Mindig a vágyak szárnyán múlnak el a percek,
Az álmaink még szabadok talán.
De engedd, hogy a gondokból kilépve
Szálljon az ember, és higgye önmagát.
Mindig a vágyakból élt tovább a holnap,
Ha engedte volna élni a világ.
A hétköznapoktól nem kapsz soha semmit
Csak az álom igaz, mely ontja mámorát.
Refr.: Mond, miért oly kevés ez a föld nekünk?
Mindennap új veszélyre ébredünk.
Gyűlölet lángja rajzol új határt,
És a föld, porrá ég, minden ég, porrá ég, ég a föld.
Hiszem, hogy álmom egyszer megvalósul,
Az ébredéssel nem jön új halál.
És határtalan vágyait az ember
Nem mások ellen, de velük éli át.
/Vikidál Gyula/
Az álmaink még szabadok talán.
De engedd, hogy a gondokból kilépve
Szálljon az ember, és higgye önmagát.
Mindig a vágyakból élt tovább a holnap,
Ha engedte volna élni a világ.
A hétköznapoktól nem kapsz soha semmit
Csak az álom igaz, mely ontja mámorát.
Refr.: Mond, miért oly kevés ez a föld nekünk?
Mindennap új veszélyre ébredünk.
Gyűlölet lángja rajzol új határt,
És a föld, porrá ég, minden ég, porrá ég, ég a föld.
Hiszem, hogy álmom egyszer megvalósul,
Az ébredéssel nem jön új halál.
És határtalan vágyait az ember
Nem mások ellen, de velük éli át.
/Vikidál Gyula/
A függönyt halkan húzom szét
A hűvös szél arcomhoz ér
Alszol még, hát aludj csak tovább
Felejtsd el az éjszakát, egy sóhaj dallamát
Felejtsd el, hogy szeretlek, amit sohasem mondtam
A város piszkos, így is szép
Nem seprik rég, álmos vidék
A felnőttek csak sietnek tovább
És nem látják, hogy megjelent az a kócos kisgyerek
Aki nekem integet, akit sohasem hittél
Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál
Érints meg, s láthatod, én csak álmokból vagyok
Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál
Mennem kell, egy más világ várja elveszett... fiát
Volt pár dalom, rád hagyom
Hogy mennyit ér, én nem tudom
Isten veled, várnom nem lehet
Az út fölött már ott lebeg a tündöklő sereg
És befogad, és eltemet, mint az esőt a tenger
Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál
Érints meg, s láthatod, én csak álmokból vagyok
Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál
Bármit mond, bárhogy szól, csönd lesz minden... dalomból
Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál
Érints meg, s láthatod, én csak álmokból vagyok
Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál
Mennem kell, egy más világ várja elveszett... fiát.
/Omega/
A hűvös szél arcomhoz ér
Alszol még, hát aludj csak tovább
Felejtsd el az éjszakát, egy sóhaj dallamát
Felejtsd el, hogy szeretlek, amit sohasem mondtam
A város piszkos, így is szép
Nem seprik rég, álmos vidék
A felnőttek csak sietnek tovább
És nem látják, hogy megjelent az a kócos kisgyerek
Aki nekem integet, akit sohasem hittél
Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál
Érints meg, s láthatod, én csak álmokból vagyok
Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál
Mennem kell, egy más világ várja elveszett... fiát
Volt pár dalom, rád hagyom
Hogy mennyit ér, én nem tudom
Isten veled, várnom nem lehet
Az út fölött már ott lebeg a tündöklő sereg
És befogad, és eltemet, mint az esőt a tenger
Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál
Érints meg, s láthatod, én csak álmokból vagyok
Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál
Bármit mond, bárhogy szól, csönd lesz minden... dalomból
Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál
Érints meg, s láthatod, én csak álmokból vagyok
Minden könnycseppért kár, amit értem hullatnál
Mennem kell, egy más világ várja elveszett... fiát.
/Omega/
Az egyiknek sikerül a másiknak nem
A sors olykor nem tudja mit akar.
Az egyiknek kiderül s a nap fénylik fenn,
a másiknak nem jut csak zivatar.
Az én szivem nem sejti, mi a csók s napsugár,
mert nékem nincs senkim, ki szivdobogva hazavár.
Az egyiknek sikerül a másiknak nem
A sors olykor nem tudja mit akar.
Az egyiknek sikerül a másiknak nem
A sors olykor nem tudja mit akar.
Az egyiknek kiderül s a nap fénylik fenn,
a másiknak nem jut csak zivatar.
Az én szivem nem sejti, mi a csók s napsugár,
mert nékem nincs senkim, ki szivdobogva hazavár.
Az egyiknek sikerül a másiknak nem
A sors olykor nem tudja mit akar...
A sors olykor nem tudja mit akar.
Az egyiknek kiderül s a nap fénylik fenn,
a másiknak nem jut csak zivatar.
Az én szivem nem sejti, mi a csók s napsugár,
mert nékem nincs senkim, ki szivdobogva hazavár.
Az egyiknek sikerül a másiknak nem
A sors olykor nem tudja mit akar.
Az egyiknek sikerül a másiknak nem
A sors olykor nem tudja mit akar.
Az egyiknek kiderül s a nap fénylik fenn,
a másiknak nem jut csak zivatar.
Az én szivem nem sejti, mi a csók s napsugár,
mert nékem nincs senkim, ki szivdobogva hazavár.
Az egyiknek sikerül a másiknak nem
A sors olykor nem tudja mit akar...
Nektek adnám a napot, a viháncoló holnapot,
Az ég ragyogását, szív dobogását nektek adnám.
Ti szomorú, szomjas angyalok.
Nektek adnám a titkokat, az álmon túli álmokat,
Holdugrató csillaglakók nektek adnám.
Szomorú, szomjas angyalok.
Késő, ki mondja, hogy késő már,
Ki tudja, a csend hol jár és kire vár?
Nektek adnám az ünnepet, a reményt, hogy eljöhet,
Zászlót, zeneszót, szép napot, nektek adnám.
Ti szomorú, szomjas angyalok.
Nektek adnám a fenyőt, a tobozba zárt szép jövőt,
Fák örökzöld muzsikáját nektek adnám.
Szomorú, szomjas angyalok.
Késő, ki mondja, hogy késő már,
Ki tudja, a csend hol jár és kire vár?
Késő, ki mondja meg, hogy késő már,
Ki tudja, a csend hol jár és kire vár?
Nektek adnám a nevetést, a játékot, s a feledést,
Csodaország csodatárát, nektek adnám.
Szomorú, szomjas angyalok.
Nektek adnám a végtelent, az igazat és a képtelent,
Könnyszárító felhőcsókom nektek adnám.
Szomorú, szomjas angyalok.
Késő, ki mondja, hogy késő már,
Ki tudja, a csend hol jár és kire vár?
Késő, ki mondja meg, hogy késő már,
Ki tudja, a csend hol jár és kire vár?
Kire vár?
Kire vár?
/Lerch István/
Az ég ragyogását, szív dobogását nektek adnám.
Ti szomorú, szomjas angyalok.
Nektek adnám a titkokat, az álmon túli álmokat,
Holdugrató csillaglakók nektek adnám.
Szomorú, szomjas angyalok.
Késő, ki mondja, hogy késő már,
Ki tudja, a csend hol jár és kire vár?
