háááát azért az olajos simogatós nem rossz
(Ez egy válasz X üzenetére (2006. 10. 14. szombat 22:48), amit ide kattintva olvashatsz)
2006. 10. 14. szombat 22:48
Törölt felhasználó (21812)
2006. 10. 14. szombat 22:48
Esti (egyeseknek reggeli, déli) mese (hátha nem néztek be a Könyvek topicba...)
ITT ÁLLOK, jóformán lábujjhegyen, a szoba tőle távol eső oldalán, két karom a fejem fölött. A kezem ahhoz a falikampóhoz van kikötve, amelyen napközben egyetlen, hatalmas festménye függ. Az én felemen sötét a szoba, csak a válla fölött lévő olvasólámpa világít. Az mondta, maradjak csöndben. Megy a tévé, de ő egy hivatali mappába jegyzetel, belemélyed a munkájába, általam hosszúnak érzett periódusokon át rám se néz. Sajogni kezd a karom, aztán az egész testem, végül megszólalok:
- Figyelj egy pillanatra... Nem bírom már, tényleg...
Fürkésző tekintetet vet rám, bemegy a hálóba, két zsebkendővel jön vissza, s udvarias, társalgási tónusban így szól:
- Szeretném, ha befognád a pofád.
Az egyik zsebkendőt csaknem teljesen begyömöszöli a számba, a másikkal szorosan átköti. Érzem az írezőanyag édeskés ízét.
Kezdődik a Híradó. Megpróbálok odafigyelni, mereven nézem a készülék hátát, s hogy megpróbáljam elterelni a figyelmemet a hullámokban érkező fájdalomról, igyekszem magam elé képzelni a reklámok képeit. Egyre csak mondogatom magamban: most már biztos, hogy a testem hamarosan érzéketlenné válik, de a testem semmi ilyesmire nem hajlandó, csak fáj. Aztán még jobban fáj, és mire a Híradónak vége, fojtott hangok törnek át a zsebkendőn, amely már egészen hátracsúszott a torkomba, és leszorítja a nyelvem. Feláll, elindul felém, aztán elfordítja a padlón álló lámpát, úgy állítja az ernyőjét, hogy a fény a szemembe süssön. Mióta ismerem, most sírom el magam először. Kutatóan néz rám, kimegy, egy üveg fürdőolajjal jön vissza, amit útban hazafelé vett nekem. Elkezdi bedörzsölni vele a nyakamat és a hónaljamat. Izmaim görcsös rángásai minden mást kiszorítanak az agyamból. Masszírozza a mellemet, én meg levegőért kapkodok könnyekkel teli orromon keresztül. Már a hasamon érzem az olajat, a lassú, intenzív, ritmikus körmozgást. Hirtelen pánikba esem, meg vagyok győződve róla, hogy fuldoklom, hogy meg fogok fulladni, még egy perc és meghalok - amikor széttárja a lábaimat, amitől még jobban kifeszülök. Sikoltok. Tompa a hangom, mint egy
Kibontja kötelékeimet, állva közösülünk, aztán ágyba dug, hideg vizet hoz egy porcelántálban, abba mártogatja a mosdókesztyűt, amellyel lemossa arcomat. Hosszasan dörzsölgeti a csuklóimat. Közvetlenül az előtt, hogy elalszom, azt mondja: - Holnap kénytelen leszel hosszú ujjú ruhát fölvenni, szerelmem, nem lesz egy
(9 és fél hét)
ITT ÁLLOK, jóformán lábujjhegyen, a szoba tőle távol eső oldalán, két karom a fejem fölött. A kezem ahhoz a falikampóhoz van kikötve, amelyen napközben egyetlen, hatalmas festménye függ. Az én felemen sötét a szoba, csak a válla fölött lévő olvasólámpa világít. Az mondta, maradjak csöndben. Megy a tévé, de ő egy hivatali mappába jegyzetel, belemélyed a munkájába, általam hosszúnak érzett periódusokon át rám se néz. Sajogni kezd a karom, aztán az egész testem, végül megszólalok:
- Figyelj egy pillanatra... Nem bírom már, tényleg...
Fürkésző tekintetet vet rám, bemegy a hálóba, két zsebkendővel jön vissza, s udvarias, társalgási tónusban így szól:
- Szeretném, ha befognád a pofád.
