(Júlia)
Szerelem ég szemében,
ki akarja fenn az égben?
Melyik csillag vagy Isten,
hogy Júlia így szeressen?

Mit bánom én, ha tiltják,
csak mert Rómeónak hívják!
Bármi az ár, mit kér az Ég,
semmiség szerelmemért!

Apáink ellenségek,
a vonzódás hát vétek!
Egy gonosz égi tréfa,
hogy Rómeó és Júlia!

(Rómeó)
Szerelem ég szemében,
ki akarja fenn az égben?
Melyik csillag vagy Isten,
hogy Rómeó így szeressen?

Ezért ha kell, esengek!
Harcolok, ha másként nem megy!
Mert tudom lesz, ki ellenáll,
de nekünk itt ez jár!

(Rómeó és Júlia)
Haragjuk bárhogy szítják,
fogódzunk annál inkább!
Együtt leszünk, ha baj van,
együtt örömben, harcban!

(Júlia)
Tréfának szánták ott fenn!

(Rómeó)
Hogy én pont Őt szeretem!

(Rómeó és Júlia)
Szerelem ég szemében,
ki akarja fenn az égben?
Melyik csillag vagy Isten,
hogy engem így szeressen?

Melyik csillag vagy Isten,
fogadja hálánk ott fenn!
Oly szép ez égi tréfa,
hogy Rómeó és Júlia!

Hova mész, hova futsz, mondd, hogy jó reggelt!
Ölelj át, a világ épphogy életre kelt!

Az aki szép, az reggel is szép,
amikor ébred még ha össze is gyűrte az ágy,
alakul még az igazi kép,
nézni szeretném a színek, meg a fény
hogyan fonnak Rád ma új ruhát!

Az légy, aki vagy, érezd jól magad,
és ha elhajózom hosszú vizeken,
néhány kikötő még útba ejthető,
de úgyis visszaérkezel.

Ébredés, változás, minden új nap új,
ölelj át, mitől félsz ennyi hajnalon túl?
Az aki szép, az reggel is szép,
amikor ébred még ha össze is gyűrte az ágy
ne siess még, ne siess úgy, mondok valamit,a tükröd hazudik,
nehogy elhidd, hogyha másnak lát!

Az légy, aki vagy, érezd jól magad,
és ha elhajózom hosszú vizeken,
néhány kikötő még útba ejthető,
de úgyis visszaérkezem.

Az aki szép, az reggel is szép,
amikor ébred még ha össze is gyűrte az ágy,
ne siess még, ne siess úgy, mondok valamit,a tükröd hazudik,
nehogy elhidd, hogyha másnak lát!

Az légy, aki vagy, érezd jól magad,
és ha elhajózom hosszú vizeken,
néhány kikötő még útba ejthető,
de mindig visszaérkezel!

Kórus: Az légy, aki vagy, érezd jól magad...

Néhány kikötő még útbaejthető,
de mindig visszaérkezel!

Mindig visszaérkezel!

Edda :Ünnep

Szakadt függöny az ablakokban,
Öregek egymagukban,
Ha tudnám, lecsókolnám a százéves ráncokat.

Szülők egymástól elvadulva,
Gyerekek eltaszítva,
Ha tudnám, összefognám a széthullott családokat.

Lány és fiú együtt sétál,
Test a testtől megoldást vár.
Nem szabad, hogy elfelejtsék kimondani: szerelem.

Egy út van, én ebben hiszek:
A mindent elsöprő szeretet,
A rossz felett győzni fog a jó!

Ref.:
Ünnep oly szép, a gyertya ha ég,
A szeretet asztalánál ott ülünk mindannyian.
Hó és hideg, de a szándék meleg,
A kevés is több lesz, ha a szíved adod bele.

Együtt így jó, nincs is rá szó, nem lehet papírra írni,
Egyszerűen érezni kell.
Ünnep oly szép, a gyertya ha ég,
A szeretet asztalánál, ott ülünk mindannyian.
-------------------------------------------------

Edda:Álmodtam egy világot magamnak...

Időm kevés, mégis hajt valami tovább ,
Kormos városomban rám , nem várnak csodák
Hajszolt kutyák futnak az út menti porban,
Új filmeket adnak a régi mozikban.

Fáztam eleget az utcák kövén,
Falhoz dőlve rád vártam én.
Hosszú vonatsíneken kóboroltam tovább
Időm kevés, mégis hajt valami hozzád.

