II.rész


Évike folyatta egy darabig, hogy kitapasztalja milyen meleg, de pont olyan volt, hogy hideg hozzákeverése nélkül is kellemes volt a hőmérséklete. Elzárta a vizet, és azt az eszközt vette szemügyre amit a fenekébe kellett helyezni. Ez is más volt mint az eddigi. Jóval vastagabb volt tőle, az elejétől a közepéig fokozatosan vastagodott, majd a másik vége felé ismét vékonyabb lett, és a tövénél volt egy pereme. Ide csatlakozott a hajlékony műanyag cső, ami a mosdó csapjához volt vezetve. Évike ahogy tanulmányozta az eszközt, egyre izgatottabb lett. Úgy érezte, ez valami ujj dolog, amit még nem próbált. Kissé bizonytalan kézzel a popsija bejáratához helyezte a csövet, és enyhe nyomással megpróbálta bevezetni. A lukacska azonban túl száraz volt, és a cső végén kibuggyanó víz sem tette elég síkossá. Érezte, így nehezen fog sikerülni. Elkezdett kutatni a piperecikkek között, ahol talált is egy kis tégelyben valamilyen kenőcsöt. Kellemes de enyhe illata volt, gondolta ez biztosan megfelel. Az ujjára vett egy kicsit, és bekente vele a végbélnyílást, és környékét. Leguggolt, hogy jobban hozzáférjen, és a következő adagot a lukacska belsejébe kente. Érezte, hogy milyen csúszós, az ujját könnyedén mozgatta ki-be. Kezébe vette a csövet, és ismét megpróbálta betolni. Most már könnyedén csúszott, és érezte, hogy a vastagodó rész feszíti szét a végbélnyílása izomzatát. Kezdett kellemetlenné válni. Visszaengedte a csövet majd ujjból megpróbálta. Néhány próbálkozás után a cső teljesen becsúszott a popsiba, a vastag része túljutott a fenék záróizmán. Mivel ujjból vékonyodott, és a kis izomkarika szorította, inkább befelé csúszott magától, amíg a tövénél levő perem nem engedte tovább. Évike jó ideig eljátszogatott vele. Régebben sohasem próbált ilyet, és ha ugyan kezdetben egy kicsit kellemetlen is volt, de ez hamar elmúlt. Mivel nagyon fogékony és kíváncsi volt minden ujjra, egy kis idő után már érdekesnek találta, ahogy a cső betolásával legyőzi a záróizom ellenállását. Észrevette, hogy ha betolja, nem csúszik ki, nyugodtan fölállhat, nem kell fognia.Tett néhány lépést oda-vissza, amíg a cső engedte, próbálgatta milyen érzés egy idegen tárggyal a fenekében sétálni. Furcsa volt, egy kicsit talán izgató is. Kemény volt, és ahogy lépegetett, a teste belsejében olyan helyeken mozgott, olyan érzéseket keltett, amit még soha addig nem érzett. Egyre izgatottabb lett tőle, megfeledkezett mindenről, csak erre tudott gondolni, roppant izgalmasnak érezte, ahogy valami újdonságot fedez föl magában. A mosdóhoz lépett, és óvatosan megnyitotta a csapot. Először nem érzett semmit, csak néhány másodperc után érzékelte a víz áramlását. Várt, de nagyon lassan csordogált, ezért nyitott még egy kicsit a csapon. Most már gyorsabban folyt befelé, megtöltve a popsi belsejét. Megijedt, mert érezte, hogy ez egészen más mint amikor a tartályból ment a víz, ennek a nyomását nem tudja legyőzni.

III.rész


Gyorsan elzárta a csapot, vigyázva kihúzta a csövet a fenekéből, de még így is kifolyt egy kicsi a padlóra, és elhelyezkedett a WC-n. Érezte ahogy kavarog a víz a beleiben, majd ellenállhatatlanul kitör, jó sok szennyet is hozva magával. Amikor elfogyott, bevezette ujjból a csövet. Most már könnyedén tudta betolni, alig volt ellenállás a záróizmánál. Megnyitotta a csapot, már nem olyan óvatosan mint az előbb, érezni akarta a víz áramlását befelé. Áramlott is rendesen, és mivel a sok szenny már nem zárta el az útját, akadálytalanul töltötte meg Évike beleit. Érezte a víz súlyát a hasában ahogy húzta lefelé, és elzárta a csapot. Várt egy kicsit, és mivel már nem feszítette annyira, kicsit ujjból megnyitotta. A langyos víz lassan, de megállíthatatlanul folyt befelé, egyre jobban feszítette a hasát. Arra gondolt, ha nem állna módjában a csapot elzárni, nagyon kínos tudna lenni. Már nem bírta tovább, és gyorsan elzárta. Teljesen megteltek a belei, egy csöpp sem fért volna már több bele. Óvatosan leült a WC-re, és ott húzta ki a csövet. Vissza akarta tartani a vizet ameddig tudja, de a vastag cső egy dugó szerepét töltötte be, és eltávolítása után a rengeteg víz robbanásszerűen tört ki a fenekéből. Le is tett róla, hogy visszatartsa, mert ahogy csökkent a nyomás a hasában, hatalmas megkönnyebbülést érzett, szinte repült, olyan könnyűnek érezte magát. Csodálatos érzés volt, azonnal meg kellett ismételni. Visszatette a csövet, a záróizma már teljesen laza volt, szinte semmi ellenállást nem érzett. Megnyitotta a csapot, és a víz ujjból elkezdett legyőzhetetlenül folyni befelé a popsijába. Egyre jobban kitöltötte a hasát, egyre jobban feszítette. Most hamarabb elzárta a csapot, nem akarta, hogy annyira megteljen mint az előbb. Lassan kihúzta a csövet, és próbálta a vizet benttartani. Egy kicsi kifolyt, de sikerült. Ehhez azonban erősen szorítania kellett a fenekét. Kíváncsi volt, meddig bírja, megtett néhány lépést, lassan leguggolt, de érezte, hogy így sokkal jobban feszül a hasa. Leült a székre, fölállt, közben már remegett a lába az erőlködéstől. Megpróbált lefeküdni az ágyra, kockáztatva, hogy az egészet összepiszkítja, de meglepődve tapasztalta, hogy jóval könnyebb fekve visszatartani. Pihent néhány percet így, de érezte hogy fogytán az ereje, a lába már fekve is remegett. Gyorsan megpróbált eljutni a WC-ig, de csak egy másodpercen múlt, hogy sikerült . Amikor leült azonnal vastag sugárban lövellt ki a víz a testéből. Ujjból érezte a megkönnyebbülést, félig önkívületi állapotban szárnyalt a teste. Megvárta amíg minden víz távozik, megtörölközött, majd az ágyhoz vánszorgott, és ledobta magát. Forgott vele minden, a szíve szaporán vert, úgy érezte sikerült a saját testén valami olyan újdonságot fölfedezni amiről eddig még nem is gondolta, hogy létezik.

VI.fejezet

I.rész


Évike szomorúan üldögélt cellájában már több órája, és egyfolytában Csilla járt az eszében, amikor belépett a mester. A popsi kitisztításához szükséges eszközöket hozott magával, átadta neki, és megkérte, hogy alaposan tisztálkodjon meg a segítségével. Ő is visszajön nemsokára. Valóban, Évike még hozzá sem kezdett, amikor ismét megjelent. Egy nagy kosárban egy halom ruhát hozott, és ledobta az ágyra az egészet.
- Ezeket majd pakold el a szekrénybe, - mondta a mester.
A zsebéből egy apró kulcsot vett elő, és letette az asztalra.
- Ez a kulcs a bilincsekhez való. Itt hagyom neked. Ezután, ha itt vagy, bármikor leveheted őket. Ha föl kell tenned, majd mindig szólok előtte. A ruhákat is szabadon használhatod. -
Elmondta még azt is, hogy András és Csilla már elmentek, és a többiek sem jönnek már ma. Ujjból csak ketten voltak a házban.
- Nyitva hagyom neked az ajtót, ha mindennel végeztél, és kedved van, gyere ki utánam a kertbe.
Évike meglepődött a mester szavain, igaz, eddig is kimutatta, hogy megbízik benne, de most úgy érezte ujab kedvezményeket kapott. Előbbi szomorúsága észrevétlenül elmúlt, Csilla sem járt már állandóan az eszébe. Szeretett volna a mestere nyakába ugrani, és össze-vissza csókolni, de nem merte ilyen nyíltan kinyilvánítani az érzelmeit, különben is már kiment a kertbe. Nem is tudta hirtelen mihez fogjon. Legelőször a kulcsot emelte föl az asztalról, és levette a bilincseket magáról. Eddig sem zavarta különösen, csak a lábán majdnem minden lépésnél összeértek, a kezén levők pedig a testéhez dörzsölődtek a mozgás során, és így sosem tudott teljesen megfeledkezni róluk. Így most könnyűnek és szabadnak érezte magát. Hozzálátott a ruhák elrendezéséhez. Volt a cellájában egy beépített szekrény, de még eddig sosem keltette föl a kíváncsiságát. Teljesen üres volt. A ruhákat sorban átnézte, és összehajtogatta. Volt közte szinte minden, a bugyitól a fürdőköpenyig, a harisnyától a szoknyákig, blúzokig. Néhány cipő, és papucs is volt. Amennyire tudott sietett, ment volna már a mesterhez. De egy dolog még hátra volt. Ki kellett tisztítani a fenekét. Jobb minél előbb túllenni rajta, gondolta, holott nem voltak kellemetlen élményei ezzel kapcsolatban, csak már alig várta, hogy a mester közelében lehessen. Kezébe vette a csöveket, amit a mester a mosdóba tett, de ez nem olyan volt amit eddig használt.Vizsgálta, tanulmányozta, de sehol sem találta a tartályt amit meg lehet tölteni vízzel, ellenben a cső végén menetes csatlakozó volt. Nem tudta mit kezdjen vele, amíg föl nem fedezte az ellendarabját a mosdó csapján. Eredetileg tusoló csatlakoztatására szolgált, és egy kis karral lehetett a vizet ebbe az irányba váltani. Rácsavarta a cső végén levő csatlakozót, ami pontosan illett rá, ehhez lett készítve. Átváltotta a kart, és megnyitotta a meleg vizet. A cső végén langyos víz folyt a mosdóba.

VI.rész


Nem szabad még akaratlanul sem visszaélni kiszolgáltatott helyzetével, hiszen nem ura a testének. Csak olyan mértékű fájdalmat szabad kiszabni számára, amit lekötözés nélkül ugyan nem tudna elviselni, de semmilyen maradandó kárt nem okoz. Nem szabad elfelejteni, hogy ezek a lányok nem az ellenségeink, és az ő jóvoltukból milyen erotikus élvezetek érhetők el. A fokozatosság elvét is nem árt betartani, mert a hirtelen túl durva bánásmóddal örökre elriasztjuk a mazochista játékoktól. Ezért célszerű, ha a tapasztalatlanabb egyének csak tapasztaltabb, a témában járatos személy jelenlétében művelik. András feltehetőleg tanul az esetből, és igyekszik az önuralmát minden esetben megőrizni.

Éva a fal mellől nézte végig az egészet. Csilla már az első perctől szimpatikus volt a számára, kivéve amikor a mestere a testét simogatta. Mégis, már akkor kezdett felizgulni, amikor lekötözték, mert tudta, hogy képtelen a védekezésre. A fölfelé álló kifeszített fenekének látványa lázba hozta. Amikor először lecsapott a korbács, a mester odament hozzá, és a lába közé tette a kezét. Érezni akarta ahogy Évike felizgul. Nem is kellett sokat várni rá, mert minden egyes ütésnél amit Csilla kapott, neki is megrándult a teste egy kicsit, de nem a kíntól, hanem a gyönyörtől. A mester közben a puncijában tapogatott, és érezte a teste minden rezdülését. Egyre nedvesebb lett, és csöppet sem bánta, hogy a mester közben kifürkészi érzéseit. Füle mohón itta be Csilla minden jajgatását, sikolyát, szeme testének minden rándulását. A mester keze közben a csiklóját izgatta, és ettől rövidesen ő is nyögdécselni kezdett. Többször is hajszál híján elérte a kielégülést, de akkor a mester mindig abbahagyta a csiklója dörzsölését. A keze nem volt szabad, nem tudta siettetni a gyönyört. Pedig borzasztóan szenvedett a hiányától, vadul nyomta a punciját a mester kezének, amikor a kielégülés közelében volt, de ő egyszer sem engedte hogy elmenjen, mindig megérezte azt a másodpercet, amikor abba kell hagyni az ingerlést.

VII.rész


Évike is vonaglott, és nyögött, de a kezei a falhoz voltak erősítve és nem engedték szabadulni. Egy idő után már ő is azt várta, hogy vége legyen Csilla kínzásának, és ha már sehogy sem élvezhet el, legalább megszűnnek az ingerek, amik ebbe az állapotba hozták. A korbácsolásnak azonban csak nem akart vége lenni. Csilla egyre vadabbul ordított, és rángatózott, de aztán már kezdett gyöngülni a hangja. Az ütések ereje nem csökkent, ő azonban már egyre elhalóbb hangon sikoltozott. Évike érezte, hogy valami nincs rendben. A mester sem simogatta már a csiklóját. Látta amint András vállára teszi a kezét, ő pedig hirtelen hátrafordul. Egy szót sem váltottak, csak összetalálkozott a tekintetük. Éva meg volt rémülve, tudta, hogy valami baj történt. Hiába majdnem elélvezett Csilla kínzásának a látványától, és számára teljesen idegen volt a lány, mégis féltette, aggódott, hogy valami baja esik Érdekes módon önmagáért még egyszer sem aggódott amióta itt volt. Furcsa, de úgy érezte, hogy a mester kezében biztonságban van, bármit is csinál vele. Félt ugyan a fájdalomtól, a kínoktól, de az eszébe sem jutott, hogy valami maradandó baja lehet tőle.
András arcán bűntudat látszott, ahogy gyorsan eloldozta, és lefektette Csillát, majd nemsokára ujból fölkapta és kirohant vele. Kettesben maradtak. Néhány perc kínos csend után a mester szólalt meg.
- Gyere, visszaviszlek a szobádba - mondta, és már el is oldozta Évike kezét a faltól. Visszakísérte a cellájába, és magára hagyta.

IV.rész


- Mondta András a mesternek.
- Akkor azért ilyen kezes. -
- Igen, pedig a lányok nem szoktak ilyen engedelmesek lenni az első alkalommal, igaz ? -
A mester bólogatott, és cinkosan összenéztek, ők tudták miről van szó.
- Azt hiszem nincs mire várni, a többiek nem tudom mikor érkeznek, legjobb lesz ha hozzáfogunk nélkülük. - mondta András, elővett egy pórázt, és rákapcsolta Csilla nyakörvére. Megindultak kifelé. A mester is követte a példáját, Évikét eloldozta a faltól, és ők is mentek utána. A nagy terembe mentek, ahol eddig is zajlottak a kínzások. A szoba közepén lelógott egy lánc, fej fölötti magasságig, ahhoz kapcsolta Csilla mindkét csuklóját. A pórázt csak utána vette le. Évike tudta a kötelességét, és a fal mellet állt meg, ahol a karikák voltak. A mester odarögzítette kezeit a vállai fölött a falhoz, és rögtön ott is hagyta, Csilla felé fordult.
- Ugye megengeded, hogy megvizsgáljam egy kicsit, - szólt Andráshoz, és válaszra nem is várva odalépett hozzá. Két kézzel végigsimította a testét, megtapogatta a melleit, két ujja közé fogta a mellbimbóit, keze végigsiklott a derekán, csípőjén, combjain. Megkerülte, hátulról és oldalról is végigtapogatta. Évike látta a szemében, hogy nagyon tetszik neki, és rossz érzése támadt. Tudta, hogy szépségben nem versenyezhet Csillával, és a mester pedig éppen az ő testét gusztálgatja. Féltékeny volt, de ezt nem fogalmazta meg magában. Hiába az ő feladata az, hogy mindent megtegyen és eltűrjön a mestere élvezete érdekében, rosszabbul esett neki mint néhány korbácsütés. A mester azonban ügyet sem vetett rá, csak Csillával törődött. Közben András egy fűrészbakszerű alkalmatosságot hozott elő. Fából készült, négy lába volt, és a felső vízszintes része vastagon párnázva volt. Letette Csilla közelébe, és megvárta amíg a mester befejezi a vizsgálódást.
- Le vagyok nyűgözve ettől a lánytól, - fejezte ki a véleményét. - Még soha sem kínoztad meg ?
- Nem, csak beszélgettünk róla. Elmondtam neki, hogy ha ide eljön velem, ezt fogjuk kipróbálni. Sokáig tartott míg rászánta magát, de az én kedvemért megtette, - mondta, és közben megölelte, és szájoncsókolta Csillát.
- Most meg fogom korbácsolni a fenekedet, - mondta neki - erre a bakra kell ráhajolnod. A kezedet, és a lábadat oda fogom kötözni. -
Leakasztotta a kezeit a láncról, és a bak elé állította.Előhozott egy sokágú szíjkorbácsot, és egy hosszú hajlékony vesszőt.
- Ezt a két eszközt fogom használni - mutatta, megfogta Csilla kezét, és rátette a szerszámokra.
- Állj terpeszbe, és hajolj előre! - Csilla engedelmeskedett. A bak lábai mellé lépett, és előrehajolt. Kezével megfogta a másik oldali lábait. András először Csilla lábbilincseit rögzítette, majd a másik oldalra, a kezéhez ment. A kezeit meghúzta lefelé, úgy kötözte oda. A lábai ennek következtében majdnem teljesen fölemelkedtek a földről, teljes testsúlya a csípőjén, és hasán nyugodott.

