És egy bölcsesség:

"Az élet szenvedés. Aki mást állít, az eladni próbál valamit."

A BOLDOG NŐK 5 TITKA:

1. Fontos, hogy egy olyan férfit találj, akivel megoszthatod a felelősségeket és a háztartási munkát, és hogy legyen egy jól fizető állása.

2. Fontos, hogy egy boldog férfit találj, aki imád táncolni, utazgatni és mindig megnevettet.

3. Fontos, hogy egy romantikus férfit találj, akire érzelmileg támaszkodhatsz, anélkül, hogy ő ezt kihasználná,és ráadásul nem hazudik.

4. Fontos, hogy egy olyan férfit találj, aki tökéletes szerető és imád veled hancúrozni.

5. Fontos, de nagyon fontos, hogy ez a 4 férfi ne ismerje egymást!

JÖTTEM,MERT REG'TEM!
UNTAM, HÁT MENTEM!

"Ha igazad van, megengedheted magadnak, hogy megőrizd a nyugalmad. Ha nincs nem engedheted meg, hogy elveszítsd."
Mahatma Gandhi


"Sokkal okosabb, ha az ember türelmesen elviseli azt, ami csak neki fáj, mintha elhamarkodottan olyasmit tesz, aminek káros következményeit mások is megsínylik."


"Az életben a siker elfogadással kezdődik. Fogadd el a dolgokat, melyeken nem tudsz változtatni. Aztán kezdj változtatni azokon, amelyeken tudsz. Vagyis változtass magadon!
Al Ries és Jack Trout"

"Ahelyett, hogy engednénk, hogy érzelmeink magukkal ragadjanak és kelepcébe csaljanak, hagyjuk, hadd tűnjenek el, mint az ujjunkkal vízbe írt betűk."

"A gödrök első törvénye: ha benne vagy, hagyd abba az ásást."

"Ha igazán őszintén és elfogulatlanul, gondosan megvizsgálunk minden helyzetet, akkor rájövünk, nagymértékben mi is felelősek vagyunk az események alakulásáért."
Dalai Láma

"Kivel vagyunk elszámolásban? Rá kell jönnünk, hogy elsősorban önmagunkért felelünk, saját lelkiismeretünknek tartozunk számadással. Belső ügyeinkben nincs külső felelősségre vonás, büntetés vagy jutalom. Magunk ítélünk magunk felett. De ebben az ítélkezésben nem szabad értelmetlenül kegyetlennek lenni magunkhoz - így másokkal is elfogadóbbak tudunk majd lenni. Meg kell értenünk, hogy cselekedeteink, karakterünk, érzéseink, gondolataink már magukban hordják összes jó és rossz utóhatásukat. Elkerülhetetlenül végigéljük valamennyit. Ezért értelmetlen minden utólagos önkínzás és öntetszelgés: Azzal, hogy el kell vállalnunk viselkedésünk következményeit - már lezárultak a számlák."
Popper Péter


Márai Sándor

Tudjad, szíved és eszméleted minden erejével tudjad, hogy válságos pillanatokban senkire nem lehet számítani. Nincs rokon, barát, kedves, akit igazán ismersz; a nagy pillanatban mindenki eldobja az álarcot, megmutatja a nyers önzést, s te egyedül maradsz,mikor legnagyobb szükséged lenne arra, hogy melletted álljon valaki, s egy jó szóval, biztató tekintettel segítsen. Többet nem is vársz senkitől; de ezt sem kapod a veszélyben.
Élj nyájasan és türelmesen az emberek között, de ne bízzál senkinek segítségében.
Neveld magad magányossá és erőssé. Tudjad, hogy soha, senki nem segít. S ne sopánkodj ezen. Ember vagy, tehát nem várhatsz semmit az emberektől; s ez a természetes.

Ezt az "okosságot" egy jó barátomtól kaptam a napokban E-mailben!
Nagyon sok igazság van benne!