Nektek adnám az ünnepet, a reményt, hogy eljöhet,
Zászlót, zeneszót, szép napot, nektek adnám.
Ti szomorú, szomjas angyalok.
Nektek adnám a fenyőt, a tobozba zárt szép jövőt,
Fák örökzöld muzsikáját nektek adnám.
Szomorú, szomjas angyalok.
Késő, ki mondja, hogy késő már,
Ki tudja, a csend hol jár és kire vár?
Késő, ki mondja meg, hogy késő már,
Ki tudja, a csend hol jár és kire vár?
Nektek adnám a nevetést, a játékot, s a feledést,
Csodaország csodatárát, nektek adnám.
Szomorú, szomjas angyalok.
Nektek adnám a végtelent, az igazat és a képtelent,
Könnyszárító felhőcsókom nektek adnám.
Szomorú, szomjas angyalok.
Késő, ki mondja, hogy késő már,
Ki tudja, a csend hol jár és kire vár?
Késő, ki mondja meg, hogy késő már,
Ki tudja, a csend hol jár és kire vár?
Kire vár?
Kire vár?
/Lerch István/
Fúj a szél a fákon, némán hallgatom
Szemed most is látom, rád gondolok
Mennyi jó érzést adtál már nekem
Vissza adni nem tudnám, sosem
Soha el ne tévedj, ha hív a Nagy Világ
Soha el ne engedj, szükségem van rád
Veled alszom el, bárhol jársz
Ha egyszer megfogtál, hát vigyázz rám
Téged átölelve semmi nem számít
Veled összebújva szíved elcsábít
Te vagy már minden, rég óta várt szerelem
Talán álmodom, de jó nagyon veled
Soha el ne tévedj, ha hív a Nagy Világ
Soha el ne engedj, szükségem van rád
Veled alszom el, bárhol jársz
Ha egyszer megfogtál, hát vigyázz rám
Téged átölelve semmi nem számít
Veled összebújva szívem elcsábít
Te vagy már minden, régóta várt szerelem
Talán álmodom de jó nagyon veled
Téged átölelve semmi nem számít
Veled összebújva szívem elcsábít
Te vagy már minden, régóta várt szerelem
Talán álmodom de jó nagyon veled...
/Delhusa Gjon/
Szemed most is látom, rád gondolok
Mennyi jó érzést adtál már nekem
Vissza adni nem tudnám, sosem
Soha el ne tévedj, ha hív a Nagy Világ
Soha el ne engedj, szükségem van rád
Veled alszom el, bárhol jársz
Ha egyszer megfogtál, hát vigyázz rám
Téged átölelve semmi nem számít
Veled összebújva szíved elcsábít
Te vagy már minden, rég óta várt szerelem
Talán álmodom, de jó nagyon veled
Soha el ne tévedj, ha hív a Nagy Világ
Soha el ne engedj, szükségem van rád
Veled alszom el, bárhol jársz
Ha egyszer megfogtál, hát vigyázz rám
Téged átölelve semmi nem számít
Veled összebújva szívem elcsábít
Te vagy már minden, régóta várt szerelem
Talán álmodom de jó nagyon veled
Téged átölelve semmi nem számít
Veled összebújva szívem elcsábít
Te vagy már minden, régóta várt szerelem
Talán álmodom de jó nagyon veled...
/Delhusa Gjon/
Egy elveszített kép, sok feltörő emlék
Sírig vonszolt álmok, tova tűnő szenvedély
Végig elkísér a múltam újra él
Álom szőtte vágyak veled az igaz édenért.
Lehetek árnyék, ki mögém bújva fél
De rejteném megfejteném a kusza álmot mi véget ért.
Akár egy árnyék a jövőben hullok szét
És hideg álmos hajnalokon
Tüze perzsel, az élet itt kísért.
Sok nem mesélt mesék, sok le nem festett kép
Elfelejtett vádak, folyton megszegett szent igék.
Elcseréltem rég a létem lényegét
Megtaláltam párat belőlem az életért.
Lehetek árnyék, kit mögém űz a fény,
De rejteném megfejteném a kusza álmot mi véget ért.
Akár egy árnyék a jövőben hullok szét
Keresem hideg hajnalokon reményre ítélt holnapom.
Kutasd a valót, mint a létté formált anyag értelmét,
Hagyj nyomot, mit öröklött ösztönből őrzöl emlékként.
Rejtsd magadba árnyékod, mint egyetlen fényfüggő titkod.
Légy Te is árnyék...egy árnyék...egy árnyék.
/P.Box/
Sírig vonszolt álmok, tova tűnő szenvedély
Végig elkísér a múltam újra él
Álom szőtte vágyak veled az igaz édenért.
Lehetek árnyék, ki mögém bújva fél
De rejteném megfejteném a kusza álmot mi véget ért.
Akár egy árnyék a jövőben hullok szét
És hideg álmos hajnalokon
Tüze perzsel, az élet itt kísért.
Sok nem mesélt mesék, sok le nem festett kép
Elfelejtett vádak, folyton megszegett szent igék.
Elcseréltem rég a létem lényegét
Megtaláltam párat belőlem az életért.
Lehetek árnyék, kit mögém űz a fény,
De rejteném megfejteném a kusza álmot mi véget ért.
Akár egy árnyék a jövőben hullok szét
Keresem hideg hajnalokon reményre ítélt holnapom.
Kutasd a valót, mint a létté formált anyag értelmét,
Hagyj nyomot, mit öröklött ösztönből őrzöl emlékként.
Rejtsd magadba árnyékod, mint egyetlen fényfüggő titkod.
Légy Te is árnyék...egy árnyék...egy árnyék.
/P.Box/
Szintén a már említett musicalből idézek... kicsit ismerősnek tűnhet az első pár sor...
Jujj de befejezem mára mert a végén Vazi vagy Apa kitilt...
Én így hajtok fejet...
Hazudtunk mi reggel, hazudtunk mi délben,
Forró nyári napban és havazó télben,
Este is hazudtunk, de legfeljebb csak éjjel,
Akkor is csak önként - kéjjel...
készpénzért, hazudtunk hozomra,
Hazudtunk, a szép szót vígan tékozolva,
Hazudtunk parancsra, az igazat mélyen rejtve,
Mélyen - a pártkönyvekbe...
Ki hiszi el nekünk, hogy őszintén bánjuk?
A feloldozást most kitől kell várnunk?
Szavak szolgája - köteled a bánat, ezért
Magadban keressed, ott belül kell fellelned,
Ha van bocsánat!
Hazudtunk mi reggel, hazudtunk este,
Hazugság lett életünk csontváza és teste,
Hazudtunk magunknak, magunknak és másnak,
Hazudtunk az országnak és az
Egész világnak!
Ki hiszi el nekünk, hogy őszintén bánjuk?
A feloldozást most kitől kell várnunk?
Szavak szolgája - köteled a bánat, ezért
Magadban keressed, ott belül kell fellelned,
Ha van bocsánat!
Hol áll most gyilkosod, merre néz a fegyver?
Mielőtt lelőne, előtte agyonver!
Nyakadon a kötél - embertelen század!
Ez lesz mindőnk sorsa, ha kinyitod a szádat...
Jujj de befejezem mára mert a végén Vazi vagy Apa kitilt...
Én így hajtok fejet...
