Caracas, ez a hozzászólás csak a te lelki sivárságod és ostobaságodat bizonyítja. Elképesztő empátiahiánnyal rendelkezel. Te azt gondolod, hogy mivel neked van 2 lábad és két kezed, mindenki másnak is van. Pedig baromira nem, de a legszomorúbb, hogy te ezek uán még azt hiszed, nem léteznek ilyen emberek.

Továbbá mesélj, hol utálkozok? Hol gyűlölködök?

Nockedlee: Köszönöm!

squirtlady: Na ne, te is? Ennyire bonyolult lenne?
Szóval: tőlem sajnos ezt elvette az élet, hiszen gyűlöl. Olvasom, hogy mások hányszor elégítik ki a partnerüket, meddig bírják, milyen felemelő... én ezt nem élhetem át. De valahogy jó lenne "tudnom", vagy legalábbis elképzelnem, stb.. Ha már nem kaphatom meg. Ilyen egyszerű. Például sok ember kérdezi, milyen szerelmesnek lenni - pusztán csak azért érdekli őket, mert még sohasem tapasztalták meg.

Fortunale: És szerinted miért van az, hogy egyesektől ezt elvette az élet? (Azért kérdezem tőled, mert a válaszolók nagyrészével ellentétben, benned az intelligenciád mellett érzek egy kis toleranciát is,)

Caracas79: Caracas, Caracas barátom, látod, csak jó, hogy hobbiszinten erőlteted a pszichológiát! Szar érzés lehet, ha valakit kivágnak az egyetemről, mert annyira kutyaütő a szakmájához.
Pajtás, olyan jól megfigyeltél, hogy áruld már el, hol nem akartam értelmezni a válaszokat? Tudom, mit fogsz mondani, megelőzlek: az,hogy a nem létező ÉS nem működő megoldásaitoknak ellentmondok, nem az opcióktól való elzárózást jelenti, hanem tapasztalatot! Azt, hogy tudom: NEM MŰKÖDIK. NEM MŰKÖDÖTT.
Kérdés: egy 1-10 skálán, most mmennyire martam bele Nockedlee-be, squirtlady-be, Fortunale-ba? Hm?
Látod, csak az ostobákat szapulom! Akiknek fogalma sincs az egészről!
Nem az zavvar, hogy másnak jobb az élete - az zavar, hogy nekem nem az. Igen, nagy különbség van a kettő között. Nem kell meghalnia a szomszéd tehenének, de azért jó lenne, ha az én tehenem is hasonlóan "jó" lenne, mint az övé!
"Gyűlöl minket.Ez élteti." Úristen! Úristen! Egy látnok a fórumon! Egy orákulum! Fejet hajtani, térdre, imához! Viccet félretéve, nem kell a többes szám, EGY embert gyűlölök. Na, megmutatod milyen okos vagy Caracas? Ki az? Hm? Kit utálok? Mutasd meg milyen ügyes fiú vagy!
Felakartam állni a padlóról. Ezért szedtem gyógyszereket, jártam szakemeberekez, végeztem gyakorlatokat. Csak idővel rájöttem: humbug. Ha az élet így akar tönkretenni, semmi sem fog segíteni. És akkor bizony meghaltam - eg magasabb hatalom ellen semmit sem lehet tenni. Nem tudom, miért, miért pont én és miért pont így? de a jelenség, illetve ez esetben az ítélet sajnos nagyon is valós!
De nyilván, te ezt nem fogod megérteni soha. Addig örülj!

Kretén...
Ismét látszik, hogy nincs semmi prolémád.

Hello ismét, sajnálom, hogy eddig nem válaszoltam, csak más dolgaim voltak, meg egy kissé el is "felejtődött" számomra ez a fórum. De itt vagyok, nyugi!

mezcsorgato:
Ja, ez így azért más. Látod, mennyi felesleges kört megspórolhattál volna!
Először is, nagyon sajnálom ahelyzeted! Biztos nem hiszed el, de tényleg, őszintén mondom, remélem, megoldódik valahogy... (bár nem tudom a részleteket, szóval ez nyilván klisének hangzik).
Ugyanakkor komolyan nem értelek. Ugyanarról beszélünk, te mégis ellentmondasz nekem. Téged ugyanúgy megszívatott az élet, igazságtalanul, erre kétségbe vonod a hipotézisem? MIért? Te vagy az élő példa az igazamra! Te sem érdemled meg, mégis megkaptad a kereszted!
De legalább neked (velem ellentétben) van arra lehetőséged, hogy élvezd az életet! Remélem minden rendbe jön!

