Köszi Szilva!
Anno 2 éve így indítottam e topicot...

Ha már a másikba a zenét betettem jöjjön hát ide a szövege:

P-Mobil: A zöld, a bíbor és a fekete

Kereslek végtelen utakon, de csak a semmi vár
Dörögve zúgnak a betonon lánctalpas éjszakák
Falakról bámul az unalom, csak a csend szól rám
Csillagok hullnak, születnek újak és te messze jársz.

Zöld csillag kihunyt az égen, a csónak partot ért
Hideg csendben fekete minden, legyen az álmod,
Legyen az álmod szép.

Állok a felnyitott hidakon zavaros víz fölött
Kereslek túltömött buszokon, bezárt ajtók mögött
Állok ott ahol a szobád van, bíbor köd szitál
Csillagok hullnak, születnek újak és te messze jársz.

Zöld csillag kihunyt az égen, a csónak partot ért
Hideg csendben fekete minden legyen az álmod szép.

Játszd el a dalt ami sose szólt, vedd fel a fehér gitárt
Játszd el régi húrokon az utolsó utazást
Idegen árnyak a színpadon, folyik a show tovább
Csillagok hullnak, születnek újak és te messze jársz.

Zöld csillag kihunyt az égen, a csónak partot ért
Hideg csendben fekete minden, legyen az álmod szép.

Zöld csillag kihunyt az égen, a csónak partot ért
Hideg csendben fekete minden, legyen az álmod szép
Legyen az álmod szép. (Ez egy válasz MmePrune üzenetére (2008. 05. 12. hétfő 08:54), amit ide kattintva olvashatsz)

Quimby : Most múlik pontosan

Most múlik pontosan,
Engedem had menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
Villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem.

Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót
csőrében szalmaszál
Magamat ringatom,
még ő landol egy almafán
az Isten kertjében
almabort inhalál

Vágtatnék tovább veled az éjben
Az álmok foltos indián lován
Egy táltos szív remeg a konyhakésben
Talpam alatt sár és ingovány

Azóta szüntelen
őt látom mindenhol
Meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol
szilánkos mennyország
folyékony torztükör
szentjánosbogarak fényében tündököl

Egy indián lidérc kísért itt bennem
Szemhéjain rozsdás szemfedő
A tükrökön túl fenn a fellegekben
Furulyáját elejti egy angyalszárnyú kígyóbűvölő

Nekem ez a kedvenc számom Quimbitől.

Én má' nem muzsikálok,
csak egy jelet adok a gépnek:
ő mutassa meg helyettem,
ahogyan mozdul bennem a lélek.
Kicsit félek, de arra gondolok,
vajon mit várok a sorstól,
ha hányok az édestől,
és izzadok a sóstól.

Refr:
Egyre csak fújja,
Legyen a gépnek halleluja! (x2)

Nem vagyok én részeg,
csak hát igen-igen kába,
Ha szerelmes az ördög, uh,
tudod, ő nem szeret hiába,
Most már dobozban, ami fontos,
azon lakat, és lakat a szádra,
Csendben élvezz bele
a fürdőkádba.

Refr:
Egyre csak fújja…

Én má' nem muzsikálok,
csak egy jelet adok a gépnek:
ő mutassa meg helyettem,
ahogyan mozdul bennem a lélek,
Kicsit félek, de arra gondolok,
vajon mit várok a sorstól,
ha hányok az édestől,
és izzadok a sóstól.

Refr:
Egyre csak fújja…

Én má' nem muzsikálok,
csak egy jelet adok a gépnek: (egyre csak fújja)
ő mutassa meg helyettem,
ahogyan mozdul bennem a lélek, (legyen a gépnek halleluja)
Kicsit félek, de arra gondolok,
vajon mit várok a sorstól, (egyre csak fújja)
ha hányok az édestől,
és izzadok a sóstól. (legyen a gépnek halleluja)

Nem vagyok én részeg,
csak hát igen-igen kába, (egyre csak fújja)
Ha szerelmes az ördög, uh,
tudod, ő nem szeret hiába, (legyen a gépnek halleluja)
Most már dobozban, ami fontos,
azon lakat, és lakat a szádra. (egyre csak fújja)
Csendben élvezz bele
a fürdőkádba. (legyen a gépnek halleluja) (Ez egy válasz MmePrune üzenetére (2008. 05. 12. hétfő 14:02), amit ide kattintva olvashatsz)

Bon-Bon Köszönöm ,hogy vagy nekem :
1. Nehezen találtam rád,
Csavarogtam hosszú éveken át.
Valahol mindig várt
Egy szerelem, s egy forró ágy.

