Ha váratlan öröm ér, ne ígérj senkinek semmit; hirtelen haragodban pedig ne válaszolj senki levelére.

Én meg láttam , hogy a chat-en könyörögnek(egyesek) szavazatokért.... az nem szabálytalan???

Ha nem csinálok semmit, abból nem lehet baj.

Scsipacsov: Ne hidd...


Ne hidd, hogy a szerelem csak játék,

Vagy lobogó fáklya, amely az ujjaidra ráég.

Kéz a kézben, együtt ülni a kispadon este,

sétálni a patak partján, csillagokat lesve,

Kedveseddel szombat este vidám táncba menni...

Ne hidd, hogy a szerelem csak ennyi!



Nagy dolog a szerelem, hogy múlnak az évek,

Még nagyobb lesz, meleg kendő, úgy betakar téged.

Erő elszáll, szépség hervad, jön az ősz, a tél is,

Aki szeret, melletted lesz, megbecsül majd mégis.



Az életet végesvégig együtt kell leélni,

úgy válik el, mit ér a nő és mit ér a férfi.

Jót és rosszat megosztani, kacagni és sírni,

a szerelem dal, amelyet együtt kell megírni.

" A hazugság nem lesz igazság,
a rossz nem lesz helyes,
és a gonosz sem lesz jó csak azért,
mert a többség elfogadja."

Senkit sem utálnak jobban, mint azt, aki igazat szól.

Platón

Mikor azt súgják a fülembe: nem éled túl a vihart...Visszasúgom nekik mosolyogva: én vagyok a vihar...

Mi van az oldallal????

Nagyné Kiss Erzsébet

Köszönöm Anyám
Emléked az idő tőlem elrabolja,
nincs már ki féltőn, óvón átkarolna.
Tested enyészeté, porlad lenn a sírban.
Ki ringattál egykor, halkan dalt dúdolva,
fáradt kezed, arcom többé nem simítja.

A sírodnál köszöntelek drága, jó Anyám,
Köszönöm az életet, amit testedből adtál.
Köszönöm az éveket, a fájón szépeket,
minden féltő szavad, s a kedveset.
Minden mosolyod és bús könnyedet,
nekem adtál mindent, mit csak lehetett.

Száz emlék súlya nyomja sajgó szívem,
Mit Tőled kaptam, meg sem köszönhetem.
Itt hagyom a könnyeim harmatként a síron,
Öleljen a holdsugár, a nap fényével simítson.
Szerettelek nagyon, amíg csak éltél,
Legyen áldott a föld, hova megpihenni tértél!

1909. május 5-én született Radnóti Miklós


¤ SEM EMLÉK, SEM VARÁZSLAT ¤

Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szivében megterem
az érett és tünődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.

Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ ujraépül, - s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, -
talán most senki sincs.

A nő

Néha ördög, néha angyal,
néha bevonnád arannyal.
Néha hívod, néha bánod,
hogy meglátta a világot.
Néha megtipor a lába,
néha büszkén nézel rája.
Néha vonz és néha taszít,
ragyogása néha vakít.
Néha vár és néha várat,
néha birtokolhatsz százat.
Néha száz vesz birtokába,
néha csak egy ejt fogságba.
Néha ostoba az arca –
néha ez csak álca rajta.
Néha sír, és néha kacag,
néha boldog dalra fakad.
Néha mérges, néha fáradt,
néha kincse a világnak.
Néha átok, néha áldás,
néha egy néma kiáltás.
Néha sátán, néha isten.
Néha rájössz, párja nincsen.

József Attila

Könnyű, fehér ruhában


Mindent, mi nem ennivaló,
megrágtam és kiköptem.
Magamtól tudom, mi a jó
s hogy egyremegy, szappangolyó
vagy égbolt van fölöttem.

És tudom, mint a kisgyerek,
csak az boldog, ki játszhat.
Én sok játékot ismerek,
hisz a valóság elpereg
és megmarad a látszat.

Nem szeretnek a gazdagok,
mig élek ily szegényen.
Szegényeket sem izgatok,
nem állok én vigasznak ott,
ahol szeretni szégyen.

Megalkotom szerelmemet...
Égitesten a lábam:
elindulok az istenek
ellen - a szívem nem remeg -
könnyű, fehér ruhában.