Hazudtunk mi reggel, hazudtunk mi délben,
Forró nyári napban és havazó télben,
Este is hazudtunk, de legfeljebb csak éjjel,
Akkor is csak önként - kéjjel...
készpénzért, hazudtunk hozomra,
Hazudtunk, a szép szót vígan tékozolva,
Hazudtunk parancsra, az igazat mélyen rejtve,
Mélyen - a pártkönyvekbe...
Ki hiszi el nekünk, hogy őszintén bánjuk?
A feloldozást most kitől kell várnunk?
Szavak szolgája - köteled a bánat, ezért
Magadban keressed, ott belül kell fellelned,
Ha van bocsánat!
Hazudtunk mi reggel, hazudtunk este,
Hazugság lett életünk csontváza és teste,
Hazudtunk magunknak, magunknak és másnak,
Hazudtunk az országnak és az
Egész világnak!
Ki hiszi el nekünk, hogy őszintén bánjuk?
A feloldozást most kitől kell várnunk?
Szavak szolgája - köteled a bánat, ezért
Magadban keressed, ott belül kell fellelned,
Ha van bocsánat!
Hol áll most gyilkosod, merre néz a fegyver?
Mielőtt lelőne, előtte agyonver!
Nyakadon a kötél - embertelen század!
Ez lesz mindőnk sorsa, ha kinyitod a szádat...
Egy musical-ből részlet.. azt hiszem aktuális... 1956
Ha kenyerét eszed
Ennek a hazának,
Örüljön a lelked,
Ne kötözze bánat.
Vérrel megöntözött
Édes földje adja,
Őseid élete
Minden darabja.
Ha a földről kezeddel
Morzsolod a rögöt,
Érezzed a múltad,
Szívbéli örömöd.
Életed himnusza:
A föld, mely annyiszor...
És ne hidd, hogy hiába,
Életed rábízod.
Életed szenvedés, és ha
A Halál majd szemedbe néz,
Vállald büszkén őseid
Vérét, életét...
Feltörnek szívedből
Elfelejtett szavak:
Haza és Szabadság-
Ellopott szavazat.
Vedd vissza a földed,
Vérrel megöntözött,
Maradék hazádban
Csak ehhez van közöd!
Életed szenvedés...
Ha kérnéd életem,
Jöhetnél énvelem...
De lesz- e majd hazánk?
Életed szenvedés...
Életed szenvedés,
Áldozat, küszködés...
Ha kenyerét eszed
Ennek a hazának,
Örüljön a lelked,
Ne kötözze bánat.
Vérrel megöntözött
Édes földje adja,
Őseid élete
Minden darabja.
Ha a földről kezeddel
Morzsolod a rögöt,
Érezzed a múltad,
Szívbéli örömöd.
Életed himnusza:
A föld, mely annyiszor...
És ne hidd, hogy hiába,
Életed rábízod.
Életed szenvedés, és ha
A Halál majd szemedbe néz,
Vállald büszkén őseid
Vérét, életét...
Feltörnek szívedből
Elfelejtett szavak:
Haza és Szabadság-
Ellopott szavazat.
Vedd vissza a földed,
Vérrel megöntözött,
Maradék hazádban
Csak ehhez van közöd!
Életed szenvedés...
Ha kérnéd életem,
Jöhetnél énvelem...
De lesz- e majd hazánk?
Életed szenvedés...
Életed szenvedés,
Áldozat, küszködés...
Isten Álld meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel
Nyújts feléje védő kart
Ha küzd ellenséggel
Bal sors, akit régen tép
Hozz rá víg esztendőt
Meg bűnhődte már-e nép
A múltat s jövendőt.
Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.
Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.
Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villamidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.
Hányszor zengett ajkain
Ozmán vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!
Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szert nézett, s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág, és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger felette.
Vár állott, most kőhalom;
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvák hő szeméből!
Szánd meg, isten, a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors, akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
Jó kedvvel, bőséggel
Nyújts feléje védő kart
Ha küzd ellenséggel
Bal sors, akit régen tép
Hozz rá víg esztendőt
Meg bűnhődte már-e nép
A múltat s jövendőt.
Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.
Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.
Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villamidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.
Hányszor zengett ajkain
Ozmán vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!
Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szert nézett, s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág, és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger felette.
Vár állott, most kőhalom;
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvák hő szeméből!
Szánd meg, isten, a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors, akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
Akiben magyar szív dobog,
Akiben hősök vére csorog,
Az való közénk,
Abban bízhattok
Aki a zászlónkat viszi,
Aki a himnuszt énekli,
Akinek egy hazája van csak,
És egy cél élteti...
Kárpátok, zengjetek
Új hősi éneket,
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzeted.
Kárpátok, zengjetek
Új hősi éneket
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzeted.
Hej, hej-hej, hej
Aki e földet tiszteli,
Két kezével műveli,
És a nemzet asztalát
Kenyérrel szenteli,
Akiből új élet fakad,
És hű szerelmet ad,
Aki magyar gyermekét
Hordja szíve alatt.
Kárpátok, zengjetek
Új hősi éneket,
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzeted.
Kárpátok, zengjetek
Új hősi éneket
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzeted.
Hej, hej-hej, hej
Akiben magyar szív dobog,
akiben hősök vére csorog,
az való közénk,
Csak abban bízhattok,
Aki a zászlónkat viszi,
Aki a himnuszt énekli,
Akinek egy hazája van csak,
És egy cél élteti...
Kárpátok zengjetek
Új hősi éneket
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzeted...
/Kárpátia/
Akiben hősök vére csorog,
Az való közénk,
Abban bízhattok
Aki a zászlónkat viszi,
Aki a himnuszt énekli,
Akinek egy hazája van csak,
És egy cél élteti...
Kárpátok, zengjetek
Új hősi éneket,
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzeted.
Kárpátok, zengjetek
Új hősi éneket
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzeted.
Hej, hej-hej, hej
Aki e földet tiszteli,
Két kezével műveli,
És a nemzet asztalát
Kenyérrel szenteli,
Akiből új élet fakad,
És hű szerelmet ad,
Aki magyar gyermekét
Hordja szíve alatt.
Kárpátok, zengjetek
Új hősi éneket,
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzeted.
Kárpátok, zengjetek
Új hősi éneket
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzeted.
Hej, hej-hej, hej
Akiben magyar szív dobog,
akiben hősök vére csorog,
az való közénk,
Csak abban bízhattok,
Aki a zászlónkat viszi,
Aki a himnuszt énekli,
Akinek egy hazája van csak,
És egy cél élteti...
Kárpátok zengjetek
Új hősi éneket
Legyen, mint régen volt
Szeplőtlen nemzeted...
/Kárpátia/
Még magamon tartom kicsit a ruhát
még nyújtsuk a percet
hadd várjak, hogy várd.
Még nyújtod a percet
még nyújtod a szót
még semmi sem teljes
még magam vagyok.
Egy semmiséget mondj még nekem
azután bármi lehet, legyen!
Egy semmiséget mondj még nekem
és jöhet bármi, lehet, legyen.
Még valami kell egy semmiség csak, mitől megváltozunk.
Mondj nekem valamit, hogy attól legyen, legyen!
Egy semmiség, lehet mozdulat is, mitől megváltozik valami,
valami, és aztán legyen, legyen.