2. Sosem kellett több ennél,
Nem akartam jobbat, mint ami jár.
De a te lelkednél
Megpihennék már.

R. Hidd el, ha kell, elmondom százszor:
Köszönöm, hogy vagy nekem.
A legszebb dal sem szólhat másról:
Köszönöm, hogy vagy nekem.

3. Veled minden percem szép,
S tudom azt, hogy végleg itt maradok.
Ami volt elmúlt rég.
Köszönöm most jól vagyok.

4. Nehezen találtam rád,
De most végre nálad ébredek fel.
Nagyon sok éven át
Nem engedlek el.

R. Hidd el, ha kell, elmondom százszor:
Köszönöm, hogy vagy nekem.
A legszebb dal sem szólhat másról.
A legszebb dal is rólad szól.
Veled maradok még, nekem ennyi elég.
Neked érezned kell, soha nem hagylak el.

Máté Péter: Engedj el

Nem kell, hogy a hangod mindig halljam én,
Nem kell, hogy az arcodat lássam én,
Az kell, hogy a lényeg bennem itt legyen,
Fogja át a szétfutó életem!

Refr.:
Nem kell, hogy a nappal reánk döntse gond-falát,
Csakis az kell, hogy az álmot veled álmodjam tovább!

Engedj el magam útját járni már,
Szabad vágyaimnak élni már,
El nem rabol tőled a nagyvilág!

Engedj el, nehogy titkon sírni láss,
Soha el nem térít senki már,
És megjövök én boldogan hozzád!

Így vigyázok rád!

Nem kell, hogy a harcot harcold énvelem,
Nem kell, hogy egy szélvihar elvigyen,
Az kell, hogy a rosszat meg ne tudd sosem,
Minden múló pillanat jó legyen!

Refr.

Engedj el, nehogy titkon sírni láss,
Soha el nem térít senki már,
És megjövök oly boldogan hozzád!

Tankcsapda : Adjon Az Ég


Küldd el ismerősödnek ezt a dalszöveget!
Ajánld minden olvasónak!
Embed: mi ez?
Amikor összehozta az Isten a világot
A Férfiból egy darabot kivágott hogy
Megcsinálja neki belőlle a Nőt
Azóta áldják a fiúk a Teremtőt
Aki az életnek értelmet adott
A történetet már mindenki hallotta
Van aki él és akad aki halott
A világ a lelkét az Ördögnek eladta
Vasárnap reggel a templomban tömeg
Van aki fiatal és van egy csomó öreg
Van aki hiszi és van aki vallja hogy
A születés az eleje
A halál meg az alja az életnek
Szerintem tévednek
Ehhez semmi köze nincs az éveknek
Remélem érted amiről éneklek,
A dolgok bármikor utólérhetnek

Bánattal vagy örömmel de én
Harcolok foggal körömmel
Az Élettel a Halállal vagy
A jóból egy jó nagy kanállal
Adjon az Ég (ÉG!!!)mindent
Amit szeretnék
Adjon az Ég...

Vasárnap reggel a templomban tömeg
Van aki fiatal és van egy csomó öreg
Van aki hiszi és van aki vallja hogy
Van aki a hangját hallja és
Mindent lát a Szívén át és
Ha baj van benyom egy szirénát
Ha kinyújtod Ő majd fogja a kezed és
Mindenen keresztül vezet
Bánattal vagy örömmel de én
Harcolok foggal körömmel
Az Élettel a Halállal hogy
A jóból egy jó nagy kanállal
Adjon az Ég (ÉG!!)mindent
Amit szeretnék
Adjon az Ég...

Van aki ésszel van aki pénzzel
Van aki egyszerű puszta kézzel
Van aki tudja van aki érti
Van aki az életét se’ félti
Van aki mindíg van aki egyszer
Van aki gyűlöl van akinek tetszel
Van aki ellened van aki érted
Úgy kapod ahogy kérted
Az életedet úgy kapod ahogy...

Bikini: Mielőtt elmegyek...

Nagy magányomban álmodoztam rólad,
Hogy egy napon visszajössz hozzám.
Képek, amiket itt hagytál nekem,
Egy emlék már, mely még mindig él.

Ha rossz perceim vissza-vissza térnek,
Ha véletlenül megtalállak téged,
Nézlek, és én már semmit nem értek,
Hogy búcsúzóul mért mondtad nekem:

"Mielőtt végleg elmegyek,
Kapsz egy képet rólam,
Ha hiányzom, ezt mindig nézheted,
Szét is tépheted."