"Van olyan éles határvonal, amikortól gyermekünk felelőssé válik tetteiért?
Van olyan csodás pillanat, amikortól a szülők kívülálló megfigyelőként
tekintenek gyermekük életére, és vállukat rándítják, hogy á ez úgyis az ő
életük" és nem éreznek semmit?

A 20-as éveimben járva egy korház folyosóján állva vártam,
hogy orvosok néhány öltéssel összevarrják a fiam fejét.
Azt kérdeztem, "Mikortól nem aggódunk?"
A nővér azt válaszolta, "Amikor már túl lesz a műtéten."
Édesanyám csak némán mosolygott.

A harmincas éveimben egy osztályterem kis székén ülve
azt hallgattam, hogy az egyik gyermekem folyamatos locsogásával
hogyan zavarja meg az órát és közben hogyan lépdel a
rendszámtábla-gyártó kisiparosi jövője felé.
A tanár mintha a gondolataimban olvasna mondta,
"Ne izguljon, mindannyian átesnek ezen, később hátradőlhet,
ellazulhat és élvezheti a társaságukat."
Édesanyám ekkor is csak némán mosolygott.


A negyvenes éveimben rettenetes sokat vártam, hogy végre
megcsörrenjen a telefon, hogy hazaérjen az autó és, hogy kinyíljon a
bejárati ajtó.
Egy barátomtól ezt hallottam, "Önmagukat keresik.
Ne aggódj, néhány éven belül abbahagyhatod az aggódást.
Felnőtté válnak."
Az édesanyám csöndesen mosolygott.

50 évesen elegem lett a beteges, fáradt és védtelen énemből.
Még mindig aggódtam a gyermekeim miatt,
és ehhez hozzájött egy új ránc is.
Nem tudtam eltüntetni.
Az édesanyám csöndesen mosolygott.
Továbbra is magamat okoltam a hibáikért,
lesújtott az elégedetlenségük és lehangolt a csalódásuk.

Ismerőseim azt mondták, hogy amikor
megházasodnak a gyermekeink akkor
véget ér az aggódásunk és élhetjük a saját életünket.
El szerettem volna hinni, de ilyenkor előjött bennem
édesanyám szerető mosolya és egyre sűrűbben ismételt kérdése,

"Haloványnak látszol.
Rendben vagy?
Hívj, amint hazaérsz.
Rossz a hangulatod?"

Létezik, hogy a szülőket egy teljes életnyi aggódásra ítélték?
Az aggódást fáklyaként adjuk tovább, mely aztán bevilágítja az emberi
gyengeség és az ismeretlentől való félelem útvonalát?
Az aggódás átok vagy épphogy áldás, mely a
magasrendű élőlénnyé tesz minket?

Az egyik gyermekem az utóbbi időkben aggódva esett nekem, hogy,
"Hol jártál? 3 napja hívlak és nem vetted fel. Aggódtam."
Boldogan mosolyogtam.

Megkapta a fáklyát."

ANCSEL ÉVA:

"Ha ablakunkon kihajolva várjuk emberünket, akkor kicsikét mégiscsak kicselezzük az időt, mert egy pillanattal előbb vehetjük észre. Hát még, ha az utca sarkán lessük, hogy jön-e már. De meddig mehetünk elébe egy életen át?"

"Ha nincs olyan kicsiny dolog két ember kapcsolatában, aminek ne lenne jelentősége, ha az is fontos, hogy a másiknak nem kellett-e sokáig várnia a villamosra, és az új cipőjét már megszokta-e - akkor az a kapcsolat fontos és erős. Azt hiszem, az emberi kapcsolatokban csak az egészen kis dolgok fontosak, hogy el ne felejtsük, melyik a másik ember kedvenc párnája, melyikkel szeret aludni, akkor is, ha az az elnyűttebb, öregebbik párna."

"A zenekari próbán a karmester leintheti a zenészeket, akár a taktus közepén, és újrakezdhetik tizedszer is a második tételt. Az életben semmit sem lehet előlről kezdeni - itt minden végleges, és a próbálkozásokért is felelni kell. Arról nem beszélve, hogy partitúra sincsen."

