Ja, okés, így már értem.
(Ez egy válasz X üzenetére (2017. 10. 24. kedd 13:23), amit ide kattintva olvashatsz)
2017. 10. 24. kedd 13:23
Törölt felhasználó (3055042)

Nem,nem ellentmondani akartam,csak FFI oldalról elmondani.
Amit félre ertettél:3.csak részemről volt, női oldalról viszont képmutató felületes ség,ami kiolte az érzelmeket.Ne is ragozzuk.
Amit félre ertettél:3.csak részemről volt, női oldalról viszont képmutató felületes ség,ami kiolte az érzelmeket.Ne is ragozzuk.
Nem,nem ellentmondani akartam,csak FFI oldalról elmondani.
Amit félre ertettél:3.csak részemről volt, női oldalról viszont képmutató felületes ség,ami kiolte az érzelmeket.Ne is ragozzuk. (Ez egy válasz Csillagpor üzenetére (2017. 10. 24. kedd 11:41), amit ide kattintva olvashatsz)
2017. 10. 24. kedd 11:41
Amit félre ertettél:3.csak részemről volt, női oldalról viszont képmutató felületes ség,ami kiolte az érzelmeket.Ne is ragozzuk. (Ez egy válasz Csillagpor üzenetére (2017. 10. 24. kedd 11:41), amit ide kattintva olvashatsz)

Szerintem nem mondtunk ellent egymásnak. Én pont nem azt állítottam, hogy a férfi nem tisztelné a nőt, hanem azt, hogy a nő fél attól, hogy elvesztené a férfi tiszteletét, ha megteszi azt, amit érzése szerint nem szabadna. Egy félelemnek nem feltétlenül kell reálisnak, megalapozottnak lennie. Ezt azért tudom, mert nekem is vannak irracionális félelmeim, amiről józan ésszel belátható, hogy nem nagy a valószínűsége, hogy megtörténik, de ez nem változtat azon, hogy a gondolataimban mindig fenntartsak pár százaléknyi esélyt arra, hogy megvalósul.
Az én írásom inkább arról szólt, hogy miért lehet az, hogy a nő a férfi kérése ellenére is igyekszik fenntartani egy tökéletesen makulátlan úri hölgy látszatát. A hozzászólásod alapján nálatok nem az volt a probléma, hogy megkérted valamire, amit nem szeretett volna teljesíteni, ezért kihűlt a kapcsolat, csak szimplán, ahogy lenni szokott, az évek során ellaposodott és megromlott a kapcsolat és másnál kerestétek a megoldást. Ha van még hozzáfűzni valód, akkor javasolnám, hogy inkább privát üzenetben vitassuk ezt meg, mert ez nem igazán tartozik a topik témájához és nem biztos, hogy, a fórumozók ezt akarják itt olvasgatni.
Az én írásom inkább arról szólt, hogy miért lehet az, hogy a nő a férfi kérése ellenére is igyekszik fenntartani egy tökéletesen makulátlan úri hölgy látszatát. A hozzászólásod alapján nálatok nem az volt a probléma, hogy megkérted valamire, amit nem szeretett volna teljesíteni, ezért kihűlt a kapcsolat, csak szimplán, ahogy lenni szokott, az évek során ellaposodott és megromlott a kapcsolat és másnál kerestétek a megoldást. Ha van még hozzáfűzni valód, akkor javasolnám, hogy inkább privát üzenetben vitassuk ezt meg, mert ez nem igazán tartozik a topik témájához és nem biztos, hogy, a fórumozók ezt akarják itt olvasgatni.

Szerintem nem mondtunk ellent egymásnak. Én pont nem azt állítottam, hogy a férfi nem tisztelné a nőt, hanem azt, hogy a nő fél attól, hogy elvesztené a férfi tiszteletét, ha megteszi azt, amit érzése szerint nem szabadna. Egy félelemnek nem feltétlenül kell reálisnak, megalapozottnak lennie. Ezt azért tudom, mert nekem is vannak irracionális félelmeim, amiről józan ésszel belátható, hogy nem nagy a valószínűsége, hogy megtörténik, de ez nem változtat azon, hogy a gondolataimban mindig fenntartsak pár százaléknyi esélyt arra, hogy megvalósul.
Az én írásom inkább arról szólt, hogy miért lehet az, hogy a nő a férfi kérése ellenére is igyekszik fenntartani egy tökéletesen makulátlan úri hölgy látszatát. A hozzászólásod alapján nálatok nem az volt a probléma, hogy megkérted valamire, amit nem szeretett volna teljesíteni, ezért kihűlt a kapcsolat, csak szimplán, ahogy lenni szokott, az évek során ellaposodott és megromlott a kapcsolat és másnál kerestétek a megoldást. Ha van még hozzáfűzni valód, akkor javasolnám, hogy inkább privát üzenetben vitassuk ezt meg, mert ez nem igazán tartozik a topik témájához és nem biztos, hogy, a fórumozók ezt akarják itt olvasgatni.
(Ez egy válasz X üzenetére (2017. 10. 24. kedd 06:25), amit ide kattintva olvashatsz)
2017. 10. 24. kedd 06:25
Az én írásom inkább arról szólt, hogy miért lehet az, hogy a nő a férfi kérése ellenére is igyekszik fenntartani egy tökéletesen makulátlan úri hölgy látszatát. A hozzászólásod alapján nálatok nem az volt a probléma, hogy megkérted valamire, amit nem szeretett volna teljesíteni, ezért kihűlt a kapcsolat, csak szimplán, ahogy lenni szokott, az évek során ellaposodott és megromlott a kapcsolat és másnál kerestétek a megoldást. Ha van még hozzáfűzni valód, akkor javasolnám, hogy inkább privát üzenetben vitassuk ezt meg, mert ez nem igazán tartozik a topik témájához és nem biztos, hogy, a fórumozók ezt akarják itt olvasgatni.

Törölt felhasználó (3055042)