Négy szürke fal, egy rádió, egy asztal,
Egy nagy trikó, ezt még tőled kaptam,
Képek, én már semmit nem értek,
Hogy búcsúzóul mért mondtad nekem?

Kispál és a Borz : Bikiniben láttam meg--------


Bikinibe' láttam meg őt kint a strandon.
Nem hiszem, hogy tíz centi volt az egész.
Egy zsebkendőből esküszöm,
Egy fürdőkosztüm pont kijön,
Még sose láttam ilyen takarékos nőt.

Rohan az idő, Már oly rég együtt járunk
Valamire mégiscsak rájöttem én
A nyár oly gyorsan múlik el
És télen bunda, csizma kell
Mostmár megtanított ő,
Hogy csak nyáron takarékos a nő

Rohan az idő, Már oly rég együtt járunk
Valamire mégiscsak rájöttem én
A nyár oly gyorsan múlik el
És télen bunda, csizma kell
Mostmár megtanított ő,
Hogy csak nyáron takarékos a nő

Bryan Adams - Mindent amit teszek (éreted teszek)

Nézz a szemembe, és látni fogod,
mit is jelentesz nekem.
Nézz a szívedbe, nézz a lelkedbe,
és amint megtalálsz ott, ne keresgélj tovább.

Ne mond, hogy nem értékeled, amiért próbálkozom.
Nem mondhatod, hogy nem értékeled, amiért áldozatot hozok.
Tudod, az igazság az,
hogy mindent amit teszek, érted teszek.

Nézz a szíved mélyére, és látni fogod,
hogy nincs ott semmi rejtegetnivaló.
Ha elfogadnál olyannak, amilyen vagyok,
én feláldoznám magam érted.

Ne mond, hogy nem értékeled, amiért küzdök.
Nem tehetek róla, nincs más, amiért éljek.
Tudod, az igazság az,
hogy mindent amit teszek, érted teszek.

Nincs még egy olyan szerelem, mint a tiéd.
És nincs még egy, amiért ennyit áldoznék.
Nincs olyan hely, ahol nélküled lennék.
Soha nem is lesz, soha.

Nézz a szíved mélyére bébi...

Nem mondhatod, hogy nem értékeled, amiért próbálkozom.
Nem tehetek róla, nincs más, amiért éljek.
Igen, küzdenék érted, hazudnék érted,
szembenéznék az ellenséggel, és igen, meghalnék érted.

Tudod, az igazság az,
hogy mindent amit teszek, érted teszek.

Riddler:
Hegyen völgyön átjárok itthon egyhelyben ülve
ez egy börtön, hát látod viszont egyben el tűrve
minden sérelem. mindig más dönt, mi az mit rád önt?
csók vagy ölelés, persze, megint csak pár rönk
a hátamra, szokásos fából keresztet formálva
jól látja hol járt a srác, még is ott vágja
meg, ahol legmélyebb a seb, szörnyen vérzik
már nem érdekel, csak az bánt hogy közben nézi
aki segithetne végre színt vetíthetne a monokrómba
ódon óra kattan, vége, hiába, mondom sorba
az érveket, egyenes nyilak, mégis mind félre megy
utolsó pénzem adtam oda egy arra járó részegnek
oh, ez csak ámor, kinek pár bor a mámor
egy béna bérgyilkos, ki mindig rossz helyen talál el
hagyjál el nyugodtan felejts el te is, rég megszoktam
pedig nálam minden benne van abban az egy szóban...

Pixa:
hmmmmm, örökké nem eshet!
derülj ki ééég, hadd felejtsek!
hmmmmm, örökké nem eshet!
hadd felejtsem el a szót,
hogy szeretlek, hogy szeretlek

Riddler:
Végre, nem csak a régi jó mégis ezer új békjó
feszül lábamon, mostmár örömmel átadom
ha kell és futok nélküle, ennyi bőven elég volt
én, kit könnyen ignoráltál, hogyha feléd szólt
de rég volt - mért mondod? hisz most történt egy perce
veled félúton találkoztam, mondtad később legyek ott,
mentem tovább, árnyékomként a történtek terhe
azt hittem mit megkerültem csalódások hegye volt, de nem!
csak az illúziók völgye, ez a nyíl úgy is jó görbe,
kilövöm, vajon hol fúródik földbe?
nem csaltál tőrbe, ott bűnös a tükörben
a szokásos képlet: megint én tehetek mindenről
a szeretet mindent öl utána életet ad tudom
de a fajtám és én csak mérteket kap, unom,
hogy nincs kiért élnem, ezért nem riaszt a halál,
fekete szárnyaim kitárva repülök fölé és nevetek
veletek leszek barátok, mindig, fénnyel érkeztem
mint egy vámpír, de hogy szeresselek, nem kell vérezned
kérdezd meg és megmondom mikor mit mért tettem
vagy hogy soraim kinek szólnak, mi mögött kit értettem
metafórák, képek, ez a formám tényleg
ennyit tudok sajnálom, kinek fáj majd a halálom
ennyi hajt még meg hogy majd, föntről én nevessek
értsd igy ha azt mondom: örökké nem eshet...

