



A főnök meglátogatja kórházban fekvő beosztottját, aki hamuszürke arccal hever a párnákon, egy oxigénpalack és egy infúziós készülék társaságában. Nézi a főnök, majd megszólal:
- Hát ez igazán megnyugtató. Én mindig azt hittem, hogy maga csak szimulál, de most örömmel látom, hogy valóban beteg
- Hát ez igazán megnyugtató. Én mindig azt hittem, hogy maga csak szimulál, de most örömmel látom, hogy valóban beteg




Rónay György Advent első vasárnapja
Amikor a fák gyümölcsöt teremnek,
tudhatjátok, hogy közel van a nyár.
Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg
korcs ágaimon más, mint a halál?
Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál.
Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;
Nem voltál rest naponta jönni hozzám.
Ajtóm bezártam. Ágam levetett.
Éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!
Szüless meg a szívemben, Szeretet!









Szép jó reggelt mindenkinek




Egy földre tévedt Angyal jött ma ide





Szép jó reggelt mindenkinek .....


Bujdosó Ágnes: Jöjj el kedves Télapó
Hull a fákról a levél,
Megjött már a hideg tél.
Szürke hófelhők alatt
Sűrű pelyhek hullanak.
Kint a fogunk is vacog,
Bent a kedves tűz lobog.
Az osztályunk csupa fény
Kit vár a sok kislegény?
Csitt csitt hallga! Kopog már!
Sok kispajtás ajtót tár.
Felcsendül a nótaszó:
Jöjj el kedves Télapó!
Piros köpeny, hószakáll
Puttonyából kandikál:
Cukor, füge, mogyoró,
Mindenféle földi jó.
Az dalolgat most vígan,
Kinek sok ötöse van.
A fecsegő, rossz gyerek
Elbújik és pityereg.
Tanár néni! Drága, jó!
Hogyha jön a Télapó,
Legyen igazi mamánk
Ne panaszkodjék reánk.
Ha nem kapunk virgácsot,
Megígérjük, pajtások,
Mind jók leszünk, rendesek,
Szófogadók, csendesek.
Most pedig csitt, pattanj zár!
Az ajtónkon kopog már
Csendüljön a nótaszó:
Siess, siess, Télapó!

Hull a fákról a levél,
Megjött már a hideg tél.
Szürke hófelhők alatt
Sűrű pelyhek hullanak.
Kint a fogunk is vacog,
Bent a kedves tűz lobog.
Az osztályunk csupa fény
Kit vár a sok kislegény?
Csitt csitt hallga! Kopog már!
Sok kispajtás ajtót tár.
Felcsendül a nótaszó:
Jöjj el kedves Télapó!
Piros köpeny, hószakáll
Puttonyából kandikál:
Cukor, füge, mogyoró,
Mindenféle földi jó.
Az dalolgat most vígan,
Kinek sok ötöse van.
A fecsegő, rossz gyerek
Elbújik és pityereg.
Tanár néni! Drága, jó!
Hogyha jön a Télapó,
Legyen igazi mamánk
Ne panaszkodjék reánk.
Ha nem kapunk virgácsot,
Megígérjük, pajtások,
Mind jók leszünk, rendesek,
Szófogadók, csendesek.
Most pedig csitt, pattanj zár!
Az ajtónkon kopog már
Csendüljön a nótaszó:
Siess, siess, Télapó!




A lányoknak.. Mikulásra....






Gazosgyurinak sok szeretettel ..Mikulásra ....Lunátol

Donkó László: Leselkedő
MikulásA Mikulást egy este
a sok gyerek megleste.
Gazosgyurinak...
.....Lunátol

Megleste. És mit látott?
Csinálta a virgácsot,
s belerakta puttonyba.
Jaj, csak tán nem azt hozza!
Nagy csizmáját krémezte,
azután meg fényezte.
Mit tett még a puttonyba,
a sok gyerek megtudta,
cipőjében mind benne
lesz is holnap reggelre.
Lesz ott minden földi jó:
arany alma, zöld dió,
csokiból lesz valahány,
a sok gyerek várja már.
Azért titkon egy este,
a Mikulást megleste...

Donkó László: Leselkedő
MikulásA Mikulást egy este
a sok gyerek megleste.
Gazosgyurinak...


Megleste. És mit látott?
Csinálta a virgácsot,
s belerakta puttonyba.
Jaj, csak tán nem azt hozza!
Nagy csizmáját krémezte,
azután meg fényezte.
Mit tett még a puttonyba,
a sok gyerek megtudta,
cipőjében mind benne
lesz is holnap reggelre.
Lesz ott minden földi jó:
arany alma, zöld dió,
csokiból lesz valahány,
a sok gyerek várja már.
Azért titkon egy este,
a Mikulást megleste...

