Egy testvérért szóljón a dal!! :(

Ossián:Az Elmúlás Kertjében

Halott virágok,
Csendes fohászok,
Nem hozhat békét,
A részvét
Kőtestű angyal,
Néz fel az égre,
Arcán a bánat,
Kőszárnyak nem szállnak
Kereszten csendben,
Vérző márvány-isten,
Arcáról peregnek,
A könnyek
Nevek elmosódva,
Korhadt kereszten,
Szegényes dombok,
Nincs igazság itt sem...

Néma ezüst holdfény fenn,
Az Öröklét Örökös Csendjében
Csak a szél és én jár benn,
Az Elmúlás Szomorú Kertjében

Kiégett mécses,
Gyertyák a földön,
Nem számít semmit,
Testből épült börtön...

Néma ezüst holdfény fenn,
Az Öröklét Örökös Csendjében
Csak a szél és én jár benn,
Az Elmúlás Szomorú Kertjében

Gyere velem, most indulnék,
Hogy utunkat óvja, fent már ég a holdvilág.
A sorkerék ma gyorsan jár,
S a csillagokban megírták, igazi csoda vár.

A szív szavára hallgass bátran,
És jöjj velem, mert álmot láttam,
Oly rég vár ránk egy szelet mennyország.

A szív szavára hallgass bátran,
Ma hív az út, hol én sem jártam,
Ott vár majd ránk egy szelet mennyország.

Gyere velem az éjen át,
Az angyalok fentről elfújták az út porát.
A bátorság majd visz tovább,
S szerencsénk is mellénk áll, tudom ezután.

Az szív szavára hallgass bátran,
És jöjj velem, mert álmot láttam,
Oly rég vár ránk egy szelet mennyország.

A szív szavára hallgass bátran,
Ma hív az út, hol én sem jártam,
Ott vár majd ránk egy szelet mennyország.

Csak az első lépés nehéz,
Hisz a lelkünk az útra már kész,
És szívünk szállna oda, hol oly meseszép, ami vár,
Hát lépj tovább, gyere, lépj tovább!

Az szív szavára hallgass bátran,
És jöjj velem, mert álmot láttam,
Oly rég vár ránk egy szelet mennyország.

A szív szavára hallgass bátran,
Ma hív az út, hol én sem jártam,
Ott vár majd ránk egy szelet mennyország.

Szekeres Adrienn: Szív szava

Törékeny jégen járunk
A mélység már vár, elnyel az ár
Egymáshoz ritkán szólunk
Hajsza van csak, megállni kár

Talán egyszer az életben
Rádtalál az Egyetlen

Ott van az érzésekben
Minden érzékedben
A megértő értelemben
A féktelen szenvedélyben
Ott van a megérzésben
Minden érintésben
A végtelen ölelésben
Az egyetlen szerelemben

Elsodornak a dolgok
Nem fontosak, nem igazak
A közöny páncélja megvéd
De megöli majd az álmaidat

Talán nem jön el sosem
Ezer közt az Egyetlen

Ott van az érzésekben
Minden érzékedben
A megértő értelemben
A féktelen szenvedélyben
Ott van a megérzésben
Minden érintésben
A végtelen ölelésben
Az egyetlen szerelemben

Hibát csak másban látunk
Becsapjuk így önmagunkat
Nem érezzük át régen
A legfontosabb szavainkat

Törvény ez, vagy véletlen
Miért ő az Egyetlen?

Ott van az érzésekben
Minden érzékedben
A megértő értelemben
A féktelen szenvedélyben
Ott van a megérzésben
Minden érintésben
A végtelen ölelésben
Az egyetlen szerelemben
...Rád vár
...Némán vár

Pokolgép:Ezerszer

Vad álmomban egyszer ő eljött énértem
A vágyaknak asszonya
A teste hozzám bújt, élveztem mocskosul
A fülembe súgta

A szerelem mindig kell
A szívekben úgy legyen
Most gyere és égess el
Hogy örökre érezzem

Mindennap várlak, ahogyan a nap, az ég
Karomba zárlak
És hogyha még kérsz, neked újra megtenném
Megtenném százszor

Mindennap várlak, ahogyan a nap, az ég
Karomba zárlak, nem kell, hogy félj
És hogyha még kérsz, neked újra megtenném
Megtenném százszor, ezerszer megtenném


Piásüveggel kezemben felkeltett
Egy távoli sóhaj
Hogy hozzámbújt éjjel, csak álom volt, félek
De a fülembe súgta

A szerelem mindig kell
A szívekben úgy legyen
Most gyere és égess el
Hogy örökre érezzem

Mindenek felett: a megélt éveket,
Emlékképeket;
a fájón szépeket nyújtom Neked.
Az öröm könnyeit, a bánat csendjeit,
A múló perceket;
mint sötét gyöngyöket nyújtom Neked.