Pixa:
hmmmmm, örökké nem eshet!
derülj ki ééég, hadd felejtsek!
hmmmmm, örökké nem eshet!
hadd felejtsem el a szót,
hogy szeretlek, hogy szeretlek

Riddler:
Eső mossa arcom, mennydörgés után villámlás
egy hang szól - nyugodj meg! mostmár mindjárt más
minden, végre véget ér a filmem
megint én futottam zátonyra egy térdig érő vízben
egy tengerjáró, megyek hát jó
csak legyen pár szó még hogy tudjad nekem mit jelent
mért veszek mindent komolyan? nem tudom mi az 'boldogan'
hol voltam, hol leszek, hogy bennem mégis hol fogan
a gondolat, hogy alattam mindig végtelen szakadék
mért kapaszkodok beléd, mért mondom hogy maradj még?
szaladnék de haladék nincs még messze a finish
mondhatsz bármit, de hogy elhiggyem, kérlek most írd is!
ha az eső eláll, az első feláll, a srác szemben veled
elképednél, ha tudnád mit lát benned, szeret
nem megy, megint túl hamar tettem valamit
ami évekre zár be és csak egy percre szabadít...

Riddler:
Hegyen völgyön átjárok itthon egyhelyben ülve
ez egy börtön, hát látod viszont egyben el tűrve
minden sérelem. mindig más dönt, mi az mit rád önt?
csók vagy ölelés, persze, megint csak pár rönk
a hátamra, szokásos fából keresztet formálva
jól látja hol járt a srác, még is ott vágja
meg, ahol legmélyebb a seb, szörnyen vérzik
már nem érdekel, csak az bánt hogy közben nézi
aki segithetne végre színt vetíthetne a monokrómba
ódon óra kattan, vége, hiába, mondom sorba
az érveket, egyenes nyilak, mégis mind félre megy
utolsó pénzem adtam oda egy arra járó részegnek
oh, ez csak ámor, kinek pár bor a mámor
egy béna bérgyilkos, ki mindig rossz helyen talál el
hagyjál el nyugodtan felejts el te is, rég megszoktam
pedig nálam minden benne van abban az egy szóban...

Pixa//Ref.:
hmmmmm, örökké nem eshet!
derülj ki ééég, hadd felejtsek!
hmmmmm, örökké nem eshet!
hadd felejtsem el a szót,
hogy szeretlek, hogy szeretlek

Riddler:
Végre, nem csak a régi jó mégis ezer új békjó
feszül lábamon, mostmár örömmel átadom
ha kell és futok nélküle, ennyi bőven elég volt
én, kit könnyen ignoráltál, hogyha feléd szólt
de rég volt - mért mondod? hisz most történt egy perce
veled félúton találkoztam, mondtad később legyek ott,
mentem tovább, árnyékomként a történtek terhe
azt hittem mit megkerültem csalódások hegye volt, de nem!
csak az illúziók völgye, ez a nyíl úgy is jó görbe,
kilövöm, vajon hol fúródik földbe?
nem csaltál tőrbe, ott bűnös a tükörben
a szokásos képlet: megint én tehetek mindenről
a szeretet mindent öl utána életet ad tudom
de a fajtám és én csak mérteket kap, unom,
hogy nincs kiért élnem, ezért nem riaszt a halál,
fekete szárnyaim kitárva repülök fölé és nevetek
veletek leszek barátok, mindig, fénnyel érkeztem
mint egy vámpír, de hogy szeresselek, nem kell vérezned
kérdezd meg és megmondom mikor mit mért tettem
vagy hogy soraim kinek szólnak, mi mögött kit értettem
metafórák, képek, ez a formám tényleg
ennyit tudok sajnálom, kinek fáj majd a halálom
ennyi hajt még meg hogy majd, föntről én nevessek
értsd igy ha azt mondom: örökké nem eshet...