V.rész


A feneke kifeszülve fölfelé állt. Még egyszer körbejárta, ellenőrizte, hogy minden rendben van-e, a térdeit, és a combjait még széjjelebb húzta. Kezébe vette a korbácsot, és a szíjait Csilla fenekére lógatta. Először csak nagyon kicsit ütött, szinte csak ráejtette a fenekére a szíjakat. Aztán egy kicsikével erősebbet, de még így sem fájhatott egyáltalán. Az ötödik-hatodik ütés volt már olyan, hogy Csilla fölemelte a fejét, és szisszent egyet. Kicsit később már hangosabb hangokat hallatott. András nem fokozta tovább az ütések erejét, hanem így folytatta egy ideig, aztán abbahagyta. Megsimogatta Csilla fenekét, alig volt piros egy kicsit.
- Most egy kicsit erősítünk- mondta neki, majd elkezdte újból. Néhány egyre erősebb ütés után Csilla már hangosan nyögött, és rángatta a kötelékeit. Biztos szívesebben fölkelt volna, de nem tehette. András még mindig egyre nagyobbakat ütött, ő pedig sírva sikoltott minden egyes csapás után, a teste pedig összerándult a fájdalomtól. Hosszú ideig korbácsolta így. Egybefolyó ordítása betöltötte a termet. Eddig az egyik oldalán állt, onnan mérte ki az ütéseket, de abbahagyta, átment a másik oldalra, és onnan is megismételte az egészet, de most már egyforma erősen. Ezzel sem elégedett meg, a fejéhez állt és onnan is korbácsolta. Szemében vad tűz égett, és látszott rajta, hogy teljesen megfeledkezett a külvilágról. Csillának nem csak a fenekén keresztbe, hanem a combján hosszában is megjelentek a piros csíkok. Egyfolytában sikoltozott, és vadul rángatta magát. Úgy látszott sosem akarja befejezni a korbácsolást. A mester a háta mögé lépett, és a vállára tette a kezét. András hirtelen abbahagyta, letette a korbácsot, és egészen közelről megvizsgálta Csilla feneke bőrét. Nagyon piros volt, erős, kiálló csíkozással, hurkákkal. Valószínűleg ő is rájött, hogy a kissé elragadtatta magát. Első alkalommal sokkal finomabban kellett volna bánni vele. Rájött a hibájára, és ahelyett, hogy elővette volna a vesszőt is, ahogy megígérte, eloldozta Csillát azonnal. Karjaiba vette, mert egyedül nem tudott fölkelni, és a heverőre fektette. Bájos arcocskáját eltorzította a sírás, a könnyei szétkenődtek rajta, haja összegubancolódott. Néhány perc múlva, amikor kissé megnyugodott, ujjból ölbe vette, és kivitte a szobából.

Andrásnak még messze nem volt olyan nagy tapasztalata mint a mesternek. Hagyta, hogy az ösztönei irányítsák, nem tudott az eszére is hallgatni, és ez nagy hiba. A szexnek ez a formája különleges élvezetet jelent művelőjének, de közben nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a lány teljes egészében a hatalmában van, és őérte is felelősséget kell vállalni, mivel képtelen minden cselekvésre.

III.rész


A férfi aki kísérte, szintén elég fiatal, a húszas évei végén járhat, gyerekes arca miatt azonban kevesebbnek látszik. Ennek ellenére megfontolt, határozott ember benyomását kelti, ifjú arisztokratára emlékeztet.
Megvárja, hogy Csilla körülnézzen, majd néhány hosszú néma másodperc után megtöri a csöndet.
- Most le kell vetkőznöd - mondja neki.
Csilla ránéz, mint aki nem értette mit mond, de nem mozdul.
- Kérlek vetkőzz le ! - ismétli meg a szemébe nézve.
Évike már várja mikor teszik a csuklóira a bilincseket, és a köteleket, mint neki, de Csillának lassan megmozdul a keze, kezdi kioldani az övét a nadrágon. Állandóan a kísérője tekintetét keresi, segélykérő pillantásokat vet rá, de ő keményen néz vissza, érzékeltetvén, hogy ne reménykedjen semmiben. Meglazította az övet, kihúzza a blúzát a nadrágból, de még mielőtt levenné, újból a kísérőjére néz, hátha csak tréfa az egész. Mivel semmi bátorítást nem kap, folytatja, lehúzza a blúzt magáról. Nincs rajta melltartó, rögtön előtűnnek a mellei. Csodálatos telt, feszes, és gömbölyű keblei vannak, rugalmasan mozognak, ahogy kiszabadúlnak a blúzból. A mellbimbói egészen kicsik, és kicsi az udvaruk is. A levetett ruhadarabbal nem tud mit kezdeni, ledobja a földre. A nadrág következik, letolja a térdéig, de nem tudja a lábát kihúzni belőle a cipő miatt, ezért inkább visszahúzza, leguggol, és kioldja a cipőfűzőit. Így már le tudja rúgni, egyiket a másik után. Leveszi a nadrágot is, ledobja a többihez, fölegyenesedik, és a kísérőjére néz.
- Azt is vedd le ! - mutat rá a bugyira a férfi.
Látszik rajta, hogy nem szívesen, de letolja azt is. Teljesen meztelenül lesütött szemmel áll a szoba közepén. Arca elpirult, látszik rajta, hogy nagyon szégyelli magát. Pedig ilyen gyönyörű testen nincs mit szégyellni. Hosszú combjai, vékony dereka, gömbölyű csípője van, a legnagyobb rosszindulattal sem lehet hibát találni benne. Az egész megjelenése érzéki és nőies. A puncija szőrzetéből csak egy kis csík van meghagyva, szinte jelzésképpen. Azonkívül sehol a legkisebb pihe sincs rajta, a bőre mindenhol teljesen hibátlan.
A mester és Évike szinte leesett állal csodálják, a kísérője pedig büszkén húzza ki magát. - Gratulálok András ! - szól a mester.
- Csilla a legszebb lány akit valaha is láttam. - mondta neki.
András elővesz egy dobozt, amiben egy készlet bilincs található, és leteszi az asztalra. Magához szólítja a lányt, és először a derékra való övet veszi ki a többi közül. Rácsatolja a derekára , utána a nyakára, majd a kezére, és a lábára is fölhelyezi a bilincseket. Csilla szó nélkül tűri, sőt odanyújtja a kezeit, lábait is. Már eltűnt a pír az arcáról, látszik, hogy megbékélt a sorsával.
- Csilla tudta hogy hova akarom elhozni. Már régen megbeszéltünk mindent, mi fog történni, mire számíthat, és ő beleegyezett. Önként jött ide, természetesen az én kérésemre, de én nem kényszerítettem semmire.

II.rész


Ugyanis mindegyikük másként bánik a barátnőivel, és ha a lányok azt látják, hogy a másiknak több minden meg van engedve, az fölösleges ellenségeskedéshez, és engedetlenséghez vezetne. Például ha többen vannak egy társaságban, a lányoknak mindig meztelenül, és megkötözve kell lenniük. Mint tegnap, a fal mellett álltak odaláncolva azok, akiket éppen nem kínoztak. Mindenképpen éreztetni kell velük alárendelt szerepüket. Mindannyian egyenrangúak, a többi lány jelenlétében nem lehet egyel kivételt tenni. A lányok a férfiak jelenlétében nem ülhetnek le, egymással nem beszélgethetnek, és mindegyiküket külön cellába kell zárni. Ettől el lehet térni akkor, ha azt akarják, hogy a lányok megismerjék egymást, és közeli kapcsolatba kerüljenek. Egymás jelenlétében nem folytatnak nemi érintkezést, kivéve ha előzőleg másban egyeznek meg.
Évike keze nem volt megkötözve, ha akarja le is akaszthatta volna a láncot a nyakörvéről, de ő inkább a háta mögé rejtette, hogy úgy tűnjön, össze van bilincselve. Egy ideje már hallott valami motorzúgás félét, ami egyre erősödött. Megállt a ház előtt egy kocsi. Ajtócsapódásokat, beszédfoszlányokat hallott, amíg végre kinyílt a szoba ajtaja. Gyönyörű fiatal lány lépett be rajta. A szeme be volt kötve fekete kendővel, és egy fiatal férfi vezette a karjánál fogva. Mivel nem látott semmit, szinte úgy kellett betuszkolni a szobába. Magától nem tett egy lépést sem, csak ha vezették. A férfi levette a szeméről a kötést.
- Bemutatom Csillát mondta, és nyitott tenyerével rámutatott.
Ő csak pislogott, biztos régóta be lehetett kötve a szeme, nem szokott még hozzá a fényhez ujjra. Csodálatosan szép lány volt. Évike is szép volt, de elhalványult mellette. Egyszerű hétköznapi ruházatot viselt, világoskék farmer volt rajta, sárga testhezálló blúzzal, lábán tornacipő. Hosszú barna haja hullámos, és hatalmas zuhatagként omlik a vállára. Széles ajka nagyon érzékivé teszi egyébként finom metszésű arcát, aminek minden apró zuga gömbölyű, és ha mosolyog valószínűleg két kis gödröcske jelenik meg rajta. Legérdekesebb azonban a szeme. Olyan világos kék színű, hogy szinte furcsa annak aki ránéz, és körülötte a sötét festék mégjobban kiemeli. Valamivel magasabb mint Évike, ez még így tornacipőben is feltűnik, és a hatalmas hajkorona még magasabbá teszi. A teste karcsú, vékony derekát a farmeron levő öv még inkább összehúzza. Ő az a típusú feltűnő szépség aki nem tud észrevétlen maradni, bárhol van, vonzza a tekinteteket, a férfiakét, és a nőkét egyaránt. Nagyon fiatal még, 18-20 éves lehet maximum. Nagyon meg van ijedve, körbe hordozza a tekintetét, bizonyára próbálja felmérni, hogy hol lehet. Egy pillanatra összetalálkozik a tekintete az Éváéval, de ő nem tud semmit kiolvasni belőle.

V.fejezet

I.rész


Évike álmában érezte, hogy valaki ölbe veszi. Nem érzékelte, hogy ki az, de mivel kellemes volt az érintése, nem ellenkezett, hanem hozzásimult, belekapaszkodott a nyakába. A mester vitte vissza a cellájába. Letette az ágyára, és gondosan betakarta. Mielőtt elment szenvedélyesen szájoncsókolta. Évike félálomban volt, de azért visszacsókolt. Nem akart még fölébredni, de lassan magához tért. Behunyt szemmel gondolkozott. A mester azt mondta, hogy délután a barátai jönnek. Valószínűleg lányokat is hoznak magukkal, és neki is ott kell lenni az összejövetelen. Legszívesebben aludt volna, de félt, hogy akkor álmából fogják felriasztani, ha ki kell mennie a többiekhez. A puncija is nagyon sajgott még, és még mindig valami nyugtalanságot érzett a kielégítetlenség miatt. Jobban szerette, ha kettesben vannak a mesterével, de kíváncsi volt, hogy ugyanazok a lányok jönnek-e mint tegnap, vagy mások. Látni akarta ahogy megkínozzák őket, ahogy jajgatnak, vonaglanak. Tudta, hogy őt is meg fogják kínozni, de nem érdekelte, csak a másik két lány járt az eszében, ahogy szenvedtek. Már a gondolattól is kezdett izgalomba jönni. A keze önkéntelenül a puncija felé vándorolt. Megérintette a csiklóját, és elkezdte simogatni. Eszébe jutott, hogy a mester nem engedte elélvezni, és hirtelen bűntudata támadt. Úgy gondolta, hogy akkor neki sem szabad megtenni. Maga sem vette észre, de kezdett tökéletes rabszolgává válni. Mindenben a mesterére hagyatkozott, hogy ő döntsön helyette. A lelke mélyén is elfogadta a döntéseit, bármilyen kellemetlen, és fájdalmas is volt számára. Nagy önuralmat igényelt, de visszahúzta a kezét a puncijától, mégjobban fokozva a kielégítetlenségét. A gondolatait azonban nem tudta megzabolázni, továbbra is a két megkínzott lány járt a fejében. Ledobta a takarót magáról, és fölkelt az ágyból. Már teljesen elszállt a kínzás után rátelepedő fáradtság, izgatott volt, föl-alá járkált a szobájában. Nem tudta mit csináljon, alig várta, hogy történjen valami. Most először kellemetlennek érezte a bezártságot, de csak azért, mert nem tudta, hogy közben mi történik, megjöttek-e már a többiek. Egyszer nyílt az ajtó, belépett a mester. A nyakörvet, és pórázt hozott a kezében.
- Menjünk ! Rögtön itt lesznek a többiek - mondta, és közben fölcsatolta a nyakörvet Évike nyakára. A pórázt a kezébe nyomta, és elindult kifelé. Évike utána.
- Aki most fog érkezni azzal még nem találkoztál. Egy ujj lányt hoz magával, aki még nem járt itt, és még soha nem is volt megkínozva. Megbeszéltem vele telefonon, hogy nincs ellenére ha mi is jelen leszünk amikor megérkeznek. A többiek, akik tegnap is itt voltak, csak később jönnek.
A mester abba a helyiségbe ment, ahol Évikét levetkőztette amikor megérkezett, ő pedig követte. Amikor odaértek, Évike nyakörvét hozzákapcsolta egy, a falról lelógó kis lánchoz. Elmondta neki, hogy erre csak azért van szükség, mert a társaival úgy állapodott meg, hogy bizonyos szabályokat be kell tartani.

VIII.rész


Amíg ezeket elmondta a mester, közben folyamatosan kefélte Évike punciját, keményen betolva a szerszámot minden egyes ütemnél. A mondanivalóját már abbahagyta, de a szerszám még mindig járt a kezében, hangos jajszavakat, és nyögéseket csalva Évike szájára. Ő pedig a tudata mélyére véste a bemutatóval egybekötött leckét. Amenyire tudta ellazította a testét, és hagyta, hogy belehatoljon a fájdalom, azt csináljon vele a mester amit akar. Lassan enyhűltek a lökések, abba is maradtak, és idővel már a mester ujjait érezte a punciján. Ez azonban már levezető, megnyugtató simogatás volt. Sokáig simogatta így a megkötözött lányt, végűl eloldozta a kötelékeit. Ölbevette, és a heverőre fektette. Végigcsókolgatta a száját, arcát, és az egész testét. Betakarta egy puha takaróval. Évikének nagyon sajgott a puncija, és legyőzhetetlen fáradtságot érzett. Hiába délelőtt volt, úgy érezte, hogy el fog aludni. Félálomban hallotta még a mester szavait, aki megigérte, hogy ma már nem fogják többet gyötörni a punciját. Délutánra azonban a barátait várja.