"Ami halálosan fontos az életünkben, az ugyanúgy nem fokozható, miként a halál sem."

"A szelídség: ellenállás. Nem csoda, hogy sokszor fölháborító."

"Kiutak vannak, de csak kifelé vezetnek. Ki mondja meg, hogy a küszöbön túl mi van?"

"Az ember lehet szabadabb, s még legszabadabb is. Csak az az alapfok, az mért elérhetetlen?"

"Ha valaki alacsony, azon nincs mit nevetni. Amíg talapzatra nem áll."

"Aki azt kérdezi tőled: haragszol-e még rá, az biztos, hogy közel áll hozzád, hiszen ezt nem lehet kiáltva mondani, csak halkan. Ehhez talán már három lépés távolság is túl sok."

"Lehet, hogy minden tudás legelején egy kérdőmondat áll?"

"Az istenek nagyon sokfélék és nagyon különbözőek. Egy közös vonásuk mégis lehet: azt hiszem kivétel nélkül nagyon erős az idegrendszerük."

"Hogy mi az igazság, az nagyon fontos. De hogy kinek van igaza, az csaknem érdektelen. Mégis e körül folyik a vér."

"Az ember olyan lény, akinek meg se kottyan hét év várakozás, ha tudja, hogy Ráchel vár rá a hetediknek a végén. Még újabb hét évre is telik. Ha viszont nincs róla fogalma, hogy hová is rohan, akkor azt sincs türelme kivárni, míg a közlekedési lámpa zöldre vált."

"Ha azt hallom valakiről, hogy nagyon okos, ez nekem annyira nem mond semmit egy emberről, hogy ilyenkor legszívesebben megkérdezném: - "És két füle van-e, ha pedig igen, akkor elállnak-e?"

"Nem állítom, hogy a szerelem nem probléma, még kevésbé, hogy nem kavar problémákat. De ha megszületett, akkor már inkább rejtély, mint például a búbosbanka."

"Szeretni kevesen tudnak, ez köztudott. De még kevesebben tudják elviselni a következményeit."

"Az, aki senkit sem tud szeretni, bűnt sem tud elkövetni. De ettől még nem bűntelen."
"Minden jó kérdés kínos kérdés, de aki keresni akarja az igazságot, annak keresnie kell ezt a fajta kínt."


"Az nem baj, ha dühöng az ember -- az se, ha villámokat szór haragjában -- de az rettenetes, ha kihűl."

A férfit Flemingnek hívták, szegény skót farmer volt.
Egy napon, miközben valami megélhetést próbált szerezni a családjának,
segélykiáltást hallott egy közeli mocsárból. Eldobta a szerszámait és
odaszaladt a láphoz.
Egy rémült fiút talált ott, derékig elmerülve a fekete iszapban, aki
kiáltozva próbálta kiszabadítani magát.
Fleming farmer megmentette a fiút a hosszú, borzalmas haláltól.
Másnap egy díszes hintó gördült a skót szegényes portájára.
Egy elegáns nemes ember szállt ki belőle és a megmentett fiú apjaként
mutatkozott be.
-Szeretném megfizetni neked - mondta, - hogy megmentetted a fiam életét.
- Nem fogadhatok el fizetséget azért, amit tettem - válaszolta a skót
farmer és egy legyintéssel elutasította az ajánlatot. Ekkor a farmer
saját fia jelent meg a család viskójának ajtajában.
- Ez a te fiad? - kérdezte a nemesember. - Igen - válaszolta büszkén a farmer.
- Akkor egyezzünk meg. Hadd biztosítsam neki azt az oktatást, amit az
én fiam fog kapni. Ha a gyerek olyan, mint az apja, akkor bizonyosan
olyan ember lesz belőle, akire mind a ketten büszkék leszünk.
IGY IS LETT!
Fleming fia a legjobb iskolákba járt és mikor eljött az ideje,
diplomát szerzett a St. Mary's kórház orvosi karán Londonban,
majd nemsokára az egész világ megismerte a nevét: ő volt a kíváló Sir
Alexander Fleming,
a penicillin feltalálója.
Évekkel később, ugyanannak a nemesembernek a fia, aki megmenekült a
mocsárból, tüdőgyulladást kapott.
És ekkor mi mentette meg az életét?
A penicillin!
Hogy hívták a nemesembert?
Lord Randolph Churchill.
És a fiát?
Sir Winston Churchill.

