Rapid letter 1

Szia sweety, nagyon szeretem. Meg tudnank szexelni ma? Menjen a www.4okup.com oldalra az en tarskereso oldalamon. Toltsem ide a nude fotomat. Varjon, amig edes. Csokollak

Carol68y

Szia Carol!

Én ma menni dugás hosszú tour, time is hony! Előző barátnőm is Carol, de ő 69! És ha nem, akkor is inkább a five combú womannal szexelek, mert te nem vagy nude mama, te csak fake ambassador of love, Kongói betyár!

Sweet night!

PapaBear

Kösz Kronosz az elismerést, örülök, ha tetszett!

Keresztút egy éjszakára

Néha azt hiszi az ember, víziója, látomása van. Így jártam én is, amikor az üzem legrosszabb részlegén, a forró kemencék és szűk, füstös helyiség egyetlen asztala mellett állva megláttam a nőt. Igazából a NŐ-t. Magassarkú cipő kiemelte lábai feszes íveit, szűk egyberészes ruha mély dekoltázzsal a teste majd tökéletes formáit, mosolya nagyon kedves arcán hosszú, fekete, göndör hajának keretében maga volt a tökély. Pislogtam kettőt, mert a koszos, olajos, alapanyag gőztől telített füstös helyiségbe a többi kolléga is csak elvétve jön be. De tényleg ott volt, bemutatkozott, ő az új beszerző a cégnél, persze irodista, de lejár a termelésbe, mert így könnyebben végzi a munkáját. Alig tudtam válaszolni, de aztán magamhoz tértem, és még pár bók is belefért. Udvarias mosollyal fogadta, a kelleténél talán egy kicsivel több időt is ott töltve méregetett. Én is tetszettem neki, ez nem vitás!

Aztán napi rendszerességgel lejárt, az indok szakmai természetesen. De egyre hosszabban beszélgettünk magánéleti dolgokról is. Az irodában a többi bányarém nem csak szakmai konkurenciát látott benne, de nőiessége puszta létével alázta őket. Ott tettek keresztbe neki, ahol tudtak. Panaszkodott erre, és a fejetlenségre, káoszra a cégnél, ő nem erre szerződött! Bennem megtalálta a partnert a panaszkodáshoz is, illetve régebb óta itt dolgozóként elmondtam, kivel vigyázzon, stb. Pár hét alatt kialakult a szokás, hogy lejön kávézni hozzám, bár mindketten elismertük, hogy a legrosszabb kávé itt nálam van az üzemben. Közben mesélt férjéről, a gyerekeiről, a sok munka okozta feszültségekről otthon. Jól éreztük magunkat együtt, mindig egész közel állt hozzám, és a vonzalom olyan erős volt, alig tudtam megállni, hogy ne húzzam magamhoz. Szülinapom pont ekkor jött el, megemlítettem neki, gratulált, és kérdezte, adhat -e puszit. Naná! - feleltem, és az arcom odafordítottam, majd amikor csücsörítve közelebb hajolt, hirtelen elfordítottam a fejem. Valami filmben láttam, bejött. A puszi a számon landolt, és ő nevetett. Kértem a másik felére is, de ekkor megfogta a fejem, és úgy adott a számra még egyet! Csak puszi, nem nyelves csók, de elég hosszan tartott, és nagyon csillogtak a szemei. Egész testem bizsergett tőle.

Egyik nap szomorúan jött be, talán 4 hónapja volt a cégnél, de felmondott. Beértek az aknamunkák, és kapott jobb ajánlatot. Csak azért jött, hogy elmondja, búcsúbulit szervez, és meghív rá, a cégtől sok mást is hívott, rám feltétlen számítana! Megyek - mondtam. Arra kért, aznap segítsek az előkészületekkel is, felvesz autóval időben. Szülei vidéki házához volt szervezve, bevásárolt, és a bográcsos főzésben kéne segítsek. Hozta a gyerekeit is, férje külfödi továbbképzésen volt. Kellemes erdőszéli környezet, rohangáló gyerkőcök, és időközben beérkező komplett céges vezérkar az asztalnál. Kevergettem a hosszú fakanállal a bográcsot, nagyon kínos volt, hogy egy melós sem jött el, csak felsővezetés. Kilógtam a sorból. Udvariaskodás volt, bensőséges hangulat nem. Hamar ettek, pár sztori a munkahelyről, az irodákból, aztán sietősen távozott mindegyik. Meg sem kérdezték, hol lesz az új helye, vele mi van, és nem sajnálkoztak, hogy felmondott. Nagyon kínos volt látni ezt is. Végül a sok mosatlannal és félig üres üveggel együtt én is rajta maradtam a végére. Nem volt buszom, ő meg ivott már, és nem akart vezetni. Sebaj, megoldom! - mondtam, de megfogta a kezem, és kért, maradjak még. Kezdett besötétedni, a gyerekek elaludtak a kis ház manzárd részében. A parázs az üres bogrács alatt adott még némi fényt és meleget.

Jó, hogy segítettél! - ezt már úgy mondta, hogy a padon ültem, és ő mögém állt, átkarolt, belecsókolt a nyakamba, kicsit rám is dőlt, egyensúlyát vesztve, mert fejébe szállt a vörösbor. Hevesen dobogott a szívem, ahogy megkerült és az ölembe ült. Tudod, hogy nagyon tetszel nekem! - mondtam én, de akkor már elkezdett felfalni a szájával. Hosszan csókolóztunk, az esti homály elrejtett minket. A teste megfeszült, minden stressz ki akart törni belőle. Kezemet a combja közé húzva jelezte, többet akar! Kicsit kapálózott bennem, hogy úriemberként nem kell kihasználni a helyzetet, de már késő volt. A fűben állt a tűz mellett, és megszabadult a ruháitól előttem. A cipő, a farmernadrág került le elsőre, aztán az ing hasig kigombolva, de rajta maradt. A bugyi gyorsan lekapta, és kacéran pörgetni kezdte az ujján. Elkaptam, és meglepődve éreztem, hogy totál át van ázva. Az orromhoz raktam, beleszippantottam a finom punciillatba, miközben ő végig nézett a nagy csillogó szemeivel, és hanyatt feküdt a tűz mellé. Kezével finoman simogatta a teljesen begerjedt punciját, ujjai be-becsusszantak nagyokat cuppanva. Gyere már, gyere már! - súgta sürgetőn, de teljesen természetesen. 10 mp alatt dobtam le mindent én is, térde esve elé, lábait végignyalva, haladtam a combjain felfelé. Minden porcikája édes és finom volt, két kézzel húzta szét a nagyajkakat, ahogy a fejem odaért. Imádom, ahogy nyalsz, ne hagyd abba! - rekedt suttogása teljesen felizgatott, jobb kezével a már meredő farkamat elérte, olyan ütemben verte, ahogy a nyelvem gyorsult szép csiklóján, imádtam, hogy ilyen könnyen izgult fel, és hogy egy hatalmas hosszú nyögéssel el is élvezett végül. A másik keze csak markolta a hajamat, hagytam, hogy kiélvezze az orgazmusát, még finoman bele-belenyalintottam, hevesen összerándult hozzá. Te dög, ezt tenni velem?! - tápászkodott fel nevetve, és ráfordult a még meredő farkamra. Eddig meg sem nézett nagyon, most alaposan körbejárt a szemével és nyelvével is, a keze közben fel-le járt, a már bőven nedves szerszámot halk csattogással izgatva. Aztán a szájába vett, talán érezte a kezével, hogy nincs sok hátra nekem sem. A szemeim lecsukódtak, tudtam, hogy ő az a típus, aki élvezetből szop, érzékien körbefon a szája, mint egy ízletes nyalókát, és élvezet nyögései is társulnak hozzá. A kínzó gyönyör érzése egész mélyről indult, cuppogása a meredő szerszámon lassan fokozta, nyelve pont a makk oldalán jó helyen karistolta az érzékeny dudorokat, teljesen elengedtem magam, és ő sodort egyre mélyebben az extázis felé. Egyik lábát felhúzta, lábujjait a számba véve, kezem a lábait simogatva, még tetéztem is az érzést, már csak a nagy ősrobbanás járt a fejemben. Aztán elértem a határt, és átszakadt a gát. Hatalmas löketekben spriccelt az ondó a szájába, s ő élvezettel habzsolta, kicsit az arcára is fröccsent, de nagy részét lenyelte. Finom vagy, tetszik! - ezt még félig teli szájjal mondta, és lenyalogatta az ujjait is, a pár hátralévő csepp a farkamon szétkenve, majd leszopva még utójátéknak. Mozdulni sem bírtam, mellém feküdt, és összebújtunk a tűz mellett. Elöntött egy nagyon intim, ritkán előmerészkedő érzés, majdnem kiböktem, hogy "szeretlek". De ahogy összenéztünk, láttam a szemében ugyanazt, így csendben maradtam, csak szorosabban bújtam hozzá. Így maradtunk még egy darabig.

Hajnalban leléptem a legelső busszal. Elköszöntünk, addigra már eléggé zavarban, mindkettőnket sokkolt egymás hatása. Tudat alatt tudtuk, hogy most még sincs jövőnk, a munka, család, életünk bermuda háromszöge elveszejti ezt a hirtelen fellángolást. De a jó érzés, hogy valakivel ennyire összepasszolunk, megmaradt. Soha többé nem találkoztunk. Ha újra találkoznánk, akkor megint elragadna minket minden, és az túl nagy kockázat. Azért sajnáltam.

