Bevezető: Oka van mindennek

Eddigi életem során hozzászoktam, hogy nem vagyok egy mindennapi ember, sem mint létező egyén, sem mint férfi. Megáldott a sors azzal, amin nem tudok változtatni, kénytelen voltam alkalmazkodni és beépíteni az életembe. Sokáig okozott törést, de megtanultam együtt élni azzal, hogy minden nap tervezéssel, számolással és szúrással kezdődik. Van ennek előnye is: kiemelt szerepet kap az életemben a tudatosság és kiszámíthatóság. Reggelről eldöntöm, mit ennék aznap, kiszámolom mi van benne és ahhoz állítom a pent. Azt gondolod, milyen terhet jelent ez? Hidd el, egyáltalán nem. Figyelem és fegyelem kérdése – a saját érdekemben. Ha erre nem figyelnék, hamar a sürgősségin kötnék ki (amire volt már példa és nem akarom, hogy újra legyen).
Egy idő után az élet más területeire is eljutott ez a fajta életfelfogás. A reggeli számolgatás közben eldől az is, milyen kedvem van aznap, milyen ruhában fogom magam jól érezni, mit és mikor akarok csinálni, hova és kikkel akarok menni. Simán működik a dolog – egy darabig, de aztán jön az örök életbölcsesség: „Van néhány dolog, ami állandó. Az összes többi változik…”
Ezeket csupán azért mondtam el neked, hogy értsd: van néhány dolog az életemben, amin nem tudok (és már nem is akarok) változtatni. Ha azt gondolod, hogy fura vagy akár bolond, sőt őrült vagyok, csakis erre vezethető vissza. Legjobb szándékom szerint vezetem az életemet és megtanultam már, minden percét meg kell becsülnöm és ki kell használnom. Ha esetleg eddig ezzel nem lettem volna tisztában, megvoltak körülöttem azok az emberek, akik megmutatták és megtanítottak rá. Ez a legszigorúbb vezérelv: ha lehetőség adódik arra, hogy valami jó legyen, akkor élek azzal a lehetőséggel. A második: mindenkiben, ismétlem mindenkiben (!) van érték. Benned, bennem, bárkiben. Megbecsülöm és tisztelem azt, ami benned van, mert a te értékednek, életed miértjeinek ugyanúgy lehet oka, ahogyan az enyémnek. A harmadik: saját magamnál jobban csak téged becsüllek. Ha ezt értékeled, akkor kölcsönös lesz és a világ hét csodája apró semmiség lesz ahhoz képest, amit mi együtt megélhetünk. Ha nem becsülöd vagy nem értékeled, tudomásul veszem. Ne számíts arra, hogy kiborulok, hisztizek vagy felkötöm magam. Nem fogok könyörögni, győzködni – tiszteletben tartom a döntésedet.
A múltban bármi történt, tiszta vagyok: én tartottam, amit ígértem. A jövőben bármi történik, ugyanígy teszek. Amit azonban megtanultam: tisztelni és csodálni az embert, az ő érté-két. Észre venni a szépet, meglátni a jót, élni a lehetőséggel.
Folytatás következik. (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)