Egyszer valaki azt mondta: kölcsönkenyér visszajár!

Dolgozz hát úgy, mintha nem lenne szükséged pénzre.
Szeress úgy, mintha sohasem bántottak volna meg.
Táncolj úgy, mintha senki sem nézné.
Énekelj úgy, mintha senki sem hallgatná.
Élj úgy, mintha a földi paradicsomban volnál.

“Sokan csak azért beszélnek, mert azt hiszik, a hanggal könnyebb bánni mint a csenddel.”

"Egy idős bácsitól a századik születésnapján megkérdezték:
"Hogy lehet az, hogy te mindig boldog vagy?"
Az öreg azt válaszolta:

"Minden reggel, amikor fölébredek, választhatok:
Boldog legyek ma, vagy boldogtalan?

...és én a boldogságot választom..."

Ha ki akarsz ábrándulni az oroszlánból, keresd föl a barlangjában.

Ebben olvastam:



"Egy bölcs asszony, amikor a hegyekben utazgatott, egy folyóban talált egy különösen értékes követ.
Másnap találkozott egy másik utazóval, aki éhes volt, így hát a bölcs asszony kinyitotta a csomagját, és megosztotta ennivalóját a vándorral. Az éhes utas meglátta a drágakövet az asszonynál, és kérte őt, hogy adja neki. A nő habozás nélkül neki adta a követ. A vándor örvendezve jószerencséjén továbbállt, hiszen tudta: a drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget szenvednie.
Ám néhány nappal később a vándor visszatért az asszonyhoz, és visszaadta neki a követ. "Gondolkoztam…" - szólalt meg. "Jól tudom milyen értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb. Add nekem azt a valamit belőled, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ."

Minél több embert ismerek annál jobban szeretem az állatokat!

dako figyelmébe ajánlom:

"Ha elölről kezdeném a gyermeknevelést,
fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet;
Példálózás helyett példát mutatnék;
Nem siettetném a gyermeket, hanem hozzá sietnék;
Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék;
Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot;
Kirándulnék, sárkányt eregetnék, réten kószálnék,
bámulnám a csillagokat.
A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék;
Nem erőszakoskodnék a gyerekkel, hanem a lelkét erősíteném;
Előbb az önbizalmát építeném, azután a házamat;
Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről;
És többet a szeretet hatalmáról."
(Diane Loomans)



Mindenki jónak születik. Kedvesnek, ártatlannak. Régebben mindig elnéztem, hogy mennyi csodálatos gyermek van a világon. Mindegyikük oly édes és tiszta. De hová tűnnek el, amikor felnőnek? Mert a felnőttekben már nem találtam meg őket. Hová tűnik a derű, a mindenkit átölelő szeretet, az érdektelen, tiszta őszinteség? Tudom: felnőtté válnak. A gyermekeket nem az értelem szigorú, érvelő, rideg törvénye, hanem a szív meleg, bársonyos egységérzése vezeti. De vajon mikor lesznek felnőttek? Hol van az a pillanat, amikor hamisság vegyül a tisztaságba? Mikor lesz az érték érdekké? Ezt a folyamatot az ember másokban nem képes követni. Csak saját magában figyelheti meg, ha szerencséje van. Azt is csak akkor, ha megáll a rohanásban, lelassít, befelé fordul és önmagára tekint.

Aztán ha már az ember számító felnőtté vált, feltevődik néhány kérdés. Érdemes-e jónak lenni? Lehet-e ebben a világban jónak lenni? Nem okozza-e vesztünket a jóság? Nem egy naiv utópia a kétezer éves mondás, hogy ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel? Még a vak is látja, hogy a hazugoké a világ. Vajon nem fojt-e meg az őszinteség? Tényleg az elfásult, a megszokott, a könnyebb út a helyesebb? Okosabb dolog a világ kedvéért álarcot öltenünk, ahelyett, hogy saját tiszta énünket hagynánk megmutatkozni? Valóban képesek vagyunk azt tenni, amit szeretnénk? Vagy többnyire azt tesszük, amit elvárnak tőlünk?