Refrén:
Egy tiszta érintés,
Egy néma ölelés,
Néha többet ér...
A szótlan bölcsesség,
A ritka tisztesség,
Nékem többet ér... mindennél.

Egy jó szó aranyát, az Érzés zálogát,
Közös terveket;
ennyit adhatok kincsként Neked.

Refrén:
Egy tiszta...

Lelkem Oltárán Öröm-gyertya ég.
Néma zsoltárát csak mi halljuk rég.
Fáradt szívemnek, szíved menedék,
Ha kitaszít a Föld és lesújt rám az Ég.

Refrén:
Egy érintés,
Egy ölelés,
Többet ér.
A bölcsesség,
A tisztesség,
Többet ér... mindennél.

(Ossian)

Pokolgép:Halálra szeretlek

A lány szomorú volt,
nem evett, nem ivott,
arra kért, hogy legyek övé.
Szívós volt nagyon, régóta hajtott,
szemeiben szenvedély.
A farmerom szűk lett,
hova meneküljek,
Merev minden végtagom,
Nincs menekvés.

A lány szomorú volt,
nem evett, csak ivott
arra kért, hogy legyek övé.
A lábamról levett,
megesett a szívem,
fejemből leszállt a vér.
A farmerom szűk lett,
hova meneküljek,
merev minden végtagom.

Halálra szeretlek,
Halálra szeretlek,
Ha neked az kell.
Halálra szeretlek,
Halálra szeretlek,
Ha neked az kell.

Végtelen az ég, s oly aprónak érzem magam itt lent,
Egyetlen társam most a csend, egy ismerős idegen.
Szótlan ma az éj, választ nekem egy csillag sem ígér,
Mégis hív az ismeretlen a távolba, otthonomból az álmomba,
mert én...

Veled úgy szállnék, végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!

Oly hideg a lét, bőrömről szakítsd le sorsomat,
Szívemben őrizd meg múltamat, rég elfelejtett szavak.
Átölel a fény, bújj közel, hogy tisztán láss,
Kérlek súgd meg nevét, ki engem most visszavár,
A sötéttel sodródva vágyom rá... érted...

Veled úgy szállnék, végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!

Szállnék szabadon, hallod értünk sírnak a csillagok,
Úttalan utakon talán látlak téged,
Ismeretlen szavakon végre hozzád szólok, s érted néma szívem,
Ne engedj kérlek, látod már nem is félek.

Veled úgy szállnék, végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!

Veled úgy szállnék, végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!

Veled úgy szállnék, a végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!

Puskás Peti: Csillagok (Ez egy válasz menyus 100 üzenetére (2012. 02. 04. szombat 18:01), amit ide kattintva olvashatsz)

Pokolgép:Így kellesz

Őrület furcsa egy érzés
Agyamban a késztetés
Arcodon félelem látszik
Szemedben a rettegés

Fejemben a hang azt súgja,
hogy öljelek meg
Szívemben a vágy ordítja,
hogy kellesz nekem

Ha megtagadsz, légy átkozott
Ne értsd az emberi szót
Gyűlöljön akit szeretsz
Júdásként áruljon el

(Ha nem, nem)
Nem kell, hogy más legyél
(Ha nem, nem)
Nem kell, hogy értsd
(Ha nem, nem)
Nem kell, hogy szent legyél
Így kellesz, adj helyet a szívedben

(Ha nem, nem)
Nem kell, hogy más legyél
(Ha nem, nem)
Nem kell, hogy értsd
Hibáiddal, bűneiddel
Így kellesz, adj helyet a szívedben


Lehúzom lassan a függönyt
Túl sok itt benn a fény
Ne próbálj elmenekülni
Kezem mindenhol elér

Ígérem, hogy nem fog fájni
Egy perc az egész
Szívedbe mártom szívemet
Ennyi és kész

Ha megtagadsz, légy átkozott
Ne értsd az emberi szót
Gyűlöljön akit szeretsz
Júdásként áruljon el

Fejed fölöt múlnak el az évek.Nem tudod milesz még belöled.Apád szavai mind lekoptak rólad.Érzed nem szeretnek át néznek rajtad.A kereszt útig mindennap eljutsz.Senki nem vár nem jön eléd haza mennél de nem kérnek belöled.Azt üzenik maradj ott hol eddig lehettél.Csak menj sok hosszú év vár rád sorsunk egybe fort meddig tovább.A hajnal ágyat bont neked megpihen rajta kemény fémszived.