Caracas79: Ez teljesen így van. Bizonyos mértékig és értelemben én vagyok a katalizátora a gondomnak. A kezdőrúgást az élet adta, az az entitás, ami annyira gyűlöl, hoogy a legelemibb dolgot is megvonta tőlem. Az alapból súloys helyzet még súlyosabbá tételében vszont nekem is nagy szerepem volt, ezt soha nem is tagadtam.
Továbbá azért az almát ne hasonlítsuk a körtéhez! Azt gondolod, hogy egy néhány éves betegség és a csajozási siketelenséged egy lapon említhető a helyzetemmel, a folyamatos frusztrációval és alapvető szükséglet csorbulásával? Szeretnél cserélni?! Na látod! Ülj le, egyes!
Ui.: Azt nem mondhatod komolyan, hogy a buddhizmus, a szervezett birkává nevelés (értsd: vallás) segíthet akármiben! Látod-látod még egy érv szól mellettem: neked nincsenek gondjaid, hiszen a felvett és gyakorolt bárgyúság gömbjében élsz! Ugyanez igaz a konyhafilozófia kategórájában létező agykontrollra, meg hobbi pszichlógiára - alkalmazhatd, de szakérő igazi oktatás nélkül nem leszel. Ez esetben pedig miért ajánlasz (nem működő) gyakorlatot?!

Nockedlee: Igen, jóhogy leírtad. Legalább eltudom képzelni. Ha már megkapni nem kaphatom meg. Ennyi volt eredetileg a célja a kérdésemnek. De azért azon légy szves gondolkozz el, hogy neked mennyire lenne elég hosszútávon a "csak ujjazás, meg nyalás" módszer? Ugye-ugye?

Nocsak!

MrMrSmith: Szia! Nem valószínű, lehetetlen feldogozni a kudarcokat. Másnak sem sikerülne.

kandurmarci: Hűha, úgy látom, te az a tpikus neheéz eset vagy!
De rendes lesze, segítek: tehát nem tudok szexelni. Nagyon hamar, szinte azonnal véget ér és a helyzet az, hogy rendbe hozni sem lehet (ne törődj azokkal, akik mást álltanak, mindjárt megmagyarázom nekik is, nyugi).

mezcsorgato ÉS caracas79: Ha nem haragudtok egyszerre válaszolok mindkettőtöknek. Hiszen imserem afajtátokat, tudom, milyenek vagytok -jó dolgotokban és a tökéletes életetekbe nem fér, nem férhet bele az,hogy vannak, akiknek nem sikerül. Akiktől mindent elvett a sors. Nem vallanaátok be sohasem, de számotokra ez ijesztő, nyugtalanító, épp ezért vádoltok hazugsággal, színjátékkal, hisztivel. Nyugodtan, ahogy írtam, ismerem a fajtátokat - hirdetitek, mennyi bajotok van, csak épp amikor rá kérdezek, kussoltok (lásd: mézcsorgatónak címzett korábbi kommentem és az arra kapott "választ" . Ez tulajdonképp engem nem is zavarna, ami kicsit bánt,, hogy empátiahánnyotokat erényként igyekeztek beállatani, de mindegy, ilyen világban élünk.
Szóval: teljesen evidens, hogy nem fogadok el segítséget. Pláne nem olynaoktól, akiknek fogalma sincs a problémáról. Egész egyszerűen azért, merta problémára nincs megoldás.
Caracas79 kolléga "bölcsen" azt írta, hogy hagyni kell engem az önsajnálatban, tennem kellene lelkileg is a dologért... Caracas79 kollégával az a baj, hogy torzít: egyrészt figyelmen kívül hagyta azt az apró tényt, hgy az elmúlt éeveket orvosok, pszichológusok, gyógyszerek "társaságában" töltöttem, és küzdöttem. Kezdetben optimistán, pozitívan. Reménykedve, hogy "na majd ez!". Aztán a folyamatos arconcsapások miatt a lelkesedésem eltúnt. Ez évek voltak. És nem is tagadom, hogy pesszimista vagyok, de egész egyszerűen azért, mert mmegtanultam a leckét: nevezetesen, azt, hogy "örökre szívni fogsz!". Itt még egyszer megemlíteném: azok, akiknek nincsenek gonjaik (caracas79 és mezcsorgato elsősorban) ezt sohasem fogják megérteni.
Az álatad emletített gyűlölet pedig létezik, a gond az, hogy nem személyek ellen. Az életet, istent, sorsot, akármit rühellem, azt az entitást, ami eldöntötte, hogy ilyen módon kell elpusztítani engem.
A padlóról pedig nem lehet felállni. Hiszen a szex egy evidens dolog - reklámozzák, hogy mindenki megérdemli. Én vagyok az ellenpélda. De ismétlem, ezt olyan embereknek írom, akik az empátiahiányukat fegyverként tükrözik vissza, ezsközként ahhoz, hogy saját tapasztalatlanságukat és fogalmatlanságukat hirdessék és szilárdítsák. Egyszerű lelkek, nem bonyolultak, sokszor találkoztam már velük, tudom, hogy viselkednek - most például az általam emltett "empátiahiányt" fogják felhozni elméletük bizonyítékaként. Mondom, akinek nincsenek gondjaik, zok nem bonyolultak.