Refrén//:

Riddler:
Eső mossa arcom, mennydörgés után villámlás
egy hang szól - nyugodj meg! mostmár mindjárt más
minden, végre véget ér a filmem
megint én futottam zátonyra egy térdig érő vízben
egy tengerjáró, megyek hát jó
csak legyen pár szó még hogy tudjad nekem mit jelent
mért veszek mindent komolyan? nem tudom mi az 'boldogan'
hol voltam, hol leszek, hogy bennem mégis hol fogan
a gondolat, hogy alattam mindig végtelen szakadék
mért kapaszkodok beléd, mért mondom hogy maradj még?
szaladnék de haladék nincs még messze a finish
mondhatsz bármit, de hogy elhiggyem, kérlek most írd is!
ha az eső eláll, az első feláll, a srác szemben veled
elképednél, ha tudnád mit lát benned, szeret
nem megy, megint túl hamar tettem valamit
ami évekre zár be és csak egy percre szabadít...

(Júlia)
Szerelem ég szemében,
ki akarja fenn az égben?
Melyik csillag vagy Isten,
hogy Júlia így szeressen?

Mit bánom én, ha tiltják,
csak mert Rómeónak hívják!
Bármi az ár, mit kér az Ég,
semmiség szerelmemért!

Apáink ellenségek,
a vonzódás hát vétek!
Egy gonosz égi tréfa,
hogy Rómeó és Júlia!

(Rómeó)
Szerelem ég szemében,
ki akarja fenn az égben?
Melyik csillag vagy Isten,
hogy Rómeó így szeressen?

Ezért ha kell, esengek!
Harcolok, ha másként nem megy!
Mert tudom lesz, ki ellenáll,
de nekünk itt ez jár!

(Rómeó és Júlia)
Haragjuk bárhogy szítják,
fogódzunk annál inkább!
Együtt leszünk, ha baj van,
együtt örömben, harcban!

(Júlia)
Tréfának szánták ott fenn!

(Rómeó)
Hogy én pont Őt szeretem!

(Rómeó és Júlia)
Szerelem ég szemében,
ki akarja fenn az égben?
Melyik csillag vagy Isten,
hogy engem így szeressen?

Melyik csillag vagy Isten,
fogadja hálánk ott fenn!
Oly szép ez égi tréfa,
hogy Rómeó és Júlia!

Hova mész, hova futsz, mondd, hogy jó reggelt!
Ölelj át, a világ épphogy életre kelt!

Az aki szép, az reggel is szép,
amikor ébred még ha össze is gyűrte az ágy,
alakul még az igazi kép,
nézni szeretném a színek, meg a fény
hogyan fonnak Rád ma új ruhát!

Az légy, aki vagy, érezd jól magad,
és ha elhajózom hosszú vizeken,
néhány kikötő még útba ejthető,
de úgyis visszaérkezel.

Ébredés, változás, minden új nap új,
ölelj át, mitől félsz ennyi hajnalon túl?
Az aki szép, az reggel is szép,
amikor ébred még ha össze is gyűrte az ágy
ne siess még, ne siess úgy, mondok valamit,a tükröd hazudik,
nehogy elhidd, hogyha másnak lát!

Az légy, aki vagy, érezd jól magad,
és ha elhajózom hosszú vizeken,
néhány kikötő még útba ejthető,
de úgyis visszaérkezem.

Az aki szép, az reggel is szép,
amikor ébred még ha össze is gyűrte az ágy,
ne siess még, ne siess úgy, mondok valamit,a tükröd hazudik,
nehogy elhidd, hogyha másnak lát!

Az légy, aki vagy, érezd jól magad,
és ha elhajózom hosszú vizeken,
néhány kikötő még útba ejthető,
de mindig visszaérkezel!

Kórus: Az légy, aki vagy, érezd jól magad...

Néhány kikötő még útbaejthető,
de mindig visszaérkezel!

Mindig visszaérkezel!

Edda :Ünnep

Szakadt függöny az ablakokban,
Öregek egymagukban,
Ha tudnám, lecsókolnám a százéves ráncokat.

Szülők egymástól elvadulva,
Gyerekek eltaszítva,
Ha tudnám, összefognám a széthullott családokat.

Lány és fiú együtt sétál,
Test a testtől megoldást vár.
Nem szabad, hogy elfelejtsék kimondani: szerelem.

Egy út van, én ebben hiszek:
A mindent elsöprő szeretet,
A rossz felett győzni fog a jó!