SZILVESZTERI LIVE CAM

Pocak úr izgatottan kattintott az egérrel. Ez a nő tetszik neki, mint állat! Igazából a lábfeje tetszett oldalról, ahogy azon a társkeresős képen pózolt. Pocak úrnak előrehaladott lábfétise volt, a doki szerint szerencsére jóindulatú. Most is érezte, hogy be kell jelölni a nőt, és ha nem is jelöli vissza, akkor is ki fogja verni a fotójára a farkát. Szerette a karcsú meztelen láb formáját oldalról, ahogy kecses ívekben nyújtózkodik előre, a végén vörösre lakkozott hosszú lábujjakkal, szinte látta maga előtt, amikor duzzadó, lüktető péniszéből két-három bőséges löketben spriccel rá azokra a …

Nagyot nyelt, mert mélázásába a párkereső oldal éles pingje hasított bele, a nő visszajelölte! Uhh! Na neeee! Megragadta a laptopot, közelebb húzta, és a farka helyett a billentyűzetet kezdte el verni. Ebben már volt gyakorlata, rutinosan egy óvatos nyitószöveggel kezdte a levelezést. A cserkészés megkezdődött, a vad besétált a csapdába! Nem mer majd vele úgy sem személyesen találkozni, de ha hajlandó lesz kamerázni, akkor tuti látni fog belőle sok mindent, esetleg megkéri, hogy mutasson ezt-azt, és miközben beszélgetnek, bal kézzel simán elélvez párszor, a nő talán észre sem fogja venni.

Lassan teltek a percek, pedig már délután volt, de Pocak úr percenként leste a telefonján az időt. A nővel eljutottak a bizalom azon fokára, hogy egy kamerás beszélgetésben folytassák az ismerkedést. A kialkudott délután 16 óra pedig baromi lassan jött el, még mindig van vagy tíz perc addig. A konyhában az előbb főzött magának szafaládét, azt ette. Szerette, hogy olyan nagy, vastag, kicsit görbe húsdarabok gőzölögnek forrón a tányérján, és roppanva hasadnak szét, amikor enni kezdi őket. Nincs ebben semmi rejtett fallikus imádat - nyugtatgatta magát. De tény, hogy saját szerszámának látványa hasonló érzéseket keltett benne időnként. Most friss kenyérrel és sok mustárral falatozott, a mustáros flakont jól fel kellett rázni, már csak egyharmadig volt tele. Ahogy kinyomta, egy jó nagy adag fröccsent a tányér mellé is, a nadrágja és a pólója szintén kapott belőle. Pocak úr azonban ebből semmit nem látott, lévén hogy névadó beépített alkatrésze eltakarta ültében mindezt. S izgatott is volt a kellemes kamerás beszélgetés miatt. Pontban 16 órakor félretolta a tálcáját, ivott még két korty kólát, aztán megindította a hívást.

A nőnek hiányzott már egy kis komoly beszélgetés, egy megértő lelkitárs, egy érzékeny férfi, aki mentes a túltengő szexuális célzásoktól, aki nem perverzkedik azonnal és sármos udvarlása megmelengeti összetört szívét. Angyali húrokat pengető törékeny lelkű szépfiúról álmodott, aki görög félisten testével nem akarja azonnal megdönteni, hanem hamvas virágszirmokat szór majd az ágyra, ahol több havi szerelmes levelek és versek halmai közt majd végül csókra nyújtja neki az ajkát. A nő így ábrándozva fogadta a bejövő hívást, s nézte a felugró képet, de azonnal az arcára fagyott a délutáni könnyű smink. A monitoron egy idősebb, erősen pocakos pasi élveteg képe ugrott be, aki közli vele, mennyit gondolt rá, egy pillanat türelmet kér, hogy a szafaládéját arrébb rakja, majd feláll a székről, és láthatóan beteges színű spermával telilövött ruhájában mutogatja magát rögtön kezdésnek. Perverz geci, nem érdekel a szafaládéd! - kiabálta ijedtében a kamerába a nő, és villámgyorsan bezárta a csevegőablakot.

Pocak úr zavartan nézte a sötét monitort. Nem értette, honnan tudta a nő, hogy mire készül? Áhh, ezek a rafinált párkeresők, nem lehet átverni őket manapság!

Igyekszem, ha van ihlet, de az manapság ritkább, mint a szabadidő.

SZERELEM CSÜTÖRTÖK

Azért siralmas ám! Lassan itt a Karácsony, és az hagyján, hogy nincs hó, minden csupa latyak, de még semmibe is veszik az embert! Mert mindjárt itt van ez a Borbásné, a sudár alakjával meg a hülye sapkája, ami alá gyorsan begyűrte a szőke festett haját, meg az ormótlan vattakabát, ami csak úgy hirtelen magára kapott, de ez még rendben is van. De a gumicsizma kiegészítő? És igaz, hogy ebédidőben vagyok, de ne tegyen úgy, mintha nem tudná, hogy jön valaki. Csak ma éppen nekem kellett. És akkor beszól, hogy "máskor időben jöjjön, és kinn a csengő a kapun!"

Ebédet hordok ki, egy hete az önkormányzatnak. Sokan igénybe veszik a kedvezményes étkezési lehetőséget, többnyire nyugdíjasok, a megadott címekre az éthordókban hamar ki lehet röpíteni a három fogásos, bőséges ebédet. És mindez olcsón, a hülyének is megéri, csak nem mindenki jogosult rá. A Borbáséknál is valamelyik idős szülő nevére igényelhették, de ő nem is lakik most a megadott címen. A Borbás kamionozik egész hónapban, a feleség meg a gyerekek vannak otthon általában. Ezt a kolléga mondta, aki most lebetegedett, így én vagyok a beugró a címeire is. A bakancsom tiszta sár, és én bátorkodtam bevinni az éthordót a bejárati ajtóig, az volt a baj. A nő csengő hangon vette zokon, hogy összejártam a kinti járólapot. Majd ő kijön a kapuig (az idegen ne jöjjön be csak úgy!), és átveszi, illetve visszaadja az üres csereéthordót. Ennyi. Sértő volt kissé számomra, de nem szóltam semmit, hisz még csak hétfő van.
Másnap csengettem, ugyanabban az időben. Ugyanaz a jelenet, csak sapka nélkül. A szőke hosszú haj lobogott a hideg decemberi szélben, morgás a fogai közül, rám sem néz. Pedig egész szép nő lehet, ha mosolyog, gondolom magamban. Igyekszem barátságosan elköszönni, de csak a hátát látom, ahogy visszamegy. Mezítláb, papucsban van, siet a hidegben. Hosszú, pirosra festett körmös lábujjak, vékony boka, izmos de kecses vádli. Odavonza a tekintetem, kicsit elidőzöm, meglepődve rajta. A vastag kabát nem sokat mutat az alakjából, de jó virgácsai vannak, bassza meg! Kár hogy ilyen bunkó!
Szerdán még később értem oda, Borbásné épp elmenni készült már otthonról, a kis Opel kinn állt az utcán, nyitott ajtóval, a kapuban futottunk össze ismét. Rendes ruhában ez a nő bombázó! Magassarkú csizma, feszes farmer, iszonyúan kerek popsi, rövid fazonú élénkpiros kabát, egyoldalra fésült hosszú szőke haj, és villogó fehér fogak. Igaz, még nem mosoly miatt, hanem inkább vicsorog, mert késtem. Nagy levegőt véve sorolja az ebédkihordók generációinak eddig felgyülemlett bűneit, a vendéglős szakácsának hanyagságát, és az önkormányzat egyéb elemei is megkapják a magukét. Én mégsem tudok haragudni Borbásnéra, mert közben falom a szemeimmel a feszes porcikáit, a végre igazán nőies megjelenését, és a dühének nőiesen hisztis lendületét most gondolatban egy heves szeretkezésre vetítem ki, máris képzeletben hátulról vagyok benne tövig, leszorítva a csípőjét, hogy ne menekülhessen, és ő dühösen ficánkol a farkamon, mert bár akarja is, meg nem is, hogy jól... A kocsi ajtócsapódása térít magamhoz, jól faképnél hagyott botor révületemben. Na de majd holnap!
Csütörtök van, sürgetem a szakácsot a porciózással, most aztán időben szeretnék odaérni, sőt a sorrendben is előre veszem Borbásnét! Odaérek a házhoz, a csengő néma. Tescos elemes szar, nem csoda. Mély levegő, benyitok, kockáztatva a veszekedést, a bejárati ajtóig megyek. Kopognék, de mellé van csukva az ajtó, kinyílik a kopogásomtól halkan nyikkanva. Bentről zene szól valahonnan, és hangosan köszönök, várok. Semmi. Lerakom a teli érthordót egy kisasztalra, és nézem, hátha ott van valahol a csere. Toporgok, köszöngetek a küszöbtől egy méterre, de csak a zene válaszol. Óvatosan beljebb lépek, már látom a tágas nappalit, a lemezjátszót, ami régi, két hangfallal, nosztalgikus a hangulat és a zene is. Egy hatalmas TV monitorja a sarokban, sportcsatorna közvetítése atlétika versenyről, izmos középtávfutók bemelegítése villan be. És Borbásné, ahogy hosszú, fehér köpenyében a díványon ül nekem félig háttal, szép lábai a dohányzóasztalnak vetve terpeszben, elöl köpenye nyitva, egyik mellét kibújtatva simogatja a meredező mellbimbóját. Levegőt sem merek venni, kiszárad a szám, dobog a fülemben az érverésem. Másik keze nem látszik a díványtól, de a combjai között lehet, mozog a válla, elmerülten figyeli az ugráló, izmaikat feszítő sportolókat. Még adok magamnak 4-5 másodpercet, aztán csendben visszavonulok. Baromira izgató a látvány, kiérve a kapuhoz mér érzem, hogy nedves a farkam vége. A hidegben aztán lassan magamhoz térek, de zavaromban rossz irányba megyek visszafelé. A látvány nem megy ki a fejemből.
Pénteken meglepődve tapasztaltam, hogy Borbásné csere éthordója is ott a többi között, pedig nem hoztam vissza. A vendélős szerint délután beadta, és lebaszott, hogy máskor ne hagyjam ott. Hmm. A végére hagytam a nőt, féltem, mi lesz. Csengő még mindig nem jó! Basszus. Megint be kell mennem? De megelőz, már várhatott, kiáll az ajtóba, és … és mosolyog! Hív, hogy menjek be! No! Mire ez a nagy megenyhülés? Lerakom a kaját, ő most kétrészes melegítőben, de elöl a zipzár lehúzva, látszik, hogy alatta semmi sincs. Anyám! Inna egy kávét? Ezt tőlem kérdi, és csak bólintani tudok. Tudom, hogy tegnap itt járt, és azt hiszem, olyat is látott, amit nem akartam. Ez egy kis falu, nem hiányzik, hogy elinduljanak a pletykák. Számíthatok a diszkréciójára? Néz rám, csábító mosolya, egyre lejjebb csúszó zipzárja, ahogy kacéran játszik vele, nagyon közel áll most hozzám, fejünk egy magasságban, szája pár centire tőlem. Igen, nyögöm ki, de az ujját a számra teszi. Nem leszek hálátlan! - mondja, és finoman megcsókol, a kezemet becsúsztatja a melegítő alá, érzem a keményedő mellbibóit. Szeretnélek leszopni! -suttogja, és ujjai már a nadrágszíjamon babrálnak. Istenem, ezt el sem...
Hangos csattanással csapódik be a kis vaskapu, Borbásné még mindig emelt hangon toporzékol: De ne csak bámuljon itt, mint bamba borjú, ha még egyszer késik, szólok a főnökének! Azzal dühösen beugrik a kocsiba és gázt ad. Én meg rájövök, hogy még mindig csak szerda van, hogy a fantáziám végzetesen élénk, és hogy jelen állapotomban minden bunkó falusi háziasszonyt (is) megdugnék, ha hagyná. De ehhez többre lesz szükség egy műanyag éthordónál. Na, nem baj, azért mégiscsak tetszik ez a Borbásné, főleg, amikor dühös. Az adja a szexepiljét, meg a barom jó segge. Szerintem csütörtökre szerelmes leszek belé...