VII.rész


Évikének nem volt nagyon kellemetlen csak úgy érezte, hogy a mester mindig egy kicsit beljebb tolja, mint ami neki még jó. Akaratlanúl minden lökésnél a lábával próbálta eltolni magát, csökkentvén a behatolás mélységét. Egy idő után a mester kezdte egyre erősebben betolni a szerszámot, ami Évikének kellemetlen nyomást okozot a puncija mélyén. Most már a feje fölé kötözött kezével is húzta el magát. Mégjobban keményített a mester, Évike már egyre jobban nyögött minden lökésnél. Az enyhítette valamelyest a fájdalmát, hogy minden egyes behatolásnál a kezével, és a lábával is visszarántotta a testét amennyire csak tudta. A mester váratlanúl abbahagyta a műveletet. Letette a szerszámot, és eloldozta Évike kezét a feje fölől. Eszében sem volt szabadon engedni, csak a csuklóit másik helyre, az asztal oldalához, a csípője mellé kötözte. Meghúzta a kötelet lefelé, az asztal vége felé, ahol a feneke volt, úgy, hogy feszűljön. Egy széles szíjjal pedig a vállainál átvetve hozzáerősítette az asztal lapjához. Így nem tudta meggörnyedve a felsőtestét fölemelni. Újból elővette a műfaszt, és betolta Évike olajtól lucskos puncijába. Először még nem hatolt olyan mélyre mint előzőleg, csak fokozatosan tologatta egyre beljebb. Kezdett egyre kellemetlenebb lenni Évikének újból. Reflexszerűen próbálta elhúzni a testét a kezével, de rá kellett jönnie, hogy most csak mégjobban odhúzza magát, ha ezzel próbálkozik. Ahogy erősödtek a lökések, zihált, és nyögött, a lábával is megpróbálta enyhíteni a fájdalmat, de a csuklóján megfeszűltek a kötelek, a teste egy helyben maradt. A mester látta a próbálkozásait, és elkezdett magyarázni neki, hogy ez egy példa arról, hogyan kell valakit helyesen lerögzíteni. Először a mozgásával a fájdalmat enyhíteni tudta, ez csak arra ösztönöz, hogy mégjobban rángatózzon. A helyes módszer a második, mert így minden szabadulásra, és fájdalomenyhítésre való törekvés csirájában el van folytva.A megkötözéseket úgy kell megtervezni, hogy lehetőség szerint az ellenállás és a rángatózás a fájdalom fokozásához vezessen. Ez növeli a lányban a kiszolgáltatottság érzését, és rávezeti arra, hogy fölösleges dolog az ellenkezés, hiszen úgysem tudja elkerűlni azt, amit a mestere szabott ki rá.

VI.rész


Megszabadúlt az összes fájdalomtól. A nemi izgalom is lassan alábbhagyott, a simogatás kellemes érzése lépett a helyébe. Így hagyta pihenni néhány percig Évikét, de túl sok időt nem engedélyezett számára. Lábbilincseit leakasztotta a tartókról, és leszerelte a tartókat is. Újakat vett elő, közben a lába lelógott a semmibe. Ezek nagyon hasonlítottak az előzőekre, de ezeket az asztal oldalára szerelte föl a mester, Évike feneke mellé.Oldalra nyúltak ki, és ferdén fölfelé álltak.A lábait ezek is terpeszbe kényszerítették, de nem az asztal vízszintes síkjába, hanem fölfelé. Olyan hosszúak voltak, hogy a bilincsei semmiképpen sem érhettek el a végéig. A mester összefogta mindkét lábát, és fölemelte, hogy függőlegesen álljanak. Megkérte Évikét, hogy tartsa meg így. Előtte azonban egy-egy kötelet akasztott a bilincseibe, és a kötelek végét a tartószerkezet végén levő karikákba fűzte. Aztán már Évike érezte, ahogy a kötelek oldalra kényszerítik a lábait, egészen széles terpeszbe. A lábai ferdén fölfelé álltak, egészen oldalra, de egy kicsit visszafelé, a felsőteste irányába. A mester rögzítette a köteleket. Feszesek voltak, de nem húzták a lábait, csak tartották. A kis guruló asztalka alsó polcára nyúlt, és egy jókora méretű műfaszt vett elő. Fölemelte, hogy Évike is láthassa, majd a melléhez érintette. Mindkét mellét végigcirógatta vele, lefelé haladt, végighúzta a hasán, végűl természetesen a puncijánál kötött ki. Simogatta vele az ajkacskáit, a csiklóját, és a hüvelybemenetet is. Odaillesztette a bemenethez, és lassan mozgatta körbe-körbe. Évike tartott tőle, mert elég nagy volt a szerszám, előre érezte a behatolást a puncijában. Tudta, hogy előb-utóbb bele fogja tolni a mester. Ő azonban pontosan tisztában volt vele, hogy Évike mit érez, és inkább még váratta, ingerelte. Már kezdte azt hinni, hogy mégis megússza, amikor a mester a másik kezével váratlanúl szétnyitotta az ajkacskáit, és lassan de határozottan beletolta a jókora szerszámot a puncijába. Érezte, hogy megállíthatatlanúl halad befelé, hiába szorítja nem tudja visszatartani. Egészen a punci mélyéig, teljesen kitöltve azt. Félig visszahúzta, majd újból betolta. Nem is volt olyan rossz mint amilyenre számított, csak mindig egy kicsit mélyebbre nyomta a mester mint ami még kellemes lett volna. Az előző felizgúltságtól még egy kicsit nedves volt Évike puncija, ez tette lehetővé a behatolást, de a mester úgy gondolta, hogy nem eléggé. Kivette a műfaszt, valamilyen olajszerű síkosítóanyagot vett elő egy flakonban.A flakon végén kicsi lyuk volt, odaillesztette a bemenethez, bele is tolta egy kicsit, és jókora adagot belespriccelt Évike puncijába. Ki is folyt belőle valamennyi. Újból elővette a műfaszt, és keményen betolta a legmélyére. Évike olyan csúszósnak érezte magát, minha valaki hatalmas adag ondót lövelt volna bele. A mester ritmusosan mozgatta ki-be, mindig behatolva a punci legmélyére.

V.rész


Érezte a mester hatalmát maga fölött, azt, hogy ő nem ura a testének, minden az mester akarata szerint történik. Hiába nem akart most felizgúlni, akárhogy erőlködött, mégis a mester győzött. A kötelékei erősen tartották, mégis szinte remegett az izgalomtól. Nem engedte azonban, hogy elélvezzen, még előtte abbahagyta. Évike csak akkor nyitotta ki a szemét amikor már nem érezte a mestert a lába között. Oldalra nézett, és látta, hogy a kerekes kis asztalt tolja éppen felé a csipeszekkel. Rögtön a mellbimbóján érezte a csipesz fogainak könyörtelen harapását, és ettől egy pillanat alatt elszállt a még megmaradt felizgúltsága. Föl szeretett volna kelni, vagy legalább a lábát összezárni, de meg sem tudott mozdúlni. Látta ahogy a mester közelíti a csipeszt a mellbimbójához, már előre nyüszitett a rá váró fájdalomtól, de az elmaradt. Csak szorítást érzett a mellbimbóján. Ez sem volt kellemes, de messze elmaradt a tegnapi fájdalomtól. A másik bimbóra is fölkerűlt a csipesz. Ezeknek nem volt foga, és a rúgója is gyengébb volt a tegnapitól. Azért a folyamatos szünni nem akaró szorítást nehéz volt elviselni. A mester még néhány hasonló csipeszt vett elő, és a cicijére csiptette. A bimbói köré szépen sorba. Egymás után érezte az ujjabb és ujjabb szorításokat a mellén, ahogy rakta föl a csipeszeket. Mindegyik után külön följajdúlt, pedig az előző okozta fájdalom sem szünt meg. Amikor készen volt vele a mester, megint végigsimogatta a testét, ezt a kellemes érzést azonban teljesen elnyomta a csipeszek okozta szorítás. Egészen addig, amig ujjból a mester nyelvét nem érezte a punciján. Most jóval tovább csak csiklandozást érzett, és úgy gondolta, hogy lehetetlen hogy, ennyi csipesz ellenére fölizgúljon. A mester azonban kitartó volt, és tudta, hogy mit akar. Folyamatosan nyalogatta a csiklóját, egészen addig amíg érezni nem kezdte, hogy keményedik. Évike egyszerre érezte a könyörtelen, szüni nem akaró szorítást a mellén, és a csiklója egyre erősödő izgalmát. Nem volt ura az érzéseinek, teljes egészében a mester irányította azokat. Megtanúlta, hogy a kötelek csak a fizikai értelemben vett testét tartják fogva, de a nemi felizgulását sem tudja uralni. A mester teljesen szabdon szabhat ki rá fájdalmat, vagy élvezetet, vagy mindkettőt egyszerre, kedve szerint.. Már beleélte magát, hogy a fájdalom ellenére el fog élvezni, de a mester most is abbahagyta az izgatást, pontosan mielőtt elment volna. Iszonyú hiányérzete támadt, szinte lüktetett a csiklója tőle. Ha szabadon van a keze, biztos hogy addig simogatja magát, amíg el nem éri a kielégülést. A mester megelégedetten nyugtázta, hogy jobban szenved az élvezet elmaradásától, mint a cicijét szorító csipeszektől. Lassan kezdte leszedni a csipeszeket a cicijéről, közben a másik kezével folyamatosan, és megnyugtatóan simogatta a testét. Miután mindet eltávolította, visszaengedte a csörlőt is, és a teste ellazúlt.

IV.rész


A mester ellenőrizte, hogy megfelelően van-e fölcsatolva minden bilincs, és amikor rendben találta, odahívta Évikét az asztalhoz. Megkérte, hogy üljön föl a végére. Ő engedelmeskedett, a mester pedig gyöngéd nyomással lefektette. A kezeit fölemelte a feje fölé, egymással párhuzamosan, és bilincseire ráakasztotta a kis csörlőn levő köteleket. Évike nem tudta hogyan tartsa a lábait, mert nem támasztotta semmi alá, lelógtak az asztal végénél. A mester azonban segített rajta, mert odalépett, és megtartotta őket. Megkérte Évikét, hogy próbáljon meg lejjebb csúszni, mert a lábai nem érnek el a tartószerkezetig. Közben óvatosan húzta, hogy könnyebben sikerűljön. Egészen addig le kellett csúsznia, amíg a feneke félig le nem lógott az asztalról. Akkor a lábbilincseit rögzítette a tartóhoz. Most már ez tartotta a lábát. Oldalra tudta mozgatni, terpeszteni, és vissza. A mester beállította közepes terpeszbe, és rögzítette. Most már nem tudta Évike összezárni a lábát. A fejéhez lépett, és Évike halk kattogást hallott a feje felől. A mester a csörlőt hajtotta, ennek a racsnija okozta a kattogást. Érezte, hogy a keze kezd fölfelé húzódni. Először csak a keze, aztán a teste, végűl a lába is megfeszűlt, és a lábbilincsei tartották vissza. Nem húzta meg a mester csak annyira, hogy az egész teste kissé megfeszűljön, de ne okozzon neki fájdalmat. A kiszolgáltatottság érzése viszont egyre jobban úrrá lett rajta. Most ujjból a lábához ment, és növelni kezdte a terpeszt. Egyre jobban szétnyitotta a lábacskáit. Évikének közben az villant át az agyán amikor a mester bemutatta, hogy meddig lehet a tartószerkezetet szétnyitni. Meg volt róla győződve, hogy az ő lábait is szétfeszíti ugyanúgy. A mester azonban semmiképpen nem akart kárt tenni Évikében, megtapogatta a combja tövében futó inakat, és úgy gondolta, ennyi pont elég lesz. Ujjból a fejéhez ment, és egy kicsit feszített még a csörlőn. Évike azt érezte, hogy a teste teljesen megfeszűl, képtelen a kezét vagy a lábát legkissebb mértékben is behajlítani. A mester most a szétterpesztett lábai közé állt. Évike felkészűlt rá, hogy mégjobban szétfeszíti a lábát, és már előre készűlt a fájdalomra, még a szemét is behúnyta. Ehhelyett a mester simogató tenyerét érezte. Először a mellén, majd a keze lassan egyre lejjebb vándorolt. Végigsimította a hasát, a combjait, majd a puncijához tévedt. Ujjaival széttárta az amúgy is kinyilt ajkacskákat, és Évike a mester forró leheletét érezte a punciján. Érezte ahogy nyelvével a csiklóját kezdi izgatni. Először csak csiklandozást érzett, de lassan átment az érzés nemi izgalomba. Nem tudta azonban feledni a teste feszülését, mégis mintha kettéválasztották volna a punciját a teste többi részétől, akaratától függetlenűl egyre jobban megkeményedett a csiklója.

III.rész


Amikor Évike belépett, rögtön letette az olvasnivalót. A szoba közepén most egy uj szerkezet állt. Derékmagasságú asztalféle volt, vékonyan párnázva, és barna műbőrrel bevonva. Szélein mindenféle szerkezetek, amihez valamit hozzá lehetett erősíteni. A végén egy csörlő, amire kötél van föltekerve, és valaminek a megfeszítésére szolgált. Szemmel láthatólag arra való, hogy valakit ráfektessenek, és lerögzítsék.Évike legalábbis ezt látta belőlle. Az volt neki a furcsa, hogy az egész sokkal rövidebb volt annál, hogy valaki elférjen rajta. Körbejárta, megérintette, megnézte minden oldalát. A mester megvárta amig kedvére végigtanúlmányozza, majd fölált, és hozzálépett. Nem várta meg, hogy Évike bármit is kérdezzen, elkezdte magyarázni a szerkezet rendeltetését. Elmondta neki, hogy azért ilyen rövid mert csak a rajta fekvő hölgy törzsének lerögzítésére szolgál, a lábak kívánt helyzetbe hozásához többféle kiegészítő alkatrész áll rendelkezésre. Föl is emelt mellőle egy hosszú vascsőből készűlt tartószerkezetet, amit az asztal végére oldalt lehetett ráerősíteni. Megkérte Évikét, hogy a párját ő illessze a helyére. Meglepően könnyen sikerűlt neki. Ezek a lábak tartására szolgáltak. Mindkettőt lehetett oldalra mozdítani, a lábak terpesztésének beállítására. A mester mozgatta a tartóvasakat oda-vissza, közelítve és távolítva egymástól. Közben magyarázott Évikének. Teljesen oldalra is ki lehetett fordítani, úgy hogy egy egyenest alkottak. Megborzongott, amikor arra gondolt, hogy az ő lábacskáit fogják nemsokára ennyire szétfeszíteni. A magyarázat után a szekrényből kéz és lábbilincseket vett elő, amelyeket tegnap viselt Évike. Odaadta neki, és megkérte, hogy tegye föl őket. Először nem tudta hogyan kell, de olyan egyszerű, és egyértelmű volt a működésűk, hogy azonnal megértette. Amikor becsatolta a saját csuklóján, észrevette, hogy csak szorítani lehet a feszességén, lazítani nem, csak a kulcs segítségével. Egyébként puha anyaggal volt a belseje bevonva, és elég széles volt, hogy ne okozzon fölösleges fájdalmat. Erős bőrből készűlt, csak a zárszerkezete, és a külső részén elhelyezett karikák voltak fémből. Fölhelyezte a bokáira is. Évike megfigyelte, hogy az eddig megismert kikötözési módszerek mindegyike olyan, hogy ezeknek a bilincseknek a használatát teszi szükségessé. Ez egyrészt nagyon praktikus, mert nem kell minden egyes végtagra minden alkalommal fölcsatolni a bilincseket, csak egy kicsi karabínert kell ráakasztani. Másrészt, megspórolják azt, hogy minden kínzóeszközön hasonló bilincseket kelljen elhelyezni. Egész nap viselni lehet őket, és emlékeztetik viselőjüket a helyzetére akkor is amikor éppen pihen.

II.rész


A lányokat kivétel nélkűl minden alkalommal zárt autóban, és bekötött szemmel hozzák ide, és úgy is viszik el, ahogyan Évikét is. Soha nem fogja megtudni, hol volt, ha esetleg máskor visszatér akkor sem. Ez szigorú szabály, az egymásnak tett igéretük szerint. Van amikor közösen jönnek ide, van amikor külön, egy-egy lány társaságában. Egyedűl az élelmiszert szállító cég embere tudja még, hogy hol van. A mostani vacsorát is ő szállította.


Vacsora közben minden másról is beszélgettek. Évike alig várta, hogy a mester azt is szóba hozza, amit délelőtt igért, de csak nem kerűlt rá a sor. Nagyon bátortalanúl, de végűl csak megkérdezte, hogy ő is kipróbálhatja-e a kínzást egy másik lányon. Azt válaszolta, hogy még nem tudja mikor lesz rá alkalom, de határozottan igéri, hogy igen. Addig azonban még neki kell jónéhány módszert megtapasztalni. Ez azért is lesz így jó mert, Évike ha a saját bőrén érzi a kínzásokat, később esetleg olyan ötletei is lehetnek, ami egy férfinak nem juthat az eszébe.


