Megismétlem: csak azokról a nőkről beszéltem, akik nem akarják...Mert Nikole azt a témát dobta fel, hogy mi van, ha ő nem akarja, de a párja igen (legalábbis az elején még erről szólt, azóta kicsit alakult) . Akik akarják, ott nyilván nincs probléma (vagy más jellegű, mint pl. partnerválasztás kérdése, stb.) , nincs sérülékenység, csak egészséges izgalom és élvezet...

Ha belemegy, naná, hogy nem áldozat, de a párbeszéd onnan indult, hogy Nicole nem akarja a dolgot...

Szerintem kicsit félreértettél, vagy én voltam félreérthető . Én nem mondtam, hogy egy életen át vágyakozik valaki, csak azt mondtam, hogy döntenie kell, hogy mi erősebb a vágy, vagy a másik iránti érzés. Hogy a döntés mikor van, az nyilván egyéntől függ. Lehet, hogy egy ideig még várakozik, aztán lehet, hogy egyszercsak a vágy lesz erősebb és akkor vagy valóra válik a párjával vagy félrelépés és/vagy szakitás a vége. Ez azon nem változtat, hogy mindenkinek magának kell dűlőre jutni a kérdésben. És azért az is elképzelhető, hogy valaki tényleg nem vágyik erre, azt felesleges győzködni arról, hogy de majd milyen jó lesz... Ezen kívül én úgy gondolom, hogy nem csak a nő lelke a tét, hanem a teste is - őt dugják meg, nem a vágyakozót...ez azért nem ugyanaz, mint álmodozni valamiről vagy nézelődni, élvezni a konkrét akciót, főleg, ha a nő alapvetően nem akarja ezt...Egyébként egyetértek Veled abban, hogy a 3-as egy párkapcsolatban a két ember közti szexuális élmény kiteljesítésére lehet jó, együtt és egymásért, ami mindkét fél hasonló akaratát jelenti, tehát ugyanarra gondolunk alapvetően...

Egyetértek Veled abban,hogy a vágy nem önzetlen dolog, hiszen az a sajátunk, rólunk szól, jó esetben egyezik a párunk vágyával. Viszont azt is gondolom, hogy a saját vágyamat nem valósíthatom meg a másik ember rovására, főleg úgy, hogy az én vágyamhoz a másik embernek kell a testét adnia. Szerintem ebben az esetben a férjnek azt kell eldöntenie, hogy mi fontosabb a saját vágya a 3-asra, vagy a társa iránti akármilyen érzése. Ez az ő döntése, az ő felelőssége a saját vágyáért - egy kapcsolatban is mindenki a saját érdekeit képviseli . A feleségnek pedig azt kell eldöntenie, hogy ő is akarja-e ezt a vágyat annyira, hogy a testét adja. Izgatja-e őt is a dolog? De ha ő nem vágyik erre, nem akar egy kivülállóval dugni, akkor az meg az ő döntése. Ezzel nem okoz kárt a férjének, míg a férj vágya okozhat kárt a feleségének. A jó szexben a kölcsönösség szerintem alap és mindent lehet, ami a másik szabadságát, jó érzését akarata ellenére nem korlátozza. Attól, hogy a társam nem akar olyan valamit megadni, ahol ő sérülhet (lelkileg, testileg, akárhogy), az nem jelenti azt, hogy ő nem akar engem boldoggá tenni. A példádra reagálva én is mondhatom, hogy miért várja el tőlem, hogy egy harmadikkal dugjak, ha én nem akarom, pedig azt mondja szeret... Egyébként gyanítom, hogy a 3-ast és többest akkor lehet igazán kiélvezni, ha minden résztvevő igazán akarja és ezért oldottan, gátlástalanul vesz részt benne, nem a paráival kűzd...

Bocsánat,még annyit, hogy önmagában az eltérő vágyak nem jelentik a szakítás szükségességét. Ha egyébként mindenben összeilletek, csak néhány részletben eltérő az elképzelésetek, akkor csak az a kérdés, hogy mennyire vagytok kompromisszumkészek. Ha igen, akkor az ilyen problémák áthidalhatóak. Egy kapcsolat nem csak akkor működhet, ha mindkét fél mindig mindenben ugyanazt akarja, hiszen kapcsolatban is minden ember önálló, gondolkodó egyén... A 3-as vagy izgat valakit, vagy nem, erőltetni szerintem nem lehet, de nem is ok a szakításra, ha igen, akkor pedig tényleg nem ér annyit az a kapcsolat...