Minden Vilma nevü ismerösömnek: Boldog névnapot Kivánok ....Luna
Áprily Lajos
Kis fenyőfa
1
Én lankadó virágot
ma nem hozok neked,
még sorsgúnynak vehetné
tövises életed.
A szép tavaszt kivárom,
a langyos felleget,
s elcsöndesült fejedhez
fenyőfát ültetek.
Egyetlenegy fenyőfát
a névtelen sokért,
a fenyvesekbe rejtő
kirándulásokért.
Áldások erdejéért
szerény emlékezés,
egyetlenegy fenyőfa
kevés, nagyon kevés.
De gyantás rejtekéből
a múlt sóhajt reám,
kagyló ölén tovább zúg
a tenger-óceán.
S ha majd távol havasról
vadízű szél suhog,
egyetlenegy fenyőfa
rokon zúgásba fog.
S az illatos viharban
tán én is ott leszek:
Apám, üzennek értünk
a zúgó fenyvesek.
Felhő suhogva hajlik,
ezernyi tű remeg -
s egyetlenegy fenyőben
felzúg az életed.
2
Kis tövét a földbe tettem,
zsenge szállal ágazót,
öntözgettem önfeledten
s így hullattam rá a szót:
Kis fenyőfa: könnyű lándzsa,
sok nyilacska - nőjetek,
gyenge sarjatok ne bántsa
lombriasztó förgeteg.
És ha nedvet ösztövéren
vén föld nem tud adni még,
szálljatok le mély gyökéren
megkeresni holt szívét.
Annyi élet, annyi álom,
annyi holt vágy szunnyad ott,
szívjatok fel szomjú szálon
színt, erőt és illatot.
S elmúlásnak barna szárnya
futni fog majd tőletek -
mulandóság ostromára
kis fenyőfa, büszke dárda,
sok nyilacska - nőjetek.
Kis fenyőfa
1
Én lankadó virágot
ma nem hozok neked,
még sorsgúnynak vehetné
tövises életed.
A szép tavaszt kivárom,
a langyos felleget,
s elcsöndesült fejedhez
fenyőfát ültetek.
Egyetlenegy fenyőfát
a névtelen sokért,
a fenyvesekbe rejtő
kirándulásokért.
Áldások erdejéért
szerény emlékezés,
egyetlenegy fenyőfa
kevés, nagyon kevés.
De gyantás rejtekéből
a múlt sóhajt reám,
kagyló ölén tovább zúg
a tenger-óceán.
S ha majd távol havasról
vadízű szél suhog,
egyetlenegy fenyőfa
rokon zúgásba fog.
S az illatos viharban
tán én is ott leszek:
Apám, üzennek értünk
a zúgó fenyvesek.
Felhő suhogva hajlik,
ezernyi tű remeg -
s egyetlenegy fenyőben
felzúg az életed.
2
Kis tövét a földbe tettem,
zsenge szállal ágazót,
öntözgettem önfeledten
s így hullattam rá a szót:
Kis fenyőfa: könnyű lándzsa,
sok nyilacska - nőjetek,
gyenge sarjatok ne bántsa
lombriasztó förgeteg.
És ha nedvet ösztövéren
vén föld nem tud adni még,
szálljatok le mély gyökéren
megkeresni holt szívét.
Annyi élet, annyi álom,
annyi holt vágy szunnyad ott,
szívjatok fel szomjú szálon
színt, erőt és illatot.
S elmúlásnak barna szárnya
futni fog majd tőletek -
mulandóság ostromára
kis fenyőfa, büszke dárda,
sok nyilacska - nőjetek.
Reményik Sándor:
ÚGY FÁJ MÁR MINDEN...
Úgy fáj már minden, minden idebenn:
A szó, s a mozdulat, s a csend is fáj,
Minden, mi általreszket szívemen,
Legyen az ember, muzsika, vagy táj,
Úgy fáj már minden, minden idebenn.
De néha egy-egy halk szó simogat,
S rejtekúton a szívembe talál,
S álomba ringatja a kínokat,
Elaltatja a múltat, s a jövőt.
Pedig be nehéz megtalálni már
Az ösvényt, a szívembe vezetőt.
Gyom és gaz benőtte az utakat,
Ördögpalánták ágaskodnak rajtok:
Száraz kórók és keserű füvek,
Minden, mi beteg szívemből kihajtott.
Mártír a szó, mely jó hozzám ez úton,
És szent a szív, mely küldi őt ezen,
S mely liliomok magvát hinti el
Ott, hol különben csak bogáncs terem.
Áldott az óra és áldott a szél,
Mely liliomok messze magvát hozza,
Magot, melyből a békesség kikél.
ÚGY FÁJ MÁR MINDEN...
Úgy fáj már minden, minden idebenn:
A szó, s a mozdulat, s a csend is fáj,
Minden, mi általreszket szívemen,
Legyen az ember, muzsika, vagy táj,
Úgy fáj már minden, minden idebenn.
De néha egy-egy halk szó simogat,
S rejtekúton a szívembe talál,
S álomba ringatja a kínokat,
Elaltatja a múltat, s a jövőt.
Pedig be nehéz megtalálni már
Az ösvényt, a szívembe vezetőt.
Gyom és gaz benőtte az utakat,
Ördögpalánták ágaskodnak rajtok:
Száraz kórók és keserű füvek,
Minden, mi beteg szívemből kihajtott.
Mártír a szó, mely jó hozzám ez úton,
És szent a szív, mely küldi őt ezen,
S mely liliomok magvát hinti el
Ott, hol különben csak bogáncs terem.
Áldott az óra és áldott a szél,
Mely liliomok messze magvát hozza,
Magot, melyből a békesség kikél.
Remény ( Írta: Cony - 2007.12.09. 22:04)
Nem kereslek,
Majd te megtalálsz,
Nem kutatlak,
Utat hozzám mindig látsz!
Nem nézek rád,
Elég, ha érzed,
Szívem rád vár,
Vedd már észre, kérlek!
Nem sírok utánad,
Hisz te sem tennéd,
Hiába siratlak,
Észre sem vennéd!
Nézem gyönyörű szemed,
S a szememben egy könny lepereg.
Nem nézem csodás ajkad,
Csak rád gondolok s velem vagy.
Csak rád gondolok,
De te nem érsz rám,
Rólad álmodom,
Ó kérlek, bújj hozzám
Szívem vár ezt ne felejtsd,
Lelkem miattad egy üres sejt,
Megcsókolsz és életre kel,
Csak csókolj meg még egyszer!
Csókod íze oly csodás,
Vele szép a napsugár,
Kezed melege csordultig betölt,
Arcod szememre mosolyt ölt.
Most már nézem gyönyörű szemed,
S többé nem félek tőled,
Ajkad hozzám ér,
S a szívembe újra van remény!
Nem kereslek - I am not looking for you
I am not looking for you, then you find.
I do not research you, road you settle down to me always!
I do not look at you, enough my heart waits for you if you feel it.
Take it to reason already I am asking you!
I am not crying after you, believes you would not make it,
I make you be crying vainly, you would not notice it!
I look at your beautiful eye, and in my eye a tear spins round.
I do not look at it your wonderful lip, I give a thought to you only, and you are with me.
I give a thought to you only, but you do not get onto me, I dream about you, old I am asking you snuggle up to me.
My heart is waiting do not forget this, my soul because of you an empty cell.
Kiss and comes to life, only kiss once more!
The flavour of your kiss like that wonderful, with him beautiful the sunbeam.
The warmth of your hand to the brim fills, your face onto my eye puts on a smile.
I look at it already now your beautiful eye, and I am not afraid of you long.
Your lip touches me, and there is a hope again in my heart!
(kiegészítve a forrás megjelölésével és az angol változattal! :vazelinator.)
Nem kereslek,
Majd te megtalálsz,
Nem kutatlak,
Utat hozzám mindig látsz!
Nem nézek rád,
Elég, ha érzed,
Szívem rád vár,
Vedd már észre, kérlek!
Nem sírok utánad,
Hisz te sem tennéd,
Hiába siratlak,
Észre sem vennéd!
Nézem gyönyörű szemed,
S a szememben egy könny lepereg.
Nem nézem csodás ajkad,
Csak rád gondolok s velem vagy.
Csak rád gondolok,
De te nem érsz rám,
Rólad álmodom,
Ó kérlek, bújj hozzám
Szívem vár ezt ne felejtsd,
Lelkem miattad egy üres sejt,
Megcsókolsz és életre kel,
Csak csókolj meg még egyszer!
Csókod íze oly csodás,
Vele szép a napsugár,
Kezed melege csordultig betölt,
Arcod szememre mosolyt ölt.
Most már nézem gyönyörű szemed,
S többé nem félek tőled,
Ajkad hozzám ér,
S a szívembe újra van remény!
Nem kereslek - I am not looking for you
I am not looking for you, then you find.
I do not research you, road you settle down to me always!
I do not look at you, enough my heart waits for you if you feel it.
Take it to reason already I am asking you!
I am not crying after you, believes you would not make it,
I make you be crying vainly, you would not notice it!
I look at your beautiful eye, and in my eye a tear spins round.
I do not look at it your wonderful lip, I give a thought to you only, and you are with me.
I give a thought to you only, but you do not get onto me, I dream about you, old I am asking you snuggle up to me.
My heart is waiting do not forget this, my soul because of you an empty cell.
Kiss and comes to life, only kiss once more!
The flavour of your kiss like that wonderful, with him beautiful the sunbeam.
The warmth of your hand to the brim fills, your face onto my eye puts on a smile.
I look at it already now your beautiful eye, and I am not afraid of you long.
Your lip touches me, and there is a hope again in my heart!
(kiegészítve a forrás megjelölésével és az angol változattal! :vazelinator.)