Másnap reggel már magasan állt a nap amikor Évike felébredt. A mester nem volt sehol, csak az összegyűrt takarója volt mellette az ágyon. Ezen a szobán természetesen volt ablak, amin keresztűl Évike hasára sütött a nap. A szó szoros értelmében, hiszen meztelen volt. Kellemesen melegítette a bőrét a napsugár. Fölkelt, az ablakhoz ment, és kint egy nem túl nagy, ápolt kertet látott, hatalmas vadgesztenyefával, és kissebb bokrokkal . Távolabb magas kőfal futott végig, az lehetett a kert vége. A ház elől szilárd út vezetett kifelé, de a kapu nem látszott a növényzettől. Hirtelen azt érezte, hogy valaki hátúlról megfogja a csípőjét. Gyöngéden ért hozzá, Évike mégis áramütöttként nézett hátra. A mester állt a háta mögött, csak olyan csendben jött be, hogy nem vette észre. Hozzásimúlt, és végigcsókolgatta a nyakát.
>- Már alig vártam, hogy fölébredj, eszembe jutott, hogy milyen játékot fogok neked megmutatni - mondta.
>- Itt van a reggelid, ha végzel, gyere utánam abba a szobába, ahol tegnap voltunk. -
>A hangja nem volt parancsoló, inkább szelíd kérésként hatottak a szavai. Évikének mégis a torkában dobogott a szive. Izgalommal vegyes félelmet érzett. Nem tudta milyen " játékot " eszelt ki a mester, de abban biztos volt, hogy őrá megint kikötözés, és kínzás vár. Ez nem volt ugyan meglepetés számára, mert ezért van itt, de még alig ébredt föl, és nem számított arra, hogy ilyen hamar mennie kell. A meztelen bőrét kellemesen melegítette az ablakon besütő délelőtti napsugár, mégis libabőrös lett. Azért erőt vett magán, és átment a mesteréhez. Ő már várta. A fotelban ült, és olvasgatott valamit.

IV.fejezet

I.rész


A fürdő után a mester Évikét nem a cellájába vitte, hanem a saját szobájába kísérte. Elmondta neki, hogy már semmi különöset nem tervez mára, kettesben megvacsoráznak, és lefekszenek aludni. Ott fog aludni mellette a nagy franciaágyon. Kinyitott előtte egy falba sülyesztett szekrényt, ami tele volt mindenféle női ruhákkal. Megkérte, hogy öltözzön föl, válasszon kedve szerint, ő most kicsit magára hagyja. Évike sokáig válogatott a ruhák között, végűl egy fehér teljesen áttetsző, rövid ruhát választott. Fehér harisnyát, és fehér harisnyatartót keresett hozzá. Talált egy magas sarkú fehér cipőt is. Bugyit és melltartót szándékosan nem vett föl. Ezzel azt akarta kifejezni, hogy továbbra is a mester rendelkezésére áll, nem akarja a testét elrejteni előle. Érezte, hogy az itt töltött egy nap alatt különösen megkedvelte a mester, talán jobban mint előtte más lányokat, de ő továbbra is feladatának érzi, hogy mindenben a rendelkezésére álljon. Nem akart visszaélni a rokonszenvével, semilyen kedvezményt vagy kivételezést nem várt. Csak rövid ideig látta délelőtt azt a másik két lányt, de érezte, hogy köztük és mestereik között egyáltalán nem olyan meghitt a viszony. Tökéletesen megbízott mesterében, mindenben teljesen rábízta magát. Úgy gondolta, hogy ő különb másoknál, és szerencséje van , hogy vele hozta össze a sors. Amíg magában gondolkodott, körűlnézett a szobában, és látta, hogy egy kis fürdőfülke is nyílik belőle. Itt talált piperecikkeket, és rendbehozta az arcát, és a haját. Csodálatosan szexisen mutatott az áttetsző ruhában. Karcsú törékeny termetét mégjobban kiemelte. Barna hullámos haja a vállára omlott. A tükörbe nézve maga is meg volt elégedve az eredménnyel. Másfél óra is eltelt mire a mester előkerűlt. Amikor meglátta elismerően felkiáltott. Kézenfogta, és a szomszéd szobába vezette. A vacsora már fel volt tálalva két személyre. Az asztalon gyertyák égtek. Minden tökéletes volt, ahogy egy romantikus lány megálmodja. A mester az ő kedvéért csinálta az egészet. Vacsora közben beszélgettek, elmondta neki a mester, hogy ez a ház ahol vannak egy baráti társaság tulajdona. Mindegyikük ugyanazt a fajtáját kedveli a szexnek, mint ő. Ebből a célból hozták létre ezt a házat is. Itt minden úgy van berendezve, hogy alkalmas legyen hölgyek fogva tartására és megkínzására. Ennek figyelembevételével az eszközöket is folyamatosan fejlesztik. A társaság tagjain kívűl senki nem tudja hogy létezik, és hogy hol van. Természetesen lakatlan és elhagyott helyen található, ritkán vetődik ember a környékére, ami azért is kedvező, mert az esetleg kiszűrődő sikolyokat, és kiáltásokat senki nem hallhatja meg.

XIV.rész


Odavitte a heverőhöz, és lefektette. Évike már jó ideje behúnyta a szemét, és semmit sem látott a környezetéből. A külvilágból csak az ütések fájdalmát érzékelte. Nem is tudta mikor maradtak abba, de egyszer csak azt érezte, hogy a heverőn fekszik, és valaki gyöngéden simogatja a testét. Természetesen a mester volt. A csípőjét maszírozta, ahol a legjobban meghúzódott a felfüggesztéstől. A puncijáról eltávolították a ragasztót, és cicijén sem volt már rajta a súly, csak a bimbók tövénél lehetett látni a zsinórok helyét. Sokáig némán simogatta, maszírozta, csókolgatta az egész testét. A mellbimbóit, és az egész punciját végignyalogatta a nyelvével, mintha meg akarná gyógyítani. Fölállt, és a szekrényhez ment. Apró kulcsot hozott elő, és segítségével Évike összes bilincsét levette, majd folytatta a simogatást. Ujjból végigmaszírozta mindenütt, egy tanult masszőr sem csinálta volna jobban. A bilincsek helyét is kezelésbe vette.
Évike lassan teljesen magához tért a kábulatból a sok gyengédségtől, nagyon jól esett neki a maszírozás, és elnyúlva élvezte a mester nagy tenyerét a testén. Ugynakkor megelégedettség, és nyugalom árasztotta el, mert úgy érezte, hogy örömet tudott okozni a mesterének. Úgy gondolta, hogy meg van elégedve vele. Ez teljes mértékben igaz is volt.
Egy idő után a mester keze olyan helyekre is elkalandozott, amit még jobban élvezett Évike. Becsúsztatta a lába közé, megsimogatta a puncija minden apró alkatrészét, végűl a csiklójánál kötött ki. Hosszan simogatta, izgatta. A teste már elfeledte a kínzásokat, alkalmas volt a nemi ingerlés befogadására. A combját szétnyitotta és odakínálta a punciját a mesternek, amikor a keze odatéved, jelezve, hogy kész bármire amit kezdeményez. Hamarosan nedvesedni kezdet a simogatás hatására. A mester fokozva a gyönyört, a nyelvével izgatta Évike csiklóját. Érezte, hogy már nem sokáig bírja, rövidesen el fog élvezni. A mester azonban abbahagyta mielőt ez megtörtént volna. A combjai közé térdelt szétvetett lábakkal, és a nemiszervét a puncijához illesztette. Már teljesen nedves volt a punci, így a mester könnyedén tudta simogatni szerszámjával. Évike azonban másra vágyott. Megfogta a kezével, és a hüvely bejárata felé irányította
Amikor sikerűlt odahelyezni, megragadta a mester csípőjét, mégjobban hátrahúzta a lábát, és próbálta ráhúzni magát a szerszámra. A mester nem váratta sokáig, hosszan betolta a szerszámját a punci mélyére. Évike felnyögött a gyönyörtől, megkapta amire vágyott. A mester hozzásimúlt, és ütemesen kefélte. Egy idő után ujból föltérdelt, és úgy folytatta tovább. Közben ujjaival kitapogatta a csiklót, és gyöngéden simogatni kezdte. Ez már sok volt Évikének. Testét kezdte elárasztani a gyönyör.

XV.rész


Nyitott szájjal nyögött, és minden egyes lökésnél próbálta mégjobban fölnyársaltatni magát. Hangos sikoltásokkal elélvezett, de a mester közben tovább simogatta a csiklóját, és az élvezet nem akart abbamaradni. Közben érezte, ahogy a mester forró magja belelövel a testébe.Utánna még sokáig simogatta, dédelgette, amíg teljesen el nem ernyedt. Már mjdnem elaludt, amikor a mester hívta, hogy menjen vele. Egy fürdőszobába vezette, ahol nagy kád meleg víz gőzölgött. Itt sem hagyta magára, hanem belefektette a vízbe, és illatos szerekkel dörzsölgette a testét.

XIII.rész


A teljes kiszolgáltatottság, és a feltárúlkozó testtartás miatt, egy kicsit erotikus izgalom fogta el. A fájdalom nem volt akkora, hogy elnyomta volna az izgalmat. A combja belső oldala is sorra kerűlt, a mester módszeresen egymás mellé helyezte az ütéseket, előbb az egyik oldalon, majd a másikon is. Amikor végigért, átment Évike háta mögé, és onnan ujjrakezdte az egészet. Az ostor szíjja minden ütésnél túlért a fenekén, és elől a hasa, és a combhajlata is kapott belőlle. A mester nem sietett, lassan, módszeresen dolgozott. Éva alig várta hogy végezzen. A fájdalmat még bírta, de már nagyon kellemetlennek érezte a fejjel lefelé lógást, és a szétterpesztett lába is húzódott. Amikor a mester végzett, letette az ostort, Évike azt hitte megszabadúl. Pedig nem így történt.

- Most kipróbálunk valami nyalánkságot - mondta.

Ragasztószallagot vett elő, amit az apróbb sebsülések ellátására szoktak használni. Vágott belőlle egy darabkát, és ráragasztotta a felét Évike nagyajkára.Jól meghúzta oldalra, és hozzáragasztotta a combjához. A másik oldalt is ugyanígy. Teljesen szét volt feszítve a puncija, szabadon voltak a kisajkai, és a hüvelybemenet is kitágúlt. Megsimogatta az ajkacskákat, a hüvelyébe is belenyúlt az ujjával, megnedvesitette a belső nedvekkel, és a csiklóját kezdte maszírozni vele. Másik kezével közben a popsija nyillását simogatta, és addig tágítgata a lyukat, amíg az ujja bele nem hatolt.. Éva mindenre számított, csak erre nem. Már alaposan felizgúlt amikor abbahagyta.
- Itt is meg fogom ostorozni egy kicsit - szólt a mester.
Éva megréműlt, hogy ez biztos nagyon fog fájni. Szemben állt vele úgy kezdte el. Csak egész kicsiket ütött, mert tudta, hogy nagyon érzékeny helyen jár. Évike először alig érzett fájdalmat, de az ütések egyre erősödtek, és ez már kikényszerítette belőle a nyögést, és a jajgatást. A mester nagyon precízen célzott, egyszer-egyszer a kisajkakat vette célba, majd pedig a punci bemenetét. A feneke lukacskájára is ütött néhányat, és a csiklója sem maradt ki a játékból. A lukacskák minden ütésnél összehúzódtak a fájdalomtól. Ő azonban megvárta amíg ujból kitágúlnak, és csak akkor ütött ujra. Élvezte ahogy megrándúl Évike legféltettebb testrésze. Egyre erősebbeket ütött, és Évike egyre hangosabbakat sikoltott.
Egyszer minden átmenet nélkűl abbahagyta, és eloldozta a kezeit, majd leengedte a földre. A lábairól is levette a kötelet, és az ölébe vette a félig alélt lányt.

XII.rész

Most Éva fejjel lefelé lógott, nagyon erősen szétterpesztett lábakkal. Mivel a lábai följebb, közelebb kerűltek a két rúdhoz, mégjobban széthúzta őket a kötél. A kezei elérték a földet. A mester két oldalt levő karikához rögzítette, és annyival följebb emelte még az egész testét, hogy a kezein levő kötések is megfeszűljenek, egy egész kicsit. Csak a hosszú haja lógott le a földre. A melleit pont ellenkező irányba húzták a súlyok, mint amikor a lábán áll. A kemény vesszőt félretette, és egy egyágú szíjjostort vett elő. Ujjból magyarázni kezdett neki.

- Ennek a testhelyzetnek az a célja, hogy bemutassa, mennyire más, ha a combok belső felét, a punci és a végbélnyillás környékét kínozzák meg .

Demonstrálásképpen szokásához híven végigsimogatta az említett testrészeket.

- Ezek a helyek érzékenyebbek, és erotikusan ingerelhetők, emiatt a fájdalom is más érzést okoz. De csak akor, ha nem visszük túlzásba. Az ostor azért alkalmasabb, mert a szíjja hajlékony, és a csapás során fölveszi a test alakját. Így hosszabb részen érezni a hatását. Az ütést irányítani is pontosan lehet vele.

Úgy magyarázott Évikének, mint az iskolában a tanár a diáknak. Át akarta adni neki azt a tudást amivel rendelkezett. Évikét egyedűl az zavarta, hogy fejjel lefelé lógott, és borzasztóan szét volt terpesztve a lába. Az, hogy a tananyagot rajta mutatja be, csak mégjobban az emlékezetébe véste. A nemsokára a saját bőrén fogja érezni, hogy igaz amit a mester magyaráz.

- Most megmutatom mire gondoltam - mondta a mester, és elhelyezte az első csapást Évike lába között.

Szemben állt vele, így az ostor szíjja nem csak a punciját érte, hanem hosszan a fenekét is, pont úgy ahogy elmondta. Nem volt erős az ütés, de azért fájt Évikének. Felszisszent tőle. A mester folytatta.A punci ajkacskái szét voltak nyilva, de nem ütött oda, hanem két oldalt a combok tövéhez célzott. Esetleg a nagyajkak külső részére. Évike azért megrándúlt az ütések után, de a mester mindig megvárta amíg ujból mozdulatlan nem lett, és csak akkor ütött ujra. Most nem rángatózott egyfolytában, csak az egyes csapásoktól rándúlt meg önkéntelenűl a teste. Valóban egészen más volt ez az érzés mint előbb. Nehéz leírni a különbséget, de elöször csak egszerű fájdalmat érzett a fenekén, vagy a combja külső oldalán, gyengébben vagy erősebben az ütésektől függően. Most azonban valami furcsa csiklandozás is keveredett hozzá, főleg ha nem ütött túl nagyot a mester. Tudta, hogy a puncija teljesen szét van nyilva, és várta, hogy mikor kap oda is egy ütést. Úgy érezte, hogy ha összezárná a lábát, megszabadúlna a csapásoktól, de ez most lehetetlen volt.