Ha felajánlottad neki a lehetőséget, és ő úgy nem kívánt élni vele, hogy Te nem akarod, akkor bátorkodom feltételezni, hogy a szerelme irántad erősebb. Így ha nem akarod, vagy még bizonytalan vagy, akkor lehet, hogy érdemes várnod 3-assal mig biztosan tudod, mit szeretnél, hiszen úgy tűnik a Párod így is kitart melletted, és akkor nincs gond. Szerintem egy ember vágyának a valóra váltása nem egy másik ember felelőssége vagy kötelezettsége. A Párod jelezni fogja biztos, ha ez neki annyira fontos. Amig viszont tud nélküle élni, nem érdemes a saját akaratoddal szemben az ő - általad esetleg túlértékelt, Párod által nem is olyan létfontosságú - vágyának valóra váltását erőltetni bármilyen áron.

Nikole, szerintem két ember eltérő vágya esetén előbb-utóbb dűlőre kell jutni és meghozni egy kompromisszumot, ami mindkettőjüknek elfogadható, vagy különválni a feloldhatatlan ellentét miatt. A kérdésen való hezitálással ezt a döntést lehet tologatni, halogatni, de megúszni nem. Szerintem Nikole, a Te helyzetedben hat alapeset lehetséges:
1) Belemész, és nem bánod meg, Párod is örül – közös a boldogság
2) Belemész és nem bánod meg, Párod mégis megbánja – kicsit váratlan fordulat lenne, de a kapcsolatotokban tovább lehetne lépni a meglevő pozitív szándékokkal, nem vethető egymás szemére semmi
3) Belemész és megbánod, mert nem volt jó, vagy mert rájössz, hogy túlságosan feladtad Magad, Párod viszont élvezte a dolgot – mindenképpen elgondolkoztató helyzet Számodra, mert ebben az esetben a Párod érzelmei finoman szólva is megkérdőjelezhetőek, legalábbis gyanús lenne ha nem értené meg a Te problmádat
4) Belemész és megbánod, valami miatt Párod is megbánja – egyértelműen közös negatív tapasztalat, amin kellő tapintattal, szeretettel túl lehet lépni, a kapcsolat folytatható, a többes kérdése feltehetően örökre lezárva, egymás szemére semmi nem vethető
5) Nem mész bele, nem is bánod, hogy így döntöttél, sőt kiderül, hogy a Párodat sem rengeti meg a döntésed – közös boldogság
6) Nem mész bele, Párod nem happy – emiatt esetleg mégis bánod, bár megkérdőjelezhető ismét a Párod valós érzelme, ugyanakkor bármikor dönthetsz úgy, hogy mégis bevállalod, csak a Párod boldogsága miatt , vagy éppen azért mert ,ez kiderül a Párodról, még ha fájó is, de nem bánod, hogy tiszta víz került a pohárba
Ami biztos, hogy akár belemész Nikole a Párod óhajába, akár nem, előbb-utóbb szembe kell nézned a helyzettel, ahol mérlegre kerül és megvilágosodik, hogy a Párodnak mi fontosabb - sarkítva - Te vagy a vágya. Te pedig abban a döntési helyzetben találod Magad, hogy ragaszkodsz-e a Párodhoz mindenáron, akkor is ha esetleg kiderül, hogy a vágya mindenek feletti, vagy akkor már nem is kell ő annyira Neked. Egy biztos, ahogy sokan mondták, ezt a döntést csak Te tudod meghozni, és tanácsot adni sem lehet két ember közötti érzelmi kapcsolatra vonatkozóan, mert annak részleteit csak az a két ember ismeri, csak nekik van meg minden információ a számukra megfelelő út választásához.
Egyébként szerintem a Te fő dilemmád, hogy igazából azt nem tudod eldönteni, hogy Neked úgyis kell-e a Párod, ha kiderül róla, hogy számára a vágya esetleg erősebb még a Te megértésednél is, vagy akkor lemondanál róla. Attól félsz, hogy kiderül, hogy a Párod ezt mindenáron szeretné, és Neked vagy a vágyaival kell lépést tartanod, Magad feláldozva, félretéve, hogy Te ezt egyébként nem akarod, vagy hűnek maradni Magadhoz és bevállalni az esetleges szakítás kockázatát. Ne haragudj, ha túl direkten fogalmaztam, csak pont ezeket rágtuk most mi is végig, és gondoltam segít...