CSAK EGY KELLEMES BOSSZÚ

Megmondom őszintén, én még ilyennel nem találkoztam! Élőben derült ki, húsz perc kellett hozzá, de csak mert addigra értünk oda. Ha van olyan, hogy egy váratlan hatás, impulzus beindít, és rákérdeztek volna előtte, hogy ilyen lehet-e, nemmel válaszoltam volna. Pedig de. Pardon, pont a közepén kezdtem.

Azt mondta, hogy válófélben van, de már különköltözött, a szüleihez volt kénytelen visszamenni. A férj megcsalta, a pénze miatt buktak rá a szerencsevadászok. Nem is tudta volna meg, ha egy barátnője nem leplezi le, mert nála is bepróbálkozott a pasi. Eldöntötte, hogy ő sem fogja vissza magát. Így aztán szinte vakon, az első komoly jelentkezőnek igent mondott egy személyes randira is. Pont én lettem az, dagadt is a májam, hogy ilyen gyorsan hódítok! Telefonon a hangja kislányos, csengő nevetés, pont az a hangszín, amitől végem van. Fotón is dögös, viccesen küldött olyat, ahol testre simuló pamut rövidnaciban vannak a barátnőjével, két popsi, kicsit behajolva, közelről. Melyik vagyok szerinted? - volt a kérdés, majdnem rávágtam, hogy mindkettő tetszik, végül mégis választottam a szebben domborodó puncisat. Naná, hogy ő volt! A piactéren találkoztunk, a nyakamba ugrott, egyből nyelves csókkal pecsételve meg a találkozást. Éreztem a vonzalmat, a szó szerinti vágyat a testközelségére. Kézenfogva, gyalog indultunk el az állatkert felé, azt volt a terv. Vagy fedőterv, persze. Az indok. Alig vártam, hogy odaérjünk, a közelben lévő parkban egy padra ültünk le. Két-három kutyát sétáltató a közelben, álmos szombat délelőtt, mindenki még otthon lustálkodott. Csicsergett mindenfélét, pedig nehéz belém folytani a szót, talán kicsit zavarban is volt, én pedig magamban kapkodtam a levegőt, hogy mennyire gyönyörű ez a nő! Fekete, vállig érő haj, sötétbarna, csillogó szemek, szépen ívelt szemöldök, szép, keskeny arc, a szája természetesen pirosan, időnként kicsit kidugja a nyelvét. Fordítva ülök a padon mellette, ő a támlának háttal, én szemben. Magamhoz húzom, elég a beszédből, csókolni akarom, ölelni, érezni a rezdüléseit. És akkor történt! Egészen hozzám simult, egyik karjával a tarkómat simogatta, a csók finom, érzéki, hosszú nyelvcsatákkal tűzdelt, lassú, felfalós - és, közben az édes vékony hangján nyögni, zihálni kezdett kéjesen, azt hittem rögtön megbolondulok! Abbahagytam a csókot, ő is a nyögést. Megcsókoltam ismét, elkezdte az élvezet hangjait, önkénytelenül. Ez kész! Éreztem, hogy keményedni készülő farkam vigyázzba vágja magát, és ahogy mozdultam, már éreztem hogy nedves is a vége. Még, csókolj kérlek! - mondta, és a lihegése már olyan volt, apró, kéjes levegővételekkel, mintha épp orgazmus előtt lenne. Nagyon tetszett, a nő, a stílus, az élvezet ezen foka, ahogy átadja magát neki. Tíz perc után abba kellett hagynom, mert körénk telepedett két vizslás gazdi, és már túl hangosak voltunk. Kérdés nélkül kézen fogtam, és elindultam az állatkert melletti erdő felé, Kis erdei ösvényeken húztam magam után, minél előbb elhagyott részre érjünk. Végre, egy fa kilátóhoz értünk, felmásztunk a tetejére, sehol senki. Egymásnak estünk, mint két őrült, és a csókolózás végre kiegészülhetett szemérmetlen, ruha alá csúszó simogatásokkal vége. Kicsit hűvös volt, de mi forrón sercegtünk egymás keze alatt. A tenyerem érezte fokhagyma gerezd alakú popsiját, az extrém sima bőrt, ahogy végül háttal fordítottam magam elé, a korlátba kapaszkodva kis terpeszben állhatott, így három ujjam végre a punciját is elérhette. Elsőre csak a farmer és a bugyi közé sikerült beérnem, de totál átázott szövetet értem. A következő mozdulat már azonnal becsúszott a lucskos, szinte majd felrobbanó puncijába. A nyakára tapadt a szám, ő hátrahajtott fejjel nyögött aprókat, s a kezét az enyémre szorította, mert érezte, hogy ki akarom venni. Meg ne mozdulj! - kiáltotta kétségbeesetten, és az ujjaimat magába szippantva, két-három apró tekeréssel a csípőjén ujjaztatta magát velem, szinte azonnal elélvezett. Így maradtunk, a fejünkben lüktetett minden, de kinn még csend, nem jár erre senki. Kivettem a kezem lassan, az ujjaimat kezdte lenyalogatni, szemeiben látszódó csillogás jelezte, a tűzoltó kielégülés után később még annyi, de annyi mindenhez lenne kedve. Most viszont a sliccem gombolta, és azt mondta, ő jön, ne vitatkozzak! Eszem ágában sem volt, édesem! Előtte nagyon rá koncentráltam, s most kis kézimunkával vegyes ízlelgetés, nyalogatás, finom bele-bele szopás kezdődött, elém guggolt, természetessége feloldott, pedig nem szeretem ezt a pózt nagyon. A haját simogattam, és átadtam magam a puha, izgató érzésnek, amit az ajkai okoztak. A seggem markolta két kézre, már teljesen megmerevedtem, csak a szájával csinálta, hangos cuppanásokkal szopott, élvezettel. Finom vagy, szeretem az ízed! - lihegte, és gyorsabb tempóra váltott, magamban vártam a kéj erősödését, hogy érezzem azt, ahogy közeledem az orgazmus felé, amikor már elönt a visszafordíthatatlan sodrás, a spriccelés előtti pár másodperces rész, amikor még az agyad keresi a végkifejlet helyét, de a tested már lehet, előbb reagál. Ő is érezte, ahogy beleduzzadok a szájába, és lüktetni kezd a farkam, felnézett rám, talán kérdezni akarta ő is, hová szeretnék élvezni. De nem maradt idő, telespricceltem az arcát, a száját félig, a hajára is jutott egy nagyobb adag, a maradék a kezén folyt végig áttetszőn. Ugyanekkor mögöttünk váratlanul felbőgött egy oroszlán, mintegy helyettesítve csendesen elfojtott orgazmusom kitörésének hangjait. Elnevettük magunkat, közben élvezettel nyalogatta fel a maradékot rólam. A kis erdei úton persze pont ekkor kellett megjelennie egy családnak, a két kisebb gyerek kiabálva rohant a kilátó felé - Másszunk fel! - épp annyi időnk volt, hogy elrakjam a szerszámot, és ő letörölje a száját, megigazítsa a ruháját. A család fel, mi le, udvarias köszönés, elsétáltunk vissza a város velé. Keressünk egy vendéglőt, ebédeljünk! - javasoltam, ő pedig széles mosollyal, boldogan lépkedve bólogatni kezdett. Akkor láttam meg, a hajáról szemtelenül himbálózó spermát, amit nem vettünk észre, de megmagyarázta a kilátós szülők fura tekintetét. Kézenfogva ismét, úgy éreztem, előttünk van még minden, és nagyon jó lesz. És még csak dél van, előttünk az egész nap, az egész éjszaka!