Ady: Sorsunk
Van az életben egy-egy pillanat,
Erősnek hisszük szerfelett magunkat.
Lelkünk repül, száll, magával ragad,
Bús aggodalmak mindhiába húznak.
Csalóka álmok léghajóján
A vihar szépen fellegekbe tüntet,
Míg lenn a földön kárörvendő,
Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket.
Van az életben egy-egy pillanat,
Hogy nem várunk már semmit a világtól,
Leroskadunk bánat terhe alatt,
Szívünk mindenkit megátkozva vádol.
Míg porba hullva megsiratjuk,
Mi porba döntött - sok keserü álmunk,
Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen,
Míg testet öltött fájdalmakká válunk.
Ez a mi sorsunk, mindörökre ez,
Szivünk a vágyak tengerén evez,
Hajónkat szélvész, vihar összetépi,
De egy zord erő küzdelemre készti.
Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva,
Nincs egy reményünk, mely valóra válna,
Van az életben egy-egy pillanat,
Erősnek hisszük szerfelett magunkat.
Lelkünk repül, száll, magával ragad,
Bús aggodalmak mindhiába húznak.
Csalóka álmok léghajóján
A vihar szépen fellegekbe tüntet,
Míg lenn a földön kárörvendő,
Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket.
Van az életben egy-egy pillanat,
Hogy nem várunk már semmit a világtól,
Leroskadunk bánat terhe alatt,
Szívünk mindenkit megátkozva vádol.
Míg porba hullva megsiratjuk,
Mi porba döntött - sok keserü álmunk,
Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen,
Míg testet öltött fájdalmakká válunk.
Ez a mi sorsunk, mindörökre ez,
Szivünk a vágyak tengerén evez,
Hajónkat szélvész, vihar összetépi,
De egy zord erő küzdelemre készti.
Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva,
Nincs egy reményünk, mely valóra válna,
Míg sírba visz az önvád néma átka.
József Attila
AMIT SZIVEDBE REJTESZ
Amit szívedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
szíveddel várd ki azt.
A szerelembe - mondják -
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.
S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek -
a harctér nászi ágy.
Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.
Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szívedből szépen
kihull halálod is.
Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szívedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!
(1 nap maximum 1 hsz-ben 3 vers! és ne felejtsd el a korábbi figyelmeztetésnek megfelelően a versek íróinak nevét beírni, vagy a forrást jelöld meg! :vazelinator.)
Van az életben egy-egy pillanat,
Erősnek hisszük szerfelett magunkat.
Lelkünk repül, száll, magával ragad,
Bús aggodalmak mindhiába húznak.
Csalóka álmok léghajóján
A vihar szépen fellegekbe tüntet,
Míg lenn a földön kárörvendő,
Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket.
Van az életben egy-egy pillanat,
Hogy nem várunk már semmit a világtól,
Leroskadunk bánat terhe alatt,
Szívünk mindenkit megátkozva vádol.
Míg porba hullva megsiratjuk,
Mi porba döntött - sok keserü álmunk,
Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen,
Míg testet öltött fájdalmakká válunk.
Ez a mi sorsunk, mindörökre ez,
Szivünk a vágyak tengerén evez,
Hajónkat szélvész, vihar összetépi,
De egy zord erő küzdelemre készti.
Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva,
Nincs egy reményünk, mely valóra válna,
Van az életben egy-egy pillanat,
Erősnek hisszük szerfelett magunkat.
Lelkünk repül, száll, magával ragad,
Bús aggodalmak mindhiába húznak.
Csalóka álmok léghajóján
A vihar szépen fellegekbe tüntet,
Míg lenn a földön kárörvendő,
Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket.
Van az életben egy-egy pillanat,
Hogy nem várunk már semmit a világtól,
Leroskadunk bánat terhe alatt,
Szívünk mindenkit megátkozva vádol.
Míg porba hullva megsiratjuk,
Mi porba döntött - sok keserü álmunk,
Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen,
Míg testet öltött fájdalmakká válunk.
Ez a mi sorsunk, mindörökre ez,
Szivünk a vágyak tengerén evez,
Hajónkat szélvész, vihar összetépi,
De egy zord erő küzdelemre készti.
Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva,
Nincs egy reményünk, mely valóra válna,
Míg sírba visz az önvád néma átka.
József Attila
AMIT SZIVEDBE REJTESZ
Amit szívedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
szíveddel várd ki azt.
A szerelembe - mondják -
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.
S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek -
a harctér nászi ágy.
Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.
Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szívedből szépen
kihull halálod is.
Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szívedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!
(1 nap maximum 1 hsz-ben 3 vers! és ne felejtsd el a korábbi figyelmeztetésnek megfelelően a versek íróinak nevét beírni, vagy a forrást jelöld meg! :vazelinator.)