Az egyik zsebkendőt csaknem teljesen begyömöszöli a számba, a másikkal szorosan átköti. Érzem az írezőanyag édeskés ízét.
Kezdődik a Híradó. Megpróbálok odafigyelni, mereven nézem a készülék hátát, s hogy megpróbáljam elterelni a figyelmemet a hullámokban érkező fájdalomról, igyekszem magam elé képzelni a reklámok képeit. Egyre csak mondogatom magamban: most már biztos, hogy a testem hamarosan érzéketlenné válik, de a testem semmi ilyesmire nem hajlandó, csak fáj. Aztán még jobban fáj, és mire a Híradónak vége, fojtott hangok törnek át a zsebkendőn, amely már egészen hátracsúszott a torkomba, és leszorítja a nyelvem. Feláll, elindul felém, aztán elfordítja a padlón álló lámpát, úgy állítja az ernyőjét, hogy a fény a szemembe süssön. Mióta ismerem, most sírom el magam először. Kutatóan néz rám, kimegy, egy üveg fürdőolajjal jön vissza, amit útban hazafelé vett nekem. Elkezdi bedörzsölni vele a nyakamat és a hónaljamat. Izmaim görcsös rángásai minden mást kiszorítanak az agyamból. Masszírozza a mellemet, én meg levegőért kapkodok könnyekkel teli orromon keresztül. Már a hasamon érzem az olajat, a lassú, intenzív, ritmikus körmozgást. Hirtelen pánikba esem, meg vagyok győződve róla, hogy fuldoklom, hogy meg fogok fulladni, még egy perc és meghalok - amikor széttárja a lábaimat, amitől még jobban kifeszülök. Sikoltok. Tompa a hangom, mint egy
gy
, aki ködkürtöt utánoz, ennyi textília mögül teljesen hatástalan. Most először néz rám ma este érdeklődő, sőt elbűvölt tekintettel. Szeme alig néhány centiméternyire az enyémtől, a csiklóm mentén egészen könnyedén mozog valami föl, le. Ujjai sikamlósak az olajtól, csöpögnek az olajtól; sikoltás közben vált át a testem azoknak a hangoknak a ritmusára, amelyek nem is nagyon különböznek azoktól, amelyek a kéj csúcsának közeledtét szokták jelezni - és felérek a csúcsra. alf
er alf
ek alf
éKibontja kötelékeimet, állva közösülünk, aztán ágyba dug, hideg vizet hoz egy porcelántálban, abba mártogatja a mosdókesztyűt, amellyel lemossa arcomat. Hosszasan dörzsölgeti a csuklóimat. Közvetlenül az előtt, hogy elalszom, azt mondja: - Holnap kénytelen leszel hosszú ujjú ruhát fölvenni, szerelmem, nem lesz egy
ké
, kánikulát jósolnak. alf
jm alf
ám alf
or(9 és fél hét)
hát, érdekes jelzőt találtál...
(Ez egy válasz para11 üzenetére (2006. 10. 14. szombat 22:53), amit ide kattintva olvashatsz)
meghato.....
(Ez egy válasz X üzenetére (2006. 10. 14. szombat 22:48), amit ide kattintva olvashatsz)
2006. 10. 14. szombat 22:48
Törölt felhasználó (21812)
2006. 10. 14. szombat 22:48
Esti (egyeseknek reggeli, déli) mese (hátha nem néztek be a Könyvek topicba...)
ITT ÁLLOK, jóformán lábujjhegyen, a szoba tőle távol eső oldalán, két karom a fejem fölött. A kezem ahhoz a falikampóhoz van kikötve, amelyen napközben egyetlen, hatalmas festménye függ. Az én felemen sötét a szoba, csak a válla fölött lévő olvasólámpa világít. Az mondta, maradjak csöndben. Megy a tévé, de ő egy hivatali mappába jegyzetel, belemélyed a munkájába, általam hosszúnak érzett periódusokon át rám se néz. Sajogni kezd a karom, aztán az egész testem, végül megszólalok:
- Figyelj egy pillanatra... Nem bírom már, tényleg...
Fürkésző tekintetet vet rám, bemegy a hálóba, két zsebkendővel jön vissza, s udvarias, társalgási tónusban így szól:
- Szeretném, ha befognád a pofád.
Az egyik zsebkendőt csaknem teljesen begyömöszöli a számba, a másikkal szorosan átköti. Érzem az írezőanyag édeskés ízét.
