...dühösnek éreztem magam. Leginkább magamra voltam az, hogy hogyan hozhattam magam ilyen helyzetbe. És dühös voltam a lányra is, hogy olyat akar amit én nem fogok tudni neki megadni. És akkor nem tudom mi történhetett de elcsattant az első pofon. Éreztem ahogy meginog a lány és az arcához kap. Rám néz és azt mondja lesütött tekintettel. - Te ilyet is tudsz? -Tudok. És onnantól kezdve túl jól sikerült durvának lennem. Mintha megszállt volna a "jedi erő". Minden következő lépés adta magát. Átalakultam. Ott először éreztem azt, hogy ez vagyok én. És dühös voltam, hogy erre magamtól nem jöttem rá. Hol voltam eddig?

Onnantól kezdve átalakult az egész szexualitásom. Tudtam az irányt, hogy merre induljak. Érdekes mód ez az alkalom ezzel a lánnyal egy egyszeri alkalom volt. Soha többet nem ismételtük meg. Úgy voltunk vele, hogy ezt majd hozza a sors. A sors végül úgy hozta, hogy el kellet válnunk. Nem találkoztunk évekig. Ezalatt az idő alatt én jobban belevetettem magam a témába és kifejezetten ebbe az irányba mentem tovább. Ő pedig megtalálta azt a férfit akit keresett.

...Most pedig kávézni invitált magához. Mi történhetett, hogy megkeresett ennyi idő után? Tudjuk, hogy mi a helyzet. Mi nem tudunk úgy találkozni, hogy ne essünk rögtön egymásnak. Éppen ezért nem kommunikálunk és találkozunk. De ha én most elmegyek akkor újra kezdődik minden előröl. És jelen pillanatban úgy érzem nekem nem az az utam. Leszögeztem, hogy akkor vagyok hajlandó elmenni ha a kávézás az a kávézásról fog szólni. Ígéretet kaptam rá.

Munka után fáradtan és meggyötörten érkeztem meg hozzá. Vicces mert egy pont ugyanolyan lakásban lakott mit amilyenben én. Ezt tudtam. De már rég nem jártam ott. A beszélgetést a konyhában kezdtük meg, kávé készítés közben. Itt elmesélte eddig mi történt vele. Teljesen ledöbbentem amikor elmondta, hogy miután kiszálltam a kapcsolatból ő teljesen bezárt. Nem akart senkitől semmit. Pedig én sosem tartoztam a számára "ideális férfi" kategóriába. Majd idővel megismert valakit akivel nagyon közel kerültek egymáshoz...
Amikor a szobába értünk meglepetésemben köpni nyelni nem tudtam. Nem, hogy a lakás volt ugyanolyan de pont olyan bútorral, pont ugyanúgy volt elrendezve, mint az enyém. Hihetetlen! A különbség csupán a dohányzóasztal és a két fotel volt. Ide ültünk le, egymás mellé. A történetét folytatta. Szóval most minden rendben van nála, de mégis egy kéréssel fordult most hozzám. Nocsak!

-Nem is tudom, hogy kezdjek bele. Egy picit ciki... Szóval minden rendeb van, de... először azt hittem bennem van a hiba. De ez van. Egyszerűen képtelen vagyok felállítani egy faszt. Tudod, hogy nem szeretek szopni de én annyit szoptam. És te mindig azt mondtad, hogy ez köztünk akkor működhetne igazán jól ha mind a kettőnknek lenne valakije. És nekem hiányzik a szex....

Összeállt a kép. Most az a kérés, hogy legyek a szeretője. Egyrészről nem lep meg, mert én "rosszlányként" ismertem meg őt, igaz ez idővel átalakult. De ez csupán annak köszönhető, hogy bezártunk. Aztán pedig olyan nehezen sikerült belőle kimászni. Azóta rengeteg víz lefolyt már a Dunán. Mások lettünk. Más a fontos, mások a vágyaink...
Megtudott rólam valamit! Hogy van valami lány akivel valami "speciális kapcsolatban" vagyok. Erre már csak felkaptam a fejem! Szóval kémkedett. Azt is tudtam, hogy kitől kapta az információt.

-Őszintén szólva haragszom rád amiért nem engem kerestél meg ezekkel a vágyaiddal! Hisz tudod, hogy én mennyire vágytam egy lovaglópálcára.

Tudom. És azt is sejtem, hogy hova akarunk kilyukadni. Ha már hiányzik a szex akkor az legyen olyan amiben sokkal több van mint egy hétköznapi együttlétben. Ez mind rendben is van. De nekem elég pontos elképzelésem van egy ilyen kapcsolatról. És ami azt illeti az időzítés a lehető legszerencsétlenebb volt. Ugyanis elkésett. Van itt valaki aki beelőzte. A mérce magas, az alá nem megyünk és nincs kizárólagosság. Addig jövök amíg izgalmat találok benned. Elfogadható így?

-Most erre van szükségem. Felveszem a versenyt.

És úgy éreztem, hogy megint az a "rosszlány" beszél velem mint aki egyszer már elbűvölt a huncut tekintetével. Végignéztem rajta. Akkor esett csak le, hogy a kávézáshoz finoman szólva elég lengén öltözött fel. -Milyen legyen az ember itthon kedves? -mondta.

-Nem semmi spiné vagy te! Vetkőzz teljesen pucérra!

2 másodperc alatt megszabadult minden ruhájától és feltérdelt a mellettünk lévő ágyra. Beindult a buli. Nagyon izgalmas érzés volt ilyen hosszú idő után egy olyan nővel lenni akinek minden egyes mozdulatát jól ismerem. Tudom hova kell nyúlnom, tudom mit kel csinálnom, hogy jó legyen. De ez a szex mégis csak más volt valamiben. Sokkal intenzívebb, keményebb és mocskosabb volt. Fantasztikus volt tocsogni abban a lányban. Úgy éreztem sosem volt meg még így vele. Most kaptam csak el igazán. Ráadásul doppingolt, hogy egy valóban kiéhezett nővel van dolgom.

Jól éreztem magam a bőrömben. Úgy rendeztem le azt a nőt ahogy szerettem volna. Ezzel a tudattal távoztam. Gazembernek éreztem magam. El tudtam volna képzelni, hogy minden este ott időzzek egy kicsit, majd csöndben továbbállok. De aztán ahogy átfutottam magamban a történteket, rájöttem ebben ennyi volt. A legközelebbi csütörtökön várt egy kávéval de nem mentem el. Addigra már nem akartam semmit tőle. Egyet akartam a saját utamat járni tovább. Nélküle.

Lábjegyzet:
Az életérzés illusztrálásához pedig:
Moby Dick - Gazember
https://www.youtube.com/watch?v=Dv2Z3FPSwW0 (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)