Szerintem az önzetlen szerelem kérdése kicsit sántít abban a felállásban, ahol a férfi szeretné a nőjét hármasban látni, míg a nő leginkább csak a pasijával szeretne lenni. A férfinak egyszerűen arról kell dönteni, hogy mi erősebb a vágya a többes iránt, vagy a szerelme és így a megértése a társa iránt, de igazából sem a lelke, sem a teste nincs kockáztatva a kérdésben. A nőnek viszont arról dönteni, hogy hajlandó-e a testét bedobni a szerelme kedvéért és egyébként a lelkét is kockáztatni, ami már olyan szintű önfeláldozás, ami szerintem sem a társunktól, akit szeretünk, nem elvárható, sem magamtól nem várhatom el, hogy ennyire feladjam magam. Én ezért azon a véleményen vagyok, hogy aki nem vágyik a többesre, annak ezt nem szabad erőltetni. Ha a társának a szerelme ezen múlik, akkor az nem igazi szerelem és ha el akar menni, mert nem kapta meg a párja testét, lelkét a saját vágyainak kiéléséhez, akkor jobb is ha elmegy.

Sziasztok! Gondoltam megosztom Veletek gondolataim – hogy legyen még egy női vélemény. Jelzem, nincs többes tapasztalatom egyáltalán, de sok mindenre nyitott vagyok szex terén. Párommal itt a GG-n leltünk egymásra, abszolút szex miatt találkoztunk, első perctől összhangra leltünk, és arra szövetkeztünk, hogy egymás szexuális fantáziáját valóra váltsuk. Az már csak hab a tortán, hogy egyébként egymásba szerettünk, de pont az indítás miatt hihetetlenül klassz, gátlástalan a szexuális kapcsolatunk. Minden fantáziánkat megosztjuk egymással, így tudom, hogy a Párom fantáziált a 3-as felállásról 2 nővel. Én pedig szintén, de persze 2 férfival. Ugyanakkor azt is elmondtam, hogy az enyém inkább csak egy izgató fantáziakép, a valóságban nem szeretném a többest, nem érzem úgy, hogy vágyom rá, és nem érzek semmi vonzódást lányok iránt, tehát elég nehezen tudom elképzelni, hogy még egy nő legyen az ágyunkban. Ezzel együtt nem zárkóztam el a dolog elől, mert alaposan kibeszélve a témát egyértelműen tudtuk tisztázni, hogy a Páromat is csak akkor érdekelné a dolog, ha biztos lehetne benne, hogy a mi kapcsolatunk nem sérül, ugyanakkor ő is úgy érzi, hogy nem lenne boldog még egy férfitól, de ha boldoggá tenne vele, akkor bevállalná. Mi együtt oda lyukadtunk ki, hogy fantáziálni jó róla, de a mi kapcsolatunk még elég izgalommal bír plusz szereplők nélkül is. Majd egyszer évek múlva, szexuális életünk színesítésre elképzelhető, hogy kipróbáljuk, feltéve, hogy egymást biztosan nem bántjuk vele. A kibeszélés során az is egyértelműen tisztázódott, hogy mindketten tudunk élni a többes nélkül, és nem annyira fontos, hogy kicsit is kockáztassuk a kapcsolatot. Ennyi a saját tapasztalatom a kérdésben, ami alapján mindenkit csak az őszinte beszélgetésre tudok bíztatni, mert ha az nincs meg, akkor már eleve nem stabil az érzelmi alap, amiben bízva lehetne belevágni egy többesbe.

