Leheveredett, összezárta az ujjait, s megszólalt:
- Te most azt hiszed, hogy én tudom annak a kőnek a titkát, amely minden elemet arannyá alakít, ezért hoztad el az aranyaidat. Csakhogy én nem aranyat keresek; sosem lehetsz a tanítványom, ha téged az arany érdekel.
- Nem érdekel az arany - válaszolta a másik. - Ez a pénz csupán azt jelzi, hogy elszántam magam a munkára. Azt akarom, hogy taníts meg a Tudományra. Melletted akarok végigmenni a Kőhöz vezető úton.
Paracelsus megrágott minden szót:
- Az út maga a Kő. A kiindulópont is a Kő. Ha ezt nem érted, még el sem indultál a megértés útján. Minden lépésed maga a cél.
A férfi gyanakodva tekintett rá. Megváltozott a hangja, amikor megszólalt:
- Hát mégis van cél? Paracelsus felnevetett.
- Rágalmazóim szerint, kiknek számánál csak az ostobaságuk nagyobb, nincsen cél, ezért csalónak neveznek. Nincs igazuk, ám nem lehetetlen, hogy álmodozó vagyok. Tudom, hogy "van" Út.
Csend lett, aztán megszólalt a férfi.
- Kész vagyok végigmenni veled azon az úton, még ha hosszú évekig kell is gyalogolnunk. Hadd keljek át a sivatagon. Hadd lássam meg legalább távolról az ígéret földjét, ha már a csillagok nem engedik meg, hogy rálépjek. Ám mielőtt útnak indulnánk, bizonyítékot kérek.
- Mikor óhajtod? - kérdezte izgatottan Paracelsus.
- Máris - vágta rá hirtelen elhatározással a tanítvány. Mindeddig latinul beszéltek; ekkor németre váltottak.
- Az a hír járja rólad - mondotta -, hogy ha elégetsz egy rózsát, a tudományoddal életre tudod kelteni a hamuból a virágot. Hadd legyek tanúja e csodának. Ha teljesíted kérésemet, egész életemet neked szánom.
- Nagyon hiszékeny vagy - mondta a mester. - Nekem nem hiszékenység kell; én hitet akarok. Hajthatatlan volt a másik.
- Épp azért akarok szemtanúja lenni a rózsa megsemmisülésének és feltámadásának, mert nem vagyok hiszékeny.

egyre jobban ismersz,felelmetes vagy.... (Ez egy válasz MmePrune üzenetére (2006. 11. 12. vasárnap 12:40), amit ide kattintva olvashatsz)

Jorge Luis Borges
PARACELSUS RÓZSÁJA

Kétszobányi pinceműhelyében fohásszal fordult egyszer Paracelsus Istenhez - az ô megfoghatatlan istenéhez, bármelyik istenhez -, hogy küldjön néki egy tanítványt. Alkonyodott. A kandallóban pislákoló tűz kósza árnyakat vetett. Paracelsusnak nehezére esett volna felállni és meggyújtani a vaslámpát. Olyannyira erőt vett rajta a kimerültség, hogy meg is feledkezett az iménti kéréséről. Már eltűnt az éjszaka homályában az olvasztókemence, a sok porlepte lombik, amikor egyszerre csak kopogás hallatszott. Paracelsus félálomban feltápászkodott, felment az apró csigalépcsőn, és kinyitotta az ajtó egyik szárnyát. Ismeretlen férfi lépett be. Ugyancsak elcsigázott volt. Paracelsus hellyel kínálta; az idegen leült egy padra, és várt. Egy ideig egyetlen szót sem váltottak.
A mester törte meg a csendet.
- Emlékszem nyugati arcokra, emlékszem keleti arcokra - mondta némi ünnepélyességgel. - De a tied más. Ki vagy hát, s mit akarsz tőlem?
- Nem fontos a nevem - válaszolta a másik. - Három nap és három éjjel gyalogoltam, hogy a házadba léphessek. Tanítványod szeretnék lenni. Íme, elhoztam minden vagyonomat.
Elővett egy pénzes zacskót, s kifordította az asztal fölött. Temérdek arany hullott ki belőle. Mindezt a jobbjával végezte el. Paracelsus eközben háttal állt neki, mert épp lámpát gyújtott. Mikor aztán visszafordult, egy rózsát pillantott meg a férfi bal kezében. Nyugtalanságot keltett benne az a rózsa.

nem tudtál volna várni, amíg befejezem, teeeeeeeeeee? (Ez egy válasz para11 üzenetére (2006. 11. 12. vasárnap 12:42), amit ide kattintva olvashatsz)

elnézést mindenkitől a hosszú szövegért, de
1. hajtok a 10000. hsz felé, tom meglepije miatt
2. parának szülinapja van!!!!!!!!!

Sajnos nem találtam olyan képet, ahol ebben a csodás autóban egy csinos hölgy üldögél, lehetőleg ledér öltözetben, ezért egy praktikus ajándékkal kedveskednék, hogy stílusosan vezethesd az autód:




(Ez egy válasz para11 üzenetére (2006. 11. 12. vasárnap 10:20), amit ide kattintva olvashatsz)

és a hozzáillő fejfedő (Ez egy válasz X üzenetére (2006. 11. 12. vasárnap 12:52), amit ide kattintva olvashatsz)

Paracelsus padon felejtett vérvörös rózsája :)

Charlotte,Čdespille,Mme.Prune-imádlak benneteket! (Ez egy válasz X üzenetére (2006. 11. 12. vasárnap 12:54), amit ide kattintva olvashatsz)

Para, para, para - mi is imádunk téged!
*puszi* (Ez egy válasz para11 üzenetére (2006. 11. 12. vasárnap 13:01), amit ide kattintva olvashatsz)

ebéd után ledőlök egy kicsit aludni, annyira szomorú idő van. közben tereskovát hallgatok. csak egy órácskára. addig közelitsetek a tizezreshez :)
sziasztok. majd jövök vissza később.

akkor asszem én foglak ébreszteni a könyvvel meg a pen drive-val

Pille ledőlt kicsit:

hát bár nem sok kedvem van hozzá mennem kell Tatabányára:( ne izgulj MmePrune nem én vezetek

én meg csak a szomszéd faluba, de tatabánya nem esik útba, nem fogunk koccanni:):):):):) (Ez egy válasz X üzenetére (2006. 11. 12. vasárnap 13:42), amit ide kattintva olvashatsz)

Prune a medvebőrön:

Na, mennem kell. Szép délutánt!

Paranak szülinapjara:

[#smi le]

Semmi értetlenkedés, csak most kezdek érteni mindent igazán! (Ez egy válasz MmePrune üzenetére (2006. 11. 12. vasárnap 07:24), amit ide kattintva olvashatsz)

charlotte türelmesen vár, mig visszatérünk :)