X.rész


- De legjobb lesz, ha rögtön a gyakorlatban is bemutatom - mondta.
Négy kötelet hozott elő, amit csigákon húzott át, volt amelyket többön is. Mindegyiknek a vége egy helyen, a fal mellett lógott le, ahol oda lehetett erősiteni egy karikához. A kötelek másik vége négyzet alakban lógott le a gerendákról a földre, és mindegyiken kicsi karabiner volt. Évike itt állt közöttük. A mester bemutatásképpen kettőt a bokáira, kettőt a csuklóira kapcsolt. Egyik oldalára az egyik gerendáról, másik oldalára a másikról. A kötelek lazák voltak, Évike ugyanúgy tudott mozogni mint eddig. A mester azonban a kötelekhez lépett és húzni kezdte az egyiket. Évike egyik keze emelkedni kezdett fölfelé. Amikor már teljesen a feje fölé ért, hátrébb kellett lépnie, hogy közvetlenűl a kötél alá kerűljön. Lábujjhegyre kellett emlkednie. A másik keze is elindúlt fölfelé. Mivel a másik gerenda távolabb volt, és nem tudott már oldalra lépni, a teste teljesen fölemelkedett a talajról. A mester odament hozzá, és átölelte a levegőben himbálózó testét. Végigsimogatta, és csókolgatta a mellbimbóit. Ujból a kötelekhez lépett, és mindkét lábát egyszerre kezdte emelni hátrafelé. A lábai szétnyiltak, mert a kötelek oldalra is húzták, nem csak fölfelé. Addig emelte, amíg a teste derék magasságba nem kerűlt. A kezeit kicsit visszaengedte, mert magasabban voltak a lábainál. A teste teljesen meghajlott, keze és lába hátrahúzódott. Föltett még egy kötelet, ami a derekához lógott le, és hozzákapcsolta a darékszíjjához hátúl. Ezt is följebb emelte, hogy a hasa egyszintbe kerűljön a teste többi részével. Évike szinte teljesen vízszintesen függött a levegőbe, a hasával lefelé. A mester megint végigsimogatta a testét, tenyerébe vette lelógó melleit, aztán ujjaival a mellbimbóit maszírozta. A bimbók mint mindig, most is elkezdtek keményedni. Amikor már elég keménynek érezte, mindkettőre rákötött egy vékony, de erős zsineget. A bimbók tövénél tekerte rá a zsineget, többször egymás mellett. Szoros volt nagyon, Évike felszisszent a művelet hatására. A zsinegeket jól meghúzogatta lefelé, ellenőrizve, hogy elég erősen a helyükön vannak-e. Apró jajgatás jelezte, hogy a kötés megfelelő. Elővett néhány súlyt, és kettőt a zsinegre akasztott.

XI.rész


A cicik megnyúltak lefelé. Rátett még kettőt, Évike halkan nyüszített. Játékképpen néhányszor megemelte a súlyokat, és leejtette. Válaszként ujjabb apró sikolyok hagyták el Évike száját, mikor a zsineg megrándúlt. A mester közben magyarázott. Elmondta neki, tudja hogy ez nem túl erős fájdalom, csak azért van, hogy érezze a cicijét. Ettől sokkal nagyobb terhet is elbír. Hogy bemutassa, megfogta a súlyokat, és erősen meghúzta lefelé. A két cici mégjobban megnyúlt, de nem engedte el, hanem tartotta. Évike szemét egy pillanat alatt elárasztotta a könny, a hirtelen éles fájdalomtól. Sikoltani csak néhány másodperc mulva tudot, mert nem kapott levegőt. De addigra már el is engedte a mester a súlyokat, és a cicik mint valami rúgó, rántották fel. A mester fölált, egy vékony, hajlékony pálcát vett a kezébe, és Évike háta mögé ment, vagyis inkább a szétterpesztett lábai közé. Szokása szerint végigsimogatta azokat a helyeket, ahol meg szándékozta vesszőzni. A fenekét, oldalt a csípőjéig, és a combjai oldalát és hátsó részét. Szét volt ugyan terpesztve Évike lába, de a puncijához, és a combja belső feléhez nem ért. Ő nem látta, hogy a mester mit csinál, mert a háta mögött állt, de rövidesen éles, égető fájdalom nyilalt a fenekébe. A vessző más volt mint a korbács, kemény, égető fájdalmat okozott, de csak kis helyen. A csapások jöttek egymás után, lassan és ritmusosan. Évike mindegyik után fölsikoltott, de volt ideje abbahagyni a jajgatást a következő ütésig. A mester tervszerűen verte végig a fenekét, először a lába között állva hosszában mérte rá az ütéseket, egyik oldalról a másikig. Utána az oldalához lépett, és a combja hátsó és oldalsó része következett soron. Egészen a feneke felső részétől a combja közepéig. A másik oldalát is ugyanúgy. Nem ütött túl nagyokat, és csak lassan követték egymást az ütések. Nem az volt a célja, hogy nagyon megkínozza az említett testrészeit, hanem azt akarta, hogy Évike minden egyes ütést külön érezzen. Azt, hogy tudja milyen érzés ha ezeket a részeket vesszőzik. Mikor végigért mind a két oldalon, abbahagyta, és a kötelekhez lépett. Leengedte azt a kötelet amelyik a derekát tartotta. Le is vette a kötelet a derékszíjjáról. Utána a lábacskáit fölhúzta a magasba, a kezeit pedig leengedte teljesen. Erről is levette a köteleket.

XI.rész


Időre volt szüksége ahhoz hogy föl tudjon izgúlni. Hirtelen gondolattól vezérelve lecsúszott az ágyról, és a mester elé térdelt.. Megpróbálta kigombolni a nadrágját, és kiszabadítani a nemiszervét. Ő megértette, hogy mit akar, és hagyta hogy csinálja. Rövidesen előbukkant a nadrágból jókora szerszáma. Még mindig teljesen merev volt, amikor Évike a kezébe vette.Először lassan húzogatta le-föl, majd a szájába vette a végét. Nyelvével körbenyalogatta a fejét, utánna ütemesen csúsztatta be a szájába, és vissza. Közben a kezével is segített. A mester hátradőlt és átadta magát teljesen Évikének. Ő pedig szorgalmasan dolgozott a szerszámon a szájával. Hamarosan meg is lett az eredménye, mert a mester egyre jobban zihált, végűl megfogta Évike fejét, hogy az utólsó ütemeket ő határozza meg, és néhány határozott, kemény lökéssel belelövelt Évike szájába. Utánna hanyatvetette magát az ágyon, és percekig nem mozdúlt. Éva is mozdulatlanúl gubbasztott a földön. Végűl a mester kelt fel először, fölemelte Évát a földről, és a heverőre ültette. A szemébe nézett, a magjától nedves arcocskáját a két kezébe vette.

- Te egy csodálatos lány vagy ! Még sohasem volt hozzád hasonlóval dolgom. Szeretnélek ujjból megkötözni, és meggyötörni a testedet - mondta.

Évike még az előző kínzást sem heverte ki, de természetesen gondolkodás nélkűl beleegyezett. Most érezte először, hogy valamihez kikérik a beleegyezését, tehát őrajta is múlik, hogy mi fog történni. A mester főlállt, és elvitte a szoba közepéről az álló vasrudat, amin az imént még Éva volt fölnyársalva. Magához intette, és magyarázni kezdett neki. A menyezet alatt párhuzamosan elhelyezett két rudat ajánlotta a figyelmébe. Két gerendához hasonlítottak a legjobban.
Ezek a páciensek kezének lábának, vagy egyéb testrészének felfüggesztésére szolgálnak. Szinte bármilyen testhelyzet elérhető, attól függően, hogy hol, és milyen módon akarják megkínozni. Több helyen apró csigák vannak mindkettőn, amin köteleket lehet átfűzni, és tetszés szerint fölhúzni vagy leengedni a kiszemelt testrészeit. Azt is elmondta Évikének, hogy mit fog vele csinálni. A szétterpesztett lábainál fogva fogja fölfüggeszteni, így minden testrésze tetszés szerint gyötörhető.

VIII.rész


Semmi nem maradt neki hátra, csak az hogy tűrjön, elviselje a számára kimért fájdalmakat. A mester ujból csipeszeket vett elő, ezek kisebek voltak az előzőeknél, de ugyanolyan fogazottak. Évike megréműlt, és már a cicijén érezte a vasfogak harapását.Pedig ezeket máshová szánta a mester. Legugolt, és megpróbálta a kisajkait fölszabadítani a műanyagrúd mellett. Elég nehezen sikerűlt, mivel a puncija annyira feszűlt, hogy alig lehetett őket megtalálni, de azért rátett egy-egy csipeszt. Éva feljajdúlt, amikor megérezte a szorítást, és utánna mégjobban amikor a mester meghúzogatta a csipeszeket, hogy a kisajkak jobban előbújjanak a műanyagrúd mellől. Volt néhány súly is az asztalon azokat sem akarta kihasználatlanúl hagyni. Ráakasztott kettőt a csipeszekre. Ezek alaposan lehúzták Évike ajkacskáit, de nem okoztak annyival nagyobb fájdalmat mint amilyen látványosak voltak. Ezt tudta a mester is, és még kettőt ráhelyezett, valamivel nagyobbakat. Az ajkacskák még jobban megnyúltak, és Évike hangosan jajveszékelt a fájdalomtól. Most megint a cici volt soron. Elővette az előbbi két csipeszt, de látta, hogy a mellbimbók teljesen belesimúlnak a környezetbe. Előb a vonalzó szolgált arra, hogy a bimbók megkeményedjenek, de most más módszerhez folyamodott. A szájával, és a nyelvével izgatta őket óvatosan. Hiába nyilalt a fájdalom Évike puncijába, a cicije nem tudott ellenállni a nyalogatásnak, és elkezdtek keményedni a bimbói. A mester csak ezt várta, és amikor mindkettő jól megduzzadt rájuk tette a csipeszeket. Éva felsikoltott az ujabb fájdalomtól, és érezte, hogy alig bírja tartani magát. Pedig tartani kellett, mert ha behajlította a lábát a puncijában fokozódott a nyomás.Az egész teste remegett az erőlködéstől, hogy elviselje többfelől is belehatoló fájdalmat. A mester hozzálépett, és megölelte, érezni akarta a teste remegését. Amikor hozzásimúlt Évikéhez, a fájdalmak ellenére ő is észrevett valami szokatlant. A mester ágaskodó férfiasságát érezte a testéhez simúlni. Ezután a mester gyorsan megszabadította Évikét a csipeszktől, ami kimondhatatlan megkönnyebbülést okozott neki. A puncijába hatoló rudat és a kezeit tartó szíjjakat is eltávolította, ami ujból szabad mozgást engedélyezett számára. A szoba egyik sarkában volt egy heverő, oda vezette. Lefektette, levette róla a szandálokat és gyöngéden simogatta a testét. Csókolgatta a megkínzott mellbimbóit, nyelvével még érezte rajtuk a csipesz fogainak a nyomát. A punci ajkacskái is sorra kerűltek, azokat is megvígasztalta a nyelvével. Évike teste nem tudott ilyen gyorsan reagálni a megváltozott ingerekre. Egyik percben még kibírhatatlan fájdalom gyötri, a másikban pedig nemi izgatás éri.

VI.rész


Évike közepes terpeszben állt, annak köszönhetően, hogy a fényes vasrúdon elhelyezett kerék nem engedte összezárni a lábát. Ez semmi másra nem szolgált, csak erre. A mester elővett egy szíjjakból összeállított hevederfélét, ezt Évikének magára kellet öltenie, éppen úgy mint egy mellényt, a kezeit beledugva. Elől a két cicije alatt és fölött jött előre két szíjj, ezeket összecsatolta, és ezzel készen is volt. Ekkor mögé lépett, megfogta az egyik csuklóját, és a háta mögött fölemelte majdnem a nyakáig. Ott hozzáerősítette az imént ráadott szíjjhoz. Ugyanezt tette a másik kezével is. Évikének csak a kezei voltak megkötözve, mégsem tudta elhagyni a helyét. A rúgó tolta befelé a puncijába a műanyagrudat, sehogy sem lehetett megszabadúlni tőlle. Ha egy kicsit behajlította a lábát lejjebb tudta nyomni a rudakat, de ha fölemelkedett az is ment vele. A combjával sem tudta megszorítani, mert a kerék nem engedte összezárni a lábát.Egyedűl apró lépésekkel körbefordúlni tudott. A mocorgástól közben a műanyagrúd egyre beljebb csúszott a puncijába, és egyre jobban szétfeszítette a bejáratot a vastagabb vége. A mester egy ideig csak állt és megelégedetten nézte ahogy Évike mocorog, és próbálgatja a mozgása határait. Egy kerekes asztalkát tolt elé, amin csipeszek, kis karabinerek, láncok és még sok egyéb dolog is volt.Odalépett hozzá, megsimogatta, hozzásimúlt, az arcát, a száját és a nyakát csókolgatta. Kezébe vette a melleit és elmondta neki, hogy most először ezeket fogja meggyötörni. Az asztalkáról egy favonalzót vett fel, és megmutatta Évikének. Végigsimította vele a mellbimbóit, majd apró ütéseket mért rá. Először az egyik cicijét ütögette, egyre erősebben, aztán a másikat is kezelésbe vette. Évikének egre jobban megkeményedtek a kezdetben még puha mellbimbói, és ettől még jobban fájtak az ütések. Kezdett hangosan nyüszíteni, és próbálta a cicijét elfordítani az egyre erősebb ütések elől. Ez sokszor sikerűlt is neki. A mester abbahagyta a cicik gyötrését, letette a vonalzót. Évike azt hitte, hogy jobban meg fogja kötözni, hogy ne tudja a mellét elfordítani, de nem, ő mást csinált. Fölvett egy csipeszt az asztalról, olyan volt mint a függönycsipesz, fogazott, csak egy kicsit nagyobb. Rátette Évike mellbimbójára. Olyan hirtelen hasított bele a fájdalom, hogy fölsikoltott. Az érzékeny bimbót hegyes vasfogak szorították össze. A szünni nem akaró fájdalom miatt a kezét próbálta kiszabadítani, hogy levegye a csipeszt, de eredménytelenűl.

VII.rész


Amikor egy kicsit abbahagyta a vergődést, a mester a másik mellbimbójára is rácsippentett egy csipeszt. Ezt újabb sikoltás követte. A szorító fájdalom nem akart csillapodni. A vergődés közben Évike érezte, hogy a punciját is nyomja a benne levő rúd, ahányszor oldalra próbál elszabadúlni. Rájött, hogy a puncija akkor fáj legkevésbé, ha nyugton marad, a ciciken levő csipeszt meg úgy sem tudja lerázni. A két mellbimbója azonban annyira fájt, hogy halkan, magas hangon jajgatott. A mester egy jó ideig várt, megelégedetten nézte, végűl megkönyörűlt rajta és levette a csipeszeket.Éva hatalmasat sóhajtott a megkönyebbüléstől. Ekkor egy számára ismeretlen dolgot vett elő az asztalról. Legugolt és a vasrúd aljánál matatott valamit.Az eszköz egy hosszú szárú kurblihoz hasonlító hajtókar volt. Ezt szerelte rá egy alúl kiálló kis tengelyre, amivel a rúgó feszességét lehetett állítani. Most szinte teljesen laza volt, csak éppen azt gátolta meg, hogy a műanyagrúd kicsússzon Évike hüvelyéből. A mester tekert a hajtókaron néhány fordulatot, és Évike azonnal érezte, hogy erősebben nyomódik a puncija. Most már ezt is tudta, hogy mire való. Csak azt nem tudta eldönteni, hogy az-e a rosszabb, ahogy a rúd a bemenetnél feszíti szét a punciját, vagy az, hogy bent a mélyén nyomja fölfelé. Nem is sokat gondolkozhatott rajta, mert a mester ujjból fordított néhányat a hajtókaron. A fájdalom most már egybeolvadt, csak egy hatalmas könyörtelen keménységet érzett a lába között. Megpróbált lábujjhegyre emelkedni, hogy a fájdalmat enyhítse, de rájött, hogy kezdettől lábujjhegyen áll a magas sarkú szandál miatt. Ettől jobban már nem tudott felemelkedni. A lábait sem tudta összébb zárni a kerék miatt. Bármivel próbálkozott minden kisérlete eredménytelen maradt. A mester értette a dolgát, mert már előre elfolytotta Évike minden menekülési kisérletét

