Nyitva vannak az ablakok
Belépek a házba ahol nem én lakom,
végig megyek a folyosón s nem az én talpam kopog.
Nyitva vannak az ablakok.
Kering az ereimben nem az én vérem,
testem minden részecskéje morog.
Nyitva vannak az ablakok.
Valaki aki nem én vagyok kinyitott egy ablakot,
bennem furcsa érzés kavarog.
Nyitva vannak az ablakok.
Nyitva vannak az ablakok.
Mert ha zárva,
szélcsend van a házba'.
Sötétben a fény lassan dobog,
felhorkan a kép a falon:
Kérlek zárd be az ablakot.
Belépek a házba ahol nem én lakom,
végig megyek a folyosón s nem az én talpam kopog.
Nyitva vannak az ablakok.
Kering az ereimben nem az én vérem,
testem minden részecskéje morog.
Nyitva vannak az ablakok.
Valaki aki nem én vagyok kinyitott egy ablakot,
bennem furcsa érzés kavarog.
Nyitva vannak az ablakok.
Nyitva vannak az ablakok.
Mert ha zárva,
szélcsend van a házba'.
Sötétben a fény lassan dobog,
felhorkan a kép a falon:
Kérlek zárd be az ablakot.
"A lélek erejét és nagyságát mi sem bizonyítja jobban,
mint ha lemondunk a bosszúról, és megbocsátjuk a sértést."
(Ismeretlen szerző)
mint ha lemondunk a bosszúról, és megbocsátjuk a sértést."
(Ismeretlen szerző)
Félelmetes milyen ereje van néha egy szónak. Sorsokat sodor és életeket dönt. Egyetlen szó, amit nem kellett volna kimondani.
Wass Albert
Wass Albert
Öreg bölcs üldögélt a Korinthosba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? – tudakolta.
- Hová való vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? – kérdezett tovább az öreg.
... - Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd! Korinthosban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. – mondta az öreg.
A vándor búsan folytatta útját.
Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthosban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! – válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
- Nagy szerencséd van! Korinthosban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! – mondta az öreg bölcs.
A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.
A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
- Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.
- Milyenek itt az emberek? – tudakolta.
- Hová való vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? – kérdezett tovább az öreg.
... - Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd! Korinthosban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. – mondta az öreg.
A vándor búsan folytatta útját.
Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthosban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! – válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
- Nagy szerencséd van! Korinthosban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! – mondta az öreg bölcs.
A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.
A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
- Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.

“Légy hasonló az égen szálló madárhoz…, aki a törékeny
gallyon megpihenve átéli az alatta tátongó mélységet,
mégis vígan énekel, mert bízik szárnyi erejében.”
(Victor Hugo)
gallyon megpihenve átéli az alatta tátongó mélységet,
mégis vígan énekel, mert bízik szárnyi erejében.”
(Victor Hugo)
A szépet csodálni,
Az igazat óvni,
A nemeset tisztelni,
A jót körülölelni,
Ez vezeti az embert
Az életben célokhoz.
Rudolf Steiner
Az igazat óvni,
A nemeset tisztelni,
A jót körülölelni,
Ez vezeti az embert
Az életben célokhoz.
Rudolf Steiner
Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés.
Márai Sándor
Márai Sándor
Akik végigmenekülik és végigrettegik az életüket, mert nem akarják megoldani a problémákat, azok vissza fogják ezt kapni, még súlyosabban. Senki nem fogja megúszni. Mindannyian megkapjuk. Akkor nem jobb kimondani, még ha fáj is? És addig megváltoztatni, amíg a gondolkodás szikrája bennünk van? Mert lehet megkeseredve élni. Kétségtelen.
Csernus Imre
Csernus Imre
Legyen hosszú élete az ellenségeidnek, hogy láthassák sikereidet, mert az sokkal fájdalmasabb, mintha megölnéd őket!