Juhász Gyula

Dal

Már ezután játszom
Virággal és éjjel.
Játszom az utolsó
Csókkal, reménységgel.

Játszom a jövővel
És a szerelemmel,
Az én eltört, árva,
Furcsa életemmel.

Játszom szép szavakkal,
Leányszívvel, bállal,
Fehér szemfedővel,
Fekete halállal.

Kosztolányi Dezső

Már megtanultam

Már megtanultam nem beszélni,
egy ágyba hálni a közönnyel,
dermedten, élet nélkül élni,
nevetni két szemembe könnyel.

Tudok köszönni ostobáknak,
bókolni is, őrjöngve dúltan,
hajrázni, ha fejemre hágnak.
Az életet én megtanultam.

Csak oly unott ne volna minden,
a jó, a rossz, amit a sors hoz.
Ennen-sebem is úgy tekintem,
akár egy esetét az orvos.

Mindazt, mi fáj és van, megértem.
Nekem jutalmat hát ki adhat?
Nem zöld kölyök vagyok. Megértem:
Halál, fogadj el a fiadnak.

A tűz ellen tűzzel lehet harcolni.

Alwyn Hamilton

Csak úgy...

mondd mé\' nem hagysz má\' békibe
minek tolakszó\' még ide
a hócipőm már úgy tele
nekem má\' nem kell senki se

ne hintsed itt a rossz dumát
engem te nem versz többet át
há\' mé\' nem húzol elfele
és mé\' nem hagysz má\' békibe

nem érdekel hogy mit papolsz
neked már jobb ha szót se szó\'sz
belőled több volt mint elég
hogy nem szakadt még rád az ég

ne esküdözz hogy jót akarsz
nem kóser az amit kavarsz
há\' mé\' nem húzol e\'fele
és mé\' nem hagysz má\' békibe

felejts el engem kiscsibém
amíg szolidan kérem én
ne próbá\'kozz má\' semmivel
szolidan tűnj a francba el

figyelj már szá\'szor megmon\'tam neked
unom nagyon a képedet
keresd meg inkább anyukád
és vele szórakozz tovább

te itt má\' ne játszd meg magad
szívóggyá fő\' és nincs harag
maradjunk inkább ennyibe
és haggy má\' engem békibe

felejts el engem kiscsibém
amíg szolidan kérem én
ne próbá\'kozz má\' semmivel
szolidan tűnj a francba el

figyelj há\' mé\' nem hagysz má\' békibe
minek tolakszó\' még ide
belőled több vót mint elég
hogy nem szakadt még rád az ég

nekünk itt ne játszd meg magad
mindenki tuggya mán ki vagy
hát mé\' nem húzol elfele
és mé\' nem hagysz már békibe
mé\' nem hagysz már békibe
há mé\' nem hagysz má\' békibe
te hüje.

Bródy János

A nevetés a szemünkben lakik. Nem ismer el tekintélyt. Akkor robban ki belőlünk a legédesebben, amikor kereken megtiltják.

Kornis Mihály

Az biztat, ami tegnap tönkretett;
Víg dáridó bennem a bosszuság;
úr vagyok, s nem véd jog, se fegyverek;
Befogad és kitaszít a világ.

/Villon/

Légy erős, öntörvényű és szabad. Ne függj senkitől - tőled függjenek, mert te vagy az erősebb.
Ha pedig nem: légy az!

Müller Péter

Szabó Lőrinc: Különbéke


Ha tudtam volna régen, amit
ma már tudok,
ha tudtam volna, hogy az élet
milyen mocsok,

nem fütyörésznék most az uccán
ilyen vigan:
valószínűleg felkötöttem
volna magam.

Régen, mint az álamok tékozló
más fiai,
azt hittem, lehet a világon
segíteni,

azt hittem, szép szó vagy erőszak
ér valamit
s az élet, ha sokan akarjuk,
megváltozik.

Minden szörnyübb, mint hittem akkor,
fiatalon,
de, hálistennek, egyre csökken
az undorom,

egyre jobban bírom az évek
förtelmeit,
és az idő és a közöny már
fertőtlenít.