V.rész


Ő azonnal szolgálatkészen megtette, a lábacskáit is széttárta felszólítás nélkűl, és a tartóba helyezte. A mester a punciját vette kezelésbe. Ujjaival széttárta az ajkacskákat, hogy a bejárat szabaddá váljon, másik kezével pedig síkosító kenőcsöt kent a punci belsejébe. Egészen mélyen belenyúlt, több ujjával is, és alaposan bekente körbe minden oldalon. Aztán mindkét keze mutató, és középső ujjával óvatosan próbálta tágítani Évike punciját. Ez egy bizonyos határig sikerűlt is. Anélkűl, hogy elment volna mellőle, elővett a vizsgálóasztal alól egy dobozt, amiben hengeres rudak voltak Az egyik végük gömbölyű volt, és a vastagságuk a másik végük irányába kissé növekedett. Műanyagból készűltek, és sokféle méretű volt belőlük. A mester elővett egy kissebb méretűt, és megpróbálta bevezetni Évike puncijába. Ez is jóval nagyobb volt egy férfi nemi szervétől. Az előbi tágítás hatására a punci megnyilt, és befogadta az eszköz gömbölyített végét. Ahogy tolta befelé, a rúd egyre vastagodott, és egyre jobban szétfeszítette Évike punciját. Eddig némán és mozdulatlanúl tűrte amit a mester csinált vele, de most már halkan nyöszörögni kezdett. A mester a rudat kicsit kihúzta majd ismét betolta, valamivel jobban mint előte volt. Így próbálgatta többször egymás után, amíg a rúd a punci teljes mélységébe bele nem hatolt. Úgy gondolta, ez a méret jó lesz. Még egyszer bekente síkosítóval, majd egy törölközővel az ajkacskákak és a környékét szárazra megtörölte. Akkor otthagyta Évikét néhány másodpercre, de nem mondta neki, hogy felkelhet. Visszament hozzá, megkérte, hogy keljen föl, és fölsegítette. Amikor Éva fölkelt akkor látta, hogy a rúd, amit előbb a testébe próbálgatott, a szoba közepén álló alkalmatosság tetejére van illesztve. Most egyből megsejtette, hogy mire való ez a szerkezet. A mester odavezette hozzá, és megkérte hogy a kezével húzza szét a punciját, és lépjen a műanyagrúd fölé. Ő közben lejjebb nyomta az egészet, mert magasabban volt mint Évike puncija. Amikor pont fölötte volt, engedte, hogy a rúgó betolja a műanyagrudat Évike puncijába. Nem volt túl erős a rúgó, de a kenőcs, és a tágítás hatására elég mélyen belehatolt

III.rész


Nem szólt egy szót sem, csak várta, hogy hozzáfogjon.Ő pedig borzasztóan meg volt illetődve, és szégyelte magát, mert még eddig sohasem csinált ilyet, de főleg a mester merev tekintete zavarta. A meztelenséghez már hozzászokott, a teste minden apró zugát feltárta már, most mégis csak állt mozdulatlanúl, és nem tudta, mit csináljon. A mozdulatlanságot végűl a mester törte meg. Fölált, és odalépett a mosdóhoz. Megtöltötte az egyik tartályt langyos vízzel, és megkérte Évikét, hogy az egyik lábát tegye fel a WC szélére. Közben a kezével gyöngéden megfogta a combját, és segített neki. Egyáltalán nem volt türelmetlen, gyöngéden, és segítőkészen viselkedett. Az érintését is inkább simogatásnak érezte Évike. Hálás volt, hogy átvette a kezdeményezést. Amikor megfogta a derekát, és kicsit próbálta előre hajtani, Évike megérezte hogy mit akar, egy kissé előredőlt, és kidüllesztette a fenekét, szinte megelőzve a mester mozdulatát. Érezte, hogy az egyik kezével széthúzza a popsiját, a másikat pedig kissé megnedvesítette, és a záróizmait kezdte simogatni. Közben halkan nyugtatóan súgta a fülébe hogy lazítsa el magát. Hamarosan el is lazúlt, akkor odaillesztette a csövet, és nagyon lassan óvatosan betolta a fenekébe. Ekkor megfogta Évike kezét, odavezette, és rátette a csőre, nehogy kicsússzon. A mester ujból leült a fotelba, jelezve, hogy most már egyedűl kell boldogúlnia. Éva erőt vett magán és folytatta a műveletet. Megnyitotta a csapot, ami a csövön volt, és a víz elkezdett áramlani a popsijába. Akadálytalanúl folyt, egyre jobban feltöltötte a hasát, és érezte, hogy már erőlködnie kell, nehogy a víz kifollyon a cső mellett. Gyorsan elzárta a csapot, kirántotta a csövet, és leült a wécére. Abban a pillanatban robbanásszerűen áradt is kifelé a víz, ami a hasát feszítette. Hatalmas megkönnyebbülést érzett. Olyan volt, mintha egy nagy súlytól szabadúlt volna meg az alteste. Az egészet egy íjj megfeszítéséhez lehet hasonlítani. Minél jobban feltöltődött, annál jobban várta a megkönnyebbülést. Ahogy ott ült, és megszabadúlt a terhétől, el is felejtette hogy a mester nézi, csak ömagával törődött. A megfelelelni vágyás is elillant belőlle. Amikor úgy érezte, hogy már minden víz kifolyt, szinte automatikusan nyúlt a tartályhoz, és megtöltötte. Föltette a lábát, szépen betolta a csövet, úgy csinálta mintha már hatalmas gyakorlata lenne benne, nem is ez lenne az első alkalom. Furcsa, ujj érzéseket érzett, olyat amiről eddig még fogalma sem volt hogy létezik.

IV.rész


Hajtotta az ujj megismerésének izgalma, nem is gondolta, hogy ez a kis elhanyagolt hátsó lukacska is mennyi érdekes élményt tud nyujtani. Teljesen belefeletkezett a dologba, már nem is tudta hanyadszor kezdi ujra, amikor a tekintete ősszetalálkozott a mesterével. Hirtelen visszazuhant a valóságba. Fogalma sem volt, hogy a művelet eredeti céljának a tisztálkodásnak eleget tett-e, de gondolta, hogy már többször egymásután végigcsinálta, ezért csak meg fog felelni a mesternek. Azt hitte, hogy semmit nem vett észre abból amit ő legbelűl érzett, de tévedett. A mester úgy látott rajta keresztűl mint az üvegen, de egyenlőre nem tartotta szükségesnek ezt Évikével közölni. Mindenesetre egyre jobban tetszett neki a naív fiatal lány. Évike jelezve, hogy befejezte a műveletet, fölált és a mesterére nézett ujjabb utasítást várva. A mester vette a lapot, és rácsatolta a pórázt a nyakörvére. Abba a szobába vezette ahol délelőtt voltak. Ez egy kicsit át volt rendezve. Először az tünt fel, hogy a magasban, a szoba teljes hosszán végigfutó erős rúd mellett, egy másik is volt elhelyezve attól mintegy két méter távolságra. Középen, ahol délelőtt a két lány feküdt, egy ujj szerkezet volt elhelyezve. Ilyet Évike még nem látott. A padlón egy legalább méteres átmérőjű fakorong volt. Ennek a közepéből állt ki egy fényes vascső, ami az ember derekáig ért. Ennek a közepén, úgy térd magasságban, vízszintesen, egy kerék volt elhelyezve.Olyan volt, mint egy bicikli, vagy kiskocsi kereke, és könnyedén forgott a csövön.Az átmérője 40-50 centi lehetett. A függőleges cső két darabból állt, az alsó a kerék fölött végződött, a felső kicsit vékonyabb volt és pontosan illeszkedett bele. Évike nem tudhatta, de a vékonyabbat bele lehetett tolni vastagabba, egy rúgó ellenében. A felső csőnek a végén menet volt. Évike megállt előtte, és érdeklődve vizsgálgatta. Nem tudta elképzelni mire való, ezért nem is félt tőle. A mester a szekrényhez ment, és egy nagyon magas sarkú szandált vett elő. Átadta Évikének, és megkérte, hogy vegye föl. Voltak ugyan magassarkú cipői, de egyik sem volt ilyen magas mint ez. Utánna odahívta Évát egy vizsgálóasztalhoz, és megkérte, hogy feküdjön föl rá.

II.rész


Nem kapott semilyen utasítást, hogy mit kell tennie, így hát hozzáfogott kicsit rendbeszedni magát. Az arcára rászáradt a könny, ami előzőleg feloldotta a szemfestéket, a rúzsa is jócskán elkenődött, nem csoda, hogy eléggé siralmas látványt nyujtott. Megmosdott, és a reggelről ottmaradt piperecikkekkel rendbetette az arcát. Egy alapos fürdő is jót tett volna, de erre nem volt lehetősége. Benne motoszkált az az érzés, hogy a mesternek nem szabad csalódást okoznia, mindenképpen meg akart felelni. Jó ideje csak ült az ágyán, nem tudott mit csinálni, a fejében kavarogtak a gondolatok. Nyilt az ajtó, belépett a mester. Most ő hozta az ebédet. Letette a tálcát az asztalra, és elmondta, hogy nagyon meg van elégedve vele, éppen ezért délután ki fognak próbálni néhány új játékot, de most csak kettesben, nem lessz senki más jelen. Évike magábafolytotta ugyan, de ujjongott örömében, hogy ezt hallja. Egyrészt azért mert a mester meg van elégedve vele, ha nem lenne nem akarna már ilyen hamar ujból játszadozni, vagy valami büntetést kapna. Másrészt azért, mert csak kettesben lesznek, és a mester minden figyelme neki fog jutni. Eszébe sem jutott hogy azért van így, mert féltékeny mindenkire akivel kapcsolatba kerűl a mestere. Az egyáltalán nem érdekelte hogy ujból kínzásokban lessz része.

Hamarosan elérkezett a délután. Mikor értejött a mester Évike érezte, hogy jobban megbízik benne, mert már nem tette a lábára a láncot, és a kezét sem kapcsolta a derékszíjjához. A pórázt is csak megszokásból tette a nyakörvére. Abba a szobába mentek ahol első este a mester Évike popsiját tisztította ki. Most is ez volt a cél. Most azonban a fal mellett volt félrehúzva a vizsgálóasztal, amin Évike először feküdt. A mester elmondta, hogy most neki egyedűl kell a fenekét kitisztítania, úgy ahogy azt először megmutatta. Ő csak felügyelni fogja a dolgot. A mosdó mellett van a szobában egy WC csésze, amit Évike először azért nem látott, mert egy paravánnal el volt takarva. Ide vezette, és megmutatta neki a szükséges eszközöket, műanyag tartályokat, csöveket, aztán helyet foglalt egy fotelban, Évikétől vagy két méterre.

III.fejezet

I.rész


Éva egyedűl maradt a cellájában. Nem tudott szabadúlni teljesen a két lány megkínzatása okozta izgalom alól. Eddig még soha nem jutott eszébe, hogy ez is lehet érzéki örömök forrása, éppen ezért magán is meglepődött, hogy milyen érzéseket váltott ki belőle. Eszébe sem jutott, hogy őt is megkínozták, csak a két kikötözött lány látványa lebegett a szeme előt. Meg aztán a mester igéretét sem tudta felejteni. El sem tudta képzelni, mit csinálna, ha ő állhatna ott korbáccsal a kezében, egy vagy több megkötözött lány előtt, mégis a puszta gondolata is erotikus izgalomba hozta.
Amikor leült az ágyra, fájdalmat érzett a fenekén, ami eszébe juttatta a korbácsolást, amit neki kellett elszenvednie. Leakasztotta a tükröt a falról, és megnézte, milyen a feneke. Először azt gondolta, hogy borzasztóan el van csufítva, tele lehet kék-zöld hurkákkal. Ezzel ellentétben a tükör mást mutatott. Alig lehetett észrevenni a popsiján néhány halvány piros csíkot. A combját tükör nélkűl is látta. Azon még kevesebb és halványabb volt a csíkozás. Ezek szerint mégsem volt olyan kegyetlen a kínzás, csak az ő félelme, és a kiszolgáltatottság érzése tette azzá. Tudta, hogy még többször is meg fogják kínozni, mégsem akart elmenekűlni előlle. Csak amikor a fájdalom a testébe hatolt, akkor rángatta a kötelékeit, de csak ösztönösen. Abban a pillanatban bármit megtett volna, hogy abbamaradjon. Amikor ki volt kötözve, de még nem kínozták, érezte, hogy teljesen kiszolgáltatott, teljesen a mestere jóindulatára van bízva, és amikor a mester elkezdte kimérni az ütéseket, akkor sem haragudott rá, hanem úgy fogta fel a dolgot, hogy neki ezen mindenképpen túl kell esni, és bízott a mesterében, hogy a lehető legkevesebb fájdalmat okozza neki. Azt is tudta, hogy a mesternek ez érzéki örömet okoz, amit így utólag már meg is értett, és neki ezért kell a kínzásokat elszenvednie. A kiszolgáltatottság egy furcsa izgalommal vegyes félelmet okozott, ami közelített a nemi izgalom érzéséhez. Ez azonban nem lett volna így, ha csak egyszerűen kikötözik, és tudja, hogy nem fogják megkínozni.

X.rész


Mocorogtak is, meg sóhajtoztak, de az egyik férfi fogta, így nem tudtak tőlle sehogy sem megszabadúlni. Közben a mester a csőrlőn kioldotta a reteszt, és elkezdte lefelé engedni a lábukat. Ennek az lett a hatása, hogy a fenekük egyre közeledett egymáshoz, a műfasz pedig egyre jobban kiegyenesedett, és egyre mélyebben merűlt el a puncijukban. Amikor teljesen leengedte őket az eredeti helyzetbe, a műfasz teljesen kiegyenesedett. Nagyon nyomta mindkettőjük punciját, mert hangosn nyöszörögtek, és próbáltak távolabb csúszni egymástól. Természetesen nem ez volt a cél, hanem az, hogy a testük teljesen befogadja a hatalmas szerszámot. A két férfi a két oldalukhoz térdelt, és a combjuknál fogva teljesen összetolta a feneküket. Teljesen eltünt a testükben ahogy a fenekük összeért. Hangosan nyögtek és jajgattak, és állandóan próbáltak távolodni egymástól. Ennek megakadályozására ujjból előkerűltek a szíjjak, és a combjukat jó erősen egymáshoz kötözték vele. A térdükre is föltették a szíjjakat, hogy teljes legyen a dolog. Ez más jellegű fájdalmat okoz mint az ostor, ennél az idő a legnagyobb ellenség, nem az ujjabb és ujjabb csapások. Nem tudták, hogy meddig kell még elviselni, mikor könyörűlnek meg rajtuk. Erre azonban semmi remény nem mutatkozott. Inkább elővették ujjból az ostorokat, és kezdték végigverni a combok belső oldalát, és a puncikat. Ez a kettő együtt már olyan fájdalmat okozott, hogy dőlt a könnyük és ahogy csak a torkukon kifért, ugy orditoztak. Egymás vergődését is sokkal jobban érezték, mert belűl közvetítette a nagy szerszám. A két férfi tudta, hogy ez így már magyon kemény dolog, ezértnem csinálták sokáig, csak kóstolóképpen egy kicsit. Abbahagyták a ostorozást, és utánna rögtön levették a combocskákat ősszeszorító szíjjakat is. Ez hatalmas megkönnyebbülést okozott a lányoknak, pedig még mindig bent volt a nagy műfasz. Eloldozták a kezüket, és elhúzták a testüket egymástól annyira, hogy a szerszámot el lehessen távolítani. Utána a lábukat is levették a tartószerkezetről. Ott feküdtek egy darabig a lapon, egymás mellett. Éva azt hitte hogy jó darabig föl sem tudnak állni, de meglepően hamar összeszedték magukat, mert bizonyára már jobban hozzá voltak szokva a testük gyötréséhez.

VIII.rész


Éva az egészet a fal mellől nézi végig, ahova kikötötték. Már nem is nagyon érzi, hogy fájna a megkorbácsolt feneke, annyira az események hatása alá kerűl. Egyáltalán nem sajnálja a lányokat a rájuk váró megpróbáltatások miatt, hanem érdeklődve figyeli az eseményeket, mint egy szinházban. Izgatottan várja, hogy abbahagyják a poharazást, és kezdődjön már el végre az előadás. Hamarosan el is kezdődik, mert már a korbácsok válogatásához kezdtek. Egyszíjju ostort választottak, de abból kettőt. Úgy vélik, hogy ezzel pontosabban lehet az ütéseket elhelyezni, és a széttárt punciknál szükség is van erre. Vigyázni kell, mert a punci sokkal érzékenyebb mint a fenék bőre. Ez élesebb, hasítóbb fájdalmat okoz mint a sokszíjjú korbács, de csak kis hellyen. A két férfi a lányok fejéhez térdel, kezükben egy-egy ostorral. Egymásra néznek, és elkezdik. Ők nem szoktatják gyenge csapásokkal a lányokat, mint a mester Évikét, egyből lesujtanak erősen. Felváltva ütnek, mint amikor két kovács kalapálja az izzó vasat. A lányok rögtön felsikoltanak, és rángatják a lábaikat, de a bilincsek tartják erősen. A sikoltások szinte egybeolvadnak, idejük sincs abbahagyni, mert már kapják is a következő ütést. Kétszer annyit kapnak mint Évike, mert amikor az egyik férfi sujt le, az ostor szíjja átér a másik oldali lány puncijára, sőtt néha a hasára is. Egy-egy jól sikerűlt ütés után lehetett látni amint a punci ajkacskái összehúzódnak a fájdalomtól. Ez egészen más jellegű fájdalom mint amikor Évikének a fenekét korbácsolták. Ez sokkal kéjesebb csiklandozóbb érzést okoz, mivel a test ezen tájéka is sokkal inkább érzékeny szexuális szempontból. A combok belső oldalát is megdolgozták, ide lehetett kicsit nagyobbakat is ütni. Pompásan tudtak összedolgozni, amikor az egyikük az egyik oldali combra ütütt a másikuk a másikra. Így felváltva ütöttek, látszott hogy már jól összeszoktak, nem először csinálják. A lányok mivel egymáshoz voltak szijjazva nem csak az ostorcsapások fájdalmát érezték, hanem a másik vergődését is.