Kezdődik a Híradó. Megpróbálok odafigyelni, mereven nézem a készülék hátát, s hogy megpróbáljam elterelni a figyelmemet a hullámokban érkező fájdalomról, igyekszem magam elé képzelni a reklámok képeit. Egyre csak mondogatom magamban: most már biztos, hogy a testem hamarosan érzéketlenné válik, de a testem semmi ilyesmire nem hajlandó, csak fáj. Aztán még jobban fáj, és mire a Híradónak vége, fojtott hangok törnek át a zsebkendőn, amely már egészen hátracsúszott a torkomba, és leszorítja a nyelvem. Feláll, elindul felém, aztán elfordítja a padlón álló lámpát, úgy állítja az ernyőjét, hogy a fény a szemembe süssön. Mióta ismerem, most sírom el magam először. Kutatóan néz rám, kimegy, egy üveg fürdőolajjal jön vissza, amit útban hazafelé vett nekem. Elkezdi bedörzsölni vele a nyakamat és a hónaljamat. Izmaim görcsös rángásai minden mást kiszorítanak az agyamból. Masszírozza a mellemet, én meg levegőért kapkodok könnyekkel teli orromon keresztül. Már a hasamon érzem az olajat, a lassú, intenzív, ritmikus körmozgást. Hirtelen pánikba esem, meg vagyok győződve róla, hogy fuldoklom, hogy meg fogok fulladni, még egy perc és meghalok - amikor széttárja a lábaimat, amitől még jobban kifeszülök. Sikoltok. Tompa a hangom, mint egy
Kibontja kötelékeimet, állva közösülünk, aztán ágyba dug, hideg vizet hoz egy porcelántálban, abba mártogatja a mosdókesztyűt, amellyel lemossa arcomat. Hosszasan dörzsölgeti a csuklóimat. Közvetlenül az előtt, hogy elalszom, azt mondja: - Holnap kénytelen leszel hosszú ujjú ruhát fölvenni, szerelmem, nem lesz egy
(9 és fél hét)
ITT ÁLLOK, jóformán lábujjhegyen, a szoba tőle távol eső oldalán, két karom a fejem fölött. A kezem ahhoz a falikampóhoz van kikötve, amelyen napközben egyetlen, hatalmas festménye függ. Az én felemen sötét a szoba, csak a válla fölött lévő olvasólámpa világít. Az mondta, maradjak csöndben. Megy a tévé, de ő egy hivatali mappába jegyzetel, belemélyed a munkájába, általam hosszúnak érzett periódusokon át rám se néz. Sajogni kezd a karom, aztán az egész testem, végül megszólalok:
- Figyelj egy pillanatra... Nem bírom már, tényleg...
Fürkésző tekintetet vet rám, bemegy a hálóba, két zsebkendővel jön vissza, s udvarias, társalgási tónusban így szól:
- Szeretném, ha befognád a pofád.
Az egyik zsebkendőt csaknem teljesen begyömöszöli a számba, a másikkal szorosan átköti. Érzem az írezőanyag édeskés ízét.