Titkaim nem őrzi senki meg
De szívemben a dal megmarad nekem
Újra átélem örök hangjait,
Ha szól az ének, álmodom , a világot veled.

Ref.:
Álmodtam egy világot magamnak,
Itt állok a kapui előtt.
Adj erőt, hogy be tudjak lépni,
Van hitem a magas falak előtt.

Fáztam eleget az utcák kövén,
Falhoz dőlve rád vártam én.
Hosszú vonatsíneken kóboroltam tovább
Időm kevés, mégis hajt valami hozzád.


Ref.:
Álmodtam egy világot magamnak,
Itt állok a kapui előtt.
Adj erőt, hogy be tudjak lépni,
Van hitem a magas falak előtt.
------------------------------------------------

Edda:Hűtlen

Ment a hűtlen nehéz fejjel
Visszamenne, de ő már nem kell,
Érzi, hálátlan lett sorsa.
Keserű könnye arcát mossa.

Arra gondol, őt ki szerette.
Ha szerette, el mért engedte.
Vissza nem jön többé soha.
Bárcsak békén hagyták volna.

Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje vár.
Nem számolja a napokat már.

Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.

Megállt egyszer, visszanézett
Nézte, nézte a messzeséget.
Sárga lámpák jelzik útját.
Otthon hagyta minden múltját.

Ment a hűtlen nehéz fejjel.
Tudja jól, hogy ő már nem kell.
Ég veletek! Mást nem mondott.
Szeme túlragyogott minden csillagot

Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje vár.
Nem számolja a napokat már.

Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.

Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje már.
Nem számolja a napokat már.

Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.

Republic : Elindultam szép hazámból

Elindultam szép hazámból
Sír az ég felettem
Azt hallottam várnak már rám
Túl a magas hegyeken

Lovam hátán sejehajj
Félrefordult a nyereg
Nem ölelsz már engem többé,
Nem!

Elátkozott föld a szívem
Gyászban vagyok teérted
Árva lettél mindörökre
A harang szól most feletted

Lovam hátán sejehajj
Félrefordult a nyereg
Nem jöhetsz már vissza hozzám,
Nem!

Lovam hátán sejehajj
Félrefordult a nyereg
Nem ölelsz már engem többé.
Nem!

Lovam hátán sejehajj
Félrefordult a nyereg
Nem jöhetsz már vissza hozzám.

Máté Péter :Mondd mért szeretsz te mást...

Emlékeim közt van egy tépett levél,
Levél, melyet nem is küldtem el.
Féltékenység szülte e bolond szenvedélyt,
De olvassuk csak el, mit mondd a levél:

“Mondd, miért szeretsz te mást, és én csak téged?
Miért másnak örülsz úgy, ahogy én néked?
Ha mellém sodort egyszer már az élet,
Én nem engedlek oly könnyen el.

Mondd, miért adtál reményt és oly sok álmot,
Ha mástól akarod a boldogságot?
Mondd, miért fogadtad el szerelmes szívem,
És hogyha elfogadtad, most miért dobtad el?

Refr.: (2x)
Az első pillanatban megmondhattad volna,
Szólhattál volna, ne kezdjük el.
De te lázba jöttél, s lágyan átkarolva,
Hozzám hajolva hazudtad el:

Hogy nem szeretsz te mást, enyém a szíved,
S lásd, kis búcsúlevél lett az ígéret.”
De én ezt a kis levelet most összetépem,
Ha így akartad, hát nekem sem fáj.
****************************************************
Kormorán :Ha most kérdeznél...

Ha most kérdeznél,
elmondanám –
Volt egyszer egy este –
amikor,
mint csillagok gyúltak ki alattunk a város fényei,
tudtam –
téged kereslek.
Fáztál,
és takarót adott neked a szeretet,
s egy pincér, meg a sötétség puha teste,
a bátortalan vágy,
hogy valakit ismét szeressek,
Mert féltem az újtól,
nehogy valakit ismét elveszítsek.

Volt egy mosoly is még –
voltak lopott csókok,
lopott volt minden pillanat,
az örömök, a kínok.

Már tudom, semmi sem volt igaz,
már tudom,
illúzió volt minden –
Nem volt igaz az ölelés...
...De nem fáj már: a „Nincsen”.

Most már szinte mindegy,
mit írtam akkor
mit éreztem éppen
Már nem karcolt több csíkot a bánat
az éjszakai égen.