Max Cavalera
Max Cavalera
"Honnan tudnánk, hogyan éljünk, ha nem hinnénk valamiben, ami nagyobb nálunk? Ki tanítana meg bennünket az életre? Ki mondja meg a fának, mikor jön el az ideje, hogy kisarjadzanak a levelei? Ki mondja meg a rigóknak, hogy meleg lett, s újra észak fele repülhetnek? A madarak és a fák hallgatnak valamire, ami bölcsebb náluk."
(indián bölcsesség)
(indián bölcsesség)
Ír bölcsesség
Szakíts időt a munkára,
ez a siker ára.
Szakíts időt a gondolkodásra,
ez az erő forrása.
Szakíts időt a játékra,
ez a fiatalság titka.
Szakíts időt az olvasásra,
ez a bölcsesség alapja.
Szakíts időt a kedvességre,
ez a boldogság kapuja.
Szakíts időt az álmodozásra,
ez az út vezet a csillagokhoz.
Szakíts időt a szerelemre,
ez az igazi öröm az életben.
Szakíts időt a vidámságra,
ez a lélek zenéje.
Szakíts időt a munkára,
ez a siker ára.
Szakíts időt a gondolkodásra,
ez az erő forrása.
Szakíts időt a játékra,
ez a fiatalság titka.
Szakíts időt az olvasásra,
ez a bölcsesség alapja.
Szakíts időt a kedvességre,
ez a boldogság kapuja.
Szakíts időt az álmodozásra,
ez az út vezet a csillagokhoz.
Szakíts időt a szerelemre,
ez az igazi öröm az életben.
Szakíts időt a vidámságra,
ez a lélek zenéje.
Minden kis viaszgyertya megtanít arra, hogy egy kis melegért, fényért érdemes tövig égni, mert a kis dolgok fénye az, ami bevilágítja életünket.
Molnár Ferenc
Molnár Ferenc
Barátság esetén az elsődleges szempont -azzal az egy emberrel a sokaságból, aki érdekel téged, aki osztozik gondolataidon és ízléseden- átéled azt az örömteli,megmagyarázhatatlan állapotot, amikor gondtalanul jól érzed Magad.
“A világ egy iskola, és az élet az egyetlen valódi tanító. Számtalan tapasztalatot kínál, és ha a tapasztalatok egyedül bölcsebbé tehetnének, az idős emberek mind boldog, megvilágosodott mesterek lennének. De a tapasztalatban el van rejtve a lecke.” (Dan Millman – A békés harcos útja)
Hiszek a napban – akkor is, ha nem süt; Hiszek a szeretetben – akkor is, ha nem mutatkozik meg; Hiszek Istenben – akkor is, ha nem szól.
(?)
(?)
Tanmese: mindenkinek.... de főleg magamnak
A molnár, a fia meg a szamár
Egy apa fia meg szamara társaságában vonult Keshan poros utcáin a rekkenő déli hőségben.
1.
Az apa a szamáron ült, a fiú pedig vezette a jószágot. „Szegény gyermek! – vélekedett egy járókelő. – Rövid lábacskája alig tud lépést tartani a szamár gyors járásával. Hogyan is lehet valaki ilyen lusta, hogy tétlenül ül a szamarán, és elnézi, hogy a kisgyerek agyonhajszolja magát.” Az apa megszívlelte a bírálatot: a következő sarkon leszállt, és fiacskáját ültette fel a szamárra.
2.
De nem telt sok időbe, mikor egy újabb járókelő szólalt meg rosszallóan: „Micsoda arcátlanság! A kis csibész úgy trónol a szamáron, mint valami király, szegény öreg apja meg loholhat mellette.” Ez meg a fiút szomorította el, és kérte apját, hogy üljön fel mögé a szamárra.
3.
„Ki látott már ilyet?! – hallatta ekkor zsémbelődő hangját egy asszony a fátyla alól. – Micsoda állatkínzás! Szegény párának leszakad a háta, a két semmirekellő meg úgy terpeszkedik rajta, mintha egy dívány volna az a szerencsétlen jószág!” Apa és fia a szidalom hallatán összenéztek, és szó nélkül mindketten leszálltak a szamárról.
