Sub Bass Monster : Az Alvilágnak nincs romantikája
Kegyetlen rémálmok kínoznak téged
Képzeletben rendőrök jönnek érted
De ez már nem álom, hiszen előtted állnak
Nem egy téves bejelentés, csak rád várnak.
Homályos minden, úgy érzed véged
A családtagok könnybelábadt szemeit nézed
Kutatod bennük a szertefoszlott bizalmat
De nem látsz mást, csupán kételyt, és siralmat.
Tehetetlen vagy, akár egy darab kő
Amikor odaér a kocsihoz a bizonyos nő, akit imádsz-hehe-
Tiszta szívből szeretsz
Elbúcsúznál tőle, de már semmit se tehetsz.
A haverok csak néznek, és nem értenek semmit
A lány meg csak zokog - ez mindenkit megrendít.
De elindultok, és ő csak zavartan áll
Egy dolog biztat: hogy talán megvár

Az alvilágnak nincs romantikája
Az alvilág vérengző fenevad.
Egyszer, ha az ember belekóstol
Nincs menekvés, végképp elragad

A nagy balhék, a sok pénz,
De mondd, mik azok, amiket ezzel elérsz?
De mondd, mi ér ennyit?
Mondd, mi az, amit ebből felmutatsz
Hogyha a sitten egy cellában megrohadsz!
Nincsenek haverok és nincsenek nők
Ők vannak egyedül, csak egyedül ők:
Ők, akik egytől egyig ugyanígy jártak
Nem igazi haverok, csupán sorstársak.
Magányos vagy, és jön egy újabb péntek
Be-bevillannak az otthoni képek ,
Felemészt a szüleidnek óvó szava ,
Magadba roskadsz: "Ne sírj mama!"
Hiába, senki se hallja ,
A sok rács a szavaidat mind felfalja.
Egy mondatot találsz a falba vájva:
"Az alvilágnak nincs romantikája"

Az alvilágnak nincs romantikája
Az alvilág vérengző fenevad.
Egyszer, ha az ember belekóstol
Nincs menekvés, végképp elragad

Vakít a nap, ahogy kijössz a fényre
Virágokat találsz az utcába érve.
Leszakítasz egyet, és fogadalmat teszel:
Nem csinálsz baromságokat, becsületes leszel.
Csalódottan fogod fel, hogy minden más
Rengeteg az újdonság, a változás.
Az utcába érve az egész tested megremeg
Nem köszön már senki, elfordulnak az emberek.
A csajod -hehe-, most eléd jön futva
Hogy tényleg megvárt-e azt csakis ő tudja.
Jelenlétével igaz egy cseppnyi tüzet csiszol
De már ez sem a régi, már benne se bízol.
A szülők és a haverok nem változtak semmit
És ez a dolog az, ami a körülményen enyhít.
Örülsz, hogy kint vagy, de legbelül vérzel
Jó a hangulatod, mégis rosszat érzel.
Álmatlan éjszakákat szül a sok-sok sértés
Újra kiújul a múlt, s a kísértés
Az éjszakádat dudálás kavarja fel:
A társaid jöttek, haver, most menned kell!
Bár megfogadtad -igaz- azt, hogy nem mész el újra
Most mégis rálépsz a bűnöző útra.
Egy mondatot motyogsz az autóba szállva:
"Az alvilágnak nincs romantikája"

Refr.

Az alvilágnak nincs romantikája
Az alvilág vérengző fenevad.
Egyszer, ha az ember belekóstol
Nincs menekvés, végképp elragad.
Az alvilágnak nincs romantikája
Az alvilág vérengző fenevad.
Egyszer, ha az ember belekóstol
Nincs menekvés, végképp elragad

Sub Bass Monster : Kell ez a kis hip-hop
Csak lefekszek azt felkelek,
Ó, a szaros vekkerekre
Pikkelek, de mit tegyek,
Ha az idő egyszer így pereg,
Zenéért nyúlok, a CD kicsit duzzog,
Azután trekről trekre kullogva húzós groove-okat kapok,
Egyből képbe vagyok,
Az ablakaítokra, a sun faszán ragyog,
A szomszédok lecsekkelve, a hangerő feltekerve,
OPP- re reppelve, üvöltök mint egy kerge,
Megremeg a kezem, ahogy a sok hip-hop lemezen
Lazán végigvezetem és a Chronicot felteszem,
Hallgatom, sőt falom, és csak hagyom,
Hogy a dallamok szép lassan úrrá legyenek az agyon.



