Vigasz gyanánt (amikor nincs vigasz...)

Ha felriadsz és zihálva fekszel az ágyon,
és a Hold (holt)tükörben csak magadat látod,
s nem azt: ott fent az a kaján kujon néked ragyog,
mert Ő, akit annyira szerettem, végleg elhagyott.
Magányból szőtt takaród, párnád fájdalommal tömve,
nézz bele akkor bátran abba a görbe tükörbe!
Lásd meg, amit meg kell látnod végre:
annyi volt, nem több, és ne kérdezd: megérte?

Ne! Mert mindig kettő kell az elhagyáshoz,
kellesz te is, hogy kívüled vágyjon máshoz!
És testét, amit szerettél és csókoltad ezerszer
amiről azt hitted (és mondtad!): Égi Kegyszer,
több is tán mindeneknél, egyenest Isteni Ajándék...
Akartad te, de a szándék... de a szándék!
nem volt elég erős, bár megszületett benned,
hiába akartad, nem tudtad mit kell tenned,
bár nyílt a szád és százszor mondtad volna, - Te...
- de kétkedtél: vajon ő is igazán így akarja-e?

Hogy - esetleg - lump voltál, netán tán csaltad őt,
vagy nem láttál benne mást mint egy csalfa nőt?
Mindegy most már mi volt a végzetes hiba,
nem együtt mentek már a gyémánt lagziba!
Annak örülj, - ha tanácsot elfogadsz - tőlem,
abban higgy: szeretett téged igazán, és Ő nem
ellened élt melletted, csak érted és általad,
s ha ebben kétkedsz, állítom: nagyon buta vagy!
Mert, mint gyereket a mosdóvízzel, kiöntesz mindent,
mert mondják még azt neked: édes, drága kincsem!
Mert csak a remény egyedül az ami űzhet és arra sarkall,
hogy vár rád és megtalál majd, Téged is egy Angyal,
Leszel Te még vidám, a szokott vicces fiú,
hidd el, nem néked készül még a gyászkoszorú!

S mondom mindenkinek, aki csalódott már valaha,
állítson bármit is, - ki volt a hibás- nincsen igaza!
Te pont annyira vagy hibás, hogy a dolgok idáig fajultak,
( s minden szép reménynek ily' csúnyán bealkonyultak),
ne kövezd meg, ne gyalázd sehogy, ne ítélkezz felette,
hiszen nem volt semmi fontosabb mint az Ő szerelme!
Vége lett, elmúlt, egy fejezet végleg be lett zárva!
De! lehetsz még szerelmes, vagy mindörökre
"árva"

Vitáznak itten egyesek több fórumban is
arról, milyen nővel igen, és milyennel soha!

Olyan ez, mintha vitát nyitnék azon,
szájban vagy punciban élvezi jobban a f.szom,
kézzel verve, vagy mell között, esetleg anális,
gruppiban, parkban, netán a liftben?... Banális,
mi több elhanyagolható, mert mi a lényeg?
Annyi csak, hogy minden nap "célba érjek"!
Dögös szőkék, élveteg barnák, tüzes feketék?
Mindegy, mert (nekem) egyik sem elég,
lehet bár kismellű, kövér vagy sovány,
öleljen örömmel, s nyeljen el mint az ingovány.
Tanácsként mondom csak: ne nézegesd,
adni s persze kapni egyformán élvezet,
olts le villanyt, fordítsd magadnak háttal,
ha nincsen más, takard le a nagykabáttal,
de ne mond egyre se: nem! Én őt?! Soha!
Mert az élet rövid, a sors olykor mostoha,
maradhatsz hoppon és megtennéd örömmel,
ha nincsen más kéznél, egy moslékos vödörrel....

Így "udvarolnék" én a GG.-n!

Ó, bakfisok, lányok és korosabb hölgyek,
könnyed soványkák, vagy dús hegyek és völgyek
legyenek... Miket egy röpke pásztorórán,
hegyek ormán vagy legénylakások rejtekén
fejtek én ki vágytól izzva a ruhából,
lányból asszonnyá téve, asszonyt szeretővé,
lehetővé mond mikor tennéd ezt nekem?
Helyem az Urtól igen helyesen teremtetve
hol lenne, ha nem vággyal telt öletek fölött,
között a két csodának: a két ölelő combnak
jobbnak lenni jónál, mert ha űz a vágyam,
ágyam is majd lángot vet, hova vággyam,
ha nem a titkok titkát rejtő combotok közé?

Nem vonzott soha szőrös férfi segg,
hazudik az, aki állított rólam ilyet,
mert tetőtöl farkig férfiből vagyok,
s ha kételkednél, nos... elég ha hagyod,
hogy mindennnél ékesebben bizonyítsam,
hiszed vagy nem, de bizony itt van
kézközelbe (sajna, most csak nékem)
de remélem szép szóval azt is elérem,
hogy bizonyságggal Ő (a beste) szolgáljon,
s nem hagyod, hogy szegény hiába álljon...

Bakfisok, leányok, asszonyok!
Én, a rém rímes szómíves, itt vagyok,
és semmi kétséget az iránt nem hagyok:
nem csak mézes szónak vagyok a mestere,
Mond! Szavamon fognod nem kellenne?

Olyan ez, mintha vitát nyitnék azon,
szájban vagy punciban élvezi jobban a f.szom,
kézzel verve, vagy mell között, netán anális,
gruppiban, parkban, netán a liftben?... Banális,
mi több elhanyagolható, mert mi a lényeg?
Annyi csak, hogy minden nap "célba érjek"!
Dögös szőkék, élveteg barnák, tüzes feketék?
Mindegy, mert (nekem) egyik sem elég,
lehet bár kismellű, kövér vagy sovány,
öleljen örömmel, s nyeljen el mint az ingovány.
Tanácsként mondom csak: ne nézegesd,
adni s persze kapni egyformán élvezet,
olts le villanyt, fordítsd magadnak háttal,
ha nincsen más, takard le a nagykabáttal,
de ne mond egyre se: nem, én őt, soha!
Mert az élet rövid, a sors olykor mostoha,
maradhatsz hoppon és megtennéd örömmel,
ha nincsen más kéznél, egy moslékos vödörrel....

Igazad van! Sok. Azt próbáltam nyomatékosítani ezzel, milyen nehéz megtalálni... DE! nem lehetetlen.

Mentségemre szolgáljon, egyiktől sem nyakazás által váltam meg

Amit mondok, az az én legszemélyesebb magánügyem, nem tanács, nem modell amit követni kell bárkinek is!
Hatodik feleségemre 16 évvel ez előtt találtam rá ( 53 éves vagyok!) azóta a szerelmem töretlen, vagyis: sexuálisan épp olyan vonzónak tartom mint 16 évvel ez előtt (pedig hát...), intellektuálisan jobban élvezem mint amikor megismertem (amióta együtt vagyunk, szerzett egy második diplomát is)...
Mi a szerelem?
A vágyaid viszonzása. (Ennyi és nem több)
Kívánom Nektek, mindenki találja meg, bár sokkal jobban kívánom azt: ISMERJE fel, mit kell megőrizni.
Kiegyensúlyozott, boldog és elégedett vagyok.
Kell ennél több?!