Egy pillanat, épp elvégzem Barna Dani kodfejtő tanfolyamát és utánna megfejlek, izé, bocs megfejtelek, őő ... mármint a képeket

(Ez egy válasz X üzenetére (2007. 09. 22. szombat 23:26), amit ide kattintva olvashatsz)

Siklód a Kis-Küküllő felső völgyének vízgyűjtő körzetébe esik és közvetlenül határos a Sóvidékkel. A falu tengerszinti magassága 800 m, legmagasabb pontja a Siklódi-kő, mely 1054 m. A geológiai korok közül a miocénban képződik. Hegyei vulkanikus eredetűek szarmatakori üledékekkel. A határban több helyen vulkanikus kráterszerűség lekopott maradványai figyelhetők meg. Magát a falut minden irányból hegyek veszik körül, csak Szolokma felé vezet egy elég keskeny völgy, melyben Siklód-pataka folyik, holgy Makfalvánál a Küküllő vizével egyesüljön.

A falunak ez a hegyek közé való elzártsága, s a többi környező településtől való meglehetős távolsága és elszigeteltsége sok kérdésünkre adja meg a választ. Részben ez az izoláltság magyarázza meg nemcsak az eredeti népviseletnek, ősi népszokásoknak, hagyományoknak a megőrzését, hanem a lelki, erkölcsi élet sajátosságait, néha eltévelyedéseit is. A környező hegyek, mint természetes védővár állottak évszázadokon át sok testet-lelket romboló bűn útjába. Viszont néha kínai falként emelkedtek és zárták el az előrehaladás és megújulás lehetőségétől is.

(Ez egy válasz yanek77 üzenetére (2007. 09. 24. hétfő 15:33), amit ide kattintva olvashatsz)

Es ta mejik falucskat üsmered jobban ?

siklód



küsmöd

mosoly itthonra

én is vóltam király fia és találkoztam az okos leánnyal
az okos leány (Ez egy válasz MmePrune üzenetére (2007. 09. 22. szombat 22:12), amit ide kattintva olvashatsz)

Egy picinyi részem - talán -, mindenik.

























(Ez egy válasz *Vándorsólyom* üzenetére (2007. 09. 18. kedd 21:53), amit ide kattintva olvashatsz)

Köszi szepen...





(Ez egy válasz MmePrune üzenetére (2007. 09. 22. szombat 22:12), amit ide kattintva olvashatsz)

ha arra gondolsz, hogy módosítottad mindkét hszedet, miután én válaszoltam rá, akkor valóban "megettem"...csak nekem hosszabb ideig áll a módosítás gombom nehogy te edd meg
egyébként elolvastam..és eszembe jutott mátyás és az okos lány meséje róla...jah...és összehúztam a sorokat (Ez egy válasz Szoni üzenetére (2007. 09. 22. szombat 22:04), amit ide kattintva olvashatsz)

Hehhehe..ezt megetted....tehat all az alsonadragos müsor. Mint irtam a feher sorokrol nem tehetek. Tehat nyulkaj..nyulkaj......minel többet.. (Ez egy válasz MmePrune üzenetére (2007. 09. 22. szombat 21:59), amit ide kattintva olvashatsz)

az alsónadrágodba
a hszedbe, teeee...megengeded, hogy összébb rendezzem, vagy tudatos széthúzás volt a sorok közötti sok-sok szünet? (Ez egy válasz Szoni üzenetére (2007. 09. 22. szombat 21:58), amit ide kattintva olvashatsz)

Mibe ?

Jajjj..a sorok közti feher üressegre gondolsz ? Ha arra hat nyulkaj nyugodtan...ezt nyomta ki a bemasolas.... (Ez egy válasz MmePrune üzenetére (2007. 09. 22. szombat 21:54), amit ide kattintva olvashatsz)

megengeded, hogy belenyúljak? (Ez egy válasz Szoni üzenetére (2007. 09. 22. szombat 21:52), amit ide kattintva olvashatsz)

Szandekosveletlen...kb. 8000 nem fer be egybe. Maskent köllött vona?


El is olvastad ? Vagy csak hosszunak tünt ? (Ez egy válasz MmePrune üzenetére (2007. 09. 22. szombat 20:59), amit ide kattintva olvashatsz)

szándékosan tördelted ennyire szét, vagy véletlen volt?

mikor nem vagyunk mindannyian bujkallos faxxxok,nincs mit takargassunk,nem szegyeljük kiletünket,akko összeüllünk...es berugassuk azt a Szép Katalint !




Girls


(a zene nekem nagyon tetszik,ezt meg hozza kö tegyem...ne bögje le senki orosz mivolta miatt... )

Valahogy igy nezhet ki...




mind kevesebb belöle,homalyosabb....de kedvesebb.

1.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öregasszony, s annak egy lánya. Az olyan kópé volt, hogy mindenkin ki tudott fogni. Már egy egész országban elterjedt a híre.

Meghallotta ezt a király is. Azt mondta, hogy menjen el hozzá is a lány, és fogjon ki rajta, de úgy, hogy a szobájába be ne tegye a lábát.
A lánynak éppen kapóra jött a dolog, mert az anyja beteg volt, és mindig azt mondogatta: “Egyszer ettem a király süteményéből, de még most is a számban van az íze; eredj, hozzál tőle egy kis süteményt!”

