2006. 11. 20. hétfő 19:37
Nem fizikai képtelenség... Én is úgy fogantam annó...
Tudod én akkor is szeretlek, amikor alszol
amikor nem gondolsz rám
Tudod én akkor is szeretlek, amikor árnyék ül arcodon,
amikor azt gondolod: így nem mehet tovább
Én akkor lehunyom szemem és azt a filmet nézem
ami az életünk.
Kimondott és kimondatlan mondatok
Én akkor is szeretlek, ha más úton jársz,
azon, melyen nincsenek táblák,
és nincs korlát a halálos kanyar előtt.
Az értetlenség szakadéka mellett vezet utunk,
s a csodákat nem fényképezi le helyettünk senki
Valami kéne még, valamit kéne tenni.
De én akkor is szeretlek, ha néha fáj,
ha néha előbúj rejtekéből a magány a dögevő,
mely ott köröz néhány boldog pillanatunk felett.
Csak egy mosolyt hozzon a déli szél,
csak kissé hosszabb legyen minden szerelmes éj
Tartson tovább a szenvedély, mert akkor
húsodba marnám a jelet,
mely üzenetet hordoz: még minden lehet!
Szeress, mert adni kell, hogy kapj
Higgy imáidban, s ne vétkezz önmagad ellen
Légy költő és légy színész. Játssz prédikátort
a pokol kapuja előtt.
Játssz szüzet, még ha ördögnek is kell táncod járnod
Játssz nekem boldogságot!
Szeretlek akkor is, ha te magadat egész másképp látod.
Szeretlek akkor is, ha az életet, csak egy gazos
mellékvágányra várod
Szeress kicsit jobban...
Szőkén és feketén szeretlek,
mint villám szeret a fülledt nyárba
Mint kocsmaszagú ősz szeret az utolsó
napsugárba
Szeretlek akkor is, mikor alszol,
Szeretlek félve, haraggal,
szeretlek soha el nem múló halált hozó lázzal
SZERETLEK
SZERETLEK...
/Kormorán/
amikor nem gondolsz rám
Tudod én akkor is szeretlek, amikor árnyék ül arcodon,
amikor azt gondolod: így nem mehet tovább
Én akkor lehunyom szemem és azt a filmet nézem
ami az életünk.
Kimondott és kimondatlan mondatok
Én akkor is szeretlek, ha más úton jársz,
azon, melyen nincsenek táblák,
és nincs korlát a halálos kanyar előtt.
Az értetlenség szakadéka mellett vezet utunk,
s a csodákat nem fényképezi le helyettünk senki
Valami kéne még, valamit kéne tenni.
De én akkor is szeretlek, ha néha fáj,
ha néha előbúj rejtekéből a magány a dögevő,
mely ott köröz néhány boldog pillanatunk felett.
Csak egy mosolyt hozzon a déli szél,
csak kissé hosszabb legyen minden szerelmes éj
Tartson tovább a szenvedély, mert akkor
húsodba marnám a jelet,
mely üzenetet hordoz: még minden lehet!
Szeress, mert adni kell, hogy kapj
Higgy imáidban, s ne vétkezz önmagad ellen
Légy költő és légy színész. Játssz prédikátort
a pokol kapuja előtt.
Játssz szüzet, még ha ördögnek is kell táncod járnod
Játssz nekem boldogságot!
Szeretlek akkor is, ha te magadat egész másképp látod.
Szeretlek akkor is, ha az életet, csak egy gazos
mellékvágányra várod
Szeress kicsit jobban...
Szőkén és feketén szeretlek,
mint villám szeret a fülledt nyárba
Mint kocsmaszagú ősz szeret az utolsó
napsugárba
Szeretlek akkor is, mikor alszol,
Szeretlek félve, haraggal,
szeretlek soha el nem múló halált hozó lázzal
SZERETLEK
SZERETLEK...
/Kormorán/
Na szép jó napokat!
Itt vagyok, megvagyok, csak beteg voltam má megint pedig kúráltam magam rendesen
Az ember lánya picit nem figyel aztán hipp hopp ágyba esik.
Itt vagyok, megvagyok, csak beteg voltam má megint pedig kúráltam magam rendesen
Az ember lánya picit nem figyel aztán hipp hopp ágyba esik.
2006. 11. 09. csütörtök 20:20
Nem...
Ezer a program
De igyatok egy jágert az egészségemre
Ezer a program
De igyatok egy jágert az egészségemre
2006. 11. 09. csütörtök 19:05
Hogy Én a nagyfaluba??? Atyavilág... hát elrabolnának... bááár.. első villanyoszlopnál biztos kilöknének
Őrült szívemnek nem parancsol törvény
Széttéphetsz, de edzett lelkem nem fél.
Szemembe nézhetsz, végig is mérhetsz,
Itt állok előtted, ilyen vagyok.
Nem szégyellem, hogy örökké lázadok.
Lent voltam, hol ritkán ért csak a fény.
Kenyéren éltem, friss vizen és zenén.
Szemembe nézhetsz, végig is mérhetsz,
Itt állok előtted, ilyen vagyok.
Nem szégyellem, hogy örökké lázadok.
Akartam jó lenni, de nem ment.
Rájöttem, hogy nem lennék szabad.
Akartam más lenni, de jobb így.
Bezárt szívem legyen szabad!
Őrült szívemnek nem parancsol törvény.
Széttéphetsz, de edzett lelkem nem fél.
Szemembe nézhetsz, végig is mérhetsz,
Itt állok előtted, ilyen vagyok.
Nem szégyellem, hogy örökké lázadok.
/Pokolgép/
Széttéphetsz, de edzett lelkem nem fél.
Szemembe nézhetsz, végig is mérhetsz,
Itt állok előtted, ilyen vagyok.
Nem szégyellem, hogy örökké lázadok.
Lent voltam, hol ritkán ért csak a fény.
Kenyéren éltem, friss vizen és zenén.
Szemembe nézhetsz, végig is mérhetsz,
Itt állok előtted, ilyen vagyok.
Nem szégyellem, hogy örökké lázadok.
Akartam jó lenni, de nem ment.
Rájöttem, hogy nem lennék szabad.
Akartam más lenni, de jobb így.
Bezárt szívem legyen szabad!
Őrült szívemnek nem parancsol törvény.
Széttéphetsz, de edzett lelkem nem fél.
Szemembe nézhetsz, végig is mérhetsz,
Itt állok előtted, ilyen vagyok.
Nem szégyellem, hogy örökké lázadok.
/Pokolgép/
Nem előtte? 
Hűvös, fázó hajnalon,
Amikor álmodsz, és én álmodom.
Idebent forró tűz ég, és odakint már
Jön a tél, de ne félj!
Hideg a gyertya, ha lángja nem élteti már,
De mikor meggyújtod, gyönyörű táncot jár.
Nélküled végtelen hosszú lenne a tél,
De hogyha mellém bújsz, hamarabb véget ér.
Hűvös, fázós hajnalon
Pihensz a vállamon
Testedtől én felolvadnék.
Melegíts fel, hogy tudjam: élek még!
Hűvös, fázós hajnalon
Odabújsz hozzám, és én hallgatom,
Ahogy a szíved dobban, és szökik a nyár.
Ne remélj! Jön a tél!
Hát maradj velem!
Hűvös, fázó hajnalon,
Amikor álmodsz, és én álmodom.
Idebent forró tűz ég, és odakint már
Jön a tél, de ne félj!
Mit ér a szó, amit elnyom az egyszerű csend?
Mondd ki, és akkor majd megtudod, mit jelent.
Mire való az a tűz, amit bárki elolt?
Hidd el, a nap nélkül nem tűnne fel a hold!
Hűvös, fázós hajnalon
Pihensz a vállamon
Testedtől én felolvadnék.
Melegíts fel, hogy tudjam: élek még!
Hűvös, fázós hajnalon
Odabújsz hozzám, és én hallgatom,
Ahogy a szíved dobban, és szökik a nyár.
Ne remélj! Jön a tél!
Hát maradj velem!
/Geg/
Amikor álmodsz, és én álmodom.
Idebent forró tűz ég, és odakint már
Jön a tél, de ne félj!
Hideg a gyertya, ha lángja nem élteti már,
De mikor meggyújtod, gyönyörű táncot jár.
Nélküled végtelen hosszú lenne a tél,
De hogyha mellém bújsz, hamarabb véget ér.
Hűvös, fázós hajnalon
Pihensz a vállamon
Testedtől én felolvadnék.
Melegíts fel, hogy tudjam: élek még!
Hűvös, fázós hajnalon
Odabújsz hozzám, és én hallgatom,
Ahogy a szíved dobban, és szökik a nyár.
Ne remélj! Jön a tél!
Hát maradj velem!
Hűvös, fázó hajnalon,
Amikor álmodsz, és én álmodom.
Idebent forró tűz ég, és odakint már
Jön a tél, de ne félj!
Mit ér a szó, amit elnyom az egyszerű csend?
Mondd ki, és akkor majd megtudod, mit jelent.
Mire való az a tűz, amit bárki elolt?
Hidd el, a nap nélkül nem tűnne fel a hold!
Hűvös, fázós hajnalon
Pihensz a vállamon
Testedtől én felolvadnék.
Melegíts fel, hogy tudjam: élek még!
Hűvös, fázós hajnalon
Odabújsz hozzám, és én hallgatom,
Ahogy a szíved dobban, és szökik a nyár.
Ne remélj! Jön a tél!
Hát maradj velem!
/Geg/
Megőrjít a hangod a telefonban, kiszárad a szám.
Egy szívroham, ahogy nyílik az ajtó, és kattan a zár.
Siess, siess, siess! Érzem, hogy elönt a láz.
Ügyes, ügyes, ügyes. Elindul velem a ház.
Kés a nyelved, szakítsd fel bőröm bársonyát!
Érzem, a vér édes illata a fejembe szállt.
Gyere vegyél, vegyél, vegyél! Ma éjjel a tiéd vagyok.
Gyere egyél, egyél, egyél, ma mindent neked adok!
Édes, gyere és sodorj a mélybe!
Édes, hát meríts a fénybe!
Talán csak egy pont a mindenség,
S egy pillanat az öröklét.
Édes, hát kérlek, most ne törd szét!
Siess, siess, siess! Érzem, hogy elönt a láz.