Még magamon tartom addig a ruhát,
míg valami nem visz
egy határon át.
Még beszéljünk félre, nyújtsuk csak el
egy kicsikét várj még
még valami kell.
Egy semmiséget, mondj még nekem,
Azután bármi, legyen, legyen!
Egy semmiséget, mondj még nekem,
És jöhet bármi, legyen, legyen!
Még semmi sem teljes,
még valami kell,
már magam sem értem,
hol döntöttem el.
Úgy kellett még volna
egy semmiség,
úgy kellett még volna
egy valami még.
Nem nyújtom a percet,
nem nyújtom a szót,
már semmi sem teljes
és magam vagyok.
Már semmi sem teljes
és magam vagyok,
és magam vagyok,
és magam vagyok...
/Oroszlán Szonja/
még nyújtsuk a percet
hadd várjak, hogy várd.
Még nyújtod a percet
még nyújtod a szót
még semmi sem teljes
még magam vagyok.
Egy semmiséget mondj még nekem
azután bármi lehet, legyen!
Egy semmiséget mondj még nekem
és jöhet bármi, lehet, legyen.
Még valami kell egy semmiség csak, mitől megváltozunk.
Mondj nekem valamit, hogy attól legyen, legyen!
Egy semmiség, lehet mozdulat is, mitől megváltozik valami,
valami, és aztán legyen, legyen.
Még magamon tartom addig a ruhát,
míg valami nem visz
egy határon át.
Még beszéljünk félre, nyújtsuk csak el
egy kicsikét várj még
még valami kell.
Egy semmiséget, mondj még nekem,
Azután bármi, legyen, legyen!
Egy semmiséget, mondj még nekem,
És jöhet bármi, legyen, legyen!
Még semmi sem teljes,
még valami kell,
már magam sem értem,
hol döntöttem el.
Úgy kellett még volna
egy semmiség,
úgy kellett még volna
egy valami még.
Nem nyújtom a percet,
nem nyújtom a szót,
már semmi sem teljes
és magam vagyok.
Már semmi sem teljes
és magam vagyok,
és magam vagyok,
és magam vagyok...
/Oroszlán Szonja/
viszont el kell engedned h. megtudd igazán szeretett e.. ha visszatér akkor igen 
Azt álmodtad neked így lesz jó
Nyitva az ajtó milyen biztató
Most itt minden a tiéd
Csak elveszik eloled
Még ma fogd ami a tiéd
Holnap nem jut már belole
Azt álmodtad hogy a Föld megvakult
Hogy családok helyett nemzeti egység alakult
Döntsd el melyik a tiéd
Én nem kérek belole
Nem leszek senkié
Nem baj ha nem kerülök felülre
Azt álmodtad neked így lesz jó
De csak álom volt
Azt álmodtad ez csak álom volt
Ez is álom volt
Az egész életed csak egy álom volt...
/Replika/
Nyitva az ajtó milyen biztató
Most itt minden a tiéd
Csak elveszik eloled
Még ma fogd ami a tiéd
Holnap nem jut már belole
Azt álmodtad hogy a Föld megvakult
Hogy családok helyett nemzeti egység alakult
Döntsd el melyik a tiéd
Én nem kérek belole
Nem leszek senkié
Nem baj ha nem kerülök felülre
Azt álmodtad neked így lesz jó
De csak álom volt
Azt álmodtad ez csak álom volt
Ez is álom volt
Az egész életed csak egy álom volt...
/Replika/
Én vagyok az ébredésed
Én leszek a végzeted
Hagyd hogy megmutassam neked
Aki vagy ismerd meg
Rajtam keresztül majd megtalálod
Amit régen keresel
Csak hagyd hogy megmutassam neked
Aki vagy ismerd meg
Veled leszek a túlvilágban is
Mindenütt ott leszek veled
Én leszek a tűz ami egyre jobban éget
Én leszek a kísértés, ami sohasem múlik el
Sohasem múlik el
Ó hagyd hogy megmutassam neked
Hogy ki vagy, ismerd, ismerd meg
Ismerd meg, ismerd meg
Én leszek a tűz, ami egyre jobban éget
Én leszek a kísértés, ami sohasem múlik el
Ami sohasem múlik el
Ami sohasem múlik el
Sohasem múlik el.
/Replika/
Én leszek a végzeted
Hagyd hogy megmutassam neked
Aki vagy ismerd meg
Rajtam keresztül majd megtalálod
Amit régen keresel
Csak hagyd hogy megmutassam neked
Aki vagy ismerd meg
Veled leszek a túlvilágban is
Mindenütt ott leszek veled
Én leszek a tűz ami egyre jobban éget
Én leszek a kísértés, ami sohasem múlik el
Sohasem múlik el
Ó hagyd hogy megmutassam neked
Hogy ki vagy, ismerd, ismerd meg
Ismerd meg, ismerd meg
Én leszek a tűz, ami egyre jobban éget
Én leszek a kísértés, ami sohasem múlik el
Ami sohasem múlik el
Ami sohasem múlik el
Sohasem múlik el.
/Replika/
Kerestelek megtaláltalak
Üres voltam nélküled
Eljöttél mert hívtalak
A szívembe zártalak
Azóta csak rád gondolok
Mindenben téged látlak
Nélküled elmerülnék
Ebben a világban
Nekem te vagy a Föld és az Ég
Te vagy a kezdet és a vég
A te ragyogásod minden csillag
Nélküled nem lesz holnap
Én csak azért harcolok
Amit igaznak hiszek
Tovább megyek azon az úton
Amit kijelöltél nekem
Te vagy az eszköz és a cél
Te vagy a kezdet és a vég
Te vagy a ma te vagy a tegnap
Nélküled nem lesz holnap
Te vagy a kezdet és a vég.
/Replika/
Üres voltam nélküled
Eljöttél mert hívtalak
A szívembe zártalak
Azóta csak rád gondolok
Mindenben téged látlak
Nélküled elmerülnék
Ebben a világban
Nekem te vagy a Föld és az Ég
Te vagy a kezdet és a vég
A te ragyogásod minden csillag
Nélküled nem lesz holnap
Én csak azért harcolok
Amit igaznak hiszek
Tovább megyek azon az úton
Amit kijelöltél nekem
Te vagy az eszköz és a cél
Te vagy a kezdet és a vég
Te vagy a ma te vagy a tegnap
Nélküled nem lesz holnap
Te vagy a kezdet és a vég.
/Replika/
Ó, uram csak kérdezem
Van-e még esélyem, hogy elérjelek téged
Vagy lekéstelek már
Bár most úgy érzem, nincs előttem akadály
Hallom a szót, a szívem beszél
Megteszem, amit kér
Nem baj, ha fáj, akkor is szép
Ha semmit nem ígér
Én bevallom, sokszor küzdök ellened
Nem hallgatok a szívre
Mert elvakít a kép és eltűnik a cél
Felébred bennem az ösztönlény
De másnap ébredek és meghasad a szívem
Hogy nem voltál velem
Adj nekem erőt és még több időt
Hogy szerethesselek
Szólj hozzám még, érints meg kérlek
Nagyon fáj, hogy így kell éljek
Szólj hozzám még, érints meg kérlek
Vagy engedj el, engedj el végleg
Szólj hozzám, érints meg
Adj erőt, hogy szerethesselek!
