Baleseti jegyzőkönyv:

Tisztelt Uram,

A baleseti jegyzőkönyv 3. rovatába írott válaszommal ("A baleset oka: átgondolatlan tervezés" kapcsolatos, a részletek iránt érdeklődő levelére válaszul, az alábbi -- remélem kielégítő -- leírást áll módomban közölni.

Kőművesként dolgozom. A baleset napján egyedül dolgoztam egy hatemeletes épület tetején. Amikor munkámat befejeztem, láttam, hogy valamennyi (utólag lemérve mintegy 110 kg-nyi) tégla megmaradt. Úgy döntöttem, hogy a téglákat nem fogom kis részletekben kézben lehordani, hanem a 6. emelet magasságában az épület oldalára szerelt (teherszállításra szolgaló) csigával eresztem le.
A csiga kötelet a földszinten kikötöttem, felmentem a tetőre, a kötél végén levő ládát oldalra húztam és megraktam téglával. Ezután ismét lementem a földszintre, eloldoztam a kötelet és erősen szorítottam, hogy lassan leeresszem a 110 kg-nyi téglát.

A baleseti jegyzőkönyvből megállapíthatta, hogy az én testsúlyom 84 kg.
Meglepetésemben -- amelyet az okozott, hogy hirtelen elemelkedtem a földről -- elveszítettem lélekjelenlétemet és elmulasztottam elengedni a kötelet.
Így aztán, nem is kell mondanom, nagy sebességgel emelkedni kezdtem az épület oldala mentén.

Körülbelül a 3. emelet magasságában találkoztam a téglákkal megrakott ládával, amely jelentős sebességgel tartott lefelé. Ez a magyarázata a koponyatörésnek, kisebb zúzódásoknak és a törött kulcscsontnak, amit a baleseti jegyzőkönyvben már leírtam.

Alig lassulva folytattam emelkedésemet, egészen addig, amíg jobb kezem ujjai két ízület mélységben megakadtak a 2. bekezdésben említett csigában. Szerencsére ekkorra már visszanyertem lélekjelenlétemet, és a belém hasító fájdalmak ellenére erősen tartottam a kötelet.

Körülbelül ezzel egy időben a téglákkal megrakott láda a földbe csapódott és az ütődés erejétől a láda alja kiszakadt. Ekkor, megszabadulva a téglák súlyától a láda már mindössze 23 kg-ot nyomott.. Hagy emlékeztessem ismét testsúlyomra (2. bekezdés).

Ahogy bizonyára elképzeli, gyorsan zuhanni kezdtem az épület fala mentén. Körülbelül a 3. emelet magasságában találkoztam a felfelé tartó ládával. Ennek számlájára írható a két törött bokám és néhány fogam, valamint a lábaim és altestem súlyos hasított sérülései.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a ládával való találkozás annyit fékezett zuhanásomon, hogy amikor végül a téglahalomra estem, mindössze három gerinccsigolyám roppant össze. Azonban ahogy a téglahalom tetején, iszonyú fájdalmak közepette, mozgásképtelenül feküdtem és láttam a felettem hat emelet magasságban himbálódzó ládaroncsot, ismét elveszítettem józan ítélőképességemet és elengedtem a kötelet. Azok a falécek és szálkák tehát, melyeket utólag a tüdőmből és a gyomromból operáltak ki, tulajdonképpen a rám zuhanó láda maradványai voltak.