Szia, engedd meg,hogy hozzaszoljak a másik oldalról a dologhoz!
Egy ponton - legalábbis a saját esetünkben - abszolút cáfolom az elképzeléseket, ami a hölgy megérdemelt, és meg is kapott közösségen belüli pozícióját, pontosabban a "tiszteletbeli" státuszát jelenti.De ronda mondat lett,mindegy,tehát....
Közel húsz évi kapcsolat,házasság után méltán vonhatok le tanulságot a köztünk lévő kapocsról, tiszteletről.Korabban volt egy pár, a maguk gyengesegeivel,próbalkozasaival, tétova lépéseivel, hibáival.Szerintem eddig szinte mindenkinek ismerős a sztori, a beszürkült hétköznapok kipróbálták, mondhatni megtépázták a kapcsolatot, a megbecsülést,és szinte törvényszerű volt a harmadik megjelenése. Tehát itt egy társadalmilag és erkölcsileg patyolat tiszta nőről beszélünk, aki gyerekeket nevelő,dolgozik, háztartást vezet. És mégis. A kapcsolatból kifelé kacsintgató férfi - azaz én - ugye mégsem a tiszteletet tanúsító minta prototípusa.Mentsegemre legyen mondva, ez oda-vissza alapon történt, tehát magyarán tévúton jártunk,azaz éltünk egymás mellett,mint két testvér.Veszekedve, és sors által összekötve.
Viszont egy párkapcsolat nem erről szól, legalábbis számunkra nem, és ez csak a nagy törés után, hosszú-hosszú fájdalmas sirósan őszinte beszélgetések, viták után vált nyilvánvalóvá, és igen, ebben külső szereplő, azaz pszichiátriai szakember,sőt részemről egyéb orvosi segítségére is szükség volt. És itt látszik,mennyire biológiai alapon működik a férfi,és mennyire lelki síkon a nő.Elkanyarodtam,bocsánat.
Tehát.Azota láttuk egymást mindenféle helyzetben, kölcsönösen. Tényleg nem hetkozhétköznapi dolgokon mentünk át,olyanokon,amikről az emberek 99,9%-a csak álmodozik,vagy még az sem.Viszont ezek a dolgok a mai erkölcsi normák hatarait rendszeresen súrolják, gyakran át is lépik. Rendszeresen. De ezeket a normákat az a 99.9%hozza képmutató módon ,és tartja fenn, akikről beszeltünk, és amilyenek magunk is voltunk több,mint egy évtizeden át!Hozzáteszem,semmi illegális,illetve törvénytelen dologról nincs szó, csupán olyanokról,amit a "jó kislányok,rendes nők" nem csinálnak, rendes család apák pedig talán csak otthon nem csinálnak.
Ez volt a bevezető,és itt jön a lényeg:A tisztelet a feleségem irányába maximális,sőt, mondhatni 120%-os!Folyt.
Egy ponton - legalábbis a saját esetünkben - abszolút cáfolom az elképzeléseket, ami a hölgy megérdemelt, és meg is kapott közösségen belüli pozícióját, pontosabban a "tiszteletbeli" státuszát jelenti.De ronda mondat lett,mindegy,tehát....
Közel húsz évi kapcsolat,házasság után méltán vonhatok le tanulságot a köztünk lévő kapocsról, tiszteletről.Korabban volt egy pár, a maguk gyengesegeivel,próbalkozasaival, tétova lépéseivel, hibáival.Szerintem eddig szinte mindenkinek ismerős a sztori, a beszürkült hétköznapok kipróbálták, mondhatni megtépázták a kapcsolatot, a megbecsülést,és szinte törvényszerű volt a harmadik megjelenése. Tehát itt egy társadalmilag és erkölcsileg patyolat tiszta nőről beszélünk, aki gyerekeket nevelő,dolgozik, háztartást vezet. És mégis. A kapcsolatból kifelé kacsintgató férfi - azaz én - ugye mégsem a tiszteletet tanúsító minta prototípusa.Mentsegemre legyen mondva, ez oda-vissza alapon történt, tehát magyarán tévúton jártunk,azaz éltünk egymás mellett,mint két testvér.Veszekedve, és sors által összekötve.
Viszont egy párkapcsolat nem erről szól, legalábbis számunkra nem, és ez csak a nagy törés után, hosszú-hosszú fájdalmas sirósan őszinte beszélgetések, viták után vált nyilvánvalóvá, és igen, ebben külső szereplő, azaz pszichiátriai szakember,sőt részemről egyéb orvosi segítségére is szükség volt. És itt látszik,mennyire biológiai alapon működik a férfi,és mennyire lelki síkon a nő.Elkanyarodtam,bocsánat.
Tehát.Azota láttuk egymást mindenféle helyzetben, kölcsönösen. Tényleg nem hetkozhétköznapi dolgokon mentünk át,olyanokon,amikről az emberek 99,9%-a csak álmodozik,vagy még az sem.Viszont ezek a dolgok a mai erkölcsi normák hatarait rendszeresen súrolják, gyakran át is lépik. Rendszeresen. De ezeket a normákat az a 99.9%hozza képmutató módon ,és tartja fenn, akikről beszeltünk, és amilyenek magunk is voltunk több,mint egy évtizeden át!Hozzáteszem,semmi illegális,illetve törvénytelen dologról nincs szó, csupán olyanokról,amit a "jó kislányok,rendes nők" nem csinálnak, rendes család apák pedig talán csak otthon nem csinálnak.
Ez volt a bevezető,és itt jön a lényeg:A tisztelet a feleségem irányába maximális,sőt, mondhatni 120%-os!Folyt.
Hát igen Fazon, a képmutatás...
És igazad van dákó, a számok nem lényegesek.
Bár azért ne az itt fórumon is hozzászóló rétegből induljunk ki...már ez is egy töredék.
Viszont szerintem mi férfiak is álszentek vagyunk.Milyen ember az az apuka a gyerek sulijából, aki igazi minta férj, sejtve, vagy talán tudva, hogy viszonyulunk a dolgokhoz, iskolai bulin picit sorozve tőlem vár visszaigazolást arról, hogy a savanyú uborka felesége milyen jól tartja magát két gyerek után, mikor meg nem vagyok ott,meg jó karban lévő mami sincs kontrollként, kétértelmű jópofiskodással zaklatja a feleségemet? Ezzel most kivel tiszteletlen?Az én, vagy a saját párjával?
És igazad van dákó, a számok nem lényegesek.
Bár azért ne az itt fórumon is hozzászóló rétegből induljunk ki...már ez is egy töredék.
Viszont szerintem mi férfiak is álszentek vagyunk.Milyen ember az az apuka a gyerek sulijából, aki igazi minta férj, sejtve, vagy talán tudva, hogy viszonyulunk a dolgokhoz, iskolai bulin picit sorozve tőlem vár visszaigazolást arról, hogy a savanyú uborka felesége milyen jól tartja magát két gyerek után, mikor meg nem vagyok ott,meg jó karban lévő mami sincs kontrollként, kétértelmű jópofiskodással zaklatja a feleségemet? Ezzel most kivel tiszteletlen?Az én, vagy a saját párjával?
Az én Párom renszeresen masztizok.sokszor egyedül,sokszor velem közösen.nálunk ez teljesen elfogadott.egyszer volt egy barátnőm,aki elmondása szerint sosem masztizott és engem meg nagyon letolt hogy én szoktam.Aztán egyszer mikor meglestem fürdés közben,kicsit mást tapasztaltam.kiült a kád szélére széttett lábal,és majdnem tövig nyomkodta magába a hajsamponos flakont...na igen...ő sosem szokott.nem árultam el neki,hogy láttam.inkább utána is leskelödtem.kb hetente csináálta,általában punci borotválás után.Ő azt állitotta hogy sosem néz pornót.egyszer rábeszéltem,hogy nézzünk meg egyet közösen.mikor látta film közben,hogy mennyire áll a farkam,megint letolt,hogy más puncira izgulok...aztán amikor oda akartam nyúlni a puncijához,nem engedte.elöször azt gondoltam azért,mert ennyire megsértődött...de tévedtem.végül sikerült benyúlni...hát gyerekek annyira lucskos volt,hogy a bugyija szó szerint olyan volt mint amit bedobtak egy vödör vizbe.hát kapott is érte,hogy engem majdnem lekiabál,holott annyira benedvesedett mint még sose.kb letéptem a bugyiját,megszagoltam.nagyon finom punciillata volt.utána megkértem,hogy térdeljen a szám fölé.ú gy nyaltam n...szó szerint dőlt belöle a puncinedv.kb 20 másodperc alatt sikítva-remegve élvezett el.ennyit arrol hogy nem izgul fel pornóra.
Ezzel is egyet tudok érteni. A 99,9% viszont erős túlzás. Mert jóval nagyobb % tesz meg durva dolgokat, akár kapcsolatban, vagy mellette és azon kívül. Ha arra vonatkozna, hogy 0,1% az, aki emellett tiszteli is a párját, akkor azzal már majdnem egyet tudnék érteni.
Én ki merem jelenteni, hogy talán a nők egy rossz kapcsolatban fura mód, de hamarabb félre lépnek, mint a férfiak.
Ennek pedig az az egyszerű oka, hogy a nők azt gondolják, miért ne tegyék, a férfi már biztos úgyis megtette.
Szerintem azt sem lehet leszögezni, hogy a férfi csak biológia, a nő pedig csak lelki síkon működik.
A kérdés az, hogy témánál maradjunk, hogy a nők egy része miért nem csinálja, miért tagadja, hogy csinálja?
Szóval miért tagadják? Azért mert azt hiszik a férfiak nagy része úgy gondolkozik, mint ők. Azaz ha elismernék, hogy maszturbálnak, akkor azt gondolnák a férfi biztos azt gondolja, hogy kevés neki, a férfi esetleg azt gondolja, hogy akkor lehet félre is lép a nő. Mert a nők fordított esetben ezt gondolják általában. Vagy egyéb trauma, rossz beidegződés miatt tagadják.
Miért van az, hogy a legtöbb nő ha egy idegennek beszél erről, akkor nem tagadja? Vagy akár hazudik is, hogy felvágjon a férfinek? Mert tudja ezzel húzható a férfi.
pontos számokat ezekről nem lehet kapni, de megközelítőt sem. Hiába az anonim felmérés, az emberek ott is hajlamosak hazudni. Vagy azt nyilatkozzák, amire vágynak valójában?
A maszturbálás is egy olyan szükséglet, ami hozzá tartozik a megfelelő testi és lelki egyensúly eléréséhez. Ha pedig egy pár egymás előtt tudja ezt kivitelezni, az maga egy szexuális kibontakozás. (Ez egy válasz X üzenetére (2017. 10. 24. kedd 06:25), amit ide kattintva olvashatsz)
2017. 10. 24. kedd 06:25
Én ki merem jelenteni, hogy talán a nők egy rossz kapcsolatban fura mód, de hamarabb félre lépnek, mint a férfiak.
Ennek pedig az az egyszerű oka, hogy a nők azt gondolják, miért ne tegyék, a férfi már biztos úgyis megtette.
Szerintem azt sem lehet leszögezni, hogy a férfi csak biológia, a nő pedig csak lelki síkon működik.
A kérdés az, hogy témánál maradjunk, hogy a nők egy része miért nem csinálja, miért tagadja, hogy csinálja?
Szóval miért tagadják? Azért mert azt hiszik a férfiak nagy része úgy gondolkozik, mint ők. Azaz ha elismernék, hogy maszturbálnak, akkor azt gondolnák a férfi biztos azt gondolja, hogy kevés neki, a férfi esetleg azt gondolja, hogy akkor lehet félre is lép a nő. Mert a nők fordított esetben ezt gondolják általában. Vagy egyéb trauma, rossz beidegződés miatt tagadják.
Miért van az, hogy a legtöbb nő ha egy idegennek beszél erről, akkor nem tagadja? Vagy akár hazudik is, hogy felvágjon a férfinek? Mert tudja ezzel húzható a férfi.
pontos számokat ezekről nem lehet kapni, de megközelítőt sem. Hiába az anonim felmérés, az emberek ott is hajlamosak hazudni. Vagy azt nyilatkozzák, amire vágynak valójában?
A maszturbálás is egy olyan szükséglet, ami hozzá tartozik a megfelelő testi és lelki egyensúly eléréséhez. Ha pedig egy pár egymás előtt tudja ezt kivitelezni, az maga egy szexuális kibontakozás. (Ez egy válasz X üzenetére (2017. 10. 24. kedd 06:25), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (3055042)