Ady Endre: AZ ÉLET
Az élet a zsibárusok világa.
Egy hangos vásár, melynek vége nincs.
Nincs semmi tán, melynek ne volna ára,
Megvehető akármi ritka kincs.
Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak
Kufár lélekkel hasznot, üzletet;
Itt alkusznak, amott már áll a vásár,
A jelszó mindig: eladok, veszek!...
Raktárra hordják mindenik portékát,
Eladó minden, hogyha van vevő:
Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság,
Rajongás, hit, eszmény és szerető.
Aki bolond, holmiját olcsón adja,
Az okos mindig többet nyer vele,
A jelszó: egymást túl kell licitálni,
Ádáz versennyel egymást verve le!
A szív az üzlet leghitványabb tárgya
S eladják mégis minden szent hevét.
Akad vevő rá, egymást licitálja,
Hogy a holmit atomként szedje szét.
Folyik a vásár harsogó zsivajban,
Az egyik kínál, másik meg veszen,
Csak néhol egy-egy végképpen kiárult,
Kifosztott lélek zokog csendesen.
Egy-egy bolond jár-kél a nagy tömegben,
Bolondok bizton, balgák szerfelett,
Eddig az ő példájukat követtem,
Ezután én is másképpen teszek.
Lelkem, szivem kitárom a piacra,
Túladok én is minden kincsemen...
...De nincs erőm íly nyomorulttá válni,
Óh, nincs erőm, én édes Istenem!...
Az élet a zsibárusok világa.
Egy hangos vásár, melynek vége nincs.
Nincs semmi tán, melynek ne volna ára,
Megvehető akármi ritka kincs.
Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak
Kufár lélekkel hasznot, üzletet;
Itt alkusznak, amott már áll a vásár,
A jelszó mindig: eladok, veszek!...
Raktárra hordják mindenik portékát,
Eladó minden, hogyha van vevő:
Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság,
Rajongás, hit, eszmény és szerető.
Aki bolond, holmiját olcsón adja,
Az okos mindig többet nyer vele,
A jelszó: egymást túl kell licitálni,
Ádáz versennyel egymást verve le!
A szív az üzlet leghitványabb tárgya
S eladják mégis minden szent hevét.
Akad vevő rá, egymást licitálja,
Hogy a holmit atomként szedje szét.
Folyik a vásár harsogó zsivajban,
Az egyik kínál, másik meg veszen,
Csak néhol egy-egy végképpen kiárult,
Kifosztott lélek zokog csendesen.
Egy-egy bolond jár-kél a nagy tömegben,
Bolondok bizton, balgák szerfelett,
Eddig az ő példájukat követtem,
Ezután én is másképpen teszek.
Lelkem, szivem kitárom a piacra,
Túladok én is minden kincsemen...
...De nincs erőm íly nyomorulttá válni,
Óh, nincs erőm, én édes Istenem!...
Hold
Lüktet, lobbog, tombol a Hold:
övé minden gondolatom.
Parázslik, izzik, sistereg,
ámultam őt, mint kisgyerek.
Rítam érte, ha elfogyott!
Mama, ki lopta el, tudod?
"Eltűnt, szentem, majd visszajön!"
Maszatos arcom tiszta könny.
Ködben, homályban, füstben:
mögé bújtatott Isten.
S meglesett minket! Nyaranta
cigánylány csókolt alatta.
Aztán egy éjjel, kedvem tűntén,
eljött értem a gonosz tündér.
Jártam a várost tébolyodva,
csak sandítgattam föl a Holdra.
Húzott, vonzott magához,
mint egy őrült vajákos.
Összezavarta tekintetem:
forgott a világ, pörgött velem.
Tombolt, lüktetett, lobbogott:
tőlem tíz évet ellopott.
Kútja tüzébe ejtette,
Isten magának eltette.
Egyszer talán, ha itt a napja:
nagylelkű lesz és visszaadja.
(kiegészítve: kortárs író, Utassy József: Hold c. verse) 2008.12.02. :tom
Lüktet, lobbog, tombol a Hold:
övé minden gondolatom.
Parázslik, izzik, sistereg,
ámultam őt, mint kisgyerek.
Rítam érte, ha elfogyott!
Mama, ki lopta el, tudod?
"Eltűnt, szentem, majd visszajön!"
Maszatos arcom tiszta könny.
Ködben, homályban, füstben:
mögé bújtatott Isten.
S meglesett minket! Nyaranta
cigánylány csókolt alatta.
Aztán egy éjjel, kedvem tűntén,
eljött értem a gonosz tündér.
Jártam a várost tébolyodva,
csak sandítgattam föl a Holdra.
Húzott, vonzott magához,
mint egy őrült vajákos.
Összezavarta tekintetem:
forgott a világ, pörgött velem.
Tombolt, lüktetett, lobbogott:
tőlem tíz évet ellopott.
Kútja tüzébe ejtette,
Isten magának eltette.
Egyszer talán, ha itt a napja:
nagylelkű lesz és visszaadja.
(kiegészítve: kortárs író, Utassy József: Hold c. verse) 2008.12.02. :tom
