Én a helyedben "észreveném", és megjegyezém: "Kollegina, milyen remek ötlet, én is a naturizmus híve vagyok", majd letolnám a gatyámat.

Jaj, gyerekek!

Hát szerintem ilyenkor nem szabad (nem illik) észrevenni azt, ami nagy valószínűséggel igaz. Ebben inkább az a poén, hogy a kolléganőre - eddig - soha nem néztem úgy, mint egy nőre. Bebízonyította, hogy nagyon is az...

Hát-hát... az a kíváncsi természeted... mindig az a kamera...

Szia! Én annak örülnék a legjobban, ha az említett hölggyel megismertetnéd a GG oldalát és személyes tapasztalait megosztaná velünk.
Hidd el, szükség van ilyen nőkre egy ilyen oldalon:-)
(Legalábbis nem érezném magam egyedül).

Legközelebb legyél szives kamerával belépni az irodába, és a rögzített képeket feltenni ide nekünk. :-)))

Majd mi eldöntjük, hogy tényleg maszti esete forgott-e fent. :-))

Mindenesetre kíváncsi lettem volna az arcára én is amikor benyitottál. Miért nem kérdezted meg, hogy van-e szüksége segítségre? :-)

ha igazán lovag lennél, felajánlottad volna szolgálataidat... :))

Gondoltam hova máshova, ha ide ne írjam le.

A kolléganőm egyedül dolgozik egy irodában. Vidékről jöttem haza épp az imént, s bementem hozzá, hogy leadjam a papírjaimat. Már az is furcsa volt, hogy be volt csukva az iroda ajtaja, mert nálunk egy egyezményes megállapodás, hogy csak akkor zárjuk az ajtókat, ha vendég van az illetőnél, szóval ilyenkor illik kopogni. Kopogtattam, majd beléptem. Egy picit meg is lepődtem, hogy egyedül van, talán látta is rajtam, mert szinte azonnal válaszolt fel nem tett kérdésemre, hogy fázik. Arca ki volt pirulva, szemüvege az asztalon hevert. Még meg is kérdeztem tőle, hogy jól érzi-e magát. Bólintott, majd én nyugtázva azt, hogy minden rendben mellé léptem és a papírok tartalmát kezdtem ecsetelni neki, amikor észrevettem rajta, hogy feszeng.
- Minden rendben? - kérdeztem, s ő szinte azonnal rávágta, hogy semmi baja. Mondom-mondom a magamét, ő jegyzeteli a lapokra, hogy melyikkel mi a teendő, amikor teljesen véletlenül észrevettem, hogy a jobb lábának bokáján ott fityeg a bugyija. Szinte meg kellett erőszakolnom a szemeimet, hogy még véletlenül se nézzek oda újra. Pár másodperc után kiléptem tőle, s az ajtóból még visszafordulva megkérdeztem tőle - remélem nem fedezte fel a kaján vigyoromat -, hogy becsukjam-e az ajtót.
- Igen, légy szíves! - jött a válasz, én meg most leírtam ezt nektek.

Vélemény? Hasonló eset? Azért izgalmas, nem?