Ezek a kérdések sosem hagytak nyugton, akkor sem ha saját arcommal próbáltam élni, akkor sem ha idegen maszkot próbáltam ölteni. Aztán jött az isteni szerencse. Megnézhettem önmagam belülről, betekinthettem a mélységbe. És ott, saját magamban megtaláltam a válaszokat a sok feltett kérdésre.

...bennünk lakik még valaki. ...nem csak az értelmi lény vagyunk, hanem lelkünk van, vagy talán helyesebb úgy mondani, hogy van egy Belső Lényünk. Azért belső, mert nem anyagi természetű, ezért nem kötött a külső, az anyagi világ paramétereihez. Így az időhöz sem. Halál és születés nem befolyásolja létét. A külső tudás mértéke nem befolyásolja bölcsességét.

na,akkor "csak" a kételyek--bizalmatlanságok,az árnyékom és a lelkiismeretem marad....a lelkiismeretem viszont nem engedi,h. a családomat a szeretteimet elhagyjam. (Ez egy válasz simon01 üzenetére (2007. 08. 28. kedd 23:15), amit ide kattintva olvashatsz)

Attól függ, kinek a kezében van...

Egy kosárlabda az én kezemben kb. 3000 forintot ér. Egy kosárlabda Michael Jordan kezében kb. 290 milliót. Attól függ, kinek a kezében van.

Egy baseball-labda az én kezemben kb. 1000 forintot ér. Ugyanez Thomas McGuire kezében kb. 130 milliót. Attól függ, kinek a kezében van.

Egy bot az én kezemben arra jó, hogy elkergessem a kutyákat. Egy bot Mózes kezében, kettéválasztja a hatalmas tengert. Attól függ, kinek a kezében van.

Egy parittya az én kezemben egy gyermekjáték. Egy parittya Dávid király kezében hatalmas fegyver. Attól függ, kinek a kezében van.

Két hal és öt kenyér az én kezemben két halas szendvics: a tízóraim. Öt kenyér és két hal Jézus kezében jóllakat ezreket. Attól függ, kinek a kezében van.

Szögekkel a kezemben elkészíthetek egy madáretetőt a szögek Jézus kezében megváltást hoztak az egész világnak. Attól függ, kinek a kezében van. Ahogy már észrevehetted: Attól függ, kinek a kezében van.

Tehát tedd le a törődöttségedet, a félelmeidet, az aggódásaidat, a reményeidet, az álmaidat, a kapcsolataidat, a családodat és az egyházadat az Isten kezébe, hiszen tudod...

Attól függ, kinek a kezében van.

(ismeretlen szerző

nem sértettek +' + sosem?olyankor mit csinálsz--ha szabad kérdeznem;
igaz,Én Magambafordulok,bőgök,sajnálom Magamat,dühöngök Magamban ,és +indul Bennem a bosszúvágy .... ....majd +nyugszom

és mindez 1 +sértésért...ha pedig túl teszem/tenném Magamat ezeken,akkor bölcsebb lennék--a mondás szerint--,m. nem lennék bosszúvággyal teljes,az pedig +fondolt,bölcsebb.Ha pedig bölcsebb vagy,+nő az önbizalmad (Ez egy válasz surdapapa üzenetére (2007. 08. 28. kedd 12:29), amit ide kattintva olvashatsz)

A művészet nem magától fejlődik hanem az emberek gondolkozás módja változik
PABLÓ PICCASO

én nem értem ezt a mondatot teljesen:
"Aki nemtudja magát túlenni a sertéseken"

lehet így folytatódik az sosem lesz Vegetári János (Ez egy válasz on-lány üzenetére (2007. 08. 28. kedd 11:48), amit ide kattintva olvashatsz)