AZ ACÉLEMBER
Áll, egyenesen, egymagán
Az acélember a hegy homlokán.
Széttárva karcsú, hosszú karjai,
A kábelek kígyóit tartani.
Nem görnyedez és nem erőlködik:
Áll és feszül és hordja terheit.
De hűvös feje túl a drótokon
Hosszan elnéz a nyúlós utakon.
Lát, embereket és országokat,
Bolond és keserű látásokat:
Az éhes ember néma ráncait,
Dokkok penészes árusáncait,
Országhatárok inga-táncait,
És hall, hazug és gyilkos hangokat:
Borhősöket, barátokat, bankokat,
És népgyűléseket és tankokat.
Az eszme önmagára-lázadását,
A forradalmak bárgyú körfutását,
Az örülések örök újulását.
A földgömb reng és ég a szemhatár.
Az acélember néz és konstatál.
Áll és szótalan ég felé feszül:
Hordja a kábelt rendületlenül.
S ha olykor egy-egy holdas éjszakán
Ráül terhével a szörnyű magány,
S a látomások emlékeitől
Dereka már-már megroppanni dől:
Ilyenkor elég egy szempillanás:
A szomszéd hegyen másik óriás,
A harmadik ormon a harmadik
Hordozza látomása titkait.
Egy pillanat, egy közös rezzenés:
A három acélember összenéz.
Testvér mondja az acélpillanat
Tudom: gyengének lenni nem szabad.
Tudom, a mi törvényünk állani:
Mi vagyunk a Vezeték várai.
Nem tudjuk honnan, nem tudjuk kinek,
De rajtunk megyen át az Üzenet.
Az ismeretlen Igét hordja vállunk.
Bennünket ideállítottak. Állunk.
(kiegészítve: Az acélember (Ének a sürgönypóznáról) Sík Sándor verse) :tom
Áll, egyenesen, egymagán
Az acélember a hegy homlokán.
Széttárva karcsú, hosszú karjai,
A kábelek kígyóit tartani.
Nem görnyedez és nem erőlködik:
Áll és feszül és hordja terheit.
De hűvös feje túl a drótokon
Hosszan elnéz a nyúlós utakon.
Lát, embereket és országokat,
Bolond és keserű látásokat:
Az éhes ember néma ráncait,
Dokkok penészes árusáncait,
Országhatárok inga-táncait,
És hall, hazug és gyilkos hangokat:
Borhősöket, barátokat, bankokat,
És népgyűléseket és tankokat.
Az eszme önmagára-lázadását,
A forradalmak bárgyú körfutását,
Az örülések örök újulását.
A földgömb reng és ég a szemhatár.
Az acélember néz és konstatál.
Áll és szótalan ég felé feszül:
Hordja a kábelt rendületlenül.
S ha olykor egy-egy holdas éjszakán
Ráül terhével a szörnyű magány,
S a látomások emlékeitől
Dereka már-már megroppanni dől:
Ilyenkor elég egy szempillanás:
A szomszéd hegyen másik óriás,
A harmadik ormon a harmadik
Hordozza látomása titkait.
Egy pillanat, egy közös rezzenés:
A három acélember összenéz.
Testvér mondja az acélpillanat
Tudom: gyengének lenni nem szabad.
Tudom, a mi törvényünk állani:
Mi vagyunk a Vezeték várai.
Nem tudjuk honnan, nem tudjuk kinek,
De rajtunk megyen át az Üzenet.
Az ismeretlen Igét hordja vállunk.
Bennünket ideállítottak. Állunk.
(kiegészítve: Az acélember (Ének a sürgönypóznáról) Sík Sándor verse) :tom
A tűz csiholója
Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.
Az első emberi bátorság
Áldassék: a Tűz csiholója,
Aki az ismeretlen lángra
Úgy nézett, mint jogos adóra.
Mint egy Isten, hóban vacogva
Fogadta szent munkája bérét:
Még ma is minden bátor ember
Csörgedezteti az ő vérét.
Ez a világ nem testálódott
Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak:
Legkülönb ember, aki bátor
S csak egy különb van, aki: bátrabb.
S aki mást akar, mint mi most van,
Kényes bőrét gyáván nem óvja:
Mint ős-ősére ütött Isten:
A fölséges Tűz csiholója.
(kiegészítve: - Ady Endre -A Tűz csiholója) :tom
Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.
Az első emberi bátorság
Áldassék: a Tűz csiholója,
Aki az ismeretlen lángra
Úgy nézett, mint jogos adóra.
Mint egy Isten, hóban vacogva
Fogadta szent munkája bérét:
Még ma is minden bátor ember
Csörgedezteti az ő vérét.
Ez a világ nem testálódott
Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak:
Legkülönb ember, aki bátor
S csak egy különb van, aki: bátrabb.
S aki mást akar, mint mi most van,
Kényes bőrét gyáván nem óvja:
Mint ős-ősére ütött Isten:
A fölséges Tűz csiholója.
(kiegészítve: - Ady Endre -A Tűz csiholója) :tom