Mert fátylát sorra dobta minden,
egymásután,
s harminchárom évem ma átlát
minden szitán:

látom, sokkal több a mocsok, mint
az ifjukor
sejteni bírta volna bennem
valamikor,

látom milyen rútúl becsapják
a baleket,
s hogy a balek azért balek, mert
mást nem tehet,

s hogy az ész az érdek rimája,
és hogy magát
sugaras hőssé a bitang is
hogy költi át,

s ha van is, kézen-közön elvész
az ideál,
és hogy nem hozhat egyetértést,
csak a halál, -

s mert mindez mégcsak nemis aljas,
nem szomorú,
a minden dolog apja valóban
a háború:

úgy nézzem elszát nyugalommal,
az életet,
mint reménytelen lepratábort
vagy harcteret.

Ha egyszerre tudok meg mindent,
hogy itt mi van,
egész biztossan felkötöttem
volna magam.

De valamit a sors, úgy látszik,
akart velem:
megmutatott mindent, de lassan,
türelmessen:

különbékét ezért kötöttem
a semmivel,
ezért van, hogy csinálom, amit
csinálni kell,

ezért becsülök úgy egy-egy jó
pillanatot,
ezért van, hogy a háborúban
verset irok

s a leprások közt fütyörészek
és nevetek
s egyre jobban kezdem szeretni
a gyerekeket.

Kulka János: Halleluja


Hallom létezett egykor egy titkos akkord,
Amit Dávid játszott és az Úr kedvére volt
S bár téged nem érdekel, elmondom újra.
Az ötös követte a négyeset, egy moll, egy dúr, s máris megszületett
S a király zavarban súgta: Halleluja
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.

Bizonyság kellett, bár volt hited,
A háztetőn állt, s hosszan nézhetted,
A hold fényében fürdött, kivirulva.
És megbűvölt, és levágta hajad,
Leláncolt, széttörte trónodat,
És ajkadról ellopta végleg: Halleluja.
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.

Tudod, jártam már régen itt,
Ismerem szobádnak sarkait,
Magányon át vitt Hozzád a véletlen útja.
A díszkapun láttam a címeredet,
De a szerelem nem dicső fáklyásmenet,
Csak egy fázós, kicsit fáradt: Halleluja.
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.

És volt idő, hogy elmondtad még,
Hogy ott, belül milyen a helyzet épp,
De ezt már sose hallom tőled újra.
Pedig úgy költöztem én beléd,
Hogy galambot hoztam, hogy : Nézd, de szép.
És együtt lélegeztük: Halleluja.
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.

Mondod, a nevet csak bitorlom,
S én azt a nevet még csak nem is tudom,
De mit számít neked, ha bárki tudja!?
Mert minden szóban fény ragyog,
És mindegy melyiket hallgatod,
Hogy Szent, vagy összetört a Halleluja.
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.

Én próbáltam, hát ennyi telt,
Kezemre érintés nem felelt,
Igazat mondok, bármily szép, vagy csúnya
S bár meglehet, hogy tévedek,
A dal ura elé úgy léphetek,
Hogy nyelvemen nincsen más, mint: Halleluja.
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.

Zorán: Penitencia


Számok, villanások, halkan jár a lift
A bölcs mosoly mozdulatlan, érkezésig őrzi titkait
Egy döccenés, a szőke illat félúton kiszáll
Valami fojtogat, ám a nyakkendő az összhatáshoz jár

A két angyal felvezet, és kezet nyújt az Úr
És szép tisztán szólít magyarul
Nos, ülj le ott és tölts magadnak
Adj időt a gondolatnak
Ráérünk, őszintén mesélj
Na, hogy telt a mélyben ennyi év
Csak mondd, ne félj

Már alig hittem, Uram, hogy válaszolnom kell
Ha körbenéztem, úgy ítéltem, dolgainkra senki nem figyel
Láttam, hogy helyet cserél bűnös és a szent
S a hatalmadat túl sok ripacs gyakorolta fölöttünk ott lent

Bár álmodtam néha, hogy szóba állsz velem
De úgy volt, hogy én kérdezem:
Az intőket miért kaptam
Anyám miért sírt miattam
Mért loptak meg, ha adni jó
Mért vagy Te örök bujdosó
Se kép, se szó

S ha felsír egy élet a válaszért
A titkaidból semmit sem ért
S ki újszülöttet ringat el
Még azt sem tudja, kit nevel
Egy rendőrautó szirénázik épp
Álmaim víztükrébe lép
Se hang, se kép

Zuhanok, s egy angyal súgja: jár a büntetés
Semmit sem értesz, így hát nincs bocsánat, szépen visszamész
Hm, visszamész, bizony visszamész

StefanGG.. ajánlotta figyelmembe.. figyelmetekbe...