Ne mondj semmit még,
mert véget ér az álom.
Felébredünk, s egymásra nézve
semmit sem találunk
Áttetsző testünkkel kapaszkodunk egymásba,
szorítjuk a semmit
mert nem tudhatjuk mi jön még
meddig tart:
a Meddig?

Ne mondj semmit még,
így szótlanul szeretlek.
Olyannak, mint a kép:
mit önmagamnak festek.
Csak annyit mondj majd egyszer:
Jó reggelt ... az éjszakánknak vége
S megkapod az életet,
az életért cserébe.

Most legyünk csendben,
mert ránk zuhant az ég
Felállni nem lesz könnyű,
hallgassunk
most még...

(1 nap csak 1 hsz, amibe betehetsz több szöveget is! :tom)

Kormorán :Ki szivét osztja szét

Nincs szó, nincs jel,
nincs rajzolt virág.
Nem szállhat az égen
szárnya tört madár.

Nincs jó, ami jó,
nincs már, aki felel.
Nincs hely, ahová visszatér,
ki útra indul el.

Hol az arc, hol a kéz ?
Akiért, s csak azért ?
Hol a tér, ahol a fény
hozzád még elér ?

Kell, te legyél,
ki Nap lesz Éj után
te légy, aki megtalál
egy régi balladát.

Ki szívét osztja szét,
ő lesz a remény
Ki szívét osztja szét,
az élet csak övé
Ki szívét osztja szét,
követik merre jár,
hegyeken és tengereken túl
értik majd szavát.

Így légy te a jel,
ki új útra talál,
ki elmeséli valamikor
egy lázas éjszakán.

Ami volt (ami volt), s amiért (s amiért) :
- az minden a miénk ! -
de szava lesz a megbocsátás,
szava a szenvedély.

Az légy, ki sose fél,
ki a szívek melegét
összegyűjti két karjába,
mit nem téphet senki szét

Ki szívét osztja szét,
ő lesz a remény
Ki szívét osztja szét,
az élet csak övé
Ki szívét osztja szét,
követik merre jár,
hegyeken és tengereken túl
értik majd szavát.

Az légy, ki sose fél,
ki a szívek melegét
összegyűjti két karjába,
mit nem téphet senki szét

Választott, ki a múltat,
magában oldja fel,
őrző, ki érzi a hajnalt,
tudja ébredni kell.

Ki szívét osztja szét,
ő lesz a remény
Ki szívét osztja szét,
az élet csak övé
Ki szívét osztja szét,
követik merre jár,
hegyeken és tengereken túl
értik majd szavát.

Ha félsz, gyere búj mellém
szívem, szívedhez ér
_________________________________________________



nem figyelmeztetlek többet: 1 nap csak 1 hsz, amiben lehet több szöveg is! :tom

Riddler__Világosság
Fény, ez kell, mint a léthez az oxigén,
El kell, hogy veszítsd, hogy biztosan tudd mit ér.
Pár ember, pár érzés mi kilóg a sorból,
Mi felébreszt a világ okozta sokkból.
Mondd jól vagy, nincs semmi baj,
Pár őszinte kérdés, mi könnyen áthidal
Egy szakadékot, túlparton a világosság,
Ők megmondják, ha nem tudod, hogy vajon mi vár most rád.
Öröm, ölelés, örök önzetlen szeretet,
Kérdésemre mindig őszinte felelet,
Mit adnak a szülők, a testvérem, a szerelmem,
Barátok kikből kevés van, de nem kell több,
Mert bejött az, hogy rendbejött minden,
Ha ott voltak mellettem, mert már hittem
Sok mindenben és csalódtam is rengeteget,
Összekuporodva sírtam, az álmom nem engedett.
Nem tudom otthagyni a gonosz, sötét rengeteget,
Anyu segíts! kiáltottam, s máris keltegetett.
Magához ölelt, csitított, megnyugtatott.
Tisztelem, akár Édesapám, ki eljuttatott
Idáig, mindig megadta, mire szükségem volt
Jelenléte helyett engem szeretete kárpótolt,
A távolból tudtam, mindig csak ránk gondol,
Az otthon melege megvéd, ha kint vihar tombol.


Refrén 2x:

Hogy láss a sötétben fény kell, mit érzel,
Ő irántunk soha ne feledd, bármit érsz el,
Hiányuk csak akkor van, ha már nincsenek,
Akik őszintén szeretnek, hidd el, ők a mindened.