Tudom ,mi a "beszéd" de mivel nem hajlandó Beszélni velem az illetö igy kénytelen vagyok a közösbe irni mindent . Mivel a sérelem ott a cheten ért ott is fogom megoldani ...és ki is Zárhatsz ...Bannolhatsz is mint ahogy tegnap is megtetted. De nem fogom hagyni ,hogy hazugnak nevezzenek. Kérdezem én tölled ,mint kivül állótol ,hogy amit 7 ember tudd velem együtt az hazugság lenne ??????????????????
Maradok Tisztelettel ...Luna
Maradok Tisztelettel ...Luna

Köszönöm a válaszod ,de sajnos ez nem az amire én vártam ...nem adtál választ semmire . Ezért kénytelen vagyok mindent ujra leírni . Azt irtad csak azt tudod elfogadni ami a közösbe zajlik .
Lunacica61-] Leirtam neki ,hogy megtudom neki mutatni ,hogy nagyon 2Mocskos tudok lenni ahogy ö nevezett ,de Ribanc az sose voltam ..rám nem tudd senki ujjal mutogatni ,hogy ez is meg az is megdugott
Tegnap ezzek voltak az utolsó mondataim ,azt hiszem nem irtam olyat amiért Andinak Bannolnia kellett ..nem anyáztam ,és nem politizáltam .
Lunacica61-] Leirtam neki ,hogy megtudom neki mutatni ,hogy nagyon 2Mocskos tudok lenni ahogy ö nevezett ,de Ribanc az sose voltam ..rám nem tudd senki ujjal mutogatni ,hogy ez is meg az is megdugott
Tegnap ezzek voltak az utolsó mondataim ,azt hiszem nem irtam olyat amiért Andinak Bannolnia kellett ..nem anyáztam ,és nem politizáltam .
A nap legszebb része bizonnyal a reggel,
Régi mondás, hogy ki korán kel, kincset lel.
De hogy ember ezt a szabályt követhesse,
Szükséges, hogy jókor feküdjék le este.
Éjfél előtt egy-egy jó órai álom
Bizony majd annyi, mint éjfél után három.
Hogy pedig alvásból mennyi elegendő,
Az életkor szerint különböztetendő.
Legtöbbre van szükség az élet két végén,
A csecsemő-korban, meg ha az ember vén.
Mikor "még" nincsen, vagy "már" fogy az ereje,
Rászorul, hogy hosszú álommal nevelje.
A természet ezt is maga megmutatja,
Legkevesbet alszik a déli nyár napja.
Télen, mikor fénye, ereje halványul,
Alig bír megválni a nagy éjszakátul.
Azt tartotta már a hajdani bölcs Róma,
Aludni hét órát elegendő volna.
Nyolc óra hosszáig hevernek a restek,
Kilenc óra való csak tunya nemesnek.
Délelőtti idő minden perce drága,
Testi - de kiváltkép észbeli munkára.
Az ember ilyenkor leginkább alkalmas,
Mikor még el nem kezd munkálkodni a has.
Nem jó kora reggel mindjárt sokat enni,
De az is árt, ha nincs a gyomorban semmi.
Egyél, ha éhes vagy, de sohase sokat,
Találd el mindenben a bölcs középutat.
Ebéd után magad ne szoktasd álomra,
E szokás rabságát hagyd a késő korra.
Könnyedebb mozgásban telhet egy fél óra,
Azután indulhatsz erősebb dologra.
A vacsora legyen könnyebb, mint az ebéd,
És a lefekvésnél pár órával elébb.
A szegény embernek nem való tivornya,
Jó munkára való erejét megrontja.
kiegészítve: Danó Tímea A reggel mosolya
szerző: Eszti (26/10/2008): tom
Régi mondás, hogy ki korán kel, kincset lel.
De hogy ember ezt a szabályt követhesse,
Szükséges, hogy jókor feküdjék le este.
Éjfél előtt egy-egy jó órai álom
Bizony majd annyi, mint éjfél után három.
Hogy pedig alvásból mennyi elegendő,
Az életkor szerint különböztetendő.
Legtöbbre van szükség az élet két végén,
A csecsemő-korban, meg ha az ember vén.
Mikor "még" nincsen, vagy "már" fogy az ereje,
Rászorul, hogy hosszú álommal nevelje.
A természet ezt is maga megmutatja,
Legkevesbet alszik a déli nyár napja.
Télen, mikor fénye, ereje halványul,
Alig bír megválni a nagy éjszakátul.
Azt tartotta már a hajdani bölcs Róma,
Aludni hét órát elegendő volna.
Nyolc óra hosszáig hevernek a restek,
Kilenc óra való csak tunya nemesnek.
Délelőtti idő minden perce drága,
Testi - de kiváltkép észbeli munkára.
Az ember ilyenkor leginkább alkalmas,
Mikor még el nem kezd munkálkodni a has.
Nem jó kora reggel mindjárt sokat enni,
De az is árt, ha nincs a gyomorban semmi.
Egyél, ha éhes vagy, de sohase sokat,
Találd el mindenben a bölcs középutat.
Ebéd után magad ne szoktasd álomra,
E szokás rabságát hagyd a késő korra.
Könnyedebb mozgásban telhet egy fél óra,
Azután indulhatsz erősebb dologra.
A vacsora legyen könnyebb, mint az ebéd,
És a lefekvésnél pár órával elébb.
A szegény embernek nem való tivornya,
Jó munkára való erejét megrontja.
kiegészítve: Danó Tímea A reggel mosolya
szerző: Eszti (26/10/2008): tom