/Replika/
Van-e még esélyem, hogy elérjelek téged
Vagy lekéstelek már
Bár most úgy érzem, nincs előttem akadály
Hallom a szót, a szívem beszél
Megteszem, amit kér
Nem baj, ha fáj, akkor is szép
Ha semmit nem ígér
Én bevallom, sokszor küzdök ellened
Nem hallgatok a szívre
Mert elvakít a kép és eltűnik a cél
Felébred bennem az ösztönlény
De másnap ébredek és meghasad a szívem
Hogy nem voltál velem
Adj nekem erőt és még több időt
Hogy szerethesselek
Szólj hozzám még, érints meg kérlek
Nagyon fáj, hogy így kell éljek
Szólj hozzám még, érints meg kérlek
Vagy engedj el, engedj el végleg
Szólj hozzám, érints meg
Adj erőt, hogy szerethesselek!
/Replika/
Egyszer réges régen, lent a mélyben ült az ördög
Hosszú idő óta semmi dolga, s körülötte lézeng
Sok ördögi szolga.
Sürgés - forgás s jő a hírnök.
S arany trónusán hallgatja őt az ördög,
Térdreborul a hírnök: Felség!
Fenn a Földön az emberek boldogok,
Szántanak, vetnek, s aratnak.
A lányok szendék
az asszonyok hűek, és gyermekeket szülnek.
Felugrik az ördög arany trónusáról! Én ezt nem tűrhetem,
felborítja őket ördögi ötletem.
Aranyat küldök a Földre, mit vágyakozva néznek,
és elnevezem, elnevezem a mindenható pénznek.
Megindult az arany a rettenetes útján, először félvenézték kissé furcsán, de csillogó színe tetszett nekik.
Mint a gyermekek a csörgőt a kezükbe vették, szagolgatták
S bár érezték vesztét a boldogságnak és a békességnek
ha belül megszólalt a bizonyos hang hát pát mondtak a szépnek,
mert változott a érték és más lett a mérték,az ízeket,az illatokat számokban mérték,
de valami megmaradt annak ahogy az Úr hagyta itt, és sokan zengik gondolatait.
Ha egyszer vége lesz a Földön a rossznak, az arany elveszíti régi hatalmát, és az ördög is elveszti Földön lévő uralmát...
/Black to Black/
Minden állat be szeretne jönni,
Hiába, télnek is kell lenni.
Nagy pelyhekben hull a hó,
Nagy pelyhekben hull a hó.
Jó szándékkal mind be tudtok férni,
A gonosznak kell csak kint maradni.
Szelídnek áll a házikó,
Szelídnek áll a házikó.
Az ágy alatt van a balta,
Vigyázok rátok.
Nem jöhet be a farkas,
Távolodjon az átok.
Majd egyszer süt a nap rátok,
Ne féljetek barátok.
Majd egyszer itt nem találtok,
Majd egyszer itt nem találtok.
Rókák, szarvasok és őzek lettünk,
Félelmet érezni születtünk.
Ha tél van, hulljon ránk a hó,
Ha tél van, hulljon ránk a hó.
Bűn nélkül volna már jó lenni,
Tisztító napfényben heverni,
Mezítláb lenni volna jó,
Mezítláb lenni volna jó.
Az ágy alatt van a balta,
Vigyázok rátok.
Nem jöhet be a farkas,
Távolodjon az átok.
Majd egyszer süt a nap rátok,
Ne féljetek barátok.
Majd egyszer itt nem találtok,
Majd egyszer itt nem találtok.
Az ágy alatt van a balta,
Vigyázok rátok.
Nem jöhet be a farkas,
Távolodjon az átok.
Majd egyszer süt a nap rátok,
Ne féljetek kis barátok.
Majd egyszer itt nem találtok,
Majd egyszer itt nem találtok.
/Republic/
Hiába, télnek is kell lenni.
Nagy pelyhekben hull a hó,
Nagy pelyhekben hull a hó.
Jó szándékkal mind be tudtok férni,
A gonosznak kell csak kint maradni.
Szelídnek áll a házikó,
Szelídnek áll a házikó.
Az ágy alatt van a balta,
Vigyázok rátok.
Nem jöhet be a farkas,
Távolodjon az átok.
Majd egyszer süt a nap rátok,
Ne féljetek barátok.
Majd egyszer itt nem találtok,
Majd egyszer itt nem találtok.
Rókák, szarvasok és őzek lettünk,
Félelmet érezni születtünk.
Ha tél van, hulljon ránk a hó,
Ha tél van, hulljon ránk a hó.
Bűn nélkül volna már jó lenni,
Tisztító napfényben heverni,
Mezítláb lenni volna jó,
Mezítláb lenni volna jó.
Az ágy alatt van a balta,
Vigyázok rátok.
Nem jöhet be a farkas,
Távolodjon az átok.
Majd egyszer süt a nap rátok,
Ne féljetek barátok.
Majd egyszer itt nem találtok,
Majd egyszer itt nem találtok.
Az ágy alatt van a balta,
Vigyázok rátok.
Nem jöhet be a farkas,
Távolodjon az átok.
Majd egyszer süt a nap rátok,
Ne féljetek kis barátok.
Majd egyszer itt nem találtok,
Majd egyszer itt nem találtok.
/Republic/
Ne felejtsd el, voltam hullócsillag a szívedben!
Soha ne felejts el!
Ne felejtsd el, voltam fénylő könnycsepp a szemedben!
Soha ne felejts el!
Nem tudom miért fáj, ha szeretem,
Nincs jövőm, se múltam, se jelenem!
Csak ez a szerelem!
Nem tudom, miért fáj, ha szeretem,
Nincs jövőm, se múltam, se jelenem!
Csak ez a szerelem!
Csak ez a szerelem!
Ne felejtsd el, tested a testem bilincse!
Soha ne felejts el!
Ne felejtsd el, szíved a szívem kilincse!
Soha ne felejtsd el!
Nem tudom miért fáj, ha szeretem,
Nincs jövőm, se múltam, se jelenem!
Csak ez a szerelem!
Nem tudom, miért fáj, ha szeretem,
Nincs jövőm, se múltam, se jelenem!
Csak ez a szerelem!
Csak ez a szerelem!
Ne felejtsd el, ha szól egy múló dallam a füledben!
Soha ne felejtsd el!
/Club 54/
Soha ne felejts el!
Ne felejtsd el, voltam fénylő könnycsepp a szemedben!
Soha ne felejts el!
Nem tudom miért fáj, ha szeretem,
Nincs jövőm, se múltam, se jelenem!
Csak ez a szerelem!
Nem tudom, miért fáj, ha szeretem,
Nincs jövőm, se múltam, se jelenem!
Csak ez a szerelem!
Csak ez a szerelem!
Ne felejtsd el, tested a testem bilincse!
Soha ne felejts el!
Ne felejtsd el, szíved a szívem kilincse!
Soha ne felejtsd el!
Nem tudom miért fáj, ha szeretem,
Nincs jövőm, se múltam, se jelenem!
Csak ez a szerelem!
Nem tudom, miért fáj, ha szeretem,
Nincs jövőm, se múltam, se jelenem!
Csak ez a szerelem!
Csak ez a szerelem!
Ne felejtsd el, ha szól egy múló dallam a füledben!
Soha ne felejtsd el!