Kezdődik a Híradó. Megpróbálok odafigyelni, mereven nézem a készülék hátát, s hogy megpróbáljam elterelni a figyelmemet a hullámokban érkező fájdalomról, igyekszem magam elé képzelni a reklámok képeit. Egyre csak mondogatom magamban: most már biztos, hogy a testem hamarosan érzéketlenné válik, de a testem semmi ilyesmire nem hajlandó, csak fáj. Aztán még jobban fáj, és mire a Híradónak vége, fojtott hangok törnek át a zsebkendőn, amely már egészen hátracsúszott a torkomba, és leszorítja a nyelvem. Feláll, elindul felém, aztán elfordítja a padlón álló lámpát, úgy állítja az ernyőjét, hogy a fény a szemembe süssön. Mióta ismerem, most sírom el magam először. Kutatóan néz rám, kimegy, egy üveg fürdőolajjal jön vissza, amit útban hazafelé vett nekem. Elkezdi bedörzsölni vele a nyakamat és a hónaljamat. Izmaim görcsös rángásai minden mást kiszorítanak az agyamból. Masszírozza a mellemet, én meg levegőért kapkodok könnyekkel teli orromon keresztül. Már a hasamon érzem az olajat, a lassú, intenzív, ritmikus körmozgást. Hirtelen pánikba esem, meg vagyok győződve róla, hogy fuldoklom, hogy meg fogok fulladni, még egy perc és meghalok - amikor széttárja a lábaimat, amitől még jobban kifeszülök. Sikoltok. Tompa a hangom, mint egy
gy
, aki ködkürtöt utánoz, ennyi textília mögül teljesen hatástalan. Most először néz rám ma este érdeklődő, sőt elbűvölt tekintettel. Szeme alig néhány centiméternyire az enyémtől, a csiklóm mentén egészen könnyedén mozog valami föl, le. Ujjai sikamlósak az olajtól, csöpögnek az olajtól; sikoltás közben vált át a testem azoknak a hangoknak a ritmusára, amelyek nem is nagyon különböznek azoktól, amelyek a kéj csúcsának közeledtét szokták jelezni - és felérek a csúcsra. alf
er alf
ek alf
éKibontja kötelékeimet, állva közösülünk, aztán ágyba dug, hideg vizet hoz egy porcelántálban, abba mártogatja a mosdókesztyűt, amellyel lemossa arcomat. Hosszasan dörzsölgeti a csuklóimat. Közvetlenül az előtt, hogy elalszom, azt mondja: - Holnap kénytelen leszel hosszú ujjú ruhát fölvenni, szerelmem, nem lesz egy
ké
, kánikulát jósolnak. alf
jm alf
ám alf
or(9 és fél hét)
'A fájdalom, úgy mondják, a gyönyör előcsarnoka' De Sade
(Ez egy válasz X üzenetére (2006. 10. 14. szombat 22:48), amit ide kattintva olvashatsz)
2006. 10. 14. szombat 22:48
Törölt felhasználó (21812)
2006. 10. 14. szombat 22:48
Esti (egyeseknek reggeli, déli) mese (hátha nem néztek be a Könyvek topicba...)
ITT ÁLLOK, jóformán lábujjhegyen, a szoba tőle távol eső oldalán, két karom a fejem fölött. A kezem ahhoz a falikampóhoz van kikötve, amelyen napközben egyetlen, hatalmas festménye függ. Az én felemen sötét a szoba, csak a válla fölött lévő olvasólámpa világít. Az mondta, maradjak csöndben. Megy a tévé, de ő egy hivatali mappába jegyzetel, belemélyed a munkájába, általam hosszúnak érzett periódusokon át rám se néz. Sajogni kezd a karom, aztán az egész testem, végül megszólalok:
- Figyelj egy pillanatra... Nem bírom már, tényleg...
Fürkésző tekintetet vet rám, bemegy a hálóba, két zsebkendővel jön vissza, s udvarias, társalgási tónusban így szól:
- Szeretném, ha befognád a pofád.
Az egyik zsebkendőt csaknem teljesen begyömöszöli a számba, a másikkal szorosan átköti. Érzem az írezőanyag édeskés ízét.
Kezdődik a Híradó. Megpróbálok odafigyelni, mereven nézem a készülék hátát, s hogy megpróbáljam elterelni a figyelmemet a hullámokban érkező fájdalomról, igyekszem magam elé képzelni a reklámok képeit. Egyre csak mondogatom magamban: most már biztos, hogy a testem hamarosan érzéketlenné válik, de a testem semmi ilyesmire nem hajlandó, csak fáj. Aztán még jobban fáj, és mire a Híradónak vége, fojtott hangok törnek át a zsebkendőn, amely már egészen hátracsúszott a torkomba, és leszorítja a nyelvem. Feláll, elindul felém, aztán elfordítja a padlón álló lámpát, úgy állítja az ernyőjét, hogy a fény a szemembe süssön. Mióta ismerem, most sírom el magam először. Kutatóan néz rám, kimegy, egy üveg fürdőolajjal jön vissza, amit útban hazafelé vett nekem. Elkezdi bedörzsölni vele a nyakamat és a hónaljamat. Izmaim görcsös rángásai minden mást kiszorítanak az agyamból. Masszírozza a mellemet, én meg levegőért kapkodok könnyekkel teli orromon keresztül. Már a hasamon érzem az olajat, a lassú, intenzív, ritmikus körmozgást. Hirtelen pánikba esem, meg vagyok győződve róla, hogy fuldoklom, hogy meg fogok fulladni, még egy perc és meghalok - amikor széttárja a lábaimat, amitől még jobban kifeszülök. Sikoltok. Tompa a hangom, mint egy
Kibontja kötelékeimet, állva közösülünk, aztán ágyba dug, hideg vizet hoz egy porcelántálban, abba mártogatja a mosdókesztyűt, amellyel lemossa arcomat. Hosszasan dörzsölgeti a csuklóimat. Közvetlenül az előtt, hogy elalszom, azt mondja: - Holnap kénytelen leszel hosszú ujjú ruhát fölvenni, szerelmem, nem lesz egy
(9 és fél hét)
ITT ÁLLOK, jóformán lábujjhegyen, a szoba tőle távol eső oldalán, két karom a fejem fölött. A kezem ahhoz a falikampóhoz van kikötve, amelyen napközben egyetlen, hatalmas festménye függ. Az én felemen sötét a szoba, csak a válla fölött lévő olvasólámpa világít. Az mondta, maradjak csöndben. Megy a tévé, de ő egy hivatali mappába jegyzetel, belemélyed a munkájába, általam hosszúnak érzett periódusokon át rám se néz. Sajogni kezd a karom, aztán az egész testem, végül megszólalok:
- Figyelj egy pillanatra... Nem bírom már, tényleg...
