa:

a magányosság ne tudd meg, mily nehéz.

Boldog az, aki jó simogatásra

öledbe hajthatja le fáradt fejét.

Könnyű annak, kinek te vagy a párja:

átvilágítod a hétköznapokat.

Veled a szív mindenkor megtalálja

a boldogsághoz szükséges dolgokat.

- Könnyű annak... De ne tudd meg, mily nehéz,

keserű nekem, ha nem te vagy a méz.

"Most még...
Most még ne mondj semmit, majd akkor ha megjöttél,
Most még ne mondj semmit, csak akkor ha döntöttél,
Még ne mondj semmit addig még nem érted mit tettél,
Ne mondj semmit még, mert nem vagy nem jöttél.
Most még nem létezünk csak játszunk, csak játszuk, hogy élünk.
Mert ez nem az amit akartunk, mert amit akartunk attól félünk
Most még ne add nekem mit mástól elvettél,
Most még ne mond már akkor, már akkor szerettél.
Most még ne mondj semmit, majd találunk szavakat,
Melyekből élet fakad melyek vége nem a pokolba szakad,
Majd ha megszültük egymást nagy vajúdás után,
Akkor mond, nem késtünk le semmit, amit az élet tőlünk kíván.
Most még legyünk csendben hisz fut az út alattunk,
Rohanó fák takarnak roncsokat mit látni nem akartunk,
Lerombolt vágyak mellettünk melyek közt lelkek bolyonganak,
Akik közt megszűnt a kapcsolat csak látszat az mi megmaradt,
Most még próbálj szállni, ne légy vergődő madár
Légy Te a vándor ki végül hazatalál.
De én had mondjam azt SZERETLEK, s ezért én elmegyek.
Ne bántsalak, ne legyen több bűn mert szeretni így nem lehet.
Ha majd átléped a lét küszöbét, ha majd fájni kezd a nincs többé,
Értelmet kap mi volt a volt s mi volt miért.
Egyet megtudsz majd biztosan lesz egy üzenet
Ki téged mindennél jobban szeretett.
Elmegyek ne bántsalak többé, elmegyek mert szeretlek.
Szeretlek örökké."

CSUKÁS ISTVÁN:
SZERELMES VERS


Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.

"Bárhol hajtom le a fejem
Bárhol hajtom le a fejem,
Mindenhol ott vagy velem,
Bármit hoz a sors nekem,
Segítesz, hogy véghez vigyem.
Elfogadod, hogy nehéz vagyok,
Akarod azt, amit én akarok,
Mielőtt elalszom, gondolok rád,
Neved suttogom, mint egy imát.
Bárhol hajtom le a fejem,
Gondolok rád,
Bárhol hajtom le a fejem,
Elmondok érted egy imát.
Nem kéred, hogy más legyek,
Vesztesen is kellek neked,
Ha összetörök, felemelsz,
Ha kiborulok, megölelsz,
Ha dühös vagyok, nem haragszol,
Ha fáradt, velem alszol.
Mindig csak adsz és sosem kérsz,
Az enyém vagy és velem élsz.
Bárhol hajtom le a fejem,
Te mindenhol ott vagy velem.
Tudom, hogy mellettem állsz,
Tudom, hogy engem vársz.
És túl vagyok már mindenen,
Megkérlek, maradj velem!
Húsz éve kezdődött ez a szép történet,
De mégis nélküled éltem le ebből tíz évet,
Már nem is tudtam, merre élsz?
Hogy engem vársz és Te is remélsz."

( Hobo Blues Band )

"Csak ülök itt, és visszabámul rám a hófehér papír.
A toll a kezemben reszket, de nem ír.
Nem bír mozdulni sem.
De minek is?! Hisz úgysem
lehet azt szavakba önteni, amit érzek.
Száz sebből vérzek,
mit hiányod éles körmei szaggattak lelkemen.
Azt hiszem,
a pokol ilyen lehet.
Ilyen sötét hideg
fájdalomvihar,
mit magányom kavar.
Mi égbe emel, majd földre ejt.
Hiányzol. Egy szó. Mit is rejt?
Számtalan átvirrasztott éjszakát,
teljesülhetetlen vágy verítékszagát,
visszafojtott lélegzetet,
szégyellve elmorzsolt könnycseppeket,
kínt, mi keresztre feszített,
s elveszített,
porba hullt imákat. Könyörgést.
Hiányzol. Mintha éles kést
Forgatnának szívemben.
Hiányzol szerelmem!
Hiányzik ágyunk melege, csókod íze,
szemed selymesen simogató színe,
hiányzik az ölelésed,
nevetésed, érintésed,
tested, lelked.
Mindened."