Egyetlen testvérem, most hozzád szólok,
Jól ismersz tudod, nem vagyok szónok.
Sokszor nem mondok ki valamit, de most nincsenek tabuk,
Ugyanúgy szeretlek téged is, mint Aput és Anyut.
Mindenki aludt, de én ébren voltam, mert féltem
Az árnyaktól, suttogva kértem,
Hogy hadd bújjak hozzád, mert biztonságot adtál,
Már akkor is, mint most is önzetlenül.
Földre kerül az ember, olykor teljesen elgyengül,
De a szerelem új reményt ad, újra fellendül.
Köszönöm kedvesem, kit Isten nekem teremtett,
Tudom én vagyok, ki nagyon sokszor szelet vet,
De vihar helyett napsütéssel válaszolsz,
Elviseled hibáim és szerelmesen átkarolsz
Olyan vagy, mint én, ez az oka a sok ellentétnek
Téged és engem nagyon kevés ember érthet
Meg, a lényeg, hogy szeretsz, én is szeretlek
S örökké ott leszek minden bajban melletted
Barátaim, kik kölüncök, mint én
Ti is vezettek a sötétben, hogyha többé nincs fény,
Ki vagyok én? ti megmondjátok, mert jobban tudjátok,
Mint én saját magamról
Ha majd harang szól nekem, tudom kik lesznek ott,
Tudom ki...ki életembe fényt hozott.



Refrén 2x:

Hogy láss a sötétben fény kell, mit érzel,
Ő irántunk soha ne feledd, bármit érsz el,
Hiányuk csak akkor van, ha már nincsenek,
Akik őszintén szeretnek, hidd el, ők a mindened.

Hidd el ők a mindened...ne engedd el őket, ne bántsd őket...vigyázz rájuk...vigyázz rájuk!

Korál:Kevés voltam neked....

Mégsem maradtál velem,
Nem tudom, most hogy legyen,
Én még mindig őrzöm a dalt,
De te már nem emlékezel.

És többé nem fogod a kezem,
Amikor elfog a félelem,
Hogy sok harcban kevés az értelem,
Az erőm túl gyorsan fogy el.

Pedig én úgy szerettelek,
Hogy szebben nem lehet,
S ha nem is voltam mindig veled,
Sose voltam ellened,
És csak benned hittem,
Most csak azt szégyellem,
Hogy így is kevés voltam neked.

Két év volt és úgy ment el,
Hogy szinte észre sem vettem.
Veled osztottam meg mindenem,
S te hagytad elveszítenem.

Pedig én úgy szerettelek,
Hogy szebben nem lehet,
S ha nem is voltam mindig veled,
Sose voltam ellened,
És csak benned hittem,
Most csak azt szégyellem,
Hogy így is kevés voltam neked.

Deák Bill Gyula : Rossz vér

1. Anyám nem kapott virágot,
Apám keze odavágott,
Aztán elhagyta a családot,
2xRossz vér, rossz vér.

2. Felfedezte a világot,
Pénzt nem küldött, nem is látott,
Vére vitte, nehéz átok,
2xRossz vér, rossz vér.

3. Anyám tudta, így is jól járt,
Békésen viselte sorsát,
Miattam félt, értem szolgált,
2xRossz vér, rossz vér.

4x Rossz vér

4. Éppen csak, hogy tíz elmúltam,
Cigaretta füstjét fújtam,
Már a szoknyák alá nyúltam,
2xRossz vér, rossz vér.

5. Ahogy lehet, fel is nőttem,
Sokat vertek, sosem bőgtem,
Senki sem várt semmit tőlem,
2xRossz vér, rossz vér.

6. Nem kérek és nem ígérek,
Nehezen, de csak megélek,
Elszórom az örökséget,
2xRossz vér, rossz vér.

Rossz vér , rossz vér...