Ügyes, ügyes, ügyes. Elindul velem a ház.
Forró eső vagy, lassú méreg, éhség a neved.
Megszökni késő, leszokni rólad nem lehet.
Egy ölelés, ölelés, ölelés - ma mindenem neked adom.
Egy lövés, lövés, lövés hasít át a hajnalon.
Kérlek, most ne törd,
Kérlek, most ne törd szét!
Csak egy pillanat az öröklét.
Gyere és sodorj a mélybe!
Gyere és meríts a fénybe!
Édes, hát kérlek, most ne törd szét.
Gyere és sodorj, gyere és sodorj,
Gyere és taszítsd a fénybe!
Édes, csak egy pillanat, csak egy pillanat,
Csak egy pillanat az öröklét.
Gyere, kérlek, most ne törd szét!
/Kimnovak/
Egy szívroham, ahogy nyílik az ajtó, és kattan a zár.
Siess, siess, siess! Érzem, hogy elönt a láz.
Ügyes, ügyes, ügyes. Elindul velem a ház.
Kés a nyelved, szakítsd fel bőröm bársonyát!
Érzem, a vér édes illata a fejembe szállt.
Gyere vegyél, vegyél, vegyél! Ma éjjel a tiéd vagyok.
Gyere egyél, egyél, egyél, ma mindent neked adok!
Édes, gyere és sodorj a mélybe!
Édes, hát meríts a fénybe!
Talán csak egy pont a mindenség,
S egy pillanat az öröklét.
Édes, hát kérlek, most ne törd szét!
Siess, siess, siess! Érzem, hogy elönt a láz.
Ügyes, ügyes, ügyes. Elindul velem a ház.
Forró eső vagy, lassú méreg, éhség a neved.
Megszökni késő, leszokni rólad nem lehet.
Egy ölelés, ölelés, ölelés - ma mindenem neked adom.
Egy lövés, lövés, lövés hasít át a hajnalon.
Kérlek, most ne törd,
Kérlek, most ne törd szét!
Csak egy pillanat az öröklét.
Gyere és sodorj a mélybe!
Gyere és meríts a fénybe!
Édes, hát kérlek, most ne törd szét.
Gyere és sodorj, gyere és sodorj,
Gyere és taszítsd a fénybe!
Édes, csak egy pillanat, csak egy pillanat,
Csak egy pillanat az öröklét.
Gyere, kérlek, most ne törd szét!
/Kimnovak/
Sűrű az éjszaka, hullámzó mély sötét
Szólít a vér szava, most indulnék
Sejtelmes illatok, szétömlő holdsugár
Szememben tűz lobog, indulnék már
Haza hív, ez az éj haza vár
Haza hív, ez az éj haza vár
Rettentő az erő, rettentő a vágy
Mely most útnak taszít hozzád
Légy a végső kaland, légy a végzetem
Áldozd nékem magad csak aztán ölj meg
Tengerré gyúlt erő, vágyódó végveszély
Emeld rám fegyvered, cseppet se félj
Így leszek egy veled, hadd váljak semmivé
Vérengző szörnyeteg a szenvedély
Haza hív, ez az éj haza vár
Haza hív, ez az éj haza vár
Rettentő az erő, rettentő a vágy
Mely most útnak taszít hozzád
Légy a végső kaland, légy a végzetem
Áldozd nékem magad csak aztán ölj meg
Rettentő az erő, rettentő a vágy
Mely most útnak taszít hozzád
Légy a végső kaland, légy a végzetem
Áldozd nékem magad csak aztán ölj meg..
/Pokolgép/
Szólít a vér szava, most indulnék
Sejtelmes illatok, szétömlő holdsugár
Szememben tűz lobog, indulnék már
Haza hív, ez az éj haza vár
Haza hív, ez az éj haza vár
Rettentő az erő, rettentő a vágy
Mely most útnak taszít hozzád
Légy a végső kaland, légy a végzetem
Áldozd nékem magad csak aztán ölj meg
Tengerré gyúlt erő, vágyódó végveszély
Emeld rám fegyvered, cseppet se félj
Így leszek egy veled, hadd váljak semmivé
Vérengző szörnyeteg a szenvedély
Haza hív, ez az éj haza vár
Haza hív, ez az éj haza vár
Rettentő az erő, rettentő a vágy
Mely most útnak taszít hozzád
Légy a végső kaland, légy a végzetem
Áldozd nékem magad csak aztán ölj meg
Rettentő az erő, rettentő a vágy
Mely most útnak taszít hozzád
Légy a végső kaland, légy a végzetem
Áldozd nékem magad csak aztán ölj meg..
/Pokolgép/
Legyen úrrá felettem
A képzeletem...
Szabadon engedem,
Hogy csoda legyen...
Örök vándor lehetnék,
Ahogy más madár.
Új világot keresnék,
Vár,ami vár...
Vihet a végtelen,
Csak zene legyen!
Nincs bennem félelem,
Van ilyen...
Vihet a végtelen,
Csak zene legyen!
Hogy ne legyek fénytelen
Azon a helyen...
Ezer év van mögöttem,
Húz a szívem...
De ezer év kevés nekem,
Zsebre teszem.
Örök élet lehetnék
Ne legyen határ!
Annyi mindent szeretnék,
De jár,ami jár...
Vihet a végtelen...
/Hoolingans/
A képzeletem...
Szabadon engedem,
Hogy csoda legyen...
Örök vándor lehetnék,
Ahogy más madár.
Új világot keresnék,
Vár,ami vár...
Vihet a végtelen,
Csak zene legyen!
Nincs bennem félelem,
Van ilyen...
Vihet a végtelen,
Csak zene legyen!
Hogy ne legyek fénytelen
Azon a helyen...
Ezer év van mögöttem,
Húz a szívem...
De ezer év kevés nekem,
Zsebre teszem.
Örök élet lehetnék
Ne legyen határ!
Annyi mindent szeretnék,
De jár,ami jár...
Vihet a végtelen...
/Hoolingans/
Nem haragszom rád
Hogy játszottad, hogy észre sem veszel
S ilyen olcsó trükkel térítettél el
Nem haragszom rád
Hogy egy másik szép lány csak miattad sírt
S mindenféle rossz lánynak leírt
Gondoltam néha, talán jó lenne
Ha senki se őrizne úgy, ahogy te
Gondoltam néha, szabadon jó lenne
Mert valamit álmodtam vagy képzeltem
De nem találtam rá sosem
Már nem haragszom rád
Hogy elmaradt pár nagy-nagy hódítás
És ha mégsem, volt erőd, hogy megbocsáss
Nem haragszom rád
Hogy fogtál, mint egy féltékeny gyerek
És nem hagytad, hogy elveszítselek
Kérdezlek halkan, amikor alszol még
Vajon most hol lennék, ha mást szeretnél
Ígérem halkan, amikor alszol még
Egyszer majd elmondom, megvallom
Nem haragszom rád nagyon...
/Zorán/
Hogy játszottad, hogy észre sem veszel
S ilyen olcsó trükkel térítettél el
Nem haragszom rád
Hogy egy másik szép lány csak miattad sírt
S mindenféle rossz lánynak leírt
Gondoltam néha, talán jó lenne
Ha senki se őrizne úgy, ahogy te
Gondoltam néha, szabadon jó lenne
Mert valamit álmodtam vagy képzeltem
De nem találtam rá sosem
Már nem haragszom rád
Hogy elmaradt pár nagy-nagy hódítás
És ha mégsem, volt erőd, hogy megbocsáss
Nem haragszom rád
Hogy fogtál, mint egy féltékeny gyerek
És nem hagytad, hogy elveszítselek
Kérdezlek halkan, amikor alszol még
Vajon most hol lennék, ha mást szeretnél
Ígérem halkan, amikor alszol még
Egyszer majd elmondom, megvallom
Nem haragszom rád nagyon...
/Zorán/
Ez naggggyon ottttt van...
Ne szexelj az exeddel
Ha jobb velem, akkor őt felejtsd el
Ne szexelj az exeddel, kerüld el
Nem is olyan rég, együtt voltunk még
De éreztem, hogy játszom a liba szerepét
Azt hittem, hogy szép, mégis eljött a vég
Mert egszer csak megjelent a régi feleség
Hogy tudnám elmondani
Csak te vagy az igazi
A gyertyát nem kell tartani
Úgy kérlek
Ne szexelj az exeddel
Ha jobb velem, akkor őt felejtsd el
Ne szexelj az exeddel, kerüld el
Felejtsd el
Forró voltam néha vagy túl hideg
De neked adtam az egyetlen kincsemet
Azt hittem ez győzelem, és nem vereség
De egyik éjjel megjelent a régi feleség
Hogy tudnám elmondani
Csak te vagy az igazi
A gyertyát nem kell tartani
Úgy kérlek
Ne szexelj az exeddel...
/Erogén Zóna/
Ne szexelj az exeddel
Ha jobb velem, akkor őt felejtsd el
Ne szexelj az exeddel, kerüld el
Nem is olyan rég, együtt voltunk még
De éreztem, hogy játszom a liba szerepét
Azt hittem, hogy szép, mégis eljött a vég
Mert egszer csak megjelent a régi feleség
Hogy tudnám elmondani
Csak te vagy az igazi
A gyertyát nem kell tartani
Úgy kérlek
Ne szexelj az exeddel
Ha jobb velem, akkor őt felejtsd el
Ne szexelj az exeddel, kerüld el
Felejtsd el
Forró voltam néha vagy túl hideg
De neked adtam az egyetlen kincsemet
Azt hittem ez győzelem, és nem vereség
De egyik éjjel megjelent a régi feleség
Hogy tudnám elmondani
Csak te vagy az igazi
A gyertyát nem kell tartani
Úgy kérlek
Ne szexelj az exeddel...