Ossian:Nézz rám!


Kezedben van a sorsod,
Az utad önmagad választod,
Drágakõ fenn a fényben,
Hamis gyöngy lenn a szemétben.
Tudom, most azt mondod
Ez sokkal bonyolultabb dolog.
Én mégis így érzem,
egy dolgot el kell higgy nekem,
Hogy legyen akihez mész,
Legyen egy kinyújtott kéz.

Nézz rám, én itt vagyok,
Mindig, hogyha úgy akarod,
Vérem a véreddé vált,
Hangom mindig érted kiált.

Létezel csak mint egy gép,
Mint egy hideg fogaskerék,
Új idõk, ezt így mondják,
Nem találod merre menj tovább.
Elkopnak mind a szavak,
Tartalmuk talán igaz marad,
Elszállnak mind az évek,
És lassan fontos lesz neked,
Hogy legyen akihez mész
Legyen egy kinyújtott kéz.

Nézz rám, én itt vagyok,
Mindig, hogyha úgy akarod,
Vérem a véreddé vált,
Hangom mindig érted kiált.

Nézz rám, én itt vagyok,
Mindig, hogyha úgy akarod,
Vérem a véreddé vált,
Hangom mindig érted kiált.

Nézz rám, én itt vagyok,
Mindig, hogyha úgy akarod,
Vérem a véreddé vált,
Hangom mindig érted kiált.

szöveg
Te ugyanúgy akarsz, ahogy én téged,
És éjjel az ágyban is ugyanazt érzed.
Én látom a szemeden, ha nem is mondod;
Őrültek vagyunk és nem bolondok!

Nem kell más, úgy csókolnám a szádat,
Letépném az összes ruhádat,
Ahogy azt nem csinálta még más!
Nem kell más, amikor a szemembe nézel,
majd attól a tűztől égsz el,
Amit te bennem gyújtottál,
És nem kell más!

Ugye játszottál már a gondolattal,
Hogy egyszer majd mellettem ér a hajnal?
Édes hangod a fülembe súgja:
Nem volt elég, csináljuk újra!

Nem kell más, én mint egy állat
elevenen felfalnálak,
Miközben szétszakítanál.
Nem kell más!
Én nem sokat kérek:
Nyelvem hegyén a véred,
Te pedig a torkom harapd át,
És nem kell más

Nem kell más, úgy kívánom a szádat,
Csókolni a kezed, a lábad,
Érezni a bőröd illatát,
Nem kell más
Jó a kocsiban, a kádban,
Jó a fűben, az előszobában
Nekem mindegy hol jön ránk

Nem kell más!
Nem értek a szóból,
Sose legyen elég a jóból,
Örökre elcsábítottál!
Nem kell más!
Úgy akarlak téged
Nem érzed, megőrülök érted,
Adj hát nekem egy éjszakát!
És nem kell más!
(Nem kell más
Nem kell más
Nem kell más
Nem kell más)

Zorall:Szeress úgy, ahogy itt vagyok, Egyszer megjavulok

A mesék után csak pár év talán,
Már széppé fakult, hogy rosszul tanult
Egy gyermek.

Még bánt a szó, én nem voltam jó,
Még most sem vagyok, vannak őrült napok
És percek.

Szeres úgy is, ha rossz vagyok,
Ezt majd mindíg visszakapod,
Szeress úgy, mint egy gyermeket,
Hisz az vagyok!
Szeress úgy is, ha rossz vagyok,
Vannak őrült pillanatok,
Szeress úgy, ahogy itt vagyok
Veled!

Késő ma már a mesék után,
Hogy nem változom, ezt tőled tudom,
Nem megy.

Vannak napok, (yeah) Zorall vagyok,
De késő talán, maradok már
Gyermek.

Szeres úgy is, ha rossz vagyok,
Ezt majd mindíg visszakapod,
Szeress úgy, mint egy gyermeket,
Hisz az vagyok!
Szeress úgy is, ha rossz vagyok,
Vannak őrült pillanatok,
Szeress úgy, ahogy itt vagyok
Veled!


Néha könny van a két szemeden,
titkon is észreveszem,
Tudom, bűn, amit én keresek,
ha nélküled messze megyek.
És mennyi bánat ér tudom már rég,
ezért ne félj!

Egyszer megjavulok én, jó leszek majd,
És visszatérek hozzád újra.
Egyszer megjavulok én, jó leszek majd,
És a hosszú út majd véget ér.