Éljen soká Deák Bill Gyula

Edda : Ma minden más

Szép, gyönyörű szép, gyönyörű szép hogy élsz
Gyönyörű a kép, gyönyörű szép, gyönyörű szép , hogy újra élünk
Gyönyörű a fény, hogy nem kell félnünk együtt
A megtalált útról nem kell letérnünk
Szép, gyönyörű szép, gyönyörű szép, hogy újra itt vagy
Gyönyörű a kép
Ma minden más, ma minden fény
Üzen a fény, Üzen a fény, hogy rám vársz újra
Üzeni a fény, Üzen a fény, Üzen a fény,hogy újra rám vársz
Üzeni a fény, hogy mindig nálam voltál
Sodor az ár, de hozzám visszatalátlál
Szép, gyönyörű szép, gyönyörű szép, hogy újra itt vagy
Gyönyörű a fény, esetlen minden lépés, mit nélküled kéne lépni
Ha te nem vagy nem kell senki más
Ma minden más, ma minden szép
Gyönyörű szép, gyönyörű szép, hogy újra élünk
Gyönyörű a kép, gyönyörű szép, gyönyörű szép, hogy újra itt vagy
Gyönyörű a fény, hogy nem kell félnünk együtt
A megtalált útról nem kell letérnünk
Szép, gyönyörű szép, gyönyörű szép, hogy újra látlak
Gyönyörű a kép
Ma minden más (csak te és én),
Ma minden más (nap és fény),
Ma minden más (csak te és én),
Ma minden más Ma minden más

Inflagranti : Szeretlek téged

Néha felhalmoztam vágyból tornyokat
Mégis úgy éreztem semmim sem maradt
Miért gyarló hát az ember, miért nem elég a jó
Miből bármennyi ingyen adható.


Néha megcsodáltam hamis dolgokat,
Pedig tudtam jól, hogy mindegyik becsap.
Jobb volt felismerni olykor ,mit a jövő nekem szánt
Csöndben elfogadni minden pillanatát.


Szeretem az élet minden dallamát,
Szeretem az erdő hűvös illatát,
Szeretem a fákat, mint a hegycsúcsot a hó
És szeretlek téged, ahogy az el nem mondható.


Tudom, elhibáztam néha dolgokat
Sokszor az összes baj magával ragadt.
Olyan tétova az ember, sosem hisz el semmi mást,
Csak a szemnek szóló hazug látomást.


Szeretem az élet minden dallamát,
Szeretem az erdő hűvös illatát,
Szeretem a fákat, mint a hegycsúcsot a hó
És szeretlek téged, ahogy az el nem mondható


Ha megbántottak félreálltam elfogadtam én
Hogy a sorsom néha nehéz utat mért
És nem zavart, ha megvágtak, ahol nem látható
Mert minden seb gyógyítható


Szeretem az élet minden dallamát,
Szeretem az erdő hűvös illatát,
Szeretem a fákat, mint a hegycsúcsot a hó
És szeretlek téged, ahogy az el nem mondható


Szeretem az élet minden dallamát,
Szeretem az erdő hűvös illatát,
Szeretem a fákat, mint a hegycsúcsot a hó
És szeretlek téged, ahogy az el nem mondható

És szeretlek téged,ahogy az el nem mondhato.

Piramis:Ha volna két életem

Melletted minden reggel vidáman ébredek fel,
s könnyűnek érzem mindenem
de néha egy hang a szívemben
új útra szólít engem
talán nem érted meg sohasem,hogy
nem tudom mit tegyek
nem tudom hogy legyen
miért is nem lehetek
egyszerre két helyen óóó istenem
miért nincs két életem?
Mennyivel könnyebb volna,
hogyha két életem volna
egyet örökre odadnék neked!
a másik szabad lenne,
minden nap szárnyra kellne,
s mindenkit szeretne akit lehet!
ó ha volna két életem,
tudnám amit ma nem,
bár volna két életem,
hinnék mindenkiben!
óóó istenem miért nincs két életem?
hogyha két életem volna
az egyik gyengéd volna
magadhoz láncolhatnád,
de a másik örök volna
s ha a világ elpusztulna
akkor is tovább lobogna,
ó ha volna két életem,
nem fájna semmi sem
bár volna két életem
nevetnék mindenen!
óóó istenem miért nincs két életem?
úgy fáj,hogy nincs két életem!

Fiesta:Meddig tart?