/Erogén Zóna/
Csodálatos utazásra hívlak
Ha kedved van gyere velem
Jó erősen ölelj engem így szólt a kislány
S én átviszlek a fellegeken
Nézz fel mondd el mit érzel
Nézz le mondd el mit látsz
Csodálatos mennyei utazás
Én azt mondom ez csodálatos érzés
És minden olyan gyönyörű szép
Gyorsított és nevetett és azt felelte
Hogy messzire repülünk még
Látod ez az én világom
Az álmom az életem
Micsoda út soha nem feledem
Nemsokára célhoz érünk mondtad
És én érzem, hogy elfogy a szó
Odalent a dombok közt egy tiszta völgyben
Kanyargott egy fehér folyó
Sose gondoltam volna
Hogy én ezt megérhetem
Micsoda út soha nem feledem
Én azt mondom ez csodálatos érzés
És minden olyan gyönyörű szép
Gyorsított és nevetett és azt felelte
Hogy messzire repülünk még
Látod ez az én világom
Az álmom az életem
Micsoda út soha nem feledem...
/Tűzkerék/
Ha kedved van gyere velem
Jó erősen ölelj engem így szólt a kislány
S én átviszlek a fellegeken
Nézz fel mondd el mit érzel
Nézz le mondd el mit látsz
Csodálatos mennyei utazás
Én azt mondom ez csodálatos érzés
És minden olyan gyönyörű szép
Gyorsított és nevetett és azt felelte
Hogy messzire repülünk még
Látod ez az én világom
Az álmom az életem
Micsoda út soha nem feledem
Nemsokára célhoz érünk mondtad
És én érzem, hogy elfogy a szó
Odalent a dombok közt egy tiszta völgyben
Kanyargott egy fehér folyó
Sose gondoltam volna
Hogy én ezt megérhetem
Micsoda út soha nem feledem
Én azt mondom ez csodálatos érzés
És minden olyan gyönyörű szép
Gyorsított és nevetett és azt felelte
Hogy messzire repülünk még
Látod ez az én világom
Az álmom az életem
Micsoda út soha nem feledem...
/Tűzkerék/
Voltam már a föld alatt, láttam izzó arcokat
Rosszul játszó hősöket, én tudom a tűz dalát
Kaptam én is vérszemet, adtam érte több sebet
Mélybe süllyedő hajómról menekült sok barát
Most itt állok egy ég alatt, kivésném a sorsomat
Az voltam, mit itthagyok, itt vagyok, itt megtalálsz
Lennék újra jó veled, látnám, hogy az istened
Érted nyújtja két kezét, hogy levegye sóhaját
hogy értsd a tűz dalát
Apám sólyom volt, az anyám hiúz
Engem nem öl pénz, a törvény nem zúz
Léptem szolgája az Északi fény
Lelkem titkos lét az élet jegén
Apám sólyom volt, az anyám hiúz
Engem nem öl pénz, a törvény nem zúz
Léptem szolgája az Északi fény
Lelkem titkos lét az élet jegén
Alku, remény, az vagyok én
Én voltam a föld alatt, én láttam az arcokat
A rosszul játszó hősöket, az igazak tolvaját
Őrzöm még a fényedet, tőlem kapsz új életet
Engedj be, és megtudod, hogy milyen egy hű barát
Most itt állok egy ég alatt, kivésném a sorsomat
Az voltam, mit itthagyok, itt vagyok, itt megtalálsz
Lennék újra jó veled, látnám, hogy az istened
Érted nyújtja két kezét, hogy levegye sóhaját
hogy értsd a tűz dalát...
Apám sólyom volt, az anyám hiúz
Engem nem öl pénz, a törvény nem zúz
Léptem szolgája az Északi fény
Lelkem titkos lét az élet jegén
Apám sólyom volt, az anyám hiúz
Engem nem öl pénz, a törvény nem zúz
Léptem szolgája az Északi fény
Lelkem titkos lét az élet jegén
Alku, remény, az vagyok én...
/Pokolgép/
Rosszul játszó hősöket, én tudom a tűz dalát
Kaptam én is vérszemet, adtam érte több sebet
Mélybe süllyedő hajómról menekült sok barát
Most itt állok egy ég alatt, kivésném a sorsomat
Az voltam, mit itthagyok, itt vagyok, itt megtalálsz
Lennék újra jó veled, látnám, hogy az istened
Érted nyújtja két kezét, hogy levegye sóhaját
hogy értsd a tűz dalát
Apám sólyom volt, az anyám hiúz
Engem nem öl pénz, a törvény nem zúz
Léptem szolgája az Északi fény
Lelkem titkos lét az élet jegén
Apám sólyom volt, az anyám hiúz
Engem nem öl pénz, a törvény nem zúz
Léptem szolgája az Északi fény
Lelkem titkos lét az élet jegén
Alku, remény, az vagyok én
Én voltam a föld alatt, én láttam az arcokat
A rosszul játszó hősöket, az igazak tolvaját
Őrzöm még a fényedet, tőlem kapsz új életet
Engedj be, és megtudod, hogy milyen egy hű barát
Most itt állok egy ég alatt, kivésném a sorsomat
Az voltam, mit itthagyok, itt vagyok, itt megtalálsz
Lennék újra jó veled, látnám, hogy az istened
Érted nyújtja két kezét, hogy levegye sóhaját
hogy értsd a tűz dalát...
Apám sólyom volt, az anyám hiúz
Engem nem öl pénz, a törvény nem zúz
Léptem szolgája az Északi fény
Lelkem titkos lét az élet jegén
Apám sólyom volt, az anyám hiúz
Engem nem öl pénz, a törvény nem zúz
Léptem szolgája az Északi fény
Lelkem titkos lét az élet jegén
Alku, remény, az vagyok én...
/Pokolgép/
Meg még az átkozott telihold is...
Az a baj h. ha fent vagyunk... hamar és nagyot esünk le...
Tele a törpöm.. és még csak hétfő este van... megyek is inkább visszavonulok és fejemre húzom a takarót...
Az a baj h. ha fent vagyunk... hamar és nagyot esünk le...
Tele a törpöm.. és még csak hétfő este van... megyek is inkább visszavonulok és fejemre húzom a takarót...
Az egyik csábít: na gyere és üzekedj
A másik halkan annyit mond csak: én hiszek egy...
Akinek meg nem jut más, csak egy szál gitár
Lehet a gonosz maga, lehet angyal, aki köztünk jár
Mohamed, Devla, Buddha, Krisna, Jézus, hány van
Akinek egy az Isten, és mégis nélküle él
És ha nem gyújt lángot a félhomályban
A végén majd vakon oda ad mindent a semmiért
Ha mindig arra vár, aki az égből
Csillagokat ígér, hiába kel fel és jár
Ha aztán elindulni fél
És amíg fájdalomból áll
Amíg félelemből él, addig
Nyugodni úgyse hagy
Az a valaki, aki vagy
Az egyik arra csábít, hogy amíg élsz üzekedj
A másik mondja, de nem érti, mi az a hiszek egy...
Akinek meg nem jutott más, csak ez a szál gitár
Ha akarod gonosz, ha akarod angyal, aki köztünk jár
De amíg fájdalomból áll
Amíg félelemből él
Addig nyugodni úgyse hagy
Az a valaki, aki vagy(5x)
A szeretetét
Az a valaki, aki vagy
Leteszi eléd
Az a valaki, aki vagy
Beléd lát
Az a valaki, aki vagy
Beszél hozzád
Az a valaki, aki vagy
Benned él
Az a valaki, aki vagy
Ugyan úgy remél
Az a valaki, aki vagy
Igen, beléd lát
Az a valaki, aki vagy
Beszél hozzád
Az a valaki, aki vagy...
/Tankcsapda/
A másik halkan annyit mond csak: én hiszek egy...
Akinek meg nem jut más, csak egy szál gitár
Lehet a gonosz maga, lehet angyal, aki köztünk jár
Mohamed, Devla, Buddha, Krisna, Jézus, hány van
Akinek egy az Isten, és mégis nélküle él
És ha nem gyújt lángot a félhomályban
A végén majd vakon oda ad mindent a semmiért
Ha mindig arra vár, aki az égből
Csillagokat ígér, hiába kel fel és jár
Ha aztán elindulni fél
És amíg fájdalomból áll
Amíg félelemből él, addig
Nyugodni úgyse hagy
Az a valaki, aki vagy
Az egyik arra csábít, hogy amíg élsz üzekedj
A másik mondja, de nem érti, mi az a hiszek egy...
Akinek meg nem jutott más, csak ez a szál gitár
Ha akarod gonosz, ha akarod angyal, aki köztünk jár
De amíg fájdalomból áll
Amíg félelemből él
Addig nyugodni úgyse hagy
Az a valaki, aki vagy(5x)
A szeretetét
Az a valaki, aki vagy
Leteszi eléd
Az a valaki, aki vagy
Beléd lát
Az a valaki, aki vagy
Beszél hozzád
Az a valaki, aki vagy
Benned él
Az a valaki, aki vagy
Ugyan úgy remél
Az a valaki, aki vagy
Igen, beléd lát
Az a valaki, aki vagy
Beszél hozzád
Az a valaki, aki vagy...
/Tankcsapda/
2006. 11. 06. hétfő 16:12
van egy olyan sanda gyanúm h. már a pasik sem igazán tudják mi kell nekik... pontosabban mi a jó nekik ami kellhet...
Vasárnap délután, nézd, mindent elborít az a hó,
mit vártunk lent a sár helyett
Megjött a hóesés, és aki égre néz,
a szemét nem tudja nyitva tartani
Mert a hó vastagon kavarog
Végre az, az, amit akarok
Ez egyszer az, amit akarok
Eljött és vastagon kavarog
Vasárnap délután, és semmi lárma nincs,
csak neszek, és gázolsz kristályszőnyegen
S ahhoz hogy így legyen, várnom kellett nekem,
sár helyett nagyon kívánni hóesést
Hát megjött, gazdagon kavarog
Ez egyszer az, amit akarok
Végre az, az, amit akarok
Eljött és gazdagon kavarog
Húzz fel másik cipőt, gyorsan, úgy készülődj,
mint egy nagy út előtt, nagyon nagy út előtt
Mintha más, távoli várost hódítani indulnál,
gyere, vágjunk neki
Vasárnap délután várost hódítani gyere el,
mert végre itt a hóesés
Vártunk rá eleget, eljött a sár helyett,
a szemünk nem tudjuk nyitva tartani
Mert a hó vastagon kavarog
Végre az, az, amit akarok
Ez egyszer az, amit akarok
Eljött és gazdagon kavarog...
