Hi,

(aki nem olvasta az első bejegyzésemet, az olvassa el, hogy jobban "átjöjjön" neki amit most írok)


Elsősorban azokhoz a srácokhoz szeretnék szólni kik félnek, úgy mint ahogy én tettem. Szerintem az előző bejegyzésemben sokan magukra ismernek.. legalább is az érzések hasonlóak lehetnek.
Nem kell félni! Komolyan mondom, mert én is úgy keltem és feküdtem szinte fél éven át hogy ezen agyaltam és rágódtam.. az a legnagyobb baj, hogy az ember azon agyal amitől fél.. pl: ha folyamatosan fáj valaki tüdeje egyből tüdőrákra gondolunk igaz? hu tuti rákos vagyok nem múlik a fájdalom sőt erősödik.. csak arra gondolok hogy rákos vagyok.. de mikor elmész a dokihoz, kiderül csak rossz testtartásban alszol és ez okozza hogy fáj a tüdőd. (itt szeretném leszögezni hogy NEM a nemi identitást és a hovatartozást szeretném a rákkal párhuzamba vonni, hanem a félelem érzetet)
Én saját példámból kiindulva azt tettem, hogy nincs mese szembe kell nézni az egésszel. Mi van ha bisex vagyok.
Itt nem elég azt "kimerni" mondani hogy igen én bisex vagyok. Ez az első lépés de nem megoldás.
Nekem az segített eldönteni hogy most én a (7 foku, hetero és meleg végű) skálán hol is vagyok, úgy hogy még bisex-szűz vagyok (szóval még nem volt kalandom pasival egyszer se) hogy, engedtem ennek az érzésnek és gondolatoknak. Féltem tőle, de elfogadtam magamban azt a tényt hogy ilyeneken gondolkozok. Fontos megemlítenem hogy ebben az időszakban nem erőltettem magamra se azt h csajozzak, se azt hogy pasizzak, csak Én és a saját gondolataim számítottak, hogy megismerjem önmagamat, hogy nekem mi is kell.
Igen nehéz volt, mikor eddig heteró identitásban éltem, akkor mi is ez az új dolog, de elfogadtam. A lényeg hogy ne Heteróként vagy Melegként vagy Bisexként nézd a világot, úgy nézd, ami téged boldoggá tesz. ( Kit érdekel az hogy más mit gondol? tudod azok kiknek fontos vagy elfogadnak a gondolataiddal vágyaiddal és félelmeiddel együtt! ) És mikor eljutsz arra a szintre hogy nem megfelelni akarsz magadnak, hanem azt nézed hogy Igazán mi tesz boldoggá onnantól tudod hogy mit akarsz! Igen tény hogy ez egy rögös nehezen járható mentális út, de ez vezet el oda ahova igazán el akarsz jutni a; lelki békéhez. És az hogy neked ezt a lelki békét mi váltja ki, azt csak Te tudhatod, és Neked kell érezned.
És hogy Én mire jutottam? Szerintem nincsen a világon olyan hogy heteró, meleg vagy bisex ember. Ezek csak csoportok, halmazok, mikbe besoroljuk az embereket, mert olyan világban nőttünk fel, ahol mindenkit beteszünk "egy rekeszbe" és akkor te olyan vagy. Szerintem két ember van a világon boldog és boldogtalan. Vannak azok az emberek kik mernek boldogok lenni akár azonos akár ellenkező neművel, és vannak akik inkább boldogtalanok maradnak.
Én arra jöttem rá, hogy igazán Boldoggá egy csaj tud tenni, de ezt sose tudtam volna meg ha nem nézek szembe önmagammal, és jövök rá mi is kell nekem. (de nem zárom ki azt a lehetőséget hogy egyszer kipróbáljam pasival, de ez minimálisan érdeklődési szinten van

[második rész, (első résszel kezd!)]

Utána olvastam ennek is, (Freud szerint az emberek egy 7 foku skálán helyezkednek el a 100%os homosexuálistól a 100%os heterosexuálisig. És az emberek csak 25%-a tartozik a perifériára! Ami azt jelenti hogy az emberek 75% bisexuális, de valamelyik oldalhoz jobban kötődik (vagy éppen középen van); pontosan ez van velem is) és rájöttem hogy biszexulásinak lenni nem jelenti azt hogy meleg az ember (köztudattal ellentétben).
De a storynak még nincs vége. Mikor ezt igy elfogadtam, teljesen felszabadultan éltem tovább, hogy ez van igen (kicsit) bisexuláis vagyok, de ez nem azt jelenti, hogy akkor a "heterós oldalamnak" löttek, hanem van egy másik (rejtett) oldalam is. Mikor így elmentem egy csajjal randizni (ahol én nagyon jól éreztem magamat), belém nyilalt a gondolat, hogy akkor ez most hogy van? Akkor innentől nincs több homosexuális gondolat? De voltak. És vannak, de nem olyan erősek mint Heteroszexuális, inkább csak kiváncsiság és szabadság vágy mi ezzel a homoszexuális vággyal összekeveredik.