Ref.:
Ünnep oly szép, a gyertya ha ég,
A szeretet asztalánál ott ülünk mindannyian.
Hó és hideg, de a szándék meleg,
A kevés is több lesz, ha a szíved adod bele.

Együtt így jó, nincs is rá szó, nem lehet papírra írni,
Egyszerűen érezni kell.
Ünnep oly szép, a gyertya ha ég,
A szeretet asztalánál, ott ülünk mindannyian.
-------------------------------------------------

Edda:Álmodtam egy világot magamnak...

Időm kevés, mégis hajt valami tovább ,
Kormos városomban rám , nem várnak csodák
Hajszolt kutyák futnak az út menti porban,
Új filmeket adnak a régi mozikban.

Fáztam eleget az utcák kövén,
Falhoz dőlve rád vártam én.
Hosszú vonatsíneken kóboroltam tovább
Időm kevés, mégis hajt valami hozzád.

Titkaim nem őrzi senki meg
De szívemben a dal megmarad nekem
Újra átélem örök hangjait,
Ha szól az ének, álmodom , a világot veled.

Ref.:
Álmodtam egy világot magamnak,
Itt állok a kapui előtt.
Adj erőt, hogy be tudjak lépni,
Van hitem a magas falak előtt.

Fáztam eleget az utcák kövén,
Falhoz dőlve rád vártam én.
Hosszú vonatsíneken kóboroltam tovább
Időm kevés, mégis hajt valami hozzád.


Ref.:
Álmodtam egy világot magamnak,
Itt állok a kapui előtt.
Adj erőt, hogy be tudjak lépni,
Van hitem a magas falak előtt.
------------------------------------------------

Edda:Hűtlen

Ment a hűtlen nehéz fejjel
Visszamenne, de ő már nem kell,
Érzi, hálátlan lett sorsa.
Keserű könnye arcát mossa.

Arra gondol, őt ki szerette.
Ha szerette, el mért engedte.
Vissza nem jön többé soha.
Bárcsak békén hagyták volna.

Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje vár.
Nem számolja a napokat már.

Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.

Megállt egyszer, visszanézett
Nézte, nézte a messzeséget.
Sárga lámpák jelzik útját.
Otthon hagyta minden múltját.

Ment a hűtlen nehéz fejjel.
Tudja jól, hogy ő már nem kell.
Ég veletek! Mást nem mondott.
Szeme túlragyogott minden csillagot

Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje vár.
Nem számolja a napokat már.

Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.

Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje már.
Nem számolja a napokat már.

Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.

Republic : Elindultam szép hazámból

Elindultam szép hazámból
Sír az ég felettem
Azt hallottam várnak már rám
Túl a magas hegyeken

Lovam hátán sejehajj
Félrefordult a nyereg
Nem ölelsz már engem többé,
Nem!

Elátkozott föld a szívem
Gyászban vagyok teérted
Árva lettél mindörökre
A harang szól most feletted

Lovam hátán sejehajj
Félrefordult a nyereg
Nem jöhetsz már vissza hozzám,
Nem!

Lovam hátán sejehajj
Félrefordult a nyereg
Nem ölelsz már engem többé.
Nem!

Lovam hátán sejehajj
Félrefordult a nyereg
Nem jöhetsz már vissza hozzám.

Máté Péter :Mondd mért szeretsz te mást...

Emlékeim közt van egy tépett levél,
Levél, melyet nem is küldtem el.
Féltékenység szülte e bolond szenvedélyt,
De olvassuk csak el, mit mondd a levél:

“Mondd, miért szeretsz te mást, és én csak téged?
Miért másnak örülsz úgy, ahogy én néked?
Ha mellém sodort egyszer már az élet,
Én nem engedlek oly könnyen el.

Mondd, miért adtál reményt és oly sok álmot,
Ha mástól akarod a boldogságot?
Mondd, miért fogadtad el szerelmes szívem,
És hogyha elfogadtad, most miért dobtad el?

Refr.: (2x)
Az első pillanatban megmondhattad volna,
Szólhattál volna, ne kezdjük el.
De te lázba jöttél, s lágyan átkarolva,
Hozzám hajolva hazudtad el:

Hogy nem szeretsz te mást, enyém a szíved,
S lásd, kis búcsúlevél lett az ígéret.”
De én ezt a kis levelet most összetépem,
Ha így akartad, hát nekem sem fáj.
****************************************************
Kormorán :Ha most kérdeznél...

