Képeket,sztorikat!

Na majd én írok egy sztorit, ami ide passzol:

Kb. 13 évesek voltunk, mintha ma lett volna, oly tisztán emlékszem rá. Volt egy elhagyott, föld alatti pincerendszer a sulinktól nem messze. Oda jártunk délutánonként.
Vaksötét volt bent, csak itt-ott szűrődött be fény, ahol hiányzott 1-2 tégla. Egy kőlépcsőn kellett lemenni, az egész tele volt szeméttel, meg törmelékkel.
Az volt a király aki bellyebb mert menni, mint a másik. Egymás vállát fogva, az előttünk haladó taszigálva mentünk mindig egyre méllyebbre, persze amikor már nem bírtuk a feszültséget és eluralkodott rajtunk a félelem, vagy valaki beillyesztett, úgy rohantunk ki visítva , mint az állatok.
Aztán egyik nap én voltam a vagány, én mentem elől. Csak nagyon lassan lehetett haladni a falat tapogatva. A sötétségben csak körvonalakat lehetett látni, de közben a talajt is nézni kellett, nehogy elvágódjak.
Aztán egyszercsak megpillantottam valamit a földön. A mai napig nem felejtem, egy kék szem volt, ami világított és hirtelen rám nézett. Láttam, ahogy megmozdul és rámnéz...
Akkor elkezdtem ordítani, megfordultam, mindenki hanyatt homlok menekült. A lépcsőn felfelé már négykézláb rohantam, egy rossz ágyrugó is rátekeredett a lábamra, akkor megint visítottam, aszittem elékapott a szem. Kiérve mindenki be volt szarva, én még mindig nem voltam magamnál.
Mondták, hogy menjünk haza, de én addig nem akartam, míg meg nem bizonyosodom róla, hogy mit láttam. Most már higgadt fejjel.
Szerencsére maradtak haverok és kívülről elkezdtük bontani a falat, amivel értük. Jöttek "felnőttek", hogy fejezzük be, de én abban az állapotban leszartam őket, mondván ha így elmegyek, hetekig nem fogok tudni aludni.
Végre kibontottuk annyira, hogy beszűrődjön elég fény és le lehessen menni újra. Egy kék színű borosüveg alja volt, amint megcsillant rajta az éppen hogy beszűrődő fény.
Pedig akkor az életemet feltettem volna rá, hogy egy szemet láttam.

Takarót igazíts!
Szép álmokat!

Hú,ahogy beléptem ebbe a topikba,hihetetlen rossz érzésem támadt,el se tudom olvasni a hsz-okat...Lehet,tudat alatt félek a szellemektől???

Huuuuuuuuuuuuuuu!
Nem kell félni tőlük!!!! Huuuuuuuuuuuuuuuu!
Én is az vagyok!!!!!!!! (Ez egy válasz X üzenetére (2007. 06. 08. péntek 16:07), amit ide kattintva olvashatsz)

Itt van Zelli álruhában..

The Amityville Horror

A középsőt!

Nem sületlenség ez egy kissé?

Igen ez az! Attól, hogy valamiről az ember azt állítja, hogy nem létezik, még létezhet!
A parapszichológiával Én úgy vagyok, hogy alapvetően nem nagyon hiszek benne, de mégis vannak olyan dolgok az életemben, ami arra ad okot, hogy mégis higgyek benne! Erős telepátia alakult ki már néhány emberrel életem során. A térbeli távolság nem számít! Jelenlétemben egy izzó szétrobbant, stb.
Huuuuuuuuuuuuuu! A horrort meg imádom!!!!!!!!!!!

Nemtudom léteznek e de van olyan élményem amelytől megborzongok és egy évtized után sem tudom eldönteni hogy álom vagy valóság volt.

Hú...szellemek...erről 5 oldalnyit bírnák írni, de nagyából:
Kit érdekel?!!!
Na jó engem is érdekel, meg kiskoromban rettegtem a szellemektől, mindíg a takaró alatt(t. alá bedugva a fejem) aludtam, már nem is tudom hogy bírtam úgy .
De!Ahogy nőttem fel és már néha kidugtam a fejem még mindíg féltem, nem is tudtam miért egyáltalán, aztán az egyik idős rokonom (kb) azt mondta, hogy "ha úgy érzem valami természetfeletti jelenség van a közelemben, ne ijedjek meg azonnal, hanem győződjek meg arról, hogy micsoda az."
Így is tettem...

Mellesleg elég éber vagyok alvás előtt a legkissebb zajra felugrok az ágyból, h mi van.Az egykori legjobb barátom mikor meghalt, aznap este sem volt semmi zaj,fény,valami, amiről nemtudom, hogy mi.És ha ő nem jött el több napig hozzám, akkor biza más sem fog idegen embere3ket kisérteni

néha szellemet látok, ha sokat vagyok a gép előtt...