Gonikám! Van és még szoktam is használni. Állítólag jól is csinálom, bár lányoknál ezt sosem lehet tudni.
De értelemszerűen ez nem megoldás és nem vigasztal. Ha esetleg ne érted,miről beszélek, akkor két hétig ne dugjál, csak nyelvelés legyen. Meglátjuk, mennyire leszel frusztrált.

mezcsorgato: persze, hogy ugyanarra akövetkeztetésre jutottatok és segíteni szerettetek volna! Hiszen nem is ismeritek a problémát! Ti azt gondoljátok, megoldható, mert nem tapasztaltátok meg IGAZÁN a prolémát.
Példa: te valószínűleg egy megerőszakolt nőnek is azt ajánlanád, hogy lépjen tovább, próbáljon meg felejteni - aztán minden lelki torzulást, ptsd-t, egyéb tünetet figyelmen kívül hagynál. MIvel intoleráns és érzéketlen vagy. És a végén még te lennél felháborodva, hogy nem hallgat rád szerencsétlen.
Ergo: akinek nincs egy bizonyos problémája, annak ostobaság tanácsot adnia az adott gonddal kapcsolatban. Mert nem ismeri, nem érti. És nonszensz dolog megsértődnie, ha az érintett ellentmond neki.
Ui.: rossz volt olvasni a gondjaid!

toratoratora: Csak próbálok/próbálnék valakivel beszélgetni erről. Csak ezért vagyok itt.

goni13: Értem nem lehet mit tenni, ha az élet úgy döntött, ezt kapom. Amúgy meg a fentiek.

kandurmarci: Ez nagyon régi, szakállas.

mezcsorgato: Nem kell engem sajnálni. Elég lenne beszélgetni. De egy empátia nélküli, elkényeztetett emberrel nyilván nem lehet.Te úgy gondolod, jobban ismered az életem, mint én a sajátom. Ezért kérdőjelezed meg a gondjaim. Nyugodtan. Szerinted kitalálom a betegségem. Nevetséges. Fogalmad sincs az egészről, intoleranciáddal el sem tudod képzelni a helyzetem. Hogy miylen az, amikor mindenkinél szarabb vagy. Amikor nem mersz emberek közé menni. Amikor tükörbe sem tudsz nézni. Amikor esténként egyedül ülsz és csak a falat bámulod, ahogy bevillannak a kudarcok. De nyilván a gondok a te oldaladon vannak. Tényleg, beszéljünk a te ehéz életedről is! Szóval mi a legnagyobb gondod? Hogy egy héten csak 5-ször tudsz szexelni? Hogy már 2 hónapja nincs párod? Hogy ilyen fórumokon kell osztonod az észt? Mert abban biztos vagyok, hogy ezeknél súlyosabb csapások nem értek az életben- akkor ugyanis lenne egy kis önkritikád, netalántán együttérzedes, toleranciád.
Azt pedig elhiszem, hogy senkit sme érdekel. Ha jobban megnézed, az a kérdés nem is erről szól. Az előzőben említettem, de a konkrét kérdés akkor sem arról szólt. Az, hogy hozzád hasonló, nagyon okos emberek odajöttek és tapasztalat nélkül, ostoba és alaptalan optimizmusukkal elkezdték vázolni a nem létező megoldásokat, az nem az én hibám. Az viszont igen, hogy kioktattalak titeket a valóságról. Ezt nem is tagadom.
Továbbá: akármikor képes vagyok bocsánatot kérni, visszavonni az állításaimat (veled ellentétben). Tehát ha te most leírod életed nehéz pontjait, szakaszait és úgy ítélem meg, hog releváns, amit mondasz, természetesen visszavonom azon állításomat, hogy "elkényeztetett és probléma nélküli vagy". Persze, mivel gátlástalan vagy, esélyes, hogy a legszörnyűbb dolgokat fogod bekamuzni. Csak azért írtam le ezt a megjegyzést, hogy érzékeld: veled ellentétben van önkritikám és képes vagyok beismerni a hibáimat. Ellentétben a nagyon okos, (valószínűleg) elkényeztetett és probléma nélküli emberekkel.