Miután elváltunk, három napig nem jelentkezett, végül bevallotta, hogy nem vált el, a megcsalás igaz, és ő csak bosszút akart állni! Bármennyire is jó volt velem, de a megszokott, kényelmes életet választja, a férj tartja el őt, és a gyerekeik is még egyetem előtt állnak majd, nem mer ekkorát váltani pont most. Ne haragudjak, de ennyi volt! Letaglózott, nem tagadom. Dühös, magányos bőgésem most egy egészen más oroszlánt idézett.

ELBASZOTT RANDIK I.

Én írtam rá, nagyon nem volt senkim, aznap sok vadidegent jelöltem, leveleket küldtem, ő válaszolt elsőre. Chat jó sokáig, vette a lapot. Hamar messengerre tértünk át, beszélgetés, ismerkedés két napig. A harmadik napon kamerával hívtam, felvette, pedig a kádban ült. A sok szexuális utalás, téma már eddig is hatással volt rá, élvezte, hogy kamerában megmutathatja "véletlenül" a bájait. Szép lábai voltak, de a melleit simogatta, miközben néztem, felizgatott. Látni akarta, milyen a hatása, hát megmutattam. Ő is élvezte a látványt, én pedig nem fogtam magam vissza, kivertem előtte, a végén nagyon lassan, hogy jól lássa a kamerában. Ő nem masztizik - közölte kamerában, sosem szokott! De tetszett neki is a látvány, és a rám gyakorolt hatása. Bár közelebb volt már az 50-hez, mint a 40-hez, de sok új tetoválással lepte meg magát, mintegy főnixmadárként visszatérve a húspiacra, saját magát már-már szexbombaként meghatározva. A stílus maga az ember, és itt már - az önkielégítés hiánya mellett - egy újabb intő jelre kellett volna felfigyelnem. Mindenesetre két hétig így mentek a napi beszélgetések kamerában, sok véleménykülönbség jött elő, a végén viszont részéről mindig mutogatás, részemről a várt reakció nagy spriccelésekkel, ami baromira csillogóvá tette az ő szemeit is. Egyre több fotót is küldött, kitárulkozott és végül megadta magát az ujjainak mégiscsak, full nedves puncija már büszkén bizonygatta a monitoron, hogy én is tetszem neki. Közben randit szerveztünk, nagy körülményesen beleegyezett, hogy félúton egy semleges helyen legyen. Mivel ki volt éhezve a valós, nem virtuális szexre, úgy beszéltük meg, kiveszek egy szállást, tali, kávé, kellemes éjszaka, másnap haza. Ha mégsem jönnénk be egymásnak élőben, akkor azt megmondjuk azonnal, és akkor megy mindenki haza. Végre eljött a nap, a buszon utazva azon elmélkedtem, hogy vannak napok, amelyek kizáróla csak a tömény szexualitásról szólnak! Előttem a dupla székeken két tinilány ült, vagy inkább feküdt félig a buszon, meztelen formás lábaikat felrakva a karfára. Telefonjuk nyomkodása közben én alig tudtam levenni a szemem az egyikről, beindította a fantáziámat, ahogy a lábfejét tornáztatta, a kissé kopott körömlakkos lábújjak úgy nyújtózkodtak, mintha a keményedni kezdő farkamat akarnák elérni. Jó érzés volt, hogy nemsokára szétszedjük egymást valaki mással, ezt váratlan előjátéknak tekintve. Beérkezve elintéztem a szállást, majd vártam az ő buszát, megjött, leszállt, megölelt, csók, pici zavartság, de jó kedvű volt. Méregettük egymást, ahogy a szállás felé mentünk, lerakni a csomagjait. Konkrétan rá is kérdeztem, hogy élőben is azt kapta-e amit gondolt? Itt vagyok, nem szaladtam el! - volt a válasz. A szálláson csók folyt. köv. Beindított, kérdőn néztem rá. Menj zuhanyozni! - hangzott az utasítás. Ledobtam előtte a ruhámat, vártam, hogy ő is jön velem. Leült a kanapéra, furcsán nézegetett, cipőjéből kibújva, meztelen lábait az ölembe vettem, éreztem, hogy nedves lesz a farkam vége tőle, ahogy simogatom. A kezem felcsúszott a bugyijához, már ott térdeltem mellette, vártam, hogy a szájába vesz, és őt is elkapja a gépszíj. De hirtelen eltolt, felugrott, és "Na, ezt már nem" felkiáltással arrébb ment. Azt hittem, szeretnéd? Félreértettelek? Én meg azt hittem, előbb megiszunk egy kávét! - jött a válasz. Magamban mérgelődve, hogy akkor minek küld zuhanyozni, visszafogtam magam. Felöltöztem, és invitáltam, hogy akkor menjünk a városba, keressünk egy jó helyet. Talán csak azt élvezi, hogy felhúzhat, vagy így akarta lecsekkolni a szerszámom, az jutott eszembe. Kézenfogtam, sétálni kezdtünk. Aztán elkezdődött egy katasztrófális 4 órás vesszőfutás, amiben a saját vesszőm semmiféle szerepet nem kapott, sőt! Kezdetnek közölte, hogy milyen ízléstelenül öltöztem, mert a cipőm nem megy a ruhám színéhez, szerinte! Aztán fotózni kezdte a látványosságokat, jó hangosan mondva közben, hogy "ha az a dagadt nő arrébb állna, nem lógna a képbe!" Bunkó, alpári stílusa, nagyképű, mindenkibe belekötő, magát szuperlatívuszokban előre helyező viselkedése megdöbbentett! Minden giccset lefotózott, az igazi értékes látványon átsiklott, minden embert (rendezvény volt a belvárosban, és tömeg) leszólt, hogy néz ki, a kávézó is igénytelen volt neki, ahová beültünk. Kérdezgetett rólam pár dolgot, de bármit mondtam, szintén lefitymálta, saját maga csoportvezetőségét egy gyár futószalagján pedig minimum a zseni kategóriába sorolta. Ego a köbön. De mivel éhes volt, elkezdtünk éttermet keresni. Ez nem jó, drága, ez túl olcsó, itt wc szag van, itt koszos a személyzet köténye, amott meg már ránézésre is szar hely lehet. Semmi sem volt jó neki. Miután két kört mentünk a tömegben, végül egy McDonalds tetszett meg neki, természetesen ott sem tudott választani, végül meguntam, kértem két menüt, csak legyen vége a tortúrának. Nekiállt enni, közben közölte, hogy milyen hülye vagyok, hogy neki nem hoztam szalvétát! Lenyeltem a sokadik békát is, hátha majd a nyeles aszpirin, amit adni szándékoztam, lenyugtatja. Más beesteledett, mire visszaértünk a szállásra, már volt okom a zuhanyra, felajánlottam, menjen elsőnek, de ő még a mobilját nyomkodta, hogy írjon a gyerekének. Hamar végeztem, befeküdtem az ágyra egy törölközővel takarva magam, ő még sokáig piszmogott a telóval meg a fürdőben. Végül kijött egy szál pólóban. Na végre, talán most - rettenetesen nehéz személyiségét félretéve - beszélhetünk azon a nyelven, ahogy eddig megértettük egymást. Rám nézett, látta, hogy csúcsosodik a törölköző, majd közölte, síri hangon, hogy "nem lesz semmi, ne reménykedj!" Csak alszunk, reggel meg hazamegyünk. Lefagytam, a gondolataim cikáztak, közben beszűrődött az utcákról a bulizó tömeg és a magukat jól érző emberek zsivaja. Végül kérdőre vontam, hogy ha ezt így már az elején eldöntötte, miért nem szólt? Hisz azt beszéltük meg. Miért volt szükség erre a majdem öt órás kínszenvedésre? Ha élőben nem jövök be neki, miért hagyta, hogy idáig jussunk? Ez van, válaszolta, fogadjam el, és mivel nincs már busz, se vonat neki vissza, ő itt alszik, mert "így döntött"! Itt akadtam ki végleg! Még arra sem méltat, hogy elmondja, mi a baja velem, de nekem akar behatározni, miközben kaját, szállást, mindent én fizettem, még szarul is érezzem magam? Kicsinyes vagyok, vagy balek? Bárki bármit is gondol, én közöltem vele, hogy akkor menjen oda, ahová akar, én most visszamegyek a városba, még van esélyem bulizni, felszedni valakit, ő meg megy haza, ahogy tud! Nem zavart volna, ha itt alszik reggelig, de mivel ilyen bunkó stíluban nyomja még most is, hát fel is út, le is út. Persze még neki állt feljebb, meg hirtelen egyből 5-6 férfi ismerős került elő a mobiljából, akik szívest örömest hazafuvarozzák, az egyik már jön is érte. Szuper, akkor lehet szedelőzködni! Kimentünk a szállásról, ő még valamit beszólt, de már leszartam. A tömbegen már egyedül megnyugodtam, lecsúszott két porhár vörösbor, hideg, jó ízű, nagyon jól esett. Ilyen visszautasításban még nem volt részem, sem ilyen visszataszító személyiségben! Bizonyára én sem vagyok egy matyóhímzés, de akkor minek volt ez a színjáték? Éjfélre visszatértem a szállásra, mobilon elkezdtem hívni lányokat, akik hírdették magukat. Most arra vágytam, hogy kielégítsenek, udvarlás nélkül. Fél óra alatt jött a kiválasztott, fiatal, jó alakú, szép arcú lány, udvaris stílusban. Minden zökkenőmentesen ment, összesen két porhá vizet kért a kialkudott díjon felül. Élvezte, ahogy egész nap hergelt férfiasságom kis szopás után belecsússzanva az óvszerbe, azonnal munkára fogja punciját, és vágyakozva döfködi ütemesen. Meglepődve láttam, hogy ő is élvezi, nem megjátsza! Igyekeztem tartani magam, elélveztünk mindketten. Aztán kis beszélgetés, elmondta, hogy most autóra gyűjt, és élvezi ezt a munkát, ha nem tetszik az "ügyfél", akkor nem megy el vele. Közben simogattam, élveztem a teste minde apró hajlatát, örült neki, hogy nem vagyok egy dúvad. Amikor újra elkezdtem ágaskodni, a szájával azonnal rám vetette magát, élvezettel, kitartóan szopott. Kértem, hogy a kezével segítsen, a nyelvét szorítsa rá, és had élvezzek a szájába, arcára. Kéjesen nyögött, szemei pedig csillogva néztek rám, "imádlak szopni, élvezz el drága" mondata suttogva akkor megadta a végső löketet, nagyot spriccelve rekedt nyögésem betöltötte a szobát. Aztán zuhany, kérte, ha legközelebb is erre járok, hívjam nyugodtan. Fiatal, de már profi. Az ár/érték arány rendben, lelkibékém és megtépázott férfiasságom helyreállítva. Minek a párkeresés tortúrája, hisz így egyszerűbb, és anyagilag is ugyanott vagyok. Jó, tudom, van lényeges különbség. A kockázat előző esetben az enyém is, azt viselni kell. De nem szeretem, ha bunkó módon bánnak velem, a türelmem is véges. Ez az egész egy átlagember átlag története csupán. Talán mással is megesett már...