Csak a vágy van a két szemeden,
titkon is észreveszem.
Hidd el, nem hagylak már egyedül,
vissza a szív menekül.
Mennyi bánat ér, tudom már rég,
ezért ne félj.

De addig ne bánts a kóbor szívemért,
Ne bánts a szabad lelkemért,
Ne bánts, mert visszatérek é-é-én,
Hová is futhatnék?

megjavulok é-én
megjavulok é-én
megjavulok é-én
egyszer megjavulok éééén

Hajszoltuk, üldöztük
Reménnyel, örömmel
Foggal és körömmel
Kívántuk, kerestük
Hittel és kétséggel
Válasszal, kérdéssel

Célbajutunk, úgy landolunk
(Hogy) közben nem égnek leszálló-fények

Elhittük, megleljük
Ébren is álmodtunk
Bíztunk és csalódtunk
Szabadság fantomja
Ne keresd másban
Csak önmagadban

Célbajutunk, úgy landolunk
(Hogy) közben nem égnek leszálló-fények
Erőt adott, száz rossz dolog
Barátnak, ellenségnek hálás vagyok


Célbajutunk, úgy landolunk
(Hogy) közben nem égnek leszálló-fények
Erőt adott, száz rossz dolog
Barátnak, ellenségnek hálás vagyok

/Ossian/

Ismerős Arcok: Mennyit ér..


Mikor nem látsz már színeket
Fáradtan induló reggelen
Hidd el, hogy én is érzem
S nekem te nem vagy idegen

Mikor nem látod már a célt
S tán a hited sem töretlen
Húzódj csak félre, és úgy gondold végig
Mitől jó élni és mitől nem

Refr.:

Mennyit ér, aki nem tud, csak tudni vél?
Mennyit ér, aki korlátok nélkül él?
Mennyit ér, aki úgy fordul, mint a szél?
Mennyit ér, aki kér csak, de adni fél?

Mikor győztesként veszítesz
S a "miért" könnyeit látom a szemedben
A válasz itt van, csak nem vetted észre
Vénülő fákban s porladó kövekben

Magad választod a nehezebb sorsot
És megbecsülöd az őszinte szót
Attól vagy ember, hogy különb tudsz lenni
És felismered a rosszat s a jót.

Lobogását szemednek látom én,
robogását akaratodnak érzem én.
Szavaidban lüktet a száguldás,
igen értem én.
De, ha lehagy a tested,
néma marad bennem ez a költemény.

S hiába minden szó, a vágy egy pillangó.
Ha nem vigyázol rá, tudod, messze száll.

Legyen úgy, hogy a vágy ideérjen,
Te csak engedd, jöjjön el értem,
hogy egészen felemésszen az a lobbanás.
Legyen úgy, hogy jókor kérsz el,
legyen úgy, hogy engem is érzel,
s hoz a vágy még tűzijáték ragyogást.

Lebegését követed-e, hogy merre jár?
Remegését ismered-e, hogy rátalálj?

Hiába minden szó, a vágy egy pillangó.
Ha nem vigyázol rá, tudod, messze száll.

Legyen úgy, hogy a vágy ideérjen,
Te csak engedd, jöjjön el értem,
hogy egészen felemésszen az a lobbanás.
Legyen úgy, hogy jókor kérsz el,
legyen úgy, hogy engem is érzel,
s hoz a vágy még tűzijáték ragyogást.

Velem az érintésben,
szabadító ölelésben,
velem a lélegzetben ott legyél.
Velem a forró lázban,
velem a vak zuhanásban,
velem a szív hangjában te legyél.

Legyen úgy, hogy jókor kérsz el,
legyen úgy, hogy engem is érzel,
s hoz a vágy még tűzijáték ragyogást.
Legyen úgy, hogy jókor kérsz el,
legyen úgy, hogy engem is érzel,
s hoz a vágy még tűzijáték ragyogást.