(Nem az, de) aha.
Bár ezt egy olyan valakinek, akinek nincsenek gondjai/fogalma sincs a problémáról, hiába írom.

Számotokra milyen érzés szexelni? Mit éreztek közben/utána?
Nekem sajnos ez nem adatott meg, elvette tőlem az élet. Ezért kérdezem, ezért érdekel, hogy ti éreztek, mit jelent nektek?

Az egészet. A szexnek, szexuális "életnek" nevezett, személyre szabott poklot.

Lenne néhány...
- jó lenne egy jót szexelni/úgy szexelni, mint mások
- jó lenne ("nomrális" orgazmust okozni egy nőnek
- jó lenne felejteni

(Nem, nem keresek senkit.)

sassari: "Minden jobb, mint a szexmentesség." Örülök, hogy tökéletes az életed, de azért annyi együttérzés lehetett volna benned, hogy ezt így, ide, nem írod le! A feltételezésed pedig abból az illúzióból indult, hogy a szex jó. Persze az, a gond, hogy nem mindnekinek. Épp ez a dilemmám: szexmentesség vagy kudarcok? Plusz a bónuszok: az érzés, hogy mindenki jobb nálam. A suttyó, ostoba parasztoktól kezdve a nőket erőszakoló rémekig. Jobban, gyorsabban, tovább csinálják - mert ők megérdemlik, mert ők megkapták ezt az élettől.
Épp emiatt nem vagyok biztos az "igazadban" - szex nélkül vagy szexuális kudarcokkal és feszültséggel tovább élni, nyomorékként?

És akkor most személyre szólóan!
mezcsorgato: Úgy látom, az olvasás-értelmezés még mindig nem az erősséged. Írtam, hogy orvosokhoz jártam, gyakorlatokat végeztem, gyógyszereket szedtem Abban nem vagyok biztos, hogy ezt is említettem-e, de akkor most, biztos, ami biztos: 10 éve keresem a megoldást. Ami nyilván nem létezik. Épp ezért hülyeség, amit írsz (segítek: "Vannak emberek akik a megoldasokat keresik a "ha az elet citrommal kinal csinalj belole limonadet" fajta, azok talalnak is."
Légy kedves, írd le, miért vagyok különleges? Persze, az vagyok, a gond csak az, hogy a lehető legnegatívabb értelemben. Ja, és ha már itt tartunk: még mit találtam ki a gondom mellé? Olyn megnyugtató, hogy valaki így "ismeri" életemet!

BpSrác36: Ne játszd a pszichológust, nagyon rosszul áll! Értelemszerűen a komentem első része neked (is) íródott leginkább!
És az "irányod" rossz. Azért nem vagyok sikeres, mert egy ilyen, elemi természetű, nonszensz, alap frusztrációval lettem gazdagabb.