Szia, engedd meg,hogy hozzaszoljak a másik oldalról a dologhoz!
Egy ponton - legalábbis a saját esetünkben - abszolút cáfolom az elképzeléseket, ami a hölgy megérdemelt, és meg is kapott közösségen belüli pozícióját, pontosabban a "tiszteletbeli" státuszát jelenti.De ronda mondat lett,mindegy,tehát....
Közel húsz évi kapcsolat,házasság után méltán vonhatok le tanulságot a köztünk lévő kapocsról, tiszteletről.Korabban volt egy pár, a maguk gyengesegeivel,próbalkozasaival, tétova lépéseivel, hibáival.Szerintem eddig szinte mindenkinek ismerős a sztori, a beszürkült hétköznapok kipróbálták, mondhatni megtépázták a kapcsolatot, a megbecsülést,és szinte törvényszerű volt a harmadik megjelenése. Tehát itt egy társadalmilag és erkölcsileg patyolat tiszta nőről beszélünk, aki gyerekeket nevelő,dolgozik, háztartást vezet. És mégis. A kapcsolatból kifelé kacsintgató férfi - azaz én - ugye mégsem a tiszteletet tanúsító minta prototípusa.Mentsegemre legyen mondva, ez oda-vissza alapon történt, tehát magyarán tévúton jártunk,azaz éltünk egymás mellett,mint két testvér.Veszekedve, és sors által összekötve.
Viszont egy párkapcsolat nem erről szól, legalábbis számunkra nem, és ez csak a nagy törés után, hosszú-hosszú fájdalmas sirósan őszinte beszélgetések, viták után vált nyilvánvalóvá, és igen, ebben külső szereplő, azaz pszichiátriai szakember,sőt részemről egyéb orvosi segítségére is szükség volt. És itt látszik,mennyire biológiai alapon működik a férfi,és mennyire lelki síkon a nő.Elkanyarodtam,bocsánat.
Tehát.Azota láttuk egymást mindenféle helyzetben, kölcsönösen. Tényleg nem hetkozhétköznapi dolgokon mentünk át,olyanokon,amikről az emberek 99,9%-a csak álmodozik,vagy még az sem.Viszont ezek a dolgok a mai erkölcsi normák hatarait rendszeresen súrolják, gyakran át is lépik. Rendszeresen. De ezeket a normákat az a 99.9%hozza képmutató módon ,és tartja fenn, akikről beszeltünk, és amilyenek magunk is voltunk több,mint egy évtizeden át!Hozzáteszem,semmi illegális,illetve törvénytelen dologról nincs szó, csupán olyanokról,amit a "jó kislányok,rendes nők" nem csinálnak, rendes család apák pedig talán csak otthon nem csinálnak.
Ez volt a bevezető,és itt jön a lényeg:A tisztelet a feleségem irányába maximális,sőt, mondhatni 120%-os!Folyt.
Egy ponton - legalábbis a saját esetünkben - abszolút cáfolom az elképzeléseket, ami a hölgy megérdemelt, és meg is kapott közösségen belüli pozícióját, pontosabban a "tiszteletbeli" státuszát jelenti.De ronda mondat lett,mindegy,tehát....
Közel húsz évi kapcsolat,házasság után méltán vonhatok le tanulságot a köztünk lévő kapocsról, tiszteletről.Korabban volt egy pár, a maguk gyengesegeivel,próbalkozasaival, tétova lépéseivel, hibáival.Szerintem eddig szinte mindenkinek ismerős a sztori, a beszürkült hétköznapok kipróbálták, mondhatni megtépázták a kapcsolatot, a megbecsülést,és szinte törvényszerű volt a harmadik megjelenése. Tehát itt egy társadalmilag és erkölcsileg patyolat tiszta nőről beszélünk, aki gyerekeket nevelő,dolgozik, háztartást vezet. És mégis. A kapcsolatból kifelé kacsintgató férfi - azaz én - ugye mégsem a tiszteletet tanúsító minta prototípusa.Mentsegemre legyen mondva, ez oda-vissza alapon történt, tehát magyarán tévúton jártunk,azaz éltünk egymás mellett,mint két testvér.Veszekedve, és sors által összekötve.
Viszont egy párkapcsolat nem erről szól, legalábbis számunkra nem, és ez csak a nagy törés után, hosszú-hosszú fájdalmas sirósan őszinte beszélgetések, viták után vált nyilvánvalóvá, és igen, ebben külső szereplő, azaz pszichiátriai szakember,sőt részemről egyéb orvosi segítségére is szükség volt. És itt látszik,mennyire biológiai alapon működik a férfi,és mennyire lelki síkon a nő.Elkanyarodtam,bocsánat.
Tehát.Azota láttuk egymást mindenféle helyzetben, kölcsönösen. Tényleg nem hetkozhétköznapi dolgokon mentünk át,olyanokon,amikről az emberek 99,9%-a csak álmodozik,vagy még az sem.Viszont ezek a dolgok a mai erkölcsi normák hatarait rendszeresen súrolják, gyakran át is lépik. Rendszeresen. De ezeket a normákat az a 99.9%hozza képmutató módon ,és tartja fenn, akikről beszeltünk, és amilyenek magunk is voltunk több,mint egy évtizeden át!Hozzáteszem,semmi illegális,illetve törvénytelen dologról nincs szó, csupán olyanokról,amit a "jó kislányok,rendes nők" nem csinálnak, rendes család apák pedig talán csak otthon nem csinálnak.
Ez volt a bevezető,és itt jön a lényeg:A tisztelet a feleségem irányába maximális,sőt, mondhatni 120%-os!Folyt.
És a témához is kapcsolódva:masztizas,onanizálás közösen?Hát persze, sőt, aki ott van akkor, úgyis mindenki csinálja közben!És ez csak egy töredéke az együttlétnek, annyi,mint egy csók, vagy egy simogatás.Engedd el magad, légy őszinte,és jönni fog minden ösztönösen!
Tehát a tisztelet nem szexualitás függő,és ez minden emberre vonatkozik részemről,azaz komplex személyiséget tudok tisztelni,vagy megvetni.Nem egy részét.
Tehát hölgyek,urak, félre a képmutatással, mert rossz vége lesz!A lányok igenis szeretik a szexet,mindent ami izgató részükre, a fiúk pedig ne szóljak már le -főleg ne a párjuk előtt álszent módon - azokat a csajokat, akiket aztán mikor egyedül vannak, szinte kamaszként próbálnak legalább egy szemösszepillantásra elcsípni,sündörögve követve a boltban a sorok között,vagy kocsival raragadva az utcán.