Tsztelt Vazelinátor!!!!
Láttom kitörölted a Dühöngöböl azt amit oda beirtam ,azt irtad csak azt tudod elfogadni ami a közösbe zajlik ,,ez ott történt és ugy gondolom semmi sértöt ne irtam ...nem Anyáztam ,nem Politizáltam és mégis Bannolt Andi . Igaz ,én is csak egy felhasználo vagyok ,mint a többi chetes ,de nem fogom hagyni ,hogy a sárba tiporjanak és megalázzanak . Légyszíves adj választ mert a dühöngöben csak töröltél ,hogy akkor mi az amit a közösbe irhatok amiért nem jár Bannolás ....sajnos igaza volt a Vendégnek ,hogy én itt HIÁBA KERESEM AZ IGAZAM..AZ ITT NINCS !!!!!!
Maradok Tisztelettel ...Luna
Láttom kitörölted a Dühöngöböl azt amit oda beirtam ,azt irtad csak azt tudod elfogadni ami a közösbe zajlik ,,ez ott történt és ugy gondolom semmi sértöt ne irtam ...nem Anyáztam ,nem Politizáltam és mégis Bannolt Andi . Igaz ,én is csak egy felhasználo vagyok ,mint a többi chetes ,de nem fogom hagyni ,hogy a sárba tiporjanak és megalázzanak . Légyszíves adj választ mert a dühöngöben csak töröltél ,hogy akkor mi az amit a közösbe irhatok amiért nem jár Bannolás ....sajnos igaza volt a Vendégnek ,hogy én itt HIÁBA KERESEM AZ IGAZAM..AZ ITT NINCS !!!!!!
Maradok Tisztelettel ...Luna
(kimoderálva! :tom)
és ezért:
"Zizidoma
(Mert belőle csak egy van.)
(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)"
és ezért:
"Zizidoma
(Mert belőle csak egy van.)
(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)"
A reggel mosolya
Édes, finom meleg bársony,
Arc simító langyosság.
Nap sugarát átölelő,
Édesen szép tarkaság:
Tisztaság,
Barátság.
Édes kávé friss illata,
Levegőben cikázva.
Táncot jár a napsugárral,
A mosolynak forrása:
Áldása,
Varázsa.
Friss pirítós jó illata,
Reggel táncra hívogat.
Forró tea jó zamata,
Kedvességre csalogat:
Hívogat,
Simogat.
Virág- dallam szín-pompája
Suhan át a hangokon.
Reggel vidám kicsi szálán,
Igaz barát szálakon:
Szárnyakon,
Ágakon.
Törhetetlen, igaz hű szál,
Barát bársony virágán.
Mely illata az égbe száll,
A reggelek aranyán:
Fonalán,
Mosolyán.
(kiegészítve: Danó Tímea A reggel mosolya
szerző Eszti (26/10/2008 - 09:47) :tom)
Édes, finom meleg bársony,
Arc simító langyosság.
Nap sugarát átölelő,
Édesen szép tarkaság:
Tisztaság,
Barátság.
Édes kávé friss illata,
Levegőben cikázva.
Táncot jár a napsugárral,
A mosolynak forrása:
Áldása,
Varázsa.
Friss pirítós jó illata,
Reggel táncra hívogat.
Forró tea jó zamata,
Kedvességre csalogat:
Hívogat,
Simogat.
Virág- dallam szín-pompája
Suhan át a hangokon.
Reggel vidám kicsi szálán,
Igaz barát szálakon:
Szárnyakon,
Ágakon.
Törhetetlen, igaz hű szál,
Barát bársony virágán.
Mely illata az égbe száll,
A reggelek aranyán:
Fonalán,
Mosolyán.
(kiegészítve: Danó Tímea A reggel mosolya
szerző Eszti (26/10/2008 - 09:47) :tom)

Ki az a nekünk ..hányan vagytok ???? Én letudom magam foglalni ,de ugy láttom te nem ...Valaki befolyásol vagy kényszerít ,hogy irjál ???


Nem tudom ,hogy ki fia borja vagy ,de ha jol tudom két alkalommal voltál fent a cheten akkor is Lencsyt kerested és nem is beszéltél senkivel ,akkor honnan tudod ,hogy mi folyik itt a cheten ? Sokszor az nem tudja mi van itt aki már évek ota itt chetel ,hogy te forumos voltál nagy ívben le...rom ,nem viszket itt senkinek a pi..ja ,ahogy kifejezted magad ..de ha neked igen viszket valamid ,csak vakartasd meg


Van bizony bizonyitékom ...tegnap is panaszkodtak rád és ott lapul a beérkező üzeneteim között...ez nem vád ...Tény ..ami közt van egy kis külömbség . Részemröl is befejezve ..majd döntenek azok akik illetékesek az ügyben .