/Udvaros Dorottya/
mit vártunk lent a sár helyett
Megjött a hóesés, és aki égre néz,
a szemét nem tudja nyitva tartani
Mert a hó vastagon kavarog
Végre az, az, amit akarok
Ez egyszer az, amit akarok
Eljött és vastagon kavarog
Vasárnap délután, és semmi lárma nincs,
csak neszek, és gázolsz kristályszőnyegen
S ahhoz hogy így legyen, várnom kellett nekem,
sár helyett nagyon kívánni hóesést
Hát megjött, gazdagon kavarog
Ez egyszer az, amit akarok
Végre az, az, amit akarok
Eljött és gazdagon kavarog
Húzz fel másik cipőt, gyorsan, úgy készülődj,
mint egy nagy út előtt, nagyon nagy út előtt
Mintha más, távoli várost hódítani indulnál,
gyere, vágjunk neki
Vasárnap délután várost hódítani gyere el,
mert végre itt a hóesés
Vártunk rá eleget, eljött a sár helyett,
a szemünk nem tudjuk nyitva tartani
Mert a hó vastagon kavarog
Végre az, az, amit akarok
Ez egyszer az, amit akarok
Eljött és gazdagon kavarog...
/Udvaros Dorottya/
"A foltos gyöngyszemet ki lehet csiszolni, s visszakapja eredeti szépséges fényét, de a könnyelműen kiejtett szónak nincs orvossága."
/Si-king/
/Si-king/
Azelőtt pecek jöttek, percek múltak
Órák és napok egymásra hulltak.
Tovarepültek hónapok, évek.
Míg egyszer meg nem láttalak téged.
Azóta mindig...
Megáll az idő, az égen néma álló csillagok
A Földön csak te vagy és én vagyok,
Hallgatsz és hallgatok,
Szerelmes szó sem csendül.
Megáll az idő, ha rád talál az ajkam lángolón,
A végtelenben járunk álmodón,
Minden más elmúló,
Csak ez az emlék el nem száll.
Csókókra ébredünk, ami volt messze tűnt
Itt van a perc, ami több mint az évek.
Csak együtt élhetünk, örök az életünk
Míg tart ez a perc, s te lágyan ölelsz.
Megáll az idő, az égen néma álló csillagok
A Földön csak te vagy és én vagyok,
Hallgatsz és hallgatok,
Szerelmes szó sem csendül már.
Csókókra ébredünk , ami volt messze tűnt
Itt van a perc, ami több mint az évek.
Csak együtt élhetünk, örök az életünk
Míg tart ez a perc, s te lágyan ölelsz.
És megállt az idő ...
/Nyers/
Órák és napok egymásra hulltak.
Tovarepültek hónapok, évek.
Míg egyszer meg nem láttalak téged.
Azóta mindig...
Megáll az idő, az égen néma álló csillagok
A Földön csak te vagy és én vagyok,
Hallgatsz és hallgatok,
Szerelmes szó sem csendül.
Megáll az idő, ha rád talál az ajkam lángolón,
A végtelenben járunk álmodón,
Minden más elmúló,
Csak ez az emlék el nem száll.
Csókókra ébredünk, ami volt messze tűnt
Itt van a perc, ami több mint az évek.
Csak együtt élhetünk, örök az életünk
Míg tart ez a perc, s te lágyan ölelsz.
Megáll az idő, az égen néma álló csillagok
A Földön csak te vagy és én vagyok,
Hallgatsz és hallgatok,
Szerelmes szó sem csendül már.
Csókókra ébredünk , ami volt messze tűnt
Itt van a perc, ami több mint az évek.
Csak együtt élhetünk, örök az életünk
Míg tart ez a perc, s te lágyan ölelsz.
És megállt az idő ...
/Nyers/
Akarom a tegnapot, hogy úgy ölelj, mint rég
Már jól tudom miért
Rád gondolok és minden ettől szép
Gyere vissza hozzám, újra kezdhetnénk
Távol vagy tőlem
Eltévedtél talán
Távol vagy régen
S nem tudom, hogy merre jársz
Bújj hozzám mégegyszer
S én nem engedlek el többé az életben,
Hogy megmaradj nekem
Bújj hozzám mégegyszer
S ne engedd el
Rájöttem régen hol tévedtem
Keresem az illatod, bár most is érezném
Úgy féltelek nagyon rég
Rossz nélküled, csak annyit kérek én,
Hogy a kezem fogva messze elvigyél
Minden érintésed most is éget még
Mint sok visszatérő régi szép emlék
Minden pillantásod szebb az álmoknál
Várok rád, indulj végre már!
/Szatmári Orsi/
Már jól tudom miért
Rád gondolok és minden ettől szép
Gyere vissza hozzám, újra kezdhetnénk
Távol vagy tőlem
Eltévedtél talán
Távol vagy régen
S nem tudom, hogy merre jársz
Bújj hozzám mégegyszer
S én nem engedlek el többé az életben,
Hogy megmaradj nekem
Bújj hozzám mégegyszer
S ne engedd el
Rájöttem régen hol tévedtem
Keresem az illatod, bár most is érezném
Úgy féltelek nagyon rég
Rossz nélküled, csak annyit kérek én,
Hogy a kezem fogva messze elvigyél
Minden érintésed most is éget még
Mint sok visszatérő régi szép emlék
Minden pillantásod szebb az álmoknál
Várok rád, indulj végre már!
/Szatmári Orsi/
A szemed, mi átkarol, ha félek
Néha csak haragos óceán
Mi dühös viharral ébreszt
S ha megnyugszik, gyengéden ölel át.
Hajad tűzláng a fahasábon
Pusztít és öl, ha útjában állsz
De melegít, ha kordában tartod
Perzselő, mint a napsugár.
Hangod a fülembe süt
Rebbenek, ha hallom ritmusát
Érj hozzám, varázsolj holnapot
Hogyha kéred, mindig várok rád.
Vágyak ébrednek testemben
Mint száz csicsergő kismadár
Te vagy kit álmomban kereslek
Hiszem, hogy van még boldogság.
Fájdalom, nem érzem, ha itt vagy
Felébredt szívemben a láng
S ha kialszik is, nincs még vége
Ha rejtegetsz egy szál gyufát...
/Alone & Tommy/
Néha csak haragos óceán
Mi dühös viharral ébreszt
S ha megnyugszik, gyengéden ölel át.
Hajad tűzláng a fahasábon
Pusztít és öl, ha útjában állsz
De melegít, ha kordában tartod
Perzselő, mint a napsugár.
Hangod a fülembe süt
Rebbenek, ha hallom ritmusát
Érj hozzám, varázsolj holnapot
Hogyha kéred, mindig várok rád.
Vágyak ébrednek testemben
Mint száz csicsergő kismadár
Te vagy kit álmomban kereslek
Hiszem, hogy van még boldogság.
Fájdalom, nem érzem, ha itt vagy
Felébredt szívemben a láng
S ha kialszik is, nincs még vége
Ha rejtegetsz egy szál gyufát...
/Alone & Tommy/
Nézz rám
Arcodon holdfény jár
Hív esténként újra az álom
Már vártam rá
Félek a felhőktől
Félek egy embertől
Félek, hogy nem várok semmit a reggeltől
De az mindig jön
Örvénylő víz hull rám
Úgy az arcomba vág
Mond miért kínoznál
Ha neked is fáj?
Nincs híd!
Köztem és közted
Megszűnt minden út
Nincs híd!
Kiáltásom nem hallják
Már sehol, még sehol
Nézz rám
Karomban élet jár
Hív, örvénylő áram a testemben
Bár láthatnám
Megvadult élményért
Megfakult emlékért
Miért álljak mellétek újra, ha úgy érzem...
/Black Out/
Arcodon holdfény jár
Hív esténként újra az álom
Már vártam rá
Félek a felhőktől
Félek egy embertől
Félek, hogy nem várok semmit a reggeltől
De az mindig jön
Örvénylő víz hull rám
Úgy az arcomba vág
Mond miért kínoznál
Ha neked is fáj?
Nincs híd!
Köztem és közted
Megszűnt minden út
Nincs híd!
Kiáltásom nem hallják
Már sehol, még sehol
Nézz rám
Karomban élet jár
Hív, örvénylő áram a testemben
Bár láthatnám
Megvadult élményért
Megfakult emlékért
Miért álljak mellétek újra, ha úgy érzem...
/Black Out/
2006. 10. 29. vasárnap 08:01
De még mennyire... Apa vigyázz nehogy elázzon a bundád
Megkopott szobroknak bólintó fák
Szélben a téren sodródó ág
Madarak szállnak a hajnalon át
A köd, mint egy ázott kabát...úgy terül rád
Lépteim hordják az évek súlyát
Szívem már tudja, mit szemem nem lát
Hajnalon, nappalon, éjszakán át
Megyek csak egyre tovább...mindenen át
Képek: csúnyák és szépek
rosszak és jók
Múltam: megtalált vágyak
elveszett illúziók
Sírnak a felhők, úgy zokog az ég
Messze a nyár, a ragyogó-kék
Ősz van most újra, oly szomorú szép,
Hivatlan, fáradt vendég...ismerős rég
Képek: csúnyák és szépek
rosszak és jók
Múltam: megtalált vágyak
elveszett illúziók
Érzem: régi a hitem
de új az erő
Nézem: barátként jött el
és megért az őszi eső..
/Ossian/
Szélben a téren sodródó ág
Madarak szállnak a hajnalon át
A köd, mint egy ázott kabát...úgy terül rád
Lépteim hordják az évek súlyát
Szívem már tudja, mit szemem nem lát
Hajnalon, nappalon, éjszakán át
Megyek csak egyre tovább...mindenen át
Képek: csúnyák és szépek
rosszak és jók
Múltam: megtalált vágyak
elveszett illúziók
Sírnak a felhők, úgy zokog az ég
Messze a nyár, a ragyogó-kék
Ősz van most újra, oly szomorú szép,
Hivatlan, fáradt vendég...ismerős rég
Képek: csúnyák és szépek
rosszak és jók
Múltam: megtalált vágyak
elveszett illúziók
Érzem: régi a hitem
de új az erő
Nézem: barátként jött el
és megért az őszi eső..