Paul Verlaine: A lila budoárban

Istennek hála, este lett,
mutasd meg barna testedet,
mert itt az alkalom,
amelyre várva vártam
e lila budoárban,
a sárga pamlagon.

S félig meztelenre
vetkőztél, add kezembe
kis, kurta válladat,
míg mellbimbód, szerelmem,
kemény, hegyes, eperszem,
ha ajkad rátapad.

Ingecskédet, lehúzom,
és egyre lejjebb csúszom
hasadon, köldököd
porcelán csészéjéhez,
s aztán lágyékod édes
hajában fölnyögök.

- "Még, még, még, még, még" - mondod,
mikor szétnyíló combod
nyakamba öleled.
- "Még, még, még, még" - zihálod,

ahogy elémbe tárod,
megringatod s riszálod
felborzolt öledet.

S mert rám is gondolsz néha,
finom, keskeny és léha
kezeddel, asszonyom,
áldást osztón, szerényen
oda kapsz, hol szemérmem
ágaskodik kevélyen,
mint egy vörös torony.

(fordította: Faludy György)

Ahol elfogynak a szavak, ott segít a zene.

Hans Christian Andersen

Ezt jelenti a szabadság. Nem azt, hogy bármit megtehetsz, amit akarsz, hanem a jogot, hogy kiállj valamiért, és akár az életedet is feláldozd érte.

Sebastien de Castell

Boldogságunk vagy boldogtalanságunk sokkal inkább függ attól, hogy mi van bennünk, mint attól, hogy mi van körülöttünk.

Kosztolányi Dezső

Arany János
A walesi bárdok

Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A velszi tartomány.

Van-e ott folyó és földje jó?
Legelőin fű kövér?
Használt-e a megöntözés:
A pártos honfivér?

S a nép, az istenadta nép,
Ha oly boldog-e rajt’
Mint akarom, s mint a barom,
Melyet igába hajt?

Felség! valóban koronád
Legszebb gyémántja Velsz:
Földet, folyót, legelni jót,
Hegy-völgyet benne lelsz.

S a nép, az istenadta nép
Oly boldog rajta, Sire!
Kunyhói mind hallgatva, mint
Megannyi puszta sir.

Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Körötte csend amerre ment,
És néma tartomány.

Montgomery a vár neve,
Hol aznap este szállt;
Montgomery, a vár ura,
Vendégli a királyt.

Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere,
Sürgő csoport, száz szolga hord,
Hogy nézni is tereh;

S mind, amiket e szép sziget
Ételt-italt terem;
S mind, ami bor pezsegve forr
Túl messzi tengeren.

Ti urak, ti urak! hát senkisem
Koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek!
Ne éljen Eduárd?

Vadat és halat, s mi az ég alatt
Szem-szájnak kellemes,
Azt látok én: de ördög itt
Belül minden nemes.

Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
Ne éljen Eduárd?
Hol van, ki zengje tetteim -
Elő egy velszi bárd!

Egymásra néz a sok vitéz,
A vendég velsz urak;
Orcáikon, mint félelem,
Sápadt el a harag.

Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik. -
Ajtó megől fehér galamb,
Ősz bárd emelkedik.

Itt van, király, ki tetteidet
Elzengi, mond az agg;
S fegyver csörög, haló hörög
Amint húrjába csap.

„Fegyver csörög, haló hörög,
A nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az éji vad:
Te tetted ezt, király!

Levágva népünk ezrei,
Halomba, mint kereszt,
Hogy sírva tallóz aki él:
Király, te tetted ezt!”

Máglyára! el! igen kemény -
Parancsol Eduárd -
Ha! lágyabb ének kell nekünk;
S belép egy ifju bárd.

„Ah! lágyan kél az esti szél
Milford-öböl felé;
Szüzek siralma, özvegyek
Panasza nyög belé.