Vulvofil, dehogy kíméllek meg a választól! És ne haragudj, de ezzel a kommenteddel elnyerted a nap hülyéje címet!
Te azt gondolod, hogy a lelki fejlődés megoldja a gondokat? Úgy hiszed, hogy az optimizmus betegségeket pusztít el?
Nonszensz. Egyáltalán, milyen fejlődésről is beszélünk? Tudod, nem voltam én mindig ilyen! Aztán megkaptam ezt az ajándékot és - nem tagadom- szépen elindultam a lejtőn. Nyilván, amikor bezárultak előttem ajtók, amelyek a gyógyulás apró reményével kecsegtettek, "felgyorsultam". Viszont azt nem tagadom, hogy a személyiségem negatív irányba történő "visszafejlődése" valóban megtörtént - számodra a gond az csupán az, hogy a hipotéziseddel ellentétben a folyamat ellenkező irányú volt!
"a topic indító úgy képzeli, hogy...amit ő nem tud az nincs, amit nem tud elképzelni az lehetetlen. " Nem látod az öngólt? Te felvázoltad a gyógyulással kapcsolatos lehetőségedet (amit én próbáltam és nem ment), de ennek ellenére ösztönösen és görcsösen ragaszkodsz a butaságodhoz? Érzed a paradoxont?
De én nem haragszok az ostobaságodon, hiszen akinek nincs problémája, nyilván nem tud segíteni és természetes, hogy ilyeneket ír!

darita: Honann gondolod, hogy jól érzem magam? Problémamentes életedben értelemszeűren nem ismered az empátia fogalmat - épp ezért evidens, hogy a tehetetlenségemből adódó megkeseredettséget illúziónak látod. Hiszen, ahogy írtam, gondod nincs.
Barátnőt pedig (már) nem akarok. Ilyen élményekkel, emlékekkel nem is lehetne (prostituáltakohoz járok és igen, fontos lenne/lett volna számomra náluk is telejsíteni).

Én abban hiszek, hogy vannak emberek, akiket az élet gyűlöl. Akiket mindenben, mindenho gátol. Sajnos én is ilyen áldozat vagyok - mégis, mi más magyarázná, hogy én ezt kaptam, úhy, hogy nem bántottam senkkit? A feleségüket megcsalók, erőszakolól, jellem- és gerinctelen alakok pedig vidáman élik életüket és kefélnek orrba-szájba?
Az élet úgy döntött, vesztes leszek.

Többen felhoztátak az álazatot, a gőgöt. Kérdem én: miért legyek alázatos olyanokkal, akik nem törődnek velem (itt: figyelmen kívül hagyják a kérdést)? Ti is csalódottak lennétek, ha megkérdeznétek a húsleves receptjét, erre mindenki a gulyásét írná le. Abban nyilván sáros vagyok, hogy nem a legfinomabban válaszoltam. De miért tegyem? Ha nem a kérdésre válaszooltok, plusz milliószor hallott klisékről van szó olyan emberek szájából, akik nem ismerik a problémát mégis megakarják oldani? A véleményem és reakcióim tapasztalatból születtek. Ez nem gőg, pusztán az irreleváns ostobaságotok miatt született ingerült válasz.

mezcsorgato: "lehetetlen nincs pedig csak tehetetlen". Ezt tipikusan azok mondják, akiknek nincsenek problémáik.

Vulvofil: Olvasás-értelmezés? HA elolvasnád a topic leírást (=a történetemet), talán felfognád, hogy az elmúlt években küzdöttem. Kipróbáltam mindent. Semmi eredmény. Mit gondolsz, miért vagyok pesszimista? Miért vagyok kiábrándult? Miért NEM vagyok már elszánt a problémám megoldására?
Nem lehet kijönni belőle. Nekem nem. Lásd a történetem. Te nyilván nem tudsz ebbe belegondolni, mert valódi problémád nincs. Valamint azt írod, hogy "létezhet olyan aki többet és/vagy mást tud". Nem gondolod, hogy ez fordítva is igaz? Létezhet olyan valaki, aki a te nevetséges optimizmusod helyett a valóságot látja, ahol nincs happy end?

darita: Ismétlem: olvasás-értelmezés. A topicban nem írtam, hogy "oldjuk meg a problémám!". A topicban azt írtam, illetve kérdeztem, hogyan tovább?

BpSrác36: Olvasás-értelmezés. Voltam szakembernél, nem is egynél, éveken keresztül. És hiszed vagy sem, ez okozta a "hozzáállásomat".

Gabriel_Grey: Hm, nem is tudom, írtam-e, hogy voltam több szakembernél?
Ha annyi pénzem lene, ahányszor hallottam a "lelki eredetű" bullshit-et, már milliomos lennék. És teljesen nyilvánvaló, hogy így lehet, sőt kifejezetten könnyű párt találni! Továbbá az is evidens, hogy a nőknek teljesen elég ha megujjazzák, kinyalják őket, a csúnya, gonosz, vaginális izgatást meg undorítónak és szükségtelennek tartják ugye?
Nonszensz.