/Ossian/
Az egérnek a lakásom palota
A lónak a kutyaól kalap
A gyufának börtön a skatulya
Nem kérnek szappant a halak
A légynek a légyfogó vacsora
A sásnak a távcső is kancsal
A macskának a nyávogás muzsika
A patkánynak a denevér angyal
Szabad vagyok - mondta a majom a rácsnak
Én nem - mondta a rács. - Engem majmok köré zártak
A róka, ha hülye is ravasz
A sakál még nappal is álnok
A fecskékre fütyül a tavasz
Az ébredésen röhögnek az álmok
... kés nélkül a villa is árva
Nem vágyik vonóra a hárfa
A ráknak az előre a hátra
A gyógyszertől beteg lesz a nátha
Szabad vagyok - mondta a majom a rácsnak
Én nem - mondta a rács. - Engem majmok köré zártak
A csőnek a lényege a lyuka
A kerékpár egyedül eldől
Az igazság belefúlt a borba
Az erdésztől nem látni az erdőt
A butának zseni lesz a fia
A nagy hősök rokona mind bátor
A törtetőnek hátán a hasizma
Nem látni a holnapot a mától
Szabad vagyok - mondta a majom a rácsnak
Én nem - mondta a rács. - Engem majmok köré zártak..
/Rolls Frakció/
A lónak a kutyaól kalap
A gyufának börtön a skatulya
Nem kérnek szappant a halak
A légynek a légyfogó vacsora
A sásnak a távcső is kancsal
A macskának a nyávogás muzsika
A patkánynak a denevér angyal
Szabad vagyok - mondta a majom a rácsnak
Én nem - mondta a rács. - Engem majmok köré zártak
A róka, ha hülye is ravasz
A sakál még nappal is álnok
A fecskékre fütyül a tavasz
Az ébredésen röhögnek az álmok
... kés nélkül a villa is árva
Nem vágyik vonóra a hárfa
A ráknak az előre a hátra
A gyógyszertől beteg lesz a nátha
Szabad vagyok - mondta a majom a rácsnak
Én nem - mondta a rács. - Engem majmok köré zártak
A csőnek a lényege a lyuka
A kerékpár egyedül eldől
Az igazság belefúlt a borba
Az erdésztől nem látni az erdőt
A butának zseni lesz a fia
A nagy hősök rokona mind bátor
A törtetőnek hátán a hasizma
Nem látni a holnapot a mától
Szabad vagyok - mondta a majom a rácsnak
Én nem - mondta a rács. - Engem majmok köré zártak..
/Rolls Frakció/
Kerestem Neked egy jó helyet,
Ahonnan nézheted a csillagokat,
Félsz tőlem, akár a tűztől,
Pedig az csak meleget ad.
Engedd a kezeimet, hadd mozogjanak,
Megbocsátható bűn, amit teszünk,
Érezd, hogy lüktet a vérünk
Így, ahogy együtt fekszünk.
Megráz a tested és mindenhol éget,
A hullámzó természet felett lebegsz,
Elindult köztünk egy csodás kapcsolat,
A gyónás, azt hiszem, ma elmarad.
Engedd a kezeimet, hadd mozogjanak,
Megbocsátható bűn, amit teszünk,
Érezd, hogy lüktet a vérünk
Így, ahogy együtt fekszünk.
Remeg a tested és lehetnél bátrabb,
De nekem még így is szép vagy,
A vadvirágok oly szépek lettek már...
Mindketten győztünk és remegve szállunk,
Most minden oly tiszta és valódi lett,
De hidd el, hogy kevés volt, s tennünk kell érte,
Hogy megmaradjon ez a pillanat.
Engedd a kezeimet, hadd mozogjanak,
Megbocsátható bűn, amit teszünk,
Érezd, hogy lüktet a vérünk
Így, ahogy együtt fekszünk.
Remeg a tested és lehetnél bátrabb,
De nekem még így is szép vagy,
A vadvirágok oly szépek lettek már...
Remeg a tested és lehetnél bátrabb,
De nekem még így is szép vagy,
A vadvirágok oly szépek lettek már...
De nekem még így is szép vagy.
/Popular/
Ahonnan nézheted a csillagokat,
Félsz tőlem, akár a tűztől,
Pedig az csak meleget ad.
Engedd a kezeimet, hadd mozogjanak,
Megbocsátható bűn, amit teszünk,
Érezd, hogy lüktet a vérünk
Így, ahogy együtt fekszünk.
Megráz a tested és mindenhol éget,
A hullámzó természet felett lebegsz,
Elindult köztünk egy csodás kapcsolat,
A gyónás, azt hiszem, ma elmarad.
Engedd a kezeimet, hadd mozogjanak,
Megbocsátható bűn, amit teszünk,
Érezd, hogy lüktet a vérünk
Így, ahogy együtt fekszünk.
Remeg a tested és lehetnél bátrabb,
De nekem még így is szép vagy,
A vadvirágok oly szépek lettek már...
Mindketten győztünk és remegve szállunk,
Most minden oly tiszta és valódi lett,
De hidd el, hogy kevés volt, s tennünk kell érte,
Hogy megmaradjon ez a pillanat.
Engedd a kezeimet, hadd mozogjanak,
Megbocsátható bűn, amit teszünk,
Érezd, hogy lüktet a vérünk
Így, ahogy együtt fekszünk.
Remeg a tested és lehetnél bátrabb,
De nekem még így is szép vagy,
A vadvirágok oly szépek lettek már...
Remeg a tested és lehetnél bátrabb,
De nekem még így is szép vagy,
A vadvirágok oly szépek lettek már...
De nekem még így is szép vagy.
/Popular/
Hallom a hangot
Érzem a fényt
Az idő megállt
A jelen megérint
Sodor a folyó
Nem kapaszkodom
Magamban érzem
Mindennel egy vagyok
Megállt az idő
Nincs jövő, nincs múlt
Nem várok semmit
Nem keresem a szót
Érzem a jelent
A pillanatot
Magamban érzem
Boldog vagyok
Te is egyedül szeretsz
És egyedül félsz
Egyedül érzel
Egyedül kérsz
Egyedül hallgatsz
És egyedül szólsz
Egy a te utad is
Egyedül utazol...
/Replika/
Érzem a fényt
Az idő megállt
A jelen megérint
Sodor a folyó
Nem kapaszkodom
Magamban érzem
Mindennel egy vagyok
Megállt az idő
Nincs jövő, nincs múlt
Nem várok semmit
Nem keresem a szót
Érzem a jelent
A pillanatot
Magamban érzem
Boldog vagyok
Te is egyedül szeretsz
És egyedül félsz
Egyedül érzel
Egyedül kérsz
Egyedül hallgatsz
És egyedül szólsz
Egy a te utad is
Egyedül utazol...
/Replika/
Olyan szomorúan nézel rám,
Mintha könnyeket hozna az éjjel
Pedig régóta tudom már
Csak én érzek úgy, ahogy érzek
Szavak helyett, csak a mosolyod súgja meg,
Hogy nincs semmi baj, csak egy szomorú dal,
És minden a régi lehet.
Ez nem a valóság,
De úgysem hiszem el, ha látom.
Mert a tegnap az enyém volt,
És a holnapot is csak érted várom.
Szavak helyett, csak a mosolyod súgja meg,
Hogy nincs semmi baj, csak egy szomorú dal,
És minden a régi lehet.
És ha csendet kérne a hang,
Hogy közénk álljon ma mégis
Ha erre járna, ne hagyd, oh ne hagyd,
Hogy vele menjen a nevetés is.
Szavak helyett, csak a mosolyod súgja meg,
Hogy nincs semmi baj, csak egy szomorú dal,
És minden a régi lehet.
/Szabó Eszter/
Mintha könnyeket hozna az éjjel
Pedig régóta tudom már
Csak én érzek úgy, ahogy érzek
Szavak helyett, csak a mosolyod súgja meg,
Hogy nincs semmi baj, csak egy szomorú dal,
És minden a régi lehet.
Ez nem a valóság,
De úgysem hiszem el, ha látom.
Mert a tegnap az enyém volt,
És a holnapot is csak érted várom.
Szavak helyett, csak a mosolyod súgja meg,
Hogy nincs semmi baj, csak egy szomorú dal,
És minden a régi lehet.
És ha csendet kérne a hang,
Hogy közénk álljon ma mégis
Ha erre járna, ne hagyd, oh ne hagyd,
Hogy vele menjen a nevetés is.
Szavak helyett, csak a mosolyod súgja meg,
Hogy nincs semmi baj, csak egy szomorú dal,
És minden a régi lehet.
/Szabó Eszter/
Igazad van... Bocsánat...
Egy idő után már odaírtam az általad írt versek után a szerzőt...Még 1x bocsi..
Egy idő után már odaírtam az általad írt versek után a szerzőt...Még 1x bocsi..
Na de ez visszafordítva is igaz... :P:P
Bizakodni kell!
A fejfájásról meg csak annyit, hogy vannak hamar ható gyógyszerek, vagy akár természetes gyógymódok a leküzdésére... Úgyhogy az gyenge kifogás h. most fáj a fejem...
Bizakodni kell!
A fejfájásról meg csak annyit, hogy vannak hamar ható gyógyszerek, vagy akár természetes gyógymódok a leküzdésére... Úgyhogy az gyenge kifogás h. most fáj a fejem...
Kéz,
mely kezeid közt megpihen,
kéz,
válaszol, ha kérdezel.
Néha bánatok súlya
húzza le,
de nem kell tőle félned
sose...
ez a kéz,
az én kezem is lehetne.
Kéz,
simogatni szeretne,
kéz
őrizne és védene.
Add a két kezed,
hagyd, hogy én legyek,
ki életeden végig vezet!
S ez a kéz,
szebbé teszi az életed.
mely kezeid közt megpihen,
kéz,
válaszol, ha kérdezel.
Néha bánatok súlya
húzza le,
de nem kell tőle félned
sose...
ez a kéz,
az én kezem is lehetne.
Kéz,
simogatni szeretne,
kéz
őrizne és védene.
Add a két kezed,
hagyd, hogy én legyek,
ki életeden végig vezet!
S ez a kéz,
szebbé teszi az életed.
Könnycsepp lennék végig folynék szomorú arcodon
Napfény lennék meg csillanék fekete hajadon
Százezerszer sírnék vissza minden éjszakát
Százezerszer tenném jóvá azt mi téged bánt
Milliószor csókolnám a fájó szivedet
Milliószor letörölném minden könnyedet
Százezerszer újra kezdem esküszöm neked
Most az egyszer, hidd el nekem, hogy nagyon szeretlek.