IX.rész


Évike amikor először látta az ostort lesujtani, és hallotta a lány szájából előtörő sikolyt, furcsa borzongást érzett, izgatott lett. Kicsit később, amikor már egyfolytában siklotoztak, érezte, hogy kezd nedvesedni a puncija, és valamiféle kéjérzés árad szét benne. A szeme is elkerekedett úgy nézte a jelenetet. A mester, mivel tevékenyen nem vett részt a kínzásban egyszer odanézett Évikére. Azonnal észtevette a tágranyilt szemeit. Odament hozzá, megsimogatta megölelte, magához húzta a testét, és érezte rajta a remegést. A lába közé nyúlt, megtapogatta a punciját, és azonnal észrevette, hogy már nagyon nedves.
-Te ezt élvezed! -mondta szinte meglepődve, és a szemébe nézett.
Évike réműlten nézett rá vissza, azt hitte, hogy valami tiltott dolgot cselekedett. De azért ijedten bólogatott a fejével.
-Valamikor majd te is kipróbálhatod megigérem, de először még ki kell állnod sokfajta fájdalmat - mondta.

A lányok közben abbahagyták a sikoltozást, mert a korbácsolás is abbamaradt. Az egyik férfi kezével végigtapogatta, simogatta a lány punciját, és combját, mintha gyógyítani akarná a sajgó testrészt. A másik levette a combjukat és a térdüket összekötő szíjjakat, csak a bokájuknál hagyta rajtuk. A mester is otthagyta Évikét, és a szekrényből egy hatalmas műfaszt vettelő. Olyat ami kétszemélyes, és mindkét vége alkalmas a behatolásra . Hajlékony, és vastagabb is mint az igazi. A hossza volt vagy 40-50 centi. A kötél vége ami a lányok lábát tartotta, egy kézzel hajtható csőrlőre volt feltekerve. Ez pedig úgy működött, hogy amikor emelték vele a két rud oldalán levő karikákat, a lányok lábával együtt, csak előre lehetett hajtani visszafelé nem forgott, csak egy kis retesz felszabadítása után. A mester átadta a műfaszt az egyik férfinak, és odalépett a csőrlőhöz. Emelni kezdte lassan fölfelé a lányok lábát. Ennek hatására, a fenekük is fölemelkedett a lapról, amin eddig nyugodott. Csak a fejük, és a hátuk egy része maradt lent, de a fenekük el is távolodott egymástól. Az egyik férfi valamilyen síkosító kenőcsöt vett elő, és bekente mindkét lány punciját. Amikor már jó csuszósak voltak, a műfaszt meghajlitották U alakban, és egyszerre bevezették a lányok puncijába. Mivel jóval vastagabb volt mint egy igazi, elég kényelmetlen érzést okozhatott nekik.

VII.rész


Az egyik férfi akit a többiek Istvánnak szólítottak, odamegy a lányokhoz, és a fekete hajút eloldozza a faltól. Az előkészített szerkezethez vezeti, és felszólítja, hogy feküdjön hanyat a műbőrrel bevont lapra. A lány szó nélkűl engedelmeskedik. Amikor lefeküdt, két oldalról a két férfi megfogja a lábait a bokáján levő bilincsnél, fölemeli, és a lelógó tartószerkezet karikáihoz erősíti. Közben a mester sem tétlenkedik, a kezeit rögzíti a lap szélén levő karikákhoz, a feje mellett. Így most olyan helyzetbe kerűlt, hogy a törzse a lapon fekszik, de a lábai föl vannak emelve függőlegesen. Jó nagy terpeszben kell neki tartania, mivel a rudak elég távol vannak egymástól. A lapnak amin fekszik, a feje a végéhez esik, így csak a felét foglalja el a törzse, a másik fele még szabadon van. Amint ezzel elkészűltek odavezetik a másik lányt is. Neki is le kell feküdnie, és az ő lábát is ugyanazokhoz a karikákhoz kötözik. Szépen szimetrikusan fekszenek, a fenekük, és a lábuk végig összeér. Szijjakat vesznek elő, olyat mint a nadrágszíjj, csak rövidebbet, és az egymáshoz érő lábaikat összekötik vele a bokánál, a térdnél, és a combjuk tövénél. Igy a térdüket nem tudják behejlítani, mert ha az egyikük megpróbálja, a másikuk lába abba az irányba nem engedi. Amikor minden kész van, a három férfi megelégedetten szemléli a művét. A lányok lába szélesen széttárva, csupasz sima puncijuk ki van nyilva, a fenekük egymásnak van szorítva. Esztétikai élménynek se semmi, hát még ha az ostor is előkerűl. Ennyi munka után már egy kicsit ki kell hogy fújják magukat. Egy bárszekrényből konyakosüveg kerűl elő, és jókedvű beszélgetés közben lehajtanak egy-két pohárkával.

VI.rész


Most a másik két lány van soron. Eddig némán szemlélték, hogy mi történik Évikével, ő pedig nem is vett róla tudomást, hogy ott vannak. Mindketten hasonló korúak mint Évike, az egyik talán már huszonöt is van. A magasságuk is egyforma, 165-170 cm körűl lehet, és a puncijuk is le van borotválva. Az egyiknek fekete Kleopátra haja van és telt, kerek cicije. Ő az idősebb. A másik 20 év körüli lehet, hosszú barna haja lófarokba van kötve. Arcocskája bájos babaarc. Úgy látszik a mester és a barátai ugyanolyan alkatú lányokat kedvelnek. Közben a férfiak előkészítik a terepet a következő kínzáshoz. A magasban végigfutó rúdra a szoba közepén másik két rudat erősítenek függőlegesen, egymással párhuzamosan, egymástól több mint egy méter távolságra. Ezek szilárdan állnak, nem lehet őket megmozdítani. A végük körűlbelűl mell magasságig ér le. A belső oldalukon amelyek egymás felé néznek, egy-egy kiálló karika van, amit a rúd teljes hosszában lehet mozgatni föl-le. A belsejük üreges, ebben kökél foglal helyet, amivel a karikákat lehet mozgatni le-fel. A kötelek fönt csigákon haladnak keresztűl, és úgy vannak összekötve hogy néhány lépéssel távolabb egy kötéllel lehessen a rudak oldalán levő mindkét karikát fölhúzni. Távolabb a falhoz van támasztva egy körűlbelűl 2 méter hosszú, és 60-70 cm széles falap, ami vékonyan párnázva van, és műbőrrel van bevonva. Szélein több helyen karikák vannak a bilincsek rögzítéséhez. Ezt most odaviszik a szoba közepére, és elhelyezik pontosan a leleógó tartószerkezet alá, úgy, hogy a rudak a közepénél legyenek. Ezzel készen is van a szerkezet.

IV.rész


A szobán keresztbe egy hosszú rúd volt elhelyezve olyan magasságban, hogy felemelt kézzel sem lehetett elérni. Ezen több helyen karabínerek lógtak le amihez a kézbilincset pont hozzá lehetett kapcsolni. A mester Évike bilincseit is hozzákapcsolta kettőhöz, hogy a keze a feje mellett széttárva legyen. A lábairól is levette a láncot, és a padlón levő karikákhoz rögzítette, úgy, hogy a lába jó nagy terpeszben álljon. Így most Évike teste X alakot mintázott. Ez az alakzat arra volt jó, hogy rángatózni tudott, de a testét elfordítani nem tudta. Észrevette, hogy a férfiak megsimogatták ugyan, de a kikötözést egyedűl a mester csinálta. Egyikük kinyitott egy szekrényt, és többféle ostort, korbácsot, vesszőt és mindenféle verésre alkalmas eszközt vett elő. Évike pont úgy állt, hogy láthatta a dolgot, és hirtelen átfutott rajta a rémület, szinte belenyilalt, hogy ezeket a szerszámokat neki készítik, az ő testén fogják kipróbálni. Megpróbált szabadúlni, eszeveszetten rángatta a kötelékeit, de teljesen reménytelen próbálkozás volt. A többiek vagy észre sem vették, de valószínűbb, hogy csak nem törődtek vele. Azon tanakodtak, hogy melyik korbácsot kellene először kipróbálni. A mester végűl is elmondta a többieknek, hogy mivel Évike még először van itt, és még soha sem próbálta a kínzást, csak egy kissebb, vékony szíjjú, de sok ágú, könnyű korbácsot fog használni. Először szeretné hozzászoktatni a testét a fájdalom elviseléséhez, de csak fokozatosan. Ki is választotta az alkalmasat. Évike megborzongott amikor a mester hozzáérintette a bőréhez a szíjjakat. Először végigsimogatta vele a hátát, a fenekét, a combjait, a hasát, és a mellét is. Aztán a fenekén apró csapásokat érzett, ami még nem fájt, de már éreztette a korbács erejét. A mester mellette állt, és apró ütéseket mért a fenekére. Évike előre nézett, nem is mert hátrafordúlni, így nem látta, hogy mennyire lendíti meg a korbácsot, és mekkora csapás várható. Csak a fenekén érezte, hogy a fájdalom egyre fokozódik, minden ütés alkalmával. Már nem is tudott némán állni, hanem a fájdalmat nyöszörgések és apró sikolyok követték. Egyre jobban vonaglott, és rángatta a kötelékeit a fenekét érő csapások ritmusában. Az ütések egyre erősődtek, szeme könnybelábadt, és torkaszakadtából orditott. Pedig a mester határozottan, de nem túl erősen mérte ki ütéseit. A kínzó csapások ritmusosan, megállíthatatlanúl érkeztek egymás után a fenekére.

V.rész


Úgy érezte, hogy nem birja már tovább a fájdalmat, pedig semmit sem tudott tenni ellene, hogy megszüntesse. Egyedűl csak elviselni, befogadni a testébe. Könyörgött, hogy hagyják abba, de süket fülekre talált. A korbács néha elkalandozott, nem csak a fenekét érte, hanem a combjait is hátúl, le egészen a térdéig. Aztán a combok oldalát kívűl, és utána elől is. Amikor már magán kívűl sikoltozott, és nem látott a könnyektől, szinte csak lógott a kezét tartó bilincsen , hirtelen abbamaradt az egész. Kinyitotta a szemét, és látta, hogy a mester leteszi a korbácsot és hozzálép. Kezével gyöngéden megsimogatja a megkínzott fenekét, és combját majd hosszan szájoncsókolja. A többiek elismerő hangját hallja, hogy milyen érzékien tud sikoltozni, és vergődni. Egy kicsit még várnak amig rááll a lábára, és már nem a kötelékek tartják, majd a mester eloldozza először a lábait, majd a kezeit is . Odavezeti a falhoz ahol a másik két lány áll. Neki is jut még egy hely mellettük, neki is odakapcsolják a kezét a falon levő karikákhoz, a feje magasságában. Tudja, hogy most valamin túl van, legalább is egy időre. Még remeg az elszenvedett fájdalomtól, de valami furcsa megelégedettséget érez afelett, hogy kibírta a kínzást. Pedig ki kellett bírnia mert, mást úgysem tudott tenni. Szeretné az arcát megtörölni, teljesen lucskos a könnytől, de nem tudja, mert a bilincsei nem engedik.

II.rész


Ott megált, és ritmusosan izgatni kezdte a nyelvével. Évike még fel sem ébredt teljesen, álomszerű volt az egész. De nem is érdekelte, hogy ébren van-e vagy álmodik, mert átvette a tudata irányítását az élvezet. Közben a lábát egyre jobban széttárta, hogy a punciját minél jobban odakínálhassa mesterének. Testén remegés és rángás futott végig, szaporákat lélegzett, és apró sikolyok hagyták el az ajkát. Érezte, hogy már teljesen nedves a puncija, amikor a mester ujja lassan belecsúszott, és belűlről is simogatta. Először csak egy ujjal, majd kettővel, de ezt már nem is tudta megkülönböztetni annyira elhatalmasodott rajta a gyönyör. Végűl már nem bírta tovább, teste megfeszűlt, ütemesen rángatózott és szétáradt benne az élvezet. Utánna elernyedt, és hatalmas nyugalmat érzett, nem is tudta hol van. Amikor kicsit megnyugodott, a mester nagy tenyereivel gyöngéden simogatta a testét, becézgette, dicsérte szépségét.
Kicsit később felállt az ágyról, és mondta neki, hogy készűljön föl, egy óra mulva bemutatja a barátainak. Addig kap reggelit, és szedje rendbe magát, majd távozott. Rövidesen megjelent egy lány a reggelivel, de nem ugyanaz aki tegnap. Egy kis táskában szépítőszereket is hozott. Évike az utasításoknak megfelelően cselekedett, elfogyasztotta a reggelit, és megszépítette magát amennyire tudta. Nagyon sietett, hogy mindennel időben készen legyen, nehogy megvárassa a mestert. Ugy látszik túlságosan hamar végzett, mert jó sokáig kellett még várnia, amíg érte jöttek.

III.rész


A mester föltette a lábára a megszokott kis láncot, és a kezét a derékszíjjához kapcsolta. Mikor föltette a pórázt a nyakörvére, homlokon csókolta, majd elkezdte vezetni kifelé. Ismeretlen helyiségeken mentek keresztűl, de sehol nem volt egy lélek sem. Végűl megérkeztek egy nagyobb fajta szobába. Itt két férfi tartózkodott, fotelokban ültek és beszélgettek. A fal mellett az a két lány állt, akik a ennivalót hozták neki. Ők is meztelenek voltak, ugyanolyan bilincsekkel mint az Évikéé. A kezük fejmagasságban a falon levő karikákhoz volt rögzítve. Évikét a szoba közepére vezették, a mester levette a pórázt, és a helyére egy menyezetről lelógó kötelet kapcsolt. A kötél nem volt feszes, csak mintegy emlékeztetőűl szolgált, hogy megakadályozza a szabad mozgást. A két férfi felállt és Évikéhez mentek. Körbejárták, megtapogatták, megsimogatták a testét, de nagyon gyengéden, szinte izgatóan. Közben beszélgettek a mesterrel, elismerő megjegyzéseket tettek Évikére. Dicsérték a szépségét, karcsúságát, mindkettőjüknek nagyon tetszett. A mesteren látszott, hogy büszke is rá, és elmondta nekik, hogy még sosem volt megkínozva, de hamarosan kipróbálják azt is. Ahogy körbejárták, és vizsgálgatták Évikét, érezte, hogy teljesen kiszolgáltatott, akarat nélküli tárgy. Nem kérdezték meg semmiről, nem kérték a beleeggyezését, holott róla volt szó. Nem is vele beszélgettek, hanem egymással, neki úgy sincs beleszólása semmibe. Ő csak a testét adja a dologhoz, amit a többiek majd használni fognak kedvük szerint.

II.fejezet

I.rész


Lassan beesteledett, de ezt Évike nem érzékelte, mivel a celláján nem voltak ablakok, de azért érezte, hogy éjszaka következik . A lámpa kapcsolóját szabadon kezelhette. Habár meztelen volt, nem fázott, és a falon egy hőfokszabályzót is talált, amivel valószínűleg a szobája hőmérsékletét lehetett beállítani. Elfogyasztotta a vacsoráját, bár nem érzett éhséget, csak azért mert ott volt az asztalon. Leoltotta a lámpát, és lefeküdt az ágyra. Betakarózott az ott talált puha gyapjútakaróval. A takaró furcsán ingerelte a meztelen testét. Máskor mindig pizsamában aludt, ezért most mégjobban érezte meztelenségét. A rajta levő bilincsek kiszolgáltatottságot éreztettek vele, mert ugyan eszébe sem jutott, hogy megpróbálja levenni őket, tudta, hogy nem is lenne képes rá. Sokáig nem jött állom a szemére, a másnap rá váró dolgokra gondolt. Félt is tőle, nem is kicsit, de azért kíváncsi is volt rá. Ha felajánlották volna, hogy elmehet, nem biztos, hogy megtette volna. A sok fejében kavargó gondolat után már nem is tudta hogy ébren van-e vagy álmodik. Egyszer arra riadt fel, hogy zörren az ajtó. Éles nappali fény áradt be rajta. Reggel volt. A mester jött be, és fölkapcsolta a villanyt. Leült az ágy szélére, és lassan lehúzta a takarót Éváról. Gyöngéden végigsimította a testét, óvatosan kezébe vette a melleit, odahajolt, és a szájával kezdte ingerelni a mellbimbóit. A keze közben lejjebb vándorolt, a hasát, majd a cobjait simogatta. Amikor Évike érezte, hogy a combja belső oldalát simogatja, önkéntelenűl széttárta a lábát, és felkínálta a punciját, olyan jól estt neki a kényeztetés. A mester szája közben végig simította a testét, míg el nem ért a csiklójáig.