Fürkésző tekintetet vet rám, bemegy a hálóba, két zsebkendővel jön vissza, s udvarias, társalgási tónusban így szól:
- Szeretném, ha befognád a pofád.
Az egyik zsebkendőt csaknem teljesen begyömöszöli a számba, a másikkal szorosan átköti. Érzem az írezőanyag édeskés ízét.
Kezdődik a Híradó. Megpróbálok odafigyelni, mereven nézem a készülék hátát, s hogy megpróbáljam elterelni a figyelmemet a hullámokban érkező fájdalomról, igyekszem magam elé képzelni a reklámok képeit. Egyre csak mondogatom magamban: most már biztos, hogy a testem hamarosan érzéketlenné válik, de a testem semmi ilyesmire nem hajlandó, csak fáj. Aztán még jobban fáj, és mire a Híradónak vége, fojtott hangok törnek át a zsebkendőn, amely már egészen hátracsúszott a torkomba, és leszorítja a nyelvem. Feláll, elindul felém, aztán elfordítja a padlón álló lámpát, úgy állítja az ernyőjét, hogy a fény a szemembe süssön. Mióta ismerem, most sírom el magam először. Kutatóan néz rám, kimegy, egy üveg fürdőolajjal jön vissza, amit útban hazafelé vett nekem. Elkezdi bedörzsölni vele a nyakamat és a hónaljamat. Izmaim görcsös rángásai minden mást kiszorítanak az agyamból. Masszírozza a mellemet, én meg levegőért kapkodok könnyekkel teli orromon keresztül. Már a hasamon érzem az olajat, a lassú, intenzív, ritmikus körmozgást. Hirtelen pánikba esem, meg vagyok győződve róla, hogy fuldoklom, hogy meg fogok fulladni, még egy perc és meghalok - amikor széttárja a lábaimat, amitől még jobban kifeszülök. Sikoltok. Tompa a hangom, mint egy
gy
, aki ködkürtöt utánoz, ennyi textília mögül teljesen hatástalan. Most először néz rám ma este érdeklődő, sőt elbűvölt tekintettel. Szeme alig néhány centiméternyire az enyémtől, a csiklóm mentén egészen könnyedén mozog valami föl, le. Ujjai sikamlósak az olajtól, csöpögnek az olajtól; sikoltás közben vált át a testem azoknak a hangoknak a ritmusára, amelyek nem is nagyon különböznek azoktól, amelyek a kéj csúcsának közeledtét szokták jelezni - és felérek a csúcsra. alf
er alf
ek alf
éKibontja kötelékeimet, állva közösülünk, aztán ágyba dug, hideg vizet hoz egy porcelántálban, abba mártogatja a mosdókesztyűt, amellyel lemossa arcomat. Hosszasan dörzsölgeti a csuklóimat. Közvetlenül az előtt, hogy elalszom, azt mondja: - Holnap kénytelen leszel hosszú ujjú ruhát fölvenni, szerelmem, nem lesz egy
ké
, kánikulát jósolnak. alf
jm alf
ám alf
or(9 és fél hét)
Esti (egyeseknek reggeli, déli) mese (hátha nem néztek be a Könyvek topicba...)