Igazat megvallva még sosem voltam pasival. Illetve, (még akkor sem, mikor még nem fogadtam el magam) se tudtam egy fiúra úgy nézni mint egy párkapcsolatbéli partnerre, inkább mint egy új, érdekes izgalmas dologra. Mikor elképzelem az egészet önkielégités közbe, az felszabaditó, hogy "merek" ilyenre gondolni és bele merem élni magam, izgalmas, izgató érzés, de sose tudtam (max egyszer) úgy elmenni, hogy a fantáziavilágomba egy csaj ne segített volna rá.. Egyszerüen bármennyire is engedtem el magamat (öszintén) nem mentem el addig mig egy csajt is bele nem képzeltem. De attól függetlenül, hogy ezt "átéltem így" úgyanugy feljönnek a gondolatok, és néha arra gondolok mi lenne ha pasival (is) kiprobálnám..

Itt szeretném, hogy írjátok le a gondolataitokat, (mert én félek egy (heteró)kapcsolatba belelépni ezek miatt) hogy lehet-e heteró kapcsolatom a mellet hogy néha vannak homoszexuális gondolataim? mennyire erősödnek ezek meg ha van egy dinamikusan müködő párkapcsolatom egy lánnyal? Ha valakinek volt már hasonló "élménye", illetve ha van építő segítő gondolata a történetemhez, azt nagyon szívesen venném, olvasnám, itt vagy akár privátban.

Köszönöm előre is.

(u.i.: Elnézést kérek azoktól, akik egy szexuális élményt vártak a story végén, de olyannal még (sajnos) nem rendelkezem, de büszke vagyok magamra, hogy ezeket is már fel merem vállalni.)

[Első rész.]

Sziasztok,

Előjáróban szereteném leszögezni, hogy azokra a véleményekre nem vagyok kiváncsi akik csak "gyávának" és "félénknek" tart,
mert szerintem nem kis bátorság kell felvállalni a bennünk rejlő, a lappangó (bi)sexuális gondolatokat.

Azért szeretném leírni az én történetemet, mert szerintem sok ember mehet (ment már) végig hasonló uton mint én.
Szóval 23 éves srác vagyok, és körülbelül egy éve vannak bisexuális gondolataim. Eleinte nagyon nehéz volt elfogadni ezt. Hiszen csak heteró kapcsolataim és gondolataim voltak ez előtt. (Ja igen hozzá tartozik a történethez, hogy kb másfél éve lett vége egy igen mély komoly kapcsolatomnak egy lánnyal mi eléggé megviselt és azota nem voltak érzéseim senki iránt.) Először ezt hittem, ez csak azért van mert igazából annyira nehezen kezeltem h véget ért a kapcsolatom, hogy sexuális vágyaim vannak de a csajokat nem birom már, és ez meg fog változni. Hát nem változott. És mint általában a legtöbb, srác (homofób nevelés következtébe) elkezdtem önmagamat hibáztatni. De igazából nem is értettem magamat, mert ugyanugy tetszettek a csajok, és ugyanugy vonzónak tartottam / tartom őket. Nagyon rosszul aludtam, és közérzetem is romlott, hiszen tetszettek a csajok de nagyon érdekelt a "másik oldal" is. Rájöttem arra, hogy basszus egyszer élünk, többet ér az élet annál, mint hogy mindvégig a saját árnyékunk ellen vívjunk szélmalomharcot. Ezért úgy döntöttem nyitok az új dolog irányába, elfogadom, hogy lehet meleg vagyok. Elkezdtem a utána olvasni az interneten. Sok oldalon olvastam, hogy a legtöbb ember öngyilkosságba kergeti magát, mert nem tudja elfogadni, illetve sok emberbe ez a vágy lappang stb.. Bennem sosem volt öngyilkos hajlam inkább kicsit elveszettség érzet, hogy akkor ez most mit jelent. Na de ha ez van, akkor gondoltam fogadjuk el, vágjunk bele, és következő naptól úgy tekintek a világra hogy én meleg vagyok mert elfogadtam, hogy az vagyok (de nem úgy, hogy átverném önmagam). És mikor aznap elindultam a városba akkor, valami fura dolog történt, egyszerüen eltünt a "belső homofób" érzés, de úgyanugy megnéztem a csajokat mint eddig, vonzónak találtam őket, de már nem volt bennem félsz és belső idegesség mikor egy helyes srác ment el melletem az utcán, nem éreztem azt hogy uhh most nekem tetszett nem tetszett most én kivánom vagy ez most mi.. Az a gondolat volt csak bennem, hogy igen meg merném tenni. De nem tartottam vonzónak (első ránézésre) olyan tekintetbe hogy lesmárolnám, vagy leszopnám.. csak ez a tudat volt (új). És ez az érzés felszabaditó érzés. Olyan érzés mint mikor egyszerre az összes gondod elszállna. Sose voltam belőve, de szerintem ilyen érzés lehet bedrogozva lenni. Majd mikor ez a hét letelt, nem értettem önmagamat. Most akkor elfogadtam hogy meleg vagyok de mégse vagyok az? Ekkor esett le, hogy létezik bisexualitás is.