Greyjoy:A rossz hír számodra az, hogy nem vagyok meleg.
A jó hír viszont az, hogy neked sikerült az első értelmes választ összehoznod, gratula! Végre valaki, aki felfogta a kérdést és képes volt arra válaszolni.
Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy nálad is rezgett a léc. Pl.: persze, vannak más problémáim, egyszerűen azért, mert ez az átok teljesen tönkretette azt a minimális önbecsülésemet is - teljesen evidens, hogy "mindenhez szarul állok hozzá". Erre te reflexből írhatod, hogy másnak is van problémája, de el kell, hogy keserítselek: az nem számít igazi gondnak, hogy teszem azt, te szereted a kutyapózt, míg a partnered nem, ezért sajnos nem csináljátok eleget. Majd ha "helyet cserélünk" és néhány hónap után öngyilkos akarsz majd lenni (vagy leszel), megtapasztalod az igazi (szexuális) problémákat az életben!

A "mindentudásom" egyszerű tapasztalat.
És te továbbra is azt képviseled, hogy optimizmussal minden megoldható. A könyökömön jön ki ez az alaptalan világnézet, ami azokra jellemző, akik soha nem szembesültek szenvedéssel, akik mindent készen kaptak, akiknek fogalmuk sincs arról, milyenek a megoldhatatlan problémák.
Tovább, ami alátámasztja modanómat: akik itt kommenteltek, klasszikus értelemben vett megoldásról nem kommenteltek. Hiszen nics, ezért is van igazam.
Az életem pedig már akkor véget ért, amikor először megjelent ez a problémám
A szex így működik: ha nem vagy gép, akire (amire) midnig számítani lehet, eláshatod magad.
Most egyébként szembe jutott valami, amivel magam ellen beszélek, de a tények kedvéért: egy dolgot nem próbáltam ki, az alkoholt. Bár elég körülményes lenne, az "impotenciámról" nem is beszélve...

Vulvofil: Nem dicsekszem. Ezek tények. Nem tapasztaltad meg, fogalmad sincs a helyzetemről, erről az egészről. Tudom, hogy megoldhatatlan. A szexet nem mindenki érdemli meg. Felesleges tanácsokat osztani. Másoknál, akiktől nem vette el ezt az élet, lehet, hogy használhat. De nálam soha, semmi sem fog.

BpSrác36 és mezcsorgato:A megérzésetek rossz. Attól, hogy nektek nincsenek olyan problémáiitok, amiket nem lehet megoldani, mások életében még létezhetnek.
Azért "utasítok" el mindent, mert 10 év alatt rengetegszer hallottam ezeket a "hasznos tanácsokat". Meg is fogadtam őket. Tudom, milyen hatással, eredménnyel bírnak.
Ti csak azért vagytok ennyire optimisták, mert élitek a tökéletes, probléma nélküli életetek és el sem tudjátok képzelni, hogy ami szinte mindnekinek alap és természetes, az egyeseknek kínszenvedés és lehetetlen. ezért érzitek úgy, hogy ez az egész csak illúzió. Mert azt gondoljátok, megoldható.

Sziasztok! Megpróbálok mindenre válaszolni, sorjában.

doors67: Tablettákat, illetve késleltetőket próbáltam. Eredménytelen.

mezcsorgato: Hogy ne lennék rosszabb másoknál? Másodpercekről van, miközben másoknál órákról. Nonszensz hazugság nem törődni ezzel, illetve figyelmen kívül hagyni. És az is nevetséges, hogy van nyelvem, ujjam... persze, használhatom, de nem elég. Hiába szeretek nyalni, a nőknek úgy is kell a "klasszikus" szex.

Bpsrác36: Anno működött nálam is a második menet. Aztán hirtelen az is rossz (=rövid) lett. Nem is merek próbálkozni azóta, plusz az első kudarc után a kedvem is elmegy mindentől.