/Club 54/
2006. 10. 23. hétfő 10:12
Szia! Neked is! De.... nyugtával dícsérjük a napot... Ezt mondhassuk el éjszaka, vagy holnap reggel is
sztem ezért hiába gebedtél... tiltanak de még amit össze harácsoltál is megvonják Tőled 
Nem volt erőm mindig várni,
Néhány perc és minden a máé
Végre itt leszel és átölelsz.
Könyörögsz néha, de csak egy szándék
Megtörténjen amire vársz még
Hidd el végre, nem csak ennyi kell.
Add nekem a szíved éjjel
Add nekem a lelked ha kérem
Az életem a tét
Ó bárcsak éreznéd.
Add nekem a lelked éjjel
Átölel a szívem ma téged
Minden a tiéd
Ó bárcsak éreznéd.
Ártatlan volt minden érzés
Kínoz, éget, gyötör a féltés
Bármi áron csak veled létezem.
Mitől számít és meddig tarthat
Csak úgy érzek, ahogy akartad
Csak úgy látok, ahogy jó neked...
/Szirmai Móni/
Néhány perc és minden a máé
Végre itt leszel és átölelsz.
Könyörögsz néha, de csak egy szándék
Megtörténjen amire vársz még
Hidd el végre, nem csak ennyi kell.
Add nekem a szíved éjjel
Add nekem a lelked ha kérem
Az életem a tét
Ó bárcsak éreznéd.
Add nekem a lelked éjjel
Átölel a szívem ma téged
Minden a tiéd
Ó bárcsak éreznéd.
Ártatlan volt minden érzés
Kínoz, éget, gyötör a féltés
Bármi áron csak veled létezem.
Mitől számít és meddig tarthat
Csak úgy érzek, ahogy akartad
Csak úgy látok, ahogy jó neked...
/Szirmai Móni/
Tudom fáj még neked, de nem segíthetek,
Én elhittem, csak én vagyok neked.
Élünk tovább, de visszahúz a vágy,
Egy őrült percet kíván mindenem,
Úgy hív mindenem,
Forró csókod ma kell, ha átölelsz...
Csak a szíved kell nekem
Átkarolva jó veled,
És ha enyém lesz, nem engedem,
Többé el sosem,
Tudod régen várok rád,
Csak egy érzés jönne már,
Ami felvidítja szívemet, ha fáj.
Minden óra egy perc,
Ha álmodom veled,
A végtelenbe zárja szívemet,
Ha ébredni kell,
Könnyes két szemem,
Még sír a dal, ha nem vagy itt velem.
Úgy hív mindenem,
Forró csókod ma kell, ha átölelsz...
Csak a szíved kell nekem
Csak a szíved kell nekem
Csak a szíved kell nekem...
/Szirmai Móni/
Én elhittem, csak én vagyok neked.
Élünk tovább, de visszahúz a vágy,
Egy őrült percet kíván mindenem,
Úgy hív mindenem,
Forró csókod ma kell, ha átölelsz...
Csak a szíved kell nekem
Átkarolva jó veled,
És ha enyém lesz, nem engedem,
Többé el sosem,
Tudod régen várok rád,
Csak egy érzés jönne már,
Ami felvidítja szívemet, ha fáj.
Minden óra egy perc,
Ha álmodom veled,
A végtelenbe zárja szívemet,
Ha ébredni kell,
Könnyes két szemem,
Még sír a dal, ha nem vagy itt velem.
Úgy hív mindenem,
Forró csókod ma kell, ha átölelsz...
Csak a szíved kell nekem
Csak a szíved kell nekem
Csak a szíved kell nekem...
/Szirmai Móni/
Hello, jó reggelt, hát ez volna a világ
hello ébredj itt már nem igazak a csodák
De akár kereslek majd , akár megtalálsz
itt a legjobb helyen jársz.
Mondd mit adjak még?
ha nincs más csak a holnapom,
Egy nagyon nagy világ én már régen itt vagyok.
De semmit sem tudok csak szeretni úgy,
hogy majd te is szeretni tudj!
Helló jó reggelt, nem lesz semmi baj
de igen látom addig még jön egy pár vihar
Még nem is sejted, hogy hibázni is fogok,
de akkor is ez lesz a legszebb dolog.
Mondd mit adjak még?
ha nincs más csak a holnapom,
Egy nagyon nagy világ én már régen itt vagyok.
De semmit sem tudok csak szeretni úgy,
hogy majd te is szeretni tudj!
Tudom, te nem tehetsz még sokat
Csak írd át az égi szabályokat
Soha ne halljunk meg másokat
És ha újraszületne
Veled majd a világ
Gyerek válna, mindenkiből, aki bánt
Amit most hallanod kell, te soha nem hallanád
Mondd mit adjak még?
ha nincs más csak a holnapom,
Egy nagyon nagy világ én már régen itt vagyok.
De semmit sem tudok csak szeretni úgy,
hogy majd te is szeretni tudj!
/Szabó Eszter/
hello ébredj itt már nem igazak a csodák
De akár kereslek majd , akár megtalálsz
itt a legjobb helyen jársz.
Mondd mit adjak még?
ha nincs más csak a holnapom,
Egy nagyon nagy világ én már régen itt vagyok.
De semmit sem tudok csak szeretni úgy,
hogy majd te is szeretni tudj!
Helló jó reggelt, nem lesz semmi baj
de igen látom addig még jön egy pár vihar
Még nem is sejted, hogy hibázni is fogok,
de akkor is ez lesz a legszebb dolog.
Mondd mit adjak még?
ha nincs más csak a holnapom,
Egy nagyon nagy világ én már régen itt vagyok.
De semmit sem tudok csak szeretni úgy,
hogy majd te is szeretni tudj!
Tudom, te nem tehetsz még sokat
Csak írd át az égi szabályokat
Soha ne halljunk meg másokat
És ha újraszületne
Veled majd a világ
Gyerek válna, mindenkiből, aki bánt
Amit most hallanod kell, te soha nem hallanád
Mondd mit adjak még?
ha nincs más csak a holnapom,
Egy nagyon nagy világ én már régen itt vagyok.
De semmit sem tudok csak szeretni úgy,
hogy majd te is szeretni tudj!
/Szabó Eszter/
Tél volt, gyönyörű tél volt,
amikor megtörtént velem
és szép volt, csak a miénk volt,
de valami eltűnt hirtelen
ahogy csepp eső folyóba ér,
hogy majd tenger nyelje el
Túl szép volt, csak a miénk volt,
de mégis véget ért,
hogy egy új kezdődjön el
Nekem te vagy a jel,
amikor senki nem felel
égig emel, hogy te vagy a jel,
Hogy minden most kezdődik el!
Amikor senki nem felel
égig emel, nekem te vagy a jel
Hogy minden most kezdődik el!
Tél volt gyönyörű tél volt,
még ma is épp úgy elhiszem
oly szép volt, csak a miénk volt,
de valami elmúlt kedvesem
ahogy csepp eső folyóba ér,
hogy majd tenger nyelje el
Túl szép volt, csak a miénk volt,
de valami véget ért,
hogy egy új kezdődjön el
Nekem te vagy a jel,
amikor senki nem felel
égig emel, hogy te vagy a jel
Hogy minden most kezdődik el!
Amikor senki nem felel
égig emel, nekem te vagy a jel
Hogy minden most kezdődik el!