Százezer csók, gondolatba vissza hív
Százezer dal s újra megdobban a szív
A boldogság még rád köszön
Egy édes óra vissza jön,
Szeretlek én, maradj enyém!
Napfény lennék meg csillanék fekete hajadon
Százezerszer sírnék vissza minden éjszakát
Százezerszer tenném jóvá azt mi téged bánt
Milliószor csókolnám a fájó szivedet
Milliószor letörölném minden könnyedet
Százezerszer újra kezdem esküszöm neked
Most az egyszer, hidd el nekem, hogy nagyon szeretlek.
Százezer csók, gondolatba vissza hív
Százezer dal s újra megdobban a szív
A boldogság még rád köszön
Egy édes óra vissza jön,
Szeretlek én, maradj enyém!
Egy férfi kell és semmi más,
de kinek kell egy hasonmás
Ha becsaphat a valóság
és elvarázsol már.
Félek
Az életem lecserélném,
ha ettől jobban szeretnél,
de néha kell a hazug szó,
szemtelen de olyan jó.
Érezd
Bár lenne minden félig igaz,
nem érdekelne hogy mitől jó,
csak lenne mindig ennyire izgató.
Veled
Egy bolond százat csinál,
fordítva forog ez a nagy világ.
Szédíthetsz mást,
de hamis álarcod porba hull talán
Egy bolond százat csinál,
bármennyi zűrzavar mi körbe zár
hát ölelj most át
egy bolond is szerethet úgy mint bárki más.
Egy bolond százat csinál
Egyre hajt a kalandvágy,
az élet úgyis visszavág,
de jöhetne egy új esély,
az élettől már.
Úgy érzem
Nem kell ez a hazugság,
mert cserben hagy a valóság
de csalódni még nem muszály,
a végső állomás.
Oly távol
Bár lenne minden félig igaz
nem érdekelne hogy mitől jó
csak lenne mindig ennyire izgató
Veled
Egy bolond százat csinál,
fordítva forog ez a nagy világ.
Szédíthetsz mást,
de hamis álarcod porba hull talán
Egy bolond százat csinál,
bármennyi zűrzavar mi körbe zár
hát ölelj most át
egy bolond is szerethet úgy mint bárki más.
Egy bolond százat csinál
Bár lenne minden félig igaz,
nem érdekelne, hogy mitől jó
csak lenne mindig ennyire izgató
Egy bolond százat csinál,
fordítva forog ez a nagy világ.
Szédíthetsz mást,
de hamis álarcod porba hull talán
Egy bolond százat csinál,
bármennyi zűrzavar mi körbe zár
hát ölelj most át
egy bolond is szerethet úgy mint bárki más.
Egy bolond százat csinál...
/Varga Feri/
de kinek kell egy hasonmás
Ha becsaphat a valóság
és elvarázsol már.
Félek
Az életem lecserélném,
ha ettől jobban szeretnél,
de néha kell a hazug szó,
szemtelen de olyan jó.
Érezd
Bár lenne minden félig igaz,
nem érdekelne hogy mitől jó,
csak lenne mindig ennyire izgató.
Veled
Egy bolond százat csinál,
fordítva forog ez a nagy világ.
Szédíthetsz mást,
de hamis álarcod porba hull talán
Egy bolond százat csinál,
bármennyi zűrzavar mi körbe zár
hát ölelj most át
egy bolond is szerethet úgy mint bárki más.
Egy bolond százat csinál
Egyre hajt a kalandvágy,
az élet úgyis visszavág,
de jöhetne egy új esély,
az élettől már.
Úgy érzem
Nem kell ez a hazugság,
mert cserben hagy a valóság
de csalódni még nem muszály,
a végső állomás.
Oly távol
Bár lenne minden félig igaz
nem érdekelne hogy mitől jó
csak lenne mindig ennyire izgató
Veled
Egy bolond százat csinál,
fordítva forog ez a nagy világ.
Szédíthetsz mást,
de hamis álarcod porba hull talán
Egy bolond százat csinál,
bármennyi zűrzavar mi körbe zár
hát ölelj most át
egy bolond is szerethet úgy mint bárki más.
Egy bolond százat csinál
Bár lenne minden félig igaz,
nem érdekelne, hogy mitől jó
csak lenne mindig ennyire izgató
Egy bolond százat csinál,
fordítva forog ez a nagy világ.
Szédíthetsz mást,
de hamis álarcod porba hull talán
Egy bolond százat csinál,
bármennyi zűrzavar mi körbe zár
hát ölelj most át
egy bolond is szerethet úgy mint bárki más.
Egy bolond százat csinál...
/Varga Feri/
Nézz rám, lehet én se vagyok az aki voltam.
Végtelen idő, hát mégse' maradt mozdulatlan.
Emlékezz rá, meg akartuk váltani a fél világot
És én már nem engedlek el, amíg őrzöd a lángot.
Csak amíg hevít a láz, belül éget,
amíg a szíved repít téged,
Néha kell, hogy játssz a tűzzel, hogy a Napba érj
Szeretlek valamiért
Megy a harc önmagad ellen és nem ez az első
Lehet, hogy fel kéne végre nőni, de azt sohase késő...
néha érzed még a múlt illatát egy-két régi dalban,
Amikor együtt lélegeztünk jóban -rosszban.
És lehet a föld, a tűz, a víz, a levegő az ami éltet
hidd el, nélküled nem akarom már rég az egészet.
Csak amíg hevít a láz, belül éget,
amíg a szíved repít téged
Néha kell, hogy játssz a tűzzel, hogy a Napba érj
Csak amig hevít a láz
Csak amig hevít a láz
Csak amig hevít a láz
A Napba érj
Szeretlek valamiért...
/Mester Tamás/
Végtelen idő, hát mégse' maradt mozdulatlan.
Emlékezz rá, meg akartuk váltani a fél világot
És én már nem engedlek el, amíg őrzöd a lángot.
Csak amíg hevít a láz, belül éget,
amíg a szíved repít téged,
Néha kell, hogy játssz a tűzzel, hogy a Napba érj
Szeretlek valamiért
Megy a harc önmagad ellen és nem ez az első
Lehet, hogy fel kéne végre nőni, de azt sohase késő...
néha érzed még a múlt illatát egy-két régi dalban,
Amikor együtt lélegeztünk jóban -rosszban.
És lehet a föld, a tűz, a víz, a levegő az ami éltet
hidd el, nélküled nem akarom már rég az egészet.
Csak amíg hevít a láz, belül éget,
amíg a szíved repít téged
Néha kell, hogy játssz a tűzzel, hogy a Napba érj
Csak amig hevít a láz
Csak amig hevít a láz
Csak amig hevít a láz
A Napba érj
Szeretlek valamiért...
/Mester Tamás/
Mindig a vágyak szárnyán múlnak el a percek,
Az álmaink még szabadok talán.
De engedd, hogy a gondokból kilépve
Szálljon az ember, és higgye önmagát.
Mindig a vágyakból élt tovább a holnap,
Ha engedte volna élni a világ.
A hétköznapoktól nem kapsz soha semmit
Csak az álom igaz, mely ontja mámorát.
Refr.: Mond, miért oly kevés ez a föld nekünk?
Mindennap új veszélyre ébredünk.
Gyűlölet lángja rajzol új határt,
És a föld, porrá ég, minden ég, porrá ég, ég a föld.
Hiszem, hogy álmom egyszer megvalósul,
Az ébredéssel nem jön új halál.
És határtalan vágyait az ember
Nem mások ellen, de velük éli át.
/Vikidál Gyula/
Az álmaink még szabadok talán.
De engedd, hogy a gondokból kilépve
Szálljon az ember, és higgye önmagát.
Mindig a vágyakból élt tovább a holnap,
Ha engedte volna élni a világ.
A hétköznapoktól nem kapsz soha semmit
Csak az álom igaz, mely ontja mámorát.
Refr.: Mond, miért oly kevés ez a föld nekünk?
Mindennap új veszélyre ébredünk.
Gyűlölet lángja rajzol új határt,
És a föld, porrá ég, minden ég, porrá ég, ég a föld.
Hiszem, hogy álmom egyszer megvalósul,
Az ébredéssel nem jön új halál.
És határtalan vágyait az ember
Nem mások ellen, de velük éli át.
/Vikidál Gyula/
A függönyt halkan húzom szét
A hűvös szél arcomhoz ér
Alszol még, hát aludj csak tovább
Felejtsd el az éjszakát, egy sóhaj dallamát
Felejtsd el, hogy szeretlek, amit sohasem mondtam
A város piszkos, így is szép
Nem seprik rég, álmos vidék
A felnőttek csak sietnek tovább
És nem látják, hogy megjelent az a kócos kisgyerek
Aki nekem integet, akit sohasem hittél
Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál
Érints meg, s láthatod, én csak álmokból vagyok
Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál
Mennem kell, egy más világ várja elveszett... fiát
Volt pár dalom, rád hagyom
Hogy mennyit ér, én nem tudom
Isten veled, várnom nem lehet
Az út fölött már ott lebeg a tündöklő sereg
És befogad, és eltemet, mint az esőt a tenger
Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál
Érints meg, s láthatod, én csak álmokból vagyok
Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál
Bármit mond, bárhogy szól, csönd lesz minden... dalomból
Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál
Érints meg, s láthatod, én csak álmokból vagyok
Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál
Mennem kell, egy más világ várja elveszett... fiát.
/Omega/
A hűvös szél arcomhoz ér
Alszol még, hát aludj csak tovább
Felejtsd el az éjszakát, egy sóhaj dallamát
Felejtsd el, hogy szeretlek, amit sohasem mondtam
A város piszkos, így is szép
Nem seprik rég, álmos vidék
A felnőttek csak sietnek tovább
És nem látják, hogy megjelent az a kócos kisgyerek
Aki nekem integet, akit sohasem hittél
Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál
Érints meg, s láthatod, én csak álmokból vagyok
Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál
Mennem kell, egy más világ várja elveszett... fiát
Volt pár dalom, rád hagyom
Hogy mennyit ér, én nem tudom
Isten veled, várnom nem lehet
Az út fölött már ott lebeg a tündöklő sereg
És befogad, és eltemet, mint az esőt a tenger
Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál
Érints meg, s láthatod, én csak álmokból vagyok
Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál
Bármit mond, bárhogy szól, csönd lesz minden... dalomból
Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál
Érints meg, s láthatod, én csak álmokból vagyok
Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál
Mennem kell, egy más világ várja elveszett... fiát.