Vulvofil: Egy nagyon kis százaléknak nincsenek szexuális gondjai. Ők pont arról híresek, hogy GÉPEK, nem tudnak hibázni, és bárkit, bármikor megkaphatnak, ergo: mindneki velük akar szexelni. Ebbe felesleges is kapaszkodni.
Ahogy írtam, voltam nem egy szakembernél. Senkinél sem történt áttörés.
A nőknek pedig a legfontosabb a teljesítmény. Mert a teljesítmny egyet jelent az örömszerzéssel. Ők is jól járnak, és ez a legfontosabb.
A "csajozást" pedig te sem gondolhattad komolyan! "Szia, Józsi vagyok, dugni nem tudok, de... megiszunk egy kávét?" Manapság a kapcsolatokban a legfontosabb a szex. Ezért csalják meg a partnerüket az emberek, és emiatt kezdenek el kapcsolaatot valakivel. Ha nem működik/nincs, felesleges folytatni, illetve elkezdeni az egészet.
Csodák pedig nincsenek.

Chessterfield: Van segédeszközöm. Használok síkosítót, de nem igazán eredményes. Ebben benne van az is, hogy valamennyire impotenssé váltam a tömérdek csalódás és kudarc után, ha "rákészülök", hogy művaginávat használok, nehezen lesz merevedésem, ha egyáltalán lesz.

robertosanni: Ezt te sem gondlhatod komolyan. nagyjából azt tudom elmondani, amit Vulvofil-nak. Nyilván fogalmad sincs a problámáról, ezért írsz ilyeneket. Ezzel a tulajdonsággal értéktelen vagyok, ami nem "rossz gondolkozás", hanem realitás.

sacika0125: A lényeg a VOLT szón van. Annyira nem volt fontos, hogy megtartsd. Szóval volt gond, nem is kicsi. És őszintén, mi esne (esett volna) jobban: ha nyelvvel kielégít és utána még fél percet szexeltek, vagy ha nyelvvel kkielégít és utána még szexeltek minimum fél órát? Semmi köze a kommunikációhoz, azt leszámítva, hogy a fair dolog az, ha valaki még az ismerkedés elején bejelenti, hogy tehetségtelen.

Sziasztok!
Leírom a történetemet. Egyrészt, mert a maga módján tanulságos, másrészt legalább kibeszélem magamból. Ez utóbbira pedig más mód nem igazán lehetséges. 31 éves férfi vagyok ("férfi" . Pokoli szexuális élettel és élményekkel. Egyszerűen képtelen vagyok jól szexelni. Az eddigi alkalmak kb 90%-ban nagyon hamar, néhány lökés után elmentem. Tudom, nevetséges. De ez van, változtatni nem tudok, nem lehet rajta. Gondolom ez az utolsó mondat sokaknál (azoknál, akik nem tapasztalták a problémát) nagy megdöbbenést okoz, de sajnos tényleg ez a helyzet. Kipróbáltam mindent: gyógyszereket, jártam szakemberekhez, végeztem gyakorlatokat, képes vagyok 1,5-2 óráig maszturbálni, de hiába: ugyanúgy elmegyek másodperceken belül. A "visszatartás" számomra megfoghatatlan. Gondolom egyszerűen nem érdemlem meg a szexet. Még ezt sem.
A témát azért hoztam létre, hogy megtudjam: mi a jobb megoldás? Küzdeni tovább, hátha egyszer lesz egy jó élményem, vagy inkább beletörődni a vereségbe és a fogyatékosságomba? Normális életet ezek után már nem fogok tudni élni. Túl sok rossz élmény történt velem. A "legjobb" az egészben, hogy szexhez kapcsolódnak a legszörnyűbb emlékeim - pedig az élet más területein is kaptam egy-két pofont (de ez nyilván más téma).
Jó lett volna olyan életet élni, mint mások. Olyannak lenni, mint a hétköznapi emberek. Szerettem volna élvezni az életet. Ehelyett mindneki jobb nálam. Jóformán nem merek kimenni az utcára, mert csak arra gondolok, mennyivel kevesebb vagyok másoknál. Nőket nem merek megnézni. Pornót nem bírok végignézni, csak szomorú leszek miatta. Sohasem hallottam egy lány nyögését, sóhajait. Az elmúlt 11 évem maga volt a pokol. Hiszen rájöttem: mindenki jobb nálam.
Tehát szerintetek mi legyen: rossz szexuális élményekkel tovább "élni" vagy inkább lemondani erről a pokoljárásról?