Tisztelt Vazelinátor !!!
Azzal a kéréssel fordulok hozzád , hogy gyere fel a chetre és hallgasd meg ott a többi chetest is ,hogy mi folyik ott . Sajnos egyes oppok nagyon visszaélnek a jogaikkal ,és fenyegetőznek ,hogy elűzik a chetröl a chetest . Én 2 éve járok ide ,de ami itt folyik az már nem is chet . Több ember is panaszkodott Lencsybébi magatartására ,de mint tudják itt fent a többiek is ,hogy Andi Admin barátnője ,és ,hogy Andi "Bármit" megtesz érte ,nem mernek szólni . Megvan nekem ez a kijentése ,hogy "Lencsyért Bármit". Nem tudom de ez már önbiráskodás amit itt csinálnak a cheten . Tegnap volt egy kis Műbalhé ,de szerintem az meglett játszva ,ugyanis feljött egy ujnak mondva magát ...régi chetes és kérte Molly_anyot ,hogy segítsen neki ...ö maximálisan segített is neki ..amit többen is láttunk .Közben megérkezet Andi is és bepanaszolta a chetes ,hogy Molly_anyo megsértette ,holott nem volt semmi sértö . Andi jogtalanul felelöségre vonta Mollyt
peddig nem vétkezett....aki vétkezik megussza büntetlenül ..aki meg nem az meg bűnhödjön ...hol itt az igazság ????????? Légyszíves mielöbb ,tégy rendet ,mert sokan ezért fogják itt hagyni a chetet . Maradok Tisztelettel :Lunacica
Azzal a kéréssel fordulok hozzád , hogy gyere fel a chetre és hallgasd meg ott a többi chetest is ,hogy mi folyik ott . Sajnos egyes oppok nagyon visszaélnek a jogaikkal ,és fenyegetőznek ,hogy elűzik a chetröl a chetest . Én 2 éve járok ide ,de ami itt folyik az már nem is chet . Több ember is panaszkodott Lencsybébi magatartására ,de mint tudják itt fent a többiek is ,hogy Andi Admin barátnője ,és ,hogy Andi "Bármit" megtesz érte ,nem mernek szólni . Megvan nekem ez a kijentése ,hogy "Lencsyért Bármit". Nem tudom de ez már önbiráskodás amit itt csinálnak a cheten . Tegnap volt egy kis Műbalhé ,de szerintem az meglett játszva ,ugyanis feljött egy ujnak mondva magát ...régi chetes és kérte Molly_anyot ,hogy segítsen neki ...ö maximálisan segített is neki ..amit többen is láttunk .Közben megérkezet Andi is és bepanaszolta a chetes ,hogy Molly_anyo megsértette ,holott nem volt semmi sértö . Andi jogtalanul felelöségre vonta Mollyt
peddig nem vétkezett....aki vétkezik megussza büntetlenül ..aki meg nem az meg bűnhödjön ...hol itt az igazság ????????? Légyszíves mielöbb ,tégy rendet ,mert sokan ezért fogják itt hagyni a chetet . Maradok Tisztelettel :Lunacica
én a 4-est választom
Elmész...visszajössz..és látod
Elmész ...visszajössz..és látod
Még élek!Kicsikét rám eszmélsz.
aztám pár napra agyadba vésel
Élni nem tudsz nem is akarsz
nélkülem sem , és velem sem
Vissza mindig azért jössz
hogy lássam ölö mérged
folytonos hatását
ellenörizzed
hiszen
csak
csak
csak
nyugtod
csakis akkor lesz
ha müvedet befejezted?
Elmész ...visszajössz..és látod
Még élek!Kicsikét rám eszmélsz.
aztám pár napra agyadba vésel
Élni nem tudsz nem is akarsz
nélkülem sem , és velem sem
Vissza mindig azért jössz
hogy lássam ölö mérged
folytonos hatását
ellenörizzed
hiszen
csak
csak
csak
nyugtod
csakis akkor lesz
ha müvedet befejezted?
Én is szeretnék résztvenni a játékba

Egyetlen egy szóra várok
Leírni téged nem lehet,
lelked elvakitja szemem,
és kék szemeid tükrében
több ezer csillag fürdik meg.
E két szem kutat és keres.
De ó jaj engemet nem lel.
Koborlok tovább és várok ,
hogy szerelmem végre lásson .
És mindig mikor meglátom,
egyetlen egy szóra várok,
mely lelkem felrepítené,
a le semmi se kényszeritené.
Siker kerget és mikor eláraszt,
azt szeretném ,hogy te ott légy.
Láss engem,mint lovagot és hőst,
ki küzd harcol a jóért, s győz.
Bárcsak tudnád mit megtennék,
hogy te szépséges enyim légy.
Én tűzön-vizen átkelnék,
a világ végére mennék.
De az ablakon kinézve,
a komor őszt észrevéve,
elmulás és bu jut eszembe,
mert magam vagyok örökre.
Leírni téged nem lehet,
lelked elvakitja szemem,
és kék szemeid tükrében
több ezer csillag fürdik meg.
E két szem kutat és keres.
De ó jaj engemet nem lel.
Koborlok tovább és várok ,
hogy szerelmem végre lásson .
És mindig mikor meglátom,
egyetlen egy szóra várok,
mely lelkem felrepítené,
a le semmi se kényszeritené.
Siker kerget és mikor eláraszt,
azt szeretném ,hogy te ott légy.
Láss engem,mint lovagot és hőst,
ki küzd harcol a jóért, s győz.
Bárcsak tudnád mit megtennék,
hogy te szépséges enyim légy.
Én tűzön-vizen átkelnék,
a világ végére mennék.
De az ablakon kinézve,
a komor őszt észrevéve,
elmulás és bu jut eszembe,
mert magam vagyok örökre.
Vallomás
Mindig téged vártalak,
rolad szólt az álmom
melletted a világot,
megint szépnek látom.
Érted vagyok érted élek,
lényem lett a lényed,
egymáshoz ha szolunk
szívünk is beszélget.
Napom vagy csillagom,
mosolyod az égbolt,
ez az érzés bennem ,
jaj de nagyon rég volt.
Megláttál,megláttalak,
megfogtál, megfogtalak,
s ha kinyitjuk tenyerünk,
együtt szállunk repülünk.
Testem takarod ,
lelkem az ágyad,
vágyom utánad.
Mindig téged vártalak,
rolad szólt az álmom
melletted a világot,
megint szépnek látom.
Érted vagyok érted élek,
lényem lett a lényed,
egymáshoz ha szolunk
szívünk is beszélget.
Napom vagy csillagom,
mosolyod az égbolt,
ez az érzés bennem ,
jaj de nagyon rég volt.
Megláttál,megláttalak,
megfogtál, megfogtalak,
s ha kinyitjuk tenyerünk,
együtt szállunk repülünk.
Testem takarod ,
lelkem az ágyad,
vágyom utánad.