Ha most kérdeznél,
elmondanám –
Volt egyszer egy este –
amikor,
mint csillagok gyúltak ki alattunk a város fényei,
tudtam –
téged kereslek.
Fáztál,
és takarót adott neked a szeretet,
s egy pincér, meg a sötétség puha teste,
a bátortalan vágy,
hogy valakit ismét szeressek,
Mert féltem az újtól,
nehogy valakit ismét elveszítsek.

Volt egy mosoly is még –
voltak lopott csókok,
lopott volt minden pillanat,
az örömök, a kínok.

Már tudom, semmi sem volt igaz,
már tudom,
illúzió volt minden –
Nem volt igaz az ölelés...
...De nem fáj már: a „Nincsen”.

Most már szinte mindegy,
mit írtam akkor
mit éreztem éppen
Már nem karcolt több csíkot a bánat
az éjszakai égen.

Ne mondj semmit még,
mert véget ér az álom.
Felébredünk, s egymásra nézve
semmit sem találunk
Áttetsző testünkkel kapaszkodunk egymásba,
szorítjuk a semmit
mert nem tudhatjuk mi jön még
meddig tart:
a Meddig?

Ne mondj semmit még,
így szótlanul szeretlek.
Olyannak, mint a kép:
mit önmagamnak festek.
Csak annyit mondj majd egyszer:
Jó reggelt ... az éjszakánknak vége
S megkapod az életet,
az életért cserébe.

Most legyünk csendben,
mert ránk zuhant az ég
Felállni nem lesz könnyű,
hallgassunk
most még...

(1 nap csak 1 hsz, amibe betehetsz több szöveget is! :tom)

Kormorán :Ki szivét osztja szét

Nincs szó, nincs jel,
nincs rajzolt virág.
Nem szállhat az égen
szárnya tört madár.

Nincs jó, ami jó,
nincs már, aki felel.
Nincs hely, ahová visszatér,
ki útra indul el.

Hol az arc, hol a kéz ?
Akiért, s csak azért ?
Hol a tér, ahol a fény
hozzád még elér ?

Kell, te legyél,
ki Nap lesz Éj után
te légy, aki megtalál
egy régi balladát.

Ki szívét osztja szét,
ő lesz a remény
Ki szívét osztja szét,
az élet csak övé
Ki szívét osztja szét,
követik merre jár,
hegyeken és tengereken túl
értik majd szavát.

Így légy te a jel,
ki új útra talál,
ki elmeséli valamikor
egy lázas éjszakán.

Ami volt (ami volt), s amiért (s amiért) :
- az minden a miénk ! -
de szava lesz a megbocsátás,
szava a szenvedély.

Az légy, ki sose fél,
ki a szívek melegét
összegyűjti két karjába,
mit nem téphet senki szét

Ki szívét osztja szét,
ő lesz a remény
Ki szívét osztja szét,
az élet csak övé
Ki szívét osztja szét,
követik merre jár,
hegyeken és tengereken túl
értik majd szavát.

Az légy, ki sose fél,
ki a szívek melegét
összegyűjti két karjába,
mit nem téphet senki szét

Választott, ki a múltat,
magában oldja fel,
őrző, ki érzi a hajnalt,
tudja ébredni kell.

Ki szívét osztja szét,
ő lesz a remény
Ki szívét osztja szét,
az élet csak övé
Ki szívét osztja szét,
követik merre jár,
hegyeken és tengereken túl
értik majd szavát.

Ha félsz, gyere búj mellém
szívem, szívedhez ér
_________________________________________________



nem figyelmeztetlek többet: 1 nap csak 1 hsz, amiben lehet több szöveg is! :tom

Riddler__Világosság
Fény, ez kell, mint a léthez az oxigén,
El kell, hogy veszítsd, hogy biztosan tudd mit ér.
Pár ember, pár érzés mi kilóg a sorból,
Mi felébreszt a világ okozta sokkból.
Mondd jól vagy, nincs semmi baj,
Pár őszinte kérdés, mi könnyen áthidal
Egy szakadékot, túlparton a világosság,
Ők megmondják, ha nem tudod, hogy vajon mi vár most rád.
Öröm, ölelés, örök önzetlen szeretet,
Kérdésemre mindig őszinte felelet,
Mit adnak a szülők, a testvérem, a szerelmem,
Barátok kikből kevés van, de nem kell több,
Mert bejött az, hogy rendbejött minden,
Ha ott voltak mellettem, mert már hittem
Sok mindenben és csalódtam is rengeteget,
Összekuporodva sírtam, az álmom nem engedett.
Nem tudom otthagyni a gonosz, sötét rengeteget,
Anyu segíts! kiáltottam, s máris keltegetett.
Magához ölelt, csitított, megnyugtatott.
Tisztelem, akár Édesapám, ki eljuttatott
Idáig, mindig megadta, mire szükségem volt
Jelenléte helyett engem szeretete kárpótolt,
A távolból tudtam, mindig csak ránk gondol,
Az otthon melege megvéd, ha kint vihar tombol.