Bogdán András: "Álmodj...
Álmodj boldogot, álmodj szépet
Álmodj igazra váló meséket
Álmodj barátot, melletted állót
Álmodj hű társat, el sose válót
Álmodj magadnak igazi otthont
Álmodj bele, kivel megosztod
Álmodj táncot, mi magasba emel
Álmodj táncost, ki szívednek felel
Álmodj tüzet, lánggal égetőt
Álmodj csókkal perzselő szeretőt
Álmodj utakat, messzi világot
Álmodj szívedben nyíló virágot
Álmodj szerelmet, tiszta vágyat
Álmodj, lesz kivel megosszad ágyad
Álmodj szabadot, láncot megtörve
Álmodj szárnyalást, földhöz nem kötve
Álmodj hát jövőt, álmodj szépet
Álmodj igazzá váló meséket..."

"Kishajó vagy...
Kishajó vagy egy tengeren,
ahol felkapnak hullámhegyek,
s ott fenn, nem is sejtheted,
hogy a mély hullámvölgyek,
fájdalmas örvényeket rejtenek.
Hajód, bármily kicsinek tűnik,
erősen megépítették, nincs mi
kikezdje, legfeljebb csak apró
tüskék, néha megállhat egy-egy
pillanatra, de óvó kezek
készítették fel, a leghosszabb útra.
Csendes szélben, vitorlád feszül,
messze lát a szemed, a kormányt
erősen tartja mindkét kezed,
viharfelhők sem gyűlnek,
úszik a kishajó, keresve egy
nyugodt, napsütötte révet.
Ha feltámad a szél és megcibál,
engedd le a vitorlákat, továbbra
is erősen állj, mert a fellegek
csak játszanak Veled, hogy
erősebb légy, hogy kitarts, hogy
igazán megőrizd a szíved."

"Szívemben sokáig alvó
tűz most hirtelen éledni kezdett.
Tudom, hogy ez az érzés egy kezdet,
mely egy másik ember felé űz.
Lelkem meghitt csendje felborult hirtelen,
most belép életembe egy vonzó idegen.
Szívem azt súgja ne hagyd tovább menni!
-Érzéseidet engedd csak bátran szárnyra kelni.
E pici parázs mi eddig csak pislákolt,
s nyugodt napjaimban zavart nem okozott,
Most egyre nagyobb és forróbb lángra kap,
s érzem, hogy e tűz a szívembe harap.
kimondhatatlan boldogság vesz erőt rajtam,
SZERELMES VAGYOK!
Talán ezt akartam?
-Nem, nem akartam csak sodort az ár,
mely azt súgta rád valahol boldogság vár.
S mint minden ember vakon hallgat e szóra
Megyek az árral, magamat hajszolva.
Hajszolom a szívem, mert tudom, magamat
olyan érzésnek adom,
Mely életem perceit örökre betölti
S kettőnk vágyait beteljesíti."

Örülök hogy veletek lehettem, és személyesen is megismerhettelek benneteket!

Szép ez a Vas Albert vers

Búcsú
Gratulálok, szép darab volt.
Nagyon ügyesen játszottál!
Bárkinél te sokkal szebben
Hímeztél-hámoztál.
Tehetséged előtt - tudom-
Most meghajolnom kellene.
Ne sértődj meg azért, mert
Nincs még erőm erre.
Te számodra ez a szerep
Nem volt oly nehéz feladat.
Hogy én csak játékod voltam?
Ne hibáztasd magad!
Hibás az, ki hagyja magát,
S a szíve szavát követi.
Okos az, ki ezt meglátva,
Nagyon csúnyán átveri.
Bárcsak én is ilyen eszes,
Vagyis rafinált lehetnék!
De nem belőlem lesz nemsoká
Egy jogásznövendék.
Ne búsulj, mert a vígjáték
Számodra itt véget ér!
Hisz hálás vagyok Mesterem
Én magának mindenért.
Megtanított tisztán látni,
Nevetni a könnyeken.
Megölte a naiv kislányt,
Helyrehozta életem.
Ketten álltunk a színpadon,
Ma már csak én vagyok ott.
Pár emlékkel, amit még
Nem vitt el Ön, itt hagyott.
Hogy milyen díjat érdemel?
Eldöntik majd helyettem.
Én köszönöm, hogy játékának
Szereplője lehettem.

Baranyi Ferenc: Staccato

Amíg csupán lopjuk magunknak egymást:
csak lopott holmi lesz mi rég miénk,
vezeklünk a rég megérdemelt nász
visszaeső kis bűnözőiként,
akié vagy, elvesz naponta tőlem,
s ha visszakaplak egy napig;
megint sután, csak félig ismerősen
puhatolom felejtett titkaid,
heteken át, míg várom folytatását
egy-két lopott órának, meglopok
minden varázst, mit új találkozás ád,
mert úgy kezdjük mi egyre újra,
hogy már messze vagy, mikor megérkezel,
karomba kaplak s mégsem érlek el.