Kell ez a kis hip-hop,
Ez a kis hip-hop,
Nap mint nap.

Kell ez a kis hip-hop,
Ez a kis hip-hop,
Nap mint nap.



Amikor az orrom lóg, vagy amikor fülig ér a szám,
Olyankor nő hozzám egy-egy hip-hop szám,
Vagy amikor unatkozom, esetleg rengeteg a dolgom,
A helyzetet így oldom, mindig magammal hordom,
Mindig nálam van, ha kell, úgyhogy hangerő fel !
Hidd csak el, ilyenkor nincs mi érdekel,
Ilyenkor nincs ami árthat, lehetek hulla fáradt,
A szavak mégiscsak ritmusra hagyják el a számat.
Ütemek, rímek, rímek és ütemek
Büntetik a fülemet, de ettől újjá születek,
Ettől leporolom magam, és felállok ha elestem,
Az eget kékre festem, mégha érzem is a vesztem,
Ettől felszárad a könnyem és ha rossz helyzetbe hoznak,
Páros kézzel intek vissza minden hülye fasznak,
Ettől nem érdekel, hogy kik és miért szidtak,
Szóval ettől van az, hogy kell ez a kis hip-hop.



Kell ez a kis hip-hop,
Ez a kis hip-hop,
Nap mint nap.

Kell ez a kis hip-hop,
Ez a kis hip-hop,
Nap mint nap.



Ott egy fül, itt egy szó,
Ott egy hé, itt egy hó,
Ott egy kar, itt egy joe,
ott most szar, itt meg jó,
Ott egy fül, itt egy szó,
Ott egy hé, itt egy hó,
Ott egy kar, itt egy joe,
ott most szar, itt meg jó,
Ott vagy te, itt egy alak, itt egy CD vagy egy szalag,
Vagy egy bakelitdarab és hozzá ordító hangfalak,
Szavak melyek mindegyike egy irányba halad,
Ezek sírnak, ezek mosolyognak, ezek szólítanak
Meg téged, vagy engem, vagy őket mert ebben
Pont ez a csodás hogy minden közegben
Magára talál és az igazi ráadás,
Attól ilyen színes, hogy mindenki más.
Van aki flakonból vonatokra, falakra fújja,
van aki dúrva grúvba, vagy mondatokba gyúrja,
Van aki otthon vagy klubban a korongot húzza,
Van aki fizikát meghazudtolva mozdul ritmusra,
Van aki páholyból nézi, de a lényeget nem érti,
Van aki vigyázza, félti, mégis eltépi,
Van aki nem érzi, lenézi, mert mindent firtat,
De mindig lesz pár arc akinek kell egy kis hip-hop.



Kell ez a kis hip-hop,
Ez a kis hip-hop,
Nap mint nap.

Kell ez a kis hip-hop,
Ez a kis hip-hop,
Nap mint nap.

Kimnowak : Gyémánt
Éj lettem, csend a hangom,
A napot akartam, s elégett minden.
Éj lettem, álom, árnyék,
Csak te ragyogsz még,
Gyönyörű kincsem.

Vak lettem, világtalan,
Tudom, hiába vezet kezed.
Vak lettem, szemem nem ébred,
Hagyd hát gyémánt, hogy elveszítselek!

Ékszer a lelked,
Gyermek, hova rejtselek?
Ékszer a lelked,
Félek, eltöröm fényedet.

Vad lettem, bujdosó,
Veszett vérem megmérgezett.
Vad lettem, szívem nem ébred,
Hagyd hát gyémánt, hogy elveszítselek!

Ékszer a lelked,
Gyermek, hova rejtselek?
Ékszer a lelked,
Félek, eltöröm fényedet.
Hova rejtselek el?

Szerintetek mennyi lehet?