FÉLHOMÁLYBAN

Minden olyan egyszerűen történt, és olyan váratlanul, hogy nem is volt idő gondolkodni. Miután megtörtén, nem mozdult, nem mert mozdulni. Határozottan azt érezte, hogy ha kicsit is nagyobb levegőt vesz, szétesik a világ körülötte. Zúgott a feje, zsibbadt mindene, de a kéj még ott ült ágyéka mélyén. Nem mozdult, s szép csendben várt. Egy régi vekkeróra hangosan ketyegett a polcon, és fülében a szívverésének őrülten zakatoló robaja dobolt. Közel volt az extázis utáni tökéletességhez.


Egy órával ezelőtt még egészen máson járt az esze. Az esküvő tegnap sokat kivett a lábaiból, mert táncolni muszáj volt olyanokkal is, akikkel nem szeretett volna. Így aztán a sértődéseket elkerülték. Nagybátyja lakása ideális volt a sok vendég elszállásolására, akik nem utaztak haza azonnal. A rokonok amúgy is ritkán találkoztak, messzire laktak egymástól. Unokatestvéreinek izgatott kérdései elől a konyhába menekült elsőre, de ott már senki sem volt. Nem bírta megállni, hogy ne harapjon bele egy szelet ott felejtett tortába, végül felment az emeletre. Ott már igen hangos zsivaj fogadta. Nagybátyja felesége, Éva, a lányuk, és még két ismeretlen fiú, akik talán a másik rokonságból valók voltak, beszélgettek az egyik fenti hálószobában, mi tagadás, hangulatos kis manzárdok voltak. A sarokban tévé szólt halkan, és így elvoltak egy darabig, aztán a fiatalokat elhívták a szomszéd utcába egy házhoz, amolyan esküvő utáni lazításra. Éva és ő maradtak csak ketten a szobában, várták az esti filmet, feküdtek és pihentek.
*

Éva ropit rágcsált, álláig felhúzva a pokrócát, laposakat pislogott. A távirányítót hamar megszerezte tőle, és udvariasan megkérdezte, mit nézzenek. Éva is a sorozatra várt, és együtt kezdték nézni. Elég unalmas volt, vagy túl fáradt, a nő bealudt rajta, halkan szuszogva a takarója alatt. Egy kicsit kivárt, majd kapcsolgatni kezdett a csatornák között, hátha akad valami nézhető. Talált egy lövöldözős filmet, már a végéhez közeledett, de le kellett vegye a hangot, nehogy felébressze. Aztán annak is vége lett, tovább lépett, a félhomályba néha világosan villant egy-egy csatorna. Az egyik külföldi adón az ismert erotikus sorozat valamelyik része ment, leragadt ott. A filmben két lány teniszezett, aztán a játék végén az öltözőben elmentek zuhanyozni, és igencsak belelendültek. Izgatta a látvány, de még jobban az, hogy mellette ott volt Éva, aki bármikor felébredhetett volna. Alig mert nyelni a csendben, a hangot már teljesen levette, s fél szemmel figyelte az oldalán alvó nőt. Eközben lassan a nadrágja alá csúsztatta kezét, lesve a vibráló tévéképernyőt. Lassan masszírozta magát, nem sietett nagyon, de érezte, hogy nem bírja sokáig. Már csak az élvezet lebegett a szeme előtt, óvatosságát félretéve, letolta a melegítőjét teljesen a csípőjéről, s halk nedves csattogással kísérve terelte magát az orgazmus felé. Néha megremegett, egész teste megfeszült, ajkai kiszáradtak, halkan zihált.

Ekkor, izgalmának tetőpontján, merevedése csúcsán váratlan dolog történt. Éva meztelen lábai kibújtak a pokróc alól, és finoman körbevették a farkát. A nő még mindig neki kissé féloldalt feküdt, nem látta a tekintetét, de nem is mert odanézni. Csak a gyönyörű lábakat látta, ahogy élvezettel gyúrják, tapogatják őt, majd leváltják a kézi orgiát. Egyre hangosabban vette a levegőt, kezével összegyűrve az ágytakarót, megadta magát a feltörekvő kéjnek. Éva még nem húzta vissza a lábait, játszott velük tovább, s a rálövellő forró nedűt kente szét mindenfelé.
*
Valahogy minden olyan egyszerűen történt, és olyan váratlanul, hogy nem is volt idő gondolkodni. Csak megtörtén, nem mozdult, nem mert mozdulni. Határozottan azt érezte, hogy ha kicsit is nagyobb levegőt vesz, szétesik a világ körülötte. Zúgott a feje, zsibbadt mindene, de a kéj még ott ült ágyéka mélyén, s a nyomai a játékos lábakon. Nem mozdult, s szép csendben várt. Egy régi vekkeróra hangosan ketyegett a polcon, a film ment tovább és fülében a szívverésének őrülten zakatoló robaja dobolt. Közel volt az extázis utáni tökéletességhez, és félve elfordította a fejét Éva felé. A nő mosolyogva mutatta neki a pokróc alól elővett, a félhomályban is csillogó ujjait…

Apartman affér - a lemaradt végső sorok

Érezte, hogy nagyon hamar ki fog belőle törni minden. S a nő egyre gyorsabban verte a farkát, néha szájával odahajolva, s belenyalintva a végébe. Jaj, mindjárt elélvezek! – sóhajtott fel, egész testében megfeszülve, felmeredő hímvesszőjét előre tolva, kezeivel Zsuzsa derekába kapaszkodva megremegett, torkából fojtott mély nyögés jött ki. A forró sperma vadul tört elő belőle, s az első adag felspriccelt Zsuzsa szájára, majd a többi végigfolyt a kezén. A nő csillogó szemekkel nézte, s nyelvével megnyalta a száját kéjesen.
- Édesem, ezt a reggeli segítségért kaptad. De most néztem, hogy a konyhában is rossz lehet valami, később átjöhetnél megnézni!
Közösen felnevettek, s a férfi odahúzta az opálosan csillogó szájú nőt magához. Hosszan megcsókolta.

Köszönöm szépen, igyekszem majd igény szerint!

Apartman affér

I. rész

(erotikus és nagyon vizes történet)


Zsolt kicsit fáradtan ébredt, a tegnapi rohangálás még a lábaiban volt. A cég által szervezett üzleti út egyetlen előnyét a kényelmes és szép környezetben lévő apartman jelentette. Szobája a folyosó végén volt, egy manzárdrészben, az emeleten egyedüli vendégként. Kikászálódott az ágyból, be a zuhany alá. A forró víz kellemesen lazította az izmokat, jóleső érzés, hagyta vagy tíz percig. Aztán egy törölközőt magára tekerve, kiugrott a folyosóra, megnézni, hozták-e már a reggelit.

Legnagyobb meglepetésére, a szemközti szoba ajtaja nyitva volt, és egy hölgy állt az előszobai tükör előtt magát méregetve. Talán az éjjel költözhetett be, s hasonlóan hozzá, azt hitte egyedül lakik az emeleten. Ezért is lehetett az, hogy nem volt rajta más, csak egy fekete csipke bugyi, s szép bőre, formás alakja tekintetet hívogatóan töltötte meg a teret. Zsolt, még a zuhanytól kissé vizesen dideregve állt meg a bejáratnál, megigézte a látvány. A hölgy végigmérte, és közben teljesen természetesen viselkedett, nem volt szégyenlős, igaz, nem is volt mit szégyellnie.