Nekem te vagy a jel,
amikor senki nem felel
égig emel, hogy te vagy a jel
Hogy minden most kezdődik el!
Amikor senki nem felel
égig emel, nekem te vagy a jel
Hogy minden most kezdődik el!
Amikor senki nem felel
égig emel, hogy te vagy a jel
Hogy minden most kezdődik el!
Amikor senki nem felel
égig emel, nekem te vagy a jel
Hogy minden most kezdődik el!
/Crystal/
amikor megtörtént velem
és szép volt, csak a miénk volt,
de valami eltűnt hirtelen
ahogy csepp eső folyóba ér,
hogy majd tenger nyelje el
Túl szép volt, csak a miénk volt,
de mégis véget ért,
hogy egy új kezdődjön el
Nekem te vagy a jel,
amikor senki nem felel
égig emel, hogy te vagy a jel,
Hogy minden most kezdődik el!
Amikor senki nem felel
égig emel, nekem te vagy a jel
Hogy minden most kezdődik el!
Tél volt gyönyörű tél volt,
még ma is épp úgy elhiszem
oly szép volt, csak a miénk volt,
de valami elmúlt kedvesem
ahogy csepp eső folyóba ér,
hogy majd tenger nyelje el
Túl szép volt, csak a miénk volt,
de valami véget ért,
hogy egy új kezdődjön el
Nekem te vagy a jel,
amikor senki nem felel
égig emel, hogy te vagy a jel
Hogy minden most kezdődik el!
Amikor senki nem felel
égig emel, nekem te vagy a jel
Hogy minden most kezdődik el!
Nekem te vagy a jel,
amikor senki nem felel
égig emel, hogy te vagy a jel
Hogy minden most kezdődik el!
Amikor senki nem felel
égig emel, nekem te vagy a jel
Hogy minden most kezdődik el!
Amikor senki nem felel
égig emel, hogy te vagy a jel
Hogy minden most kezdődik el!
Amikor senki nem felel
égig emel, nekem te vagy a jel
Hogy minden most kezdődik el!
/Crystal/
Csak most fogom fel úgy hiszem
mikor életem már én viszem
és nem fogod rég két kezem
hogy nélküled nem létezem
nekem te voltál a példakép
de a gyerek látod félre lép
s mikor elkövet már száz hibát
megint téged hív és rád kiált
Nagy a Föld nagy az ég
és nem vagy itt velem
csak a szó nem elég
gyere fogd a két kezem
kicsi pont vagyok még ki gyermeked már rég
s akit várt a világ
Bár úgy hiszem hogy én vagyok
akit óvnak égi angyalok
de ha bánat ér vagy támadás
már csak árnyékod véd semmi más
van olyan hogy sebzett ló leszek
s vágtám sűrű erdőn át vezet
ahol nincs se út se fény se híd
akkor hangom újra téged hív
Nagy a Föld nagy az ég
és nem vagy itt velem
csak a szó nem elég
gyere fogd a két kezem
kicsi pont vagyok még ki gyermeked már rég
s akit várt a világ
Mikor úgy érzem hogy hős vagyok
és az élet engem várt hóó
megint rám köszönnek hajnalok
s megint szükségem van újra rád
Nagy a Föld nagy az ég
és nem vagy itt velem
csak a szó nem elég
gyere fogd a két kezem
kicsi pont vagyok még ki gyermeked már rég
s akit várt a világ...
/Sugarloaf/
mikor életem már én viszem
és nem fogod rég két kezem
hogy nélküled nem létezem
nekem te voltál a példakép
de a gyerek látod félre lép
s mikor elkövet már száz hibát
megint téged hív és rád kiált
Nagy a Föld nagy az ég
és nem vagy itt velem
csak a szó nem elég
gyere fogd a két kezem
kicsi pont vagyok még ki gyermeked már rég
s akit várt a világ
Bár úgy hiszem hogy én vagyok
akit óvnak égi angyalok
de ha bánat ér vagy támadás
már csak árnyékod véd semmi más
van olyan hogy sebzett ló leszek
s vágtám sűrű erdőn át vezet
ahol nincs se út se fény se híd
akkor hangom újra téged hív
Nagy a Föld nagy az ég
és nem vagy itt velem
csak a szó nem elég
gyere fogd a két kezem
kicsi pont vagyok még ki gyermeked már rég
s akit várt a világ
Mikor úgy érzem hogy hős vagyok
és az élet engem várt hóó
megint rám köszönnek hajnalok
s megint szükségem van újra rád
Nagy a Föld nagy az ég
és nem vagy itt velem
csak a szó nem elég
gyere fogd a két kezem
kicsi pont vagyok még ki gyermeked már rég
s akit várt a világ...
/Sugarloaf/
"Egy fiatal felemelkedésének útja az, hogy minden módon képezi magát, és még csak fel sem merül benne a gondolat, hogy ebben az igyekezetében bárki is akadályozhatja."
/Abraham Lincoln/
/Abraham Lincoln/
"Az ember valódi lényege a jóság. Vannak más, a nevelésből és a tudásból eredő jó tulajdonságok, de alapvető fontosságú - ha igazán emberi lényekké szeretnénk válni - , hogy szívünk jó legyen."
/Dalai Láma/
/Dalai Láma/
"Az emberek többsége azért vall kudarcot az életben, mert a sikertelennek bizonyult elképzeléseiket felváltó új terveik kidolgozásában nincs meg bennük a kitartás."
/Napoleon/
/Napoleon/
"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik Veled, hogy Te is naggyá válhatsz."
/Mark Twain/
/Mark Twain/
"A tisztelet többet ér a hírnévnél, a megbecsülés többet ér a tekintélynél, a becsület pedig többet ér a dicsősségnél."
/Chamfort/
/Chamfort/
"Ha azt látod csak amit megvilágít a fény, és azt hallod csak amit a hang közöl Veled, úgy a valóságban sem látni, sem hallani nem tudsz."
/Kahlil Gibran/
/Kahlil Gibran/
"A tudás üldöz... de Én gyorsabb vagyok."
ezt az okosságot "loptam"...úgyh. fogalmam sincs ki mondta de nagggggyon jóóó
ezt az okosságot "loptam"...úgyh. fogalmam sincs ki mondta de nagggggyon jóóó
2006. 10. 22. vasárnap 08:36
Előre hoztam h. ne kelljen újra válaszolgatni az új topic nyitó kérdésére...
2006. 10. 21. szombat 19:40
Én megvagyok, itt vagyok még nem alszom téli álmot de már a fókásodás beindult
"Nem azért kínlódunk a legtöbbet, hogy boldogok legyünk, hanem hogy másokkal elhitessük a boldogságunkat."
/La Rochefoucauld/
/La Rochefoucauld/
"Ne gondold, hogy ami neked nehezedre esik, az emberileg lehetetlen. Inkább úgy fogd fel, hogy ami emberileg lehetséges és megszokott, azt te is elérheted."
/Marcus Aurelius/
/Marcus Aurelius/
"Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz."
/Charles Dickens/
/Charles Dickens/
"Az a boldogság titka, ha azt tesszük amit szeretünk és megtanuljuk szeretni azt, amit meg kell tennünk, hogy ezt elérjük."
/Dexter Jager/
/Dexter Jager/
"A tisztesség és tapintat erényét sokkal könyebb gyakorolni, ha az ember javakban bővelkedik, mintha semmije nincs."
