azt hogy?
kifejtenéd bővebben? (Ez egy válasz dr69 üzenetére (2007. 04. 17. kedd 10:00), amit ide kattintva olvashatsz)

Nem tudom? De bízok benne egyszer valaki megmondja.

Ok nem leszek soha bólógatós!
Amugy ha már a kapcsolatod elején hagyod , hogy mindig minden úgy legyen ahogy a párod akarja, akkor elvesztél ,már az elején meg kell értetni az asszonnyal ki a főnök , később úgyis átveszi feletted a hatalmat legalább az elején te legyél a jogar hordozó (Ez egy válasz dr69 üzenetére (2007. 04. 17. kedd 10:00), amit ide kattintva olvashatsz)

Nem csak az lehet egyedül aki ténylegesen egyedül van. S megkockáztatom, nem is biztos, hogy néki a legrosszabb.

A társasmagánynál nehezen tudok el képzelni rosszabb megoldást.

Akiegyedül van az azt tartsa szemelőtt hogy egyszer változni fog és körbe fognak titeket állni a pasik/csajok

Jéééé.....de érdekes. Majdnem 3 éve....bakker. (Ez egy válasz Jenó üzenetére (2007. 11. 06. kedd 07:56), amit ide kattintva olvashatsz)

Egyedül lenni szar de, senki sem boldog mindig

Egyedül levő fiúknak: ha nem szólítotok le lányokat, nem is lesz barátnőtök. Az első lépést mindig a férfinak kell megtenni. Ne várjátok, hogy a csajok másszanak rátok, mert 1. kiábrándító 2. elképzelhető, hogy mindenben ugyanúgy irányítani akarnak benneteket, mert papucsnak tűntök. Szóval mély levegő, szájat kinyit...(vagy az vm más? )

Én nem vagyok egyedül de lennék.

Több mint 1 éve egyedül vagyok :S

Voltam én is,de elvoltam 2 mostmár volt haverommal. (Ez egy válasz X üzenetére (2011. 04. 21. csütörtök 13:25), amit ide kattintva olvashatsz)

Kb. 2 hónapja vagyok szingli, az egyedüli bajom a faszhiány. Azelőtt kezdeményeztem, de mostanság sokkal jobban örülök, ha a pasi kezdeményez, sőt, kifejezetten izgat, ha határozott és nem fél. Szerintem az, hogy a nőknek kell kezdeményezni, ...

Ez így van... teljesen azonos a véleményünk...

Szia Ninacska! Teljesen igazad van!!!!
Fel kéne fogni hogy felnőtt emberek vagyunk, és ne viselkedjünk úgy mint valami válogatós prüd....

Tökéletesen egyetértek Veled!

Miért is vagyok egyedül?? Mert az élet ezt hozta. De minden nap vágyom a csajokra, mert nem lehet nélkülük élni

Egyetértek veled nem egy ember van az ismeretségi körömben, akinek a férje tele van lóvéval, mindenük megvan, gyönyörű , nagy ház, kívülről minden szupernek tűnik... csak éppen a feleség már évek óta külön alszik, nem mennek sehova együtt, nincsenek közös élményeik, de elválni sem akarnak, mert mit mondanak a többiek. Inkább legyen az ember egyedül, mint párban, de teljesen magányosan és elveszve...

Nemrég költöztem el barátnőmtől, két és fél hónapja, mert rohadtul egyedül éreztem magam abban a kapcsolatban.
Ha kedveskedtem az nem már nem volt jó, ha elhívtam valahová, akkor csak a szájhúzogatás volt, ha próbáltam romantikázni, akkor lerázott, hogy nincs kedve, fáradt, mert dolgozni meg edzeni jár és toleráljam ezt. Én toleráltam az ő dolgait, ő az én dolgaimat nem, mert önző, pedig nincsenek extrém igényeim.
Én ugyanúgy dolgozok és teszem a dolgaimat, meg intéztem az ő dolgait is. Kedveskedés, gyengédség nem volt a végére irántam, csak egy formális köszönöm, meg persze cinikus és bunkó beszólások. Cirkuszolás, hogy nem megyünk sehová. Hétköznap munka van, nem megy a hajnalig tartó dorbézolás. Hétvégén mehetünk, de ez számára nem opció, ő akkor pihenni akar, stb.
A haverjaira mindig volt ideje, rám sosem. Mivel nagyon szép nő és addig is csapták neki a szelet, amit normális dolognak tartottam, de bíztam benne, így elképzelhetőnek tartom, hogy neki addigra már más is volt a képben, de oly mindegy. Sosem voltam féltékeny típus. (a is jó dolgában veszik meg)
Szépen elhidegültem tőle és inkább egyik napról a másikra elköltöztem.

Jobb egyedül, mintsem egy olyannal aki semmibe sem nézi, hogy mit tesz az ember a másikért ha szereti vagy tiszteli.
Előtte több mint egy évig nem volt senkim. Egyedül is boldog voltam. Eljártam ide-oda, jól éreztem magam. Jött a lány, megtetszett, beleszerettem, összeköltöztünk. Lakva ismerszik az ember alapon, szerencsére hamar kiderült róla (kb 1 év alatt), hogy milyen is valójában.
Teljesen kifordított önmagamból és amikor költöztem sírt, hogy nem tudott megváltoztatni. Hozzáteszem egyáltalán nem vagyok rossz ember.
Furcsa a kiábrándulás és átfut az ember agyán a sün meg a kefe esete. Elnézést, tévedtem !
Egy ilyen után az ember legalább megadja magának az esélyt arra, hogy találjon egy olyat aki elfogadja olyannak amilyen.

Egyelőre jó egyedül, amíg összeszedem magam emberileg és anyagilag is. Azután majd megtetszik egy másik lányka, aki jobb lesz mint az aki volt.

Az a jó az egyedüllétben, hogy az ember csakis és kizárólag saját magának tartozik felelősséggel, senki másnak!
Nincs annál rosszabb, maikor hazamegy az ember és nem vesznek róla tudomást! Egyedül sokkal jobb, mintsem olyannal lenni akinek nem kellesz és kifordít önmagadból!

Szép napot mindenkinek!

Huhh mennyire igazad van! Inkább egyedül, mint egy rossz vagy semmilyen kapcsolatban.
Tapasztalat! (Ez egy válasz Denipapa üzenetére (2011. 06. 13. hétfő 11:50), amit ide kattintva olvashatsz)

Miért te, hogyan koppantál?
Végülis "kell" ilyen kapcsolat is ahhoz, hogy az ember teljes értékűvé váljon. (Ez egy válasz cicusmucus üzenetére (2011. 06. 16. csütörtök 00:04), amit ide kattintva olvashatsz)