És akkor mindenki meg tudná őrizni az emberi méltóságát mindig, nem csak anyuci szoknyája mellett.
Tehát hölgyek,urak, félre a képmutatással, mert rossz vége lesz!A lányok igenis szeretik a szexet,mindent ami izgató részükre, a fiúk pedig ne szóljak már le -főleg ne a párjuk előtt álszent módon - azokat a csajokat, akiket aztán mikor egyedül vannak, szinte kamaszként próbálnak legalább egy szemösszepillantásra elcsípni,sündörögve követve a boltban a sorok között,vagy kocsival raragadva az utcán.
És akkor mindenki meg tudná őrizni az emberi méltóságát mindig, nem csak anyuci szoknyája mellett.
Szia, engedd meg,hogy hozzaszoljak a másik oldalról a dologhoz!
Egy ponton - legalábbis a saját esetünkben - abszolút cáfolom az elképzeléseket, ami a hölgy megérdemelt, és meg is kapott közösségen belüli pozícióját, pontosabban a "tiszteletbeli" státuszát jelenti.De ronda mondat lett,mindegy,tehát....
Közel húsz évi kapcsolat,házasság után méltán vonhatok le tanulságot a köztünk lévő kapocsról, tiszteletről.Korabban volt egy pár, a maguk gyengesegeivel,próbalkozasaival, tétova lépéseivel, hibáival.Szerintem eddig szinte mindenkinek ismerős a sztori, a beszürkült hétköznapok kipróbálták, mondhatni megtépázták a kapcsolatot, a megbecsülést,és szinte törvényszerű volt a harmadik megjelenése. Tehát itt egy társadalmilag és erkölcsileg patyolat tiszta nőről beszélünk, aki gyerekeket nevelő,dolgozik, háztartást vezet. És mégis. A kapcsolatból kifelé kacsintgató férfi - azaz én - ugye mégsem a tiszteletet tanúsító minta prototípusa.Mentsegemre legyen mondva, ez oda-vissza alapon történt, tehát magyarán tévúton jártunk,azaz éltünk egymás mellett,mint két testvér.Veszekedve, és sors által összekötve.
Viszont egy párkapcsolat nem erről szól, legalábbis számunkra nem, és ez csak a nagy törés után, hosszú-hosszú fájdalmas sirósan őszinte beszélgetések, viták után vált nyilvánvalóvá, és igen, ebben külső szereplő, azaz pszichiátriai szakember,sőt részemről egyéb orvosi segítségére is szükség volt. És itt látszik,mennyire biológiai alapon működik a férfi,és mennyire lelki síkon a nő.Elkanyarodtam,bocsánat.
Tehát.Azota láttuk egymást mindenféle helyzetben, kölcsönösen. Tényleg nem hetkozhétköznapi dolgokon mentünk át,olyanokon,amikről az emberek 99,9%-a csak álmodozik,vagy még az sem.Viszont ezek a dolgok a mai erkölcsi normák hatarait rendszeresen súrolják, gyakran át is lépik. Rendszeresen. De ezeket a normákat az a 99.9%hozza képmutató módon ,és tartja fenn, akikről beszeltünk, és amilyenek magunk is voltunk több,mint egy évtizeden át!Hozzáteszem,semmi illegális,illetve törvénytelen dologról nincs szó, csupán olyanokról,amit a "jó kislányok,rendes nők" nem csinálnak, rendes család apák pedig talán csak otthon nem csinálnak.
Ez volt a bevezető,és itt jön a lényeg:A tisztelet a feleségem irányába maximális,sőt, mondhatni 120%-os!Folyt. (Ez egy válasz Csillagpor üzenetére (2017. 10. 23. hétfő 17:26), amit ide kattintva olvashatsz)
2017. 10. 23. hétfő 17:26
Egy ponton - legalábbis a saját esetünkben - abszolút cáfolom az elképzeléseket, ami a hölgy megérdemelt, és meg is kapott közösségen belüli pozícióját, pontosabban a "tiszteletbeli" státuszát jelenti.De ronda mondat lett,mindegy,tehát....
Közel húsz évi kapcsolat,házasság után méltán vonhatok le tanulságot a köztünk lévő kapocsról, tiszteletről.Korabban volt egy pár, a maguk gyengesegeivel,próbalkozasaival, tétova lépéseivel, hibáival.Szerintem eddig szinte mindenkinek ismerős a sztori, a beszürkült hétköznapok kipróbálták, mondhatni megtépázták a kapcsolatot, a megbecsülést,és szinte törvényszerű volt a harmadik megjelenése. Tehát itt egy társadalmilag és erkölcsileg patyolat tiszta nőről beszélünk, aki gyerekeket nevelő,dolgozik, háztartást vezet. És mégis. A kapcsolatból kifelé kacsintgató férfi - azaz én - ugye mégsem a tiszteletet tanúsító minta prototípusa.Mentsegemre legyen mondva, ez oda-vissza alapon történt, tehát magyarán tévúton jártunk,azaz éltünk egymás mellett,mint két testvér.Veszekedve, és sors által összekötve.
Viszont egy párkapcsolat nem erről szól, legalábbis számunkra nem, és ez csak a nagy törés után, hosszú-hosszú fájdalmas sirósan őszinte beszélgetések, viták után vált nyilvánvalóvá, és igen, ebben külső szereplő, azaz pszichiátriai szakember,sőt részemről egyéb orvosi segítségére is szükség volt. És itt látszik,mennyire biológiai alapon működik a férfi,és mennyire lelki síkon a nő.Elkanyarodtam,bocsánat.
Tehát.Azota láttuk egymást mindenféle helyzetben, kölcsönösen. Tényleg nem hetkozhétköznapi dolgokon mentünk át,olyanokon,amikről az emberek 99,9%-a csak álmodozik,vagy még az sem.Viszont ezek a dolgok a mai erkölcsi normák hatarait rendszeresen súrolják, gyakran át is lépik. Rendszeresen. De ezeket a normákat az a 99.9%hozza képmutató módon ,és tartja fenn, akikről beszeltünk, és amilyenek magunk is voltunk több,mint egy évtizeden át!Hozzáteszem,semmi illegális,illetve törvénytelen dologról nincs szó, csupán olyanokról,amit a "jó kislányok,rendes nők" nem csinálnak, rendes család apák pedig talán csak otthon nem csinálnak.
Ez volt a bevezető,és itt jön a lényeg:A tisztelet a feleségem irányába maximális,sőt, mondhatni 120%-os!Folyt. (Ez egy válasz Csillagpor üzenetére (2017. 10. 23. hétfő 17:26), amit ide kattintva olvashatsz)