Ennek a lánynak a szeme lángol
A tüze engem is ér
Minden csókja hozzá láncol
Friss, mint a hajnali szél
Mert a szívem csak az övé
Bár ezt a pár szót nem mondtam még
Mindig hozzá rohannék
És a karjában elrejtőznék



Meddig tart, mondd meddig még
Hogy mindig, mindenhol érzem, hogy engem vársz
Meddig tart, mondd csak meddig még
Hogy ha távol vagy, akkor minden más


Ennek a lánynak a szeme tenger
A kékjében megfürdenék
Minden percben elvarázsol
És ez kell nekem bármennyiért
Hiszen a szívem csak az övé
Bár ezt a szót nem mondtam még
Nála megpihenhetek én
És csak várom, hogy jöjjön az éj

Green Day

A Szertefoszlott Álmok Útja
I walk a lonely road
The only one that I have ever known
Don't know where it goes
But its home to me and
I walk alone

I walk this empty street
On the Blvd. of broken dreams
Where the city sleeps
And I'm the only one and
I walk alone I walk alone,
I walk alone, I walk a....


My shadow's the only one
that walks beside me,
My shallow heart's the only thing
that's beating,
Sometimes I wish
someone out there will find me,
'Til then I walk alone

I'm walking down the line
That divides me somewhere in my mind
On the border line of the edge
And where I walk alone
Read between the lines
of what's fucked up and everything's alright,

Check my vital signs to know
I'm still alive,
And I walk alone I walk alone,
I walk alone, I walk a....



I walk alone, and I walk a...

I walk this empty street
On the Blvd. of broken dreams
Where the city sleeps
And I'm the only one and
I walk a...


Egy elhagyatott úton sétálok
Csak ezt az egyet ismerem
Nem tudom merre visz de ott lesz
Az otthonom, így
Sétálok tovább magányosan

A szertefoszlott álmok
Üres útján sétálok
Ahol alszik a város
És ahol egyedül vagyok és
Magányosan sétálok
Csak sétálok, csak sétálok, csak…


Csak az árnyékom
Kísér el utamon
Csak az üres szívem
Dobogását hallani
Néha azt kívánom, hogy
Rámtaláljon valaki idekint
Magányos utam során

Az úton haladok lefelé
Ami kettéválaszt valahol a fejemben
Egyik felem a határvonal felé tart
Másik meg amerre egyedül sétálok
A sorok között olvasom hogy
Mi van elbaszva és minden úgy jó ahogy van

Ellenőrzöm az életjeleimet
Hogy megtudjam élek-e még
Aztán sétálok tovább magányosan
Csak sétálok, csak sétálok, csak…



Csak sétálok, csak sétálok, csak…

A szertefoszlott álmok
Üres útján sétálok
Ahol alszik a város
És ahol egyedül vagyok
És sétálok…

Majka :Mondd ami fáj

Hogyha arra ébredsz reggel, hogy kicsi ez a világ,
és bárki bármit csinál, az minden a te hibád.
A holnapot nem látod, mindenki utál,
mert kínszenvedés minden perc, jön nap-nap után.
Ahol nincsenek ízek, nincsenek képek,
nincsenek színek, nincsenek fények.
Lehajtott fejjel indulsz el ismét a harcba,
mert háború az élet és elhullik a gyáva.
Mert valami kezdődik, ember, és valami véget ér,
és csak Isten dönthet arról, hidd el, mikor mennyit élj.
Ha százszor kérded őt és százszor nem felel,
ő látja még, hogy jó vagy rossz vagy, kapsz, mit érdemelsz!
Az élet rendjén változtatni ne próbálj, nem tudsz,
mert az egyik pofont te adod, de a másik elől futsz.
Jutalmat ne várj, nem lesz, csak megbékélsz a sorssal,
és beletörődsz abba, ez megint nem jó oldal.


Hát mondd ami fáj, az a múlt, a miénk
Hiába nézel fel az égre!
És sirsz, odafent nem hallja az ég.
Hiába minden, úgyis vége!
Hát mondd ami fáj, az a múlt, a miénk
Hiába nézel fel az égre!
És sirsz, odafent nem hallja az ég.
Úgyis vége!

Mert én alig múltam 22 és elővett az élet,
hát kisírt szemmel néztem végig mikor mire képes.
Akinek köszönhetek mindent, aki a karjaiban tartott,
aki törődött a két fiával, az most feladta a harcot.
És minden úgy ment tovább, mintha nem történne semmi,
én éreztem, hogy most először férfinak kell lenni.
Mert azt gondoltam becsaptak, és hazugság volt minden,
mert holtan feküdt mellettem, kit a példaképnek hittem.
Tudom az az élet rendje, temeted a véred, de miért pont most,
és miért pont így, és folyton csak ezt kérdem.
Mert nem múlik el nap, hogy én ne gondoljak arra,
hogy mosolyogva tolna le, csak úgy ahogyan szokta.
Mert eltelt 3 év és nekem összejött az élet,
mert embereknek tízezrei nézik ahogy élek.
És tudom nagyon jól, hogy ő is figyeli az utam,
és ha rám néz akkor azt gondolja: Büszke vagyok fiam!