- Helló! Zsuzsa vagyok!
- Szia...én Zsolt, khmm..izé...


Zsolt zavarban volt, és érezte, hogy elönti a vér minden porcikáját. Kezével megpróbálta kicsit takarni szemmel látható örömét, de nem nagyon sikerült. A reggeli fény beszűrődött a tetőablakon, és Zsuzsa tett egy lépést az ajtó felé, mellei lágyan és telten hullámoztak, gyönyörű meztelen lábait keresztbe tette egymás elé. Ajkai résnyire nyíltak, aztán megszólalt:

- Jó, hogy van itt még valaki! Valami gond van a fürdőmben a csappal, nem tudnád megnézni? Épp tusolni készültem!
- Persze, rendben!



Nagy levegőt vett, és átment a másik apartmanba, a nő után. Valahogy nagyon egyszerűnek és mégis zavartnak érezte a helyzetet, de próbált hasonlóan lazán viselkedni. Mégis, mi van abban, két vendég segít egymásnak, olyan, mint a strandon, vegyük úgy! - mondta magának. Azért érezte, nehezen fog magán uralkodni. A nem túl nagy fürdőszobában Zsuzsa megmutatta, hol a hiba szerinte, és hogy odaférjen, Zsoltnak el kellett haladnia mögötte. Finoman a derekára tette a kezeit, maga előtt elhúzva őt, közben érezte csábító illatát, és akárhogy is vigyázni akart, kerek popsijához ért ágaskodni kezdő vágyával. A nő nem húzódott el, csak kivárt, halk nyögés hagyta el száját. A pillanat elmúlt, tovább léptek, és a férfi most a csapokra koncentrált. Hamar kiderült, hogy csak el volt zárva a főcsap, és minden működik. Kezén és mellén megfeszültek az izmok, ahogy erőlködve kinyitotta végül, s a zuhanyból hirtelen megindult a víz, lefröcskölve mindkettőjüket. Elnevették magukat, egymásra nézve. Zsuzsa felkapott egy odakészített kéztörlőt a mosdó mellől, és elkezdte felitatni a vizet Zsolt mellkasáról, vállairól. Ahogy közelebb lépet, mellei hozzáértek, s a mellbimbók finoman csiklandozták bőrét. Magához húzta, fejét félrehajtva lágyan megcsókolta, nyelvét épp csak hogy ajkai közé dugva.


- Köszönöm a segítséget, drága! Gyorsan letusolok, lent a reggelinél találkozunk, jó?
- Jó ... huhh ...ok, megyek is...őő, szia!


Zsolt nem tudta, most mi van, de Zsuzsa hangjában benne volt az édes folytatás minden ígérete. Nem akart túl mohónak tűnni, sem olyannak, aki nem tud uralkodni magán, megértően bólintott hát. Ahogy behúzta maga mögött a nő szobájának ajtaját, még hallotta, ahogy a víz alatt vidáman dúdolni kezd. Mosolyogva, minden ízében remegve ért vissza saját szobájába, lerogyva az ágyra, csak meredt maga elé. Szó szerint.

II. rész
Az ágy szélén ült, és csak a nő járt a fejében. Teljesen fel volt ajzva, nem tudott másra gondolni. A kis panzió lassan életre kelt, kintről zsivaj hallatszott be a szobába, a kavicsos feljárónál épp egy autó távozott nagy hanggal, aztán újra csend lett. Kényelmesen elfeküdt az ágyon, a törölközőt a parkettára dobta, meztelen teste megfeszült. A gondolatai cikáztak ide-oda, forrón, hevesen.
"Elképzelte Zsuzsát, ahogy zuhany után a szobájában van, és reggelihez készül. A nő egy vékony, sötét csipkés kombinét vett magára, de a kikészített két ruha között nem volt egyszerű a döntés. Leült a fotelbe, hátradőlve, lábait a másikra felrakva, megpihent kicsit. Még közeli volt az érzés, ahogy a barna hajú férfi a szemközti szobából átlépett mögötte. Érezte, szinte magában érezte a fehér frottír rejtette kemény vágyat, s ettől beindult a fantáziája. Kezével lassan végigsimított a lábain, érezte, ahogy a combjai felforrósodnak. Elképzelte, ahogy a másik végigcsókolja, felfelé haladva a combján, nyelvével finoman nyalogatva. Lába között benedvesedett az előbbi gondolatra, s ujjaival most magához nyúlt. Először csak lazán, körkörösen simogatta az ajkakat, kicsit széthúzva őket, aztán egyik ujját becsúsztatta a gyönyör nyílásába. Felnyögött a kéjtől, s mosolygott. Másik keze fel-le, emelkedő mellén pihent, szorosan markolva. Csípője megfeszült, kezdte elönteni a kéjes vágy, s ujjainak ritmusa egyre csak gyorsult, nagyon kívánta volna most a törölköző tartalmát…"
Miközben Zsolt ezen ábrándozott, igen csak duzzadt a vágya, egyre forróbb lett körülötte a levegő. Bal kezével nagyon lassan simogatta magát, szerette volna késleltetni erekcióját, de nem sikerült. A rettentően kívánatos nő befészkelte magát az agyába, s buja gondolatai esélyt sem adtak neki. Odaképzelte magát a bizonyos fotel elé, s fejét bedugta a nő lábai közé, amennyire csak tudta. Erre persze még jobban felágaskodott, s tovább már nem bírt megálljt parancsolni kezének. Szorosan markolta kemény szerszámát, ujjával először körbesimítva a csatakos végén, már ő is nagyon nedves volt. Szinte érezte, ahogy a nő meleg teste hozzá ér ott a fürdőben, egy végzetes pillanatra, s pont odaillik hozzá minden porcikája. Elfelejtette a reggelit, a kinti zajokat, mindent, mi körülötte volt. Hasra fordult az ágyon, s belefúrta magát a tiszta ágyneműbe, csípőjével szorosan odatapadva. Ezt nem lehet bírni! – gondolta, mi lenne, ha visszamennék hozzá?

III. rész
A férfi reggelinél azonban hiába kereste Zsuzsát, nem találta. Körbejárta az étterem és a terasz részt is, végül az egyik asztalnál megreggelizett. Kellemes zsibbadtság volt a lábaiban, és ágyéka körül, egyben feszítő érzésként is. A be nem teljesült vágy kis fájdalma jó étvágyat csinált, mindent megevett a tányérról. Felvágott, tojás, sajt, barna kenyér, vaj. Titokban, lopva néha körbepillantott, és a nőt kereste szemeivel. Sehol. Felhörpintette a feketekávét. Aztán kezében szobakulcsát pörgetve visszaindult  az emeletre. Úgy tervezte, hogy bekopog hozzá, és beszél vele, hátha félreértette talán. Az ajtajához érve csendben hallgatózott, de nem hallott semmit bentről. A folyosón mögötte léptek csosszantak, de csak az egyik londiner volt, kezében egy borítékkal. Zsuzsa szobáját kereste, s a férfit az ajtó előtt találva, megörült, hogy hamar átadhatja a küldeményt.  Hangos köszönéssel Zsolt kezébe nyomta a borítékot, és borravalóra sem várva, elviharzott.
A sárga, A/4 es boríték, címzés nélküli volt, vastag filccel csak a szobaszám állt rajta. Az "sk" rövidítést nem ismerhette a londiner, különben nem adja át. Zsolt most már bátran kopogott még egyszer a szobaajtón, hisz jó indokot talált magának. De válasz nem jött. Bement hát a saját lakosztályába, és egy hirtelen mozdulattal kinyitotta a borítékot. Tudni akar valamit a titokzatos nőről, bármit. A borítékból frissen előhívott fényképek csusszantak ki hátlapjukkal felfelé, egy rövid, pár soros levél kíséretében:

" Zsuzskám!
Látom, jól sikerült a nyaralásod, és szép vagy, mint mindig. Tudod, hogy számíthatsz a diszkréciómra, hisz a legjobb barátnőm vagy! Kedvenc fotósod:
Szilvia"

Megfordította a felső képet, kíváncsian. A nő egy kényelmes díványon feküdt, teljesen meztelenül! Lábait felhúzta, szorosan egymás mellett, könyökölve mosolygott a kamerába. Talán jó minőségű web-kamerával készítette saját maga egy másik apartmanban? - gondolta Zsolt. A következőn is ugyanígy, csak lábait kissé széttárta, egyik kezével simogatva magát, a harmadikon pedig ujja már mélyen szeméremajkai között járt, fejét kissé hátravetve, mint aki éppen élvezi a mozdulatot. Zsoltnak le kellett ülnie a székre az asztal mellett, annyira tetszett a váratlan látvány. Önkéntelenül is bal kezével keményedő farkát kezdte gyömöszölni, belenyúlva nadrágjába. A következő képen szemből látszódott, ahogy egyik lábát felhúzza a dívány szélén, a másik kinyújtva, és finoman csiklóját simogatja éppen. Nagyon szép puncija volt, Zsoltnak azonnal keményre merevedett a pénisze. Gyorsan, remegő kézzel lapozott tovább, nagyon kívánta a nő látványát. A soron lévő képen a hátán fekszik, szemből, széttárt lábakkal, lábszárai és szép lábfeje behajtva, két kézzel széthúzza nedves punciját. A képről sütött a vágy arra, hogy magába fogadjon egy jó vastag hímvesszőt. Ami épp Zsolt kezében volt, s fel-le mozgott bőszen, nagyokat csattogva. Borzalom, mindjárt elélvezek, gyönyörű vagy! - gondolta magában a férfi, s próbálta késleltetni orgazmusát, tövében elszorítva duzzadt farkát. Nem tudta mit csináljon, hiszen nagyon fel volt már spannolva. Ekkor kopogtak az ajtón…