Zséda: Legyen úgy

Ossián:Nézz Rám


Kezedben van a sorsod
Az utad önmagad választod
Drágakő fenn a fényben
Hamisgyöngy lenn a szemétben
Tudom, most azt mondod
Ez sokkal bonyolultabb dolog
Én mégis így érzem
S egy dolog el kell higgy nekem
Hogy legyen akihez mész
Legyen egy kinyújtott kéz

Nézz rám, én itt vagyok
Mindig, hogyha úgy akarod
Vérem a véreddé vált
Hangom mindig érted kiált

Létezel csak mint egy gép
Mint egy hideg fogaskerék
Új idők, ezt így mondják
Nem találod merre menj tovább
Elkopnak mind a szavak
Tartalmuk talán igaz marad
Elszállnak mind az évek
És lassan fontos lesz neked
Hogy legyen akihez mész
Legyen egy kinyújtott kéz
Nézz rám, én itt vagyok
Mindig, hogyha úgy akarod
Vérem a véreddé vált
Hangom mindig érted kiált

Nézz rám, én itt vagyok
Mindig, hogyha úgy akarod
Vérem a véreddé vált
Hangom mindig érted kiált

Ossián:Pokoli Hajsza, 2020


Felizzott a reggel
A biborszinű fények
Az elpusztított Földön
Gyilkos tüzek égtek

Bőrökben és fémben
Talpig fegyverekben
Két motoros banda
Állt egymással szemben

Felbőgtek a gépek
Benzinvérű szörnyek
Elindult a verseny
A tét maga az Élet

Pokoli hajsza, végső remény
Testhez a test, fémhez a fém
Pokoli hajsza, végső remény
Halálos verseny, vagy te vagy én

Élelem és benzin
Víz és oxigén
Ahol mindez megvan
Ott lesz a végső cél

Ott álltak szemben
A legvégső percben
A hajsza túlélői
Mindössze ketten

Pokoli hajsza, végső remény
Testhez a test, fémhez a fém
Pokoli hajsza, végső remény
Halálos verseny, vagy te, vagy én

Utoljára egymásra néz
Mielőtt még egymásra lő
Az utolsó élő földi férfi
S az utolsó élő földi nő

Kedveled, de nem tudod,
barátod vagy haverod?
Jó vagy rossz - melyik lehet?
Elmondják majd a hegyek.
Fenn a szakadék tetején,
élet és halál peremén,
egy kötélbe markolva
megtudod kicsoda.

Sziklákon, ha vinnyogott,
és össze-vissza kapkodott,
remegett és jajgatott
segítségért ordított.
Akkor ő csak egy idegen,
Ne szidd meg, de kergesd el.
Ne vidd őt a hegyekbe
S róla ne énekelj.

De ha egyszer sem nyafogott,
bár dühöngött, káromkodott
mikor a mélység lerántott
átkozott, de megtartott.
Ha minden csatában követett,
a tetőn együtt sírt veled,
akor úgy mint magadban -
bízz benne nyugodtan.

Hobo Blues Band

Quimby : Megadom magam

Üdvözlöm érintem nem mutatom
Nem emlékeztetem nem kutatom
Nem zavarom zavarom csak figyelem
Belefeledkezem vele utazom

Nem sürgetem nem várom
Nem bántom nem sajnálom
Nem sajnáltatom magam magam adom
Neki megadom neki megadom magam

Felkavarom felkavarodom
Megálmodom belelátom
Megkövetem megkövetelem
Megszelídítem megbánom

Meggyújtom eloltom meggyújtom eloltom

Megoltalmazom elragadom
Elragadtatom magam magam adom

Megadom megadom neki megadom magam

Nem suttogom elkántálom
Megkóstolom megkínálom
Keveredek belehabarodom
Belefeledkezem vele utazom

Felismerem feltüzelem
Megszállom megbabonázom
Megbabonáztatom magam magam adom
Megadom megadom neki megadom magam

Ossián:Mire Megvirrad

Vendég vagyok, átutazó
Kopott ruhás csavargó
Az öreg Földet bejártam
De a dolgok értelmét nem találtam

Sosem bírtam megnyugodni
A nagyvilágban otthonra lelni
Hívtak párszor, marasztaltak
De a véremben izzó vágyak hajtottak

Mire újra megvirrad
Mire rámtalál a Nap
Messze járok már
Hívnak az országutak

Mire újra megvirrad
Mire rámtalál a Nap
Messze járok már
Hívnak az országutak

Aprópénzre váltott álmok
Számonkérik a valóságot
Gondolatokba kapaszkodva
Melyek túszaikként tartanak fogva

Ellobbanó tiszta lángok
Sárba hullott barátságok
Elfogynak, mint egy pohár ital
S nem marad más, mint lelkünkben egy dal

Mire újra megvirrad
Mire rámtalál a Nap
Messze járok már
Hívnak az országutak

Mire újra megvirrad
Mire rámtalál a Nap
Messze járok már
Hívnak az országutak!

Mire újra megvirrad
Mire rámtalál a Nap
Messze járok már
Hívnak az országutak

Mire újra megvirrad
Mire rámtalál a Nap
Messze járok már
Hívnak az országutak