Az évek múlnak, a hamvas ráncos lesz, a természetességet felváltja a mesterkéltség, a szép idomok deformálódnak, a gondolkodás akadozik, az emlékek elhalványodnak, de a képek meg maradnak. Őrzik a szépség tulajdonosát, őrzik botlásait, mindazt amit a "nagy életnek " nevezünk. S újból, jönnek az új szépségek, újra hódítanak s megint mindent átalakítanak. Új érzelmek, új szerelmek kapaszkodnak össze s újra itt a bőség kosara amihez nem juthat mindenki hozzá. A régi szépségek újra átadják a helyüket másoknak, akik élvezettel szívják magukban a gyönyör részegítő italát s a mámor pillanattá válik s ismét már csak a múlt lesz. Újra csak azt kérdezzük "Ó ÉLET MIÉRT VAGY OLY RÖVID ÉS KISZÁMÍTHATATLAN?" s újra jönnek mások, akik ugyan ezt kérdezik. Kelemen Anna élet útja is jelzi minden a múltba veszik, de az élete az övé, olyan életet élt amit csak Ő volt képes meg élni. Legyen az övé mindenestől. Ítéletet, jelzős szerkezeteket lehet mondani, de a kora szépségét kétségbe vonni nem lehet. A könyv az durva, de a valóság nem az?!