IV. befejező rész
Felugrott a kopogásra, s az ajtóhoz sietett, farkát nem nagyon tudta visszadugni a nadrágba, ezért elől hagyta, s félrehajolva, az ajtószárnnyal takarva magát kilesett. A résből Zsuzsa mosolygott rá csábosan. Jöttem megköszönni a segítségedet! – mondta, s hívásra sem várva belépett. Meglátva Zsolt igen lenge öltözékét, s a fotókat az asztalon, hamar felfogta, mi is történt. Zsolt magyarázkodni kezdett, de a nő finoman a szájára tette az egyik kezét, a másikkal pedig megmarkolta a nadrágból kiálló szerszámot. Legyen egy jó napunk, rendben? – súgta halkan, és az ágyhoz terelte a férfit. Kezével lassan húzkodta a bőrt fel és le a félig kemény péniszen, amíg az ismét meg nem merevedett. Nem nyúlhatsz hozzám, csak én mozdulok! – parancsolt rá Zsoltra, aki szinte félálomban, lebénulva hagyta magát. Egyre jobban elöntötte a kéj, és csípőjét belülről feszítő vágy. Érezte, hogy nagyon hamar ki fog belőle törni

Kimerülésig, mindkét fél örömére - a legjobb, ami történhet!

Nehéz eldönteni, a férfi vagy a nő vágya volt nagyobb erre a kalandra? Mindenesetre feltétlen bizalom kell hozzá!
Jól ki van domborítva a hangulata és a résztvevők szerepe a történetben. Fordított esetben - a férfit használja több nő - is érdekes lenne!

Sütemény recept

A második emeleten szűkös az élet. Két szoba, a nagyobban a szülők, de most nincsenek itthon. Elutaztak a hétvégére a nagymamához. Pénteken épp hogy elérték a távolsági buszt, este fél kilenckor érnek oda, és még hátra van a nagy emelkedő gyalog. Ő ezt a tortúrát nagyon nem szerette, sem az utána jövő unalmas napokat. Ha utazott, akkor csak az unokatestvére miatt ment velük, őt nagyon szerette. Idősebb volt nála, két évvel, és imádott vele játszani mindenfélét. És a lány ki is talált mindenfélét, szeretett hercegnőset játszani, ahol parancsolgatott neki, és ő ki kellett, hogy szolgálja minden kérését, kívánságát. Bármit.

De most nem gondolt bele ebbe, mert más kötötte le a figyelmét. Zsuzsa, anyja munkatársnője a szomszéd panelban lakott, épp rá lehetett látni a lakásukra. A férje autószerelő volt, és volt egy lányuk is. A férj szinte sosem volt otthon, és anyjától tudta, verte is a feleségét, ha ivott. A lányuk még kicsi, számára érdektelen volt. De Zsuzsa nagyon tetszett neki. Erős, izmos lábai voltak, telt, de nem kövér alkata, nagy, előre meredő mellei, melltartó nélkül is ruganyosak még. Sokszor volt náluk, anyjának igen jó barátnője lévén. Ilyenkor szívesen vett részt a pletyka partikon, és közben leplezetlenül bámulta a nőt. Ha anyja kiment üdítőért, kávéért vagy süteményért a konyhába, néha kettesben maradtak, és zavartan beszélgetett vele. Ilyenkor alig bírt magával, szemtelen és nagyképű lett, amolyan nagyszájú kamasz. Még nem volt tizenhat, és tapasztalata majdnem nulla. Innen szép nyerni! – ismételgette magában, és nem tudta levenni a szemét Zsuzsa kötött pulóveréről, ami alatt nem viselt semmit, és a mellbimbók átütöttek a laza kötésen. Sietve jött aznap, férje elől szaladt át, aki megint balhézott. Anyja felajánlotta, hogy aludjon náluk, az ő szobájában. El is kezdte pakolni a dolgait, de Zsuzsa nem maradt, visszament, mert a lánya is hazaérhetett már.

Mindent figyelt és sokat látott, mert tavaly cserélt egy régi, ócska kemping bicajt azért az orosz katonai távcsőért. A hideg fém hozzáért a szeméhez, ujjai a recés állítógyűrűkön babráltak, a függöny épp hogy csak rálógott a lencsékre. Titokban leselkedett így az ablakban, a sötét szobában. Szemközt a panellakások sakktáblaszerűen voltak kivilágítva, és a nő lakásában is égtek a lámpák. Szerette, amikor a konyhában sétált, és házi pongyolában volt, vagy csak egy szál pólóban. Egyszer a fürdőből jöhetett, és a hosszú lesben állásnak meg is lett a gyümölcse, mert a fejre tekert törölközőn kívül semmi sem volt rajta, pár percet kapott a szép, lélegzetelállító látványból, aztán behúzta a sötétítőt. A szobára nem látott rá nagyon, ott volt előtte az erkély, de a függönyök nem voltak elhúzva teljesen, elég rés marad az erkélyajtó és az ablak között. Néha csak részleteket tudott kivenni, ahogy könyökölve figyel valamit a tévében, vagy masszírozza lánya lábait edzés után a fotelban. Az apró kis képek, vágyainak ellesett mozaikjai fokozták lelkesedését, de egy idő után kezdte unni az egészet, és felhagyott vele. Azon a hétvégén azonban, amikor egyedül maradt a lakásban, újra elővette a távcsövét. Kicsit pásztázott, majd ráfókuszált a lakásra, de csak sötét ablakok várták. Sehol semmi.

Másnap reggel álmosan, kócosan, papucsban majd összetörve magát rohant a bejárati ajtóhoz, mert valaki rátenyerelt a kapucsengőre. Visszacsengetett, és kiállt a lépcsőházba a korláthoz, egy szál alsónadrágjában. Mindenkire számított, csak épp Zsuzsára nem. Ahogy meglátta felfelé jönni a lépcsőkön, gyorsan berohant és magára rántott egy vászonnadrágot, hogy legyen rajta valami. Ekkor már a bejárati ajtó előtt kopogtak a léptek, s hallotta a nő hangját, anyjának köszönt nagyot.
- Szia, nincsenek itthon, elutaztak!
- Jaj, szia, ne haragudj, felébresztettelek… csak a süti recept miatt…de, mindegy is…

Kisírt szemei voltak, ajkait beszívta, és tétovázott a bejárati ajtóban. Behívta, nem akart jönni, szabadkozott, erre megfogta a karjánál fogva, és behúzta az ajtón. Látta, valami gond van, és kíváncsi volt. Összevesztek megint, a lánya osztálykiránduláson, ő pedig nem mert otthon maradni. Elkezdtek potyogni a könnyei, és ő vigasztalólag átölelte, érzete, ahogy a nő hozzá simul, meztelen felsőtestét szorítja a kezeivel, könnyei végigfolytak a nyakán és a mellein. A felszakadó sírás egyúttal meg is nyugtatta Zsuzsát, és zavartan törölgette bőréről a könnyeket. Le akarta ültetni, de a nő mély levegőt vett, összeszedte magát, mosolyt erőltetve az arcára, és elköszönt. Inkább kiszellőzteti a fejét, és sétál a lakótelepen, mondta. És amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ki is viharzott a lakásból.

Még a hatása alatt a történteknek, fejét ingatva állt a fürdőszobában a tükör előtt. Érezte még magán azt az ölelést, a hozzá préselődő női test minden lágy és rugalmas részét, a kezeket, melyek végigsimítanak a mellkasán, és a sírástól nedves arcot, a vörösre duzzadt ajkakat, amelyek kiáltottak a vigasztaló csókért. A tükörben megfeszítette izmait, karján is, pózolt magának. Hülye vagy, meg kellett volna csókolnod! – gondolta közben. A kádat teleengedte forró vízzel, befeküdt, belecsúszott teljesen, haját is bevizezve. Aztán fejét hátra támasztva, kéjesen elnyújtózott, már amennyire a kis kád engedte. Bal kézzel minden hajlatot végigsimított a testén, a víz alatt nekiállt felállítani a farkát. Hamar ment, és játszott vele, tetszett neki, hogy jó mereven kiáll a vége a vízből. Persze gondolatai még a nő körül forogtak, fantáziája a meztelen testére koncentrálódott, abból a leskelődős konyhai képből és az iménti szorításból összegyúrva. Azok a hosszúkás, résen pulóverből kikandikáló mellbimbók állandóan beugrottak, egyik kezével önkéntelenül is sodró mozdulatot tett, ahogy elképzelte a tenyere alá őket. A bal kéz egyre gyorsabban száguldozott fel és le, nagyokat csattogva a vízben. És egyszer csak megint meghallotta Zsuzsa hangját, a bejárat felől, közeledve.
- Jaaaaj, sziaaaa, visszajöttem, itt maradt a kistáskám a konyhában, merre vagy? …. basszus!!!
Utóbbit a nyitott fürdőajtóban mondta már, a szobaajtóból pont odalátni, és Zsuzsa ismerve a járást, belépett. Zavarba jöttek mind a ketten, Zsuzsa elfordult, de nem mozdult az ajtóból. Ő pedig remegve, zihálva, álló farkával a kezében felugrott a kád vízben, tövénél elszorítva, mert már nem kellett volna sok az ejakulációjához. Csöpögve a víztől és mástól is, kiszáradt szájjal halkan csak annyit tudott mondani:
- Kérlek, gyere…kérlek, segíts…Zsuzsa!
Zsuzsa visszafordult, odalépett a kis fürdőszobában a kádhoz, asszonyos mozdulattal, szinte már-már természetesnek véve mindezt, kezével finoman megfogta a lüktető péniszt, azzal a lendülettel teljesen hátrahúzva a bőrt rajta, és úgy tartotta erősen. Nem mozgatta a kezét, csak fogta, tartotta, és bámulta is egyszerre, kíváncsian talán. Az ágaskodó szerszám pedig megadta magát a felfokozott vágynak és a hirtelen izgalomnak, bőségesen ontva magából Zsuzsa kezére, karjára és pár cseppet a ruhájára is a márványosan fehér ondóból. Nyögése elfojtott maradt, bár igen hevesen megrándult még kétszer, s élvezte, ahogy a női kéz még kicsit felengedi, visszahúzza, szorítja és lazítja, hagyja kezén végigfolyni nedveit, csillogó szemeit az övéibe fúrva, tekintetében az ismeretlen feltörő vadsággal.