Hát mondd ami fáj, az a múlt, a miénk
Hiába nézel fel az égre!
És sirsz, odafent nem hallja az ég.
Hiába minden, úgyis vége!
Hát mondd ami fáj, az a múlt, a miénk
Hiába nézel fel az égre!
És sirsz, odafent nem hallja az ég.
Úgyis vége!

Én már gyerek fejjel értetlenül néztem
míg más remegett a rossztól, én az ördögtől sem féltem.
Pedig senkitől sem láttam, valahogy mindig odaálltam,
ahol egy árva szava többet ér, mint ha más mondana százat.
Én mitől féljek? Nekem az Isten hamar megmutatta,
hogy ha Ő elfordul tőled, akkor dühösen néz vissza.
Meg, hogy olyan keresztet ad, ami majd maga alá temet,
mert mit kínlódjon értem, ha a rossz meg velem nevet.
És ha visszakérdezhetnék, én egyből meg is tenném,
akit csak úgy elvettél, azt csak úgy visszavenném.
Egy szavad sem lehetne, aki így előre fizet
az egy ima helyett, Uram, most már átkozódik tizet.
Mert te osztasz úgy mindent, hogy az ember nem is tudja,
hogy mit kap majd a bánatára, s mit kap majd a jóra.
Ezért várom a választ, velem vajon minek tetted,
ami a jóhoz kellett volna tőlem túl korán elvette
Hát mondd ami

Hollós Ilona: Valaki kell Nekem is......

Valami úgy ég idebenn,
Tavaszi láng gyúlt szívemen.
Szememben lázas fények lángolva égnek,
Sodor az ár, ideje már.
Boldogság nekem is jár!

Valaki kell Nekem is, aki csak az Enyém,
aki társ egy hosszú életen át.
Értem bármire kész, és ha bárhova néz,
mindig és mindenhol csak Engem lát.

Valaki kell Nekem is, aki mellettem áll,
aki jóban, rosszban mindig Enyém.
Kinek hangulatát, minden titkos gondolatát,
már a két szemébe nézve értem Én.

Aki úgy, ahogy Én, sokat élt egyedül,
aki mindig magányos úton járt.
Aki úgy, ahogy Én, olyan végtelenül,
egész életében társra várt.

Valaki kell Nekem is, aki hozzámvaló,
kit a sors is Nékem rendelt talán!
És ha él valahol, addig járok, s kutatom Én,
míg a szívem egyszer majd csak rátalál.

Aki úgy, ahogy Én, sokat élt egyedül,
aki mindig magányos úton járt.
Aki úgy, ahogy Én, olyan végtelenül,
egész életében társra várt.

Valaki kell Nekem is, aki hozzámvaló,
kit a sors is Nékem rendelt talán!
És ha él valahol, addig járok, s kutatom Én,
míg a szívem egyszer majd csak rátalál,
míg a szívem egyszer majd csak rátalál......

/Zene:Majláth Júlia; Szöveg:ifj. Kalmár Tibor/

Fekete Vonat :Hol van az a Lány?

Újra reggel van, de te sajnos nem vagy itt velem!
A szerelem messze szállt már, de téged őriz a szívem!
Semmi nem jó nélküled, mert már nem vagy az enyém!
Megcsókolni újra a szád, ó, bárcsak tehetném!
Hol az, aki tiltja, hogy rám nézz?
Ki az, aki tiltja, hogy megcsókolj?
Tudom, hogy a szíved már másé,
De az, amit én mondtam, az nem bók volt, szívből szólt!

Hol van az a lány, aki tudja, hogy mitől lennék boldog újra?
Hol van az a szép, ami nincs már, a szívem csak téged vár!
Mindig ugyanúgy csak várlak, én keresnélek, de nem talállak!
Eljön az a nap, mikor itt leszel, és én nem engedlek el.

A zene se nyugtat már, tudod, mert nem hallom a hangodat.
Nem tetszenek a filmek, mert nem látom az arcodat.
Nem tudok így élni, nélküled én nem létezem.
Senki nem tud rólad semmit, hiába kérdezem.