ITT ÁLLOK, jóformán lábujjhegyen, a szoba tőle távol eső oldalán, két karom a fejem fölött. A kezem ahhoz a falikampóhoz van kikötve, amelyen napközben egyetlen, hatalmas festménye függ. Az én felemen sötét a szoba, csak a válla fölött lévő olvasólámpa világít. Az mondta, maradjak csöndben. Megy a tévé, de ő egy hivatali mappába jegyzetel, belemélyed a munkájába, általam hosszúnak érzett periódusokon át rám se néz. Sajogni kezd a karom, aztán az egész testem, végül megszólalok:
- Figyelj egy pillanatra... Nem bírom már, tényleg...
Fürkésző tekintetet vet rám, bemegy a hálóba, két zsebkendővel jön vissza, s udvarias, társalgási tónusban így szól:
- Szeretném, ha befognád a pofád.
Az egyik zsebkendőt csaknem teljesen begyömöszöli a számba, a másikkal szorosan átköti. Érzem az írezőanyag édeskés ízét.
Kezdődik a Híradó. Megpróbálok odafigyelni, mereven nézem a készülék hátát, s hogy megpróbáljam elterelni a figyelmemet a hullámokban érkező fájdalomról, igyekszem magam elé képzelni a reklámok képeit. Egyre csak mondogatom magamban: most már biztos, hogy a testem hamarosan érzéketlenné válik, de a testem semmi ilyesmire nem hajlandó, csak fáj. Aztán még jobban fáj, és mire a Híradónak vége, fojtott hangok törnek át a zsebkendőn, amely már egészen hátracsúszott a torkomba, és leszorítja a nyelvem. Feláll, elindul felém, aztán elfordítja a padlón álló lámpát, úgy állítja az ernyőjét, hogy a fény a szemembe süssön. Mióta ismerem, most sírom el magam először. Kutatóan néz rám, kimegy, egy üveg fürdőolajjal jön vissza, amit útban hazafelé vett nekem. Elkezdi bedörzsölni vele a nyakamat és a hónaljamat. Izmaim görcsös rángásai minden mást kiszorítanak az agyamból. Masszírozza a mellemet, én meg levegőért kapkodok könnyekkel teli orromon keresztül. Már a hasamon érzem az olajat, a lassú, intenzív, ritmikus körmozgást. Hirtelen pánikba esem, meg vagyok győződve róla, hogy fuldoklom, hogy meg fogok fulladni, még egy perc és meghalok - amikor széttárja a lábaimat, amitől még jobban kifeszülök. Sikoltok. Tompa a hangom, mint egy
Kibontja kötelékeimet, állva közösülünk, aztán ágyba dug, hideg vizet hoz egy porcelántálban, abba mártogatja a mosdókesztyűt, amellyel lemossa arcomat. Hosszasan dörzsölgeti a csuklóimat. Közvetlenül az előtt, hogy elalszom, azt mondja: - Holnap kénytelen leszel hosszú ujjú ruhát fölvenni, szerelmem, nem lesz egy
(9 és fél hét)
ITT ÁLLOK, jóformán lábujjhegyen, a szoba tőle távol eső oldalán, két karom a fejem fölött. A kezem ahhoz a falikampóhoz van kikötve, amelyen napközben egyetlen, hatalmas festménye függ. Az én felemen sötét a szoba, csak a válla fölött lévő olvasólámpa világít. Az mondta, maradjak csöndben. Megy a tévé, de ő egy hivatali mappába jegyzetel, belemélyed a munkájába, általam hosszúnak érzett periódusokon át rám se néz. Sajogni kezd a karom, aztán az egész testem, végül megszólalok:
- Figyelj egy pillanatra... Nem bírom már, tényleg...
Fürkésző tekintetet vet rám, bemegy a hálóba, két zsebkendővel jön vissza, s udvarias, társalgási tónusban így szól:
- Szeretném, ha befognád a pofád.
Az egyik zsebkendőt csaknem teljesen begyömöszöli a számba, a másikkal szorosan átköti. Érzem az írezőanyag édeskés ízét.