Csak arra tudok gondolni, hogy a probléma ott lehet, hogy ha van egy nagyon erős rossz berögződésünk, akkor mondhat bárki bármit, akkor sem fogjuk máshogy látni a dolgokat. Nekem például komoly önbizalomhiányom volt. Rengeteg (sokszor indokolatlan) bajom volt a kinézetemmel. Hiába dicsérte bárki a külsőmet, mintha csak a falnak beszélt volna, mert én nem azt láttam a tükörbe nézve, amiről ő beszélt.
A ti esetetekben...Lehetsz te akármilyen nyitott és megbízható, támogató, amíg a párod nem akarja elengedni a vágyainak a kényszeres kontrollálását. A szexualitásán lévő blokk feloldása csak akkor lehetséges, ha azon ő akarattal elkezd dolgozni. Ez azért nehezebb, mint amilyennek hangzik, mert a félelmei részedről bár nem megalapozottak (nem tisztelnéd kevésbé), de számára nagyon is valósak. Már pedig ha tényleg az a baja, hogy prostinak érzi magát tőle vagy úgy érzi attól fogva kevesebb tiszteletet várhat el tőled, akkor az első pár alkalommal, amikor megpróbál felülkerekedni a saját félelmein és belemegy a játékba, valószínűleg nagyon kellemetlenül fogja magát érezni. Azt meg ki szeretné? Nehéz elhagyni a komfortzónát.
A nők szerintem úgy látják (ez a rögeszme nálam is megvan), hogy a férfi számára kétféle nő létezik. Az egyik, akit a gyerekei anyjának választ, aki tiszta, ártatlan és akit ezért tisztel. A másik pedig a szerető, az erkölcstelen céda, akibe beleürít, rojtosra k@féli, kiéli rajta minden perverzióját és vágyát és nem érdemel (annyi) tiszteletet. Míg az előbbi a hierarchiában egy magasabb szinten mozog, utóbbi egyértelműen alacsonyabb rendű, és a kettő közötti átjárás csak egyirányú lehet. Ha valami olyat követ el a hölgy, amit nem lenne szabad (egyénenként változó, hogy ez micsoda), akkor lecsúszik a második kategóriába, de onnan visszafele nem vezet út. Végérvényesen elveszítette a becsületét az előtt a férfi előtt, akinek a róla alkotott véleménye fontos számára. A férfiaknál ez a két típus talán nem különül el ilyen élesen, jól megfér egymás mellett egy nőben, de a nőket az ezzel kapcsolatos félelmeik arra késztetik, hogy minden körülmények között megőrizzék az erkölcsi tartásukat, az egyetlen dolgot, ami fent tartja őket a tiszteletreméltó első csoportban.
A ti esetetekben...Lehetsz te akármilyen nyitott és megbízható, támogató, amíg a párod nem akarja elengedni a vágyainak a kényszeres kontrollálását. A szexualitásán lévő blokk feloldása csak akkor lehetséges, ha azon ő akarattal elkezd dolgozni. Ez azért nehezebb, mint amilyennek hangzik, mert a félelmei részedről bár nem megalapozottak (nem tisztelnéd kevésbé), de számára nagyon is valósak. Már pedig ha tényleg az a baja, hogy prostinak érzi magát tőle vagy úgy érzi attól fogva kevesebb tiszteletet várhat el tőled, akkor az első pár alkalommal, amikor megpróbál felülkerekedni a saját félelmein és belemegy a játékba, valószínűleg nagyon kellemetlenül fogja magát érezni. Azt meg ki szeretné? Nehéz elhagyni a komfortzónát.
A nők szerintem úgy látják (ez a rögeszme nálam is megvan), hogy a férfi számára kétféle nő létezik. Az egyik, akit a gyerekei anyjának választ, aki tiszta, ártatlan és akit ezért tisztel. A másik pedig a szerető, az erkölcstelen céda, akibe beleürít, rojtosra k@féli, kiéli rajta minden perverzióját és vágyát és nem érdemel (annyi) tiszteletet. Míg az előbbi a hierarchiában egy magasabb szinten mozog, utóbbi egyértelműen alacsonyabb rendű, és a kettő közötti átjárás csak egyirányú lehet. Ha valami olyat követ el a hölgy, amit nem lenne szabad (egyénenként változó, hogy ez micsoda), akkor lecsúszik a második kategóriába, de onnan visszafele nem vezet út. Végérvényesen elveszítette a becsületét az előtt a férfi előtt, akinek a róla alkotott véleménye fontos számára. A férfiaknál ez a két típus talán nem különül el ilyen élesen, jól megfér egymás mellett egy nőben, de a nőket az ezzel kapcsolatos félelmeik arra késztetik, hogy minden körülmények között megőrizzék az erkölcsi tartásukat, az egyetlen dolgot, ami fent tartja őket a tiszteletreméltó első csoportban.
Köszönöm! Amúgy nyugodtan egészítsd ki, hisz érintett is vagy. Ez csak a jelenlegi tudásom alapján megfogalmazott véleményem, nem egy dogma.
Kíváncsi vagyok más nézőpontra is. Könnyebb úgy megérteni a világot, ha mindenki hozzáadja a saját olvasatát. Ráadásul hajlamos vagyok túlanalizálni a dolgot és elsiklani a kézenfekvőbb magyarázatok felett. Szóval csak hajrá!
(Ez egy válasz X üzenetére (2017. 10. 23. hétfő 17:54), amit ide kattintva olvashatsz)
2017. 10. 23. hétfő 17:54