/France/
/France/
2006. 10. 19. csütörtök 05:57
Itt voltam, de brrr.... inkább visszabújok még picit szunyókálni...
Dehogynem csak nem a nagy nyilvánosságra tartozik...
A lényeg minden ok, minden elindult
A lényeg minden ok, minden elindult
2006. 10. 17. kedd 06:01
Télen bizti nagyon nehéz dolgod van
2006. 10. 16. hétfő 18:07
Remélem ez a törzs fórumozókra nem áll...
Van h. naponta 10 idézetet írok, meg a versekhez, a dallamokhoz...
Vazzzi.. nebaccá ki...
Most néztem utánna mi ez a pontosdi.. hát ez Engem nem igazán érdekel...
Van h. naponta 10 idézetet írok, meg a versekhez, a dallamokhoz...
Vazzzi.. nebaccá ki...
Most néztem utánna mi ez a pontosdi.. hát ez Engem nem igazán érdekel...
2006. 10. 15. vasárnap 19:04
Szólj a Borsodinak
pusza Nektek :)
pusza Nektek :)
A szél ha hűvös éjszakákon
Lehűti mámoros fejem,
A te hideg, utolsó csókod,
Az jut eszembe én nekem.
Hiába száll agyamra mámor
S virrasztok annyi éjszakát,
Mindig érzem annak a csóknak
Halálos, dermesztő fagyát.
Ajkad akkor tapadt ajkamra
Utólszor... aztán vége volt...
Talán tavasz sem volt azóta,
Az egész világ néma, holt...
Mikor a szél fülembe sugja,
Hogy csóknak, üdvnek vége van,
A sírból is életre kelnék:
Zokognék, sírnék hangosan!...
/A naaagy kedvencem: Ady/
Lehűti mámoros fejem,
A te hideg, utolsó csókod,
Az jut eszembe én nekem.
Hiába száll agyamra mámor
S virrasztok annyi éjszakát,
Mindig érzem annak a csóknak
Halálos, dermesztő fagyát.
Ajkad akkor tapadt ajkamra
Utólszor... aztán vége volt...
Talán tavasz sem volt azóta,
Az egész világ néma, holt...
Mikor a szél fülembe sugja,
Hogy csóknak, üdvnek vége van,
A sírból is életre kelnék:
Zokognék, sírnék hangosan!...
/A naaagy kedvencem: Ady/
Őszi verőfényben pirosak a lombok,
Egy kis dicsőségtől nem leszek én boldog,
Messze tarlót róttam, hideg volt az éjjel,
Takarózni kellett egy kis dicsőséggel.
Ha irigyelnétek, odaadom ingyen,
Fanyar borostyánnál egyebem úgy sincsen,
Amit én elértem, nincsen áldás azon,
Csak az én magányos útamat siratom...
Pihenőre térni: örök vágyam nékem,
Jó szó, jó bor, egy csók: lenne dicsőségem;
Adjatok, adjatok, őszi rózsát ősznek,
Puha derekaljat fáradt hegedősnek!
/Juhász Gyula/
Egy kis dicsőségtől nem leszek én boldog,
Messze tarlót róttam, hideg volt az éjjel,
Takarózni kellett egy kis dicsőséggel.
Ha irigyelnétek, odaadom ingyen,
Fanyar borostyánnál egyebem úgy sincsen,
Amit én elértem, nincsen áldás azon,
Csak az én magányos útamat siratom...
Pihenőre térni: örök vágyam nékem,
Jó szó, jó bor, egy csók: lenne dicsőségem;
Adjatok, adjatok, őszi rózsát ősznek,
Puha derekaljat fáradt hegedősnek!
/Juhász Gyula/
Opálos színei bágyadt ködében
Leszáll reám a kora alkonyat,
Kései tűzrózsák nyílnak a réten
S az égen a mély csöndesség fogad.
Nagy topolyafák gallya hullong gyéren
És sötétben hallgat a tó
S a kolomp úgy méláz a lomha légben,
Mint altató.
Hűs szele húz át az ősznek a réten,
Fázik a lelkem, érzi a deret,
Keresnék valamit a messzeségben,
Kihunyt fényt, elnémult üzenetet...
Oly hirtelen borult az est fölébem
S az ősz oly gyorsan rámtalált,
Úgy állok itt a hervadó vidéken,
Mint a topolyafák.
/Juhász Gyula/
Leszáll reám a kora alkonyat,
Kései tűzrózsák nyílnak a réten
S az égen a mély csöndesség fogad.
Nagy topolyafák gallya hullong gyéren
És sötétben hallgat a tó
S a kolomp úgy méláz a lomha légben,
Mint altató.
Hűs szele húz át az ősznek a réten,
Fázik a lelkem, érzi a deret,
Keresnék valamit a messzeségben,
Kihunyt fényt, elnémult üzenetet...
Oly hirtelen borult az est fölébem
S az ősz oly gyorsan rámtalált,
Úgy állok itt a hervadó vidéken,
Mint a topolyafák.
/Juhász Gyula/
Könnyelmű, bolondos fajta vagyunk.
De októberben nagyon félünk.
Sápadt az arcunk, fátylas a szemünk
s begyújtjuk a lobogó nagy tüzet.
Gyümölcsök helyett kis szobánkban
a polcokra meséket rakunk,
duruzsoló, piros, érett meséket:
fehér időkre kellenek.
Gondjainkkal megtömjük a kályhát,
- hiszen annyi van, annyi van! -
rövidke négy hónapig, öt hónapig
bizton eltartanak.
Vacogva megcsókoljuk egymást.
Aztán egy egész lompos fenyő-erdőt
húzunk magunkra takarónak:
Téli álomra térünk.
/Dsida Jenő/
De októberben nagyon félünk.
Sápadt az arcunk, fátylas a szemünk
s begyújtjuk a lobogó nagy tüzet.
Gyümölcsök helyett kis szobánkban
a polcokra meséket rakunk,
duruzsoló, piros, érett meséket:
fehér időkre kellenek.
Gondjainkkal megtömjük a kályhát,
- hiszen annyi van, annyi van! -
rövidke négy hónapig, öt hónapig
bizton eltartanak.
Vacogva megcsókoljuk egymást.
Aztán egy egész lompos fenyő-erdőt
húzunk magunkra takarónak:
Téli álomra térünk.
/Dsida Jenő/
Vattacukrot sodorgat a szél
körbe-körbe a fák kontyára.
Sunyin settenkedik a tél,
ősz-lábakon a nyári tájra.
Sziromlányok vénülnek magukba,
hervadásuk zörgő szélkacagás.
Könnyet ejtenek a reggelek szavukra,
gyöngyeikben tünékeny ragyogás.
Fényszemekkel mosolyog a rét,
mint sírás után megbékült gyermek.
Karjait a Nap már nem tárja szét.
Aludni indulnak a kertek.
Úszik, lebeg, csobog az idő,
menne is, maradna is itten.
Volt, van és mindig lesz jövendő
... és mosolyog, csak mosolyog az Isten...
/Molnár Rózsa/
Magyarország
Ilona
Sex Clowns 2
Ass to mouth 9
Lesbian College Coeds 13
A pesti spriccparty klub 14 - A doktornő is bedobja magát
Sex Village Idiot