Kezdődik a Híradó. Megpróbálok odafigyelni, mereven nézem a készülék hátát, s hogy megpróbáljam elterelni a figyelmemet a hullámokban érkező fájdalomról, igyekszem magam elé képzelni a reklámok képeit. Egyre csak mondogatom magamban: most már biztos, hogy a testem hamarosan érzéketlenné válik, de a testem semmi ilyesmire nem hajlandó, csak fáj. Aztán még jobban fáj, és mire a Híradónak vége, fojtott hangok törnek át a zsebkendőn, amely már egészen hátracsúszott a torkomba, és leszorítja a nyelvem. Feláll, elindul felém, aztán elfordítja a padlón álló lámpát, úgy állítja az ernyőjét, hogy a fény a szemembe süssön. Mióta ismerem, most sírom el magam először. Kutatóan néz rám, kimegy, egy üveg fürdőolajjal jön vissza, amit útban hazafelé vett nekem. Elkezdi bedörzsölni vele a nyakamat és a hónaljamat. Izmaim görcsös rángásai minden mást kiszorítanak az agyamból. Masszírozza a mellemet, én meg levegőért kapkodok könnyekkel teli orromon keresztül. Már a hasamon érzem az olajat, a lassú, intenzív, ritmikus körmozgást. Hirtelen pánikba esem, meg vagyok győződve róla, hogy fuldoklom, hogy meg fogok fulladni, még egy perc és meghalok - amikor széttárja a lábaimat, amitől még jobban kifeszülök. Sikoltok. Tompa a hangom, mint egy
gy
, aki ködkürtöt utánoz, ennyi textília mögül teljesen hatástalan. Most először néz rám ma este érdeklődő, sőt elbűvölt tekintettel. Szeme alig néhány centiméternyire az enyémtől, a csiklóm mentén egészen könnyedén mozog valami föl, le. Ujjai sikamlósak az olajtól, csöpögnek az olajtól; sikoltás közben vált át a testem azoknak a hangoknak a ritmusára, amelyek nem is nagyon különböznek azoktól, amelyek a kéj csúcsának közeledtét szokták jelezni - és felérek a csúcsra. alf
er alf
ek alf
éKibontja kötelékeimet, állva közösülünk, aztán ágyba dug, hideg vizet hoz egy porcelántálban, abba mártogatja a mosdókesztyűt, amellyel lemossa arcomat. Hosszasan dörzsölgeti a csuklóimat. Közvetlenül az előtt, hogy elalszom, azt mondja: - Holnap kénytelen leszel hosszú ujjú ruhát fölvenni, szerelmem, nem lesz egy
ké
, kánikulát jósolnak. alf
jm alf
ám alf
or(9 és fél hét)
félreolvastam 
és nekem az mikor volt kívánságom?
jaham. para megintelligensült
miért? teljesült valamim mióta dörzsöltem itt a nappaliban?
para, charlotte: 
(Ez egy válasz para11 üzenetére (2006. 10. 14. szombat 20:32), amit ide kattintva olvashatsz)
(Ez egy válasz para11 üzenetére (2006. 10. 14. szombat 20:32), amit ide kattintva olvashatsz)
3 óra alvástól?
(Ez egy válasz MmePrune üzenetére (2006. 10. 14. szombat 20:28), amit ide kattintva olvashatsz)
2006. 10. 14. szombat 20:28
2006. 10. 14. szombat 20:28
nah...tele vagyok ésszel...mán olyan okos lettem, hogy csak kétszer indítottam rá a járó motorra a váci úton mentségemre szolgáljon, hogy a hajós hangjától nem hallottam, hogy mégiscsak jár asztat mongggyátok mán meg, hogy egy nő esze mitől megy el?
mentségemre szolgáljon, hogy a hajós hangjától nem hallottam, hogy mégiscsak jár asztat mongggyátok mán meg, hogy egy nő esze mitől megy el?
inkabb a masik hsz-t nezted volna meg.... az a tied,vagy atkersztelkedtel?
(Ez egy válasz MmePrune üzenetére (2006. 10. 14. szombat 21:09), amit ide kattintva olvashatsz)
2006. 10. 14. szombat 21:09
az a tied,vagy atkersztelkedtel?
(Ez egy válasz MmePrune üzenetére (2006. 10. 14. szombat 21:09), amit ide kattintva olvashatsz)
2006. 10. 14. szombat 21:09
ajh de nagyon intelligensek vagyunk ma este naccságos úr:D:D:D:D:D:D:
pille :elő:D:D:D hol az istenbe ástál te árkot?
pille :elő:D:D:D hol az istenbe ástál te árkot?