Törölt felhasználó (69371)

Teljes mértékben egyet értek ezzel az írásoddal, éppen ki tudnám egészíteni, de felesleges.

Teljes mértékben egyet értek ezzel az írásoddal, éppen ki tudnám egészíteni, de felesleges.
(Ez egy válasz Csillagpor üzenetére (2017. 10. 23. hétfő 17:26), amit ide kattintva olvashatsz)
2017. 10. 23. hétfő 17:26


Csak arra tudok gondolni, hogy a probléma ott lehet, hogy ha van egy nagyon erős rossz berögződésünk, akkor mondhat bárki bármit, akkor sem fogjuk máshogy látni a dolgokat. Nekem például komoly önbizalomhiányom volt. Rengeteg (sokszor indokolatlan) bajom volt a kinézetemmel. Hiába dicsérte bárki a külsőmet, mintha csak a falnak beszélt volna, mert én nem azt láttam a tükörbe nézve, amiről ő beszélt.
A ti esetetekben...Lehetsz te akármilyen nyitott és megbízható, támogató, amíg a párod nem akarja elengedni a vágyainak a kényszeres kontrollálását. A szexualitásán lévő blokk feloldása csak akkor lehetséges, ha azon ő akarattal elkezd dolgozni. Ez azért nehezebb, mint amilyennek hangzik, mert a félelmei részedről bár nem megalapozottak (nem tisztelnéd kevésbé), de számára nagyon is valósak. Már pedig ha tényleg az a baja, hogy prostinak érzi magát tőle vagy úgy érzi attól fogva kevesebb tiszteletet várhat el tőled, akkor az első pár alkalommal, amikor megpróbál felülkerekedni a saját félelmein és belemegy a játékba, valószínűleg nagyon kellemetlenül fogja magát érezni. Azt meg ki szeretné? Nehéz elhagyni a komfortzónát.
A nők szerintem úgy látják (ez a rögeszme nálam is megvan), hogy a férfi számára kétféle nő létezik. Az egyik, akit a gyerekei anyjának választ, aki tiszta, ártatlan és akit ezért tisztel. A másik pedig a szerető, az erkölcstelen céda, akibe beleürít, rojtosra k@féli, kiéli rajta minden perverzióját és vágyát és nem érdemel (annyi) tiszteletet. Míg az előbbi a hierarchiában egy magasabb szinten mozog, utóbbi egyértelműen alacsonyabb rendű, és a kettő közötti átjárás csak egyirányú lehet. Ha valami olyat követ el a hölgy, amit nem lenne szabad (egyénenként változó, hogy ez micsoda), akkor lecsúszik a második kategóriába, de onnan visszafele nem vezet út. Végérvényesen elveszítette a becsületét az előtt a férfi előtt, akinek a róla alkotott véleménye fontos számára. A férfiaknál ez a két típus talán nem különül el ilyen élesen, jól megfér egymás mellett egy nőben, de a nőket az ezzel kapcsolatos félelmeik arra késztetik, hogy minden körülmények között megőrizzék az erkölcsi tartásukat, az egyetlen dolgot, ami fent tartja őket a tiszteletreméltó első csoportban.
A ti esetetekben...Lehetsz te akármilyen nyitott és megbízható, támogató, amíg a párod nem akarja elengedni a vágyainak a kényszeres kontrollálását. A szexualitásán lévő blokk feloldása csak akkor lehetséges, ha azon ő akarattal elkezd dolgozni. Ez azért nehezebb, mint amilyennek hangzik, mert a félelmei részedről bár nem megalapozottak (nem tisztelnéd kevésbé), de számára nagyon is valósak. Már pedig ha tényleg az a baja, hogy prostinak érzi magát tőle vagy úgy érzi attól fogva kevesebb tiszteletet várhat el tőled, akkor az első pár alkalommal, amikor megpróbál felülkerekedni a saját félelmein és belemegy a játékba, valószínűleg nagyon kellemetlenül fogja magát érezni. Azt meg ki szeretné? Nehéz elhagyni a komfortzónát.
A nők szerintem úgy látják (ez a rögeszme nálam is megvan), hogy a férfi számára kétféle nő létezik. Az egyik, akit a gyerekei anyjának választ, aki tiszta, ártatlan és akit ezért tisztel. A másik pedig a szerető, az erkölcstelen céda, akibe beleürít, rojtosra k@féli, kiéli rajta minden perverzióját és vágyát és nem érdemel (annyi) tiszteletet. Míg az előbbi a hierarchiában egy magasabb szinten mozog, utóbbi egyértelműen alacsonyabb rendű, és a kettő közötti átjárás csak egyirányú lehet. Ha valami olyat követ el a hölgy, amit nem lenne szabad (egyénenként változó, hogy ez micsoda), akkor lecsúszik a második kategóriába, de onnan visszafele nem vezet út. Végérvényesen elveszítette a becsületét az előtt a férfi előtt, akinek a róla alkotott véleménye fontos számára. A férfiaknál ez a két típus talán nem különül el ilyen élesen, jól megfér egymás mellett egy nőben, de a nőket az ezzel kapcsolatos félelmeik arra késztetik, hogy minden körülmények között megőrizzék az erkölcsi tartásukat, az egyetlen dolgot, ami fent tartja őket a tiszteletreméltó első csoportban.
Csak arra tudok gondolni, hogy a probléma ott lehet, hogy ha van egy nagyon erős rossz berögződésünk, akkor mondhat bárki bármit, akkor sem fogjuk máshogy látni a dolgokat. Nekem például komoly önbizalomhiányom volt. Rengeteg (sokszor indokolatlan) bajom volt a kinézetemmel. Hiába dicsérte bárki a külsőmet, mintha csak a falnak beszélt volna, mert én nem azt láttam a tükörbe nézve, amiről ő beszélt.
A ti esetetekben...Lehetsz te akármilyen nyitott és megbízható, támogató, amíg a párod nem akarja elengedni a vágyainak a kényszeres kontrollálását. A szexualitásán lévő blokk feloldása csak akkor lehetséges, ha azon ő akarattal elkezd dolgozni. Ez azért nehezebb, mint amilyennek hangzik, mert a félelmei részedről bár nem megalapozottak (nem tisztelnéd kevésbé), de számára nagyon is valósak. Már pedig ha tényleg az a baja, hogy prostinak érzi magát tőle vagy úgy érzi attól fogva kevesebb tiszteletet várhat el tőled, akkor az első pár alkalommal, amikor megpróbál felülkerekedni a saját félelmein és belemegy a játékba, valószínűleg nagyon kellemetlenül fogja magát érezni. Azt meg ki szeretné? Nehéz elhagyni a komfortzónát.
A nők szerintem úgy látják (ez a rögeszme nálam is megvan), hogy a férfi számára kétféle nő létezik. Az egyik, akit a gyerekei anyjának választ, aki tiszta, ártatlan és akit ezért tisztel. A másik pedig a szerető, az erkölcstelen céda, akibe beleürít, rojtosra k@féli, kiéli rajta minden perverzióját és vágyát és nem érdemel (annyi) tiszteletet. Míg az előbbi a hierarchiában egy magasabb szinten mozog, utóbbi egyértelműen alacsonyabb rendű, és a kettő közötti átjárás csak egyirányú lehet. Ha valami olyat követ el a hölgy, amit nem lenne szabad (egyénenként változó, hogy ez micsoda), akkor lecsúszik a második kategóriába, de onnan visszafele nem vezet út. Végérvényesen elveszítette a becsületét az előtt a férfi előtt, akinek a róla alkotott véleménye fontos számára. A férfiaknál ez a két típus talán nem különül el ilyen élesen, jól megfér egymás mellett egy nőben, de a nőket az ezzel kapcsolatos félelmeik arra késztetik, hogy minden körülmények között megőrizzék az erkölcsi tartásukat, az egyetlen dolgot, ami fent tartja őket a tiszteletreméltó első csoportban. (Ez egy válasz X üzenetére (2017. 10. 23. hétfő 14:39), amit ide kattintva olvashatsz)
2017. 10. 23. hétfő 14:39
A ti esetetekben...Lehetsz te akármilyen nyitott és megbízható, támogató, amíg a párod nem akarja elengedni a vágyainak a kényszeres kontrollálását. A szexualitásán lévő blokk feloldása csak akkor lehetséges, ha azon ő akarattal elkezd dolgozni. Ez azért nehezebb, mint amilyennek hangzik, mert a félelmei részedről bár nem megalapozottak (nem tisztelnéd kevésbé), de számára nagyon is valósak. Már pedig ha tényleg az a baja, hogy prostinak érzi magát tőle vagy úgy érzi attól fogva kevesebb tiszteletet várhat el tőled, akkor az első pár alkalommal, amikor megpróbál felülkerekedni a saját félelmein és belemegy a játékba, valószínűleg nagyon kellemetlenül fogja magát érezni. Azt meg ki szeretné? Nehéz elhagyni a komfortzónát.
A nők szerintem úgy látják (ez a rögeszme nálam is megvan), hogy a férfi számára kétféle nő létezik. Az egyik, akit a gyerekei anyjának választ, aki tiszta, ártatlan és akit ezért tisztel. A másik pedig a szerető, az erkölcstelen céda, akibe beleürít, rojtosra k@féli, kiéli rajta minden perverzióját és vágyát és nem érdemel (annyi) tiszteletet. Míg az előbbi a hierarchiában egy magasabb szinten mozog, utóbbi egyértelműen alacsonyabb rendű, és a kettő közötti átjárás csak egyirányú lehet. Ha valami olyat követ el a hölgy, amit nem lenne szabad (egyénenként változó, hogy ez micsoda), akkor lecsúszik a második kategóriába, de onnan visszafele nem vezet út. Végérvényesen elveszítette a becsületét az előtt a férfi előtt, akinek a róla alkotott véleménye fontos számára. A férfiaknál ez a két típus talán nem különül el ilyen élesen, jól megfér egymás mellett egy nőben, de a nőket az ezzel kapcsolatos félelmeik arra késztetik, hogy minden körülmények között megőrizzék az erkölcsi tartásukat, az egyetlen dolgot, ami fent tartja őket a tiszteletreméltó első csoportban. (Ez egy válasz X üzenetére (2017. 10. 23. hétfő 14:39), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (69371)