ZUHANÁS

I.
Lassan nyitogatta a szemét, fejébe éles fájdalom hasított. Félhomály, és egy ismeretlen madár vijjogó hangja fogadta. Érezte, hogy be van szorulva, és üvegcserepek borítják elöl kék kezeslábasát. Utolsó emléke még a zuhanás előttről, hogy a pilóta belereccsen a mikrofonba valami érthetetlent, és a légi kísérő hölgy arca megrándul. Aztán előrerepült a székek között, és a szerszámos ládája fejbe vágta. A roncs még füstölgött, ő pedig vérzett. Oldalt, a hasa körül mély vágás húzódott, s az egyik keze és válla be volt szorulva a roncsok közé. Megpróbált fészkelődni, de nem nagyon ment. Szédült, és minden egyes rántásnál majd megőrült a fájdalomtól. Apránként kiszabadította magát mégis, nem kis tornamutatványok árán. Az utasok egy része még a roncsok között hevert, senki sem maradt életben. A gép által leborotvált erdőrész a nagy vadon közepén aprócska csík volt csupán madártávlatból. Alig észrevehető. Innen nincs menekvés, gondolta, mikor a környező sűrű fák vonalát kémlelte.
Járni tudott, még ha nehezen is. Talált egy hátizsákot, egy vékony kabátból tépett a derekára ideiglenes kötést, két vizes palackot és pár előre csomagolt szendvicset is elrakott az alumínium étkezőkocsi maradványaiból. Az egyik holttest zsebéből öngyújtó, egy másikról pedig egy éppen jó méretű bakancs került hozzá, a cipője valahogy lerepült róla földet éréskor. Utóbbi megfogalmazáson jót derült magában, s hitetlenkedve csóválta a fejét hozzá. 180-an utaztak a gépen, s neki szerencséje volt. Eltámolygott az erdő széléig, és ott kimerülten lerogyott. Észre sem vette, mikor aludt el.
Felriadt, ismét fájdalomra. Erős, vékony kezek szaggatták ruháját, s valamilyen port szórtak a sebbe, de már nem vérzett. A nő volt az, utolsó emlékképe a gépről. Valahol kis elsősegélyes dobozt találhatott, és abból minden gézt rátekert. De legalább még valaki életben van! Hagyta, szó nélkül hagyta, hogy segítsen neki. Ugyanis elakadt a szava a nő szépségét látva, hiába a félig kormos arc, a szemébe hulló hajtincs, elkerekedett a szájjal bámulta. Ne mozogjon! – szólt rá máris, de elmosolyodott, és ettől a férfi teljesen elolvadt, fájdalmát sem érezte már. Maga gyönyörű! – csak ennyit tudott kinyögni, fogva tartotta a szakadt egyenruhából kibuggyanó mellek látványa tekintetét. Látom, kezd rendbe jönni! – jött az újabb mosoly, s abban minden benne volt. Mégiscsak szép az élet, jutott eszébe.
Az első éjjelt együtt töltötték, egy félig kinyílt gumicsónak maradványaival takarózva, fázósan ébredve. Elindultak az erdőbe, miután megbeszélték, hogy itt, ezen a részen esélytelen, hogy rájuk találjanak a kutatómentők. A zuhanás előtt kissé eltértek a repülési útvonalról, ezt még a pilótától tudta a nő. Hogy miért, az már nem volt lényeges. Céljuk a messzi távolban ködfoltokba burkolózott fennsík volt, ott talán találnak valamit vagy valakit. Ez volt a terv. Elindultak, de csak lassan jutottak előre, pedig nem volt sok teher rajtuk, alig találtak használható dolgokat a roncsok között. A nő szerzett egy kést, nagy pengéjűt, ő pedig még több vizet pakolt be a zsákba. Délelőtt eleredt az eső, sűrű szőnyegként mindet eláztatva, kioltva a mögöttük távolba vesző füstcsíkokat, eltüntetve minden nyomot, a földet pedig sártengerré változtatva. Késő délután már nem bírtak tovább menni, a fáradtság leverte őket, egy sziklás részen félig fedett hasadékban húzódtak, mohás, gizgazos részre, de legalább szárazon voltak.
II.

Még ziháltak mindketten, amikor egymásra néztek, s a férfi kérdő tekintetére bólogatás volt a válasz. Muszáj megszárítani a csuromvizes ruhákat! Elkezdték ledobni a szakadt göncöket, a férfin lévő kabát, ing, indigókék kezeslábas és a bakancs sorban kikerült az egyik faágra, ami benyújtózkodott a hasadék előtti fákról. Kötése átvérzett, rövidnadrágban kuporgott a sarokban. A nő még a gépnél egy bőröndben talált magának hawai mintás ingeket a szétszakadt egyenruha felsője helyett, s most azokat ledobta maga alá a sziklára. Az egyen-szoknya, és a gumitalpú cipő is melléjük került, vékony bugyiban és melltartóban kissé remegve állt a hasadék közepén. Az ágakból és levelekből hamar tüzet gyújtottak, és egymáshoz közelebb húzódva, melegedtek.

Később, már csak halvány parázsnál, a nő megfogta a férfi kezét, s csendben átvetette a vállán, háttal befészkelve magát az ölébe, szorosan hozzá tapadva, összebújva. Még mindig remegett, talán a sokkhatás és az élmények most jöttek ki rajta, talán a furcsa helyzet váltotta ki belőle. Az erős férfikezek, a test melege megnyugtatta. Légzése szabályos lett, megnyugodott. A férfi nem tehetett róla, de a nő fészkelődésétől és a tűz melegétől izgalomba jött. Érezte, ahogy elönti a vágy, nadrágja kidomborodott, merev és kemény lett. Kezeivel finoman simogatni kezdte a nőt, hátulról belecsókolva nyakába, vállába. A nő még mélyebbre fészkelte magát, popsiját egészen odanyomva hozzá, csípője megfeszült, s a férfi kezeit kezeivel fogva, irányította az ujjait. Végigsimították a melleket, elidőzve a megkeményedő mellbimbókon, a felforrósodott combokon, egy szép köldökön és hason, a tarkó ívelt vonalán. Érezték egymást, kívánták egymást.

A nő hátranyúlt kezével, s kereste a férfit, megtalálta, ujjaival finoman kitapogatta a körvonalait. A nadrágot kívülről simogatva, végighúzta kezét a férfi ágaskodó vágyán, majd kissé lejjebb húzta a nadrágot, s a végét két ujjal finoman körbejárta, incselkedett vele, aztán hevesen megmarkolta, érezte, ahogy a tenyerébe duzzad. Eközben a férfi ajkai egy pillanatra sem álltak meg, megízlelve a nő minden porcikáját, kezeivel vándorútra indult ő is. A combok közé érve, azokat kicsit szétnyitva, utat talált sokkal forróbb és nedvesebb vidékekre. Egyre közeledett felé, érezte a csípő remegését, a finom vonalakat, és redőket. Amint a bugyihoz ért, félrehúzta azt, három ujját végighúzva a sikamlós, forró résen, felül hosszan elidőzve, körkörösen mozgatva a kicsiny dombon. Néha tovább is ment, s ujja, néha ujjai el-eltűntek a vágy izzó résében, kis, cuppanó hangok közepette. Ebben a pózban, keveset mozdulva, de annál hevesebben zihálva maradtak, mindketten érezték, most nem kell több. Az édes kínok, mélyről feltörő élvezetek beborították őket, kezük gyorsabban mozgott, ágyékuk feszült, egyre csak feszült, kirobbanni készült, a nő aprókat sikkantott, a férfi erősen markolta, fülét, nyakát harapdálta izgalmában, s végül rekedt sóhajjal, a nő egész testében végigfutó remegéssel egyszerre adták meg magukat a gyönyör mindent elsöprő és beterítő érzésének. Szorosan egymásnak feszülve maradtak, így tovább, elernyedve, pihegésükre a csillagos ég vetett takarót azon az éjjelen. Életben voltak, nagyon is, békés mosollyal ölelték egymást álomba zuhanva.

Bevezető

Szeretném itt közzétenni régebbi és új saját írásaimat, és talán idővel a GG alapján köttetett ismeretségek, kalandok és gabalyodások forró krónikáit is lejegyezhetem majd. Szeretek egy-egy fotó, videó, beszélgetés, chat-elés adta fantáziák alapján rövidebb történeteket kreálni. Aztán, ha úgy adódik, valakivel - valakikkel meg is élni, betűről betűre.
Talán mást is érdekelhet...