/Omega/
Az egyiknek sikerül a másiknak nem
A sors olykor nem tudja mit akar.
Az egyiknek kiderül s a nap fénylik fenn,
a másiknak nem jut csak zivatar.
Az én szivem nem sejti, mi a csók s napsugár,
mert nékem nincs senkim, ki szivdobogva hazavár.
Az egyiknek sikerül a másiknak nem
A sors olykor nem tudja mit akar.
Az egyiknek sikerül a másiknak nem
A sors olykor nem tudja mit akar.
Az egyiknek kiderül s a nap fénylik fenn,
a másiknak nem jut csak zivatar.
Az én szivem nem sejti, mi a csók s napsugár,
mert nékem nincs senkim, ki szivdobogva hazavár.
Az egyiknek sikerül a másiknak nem
A sors olykor nem tudja mit akar...
A sors olykor nem tudja mit akar.
Az egyiknek kiderül s a nap fénylik fenn,
a másiknak nem jut csak zivatar.
Az én szivem nem sejti, mi a csók s napsugár,
mert nékem nincs senkim, ki szivdobogva hazavár.
Az egyiknek sikerül a másiknak nem
A sors olykor nem tudja mit akar.
Az egyiknek sikerül a másiknak nem
A sors olykor nem tudja mit akar.
Az egyiknek kiderül s a nap fénylik fenn,
a másiknak nem jut csak zivatar.
Az én szivem nem sejti, mi a csók s napsugár,
mert nékem nincs senkim, ki szivdobogva hazavár.
Az egyiknek sikerül a másiknak nem
A sors olykor nem tudja mit akar...
Nektek adnám a napot, a viháncoló holnapot,
Az ég ragyogását, szív dobogását nektek adnám.
Ti szomorú, szomjas angyalok.
Nektek adnám a titkokat, az álmon túli álmokat,
Holdugrató csillaglakók nektek adnám.
Szomorú, szomjas angyalok.
Késő, ki mondja, hogy késő már,
Ki tudja, a csend hol jár és kire vár?
Nektek adnám az ünnepet, a reményt, hogy eljöhet,
Zászlót, zeneszót, szép napot, nektek adnám.
Ti szomorú, szomjas angyalok.
Nektek adnám a fenyőt, a tobozba zárt szép jövőt,
Fák örökzöld muzsikáját nektek adnám.
Szomorú, szomjas angyalok.
Késő, ki mondja, hogy késő már,
Ki tudja, a csend hol jár és kire vár?
Késő, ki mondja meg, hogy késő már,
Ki tudja, a csend hol jár és kire vár?
Nektek adnám a nevetést, a játékot, s a feledést,
Csodaország csodatárát, nektek adnám.
Szomorú, szomjas angyalok.
Nektek adnám a végtelent, az igazat és a képtelent,
Könnyszárító felhőcsókom nektek adnám.
Szomorú, szomjas angyalok.
Késő, ki mondja, hogy késő már,
Ki tudja, a csend hol jár és kire vár?
Késő, ki mondja meg, hogy késő már,
Ki tudja, a csend hol jár és kire vár?
Kire vár?
Kire vár?
/Lerch István/
Az ég ragyogását, szív dobogását nektek adnám.
Ti szomorú, szomjas angyalok.
Nektek adnám a titkokat, az álmon túli álmokat,
Holdugrató csillaglakók nektek adnám.
Szomorú, szomjas angyalok.
Késő, ki mondja, hogy késő már,
Ki tudja, a csend hol jár és kire vár?
Nektek adnám az ünnepet, a reményt, hogy eljöhet,
Zászlót, zeneszót, szép napot, nektek adnám.
Ti szomorú, szomjas angyalok.
Nektek adnám a fenyőt, a tobozba zárt szép jövőt,
Fák örökzöld muzsikáját nektek adnám.
Szomorú, szomjas angyalok.
Késő, ki mondja, hogy késő már,
Ki tudja, a csend hol jár és kire vár?
Késő, ki mondja meg, hogy késő már,
Ki tudja, a csend hol jár és kire vár?
Nektek adnám a nevetést, a játékot, s a feledést,
Csodaország csodatárát, nektek adnám.
Szomorú, szomjas angyalok.
Nektek adnám a végtelent, az igazat és a képtelent,
Könnyszárító felhőcsókom nektek adnám.
Szomorú, szomjas angyalok.
Késő, ki mondja, hogy késő már,
Ki tudja, a csend hol jár és kire vár?
Késő, ki mondja meg, hogy késő már,
Ki tudja, a csend hol jár és kire vár?
Kire vár?
Kire vár?
/Lerch István/
Fúj a szél a fákon, némán hallgatom
Szemed most is látom, rád gondolok
Mennyi jó érzést adtál már nekem
Vissza adni nem tudnám, sosem
Soha el ne tévedj, ha hív a Nagy Világ
Soha el ne engedj, szükségem van rád
Veled alszom el, bárhol jársz
Ha egyszer megfogtál, hát vigyázz rám
Téged átölelve semmi nem számít
Veled összebújva szíved elcsábít
Te vagy már minden, rég óta várt szerelem
Talán álmodom, de jó nagyon veled
Soha el ne tévedj, ha hív a Nagy Világ
Soha el ne engedj, szükségem van rád
Veled alszom el, bárhol jársz
Ha egyszer megfogtál, hát vigyázz rám
Téged átölelve semmi nem számít
Veled összebújva szívem elcsábít
Te vagy már minden, régóta várt szerelem
Talán álmodom de jó nagyon veled
Téged átölelve semmi nem számít
Veled összebújva szívem elcsábít
Te vagy már minden, régóta várt szerelem
Talán álmodom de jó nagyon veled...
/Delhusa Gjon/
Szemed most is látom, rád gondolok
Mennyi jó érzést adtál már nekem
Vissza adni nem tudnám, sosem
Soha el ne tévedj, ha hív a Nagy Világ
Soha el ne engedj, szükségem van rád
Veled alszom el, bárhol jársz
Ha egyszer megfogtál, hát vigyázz rám
Téged átölelve semmi nem számít
Veled összebújva szíved elcsábít
Te vagy már minden, rég óta várt szerelem
Talán álmodom, de jó nagyon veled
Soha el ne tévedj, ha hív a Nagy Világ
Soha el ne engedj, szükségem van rád
Veled alszom el, bárhol jársz
Ha egyszer megfogtál, hát vigyázz rám
Téged átölelve semmi nem számít
Veled összebújva szívem elcsábít
Te vagy már minden, régóta várt szerelem
Talán álmodom de jó nagyon veled
Téged átölelve semmi nem számít
Veled összebújva szívem elcsábít
Te vagy már minden, régóta várt szerelem
Talán álmodom de jó nagyon veled...
/Delhusa Gjon/
Egy elveszített kép, sok feltörő emlék
Sírig vonszolt álmok, tova tűnő szenvedély
Végig elkísér a múltam újra él
Álom szőtte vágyak veled az igaz édenért.
Lehetek árnyék, ki mögém bújva fél
De rejteném megfejteném a kusza álmot mi véget ért.
Akár egy árnyék a jövőben hullok szét
És hideg álmos hajnalokon
Tüze perzsel, az élet itt kísért.
Sok nem mesélt mesék, sok le nem festett kép
Elfelejtett vádak, folyton megszegett szent igék.
Elcseréltem rég a létem lényegét
Megtaláltam párat belőlem az életért.
Lehetek árnyék, kit mögém űz a fény,
De rejteném megfejteném a kusza álmot mi véget ért.
Akár egy árnyék a jövőben hullok szét
Keresem hideg hajnalokon reményre ítélt holnapom.
Kutasd a valót, mint a létté formált anyag értelmét,
Hagyj nyomot, mit öröklött ösztönből őrzöl emlékként.
Rejtsd magadba árnyékod, mint egyetlen fényfüggő titkod.
Légy Te is árnyék...egy árnyék...egy árnyék.
/P.Box/
Sírig vonszolt álmok, tova tűnő szenvedély
Végig elkísér a múltam újra él
Álom szőtte vágyak veled az igaz édenért.
Lehetek árnyék, ki mögém bújva fél
De rejteném megfejteném a kusza álmot mi véget ért.
Akár egy árnyék a jövőben hullok szét
És hideg álmos hajnalokon
Tüze perzsel, az élet itt kísért.
Sok nem mesélt mesék, sok le nem festett kép
Elfelejtett vádak, folyton megszegett szent igék.
Elcseréltem rég a létem lényegét
Megtaláltam párat belőlem az életért.
Lehetek árnyék, kit mögém űz a fény,
De rejteném megfejteném a kusza álmot mi véget ért.
Akár egy árnyék a jövőben hullok szét
Keresem hideg hajnalokon reményre ítélt holnapom.
Kutasd a valót, mint a létté formált anyag értelmét,
Hagyj nyomot, mit öröklött ösztönből őrzöl emlékként.
Rejtsd magadba árnyékod, mint egyetlen fényfüggő titkod.
Légy Te is árnyék...egy árnyék...egy árnyék.
/P.Box/
Szintén a már említett musicalből idézek... kicsit ismerősnek tűnhet az első pár sor...
Jujj de befejezem mára mert a végén Vazi vagy Apa kitilt...
Én így hajtok fejet...
Hazudtunk mi reggel, hazudtunk mi délben,
Forró nyári napban és havazó télben,
Este is hazudtunk, de legfeljebb csak éjjel,
Akkor is csak önként - kéjjel...
készpénzért, hazudtunk hozomra,
Hazudtunk, a szép szót vígan tékozolva,
Hazudtunk parancsra, az igazat mélyen rejtve,
Mélyen - a pártkönyvekbe...
Ki hiszi el nekünk, hogy őszintén bánjuk?
A feloldozást most kitől kell várnunk?
Szavak szolgája - köteled a bánat, ezért
Magadban keressed, ott belül kell fellelned,
Ha van bocsánat!