Itt vagyok!!! Mi a baj????
(Ez egy válasz X üzenetére (2006. 10. 14. szombat 20:44), amit ide kattintva olvashatsz)
2006. 10. 14. szombat 20:44
Törölt felhasználó (24620)
2006. 10. 14. szombat 20:44
hol van Ch?
Összeomlok...
Összeomlok...
ajh de nagyon intelligensek vagyunk ma este naccságos úr:D:D:D:D:D:D:
pille :elő:D:D:D hol az istenbe ástál te árkot? (Ez egy válasz para11 üzenetére (2006. 10. 14. szombat 20:53), amit ide kattintva olvashatsz)
2006. 10. 14. szombat 20:53
pille :elő:D:D:D hol az istenbe ástál te árkot? (Ez egy válasz para11 üzenetére (2006. 10. 14. szombat 20:53), amit ide kattintva olvashatsz)
2006. 10. 14. szombat 20:53
Ch?Confoederatio Helvetica,Nemetorszag,Liechtenstein,Ausztria,Olaszorszag es Franciaorszag ŕltal közrefogott europai allam 
Ch?Confoederatio Helvetica,Nemetorszag,Liechtenstein,Ausztria,Olaszorszag es Franciaorszag ŕltal közrefogott europai allam
(Ez egy válasz X üzenetére (2006. 10. 14. szombat 20:44), amit ide kattintva olvashatsz)
2006. 10. 14. szombat 20:44
(Ez egy válasz X üzenetére (2006. 10. 14. szombat 20:44), amit ide kattintva olvashatsz)
Törölt felhasználó (24620)
2006. 10. 14. szombat 20:44
hol van Ch?
Összeomlok...
Összeomlok...
willy, hát neked sosem merül ki a kivánságlistád?
para, mi az, hogy pille árokásás után?
prune, szivem, hát te is előkerültél?
para, mi az, hogy pille árokásás után?
prune, szivem, hát te is előkerültél?
hol van Ch?
Összeomlok...
Összeomlok...
tipp:cuncus?
(Ez egy válasz MmePrune üzenetére (2006. 10. 14. szombat 20:28), amit ide kattintva olvashatsz)
2006. 10. 14. szombat 20:28
(Ez egy válasz MmePrune üzenetére (2006. 10. 14. szombat 20:28), amit ide kattintva olvashatsz)
2006. 10. 14. szombat 20:28
nah...tele vagyok ésszel...mán olyan okos lettem, hogy csak kétszer indítottam rá a járó motorra a váci úton mentségemre szolgáljon, hogy a hajós hangjától nem hallottam, hogy mégiscsak jár asztat mongggyátok mán meg, hogy egy nő esze mitől megy el?
mentségemre szolgáljon, hogy a hajós hangjától nem hallottam, hogy mégiscsak jár asztat mongggyátok mán meg, hogy egy nő esze mitől megy el?
nah...tele vagyok ésszel...mán olyan okos lettem, hogy csak kétszer indítottam rá a járó motorra a váci úton mentségemre szolgáljon, hogy a hajós hangjától nem hallottam, hogy mégiscsak jár asztat mongggyátok mán meg, hogy egy nő esze mitől megy el?
mentségemre szolgáljon, hogy a hajós hangjától nem hallottam, hogy mégiscsak jár asztat mongggyátok mán meg, hogy egy nő esze mitől megy el?
maradok
a tonicot megiszom tisztén, a ginntől meg kívánnék valamit... (Ez egy válasz para11 üzenetére (2006. 10. 14. szombat 20:10), amit ide kattintva olvashatsz)
2006. 10. 14. szombat 20:10
a
... alf
gi alf
nt alf
onicnála tonicot megiszom tisztén, a ginntől meg kívánnék valamit... (Ez egy válasz para11 üzenetére (2006. 10. 14. szombat 20:10), amit ide kattintva olvashatsz)
2006. 10. 14. szombat 20:10
tölts magadnak a barban kavet,innivalot,helyezd magad kenyelembe es böngessz 
Gennyzsakszem
Sex Clowns 2
Ass to mouth 9
Lesbian College Coeds 13
A pesti spriccparty klub 14 - A doktornő is bedobja magát
Victoria és barátai 1