A lány el is ment a kastély elé. Ott ólálkodott, mintha keresne valakit. Egyszer csak látja, hogy a szakács egy nagy tál süteményt visz a kamrába. Hirtelen odaszólt hozzá, hogy menjen rögtön a királyhoz, mert annak nagy beszédje van vele, majd ő tartja addig a tálat. A szakács szót fogadott. De a király kikergette a szakácsot, hogy ő bizony nem hívatta. A szakács váltig bizonykodott, hogy neki azt mondták; még most is ott van a lány a konyha előtt, ott tartja a süteményes tálat. Kiment a király a szakáccsal, hogy megnézze a lányt, de már akkor nem volt ott se lány, se sütemény. Bemegy a király meg a szakács a konyhába; hát minden összevissza volt forgatva, az ajtóra pedig ez volt írva:

Itt voltam, már itt voltam,
Rajtad most már kifogtam,
Kis Térdszéli Katica,
Imre király bánata.
Ha nem tetszik, tégy róla.

Katica meg hazavitte a süteményt.
Mikor már az anyja jóllakott, megint mondja a lányának: “Egyszer ittam a király borából, de még most is a számban van az íze; eredj, hozzál onnét egy kis bort!”
Katica egy darabig szabódott, hogy akkor neki vége lesz, de aztán mégis elment. Bement a király pincéjébe, s azt mondta a csaposnak, hogy menjen rögtön a királyhoz, mert annak nagy beszédje van vele, majd vigyáz ő addig a pincére.
A csapos el is ment, de a király őt is elkergette, hogy ő bizony nem hívatta. A csapos váltig bizonykodott, hogy neki azt mondták: még most is ott van a lány a pincében, ott őrzi a bort. Kiment a király a csapossal, mert már sejtette, hogy Térdszéli Katica csinált megint valamit. Hát a hordók mind el voltak eresztve, a legnagyobbikra pedig ez volt írva:

Itt voltam, már itt voltam,
Rajtad most már kifogtam,
Kis Térdszéli Katica,
Imre irály bánata.
Ha nem tetszik, tégy róla.

Katica meg hazavitte a bort.
Mikor az anyja jót ivott, megint mondja a lányának: “Egyszer ettem a király almájából, de még most is a számban van az íze; eredj, hozzál nekem a király kertjéből egy kis almát!”

2.
Katica egy darabig szabódott, hogy akkor neki vége lesz, de aztán mégis elment. Odamegy a király kertészéhez, s azt mondja neki, hogy menjen rögtön a királyhoz, mert annak nagy beszédje van vele, majd vigyáz ő addig a kertre. A kertész el is ment, de a király kikergette, hogy ő bizony nem hívatta. A kertész váltig bizonykodott, hogy neki azt mondták; még most is ott van a lány a kertben. Kiment a király a kertésszel, mert már sejtette, hogy megint Térdszéli Katica csinált valamit. Hát a sok szép alma mind a földön hevert, a kertajtóra pedig ez volt írva:

Itt voltam, már itt voltam,
Rajtad most már kifogtam,
Kis Térdszéli Katica,
Imre király bánata.
Ha nem tetszik, tégy róla.

A királyt mérgében mindjárt elöntötte az epe. De hiába hívták össze az orvosokat, egy se tudta megmondani, hogy mi a baja.
Meghallotta ezt Katica is. Felöltözött orvosnak, elment a király kastélyába, hogy ő meg tudja gyógyítani, csak hozzák el hozzá. El is vitték a királyt. Katica megvizsgálta a király kezét, megnézte a nyelvét, megkopogtatta a mellét. Aztán azt mondta, hogy nagyon sokat mérgelődött, hát megnőtt az epéje. Orvosságul azt ajánlotta, hogy hintsék be a király egész testét sóval meg paprikával, aztán varrják be ökörbőrbe, az majd lehúzza az epéjét. Meg is tették, de a só meg a paprika úgy csípte a király testét, hogy őfelsége kiszaladt a szobából. Épp akkor hoztak szembe neki egy cédulát, arra ez volt írva:

Itt voltam, már itt voltam,
Rajtad most már kifogtam,
Kis Térdszéli Katica,
Imre király bánata.
Ha nem tetszik, tégy róla.

Most aztán nagyon megharagudott Katicára a király. Mindjárt katonákat küldött utána. Amikor pedig elébe hozták, megparancsolta, hogy zárják be Katicát a kastélyba, mert ő maga akarja megölni.
Katica csak azt kérte, hogy hadd vihesse magával a szalmabábuját. Az olyan nagy volt, mint ő maga, és éppen úgy volt öltözködve is, mint ő. A baba hasát nyakig teletömte mézzel, úgy vitte magával. A kastélyba érve, a bábot befektette az ágyba, ő maga meg az ágy alá bújt.
Este egyszer csak nyílik az ajtó. Bejött a király, és a kardját a szalmabáb mellébe szúrta. A szúrástól a méz a király szájába fröccsent. Nagyon édes volt. A király erre azt mondta: “Ha tudtam volna, hogy ilyen édes a véred, nem öltelek volna meg!” Most már egyébként is sajnálkozott a dolgon, mert hiszen ő parancsolta, hogy Katica menjen el hozzá, és fogjon ki rajta, de úgy, hogy a szobájába ne tegye a lábát. Katica csak az ő parancsolatját teljesítette. Bánatában a király most már azt mondta, hogy ha Katica nem halt volna meg, feleségül venné, mert az ilyen ügyes lány bizonyosan jó feleség is lenne.
Erre már Katica is megszólalt az ágy alatt, hogy a király csak a bábut szúrta meg, nem őt. Aztán kibújt az ágy alól. A király nagy örvendezve mindjárt megölelte, s azt mondta neki: “Én a tied, te az enyém, ásó-kapa se választ el egymástól!” (Ez egy válasz *Vándorsólyom* üzenetére (2007. 09. 20. csütörtök 22:32), amit ide kattintva olvashatsz)

virág koszorú a tündérkertben