Hazudtunk mi reggel, hazudtunk este,
Hazugság lett életünk csontváza és teste,
Hazudtunk magunknak, magunknak és másnak,
Hazudtunk az országnak és az
Egész világnak!
Ki hiszi el nekünk, hogy őszintén bánjuk?
A feloldozást most kitől kell várnunk?
Szavak szolgája - köteled a bánat, ezért
Magadban keressed, ott belül kell fellelned,
Ha van bocsánat!
Hol áll most gyilkosod, merre néz a fegyver?
Mielőtt lelőne, előtte agyonver!
Nyakadon a kötél - embertelen század!
Ez lesz mindőnk sorsa, ha kinyitod a szádat...
Jujj de befejezem mára mert a végén Vazi vagy Apa kitilt...
Én így hajtok fejet...
Hazudtunk mi reggel, hazudtunk mi délben,
Forró nyári napban és havazó télben,
Este is hazudtunk, de legfeljebb csak éjjel,
Akkor is csak önként - kéjjel...
készpénzért, hazudtunk hozomra,
Hazudtunk, a szép szót vígan tékozolva,
Hazudtunk parancsra, az igazat mélyen rejtve,
Mélyen - a pártkönyvekbe...
Ki hiszi el nekünk, hogy őszintén bánjuk?
A feloldozást most kitől kell várnunk?
Szavak szolgája - köteled a bánat, ezért
Magadban keressed, ott belül kell fellelned,
Ha van bocsánat!
Hazudtunk mi reggel, hazudtunk este,
Hazugság lett életünk csontváza és teste,
Hazudtunk magunknak, magunknak és másnak,
Hazudtunk az országnak és az
Egész világnak!
Ki hiszi el nekünk, hogy őszintén bánjuk?
A feloldozást most kitől kell várnunk?
Szavak szolgája - köteled a bánat, ezért
Magadban keressed, ott belül kell fellelned,
Ha van bocsánat!
Hol áll most gyilkosod, merre néz a fegyver?
Mielőtt lelőne, előtte agyonver!
Nyakadon a kötél - embertelen század!
Ez lesz mindőnk sorsa, ha kinyitod a szádat...
Egy musical-ből részlet.. azt hiszem aktuális... 1956
Ha kenyerét eszed
Ennek a hazának,
Örüljön a lelked,
Ne kötözze bánat.
Vérrel megöntözött
Édes földje adja,
Őseid élete
Minden darabja.
Ha a földről kezeddel
Morzsolod a rögöt,
Érezzed a múltad,
Szívbéli örömöd.
Életed himnusza:
A föld, mely annyiszor...
És ne hidd, hogy hiába,
Életed rábízod.
Életed szenvedés, és ha
A Halál majd szemedbe néz,
Vállald büszkén őseid
Vérét, életét...
Feltörnek szívedből
Elfelejtett szavak:
Haza és Szabadság-
Ellopott szavazat.
Vedd vissza a földed,
Vérrel megöntözött,
Maradék hazádban
Csak ehhez van közöd!
Életed szenvedés...
Ha kérnéd életem,
Jöhetnél énvelem...
De lesz- e majd hazánk?
Életed szenvedés...
Életed szenvedés,
Áldozat, küszködés...
Ha kenyerét eszed
Ennek a hazának,
Örüljön a lelked,
Ne kötözze bánat.
Vérrel megöntözött
Édes földje adja,
Őseid élete
Minden darabja.
Ha a földről kezeddel
Morzsolod a rögöt,
Érezzed a múltad,
Szívbéli örömöd.
Életed himnusza:
A föld, mely annyiszor...
És ne hidd, hogy hiába,
Életed rábízod.
Életed szenvedés, és ha
A Halál majd szemedbe néz,
Vállald büszkén őseid
Vérét, életét...
Feltörnek szívedből
Elfelejtett szavak:
Haza és Szabadság-
Ellopott szavazat.
Vedd vissza a földed,
Vérrel megöntözött,
Maradék hazádban
Csak ehhez van közöd!
Életed szenvedés...
Ha kérnéd életem,
Jöhetnél énvelem...
De lesz- e majd hazánk?
Életed szenvedés...
Életed szenvedés,
Áldozat, küszködés...
Isten Álld meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel
Nyújts feléje védő kart
Ha küzd ellenséggel
Bal sors, akit régen tép
Hozz rá víg esztendőt
Meg bűnhődte már-e nép
A múltat s jövendőt.
Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.
Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.
Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villamidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.
Hányszor zengett ajkain
Ozmán vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!
Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szert nézett, s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág, és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger felette.
Vár állott, most kőhalom;
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvák hő szeméből!
Szánd meg, isten, a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors, akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
Jó kedvvel, bőséggel
Nyújts feléje védő kart
Ha küzd ellenséggel
Bal sors, akit régen tép
Hozz rá víg esztendőt
Meg bűnhődte már-e nép
A múltat s jövendőt.
Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.
Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.
Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villamidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.
Hányszor zengett ajkain
Ozmán vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!
Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szert nézett, s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág, és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger felette.
Vár állott, most kőhalom;
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvák hő szeméből!
Szánd meg, isten, a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors, akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
Akiben magyar szív dobog,
Akiben hősök vére csorog,
Az való közénk,
Abban bízhattok
Aki a zászlónkat viszi,
Aki a himnuszt énekli,
Akinek egy hazája van csak,
És egy cél élteti...
Kárpátok, zengjetek
Új hősi éneket,
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzeted.
Kárpátok, zengjetek
Új hősi éneket
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzeted.
Hej, hej-hej, hej
Aki e földet tiszteli,
Két kezével műveli,
És a nemzet asztalát
Kenyérrel szenteli,
Akiből új élet fakad,
És hű szerelmet ad,
Aki magyar gyermekét
Hordja szíve alatt.
Kárpátok, zengjetek
Új hősi éneket,
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzeted.
Kárpátok, zengjetek
Új hősi éneket
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzeted.
Hej, hej-hej, hej
Akiben magyar szív dobog,
akiben hősök vére csorog,
az való közénk,
Csak abban bízhattok,
Aki a zászlónkat viszi,
Aki a himnuszt énekli,
Akinek egy hazája van csak,
És egy cél élteti...
Kárpátok zengjetek
Új hősi éneket
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzeted...
/Kárpátia/
Akiben hősök vére csorog,
Az való közénk,
Abban bízhattok
Aki a zászlónkat viszi,
Aki a himnuszt énekli,
Akinek egy hazája van csak,
És egy cél élteti...
Kárpátok, zengjetek
Új hősi éneket,
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzeted.
Kárpátok, zengjetek
Új hősi éneket
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzeted.
Hej, hej-hej, hej
Aki e földet tiszteli,
Két kezével műveli,
És a nemzet asztalát
Kenyérrel szenteli,
Akiből új élet fakad,
És hű szerelmet ad,
Aki magyar gyermekét
Hordja szíve alatt.
Kárpátok, zengjetek
Új hősi éneket,
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzeted.
Kárpátok, zengjetek
Új hősi éneket
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzeted.
Hej, hej-hej, hej
Akiben magyar szív dobog,
akiben hősök vére csorog,
az való közénk,
Csak abban bízhattok,
Aki a zászlónkat viszi,
Aki a himnuszt énekli,
Akinek egy hazája van csak,
És egy cél élteti...
Kárpátok zengjetek
Új hősi éneket
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzeted...
/Kárpátia/
Még magamon tartom kicsit a ruhát
még nyújtsuk a percet
hadd várjak, hogy várd.
Még nyújtod a percet
még nyújtod a szót
még semmi sem teljes
még magam vagyok.
Egy semmiséget mondj még nekem
azután bármi lehet, legyen!
Egy semmiséget mondj még nekem
és jöhet bármi, lehet, legyen.
Még valami kell egy semmiség csak, mitől megváltozunk.
Mondj nekem valamit, hogy attól legyen, legyen!
Egy semmiség, lehet mozdulat is, mitől megváltozik valami,
valami, és aztán legyen, legyen.
Még magamon tartom addig a ruhát,
míg valami nem visz
egy határon át.
Még beszéljünk félre, nyújtsuk csak el
egy kicsikét várj még
még valami kell.
Egy semmiséget, mondj még nekem,
Azután bármi, legyen, legyen!
Egy semmiséget, mondj még nekem,
És jöhet bármi, legyen, legyen!
Még semmi sem teljes,
még valami kell,
már magam sem értem,
hol döntöttem el.
Úgy kellett még volna
egy semmiség,
úgy kellett még volna
egy valami még.
Nem nyújtom a percet,
nem nyújtom a szót,
már semmi sem teljes
és magam vagyok.
Már semmi sem teljes
és magam vagyok,
és magam vagyok,
és magam vagyok...
/Oroszlán Szonja/
még nyújtsuk a percet
hadd várjak, hogy várd.
Még nyújtod a percet
még nyújtod a szót
még semmi sem teljes
még magam vagyok.
Egy semmiséget mondj még nekem
azután bármi lehet, legyen!
Egy semmiséget mondj még nekem
és jöhet bármi, lehet, legyen.
Még valami kell egy semmiség csak, mitől megváltozunk.
Mondj nekem valamit, hogy attól legyen, legyen!
Egy semmiség, lehet mozdulat is, mitől megváltozik valami,
valami, és aztán legyen, legyen.
Még magamon tartom addig a ruhát,
míg valami nem visz
egy határon át.
Még beszéljünk félre, nyújtsuk csak el
egy kicsikét várj még
még valami kell.
Egy semmiséget, mondj még nekem,
Azután bármi, legyen, legyen!
Egy semmiséget, mondj még nekem,
És jöhet bármi, legyen, legyen!
Még semmi sem teljes,
még valami kell,
már magam sem értem,
hol döntöttem el.
Úgy kellett még volna
egy semmiség,
úgy kellett még volna
egy valami még.
Nem nyújtom a percet,
nem nyújtom a szót,
már semmi sem teljes
és magam vagyok.
Már semmi sem teljes
és magam vagyok,
és magam vagyok,
és magam vagyok...
/Oroszlán Szonja/
Magyarország
Sex Clowns 2
Ass to mouth 9
Lesbian College Coeds 13
A pesti spriccparty klub 14 - A doktornő is bedobja magát
Sex Village Idiot