VI.rész


A tartály már háromnegyed részig kiürűlt, de már nem folyt tovább magától a víz. Kicsit vártak így, valamelyest csökkent a hasa feszülése, amikor a mester megfogta a tartályt, lassan elkezdte összenyomni, és a maradék bennelevő vizet bepréselte Évike fenekébe. Most már elég rendesen feszítette, de fájdalmat még így sem érzett inkább csak kellemetlen volt. Amikor a csövet eltávolították, a melegtől mégjobban ellazúlt Évike popsija és azonnal megindúlt a vízsugár kifelé, magával hozva a még bent maradt szennyeket. A víz már sokkal tisztább volt mint előb, de még mindig egy kicsit sárgás. Ezt a műveletet még kétszer ismételte meg a mester, amíg a távozó víz kristálytiszta nem lett.
Évike először nagyon félt a dologtól, de most, hogy túl volt rajta megállapította magában, hogy ettől sokkal rosszabbra számított. A mester viselkedése is meglepte, egyáltalán nem volt durva inkább gyengéd, és segítőkész. Azért a másnaptól nagyon tartott mert a mester közölte vele, hogy holnap már komolyabb dolgok következnek.
Mielőtt leoldozták a vizsgálóasztalról a kezein és a lábain levő bilincseket kicserélték olyanokra, amelyek kicsit szélesebbek voltak az előzőnél, belűl valamilyen puha anyaggal voltak borítva, és el voltak látva egy kicsi zárral, hogy levenni csak kulcs segítségével lehessen őket. A nyakörv és a derekán levő öv már először is ilyen volt. Mikor a mester eloldozta a szíjjait, Évike teste el volt gémberedve, főleg a lábai remegtek, nem akartak engedelmeskedni. Lábra állni is alig bírt, a mesternek kellett támogatni néhány percig. Ennek ellenére nem felejtette el előte a bokáit összekötni a rövid lánccal, és a kezeit a derékszíjjához kapcsolni. A póráz is rákerűlt a nyakörvére, úgy vezette egy kicsiny szobába, vagy inkább cellába. A cellának nem volt ablaka az ajtaja erős volt és csak kívűlről volt rajta kilincs . A berendezés egy asztalból, egy székből és egy ágyból állt. A sarokban egy WC és egy mosdó is volt. Az ágy egyszerűsége ellenére kényelmes volt és puha.

VII.rész


Évike nem sok időt töltött egyedűl, amikor nyilt az ajtó, és egy vele egykorú lány egy nagy tálcán ennivalót hozott neki. A lányon is az övéhez hesonló bilincsek voltak. Egy szót sem szólt, csak letette a tálcát az asztalra és már távozott is.

V.rész


Szépen könnyedén becsúszik a krémezésnek köszönhetően. Éva semmi fájdalmat nem érzett, sokkal rosszabbra számított előte. Ő is meglepődik, hogy a cső csak egyre csúszik befelé, mélyebbre,és még mindig nem érez semmi mást. Egyszer azonban csak véget ér, és enyhe nyomást érez valahol a teste belsejében. Ezt azonban a mester is észreveszi, és nem tolja tovább a csövet. Akkor megnyitja a hajlékony csövön levő elzárót. Évike valami szörnyű dologra számít, de nem érez semilyen változást. A víz ami a fenekébe folyik se nem hideg, se nem meleg, pont olyan hőmérsékletű mint a teste. Csak kis idő elteltével kezd valami furcsa érzése támadni a hasában. Érzi hogy kezd feszűlni a feneke valahol legbelűl. A tartály félig kiürűl amikor a mester elzárja a csapot, és kihúzza a csövet. Megint eltelik egy kis idő mire Évike érzi, hogy a víz egy re jobban feszíti, és kissé már erőlködnie kell, hogy ne buggyanjon ki belőle. A mester megkéri, hogy most már próbálja meg kinyomni a fenekéből a vizet, de előtte följebb billenti a vizsgálóasztal lapját, így Évike félig ülő helyzetbe kerűl. Ezzel is megkönnyíti neki a víz kiengedését a testéből. A popsiból kispriccelő víz sárgás színű, és egyéb bent lévő szennyeket is hoz magával . Az egész a padlóra folyik és eltűnik a lefolyóban. Amikor már az egész kifolyt, nagy megkönnyebbülést érez. A mester azonban megtörli a fenekét, visszabillenti az asztallapot, és ujjból elkezdi bedugni a csövet. Észre sem vette, hogy amíg ő a víz kinyomásával volt elfoglalva, azalatt ujjból megtöltötte a tartályt. A cső ujjbóli bevezetése most korán sem okozott olyan reakciókat mint az első esetben, mert a popsija a víz kinyomásától teljesen ellazúlt. Amikor a csapot megnyitották már érezte a testébe áramló vizet, mert ez sokkal melegebb volt mint az előző. Annyira azért nem, hogy kellemetlen legyen, inkább kellemes volt a szétáradó melegség. Már egyre jobban feszűlt a popsija belűl, és a hasa is, de a mester csak nem akarta elzárni a csapot.

III.rész


A szerkezetek láttán Évikének a torkában dobog a szive, hogy most a pumciját is fel kell tárnia. A nemrég elmondottakra gondol, és tudja, hogynincs semmi értelme a menekülésnek. Természetesen a vizsgálón kell helyet foglalnia. Odatesz elé a mester egy alacsony zsámolyt, hogy könnyebb legyen felülni rá. Ez azonban így is elég körűlményes a lábait összekötő lánc, és a derekához rögzített keze miatt.
Sikerűl felülni a szélére, azonnal szól a mester , hogy feküdjön hanyat. Meg is teszi. A kezét eloldozza derekától, és rögtön az asztal oldalán, a lapjától jóval lejjebb levő karikákhoz kapcsolja. A lábait Évike felhúzva tartja és görcsösen összeszorítja. Ez most az utólsó mecsvára. Leveszi a mester a bokáiról a láncot, és a lábacskáit az oldalt levő tartókba akarja helyezni, de ő csak szorítja önkéntelenűl össze. Végűl szólni kell neki, hogy tegye a lábait a helyére. Nagy nehezen engedelmeskedik is, és érzi, ahogy feltárúl a puncija. A mester ekkor a lábait rögzíti a bokájánál, és a térde alatt egy-egy szíjjal. A vizsgálóasztal lábtartó része állitható oldalirányba, és a test hossztengelye irányában is. A mester úgy itélik meg, hogy Évike nem tartja elég nagy terpeszben a lábát, ezért még terpeszteni kell egy kicsit. Érzi a lábait ahogy mégjobban széthúzzák egészen addig amíg fájni nem kezd. A fájdalomtól kicsit nyöszörög, és kéri, hogy ne feszitsék tovább. Így pont jó is lessz. Tesznek még a testére két széles rögzítőszíjjat egyet a melle fölött a vállainál,egyet pedig csípőjére keresztben éppen a fölhúzott combjai fölé. Jól megszorítják mind a kettőt, így már meg sem tudja szinte mozdítani a gyönyörűen föltárúlkozott kis testecskéjét. A puncija szétnyillik, előbújnak a rózsaszínű kisajkak. Most a mester elmondja Évikének, hogy mi következik soron az előkészítésből. Le fogja borotválni a puncijáról a szőrt, és ki fogja tisztítania popsilukacskáját. A csupasz punci még meztelenebbé teszi, és a szőr sem akadályoz semmit amit a puncijával csinál. Erre csak néhány naponként van szükség, amíg ki nem nőnek a szőröcskék. A végbelet kitisztítani majd mindig csak akkor kell, amikor valamilyen beavatkozásra kerűl sor itt. Ez egyáltalán nem fájdalmas, és később neki magának kell majd megcsinálni. Ez az első, csak gyakorlás, hozzászoktatás miatt történik. A mester elővesz egy motoros hajvágó gépet, olyat amilyet a fodrászok használnak.

IV.rész


A vizsgálóaztalnak van egy kis állítható fejtámlája, ami most éppen fel van emelve, így Évike láthatja, hogy mit csinálnak vele. A gép elkezd zümmögni, és szépen levágják a szőröket a szeméremdombtól egészen a feneke lukáig. Ez azonban még nem eredményez elég szép sima felületet, csak a hosszú szőröket távolítja el. A mester megnedvesíti, és bekeni borotvahabbal az egész punciját, majd egy borotvával elkezdi borotválni a megmaradt szőröket. Érzi ahogy kihúzza a nagyajkait, hogy azokhoz is hozzáférjen. A popsiluk két oldalán sem hagy semmit. Mikor kész, vízzel lemossa a megmaradt habot, és szárazra törli. Szép sima lett mindenhol, mint egy kislánynak. Furcsa érzés tölti el Évikét, olyan mintha fázna a puncija, és érez rajta minden apró légáramlatot. Valamilyen nyugtató hatású kenőccsel bekeni az egészet, úgy, hogy a végbélnyílás környékére is kerűljön bőven belőle. Ujjával benyúl a lyukba is, és ott is bekeni. Ez meglepi Évikét, mert erre nem számított. Egy kicsit föl is jajdúl tőle, de fájdalmat nem érez. Most a fenék tisztítása következik, ettől már jobban fél. A mester leakasztja az álványról az egyik tartályt, ami olyan mint egy tejeszacskó, csak nagyobb. Az aljából hosszu átlátszóés hajlékony műanyag cső lóg ki. A csövön van egy elzáró eszköz, így nem folyik ki a víz amikor megtölti. Visszaakasztja az álványra, és a csőre egy másik kemény műanyag csövet illeszt, ami egy ujjnyi vastag , a vége zárt és gömbölyű, de a végénél az oldalán kisebb lyukak vannak körbe. Egy pillanatra megnyitja az elzárót, és a csőből úgy spriccel a víz mint a rózsa. Amikor odaérinti a végét a lyukacskához, Évike önkéntelenűl öszzeszorítja azt, hogy megakdályozza a behetolást. Ennek ugyan semmi értelme, mert így is be lehet dugni, csak kicsit kellemetlenebb. A mester elveszi a csövet és az ujjával finoman, nyugtatóan elkezdi maszírozni a magfeszűlt záróizmot.Közben nyugtatgatja Évikét, és elmondja neki, hogy próbálja meg ellazítani a fenekét, mert ugy egyáltalán nem lessz fájdalmas a behatolás. Évike megpróbál engedelmeskedni, de amikor hozzáér a cső vége ujból összeszorúl a feneke. A mester egy kicsit vár, ott tartja a csövet, és amikor érzi, hogy kezd ellazúlni, lassan betolja a fenekébe.

II.rész


Hosszuujjú blúz van rajta, és miniszoknya. A lábán magas sarku cipő. Érzi, hogy a kezén levő kötelek megfeszűlnek, és ő fölemelkedik a talajról. Ez csak ahhoz kellett, hogy a mester levegye a lábáról a cipőt, aztán rögtön vissza is engedi a padlóra. Utánna a blúz következik, kigimbolja, és leveszi rólla úgy, hogy a blúz ujjait fölhuzza egészen a kezét tartó kötelekre. Ott rögzíti valamivel, hogy ne essen vissza. A melltartó is erre a sorsra jut. Elfogja a szégyenérzet, tiltakozik, síránkozik, de hiába. Lehúzza a szoknya zippzárját, és lecsusztatja a bokájáig. Már csak a bugyi van rajta, de nem sokáig. Azt is lehúzza a szoknyához. Ekkor a kezénél fogva ujjból felemeli, úgy, hogy a lábán levő rövidke kötél is megfeszűljőn. Erre azért volt szűkség, hogy a szoknya és a bugyi lecsússzon a bokájáról a lábát tartó kötélre.A lábbilincseire ujj karabínert és kötelet tesz, de az is ugyanolyan rövid. A régit pedig lecsatolja, így eltávolítható a szoknya es a bugyi. Leengedi a talajra, a kezeire is ráakaszt egy-egy uj kötelet, a régit pedig eltávolítja. A ruháit elviszi a szobából. Ott áll teljesen meztelenűl és kiszolgáltatottan. Azt hiszi hogy álmodik, pedig ez a valóság, a kötelek erősek, nem engedik szabadulni. A nyakára fölcsatol egy nyakörvet, körben ezen is több karika van. A derekára is hasonló kerül. Ennyi elég is az egy szerűbb megkötözési módszerekhez. Elmondja neki, hogy most át fognak menni a szomszéd szobába. A lábain levő bilincseket egymáshoz köti egy rövid láncal, és eloldozza a padlótól. A kezeit leengedi és a derekán levő övhöz erősíti. A nyakörvére egy póráz kerűl, ennél fogva lehet vezetni, a lábain levő lánc miatt pedig csak kicsiket tud lépni, ami meggátolja hogy elfusson, de abban is, ha esetleg rugdalózni támad kedve. A mester óvatosan meghúzza a pórázt, és apró léptekkel elindulnak a másik szoba felé. Itt a szoba közepén egy nőgyógyászati vizsgálóasztal áll, több helyen bőrszíjjakkal kiegészítve, hogy a rajta helyet foglaló pacienst biztonságosan le lehessen rögzíteni.Mellette álványok mindenféle tartályokkal és csövekkel. A padló műköves és a vizsgálóasztal előtt jókora padlóösszefolyó van.

Első fejezet

I.rész


Évike gyönyörű szép fiatal 20-22 éves leányzó. A haja barna, a háta közepéig ér, a magassága 165-170 cm körül van, a testalkata arányos. A mellei formás közepes méretűek, a hasa lapos, a dereka vékony A csípője lehetne egy kicsit szélesebb, és a cicije egy kicsit nagyobb, de ebben a korban még ez a természetes. Nagyon szereti a szexet, és igyekszik minden formáját kipróbálni. Előitéletei nincsenek, minden uj befogadására nyitott. Az ismeretlen megismerésének vágya vezette, amikor megismerkedett a mesterrel, és engedve a kérésének, ellátogatott erre a titokzatos, számára kissé félelmetes helyre.
Évikét a mester bevezeti egy szobába, ahol felszólítja, hogy vetkőzön le. Ő tiltakozik, de a csuklóira csatol egy-egy vékony és szoros bőrszíjat, amin kívűl karikák vannak. Ideje sincs feleszmélni, már rá is kapcsol mindkét bilincsére egy kötél végére kötött karabínert, amelyek a menyezetre szerelt csigákon vannak átvezetve . A köteleket kicsit távolabb a falon levő karikákhoz lehet kikötni. Érzi, hogy a kötelek fölfelé húzzák a kezét, egészen a feje fölé, addig amíg el nem kezd lábujjhegyre emelkedni. Ekkor a köteleket rögzítik a karikákhoz. A bokáira is hasonló bőrbilincseket tesz. Ezeket a padlón levő karikákhoz rögzíti, úgy, hogy a lábát kb 20 cm-re föl tudja emelni. Évike ott áll párhuzamosan fölemelt kezekkel, és ellenkezni még eszébe sem jutott. Próbálja a lábait mozgatni, de a kötél csak 20 centit engedélyez neki. A mester lmondja neki, hogy le fogja vetkőztetni meztelenre, és előkészíti a testét a kínzáshoz. Minden ellenállást, vergődést megpróbálhat, úgy sem megy vele semmire . Ezért legjobb lessz, ha nem ellenkezik, és csinál mindent ugy ahogy mondja neki. Ha nem, akkor is meg fog történni minden, csak erőszakkal. Évike érzi hogy csapdába esett nincs menekvés. Kezd urrá lenni rajta a rémület.