Én tudok jó példát is...Nyár elején hirdetett itt a GG-n Valaki. Válaszoltam a hirdetésére, aztán leveleztünk kicsit az elvárásokat tisztázandó. Egyikünk sem akart klasszikus párkapcsolatot, mindketten csak szexkapcsolatot kerestünk. Az első találkozástól tökéletes volt az összhang, teljesen egymásra kattantunk. Aztán egy szép napon rájöttünk, hogy egymásba szerettünk. Jövő héten költözünk össze, pedig igazán nem így terveztük. Nekünk bejött a partnerkereső hirdetés...

Szerintem a türelmetlenség a szexben az gyakorlatilag önzés. Igazából a felvetett probléma megoldása igen egyszerű. Ha valamelyik fél nem ad, és ezen semmilyen módon nem lehet változtatni, akkor ez nem egyenrangú kapcsolat és nem érdemes folytatni. Két ember vonzódhat egymáshoz úgyis, hogy nem ugyanaz az elképzelésük a szex gyakorlati megvalósításáról, de ha jó a kapcsolat, egymáshoz tudnak alakulni. Szexuális vonzalom esetén ott az a bizonyos kémia, ami szinte kizárja, hogy bármelyik fél inaktív legyen vagy akarjon lenni. Az összes többi esetben olyan probléma van, amit vagy meg kell próbálni közösen megoldani, vagy ha nem megy, akkor nem kell erőltetni a kapcsolatot. Nagyjából egyetértek Tom hölgy ismerősével, azzal a kiegészítéssel, hogy az egyéni okok sora még hosszasan sorolható...

Ha nem bánjátok, nőként szólnék a témához. Szerintem semmilyen kérdésben, így ebben sem lehet általánosítani, vagy legalábbis nem érdemes. Bizonyára férfiak és nők között is vannak számosan, akik – mondjuk úgy – nem megfelelő együttműködéssel művelik a szexet. (Ebben a formában nem is nevezném szeretkezésnek.) Az okok azonban esetenként változóak, persze lehet gyártani dobozokat és a nagyobb dobozokat néven is lehet nevezni, úgymint neveltetés, gátlás, tanácstalanság, tájékozatlanság, stb. A viselkedés mögötti okokat kell feltárni ahhoz, hogy egyáltalán megoldáson lehessen töprengeni, bár szerintem vannak olyan mélyen gyökerező okok, melyeket elég melós, sőt megkockáztatom, lehetetlen kezelni. Persze az sem mindegy, hogy az illető partner mindig ilyen volt-e, vagy csak az idők során vált ilyenné, mert az utóbbi megint egy külön kategóriát jelent.
Hogy jól van-e ez így? Az én válaszom egyértelműen nem, mert akik csak hagyják magukkal megtörténni a dolgokat és nem aktív résztvevők, sohse tudják megtapasztalni a kölcsönös örömszerzés okozta extra élményt. Bár az is megeshet, hogy ezek az emberek egyik verziót sem tudják igazán élvezni, illetve lehet, hogy ez inkább nőkre igaz, akiknél eleve az élvezés élményét is sokszor tanulni kell. Őszintén szólva, nem hiszem, hogy a nők részéről az együttműködési készség azon múlna, amit Tom felsorolt (sorry, Tom). Ha férjet keres az ember, akkor ezek fontos szempontok, de önmagában a szexben való jelenlét szempontjából szerintem nem befolyásoló tényezők. A nők jelentős része talán szeret érzelemmel is jelen lenni, de még érzelem megléte esetén sem biztos, hogy megfelelően együttműködő tud lenni.
Én részemről a teljes kölcsönösségben, és az őszinte, tabuk nélküli kommunikációban hiszek . A szexésnewyork-ot azonban félreértitek, nem azt a látásmódot képviseli, amit írtatok, de ez a fórum nem erről szól . Viszont példának nem jó épp ezért (legalábbis női szemmel és rajongóként ), illetve olyan szempontból talán pont ékes példája annak, hogy mennyire más a női látásmód, mint a férfi – ugyanarról a sorozatról teljesen mást vesznek le a pasik, mint a nők . A kommunikáció illetve annak hiánya szerintem nagyon sok esetben komoly probléma a párkapcsolatokban és a szexben is. Ezen túl pedig a szexre is igaz, hogy van, akin lehet segíteni, és van, akin nem, és ez elsősorban nem a külső segítő szándék meglétén múlik…