Nah sziasztok kedves versíró kollégák! Hosszú szünet után mostantól én is újra teszek be verseket. Szóval további jó és szép napot!

Katatónia

Nyál csordul
Kéz mozdul
Lódul egy gondolat
Vonalat hasít s szít
Nyugalmat a csöndes éj
Még mozdul a test
Még remél

Lélek nélkül
A képzelet évül
Révben nyugszik, az ember
Révedt, mozdulatlan a mozgató
De mozgatja, mi mozgatható
Pusztít egy romboló, az agyban
Gondolatok hullanak, mint a hó
Minta jó, rossz keveredik
Gubancos hajkorona alatt
A fejben, lódul egy gondolat

De elakad
S megszakad
Nem marad más, csak üres mozzanat
Egy végtelen pillanat, mikor
a kéz mozdul, lehull s lódul
Egy gondolat, egy országban,
Minek neve: ...

Hát ez odazúz!! ;)

Azt hiszem, hogy a férfiakat az nagyon tudja izgatni, ha a csaj lenyeli, de gusztustalan dologna tartják, ha esetleg ezt nekik kellene megtenni... nem tudom.. részemről az lenne, ha a saját anyagomat kellene lenyelnem, ezért sem akaratoskodok a nőmnél hogy nyelje le... ha akarja úgy is szól.. s szólt is már... nem is egyszer

oh.. pardon.. véletlenül kérszer kattintottam.. sorry!

Újra

Budapestre vetett újra
Fodra a sors fura fonalának
S a Duna-part vonalának
Ködön átsejlő élét
Szemlélem egy szoborral együtt
Ismét

Bronz testét idő fedi
Festi a pesti est
Tekintete előtt járnak-kelnek
Mennek-mendegélnek
A szürke kisegerek
Emberek

Gyermekek, visongó szent eretnekek
Szenvtelen nyugalommal nézünk titeket
Sóhajtunk, sóhajtozunk
A Duna medrében ásítozunk
Elmélkedünk, elrévedünk
A múlt vizébe süllyedünk
Nevetünk, néha kesergünk
Ha rátok tekintünk
Emlékezünk

Talán egyszer én is szoborrá válok
Vandálok garázdaságának
Célját majd hűn szolgálom
Álmom tovább álmodom
S elképzelem, mi mindent tennék
Ha ott ülhetnék melletted
Csöndesen,
Merengve én

Újra

Budapestre vetett újra
Fodra a sors fura fonalának
S a Duna-part vonalának
Ködön átsejlő élét
Szemlélem egy szoborral együtt
Ismét

Bronz testét idő fedi
Festi a pesti est
Tekintete előtt járnak-kelnek
Mennek-mendegélnek
A szürke kisegerek
Emberek

Gyermekek, visongó szent eretnekek
Szenvtelen nyugalommal nézünk titeket
Sóhajtunk, sóhajtozunk
A Duna medrében ásítozunk
Elmélkedünk, elrévedünk
A múlt vizébe süllyedünk
Nevetünk, néha kesergünk
Ha rátok tekintünk
Emlékezünk

Talán egyszer én is szoborrá válok
Vandálok garázdaságának
Célját majd hűn szolgálom
Álmom tovább álmodom
S elképzelem, mi mindent tennék
Ha ott ülhetnék melletted
Csöndesen,
Merengve én

Zápor

Apró esőcsepp cseppen halkan,
Majd folyik tovább lassan, lassan.

A máskor tiszta ég most csöndes és borult,
Az éj-kék fellegek elborították olya vadul, vadul.

Aztán hirtelen fény támad a magasban,
Isten nyila indul útjára oly gyorsan, gyorsan.

A villámtól szinte meghasad az ég,
S mintha dézsából zúdulna, úgy záporozik a jég

A fagyott víz kopog, akár a Halál csontujja,
A mennykő pedig lesújt újra és újra és újra.

Ez már nem is zápor, hanem viharos zuhatag,
A természet hallgatag volt, s most dühödt forgatag.

Valami elpattan, mint egy túlfeszített húr,
Az eső eláll, a zápor elvonul.

Kisüt a nap, szakadoznak a felhők,
De valahol egy esőcsepp cseppen,
S újra kezdődik az őrült keringő.

Tudod... én nem ültem a Pegazus nyergébe, én nem láttam neki a versírásnak fiatalon ( legalábbis olyan fiatalon mint J. A. nem ) nem tudok folyékonyan beszélni több nyelvet s nem vagyok olyan olvasott, mint amilyen Ő volt... de hogy egész őszinte legyek, nem is akarom úgy élni illetve végezni az életemet, mint ahogy József Atilla tette.
Tudod Sehrezád vagy Brigitta, vagy akárki is vagy Te, nekem az egyetlen menekvésem a vers, és hiszem azt, hogy verseim többek egymás után tett szavaknál, mondatoknál.. csak lejebb kéne egy kicsit ásnod, s nem kellene olyan mércéjű személyek műveihez hasonlítanod, mint a fent emlegetett költő.

Boldok Újévet és sok sok boldogságot kívánok Neked s barátaidnak illetve családodnak a következő esztendőre.

BigGun19 aki tulajdonképpen Gábor