Hol az, aki tiltja, hogy rám nézz?
Ki az, aki tiltja, hogy megcsókolj?
Tudom, hogy a szíved már másé,
De az amit én mondtam, az nem bók volt, szívből szólt!

Hol van az a lány, aki tudja, hogy mitől lennék boldog ujra?
Hol van az a szép, ami nincs már, a szívem csak téged vár!
Mindig ugyanúgy csak várlak, én keresnélek, de nem talállak!
Eljön az a nap, mikor itt leszel, és én nem engedlek el.

Húúúúú, gyere vissza már, gyere vissza hozzám,
gyere nagyon várlak már, naagyon várlak már.
Gyere vissza mostmár, a szívem téged váár,
miért nem érted azt, hogy fáj, miért nem érted már.

30Y : Bogozd ki - dalszöveg


Csinálj olyat, hogy másnap szégyeld,
hogy vele kefélsz és más nevével ébredsz
és ha kérdezi másnap, hogy ki az a nő, kussolj simán.

Csinálj olyat, hogy dicsérnek érte,
hogy ne húzd le addig, amíg más meg nem nézte,
és csak azt kívánd meg, amit más is megkíván.

Szóval, ennyit a lázadásról,
ennyit arról, hogy félre,
amit összemuzsikálsz nyáron,
azt raktározd el még télre.

Szóval, ennyit arról, hogy dicső,
szóval, ennyit arról, hogy szégyen,
amit összekuszálsz nyáron,
azt bogozd ki télen.

Azt mondta, neki még nem volt úgy mint velem,
hogy nem csak szex, hanem hogy é-é-érzelem, hogy
szívek találkoztak, és hogy őt nekem szánta az ég,
mondom hiába....
Aztán megszokta lassan, hogy horkolok,
és már kevésbé játszanak a hormonok,
megfagytak, vagy az az "über ich", tudod,
tartja frankón fogságba.

Szóval, ennyit a lázadásról,
ennyit arról, hogy félre,
amit összemuzsikálsz nyáron,
azt raktározd el még télre.

Szóval, ennyit arról, hogy dicső,
szóval, ennyit arról, hogy szégyen,
amit összekuszálsz nyáron,
azt bogozd ki télen.

Omega: Nyári éjek asszonya

Ha álmaid játszanak veled,
Meglátod őt, és rabul ejt a vágy,
Hiába követed, nem éred el
A nyári éjek asszonyát.

Szerelme több, mint múló pillanat,
Végigkísér egy élten át,
Ha érezted, már soha nem felejted el
A nyári éjek asszonyát.

A kínzó vágy szívedben elcsitul,
De enyhülést nem hoz reád,
És viszonzatlan szerelemmel gyűlölöd
A nyári éjek asszonyát.

Oly színtelen a legszebb női arc,
S mellette halvány a valóság.
Óh Istenem, add meg nekem, hogy feledjem
A nyári éjek asszonyát!

/Gammapolis, 1979/

Állítólag a dalszöveget Bródy János írta Várszegi Gábor neve alatt.

és kivételesen most egy natúr kép...




OK-ok! legyen egy szép dalszöveg is...

Emberek-Tábortűz

Isten hozott, hisz csak a jók jöhetnek el
Ülj hát közel, a szeretet éltet, átölel
S ki a csillagok közt él, mind aki rég odaköltözött
Most visszatér s leül a tűz mögött

Refr.: Sok szív mélyén
Ott ég ez a tűz egy kör közepén
Egy dal, s Te újra mellém ülsz
És lobog a tábortűz, a szél belekarolt
Egy dal, és újra köztünk élsz
Ma újból Te zenélsz, úgy van, ahogy rég volt
Egy dal, s Te újra mellém ülsz
És lobog a tábortűz, a szél belekarolt
Szól egy dal, és a lelkünk összeér
A gyönyörű tűzfénynél, napszínű a hold

Súgd meg nekem, tudod, így ígérted rég
A nagy titkokat, amit egy kisgyerek nem ért
Hiszen annyi minden volt, amire nem jutott idő
Pár pillanat, most hogy legyen múlt, jelen, jövő

Refr.: Sok szív mélyén...

Isten veled, a könnyem nézd ma el
Mondj egy mesét ahogyan régen, csak ennyi kell
Ez a tűz örökkön ég, semmi nem dúlhatja szét
A lelkekért, akiket rejt az ég

Refr.: Sok szív mélyén...

(szövegíró : Valla Attila)