Refrén 2x:

Hogy láss a sötétben fény kell, mit érzel,
Ő irántunk soha ne feledd, bármit érsz el,
Hiányuk csak akkor van, ha már nincsenek,
Akik őszintén szeretnek, hidd el, ők a mindened.


Egyetlen testvérem, most hozzád szólok,
Jól ismersz tudod, nem vagyok szónok.
Sokszor nem mondok ki valamit, de most nincsenek tabuk,
Ugyanúgy szeretlek téged is, mint Aput és Anyut.
Mindenki aludt, de én ébren voltam, mert féltem
Az árnyaktól, suttogva kértem,
Hogy hadd bújjak hozzád, mert biztonságot adtál,
Már akkor is, mint most is önzetlenül.
Földre kerül az ember, olykor teljesen elgyengül,
De a szerelem új reményt ad, újra fellendül.
Köszönöm kedvesem, kit Isten nekem teremtett,
Tudom én vagyok, ki nagyon sokszor szelet vet,
De vihar helyett napsütéssel válaszolsz,
Elviseled hibáim és szerelmesen átkarolsz
Olyan vagy, mint én, ez az oka a sok ellentétnek
Téged és engem nagyon kevés ember érthet
Meg, a lényeg, hogy szeretsz, én is szeretlek
S örökké ott leszek minden bajban melletted
Barátaim, kik kölüncök, mint én
Ti is vezettek a sötétben, hogyha többé nincs fény,
Ki vagyok én? ti megmondjátok, mert jobban tudjátok,
Mint én saját magamról
Ha majd harang szól nekem, tudom kik lesznek ott,
Tudom ki...ki életembe fényt hozott.



Refrén 2x:

Hogy láss a sötétben fény kell, mit érzel,
Ő irántunk soha ne feledd, bármit érsz el,
Hiányuk csak akkor van, ha már nincsenek,
Akik őszintén szeretnek, hidd el, ők a mindened.

Hidd el ők a mindened...ne engedd el őket, ne bántsd őket...vigyázz rájuk...vigyázz rájuk!

Korál:Kevés voltam neked....

Mégsem maradtál velem,
Nem tudom, most hogy legyen,
Én még mindig őrzöm a dalt,
De te már nem emlékezel.

És többé nem fogod a kezem,
Amikor elfog a félelem,
Hogy sok harcban kevés az értelem,
Az erőm túl gyorsan fogy el.

Pedig én úgy szerettelek,
Hogy szebben nem lehet,
S ha nem is voltam mindig veled,
Sose voltam ellened,
És csak benned hittem,
Most csak azt szégyellem,
Hogy így is kevés voltam neked.

Két év volt és úgy ment el,
Hogy szinte észre sem vettem.
Veled osztottam meg mindenem,
S te hagytad elveszítenem.

Pedig én úgy szerettelek,
Hogy szebben nem lehet,
S ha nem is voltam mindig veled,
Sose voltam ellened,
És csak benned hittem,
Most csak azt szégyellem,
Hogy így is kevés voltam neked.

Deák Bill Gyula : Rossz vér

1. Anyám nem kapott virágot,
Apám keze odavágott,
Aztán elhagyta a családot,
2xRossz vér, rossz vér.

2. Felfedezte a világot,
Pénzt nem küldött, nem is látott,
Vére vitte, nehéz átok,
2xRossz vér, rossz vér.

3. Anyám tudta, így is jól járt,
Békésen viselte sorsát,
Miattam félt, értem szolgált,
2xRossz vér, rossz vér.

4x Rossz vér

4. Éppen csak, hogy tíz elmúltam,
Cigaretta füstjét fújtam,
Már a szoknyák alá nyúltam,
2xRossz vér, rossz vér.

5. Ahogy lehet, fel is nőttem,
Sokat vertek, sosem bőgtem,
Senki sem várt semmit tőlem,
2xRossz vér, rossz vér.

6. Nem kérek és nem ígérek,
Nehezen, de csak megélek,
Elszórom az örökséget,
2xRossz vér, rossz vér.

Rossz vér , rossz vér...



Éljen soká Deák Bill Gyula