Ne szülj rabot, te szűz! anya
Ne szoptass csecsemőt!...”
S int a király. S elérte még
A máglyára menőt.

De vakmerőn s hivatlanúl
Előáll harmadik;
Kobzán a dal magára vall,
Ez íge hallatik:

„Elhullt csatában a derék -
No halld meg, Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd.

„Emléke sír a lanton még -
No halld meg, Eduárd:
Átok fejedre minden dal,
Melyet zeng velszi bárd.”

Meglátom én! - S parancsot ád
Király rettenetest:
Máglyára, ki ellenszegűl,
Minden velsz énekest!

Szolgái szét száguldanak,
Ország-szerin, tova.
Montgomeryben így esett
A híres lakoma. -

S Edvárd király, angol király
Vágtat fakó lován;
Körötte ég földszint az ég:
A velszi tartomány.

Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani
Hogy: éljen Eduárd. -

Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal
London utcáin ez?
Felköttetem a lord-majort,
Ha bosszant bármi nesz!

Áll néma csend; légy szárnya bent,
Se künn, nem hallatik:
„Fejére szól, ki szót emel!
Király nem alhatik.”

Ha, ha! elő síp, dob, zene!
Harsogjon harsona:
Fülembe zúgja átkait
A velszi lakoma...

De túl zenén,

Légy becsületes. Megteheted, hogy hazudsz, akinek csak akarsz, akár nekem is. De saját magadnak mindig felelősséggel tartozol. Egyszerű dolog ez. Valahol a tarkódban mindig érezni fogod, helyes-e, amit teszel, vagy sem. Ott van egy mérőszalag, és azon rovátkák. Közelebb visz-e a tetted a saját ragyogó tengelyedhez, vagy ellenkezőleg, eltávolít tőle. Mondhatják neked, hogy az erkölcs relatív. Ez igaz is. De ez a fénylő, hideg és könyörtelen acéltengely, amely a tarkódban feszül - ez megmondja neked az igazat.

Simun Vrocsek

Biztosan igazad van.. ezért dobnak ki a taliszobából... abból amit én csináltam....édes kedves virtuális beszélgetőtársak....

A mindenki túlzás...

Republic: Erdő közepében..


Sötét kapuk, magas házak
Fényes udvarok
Nyíljatok meg lábam előtt
Ha arra indulok

Erdő közepében járok
Egyszer majd rád találok
Csillagom vezess
Én utánad megyek

Felhő, felhő fenn az égen
Vártunk már nagyon
Esőt hozz a virágoknak
Mosd el sok bajom

Erdő közepében járok
Egyszer majd rád találok
Csillagom vezess
Én utánad megyek

RADNÓTI MIKLÓS:

BÁJOLÓ

Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám,
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem vad
dörgedelemmel,
kékje lehervad
lenn a tavaknak,
s tükre megárad,
jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged,
mossa az eső
össze szívünket.
(1942. február 1.)

Ha nem gond: csatlakozok...

Sixday Kedves!

Születésnapodon sok szeretettel köszöntelek. Kívánok Neked minden szépet és jót!

Ááááá.. én senki se vagyok...

Szerinted ezt olvassa valaki?

Ember... küzdj és bízva bízzál...

Figyelmetekbe ajánlom "szájacska" felhasználót.....

El... :( fórum + cset... ... no comment :(

Már csak utóbbról lehet firkálni :p

Azért arra nem fogadnék, hogy szombat vasárnap is a cset javításán dolgoztak
Értem ám... a mundér becsülete.. mindenek felett

Miért nem lehet annyit írni: kedves cset lakók:türelem....... némi idő és lesz cset, vagy... vége a csetnek nem dilizne senki
Feszültség gyártás ami itt van
Semmiképp se ragaszkodnak a csetet visszasírókhoz. Szerintem ez már több mint agonizálás.

Az infót ... az "illetékesek" kellene, hogy adják... de nem teszik... szítják az elégedetlenséget....

Szólj igazat... törlik a hszed

Hello kedvenc mocisom ... na ennek a csetnek lőttek bugyisnak pussz...

Az

Nagyon aktív a társaság... a cseten érzem magam...

kicsit D

hello kedves

hahaha