Én ugyan nem vagyok nő, de sok nő megnyílt nekem lelkileg. Tényleg olyan beszélgető partner vagyok, akivel lehet bármilyen témában beszélni. Ezzel sosem éltem vissza.
Párom is hasonlóan vélekedhet. Pedig játékszere is volna elég. De ha együtt vagyunk és hozom fel sem akarja csinálni. Körülbelül pénzkidobásnak érzem az egészet. Pedig minőségi darabok.
Beszélgettünk erről. Tudja jól, hogy engem nem zavar. Az embernek vannak olyan szükségletei, amit jobban tud egyedül élvezni. Erre szükség van én úgy gondolom. Ő másképp gondolhatja, emiatt nem csinálja még magában sem.
Én elhiszem és tudom, amikor együtt vagyunk akkor megfelelően kielégítem. Ezt viszont így gondolom, mármint én is kielégülök. De maszturbálásra szükség van. Ez kell, hogy az ember megismerje önmagát, hogy karbantartsa önmagát.
Megérteném, ha egymás előtt nem tudná csinálni, de azt azzal magyaráznám, hogy egyedül szokta és ez biztos zavarná. De sok éve együtt vagyunk, nem is kellene, hogy ezt érezze. Nincs oka rá.
Pedig állítólag nála nincs semmilyen régi esemény vagy bármi, ami miatt ilyen lenne. Elfogadtam, hogy nem kívánja és kész. De belül reménykedem azért.
Párom is hasonlóan vélekedhet. Pedig játékszere is volna elég. De ha együtt vagyunk és hozom fel sem akarja csinálni. Körülbelül pénzkidobásnak érzem az egészet. Pedig minőségi darabok.
Beszélgettünk erről. Tudja jól, hogy engem nem zavar. Az embernek vannak olyan szükségletei, amit jobban tud egyedül élvezni. Erre szükség van én úgy gondolom. Ő másképp gondolhatja, emiatt nem csinálja még magában sem.
Én elhiszem és tudom, amikor együtt vagyunk akkor megfelelően kielégítem. Ezt viszont így gondolom, mármint én is kielégülök. De maszturbálásra szükség van. Ez kell, hogy az ember megismerje önmagát, hogy karbantartsa önmagát.
Megérteném, ha egymás előtt nem tudná csinálni, de azt azzal magyaráznám, hogy egyedül szokta és ez biztos zavarná. De sok éve együtt vagyunk, nem is kellene, hogy ezt érezze. Nincs oka rá.
Pedig állítólag nála nincs semmilyen régi esemény vagy bármi, ami miatt ilyen lenne. Elfogadtam, hogy nem kívánja és kész. De belül reménykedem azért.
Hát benne lennék. De kivel?
Én ugyan nem vagyok nő, de sok nő megnyílt nekem lelkileg. Tényleg olyan beszélgető partner vagyok, akivel lehet bármilyen témában beszélni. Ezzel sosem éltem vissza.
Párom is hasonlóan vélekedhet. Pedig játékszere is volna elég. De ha együtt vagyunk és hozom fel sem akarja csinálni. Körülbelül pénzkidobásnak érzem az egészet. Pedig minőségi darabok.
Beszélgettünk erről. Tudja jól, hogy engem nem zavar. Az embernek vannak olyan szükségletei, amit jobban tud egyedül élvezni. Erre szükség van én úgy gondolom. Ő másképp gondolhatja, emiatt nem csinálja még magában sem.
Én elhiszem és tudom, amikor együtt vagyunk akkor megfelelően kielégítem. Ezt viszont így gondolom, mármint én is kielégülök. De maszturbálásra szükség van. Ez kell, hogy az ember megismerje önmagát, hogy karbantartsa önmagát.
Megérteném, ha egymás előtt nem tudná csinálni, de azt azzal magyaráznám, hogy egyedül szokta és ez biztos zavarná. De sok éve együtt vagyunk, nem is kellene, hogy ezt érezze. Nincs oka rá.
Pedig állítólag nála nincs semmilyen régi esemény vagy bármi, ami miatt ilyen lenne. Elfogadtam, hogy nem kívánja és kész. De belül reménykedem azért. (Ez egy válasz Csillagpor üzenetére (2017. 10. 23. hétfő 14:14), amit ide kattintva olvashatsz)
2017. 10. 23. hétfő 14:14
Párom is hasonlóan vélekedhet. Pedig játékszere is volna elég. De ha együtt vagyunk és hozom fel sem akarja csinálni. Körülbelül pénzkidobásnak érzem az egészet. Pedig minőségi darabok.
Beszélgettünk erről. Tudja jól, hogy engem nem zavar. Az embernek vannak olyan szükségletei, amit jobban tud egyedül élvezni. Erre szükség van én úgy gondolom. Ő másképp gondolhatja, emiatt nem csinálja még magában sem.
Én elhiszem és tudom, amikor együtt vagyunk akkor megfelelően kielégítem. Ezt viszont így gondolom, mármint én is kielégülök. De maszturbálásra szükség van. Ez kell, hogy az ember megismerje önmagát, hogy karbantartsa önmagát.
Megérteném, ha egymás előtt nem tudná csinálni, de azt azzal magyaráznám, hogy egyedül szokta és ez biztos zavarná. De sok éve együtt vagyunk, nem is kellene, hogy ezt érezze. Nincs oka rá.
Pedig állítólag nála nincs semmilyen régi esemény vagy bármi, ami miatt ilyen lenne. Elfogadtam, hogy nem kívánja és kész. De belül reménykedem azért. (Ez egy válasz Csillagpor üzenetére (2017. 10. 23. hétfő 14:14), amit ide kattintva olvashatsz)