4.
De csak néhány lépést tettek meg a szamár mellett, egy idegen máris gúnyolódni kezdett rajtuk: „Hogy lehettek ennyire ostobák? Sétálni viszitek talán azt a szamarat? Minek tartjátok, ha nem is dolgozik, hasznot se hajt nektek, és még arra se jó, hogy vigye valamelyikőtöket?”
5.
Az apa egy marék szalmát adott a szamár szájába, másik kezét fia vállára tette, és így szólt: „Bárhogyan teszünk is, mindig akad valaki, akinek nem tetszik a dolog. Azt hiszem, legjobb lesz, ha eztán csakis a magunk feje után megyünk.”

A molnár, a fia meg a szamár
Egy apa fia meg szamara társaságában vonult Keshan poros utcáin a rekkenő déli hőségben.
1.
Az apa a szamáron ült, a fiú pedig vezette a jószágot. „Szegény gyermek! – vélekedett egy járókelő. – Rövid lábacskája alig tud lépést tartani a szamár gyors járásával. Hogyan is lehet valaki ilyen lusta, hogy tétlenül ül a szamarán, és elnézi, hogy a kisgyerek agyonhajszolja magát.” Az apa megszívlelte a bírálatot: a következő sarkon leszállt, és fiacskáját ültette fel a szamárra.
2.
De nem telt sok időbe, mikor egy újabb járókelő szólalt meg rosszallóan: „Micsoda arcátlanság! A kis csibész úgy trónol a szamáron, mint valami király, szegény öreg apja meg loholhat mellette.” Ez meg a fiút szomorította el, és kérte apját, hogy üljön fel mögé a szamárra.
3.
„Ki látott már ilyet?! – hallatta ekkor zsémbelődő hangját egy asszony a fátyla alól. – Micsoda állatkínzás! Szegény párának leszakad a háta, a két semmirekellő meg úgy terpeszkedik rajta, mintha egy dívány volna az a szerencsétlen jószág!” Apa és fia a szidalom hallatán összenéztek, és szó nélkül mindketten leszálltak a szamárról.
4.
De csak néhány lépést tettek meg a szamár mellett, egy idegen máris gúnyolódni kezdett rajtuk: „Hogy lehettek ennyire ostobák? Sétálni viszitek talán azt a szamarat? Minek tartjátok, ha nem is dolgozik, hasznot se hajt nektek, és még arra se jó, hogy vigye valamelyikőtöket?”
5.
Az apa egy marék szalmát adott a szamár szájába, másik kezét fia vállára tette, és így szólt: „Bárhogyan teszünk is, mindig akad valaki, akinek nem tetszik a dolog. Azt hiszem, legjobb lesz, ha eztán csakis a magunk feje után megyünk.”
Mindenkinek, aki nem tudja...: Mi emberek bonyolulttá tesszük a dolgokat: hiányzik? hívd fel...találkozni akarsz valakivel? hívd el...akarod hogy megértsenek? magyarázd el...kételkedsz? kérdezz...nem tetszik? mondd meg..tetszik? még inkább mondd meg...kedved van hozzá? tedd meg..akarsz valamit? a legjobb megoldás az hogy kérj...hisz a "nem" már úgyis a tiéd de talán kapsz egy "igent"...csak egyszer élünk legyünk boldogok...
A biztonságot keresed? Legyél te a biztonság! Önmagad biztonsága. A békét keresed? Legyél te a béke! Önmagad békéje. A fényt keresed? Legyél te a fény! Önmagad fénye.
Popper Péter
Popper Péter
"Az emberiséget a szeretet törvénye uralja. Ha az erőszak, azaz a gyűlölet uralkodna már rég kihaltunk volna. És mégis, a tragédiája a dolognak, hogy az úgynevezett civilizált emberek, és nemzetek úgy viselkednek, mintha a társadalom alapja az erőszak lenne." (Mahatma Gandhi)
Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart. Lucius Annaeus Seneca