Én megértem. Saját magamon is tapasztaltam hasonló viselkedést. Mintha szégyellném, hogy vannak szexuális vágyaim és bűntudatom lenne amiatt, hogy kívánom a szexet, nem pedig csak úgy muszájból kiszolgálom a partnerem igényeit. Még az önkielégítésnél is megvannak ezek az érzések. Épp ezért nem is nagyon szeretem én sem csinálni. Bár ennek nálam más okai is vannak szerintem. Biztos van az egész problémának valami pszichológiai háttere. A női szexualitás elnyomására törekvő társadalmi nyomásról nem is beszélve. A tisztességes, erkölcsös nő képébe sajnos még ma se nagyon fér bele az aktív, nyitott szexuális élet.
Én megértem. Saját magamon is tapasztaltam hasonló viselkedést. Mintha szégyellném, hogy vannak szexuális vágyaim és bűntudatom lenne amiatt, hogy kívánom a szexet, nem pedig csak úgy muszájból kiszolgálom a partnerem igényeit. Még az önkielégítésnél is megvannak ezek az érzések. Épp ezért nem is nagyon szeretem én sem csinálni. Bár ennek nálam más okai is vannak szerintem. Biztos van az egész problémának valami pszichológiai háttere. A női szexualitás elnyomására törekvő társadalmi nyomásról nem is beszélve. A tisztességes, erkölcsös nő képébe sajnos még ma se nagyon fér bele az aktív, nyitott szexuális élet.
(Ez egy válasz X üzenetére (2017. 10. 23. hétfő 11:43), amit ide kattintva olvashatsz)
2017. 10. 23. hétfő 11:43
Törölt felhasználó (69371)

Sajnos tényleg vannak olyanok, akik önmaguktól nem művelik egyiket sem. Nem értem meg őket, de el kell fogadni, hogy ilyen is van.
Sajnos tényleg vannak olyanok, akik önmaguktól nem művelik egyiket sem. Nem értem meg őket, de el kell fogadni, hogy ilyen is van.
(Ez egy válasz joe7411 üzenetére (2017. 10. 23. hétfő 08:59), amit ide kattintva olvashatsz)
2017. 10. 23. hétfő 08:59

Vannnak nők akik soha nem masztiznak... legalábbis ezt állítják.. sőt, még pornót se néznek...

Vannnak nők akik soha nem masztiznak... legalábbis ezt állítják.. sőt, még pornót se néznek...

A maszti női műfaj. A férfiak onanizálnak.
Csak a rend kedvéért.
Masztiznék-e közösen egy másik nővel?
Hát persze! Ez még nem megcsalás.
Csak a rend kedvéért.
Masztiznék-e közösen egy másik nővel?
Hát persze! Ez még nem megcsalás.

hát csinálnám valakivel.
Jön a nyálverdesésed.
Biztos meglátták a nők a hatalmas szerszámod és rögtön magukhoz nyúltak. Mert ez így szokott menni. A porno filmekben igen. Sajnos te csak azokból táplálkozol, ez tisztán látszik.
Én sem szoktam álmodozni, amit leírtam akkor szándékosan kitalált történet volt. Csak neked ezt nehéz megérteni. (Ez egy válasz hupika üzenetére (2017. 01. 16. hétfő 09:47), amit ide kattintva olvashatsz)
2017. 01. 16. hétfő 09:47
Biztos meglátták a nők a hatalmas szerszámod és rögtön magukhoz nyúltak. Mert ez így szokott menni. A porno filmekben igen. Sajnos te csak azokból táplálkozol, ez tisztán látszik.
Én sem szoktam álmodozni, amit leírtam akkor szándékosan kitalált történet volt. Csak neked ezt nehéz megérteni. (Ez egy válasz hupika üzenetére (2017. 01. 16. hétfő 09:47), amit ide kattintva olvashatsz)

Nem vertem,csak simogattam!Ki beszélt itt verésről?Álmodozó,kötözködők!Amúgy sokan örülnének neki, ha akkorával futkosnának!